Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

«n ticcrei

8

^f/rlop

1972. JÜNIUS 4., VASÄRNAP

KSSSSSSSSSSSSSSSSSSXrSSSSJXSSSSXSSSSSSSSSXSSXSSSSSXSSSSSSSAfSSSSSSSSSSAXSSSSSSXSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSXrSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSX/A

NORBERTO FUENTES (Kuba):

A mezítlábas kapitány

VETÉLKEDÉS

csak ... izé ... A ház építésénél a legfőbb a kőműves, aki a falat rakja.

— No, meg a kubikos, a vasbetonos, az ács, a lakatos, a vízvezetékszerelő ... Hajjaj, van ott mindenféle munkás!

— Hát akkor... — ugrik elő a tréningruha alól a sértettség — akkor senki nem csinál egyedül semmit. Ha így nézzük.

— Dehogyisnem! Az én papám! — szegi föl állát kérkedve a trikós.

— Miért? Mi a te papád?

— Sofőr! A Tefunál. Pótkocsis Csepelen.

— Amellett ül mindig valaki. Láttam én. A teherautón mindig ül a sofőr mellett valaki.

_ Ja! — legyint a sapkás? — Az csak a mitfárer.

— Mit mondasz?

— Mitfárer. Ügy hívják azt; aki ott ül.

— De minek ül ott az a mi... akit mondasz?

— Hát, az... az csak úgy

ül ott.

— Semmiért? Azért nem ültetnek oda valakit. Vagy ko- csikázni? — nevet a tréning- ruhás. — Biztosan fölváltva vezetnek.

— Még mit nem! A papám le is törné a kezét, ha csak hozzányúlna a sebvál tóhoz, vagy akármihez. Mert, ha valami történik, azért csak őt veszik elő, nem a mitfárert.

— Akkor biztos azért van ott, hogy ellenőrizze a papádat!

— Méghogy az én papámat ellenőrizni!? Csak sokat mondd, majd megellenőrzöm mindjárt, milyen kemény a fejed!

— Nem bánom, ha bunyózni akarsz, de előbb mondd meg, mit csinál az a micsoda. Mert most már kezd érdekelni.

— Hááát — rikkant örömmel a trikós — tudod, ő dugja a papám szájába a cigarettát menet köziben, meg tüzet ad, meg ő kérdezi az emberektől, hogy merre menjenek, ha olyan helyen járnak. Meg... szóval, ezért ül ott a mitfárer.

— De hozzá nem nyúlhat semmihez?

— Ami a motorhoz tartozik, ahhoz nem.

— Ilyen az én papámnak is van, de ő csak úgy mondja, a „segítőm”.

— Segítő! — legyint megvetően a trikós. — Az más. Az maltert hord, meg adogatja a téglát.

— Igen. A papám meg csak rakja, meg függőzi.

— De cigarettát nem dug a papád szájába a „segítő”.

— Azt nem.

— Akkor mire vágsz föl?

Sólyom László

'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSX^

Andorai Mária rajzai

SAINT SÁNDOR

Tavasz

Pipiskedik a rét virága április füttyögve jár — fátylat terít a ringó-ágra. Pillanat még; s itt a nyár.

Salétrom köz olyan rövid, hogy néhány jólirányzott sorozattal egyszerűen el lehet zárni. Hátul véd a tűzfal. De ha a széles sugárútról jönnek, akkor... Csak jöjjenek! Még nem tudják, hogy kivel találják szembe magukat. Az idő lassan múlott. Percről percre jobban vacogott.

— Béci, adj egy staubot!

— Tilos! Nem megmondta Földi elvREGÖS ISTVÁN:

'StSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS^

Kikapcsolódás

Cseresznye, pálinka, külföldről csempészett kazettás magnó meg te,

az összhang remek no meg a „Je t’aime” kétszer egymásután is felvetted,

elfelejtem a hétköznap reggeleket,

— lidércnyomás — körözöttes kenyeret, zöldpaprikát,

itt vagyok veled

ezen a szombaton.

s felületesen gondolkozom

a pénzgyűjtésről

takarítás,

gyűlölt mosogatás,

talpalt cipők,

a Tanácsnak írt express levelek, de az összhang remek és nem rontom el, hisz nem szép a hóban a lábnyom

— ez is szentségtörés —

A hősök ne bőgjenek

Szilágyi Judit

iSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSÍSSSSSSSSSJJ*

yssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssss/ss*

bői sem áll. Üjpest. A hajnal belegabalyodott a hófelhőkbe, és késlekedett, hogy megvilágítsa a romokat. A víztorony mögül előmásztak a bunkerból. Sanyi és három társa. Földi Zoltán csoportvezető kijelölte az őrhelyeket. Sanyi türelmetlenségében topogott. Gyertek, tubicáim! Gyertek, a büdös fekete ingetekben! Hadd durrantsak a kuffero- tokba, hajtogatta. Rohadt hideg van. Csak jönnének már. Téglákból fedezéket épített. Kis rést rendezett el a géppisztoly csövének. Mellette Varga Béci is lekuporodott. A felüljáró felől sorozatok fütyültek, apró darabokra szelve a csendet. Pár ablakból félrehúzták a függönyt. Dühöngtek a lakók. Hülyék, pont a mi házunk előtt. Egy német tank majd jól ideereszt egyet. Sanyi grimaszokat vágott, még a karját is széttárta bocsánatkérően. Mintha mindenkinek érteni kellett volna, hogy szóval ez itt a csata színhelye.

Kis fényképezőgép kattogott az agyában. Az előhívatlan filmkockákon megjelent a Marcali utca. Ha a nyilasok arról jönnek, akkor csakis a Karthágó utcán merészkedhetnek elő. Jobbról a

_____________________________)

tá

rs! őrségben nincs cigizés! — Csend. Üjabb szünet.

— Te! Meddig maradunk itt?

— Már nem sokáig. Erre tartanak a nyilasok, itt akarnak kitörni. Már mindenütt körülvették őket az oroszok. Kiválasztották a lenggyengébb pontot. Azt hiszik, itt lejutnak a Dunához.

— Az anyjukba jutnak.

— Földi azt mondta, küld erősítést. — Délben ettek egy kis kenyeret marma- ládéval. Termoszból langyos feketét. Szép kis háború — gondolta Sanyi. Napokig kell várni a rohadt ellenségre, közben pedig megfagy az ember.

Korán sötétedett. És még mindig nem történt semmi. Klassz srác vagyok. Partizán. Egy mozdulat a ravaszon, s ugatni kezd a géppisztoly. A francba, csak jönnének már.

Sanyi meglógott a leventéből. Pedig már be is sorozták. Megtudta, hogy a transzportot Németországba viszik. Egy túróst nekik, azt! De nem engem! Nem volt nekik elég a faterom? Rohadt ka- locsnis barmok. Tessék segíteni nekem, Zoli bácsi, mondta a Bámert gyárban Földi Zoltánnak. Földi csak bólintott.

Aznap éjjel felrobbant a gyutacsgyár. Sanyi vitte a derekára tekerve a gyújtózsinórt. De az akció előtt az utolsó órában hazazavarták. Kár a srácot ilyen veszélynek kitenni, mondták. A szovjet csapatok már a Vígszínháznál harcoltak azon az éjszakán, amikor Földi Zoltán ajtaján kopogtak. Földi a padló alól kirántotta a géppisztolyt, és az ajtó mellé állt.

— Ki az? — kérdezte, és leguggolt.

— Én vagyok, Zoli bá.

— Kicsoda?

— Hát én! A Bartos Sándor. Tessék már beengedni!

— Te hülye gyerek! Tisztára megijesztettél — és berántotta a fiút. — Mit keresel te itt? Anyád tudja, hol vagy?

— Dehogy. Napok óta bújkálok. Keresnek a nyilasok.

— Miért?

— Hát tetszik tudni, lógok arról a rohadt leventéről. Pont az utolsó percben vigyenek el?

— Hát ez meg mi?

— Gép’ ztoly.

— Azt látom, de honnan?

— A gyárból. Éjjel az üzemőrség raktárából került hozzám — és nem kis büszkeséggel elmosolyodott. Farkasszemet néztek. Sanyi soványan, kopott viharkabátban. Tejfelesszájú legényke. Csak karikás szemei emlékeztettek a több napos bújkálásra. Földi térdig érő fehér hálóingben. Göcsörtös térde, szőrös lábszára kilátszott. Mind a ketten géppisztolyt szorongattak. Egyszerre tört ki belőlük a nevetés.

— Egyél, kölyök, aztán mars az ágyba!

A srác másnap kihordta a röplapo*’ kát. Aztán sorban értesítette a „16”* okát. Bevették őt is.

De ez most itt egészen más. Végre szemtől szemben lesznek velük. Végre, mint a felnőttek, törleszthetek apámért meg a többiekért. Tulajdonképpen nem sokat tudott az egész háborúról, csak

— Adunk a rohadtaknak, mi?

— Végre! Tudod, hogy mellém osztottak be?

— Ühüm.

— Lőttél már géppisztollyal?

— Azzal igen. — Életében még soha nem lőtt. Se géppisztollyal, se mással. Sanyi épp csak elhagyta a tizenhetedik évét. De mit számított egy ilyen kis hazugság, amikor a világ körülötte másA szántóföld a hegyek közötti mély folyóvölgyben térült el, és sűrű maniguabozót vette körül, amelyben a marabufa összenőtt a citromfával, a citromfa az elefánttetűfával, az elefánt- tetűfa a folyondárral, a folyondár a marihuánával, a marihuana a babérfával, a babérfa a kávécserjével és a kávécserje a marabufával.

Késsel vágott rossz, kis ösvény vezetett a szántóföldtől a mezítlábas kapitány házához. A ház előtt haladt el a Con- dadoba vivő út. A mezítlábas megállította az ökröket. Az illatok egy pillanatra mégszabadultak a hangos nógatástól, és ösztökléstől, de tudták, hogy csak egy pillanatra, ezért egykedvűen kérődztek szomorú sorsukon és a lelegelt fűvön.

A mezítlábas leült a szántóföld szélén, a maniguabozót tövében. Mellette hevert az elemózsiás tarisznya, melyben egy vekni kenyér és egy kulacs friss víz volt. A mezítlábas enni kezdte a kenyeret, egy-egy korty vízzel segítve minden falatot. Durva vászoning volt rajta, és derekánál kötéllel megcsomózott kék nadrág; fején baseball sapka. Két lába kinyúlt a nadrág el - rongyolódott szára alól. Hatalmas lábak, piszkos és kérges talpakkal.

— Üldöznek — mondta valaki. A mezítlábas megragadta a kését, felpattant, és szem- befordult a han« gazdájával. — Üldöznek — ismételte az ember, aki egy Garand-kara- bélyt tartott a kezében, derekáról pedig pisztolytok csüngött alá.

— Nem vagyok tolvaj — bizonygatta az ember.

— Nem szeretem a menekülők dolgait — felelte a mezítlábas. Az ember hátranézett, fölfelé, oda, ahonnan a földről felvert vöröses porfelhő közeledett nyugodtan, feltartóztathatatlanul.

— A milicia — mondta a mezítlábas.

— Értem jönnek, de már nem bírom tovább. — Az ember leült a kulacs és a kenyér mellé. — Ad nekem egy darab kenyeret és egy kis vizet?

— Vegyél — kínálta a mezítlábas. — És tűnj el, amilyen gyorsan csak tudsz. Nem akarok bajt hozni a családomra.

A

z ember három húzásra kiürítette a kulacsot, csillapítva a nyelve és a torka között érzett égető szomjúságot. A mezítlábas megkérdezte tőle:

— Milyen fegyver ez?

— Luguer-pisztoly — felelte az ember.

— Jó?

— Jó márka.

— De kicsit öregnek látszik, nem?

— Megrozsdásodott a bozótban — magyarázta az ember. — De azzal együtt is jól lő. Remek pisztoly.

— Én ezt a fegyvert szeretem — mondta a mezítlábas, és megsuhogtatta nádvágó kését.

— Coliin?

— Igen, Coliin — válaszolta a mezítlábas — több mint tíz éve használom már.

— Mutassa csak a márkáját — kérte az ember. A mezítlábas odaadta neki a ma- chétet. (Hosszú, széles pengéjű, cukornádvágó kés. A szerk.) És ő a markolat tövében azt a helyet kereste, átlövi a kakast vésték be a gyártó cég nevével: COLLIN.

— Nem vitás, valóban Collín. Vigyázzon rá, ez a legjobb machete, a legjobb acélból.

Az ember kettétörte a kenyeret, mire a mezítlábas végighúzta a machete élét a csuklóján. Az ereiből kicsorduló vér a tenyerébe folyt, vörösre festve a kenyérbelet.

— Mért tette ezt velem? — ordított fel az ember.

A mezítlábas pontos ütést mért, és a machete az ember ölében tartott karabély agyáig hatolt. A kéz a földre hullott, még mindig szorítva a kenyérdarabot. Az ember fel akarta szedni a kezét, de egy újabb machetecsapás, ezúttal a tarkóján, a felbugyborékoló vérbe fojtotta kiáltását, amely lassan alvadni kezdett szája körül.

A mezítlábas felszedte a Garandot és a Luguert, bement a házba a konyhaajtó felöl, leszidta a ház körül f utkározó gyerekeit, a fegyvereket az ágyára rakta, aztán kiment a kapuhoz, épp akkor, amikor vele szemben megállt a csapat.

Az első jeepből Bunder Pacheco szállt ki. A katonák ülve várták a kocsikban.

— Hát hogy van a mi mezítlábas kapitányunk? — üdvözölte Bunder Pacheco.

— Ahogy lát itt engem, őrnagy elvtárs ... — A mezítlábas két széket kerített elő, és odavitte a kapuhoz. Leültek.

— Hát mit mesél nekem, kapitány?

— Nagyon rosszul érzem magam mostanában, nagyon szomorú vagyok — felelte. — Az asszony elment, és itthagyott engem ezzel a tucat gyerekkel.

— Hallottam róla, kapitány. — Kértem a halált, hogy ne vigye el a feleségemet, de hát maga is tudja, annak hiába beszél az ember.

— Nem szeretem ilyennek látni magát, kapitány.

— Elvitte az asszonyt, kö- 5 nyörtelenül.

— így én is elszomorodom, § kapitány.

— Sose aggódjon értem, őr- : nagy. Kér egy csésze kávét? : — Hát, ha megkínálna... !

A mezítlábas odahívta az! egyik gyereket, és szólt: neki, hogy főzzön kávét.: — És, hogy megy a munka?! — Nem valami jól, tudja.; A kukoricának rosszul jött ez!

a —. a kávénak alig van ára. Nem, nem va- ^ gyök valami jól. Ráadásul * öreg is vagyok már, és a ba- rázdák nem sikerülnek egye- § nesre. S

— Idehallgasson, kapitány, ^

miért nem költözik Havanná- í ba? Tudja, hogy ott ház, autó § és fizetés várja magát. ;

— Nem tudok, őrnagy, nem ^ tudok. Maga is tudja, hogy ^ állnak a dolgok. A szabályzat s azt mondja, hogy a csizma vi- ^ selése kötelező. