Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-08 / 133. szám
FEST HEGYEI kJCívIop 1972. JÜNIUS 8., CSÜTÖRTÖK TANTÁRGY LESZ-E? Társadalmi, álbmpolgári ismeretek Még a döntések meghozatala, sőt a végleges koncepció kidolgozása eiőtt gyűltek ösz- sze tanácskozásra szerdán az Országos Pedagógiai Intézetben filozófusok, szociológusok, közgazdászok, pedagógusok, az ideológiai tudományok képviselői, jogászok. A dr. Goszto- nyi János művelődésügyi miniszterhelyettes elnökletével tartott eszmecserén arról vitatkoztak a szakemberek: legyen-e önálló tantárgy az iskolákban a társadalmi-állampolgári ismeretek. A hazai és a nemzetközi helyzet elemzése alapján a megoldásra több javaslatot tett az Országos Pedagógiai Intézet. A szakemberek leginkább azt a változatot támogatják, hogy — a többi szocialista országhoz hasonlóan — hozzanak létre külön társadalmi és állampolgári ismeretek tantárgyat. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az állampolgári nevelés nem lehet egy tantárgy feladata, azt az oktatás egész folyamatában érvényesíteni kell. A vita tapasztalatait hamarosan összegezik a Művelődés- ügyi Minisztériumban. Ezt követően döntenek arról, hogy mikor és milyen formában valósíthatják meg a társadalmi, állampolgári ismeretek oktatását az eddiginél hatékonyabban a hazai iskolákban. Előbbre - a gondok ellenére is Népművelési tanácskozás a ceglédi járásban Augusztus 19-én és 20-án, a „Röpülj páva!” körök országos bemutatóján, ott lesz a megyei tanács díszudvarán a jászkarajenői citerazenekar és az asszonykórus is. A ceg- lédberceli férfikórus a tavaly szerzett bronzérem után az idén az ezüst fokozatot érdemelte ki a százhalombattai kórustalálkozón. Ceglédberce- len dicséretesen segíti a község közművelődését a szakmaközi bizottság, amely a sváb népi hagyományok összegyűjtésén, megmentésén és bemutatásán fáradozik. Ezt bizonyította a „Bércéit lakodalmas” színpadra állítása és a hagyományos „Báránytánc” felelevenítése az idei búcsú alkalmával. Abonylból az egykor jó hírű Rozmaring-együttes megúj állásáról érkeznek reményt keltő hírek. Kis áttekintés Az MSZMP Ceglédi Járási Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén esett szó a témáról, amikor a népművelés helyzete és az ezzel kapcsolatos feladatok kerültek napirendre. Az írásos jelentés szerint a ceglédi járásban öt művelődési ház, egy klubkönyvtár és négy művelődési otthon működik. Csemőnek nincs művelődési háza. Az épületek csak Albertirsán, Jászkarajenőn, Kőröstetétlenben és Mikebudán felelnek meg a céloknak. Bár Ceglédbercélén és Törteién az épületek állaga jó, ezek mégis csak részben tudják betölteni funkciójukat, most nélkülözik a csoportos foglalkozásokhoz fontos klub- és szakköri szobákat. Különösen rossz a helyzet Abonyban, a járás legnagyobb településén, ahol az épület állaga sem megfelelő, s a rendelkezésre álló helyiségek száma kevés. Dánszentmiklós annyira nehéz helyzetben van, hogy joggal vetődik fel egy korszerű művelődési otthon építésének igénye. A tíz községi intézményben négy igazgató és művészeti előadó főhivatású népművelőként látja el feladatát. Megfelelő szakmai végzettsége egynek van, két igazgató mögött hosszú gyakorlati idő áll. Sajnos nagy a fluktuáció, rövid idő leforgása alatt hat intézménynél volt személyi változás. Hárman a Debreceni Felsőfokú Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakán szeretnének továbbtanulni. A művelődési házon kívül is A ceglédi járásiban népszerűek az ifjúsági klubok. Tucatnyi működik, 670 taggal. Jelenleg ez a forma látszik a A naiv festészet második virágzása Két