Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-08 / 133. szám
2 1972. JÚNIUS 8., CSÜTÖRTÖK Izrael új agresszióra készül? Tanulságos győzelem McGovem szenátor (mellette felesége) diadalittas arccal fogadja hívei ünneplését Los Angelesben, miután nyilvánvalóvá vált, hogy legyőzte Humphrey-t a kaliforniai próbaválasztásokon. FÓKUSZ Toll és jegyzetfüze A KÖZÖS KÖZLEMÉNY a maga hivatalos modorában annyit közölt, hogy május 30 és június 6-a között hazánkban tartózkodott dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának elnöke. A kormányfői tárgyalásokról szóló záróokmányoknak természetesen nem az a feladatuk, hogy az élmény hitelességével idézzék föl az elmúlt napokat: a lényegre koncentrálnak. A szorosan vett lényegen kívül azonban e mostani látogatásnak számtalan olyan mozzanata, pillanata volt, amelyek nélkül nem lett volna ami volt: a magyar vezetők, a magyar nép találkozása Kuba első emberével. AKI MAGYARORSZÁGI PROGRAMJA SORÁN elkísérte Fidel Castrót, az tanúsíthatja: a kubai miniszterelnök mindenhová magával vitte jegyzetfüzetét, tollát. Az érdeklődésnek, a tapasztalatok gyűjtésének szimbólumává vált ez a két apró tárgy. Fidel Castro sokat és hozzáértően kérdezett — ugyanakkor mindig kész volt a válaszra is. (Martonvásáron például, az akadémia kutatóintézetében részletesen szólt a kubai szarvasmarha-tenyésztés útjairól, módszereiről, a Kőbányai Gyógyszergyárban viszont a nemzetközi szakembercsere fontosságáról ejtett szót). A hivatalos látogatáson túl éppen ennek az érdeklődőtanító politikusnak képét őrizzük majd meg magunkban. KUBÁBAN AZ A SZOKÁS, hogy az egyes esztendőknek — január másodikén egy tömeggyűlésen — nevet adnak. Az ezután következő tizenkét hónapban (egyedülálló szokásként) a hivatalos okmányokban is így jelzik a keltezést, 1971 például az Ano de la Productividad (a termelékenység éve) volt. Az idén pedig a „kelt mint fent” helyén ez áll: „1972 Ano de la Emuláción Socialista”, vagyis a szocialista munkaverseny éve. Ezek az újabb elnevezések (az „alfabetizá- ció”, vagy a „szolidaritás” esztendei után) jelzik: Kubában a gazdasági kérdések kerültek előtérbe. A győri Ráhagy árban Fidel Castro például figyelmét a munka megszervezésének kérdéseire fordította — a folyamatos, gépesített anyagszállítás, a termelékenység fokozása problémáira. A kubai gazdaság- fejlesztés feladatainak megoldásában a szocialista országoknak, így Magyarországnak is jelentős szerepe van és lesz. A gazdasági együttműködés fokozásának lehetőségeit szakértőcsoportok vizsgálják. Kubában már most is több magyar segítséggel épült üzem (vágóhíd, üvegkombinát) működik, a boltokban magyar áruk is találhatók, az utakon Ikarusok járnak. Fidel Castro budapesti látogatása idején hangzott el tájékoztató a magyar—kubai tudományos együttműködésről. Itt — az akadémián — mondták el: január óta dolgoznak magyar szakemberek Kuba legnagyobb tartományának geológiai térképén, hazánk segítségével létesült a havannai élelmiszer-kémiai intézet és a számítástechnika, valamint a tudományszervezés kérdéseiben ugyancsak magyar tudósok segítik kubai kollégáikat. A KÉTOLDALÚ KAPCSOLATOKRÓL szóló eszmecsere, a nemzetközi kérdések vizsgálata megerősítette: a tár- gyalaósztal két oldalán ülő küldöttségek között teljes a nézetazonosság. A megbeszélések végén Fidel Castrótól mint harcostárstól és mint személyes jóbaráttól búcsúztunk. E látogatás gyümölcsei azonban a magyar— kubai kapcsolatok további alakulása során fognak beérni. A kairói helyzetelemzések egybehangzóan arra a követ- seztetésre jutnak, hogy Izrael új agressziót készít elő a Palesztinái ellenállási szervezetet befogadó arab államok ellen. Az északi fronton olyany- nyira feszültté vált a helyzet, hogy bármely pillanatban fellángolhatnak a harcok. A feszültség fokozódását jelzi, hogy az izraeli légierő gépei ismételten behatoltak Libanon és Szíria légiterébe, s az izraeli páncélos alakulatok nagyszabású harcászati gyakorlatokat tartanak