Pest Megyi Hírlap, 1972. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

2 "‘T/flWop 1972. JŰLIUS 11., KEDD FÓKUSZ Új taktika Ginlio Andreotti (baloldalt) olasz miniszterelnök fogadta az itáliai hivatalos látogatásra érkezett William P. Rogers amerikai külügyminisztert. WILLIAM ROGERS, ameri­kai külügyminiszter jugoszlá­viai látogatásának befejezté­vel, vasárnap nem haza, ha­nem Rómába utazott. Miként tegnapelőtti számunkban, már jelentettük, pótlólag iktatták ezt az újabb megállót a kül­ügyminiszter útiprogramjába. Nixon elnök ugyanis megbízta őt azzal, hogy vegye fel a kap­csolatot az új olasz kormány­nyal. MIÉRT TARTJA FONTOS­NAK az amerikai elnök, hogy külügyminisztere személyesen tájékozódjon Itáliában, tanul­mányozza az új olasz belpoli­tikai helyzetet Ennek bizo­nyára fó oka, hogy az Olasz Kommunista Párt új taktikát dolgozott ki a centrista kor­mánnyal szemben. BERLINGUER, az OKP fő­titkára rendkívül kemény han­gú beszédében minden eddigi­nél hevesebben támadta ugyanis a kereszténydemokra­ta pártot. Képviselőházi beszé­dében, mint a legnagyobb el­lenzéki erő vezetője, mindenre kiterjedő harcot ígért a cent­rista kormány ellen, és kije­lentette, hogy az OKP minden eszközzel az Andreotti-kor­mány megdöntésére törekszik. A KORMÁNY MEGBUK­TATÁSA után. kínálkozó pers­pektívával kapcsolatban kije­lentette: „Nem a középbal és a centrizmus között kell majd választani; ez az alternatíva a hatvanas évekre volt érvé­nyes, hanem vagy balra toló­dik el az ország politikai ten­gelye, vagy egyértelmű jobbol­dali hatalomátvétel történik”. Berlinguer elemzéséből kide­rült, hogy az OKP a jövőben nem a baloldali többség (kom­munisták, szocialisták, balol­dali kereszténydemokraták egységének) kialakítására tö­rekszik, hanem a keresztény- demokrata párt egészével ki­van megegyezni, azt követően, hogy a párton belül előzőleg általa,nos balra tolódás követ­kezik be. EZ LÉNYEGES VÁLTO­ZÁST jelent az OKP előző tak­tikájához képest, amely a ke­reszténydemokrata baloldal kiválását vagy a jobboldali ve­zetéssel való szembefordulá­sát feltételezte. Most az OKP ellenzéki fellépésével, a DC egészen belül akar balratoló- dást kikényszeríteni, és az így kialakult helyzetben közvetle­nül tárgyalni a DC-vel a töb­bi kisebb párt kiiktatásával. A szocialisták és a DC baloldala számára a centrista kormány­nyal szemben változatlanul a középbal jeleníti az alternatí­vát, amelyben a DC számára szükséges és lehetséges lesz az OKP-val való szövetség. Ebben a szövetségben részt ve­het minden kisebb antifasisz­ta, demokratikus erő is (tehát a liberálisok és újfasiszták ki­vételével minden párt), de fő ereje a DC, az OKP és az OSZP lenne. A KISEBB PARTOKNAK természetesen nem tetszik ez az elképzelés, mivel teljesen alárendelt szerepre kárhoztat­ná őket. A DC-n belül pedig rövid távon erősít' az And­reotti-kormány iránti szoli­daritást és a DC jobbratolódá- sát. A DC vezetése ugyanis a fő belpolitikai irányvonalak és az ország külpolitikai elkö­telezettségének változatlan megőrzése érdekében termé­szetesen mindent elkövet az OKP hatalomtól való távolma­radására ... A. B. T. Zórókozlemény Kádár János bratislavai látogatásáról Xuan Thuy ismét Párizsban Elsüllyedt a London Statesman angol teherhajó (Folytatás az 1. oldalról.) az európai biztonsági és együtt­működési konferencia előké­szítésére. Ebben az összefüg­gésben hangsúlyozták a Szov­jetunió és az NSZK, a Lengyel Népköztársaság és az NSZK között létrejött szerződések ra­tifikálásának, a Nyugat-Ber- linről szóló négyoldalú egyez­mény életbelépésének, vala­mint az NDK és az NSZK kö­zötti tárgyalások jelentőségét. Egyetértőén kifejtették: az európai béke és biztonság ügye szempontjából nagy fontossá­gú, hogy az NSZK tekintse eleve érvénytelennek a mün­cheni szerződést. Nagyra érté­kelik az NDK hozzájárulását az európai béke megerősítésé­hez. Meggyőződésük, hogy az európai helyzet normalizálása szempontjából fontos az NDK teljes jogú elismerése vala­mennyi ország részéről és mindkét német állam felvétele az ENSZ-be. A leghatározottabban elítél­ték az Egyesült Államok viet­nami agresszióját, annak dur­va kiszélesítését, a barbár bombázásokat és a kikötők el- aknásítását. A Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság meg­adnak minden segítséget a hős vietnami nép igazságos harcá­hoz, és teljes mértékben támo­gatják a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a dél- vietnaimi ideiglenes forradal­mi kormány javaslatait a hely­zet politikai rendezésére vo­natkozóan. A közel-keleti helyzettel kapcsolatosan leszögezték, hogy következetesen támogat­ják az arab népek harcát az izraeli agresszió következmé­nyeinek felszámolásáért. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatának végrehajtását tekintik a vál­ság megoldásához vezető he­lyes útnak. Ez felel meg az e térségben élő valamennyi nép, állam és a béke alapvető érdekeinek. Hangsúlyozták: a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártja a jövőben is mindent megtesz, hogy eredményesen hozzájáruljon a szocialista or­szágok sokoldalú együttműkö­désének fejlesztéséhez, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységének to­vábbi erősítéséhez, az antiim- perialista erők tömörítéséhez a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért folyó nemzetközi harcban. A megbeszélések hozzájá­rultak a két testvérpárt, a két szocialista ország sokoldalú együttműködésének további elmélyítéséhez. Gustáv Husák elvtárs, Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja KB főtitkára és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége szom­baton este vacsorát adott Ká­dár János elvtárs tiszteletére, amelyen részt vettek Jozef Dénárt, Csehszlovákia Kom­munista Pártja KB Elnökségé­nek tagja, Szlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára, Peter Colotka, Csehszlovákia Kom­munista Pártja KB Elnökségé­nek tagja, a szlovák kormány elnöke, Ondrej Klokoc, Szlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja, a szlovák nemzeti tanács elnöke és Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének to­vábbi tagjai. Kádár János vasárnap reg­gel elutazott Braitislavából. Búcsúztatására a határon meg­jelent G. Husák és Csehszlo­vákia Kommunista Pártja és Szlovákia Kommunista Pártja Elnökségének több tagja. Budapestre érkezésekor Aczél György és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai fogadták. Vietnami jelentések Az amerikai légierő B—52- es nehézbombázói és vadász­bombázói vasárnap is folytat­ták a VDK sűrűn lakott terü­letei elleni tömeges légitáma­dásukat. A B—52-es nehézbombázók a demilitarizált övezettől északra fekvő területeket tá­madtak. A hétfő reggeli leg­frissebb jelentések szerbit ezek a támadások hétfőn is folytatódtak. Dél-Vietnam úgynevezett északi frontján — Quang Tri tartományban az azonos ne­vű tartományi székhely visz- szafoglalásával kísérletező saigoni ejtőernyős kommandó- akciót a népi erők tüzérsége kivetette állásaiból, vissza­vonulásra késztette — jelenti az AFP saigoni nemhivatalos körök értesüléseit idézve. Az új arcú Mongólia Mongólia nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte Jumzsagijn Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárát, a Mongol Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnökét és Szonomin Luvszant, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének első elnök- helyettesét. Július 11. a testvér mongol nép életében nagy nap. Több mint fél évszázaddal ezelőtt ezen a napon győzött a távoli Mongóliában a forradalom, és indult el a szocializmus útján. Ezekben a napokban, ilyenkor lovas- és sportünnepélyeket ren­deznek Mongóliában, s emlékeznek a Szuhe Bátor vezette hősi harcra. Mongólia ugyanis fél évszázaddal ezelőtt Ázsia egyik legelmaradottabb országa volt. Elképzelhetetlenül nagy nyomorban élt a nép, amely fölött a feudális hűbérurak és a lámák uralkodtak, és mérhetetlenül kizsákmányolták alattva­lóikat. A szegénységet csak fokozta, hogy az országban sokáig a cári és mandzsu befolyás érvényesült, s a félgyarmati sors megkétszerezte az elnyomást. A mongol kommunisták a Szovjetunió után a világon el­sőként kezdtek hozzá a szocialista építéshez. Ez a munka azon­ban nagy nehézségekbe ütközött. Az ország termelőerői rend­kívül fejletlenek voltak, hiányzott az ipari munkásság, nem vol­tak feltárt nyersanyagkészletei, nem ismerték a földművelést. Nagy problémát jelentett a lámakolostorok visszahúzó ereje, a feudális hagyományos, főleg a nomád életmód megszokott for­mái, az írástudatlanság. Az új, a népi Mongólia építése több évtizedig tartott, s csak 1960-ra fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése: a több mint 200 ezer arát gazdaságot (családi tulajdon­ban levő nyájat, csordát) 354 szövetkezeti és 46 állami gazda­ságba egyesítették. Legutóbbi utam során személyesen tapasz­taltam, hogy a Mongol Népköztársaság a fejletlen állattenyésztő országból agráripari országgá változott, ahol a termelési esz­közök szocialista — állami vagy szövetkezeti — tulajdonban vannak. Megszilárdultak és megerősödtek a szocialista terme­lési viszonyok. Az országban 450 ezer hektár földet művelnek meg. Sok helyen letelepítették a pásztorokat, és megtanították őket a földművelésre. A nagyarányú szocialista iparosítás eredményeként a népi Mongóliának napjainkban van húsfeldolgozó ipara, bőr­és cipőgyártása, gyapjúfonó- és szövőipara, ruhagyára; meg­Xuan Thuy, a párizsi Viet- I nam-konferencián résztvevő VDK-küldöttség vezetője hét- | főn délben visszaérkezett Pá­rizsba. Megérkezésekor Le Bourget repülőterén tett nyi­latkozatában hangsúlyozza: az amerikai kormányt a vietnami nép, az amerikai nép és az egész vüágközvélemény nyo­mása késztette a párizsi kon­ferencia munkájának folytatá­sára. Xuan Thuy ezután rámuta­tott: — A Nixon-kormány a há­ború fokozásával, a VDK te­rületének bombázásával, a VDK kikötőinek blokádjával megsértette az 1968 októberé­ben létrejött megállapodást és újabb bűnöket követett el a VDK ellen. Nixon elnök a bé­kéről beszél, de közben ra­gaszkodik a háború folytatá­sához, és igyekszik eltorzítani az igazságot. Ez a magatartás nem mozdíthatja elő a tárgya­lást. — Mi sohasem akartuk ki­kényszeríteni, hogy kommu­nista kormány alakuljon Dél- Vietnamban, mint ahogy Ni­xon elnök állítja. De tiltako­zunk minden olyan szándék ellen, hogy bármilyen formá­ban amerikai gyámkodás alatt álló kormányt erőszakoljanak Dél-Vietnam népére. Mi azt akarjuk, hogy Dél-Vietnam független, békés, semleges és demokratikus ország legyen, hogy az Egyesült Államok gyorsan és teljesen vonjon vissza minden külföldi csapa­tot, beleértve a légi és tengeri erőket is, és számolja fel tá­maszpontjait Dél-Vietnamban. Továbbra is úgy véljük, hogy a DIFK hétpontos béketerve helyes alapot nyújt a viet­nami probléma megoldására, de figyelmesen meg fogjuk vizsgálni az amerikai dele­gáció által esetleg előterjesz­tendő javaslatokat is. Xuan Thuy végezetül hang­súlyozta : — A VDK küldöttsége jó­akarattal és komoly tárgyalá­si szándékkal tér vissza a konferencia asztalához, és olyan békés rendezés elérésé­re törekszik, amely a vietna­mi nép alapvető nemzeti jo­gainak, így önrendelkezési jo­gának tiszteletben tartásán alapul. Az újságírók számos kérdést intéztek Xuan Thuy-hoz és megkérdezték tőle: mi a vé­leménye az amerikai részről legutóbb tett optimista nyi­latkozatokról. Xuan Thuy a Le Bourget repülőtéren, mellette Binh asz- szony, a DIFK külügyminisz­tere. Xuan Thuy azt válaszolta, hogy erre csak akkor tud vá­laszolni, ha július 13-án tar­tandó ülésen megismeri majd az amerikai fél álláspontját. Arra a kérdésre, hogy pe­kingi és moszkvai tartózko­dása során milyen véleményt hallott a kínai és szovjet ve­zetőktől, Xuan Thuy kijelen­tette: a moszkvai és pekingi vezetők egyaránt hangoztat­ták, hogy ha az Egyesült Ál­lamok tovább folytatja az ag­ressziót Vietnam népe ellen, mindkét ország továbbra is Segítséget nyújt a vietnami népnek igazságos harcához. Ami pedig a párizsi tárgyalá­sokat illeti, mind a Szovjet­unió, mind a Kínai Népköz- társaság kormánya támogatja a DIFK hétpontos béketer­vét. A dél-vietnami Nha Trang kikötőben aknára futott és el­süllyedt a London Statesman angol teherhajó — jelentették be Saigonban és Londonban. Az amerikai parancsnokság később- azt állította, hogy a hajón plasztikszerkezet rob­bant és ennek alapján feltéte­lezte, hogy „a vietcong béka­embereinek akciójáról” van szó. De valószínűbb, hogy az észak-vietnami kikötők el­zárására leszórt amerikai ak­nák közül az egyik sodródott le délre és okozta az angol te­herhajó súlyos megrongálódá­sát. A 16 000 tonnás hajó legény­ségét megmentették. A London Statesman nevű tízezer tonnás brit hajó. Kairói kérdőjelek Egyiptom változatlanul fur­csának találja, hogy a Jeme­ni Arab Köztársaság és Szu­dán normalizálta, illetve nor- malizálja kapcsolatait az Egyesült Államokkal. A bírá­latok éle elsősorban Szudánt érinti, amely nem csupán Egyiptom szomszédja, hanem — legalábbis elvileg — poli­tikai szövetségese a mindket­tejük által aláírt Tripoli Charta szerint. A kairói sajtó különösnek találja a módot („egy magát haladónak neve­ző ország nem engedhet a pénz csábításának” — a „szudáni elnök május 25-én maga jelentette ki, hogy nem 'veszi fel ismét a kapcsolato­vetették a szénbányászat, az energetika, az építőipar, a köny- nyűipar alapjait. Mongol barátaink sikeresen birkóztak meg a népművelési feladatokkal is, ma már az egész felnőtt lakos­ság ír és olvas. Még 1940-ben sem volt egyetemük, ma tíz fő­iskola, öt egyetem működik az országban tízezer hallgatóval, 'az alsó- és középfokú iskolákban 230 ezer gyermek, illetve fel­nőtt tanul. Hatvan újság 150 ezernél több példányban jelenik meg, a rádióelőfizetők száma több mint százezer, a televízió­előfizetőké húszezer. Az UNESCO kimutatása szerint Mongólia sok tőkésországot megelőz az egy főre jutó könyvkiadásban. A mongol nép sikeresen teljesítette a negyedik ötéves ter­vét, az elmúlt ötéves időszak alatt az össztermék 22,7, az ipari össztermelés 58,9 százalékkal növekedett, a népgazdasági be­ruházások értéke 5,3 milliárd tugrik volt. (Egy tugrik: 3,33 fo­rint.) Ez a mennyiség 1,5 milliárd tugrikkal több, mint az előző ötéves tervben volt. Mindez új gyárak tucatjaiban, művelődési, egészségügyi és egyéb intézményekben, a népgazdaság anyagi­műszaki bázisának a továbbfejlesztésében ölt testet. Most az ötödik ötéves tervük megvalósításán dolgoznak. Tovább erősí­tik az országban a szocializmus alapjait, folytatják az elavult ipari bázis és feszerelés felújítását, a mongol pásztorok lete­lepítését, és a mezőgazdaság korszerűsítését. A Mongol Népköztársaság tagja az ENSZ-nek, és diplo­máciai viszonyban van a világ 52 országával. Szoros gazdasági kapcsolatot épített ki a KGST országaival, mindenekelőtt a Szovjetunióval, amely gazdaságilag is sokoldalúan segíti a né­pi Mongóliát. Magyarországot barátsági és együttműködési szerződés kö­ti össze Mongóliával. Ennek megfelelően kormánybizottság fog­ja össze legfelsőbb szinten a két ország mindinkább szerteága­zó gazdasági és műszaki-tudományos együttműködését. Ennek keretében magyar vízügyi és egészségügyi expedíció munkál­kodik Mongóliában, felépítettünk Ulánbátorban egy ruhagyá­rat, építünk egy biokombinátot és egy húskombinátot is. A fővárosban beszélgettem az építkezéseken dolgozó ma­gyar szerelőkkel, akik szívesen segítik mongol barátainkat a korszerű gyárépítés és gazdálkodás elsajátításában. A magyar szakemberek részt vesznek a mongol föld mélyén rejlő kin­csek feltérképezésében. Eddig több mint ötszáz kutat fúrtak vízügyi dolgozóink. Az utóbbi években közvetlen együttmű­ködés alakult ki a két ország különböző minisztériumai és fő­hatóságai között. Hazánkban pedig — egyebek között — mind többen megkedvelik és értékelik a mongol bőr- és bőrkonfek- ció-ipar kiváló termékéit. A két nép közötti kapcsolat tovább erősödött Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének legutóbbi látogatásával. A baráti látogatás hozzájárult, hogy még gyümölcsözőbbé váljon a két nép kapcsolata, amely mind szélesebb területet ölel fel, hozzá­járul a két nép barátságának erősödéséhez. Gáli Sándor kát Amerikával’’), az eszközt (az Egyesült Államok a dél- szudáni menekültek rehabili­tálására eddig 14 millió dol­lárt adott, s most újabb 4,45 milliót szándékozik adni) és az időpontot („az Egyesült Államok a Biztonsági Tanács­ban ismét az arabok ellen lé­pett fel”), tehát a kapcsolat- felvétel egész keretét Kairóban egyébként szapo­rodó jeleit látják annak, hogy a Nimeri tábornok vezette szudáni kormányzat fokoza­tosan elfordul eddigi szövetsé­gi politikájától, s déli, afrikai szomszédai felé keres kapcso­latot. Azt lehetne mondani, az arab egység helyett az af­rikai egység irányába tesz lé­péseket, amit megerősít Ni­meri Arushában tett kijelen­tése, mely szerint Szudán al­kalmas időben csatlakozni kí­ván az afrikai egységtörekvé­sek mintájául szolgáló Kelet­afrikai Közösséghez, Tanzá­nia, Kenya és Uganda gazda­sági uniójához. Az egyiptomi közvélemény saját — rossz értelmű — vá­rakozásait látja igazolva az amerikai választási kampárr legújabb fejleményeiben. Fel­háborodást keltett, hogy McGovern szenátor elkötelez­te magát Izraelnek Jeruzsá lemre formált igénye mellett s megígérte — ha megválasit ják — a Tel Aviv-i amerika nagykövetség áthelyezését Iz­rael „hivatalos fővárosába”. Ugyanezt — az ügyben egye­lőre természetesen nem nyi latkozóképes — Nixon elnö' nevében kilátásba helyezte cionista loby egyik vezéralak ja, Javits New York-i köztár saságpárti, szenátor is. Kai róban emlékeztetnek arrr hogy Rogers külügyminiszte amikor legutóbb Jeruzsálem ben járt, még levétette a1 amerikai zászlót a város ara negyedébe tartó gépkocsijáró Most azonban Washingto: egész politikája Izrael fel „degradálódik”, ami a kezdet ben izraeli kivonulást sürge tő, később pedig a Biztonság Tanács határozatával szembe­forduló McGovern nyilatkoza­tain is lemérhető. Ha mind­ehhez hozzátesszük — mond ják Kairóban —, hogy Izrae hamarosan megkapja a leg modernebb elektronikus be rendezésekkel ellátott „Sky- hawk” harci repülőgépek első szállítmányát — világos kép alakul ki a választások felé haladó Amerika és Izrael vi­szonyáról.

Next

/
Thumbnails
Contents