budapesti kiállítás Egymást követően a napokban nyílt meg a magyar naiv festőművészek kiállítása a Nemzeti Galériában és a MOM budai művelődési házában. Naiv művészetünknek különösen a Galériában rendezett nagy kiállítása méltó seregszemléje, a MOM-ban látható nyugdíjasok tárlata csak a műtárgyak egy részével kap- csalódik naiv művészetünkhöz. E kiállítások előzményei, korábbi tárlatok megrendezésének nyilvánvaló művészi elvei, az őket és a mostani kiállításokat kísérő nyomtatott és élőszavas vélemények nem elhanyagolhatóan dokumentálják általában a naiv művé- vészet, közelebbről a magyar naiv művészet megítélése terén föllelhető fogalmi, esztétikai tisztázatlanságokat, félreértéseket és félreértelmezéseket, belemagyarázásokat is. Egyes műtörténészek, esztéták a naiv művészet születését a máig is legnagyobbnak tartott francia Henry Rousseau 1885- ös első, még pontosabban a Függetlenek Szalonjabeli 1886- os szereplésétől datálják. Van olyan műtörténész, aki úgy véli, hogy a naiv festészet nyomait a középkortól föllelhetjük az európai piktu- rában. Pontosabban megközelíthetjük az igazságot, ha azt mondjuk: a művészet — a naiv is —, a művészi önkifejezés sokkal-sokkal régebben született, majdnem egyidős az állatvilágból kifejlődő-kivirágzó emberszabású állat emberré válásának legelső jegyeivel, az első szerszámok, használati tárgyak elkészítésével, majd az első varázsló, mágikus-kultikus tárgyak, díszítmények megalkotásával. Egy tavalyi kritikai méltatásban olvastam a képzőművészetben igen jártas szerzőtől: .. Magatartás — szerencsés esetben trouvaille szintű ráér- zés — a naivság inkább...” A mostani kiállítás egyik kritikusától pedig ezek a mondatok kívánkoznak ide: „... Mi hát az, ami naivvá teszi ezt a művészetet? A magunk által felvetett kérdésre mi sem tudunk válaszolni, csuoán töprengeni. vagy úiabb kérdéseket feltenni... Véeül ez a rezignált mePállanítás marad: a vélnPenszernsSfí 4«; „-7 ötletszerűség az. ami valakit a naiv címszó alá sorol...” S az egészen nyilvánvaló félreértések jellemzésére: egy tavalyi nemzetközi kiállításon a naivak közé sorolták be a XVI. században élt nagy Mestert, a csodálatos Piéter Brueghel műveit, és az év elején Svájcban, tizennégy magyar naiv között szerepeltek a ma már legalábbis európai rangú, is- mertségű Csontvárynk képei! Valóban ez volna az igazság: magatartás, véletlenszerűség, ötletszerűség csupán? Ki hát a naiv művész, mi hát a naiv művészet? Kell lennie valami alapvetően meghatározónak, minősíthetőnek. Lehetséges, hogy a naiv művész megnevezés jelzője okozza a zavart, a félreértéseket, a maga napjainkban is nehezen leküzdhető, ma is ható előítéleteivel, óckodásaival, lekezelhetőségével, vállonvere- gethetőségével? Vagyis naiv — mert tanulatlan, főiskolai, akadémiai diploma, tanító- okitaitó mester nélkül festő, faragó, azaz autodidakta embert jelöl, aki szert téve bizonyos mesterségbeli készségre, kialakítva saját ábrázolási eszköztárát, azért szemléletében, világlátásában és képi megjelenítésében, komponálásában stb. mindvégig megmarad naivnak, merthogy önmagáról és a világról mindvégig keveset, nem eleget, a nagy művészi megjelenítéshez semmiképpen sem hatalmasan sokat tudó embernek? Igen, ez lehet a naiv jelző körülbelüli tartalma, csakhogy a fogalom másik szava a — művész! És ez az, ami nem mondatott ki, legalábbis mostanság nem. Pedig ez az alapvetően közös, a lényeges a naiv művész munkásságában is! Vagyis hogy akkor nevezhető így, és csak az, aki naiv látásmóddal, s naiv, azaz tanulatlan, sok ügyetlenséggel fest, — de művészi erővel, megragadó, felrázó, felkavaró, elámító szuggesztivltással festi meg képeit, ábrázoljon bármit is természeti és emberi világunkból, fantázia-, vagy álombirodalmunkból. A művészi, a szuggesztív jegyei pedig meglehetősen régtől konvencionálisak, azaz hozzávetőleg általánosan ismertek, elfogadottak, alapnak mindenesetre. S akinek a vászna nem kavar fel. nem döbbent meg, nem röotet a magasba, nem késztet elámulásra és gyönyörűségre, az nem művész, sem naivként, sem profiként, az nem tanítvány és nem mester, a művészetben nincs keresnivalója. Ha ezt a legfontosabb esztétikai elvet kimondták és elfogadták volna már képző- művészeti életünkben a naivakkal kapcsolatban, akkor sok mosolyra késztető félreértést, önkényes értelmezéseket, sznob ájuldozásokat, s a divat túlzásait, legalább egy részüket, elkerülhettük, megelőzhettük volna. S a mostani két kiállítás, különösen a MOM- beli, még szigorúbban válogatott lett volna. A magyar naív művészet fölfedezése Bálint Jenő kritikus nevéhez fűződik, aki az első világháború idején figyelt föl Benedek Péter rajzaira. s 1923-ban műveiből kiállítást rendezett Budapesten, 1929-ben a bécsi Künstler- hausban. a 30-as években egymás után karolta fel a naiv festőket. „Magyar őstehetség” címen lapot indított számukra, s majdnem évenként itthon és külföldön kiállítást szervezett képeiknek. Naiv festészetünk mostani reneszánsza alig nyolc-tízéves, hazai és az itthoninál vissz- hangosabb külföldi kiállítások, a harmincas évek naiv festőnemzedékének újrafelfedezése és újabbak jelentkezése jelzi állomásait. Kiemelkedik az előzménvből a Sf>1r,ntariánban élő cigány festő, Balázs János fölfedezése, a Pest megyében, Galgamácsán alkotó Vankóné Dudás Juli képeinek külföldi sikerei, s tizennégy naiv művészünknek, az év első hónapjaiban Svájcban, a Kunstmuseum Winterhurban megrendezett, nagy kiállítása. Amit a Nemzeti Galériában most láthatunk, az bámulatba- ejtően meggyőző a naiv művészet külön jegyeiről, művészi rangjáról, jelenkorunkban való létjogosultságáról is. A kiállított művészek legtöbbjének esetében mindenképpen. Áldozó József, Benedek Péter, Gajdos János, Győri Elek, Káplár Miklós, Süli András, Vankóné Dudás Juli a már korábban ismertek közül, s az utóbbi években festeni kezdő Balázs János, Dévényi Antal, Török Sándor művei tanúsítják a naiv művészet sajátos stílusjegyeit, művészi lehetőségeit. Gergely Mihály legalkalmasabbnak a fiatalok politikai nevelésére, magatartásuk formálására és a kulturált szórakozásra. A szakköri tevékenység két ágra oszlik, a huszonegy ismeret- terjesztő szakkör mellett harminchárom műkedvelő művészeti csoportot tartanak fenn. A népművelőiknek a művelődési ház falain kívül is vannak feladataik. Ök teremtik meg a községekben a közművelő munka összhangját. Nekik is szerepük van abban, hogy a ceglédi járás telepü. léseiről ötszázan járnak színházba Szolnokra, Kecskemét, re és a fővárosiba. A termelő- szövetkezetek bérleteket vásárolnak és saját — vagy bérelt — járműveikkel oldják meg a színházi látogatást. Az ismeretterjesztés sem csak a művelődési házak munkája. Amíg az intézményekben tizenkét akadémiai előadássorozatra 2900 hallgató volt kíváncsi, addig a termelőszövetkezetekben és iskolákban tartott negyvenhat előadássorozatnak kis híján tízezer látogatója volt. A községi könyvtárak szintén meghatározó tényezői egy- egy település művelődésének. Dánszentmiklós kivételével valamennyi községben működik könyvtár, de ezek zöme nem felel meg a jelenlegi követelményeknek. Csupán Albertirsán, Kőröstetétlenen és Mikebudán kielégítő a helyzet. A többi könyvtár túlzsúfolt, ahol sem a könyveknek, sem az olvasóknak nem jut elegendő hely. Abonyban, Ceglédbercelen, Jászkarajenőn, Kocséron és Törteién sürgető gond a jobb megoldás keresése. A nehéz körülmények eile nére, a könyvtárak általában betöltik feladatukat. Csak összefogással! A népművelés gondjainak gyors megoldását nem remélhetjük, éppen ezért kapnak nagy jelentőséget a jó helyi kezdeményezések. Sokat nyomhat a latban a helybeli üzemek, termelőszövetkezetek támogatása. Ezeiknek jelentős összegek állnak rendelkezésükre kulturális célokra. Egyes községekben, mint például Albertirsán, Ceglédbercelen, Jászkarajenőn, Törteién és Nyársapáton nem zárkóznak el a gazdaságok az anyagi segítségnyújtástól. A járási párt-végrehajtóbizottsági ülésen nemcsak a népművelés területén elért eddigi eredményeket összegezték, szóba kerültek a megoldásra váró feladatok is. A végrehajtó bizottság javaslatot fogadott el, amely szerint — a párt, a KISZ, a tanács és a gazdaságok képviselőinek bevonásával — ősszel járási népművelési tanácskozást tartanaik. Tamasi Tamás HETI FILMJEGYZET Vér és liliom Betonbélés a minaretnek Állványokkal vették körül a népszerű egri minaretet; helyreállítják a jellegzetes tornyot. A középkori építmény állapotát ugyanis erősen megviselte az idő, tufakő falelemei megrongálódtak. Az életveszélyessé vált épületet ezért már két év óta nem látogathatják a kirándulók. Jacques Perrin és Ligia jelenetében. Sejtelmes-zöld, párás, meséket idéző erdők közepén áll a várkastély masszív, sötét tömbje. Aztán beljebb kerülünk, a falak közé, boltívek, beszögellések, keskeny folyosók, csúcsíves ablakok szövevényébe, táncoló úrhölgyek és lovagok körébe, akiknek kavargó uszályai, főkötői és lebegő, bő köpenyei fölött éteri tisztasággal szárnyal egy kasztrált énekes szopránszólója. Walerian Borowczyk, a Franciaországban élő lengyel rendező a film első perceiben megteremti azt 'a sajátosan lebegő, misztikus, ám mégis valóságos légkört, amelyben szereplőit mozgatja. Hihetetlen precizitással rendezi be a XIII. századi várkastélyt: minden bútordarab, minden ruha, minden tárgy, egy feszület, egy kelengyés láda, egy imakönyv, egy virágfüzér a komor, csupasz kőfalon — akárha valamely középkori miniatúra elevenedne meg. S ebben a rendkívül korhű környezetben maguk a hősök is egy különös világ alakjaiként jelennek meg: egy öreg várúr, szépséges ifjú felesége, a várúr első házasságából származó fia, a korosodó, ám annál nagyobb szoknyavadász király és urához méltó szívtipró apródja. Mintha egy ófrancia széphistória lapjai elevenednének meg, keveredve a lovagregények, a trubadúr-énekek, a Trisztán és Izolda monda, sőt a mi Árgi- rus királyfink motívumaival. És mégis: ebben a sejtelmesen felidézett középkori környezetben, ezek között 'a szépelgő és szenvelgő lovagkori hősök között nagyonis mai indulatok drámai szálai feszülnek. A szép, fiatal mostohaanyjába szerelmes fiú, a prédára leső nagyúr, s a minden csinosabb nő meghódítását szinte lovagi és becsületbeli feladatának tekintő apród története — ha lehántjuk róla a dekoratív Branice a Vér és liliom egyik kosztümöket, s a lovagkori titulusokat elfeledve, mai rangokra, foglalkozásokra gondolunk, — napjaink problematikáját is hordozza. Nevezetesen 'azt, hogy a primér, tiszta érzéseknek van-e olyan erejük, hogy elsöpörhetik a tradíciókat, az alá- és fölérendeltségi viszonylatokat, vagy pedig el kell sorvadniuk, tragikus bukásba kell torkollniuk, mert az előítéletek, a korszak álszent erkölcsi normái, vagy az egyes emberek erőszakos akarata ezt követelik. Borowczyk filmje — noha kissé lassú sodrású és terjengős — szokatlanul gondosan és következetesen megcsinált alkotás. Nemcsak a tárgyi világ felidézésében precíz —, ugyanilyen precíz és hiteles a szereplők lélekrajzában is. Ez a lényegében kamaradráma erre módot is ad, sőt egyenesen megköveteli ezt a gondosságot. Borowczyk azonban még túl is teljesíti a követelményeket, mert hőseiben felvillantja a mai ember érzékeny idegi reagálásait is, meg a modern lélektan finom jel- képiségét is. Ehhez persze az is szükséges, hogy szándékaihoz megfelelő színészek álljanak rendelkezésre. S mivel a szereposztásban olyan nevek vannak, mint Michel Simon (az agg várúr), Georges Wilson (a király), Jacques Perrin (az apród), Lawrence Trimble (a várúr fia) és a finom szépségű Ligia Branice (az ifjú hitves) — a rendezőnek viszonylag könnyű dolga volt. A Vér és liliom szép, finom film, nem szűkölködik költői- ségben és misztikumban sem — mégsem valószínű, hogy túl nagy közönségsikere lenne, éppen eszközei és stílusa miatt. Kosztümös filmeknél ugyanis általában Cartouche-szerű kalandfilmekhez vagyunk szoktatva — ez pedig nem kalandfilm. Harkály Még egy lengyel film — de ez most már teljes egészében az. Rendezője is (Jerzy Grúza), helyszíne is (a mai Varsó) és főszereplői is (Waldek úr, a madárhangok ismerője és rajongója). S nagyonis mai történet, amely ugyan nem túlságosan eredeti, ha magának a cselekménynek a puszta vázlatát nézzük (Waldek úr néhány napra szalmaözvegy marad, míg céllövőbajnok felesége vidéki versenyen tartózkodik, s ezalatt ki akar rúgni a hámból, de sokszoros próbálkozásai sikertelenek maradnak, mígnem a biztos kezű nej visszaérkezik, s az el nem ejtett szép lányok és asszonyok éppen ekkorra adnak találkát Waldek úrnak — sőt egymásnak — Waldek úr lakásában — amiMűsorok Rózsa Ferencről Rózsa Ferenc mártírhalálának 30. évfordulójáról több műsorral emlékezik meg a rádió. Ma, június 8-án, 20.28 órakor sugározzák Asperján György kétrészes hangjátékát. Üzenet címmel, amely Hollós Ervin könyvének felhasználásával készült. A folytatást június 16-án, pénteken 18.20 órakor közvetíti a Petőfi-adó. Az évforduló napján, június 12-én, hétfőn a Kossuth-adón az érdeklődők Barát Apollónia dokumentumműsorát hallgathatják meg, amely barátok, harcostársak, családtagok visszaemlékezései és nem utolsósorban Rózsa Ferenc levelei alapján vázolja a magyar kommunista mozgalom kimagasló alakjának történelmi szerepét, emberi nagyságát. nek aztán eléggé tragikus következményei lesznek, főként a vétlenül bűnös Waldek úrra nézve). Ez ugyanis önmagában nem lenne több a szabvány szalmaözvegy-sztoriknál. Amitől a Harkály mégis érdekes és jó film lesz, az tulajdonképpen a helyszínrajz, a körítés, amit a rendező a sablontörténet köré felvázol, s a figurák a maguk konkrét megjelenésében, akikkel Grúza benépesíti a filmet. Mindenekelőtt a főszereplő Waldek úr, Wieslaw Golas kitűnő, érzékeny, tragikus felhangokat is tartalmazó alakításában. Nem egyszerűen a kardos (azaz jelen esetben: puskás-pisztolyos) menyecske pórázáról kis időre elszabaduló papucsférjet játszik el, hanem egy olyan, a felszínen bogarasnak tűnő, de alapjában mélyebb rétegeiben sokkal színesebb és érdeke- sebb-értékesebb egyéniséget, aki azért jut különösnél különösebb helyzetekbe, mert ezek a tulajdonságok még begyakorlatlanok, s maga is megrémül néha énje rejtett vonásaitól. Igen jól megrajzoltak a Waldek urat körül- rajzó nők is, és számos mellékfigura. A Harkály kellemesen szórakoztató film, bár nem ártott volna neki, ha rendezője kissé sodróbb tempót diktál. Ezen még a vágóasztalon is lehetett volna segíteni. Takács István )