a libanoni határ közvetlen közelében. Mint az EAK fővárosában rámutatnak: súlyosbítja a válságot az izraeli parlament legutóbbi határozata, amely jogot formál arra, hogy Izrael megtorló hadműveleteket indítson a palesztin gerillaszer- vezetefc, illetve az őket támogató és befogadó arab államok ellen. Az elmúlt évek tapasztalatai azt tanúsítják, hogy Izrael az ilyen és ehhez hasonló gerillaakciókat ürügyül használta fel a támadások igazolására, a környező arab államok megfélemlítésére. Az izraeli államférfiak nyilatkozataiban most új elemként bukkan fel az a fenyegetőzés, hogy Izrael „szükség esetén” intézkedéseket tesz az arab polgári légiközleke- dés megbénítására. Több mint 18 órája teljesen sikertelenül folynak a kétség- beesett mentési munkálatok a rhodesiai Wankie bányájában, ahol sújtólégrobbanás következtében 468 bányász rekedt kedden a föld alatt és minden bizonnyal halálát lelte. Szerda reggelig mindössze három holttestet sikerült felszínre hozni és egy afrikai bányász élte túl súlyos idegi megrázkódtatással a tragédiát. Az egyébként is reménytelen mentési munkálatokat nehezítette, hogy a tárnák még mindig tele voltak metángázzal és állandóan fennforgóit egy A kairói kommentárok kiemelik, hogy az Egyesült Államok nemcsak az izraeli agresszió katonai támogatásával, hanem a politika és a propaganda eszközeivel is közreműködik a háborús hisztéria fokozásában, az újabb izraeli agressziót előkészítő légkör kialakításában. Az A1 Ahram feltételezi, hogy az Egyesült Államok a közel-keleti válság felhevítésére törekszik. Az izraeli agresszió amerikai támogatása a fő oka annak, hogy Izrael Az Egyesült Államok szerdán öt hét alatt ötödik alkalommal tagadta meg a visszatérést a párizsi Vietnam-kon- ferencia tárgyalóasztalához. Amerikai repülőgépek kedden ismét bombázták a főváros Hanoi és Haiphong kikötő elővárosait, Yen Bai, Quang Ninh, Thai Bihn, Ha Tay, Thanh Hoa, Nghe An, Ha Tinh, Quang Binh tartományok, valamint Vinh Linh körzet sűrűn lakott területeit. Az amerikai agresszorok válogatás nélkül szórták le bombáikat és elektronikus távvezérlésű lövedékeiket 'a VDK újabb robbanás veszélye. A 435 afrikai és 33 európai bányász felesége és családtagjai egész éjszaka sírva virrasztottak az aknánál. Szerdán délelőtt aztán valóban két újabb robbanás történt az egyik szellőzőaknában, s a mentési munkálatokat egy időre fel kellett függeszteni. A bánya egyik szóvivője bejelentette, hogy öt újabb afrikai bányászt mentettek ki kisebb-nagyobb sérülésekkel és idegi megrázkódtatással, de élve. Eddig hat élve maradt és három halott bányászt hoztak felszínre. megtagadhatja a válság rendezését és olyan feszült légkört teremthet a térségben, amely minden pillanatban robbanást idézhet elő — írja a lap. A Journal d’Egypte kommentárja nem tartja valószínűnek, hogy Izrael a fenyegetések ellenére Egyiptomot választja a küszöbön álló támadás célpontjául, mivel ezzel a legkeményebb visszavágás kockázatát kellene vállalnia. falvaira, városaira, üzemeire, duzzasztógátjaira és vízierőműveire. Sok polgári személy — köztük öregek, nők és gyermekek — életét vesztette, illetve megsebesült, igen sok lakóház, gazdasági és kulturális létesítmény megrongálódott. Amerikai vadászbombázók szerdán kora délután ismét támadták Hanoi környékét — jelentette Da Nang-i katonai forrásokra hivatkozva az AFP tudósítója. A saigoni amerikai parancsnokság szerdán jelentette, hogy a kedd estig eltelt 24 órában 270 bevetésben bombázták a VDK-t. Az amerikai bombázógépek a kínai határtól mindössze 32 kilométernyire támadtak észak-vietnami területeket. A legfrissebb vietnami hadijelentésekből kitűnik, hogy a dél-vietnami népi felszabadító erők a szerda hajnali órákban újabb nehéztűzérségi támadást indítottak az immárom 62 napja ostromlott An Loc tartományi székhely katonai célpontjai ellen. Újabb támadást indítottak a hazafiak a Saigontól mintegy 90 kilométerrel észak-nyugatra levő Tay Ninh dél-vietnami tartományban is. Egyes nyugati hírügynökségi jelentések szerint a saigoni kormánykatonák az amerikai légierő támogatásával kiszorították Kontumból a népi erőket. Kedden négy államban volt próbaválasztás az Egyesült Államokban, és mind a négy államban George McGovem szenátor győzött. Ha néhány hónappal ezelőtt valaki azt jövendöli, hogy ez egyszer lehetséges lesz, azt az amerikai belpolitikai porond bármelyik szakértője kinevette volna. Még akkor is, ha „csak” Dél-Dakotáról, Üj-Mexikóról és New Jer- seyről lett volna szó. De McGovern negyedik keddi győzelme a legjelentősebb: a szenátor az USA New York mellett kimagaslóan legfontosabb államában, Kaliforniában is győzelmet aratott. Nem is olyan régen a dél-dakotai honatya az elnökjelöltek között a „futottak még” rovatba tartozott és a demokrata párt esélyesei között messze előtte emlegették nemcsak Mus- kiet és Humphrey volt al- elnököt, hanem még a republikánusból demokratává változott New York-i polgármestert, John hind- sayt is. Aztán Muskie elvérzett, Lindsayről nem is beszélve, és George McGovern nemhogy versenyben maradt, hanem a nagy apparátussal és nagy múlttal rendelkező Humphreyt megelőzve megszerezte a vezetést. Mi a titka ennek? A válasz rendkívül jelentőségteljes és tanulságos: kizárólag a vietnami háború. McGovernt egyedül és kizárólag az különbözteti meg a többi jelölttől, hogy azoknál sokkal határozottabban és következetesebben szállt síkra mindig is a vietnami háború gyakorlatilag feltétel nélküli és azonnali befejezésért. Ha úgy történik, mint ahogy Nixon a kampány kezdetén ígérte, vagyis, hogy ebben a választási esztendőben „Vietnam már nem lesz komoly téma”, akkor McGovern nyilvánvalóan megmarad a sereghajtók között. De ennek pontosan az ellenkezője történt és az amerikai közvélemény felfigyelt arra az emberre, akit a jelenlegi jelöltek közül a legjobban igazoltak a fejlemények. A kulisszák mögött persze még sok minden történhet. Még az is megeshet, hogy az előválasztási eredmények ellenére elbuktatják a dél-dakotai szenátort a konvención. De bármi történjék is, az biztos, hogy a keddi négy eredmény az amerikai közvélemény látványos állásfoglalása volt a vietnami háború mielőbbi befejezéséért, a csapatok teljes kivonásáért. Irak olaicsatája Sir Alec Douglas-Home angol külügyminiszter tegnap közölte, hogy ma Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia és az Egyesült Államok képviselői tanácskozásra ülnek össze az Iraq Petroleum Company (IPC) olajtársaság vagyonának Irak és Szíria által történő államosítása következtében előálló problémákról. crpRusfo. Beirut _ TÖRÖKORSZÁG —^Olajvezeték f------------------------ V A- Olajfinomító-r SÚBamyas . ^ j Kirkuk*~^ern'e9 it.—Va. <<?. V* f ‘\!®uk ( : Terület-----Beirut^ J Idám LI BANON/ ©Damaszkusz* » «b r , __________hf 65 /-*! AJ5 Baghdad \ 1 p j A K^V . ___ú ) : ZR AELr’".v-<xK I I vf s ' /•? \ ” : — Az iraki nép nevében a forradalmi tanács elhatározta, hogy- államosítja az Iraq Petroleum Company olajtársaságot — Haszán al Bakr elnöknek ezzel a június elsején elhangzott bejelentésével kezdődött meg az iraki kormány új olajcsatája a nagytőkés olajkartellel szemben. Ez a társaság — a hírhedt ipc — állam volt az államban, s 1925 óta aknázta ki az iraki olajforrásokat. Az iraki nép szemében megtestesítette az idegen elnyomást, a nemzeti erőforrásokat szipolyozó kolonia- lista hatalmat. Érdemes tételesen felsorolni, hogyan osztoztak az IPC részvényein a nagytőkés olajtársaságok, a vezető kapitalista országok: Schell (angol—holland) 23,75, British Petroleum (angol) 23,75, Compagnie Francaise des Petroles (francia) 23,75, Esso (amerikai) 11,75, Socony Vacuum (amerikai) 11,75, Gulbenkian-társaság 5 százalék. A részvények és a haszon nagy többsége a brit és az amerikai olaj- társaságoké volt, s a híres „Mister 5 százalék”, aki még az ottomán időkben lett az olajmezők tulajdonosa, s a nemzetközi kartell összehozásakor kötötte ki magának az 5 százalékos részesedést, különböző csatornákon át ugyancsak az angol és amerikai társaságok hasznát gyarapította. A kirkuki olajmezőkön rendkívül előnyös az olajtermelés, a termelési költségek alacsonyak és így a haszon is rendkívüli. Az olajszakértők becslése szerint az IPC befektetései után 61 százalékos profitot húzott. Roppant gazdagságról volt szó, hiszen csupán 1968-ban 120 millió tonna olajat vett ki az IPC az iraki földből. Ezzel a Közel-Keleten közvetlenül Irán és Szaud-Arábia után a harmadik helyet foglalta el. Irak számára a mesés kincsből aránylag kevés jutott. De ez a kis rész is az iraki költségvetés 80 százalékát képviselte. Képzelhető, hogy ez a helyzet milyen remek zsarolási lehetőséget biztosított az IPC urai számára! Az olaj jövedelemnek ez az aránya azt jelentette, hogy Bagdad, más források híján, ki van téve az idegen kartell kénye-kedvé- nek. Ebből a helyzetből a kiút csak akkor nyílt meg Irak számára, amikor a forradalom elsöpörte a monarchiát, amikor hatalomra kerültek a haladás hívei. 1961-ben hozták meg a híres 80- as számú törvényt, amely megfosztotta az IPC-t ki nem aknázott koncessziós területeitől; ezek az egész koncesszió 99 százalékát tették ki. De a működő olajkutak a maradék egy százaléknyi területen voltak, a kizsákmányolás tehát folytatódott. Egy év múltán azonban az iraki nemzeti olajtársaság megalakítása jelezte, hogy a bagdadi kormány távlati tervei közé iktatta az olajkincs kézbevételét. Az elmúlt években meggyorsult az iraki nemzeti olajpolitika fejlesztésének üteme. 1969 nyarán írta alá Irak a Szovjetunióval azt a szerződést, amely lehetővé tette a nemzeti iraki olajipar megteremtését. Idén, április 7-én újabb fontos esemény történt: Koszigin szovjet miniszter- elnök jelenlétében felavatták Észak- Rumeliában a nemzeti olajtársaság új kútjait, melyeket ugyancsak szovjet közreműködéssel aknáznak ki. Ez az, immár nemzeti olajmező ebben az évben 5 millió tonna olajat, 1980-ban pedig 40 millió tonnát termel. Az IPC urai erre az általuk „kihívásnak” minősített iraki nemzeti politikára szabotázzsal feleltek. Nyomást akartak gyakorolni az iraki kormányra, csökkenteni akarták olaj bevételeit, és ezért fokról fokra csökkentették a termelést. Különböző ürügyekkel addig züllesztették a kirkuki gazdag olaj mezőkön a munkát, addig szabotálták a termelést, míg az a korábbinak a felét sem érte el. Míg februárban a kirkuki termelés naponta 1237 000 barrelt ért el, áprilisra a termelés 694 000 barrelre esett vissza. Az iraki kormány ultimátumban szólította fel az olajtársaságot, emelje ismét a termelést, fizesse meg a szabotázs miatt kiesett olajjövedelmeket, s juttasson részesedési alaptőkéjében az iraki nemzeti olajtársaságnak is. Amikor az IPC nem volt hajlandó e követelések teljesítésére, a határidő lejártakor elrendelték az imperialista olajtársaság azonnali államosítását. Szíria nyomban csatlakozott Irakhoz, és a területén átvezető olajvezetéket ugyancsak államosította. Az iraki—szíriai akcióval szolidaritást vállalt Egyiptom és Líbia is. A haladó arab országok sajtója üdvözli az iraki és szíriai elhatározást, s felszólítja az olajtermelő országokat, hogy közős szervezetük rendkívüli közgyűlésén siessenek Bagdad és Damaszkusz segítségére. Erre annál is inkább szükség van, mert az IPC „bitorolt” olajnak nevezi az államosított olajat, az olajkartell nemzetközi „megtorló intézkedésekkel” fenyegeti az iraki kormányt Az olaj jelenleg nem hagyja el a Földközi-tenger olajkikötőit, az olajvezetékeket lezárták. Ugyanakkor Irak máris megkezdte az államosított olaj értékesítésének hadjáratát: a szaksajtóban kedvezményes áron hirdeti az iraki olajat. Ebben a most kibontakozó csatában a haladó nemzetközi közvélemény azokkal szolidáris, akik vállalják a harcot az imperialista olaj- társaságokkal szemben, akik nemzeti olajkincsüket a nemzeti célok szolgálatába állítják. Rudnyánszky István A wankie-i tragédia öt hét alatt ötödször... 24 óra alatt 270 terrorbombázás a VDK ellen A I i
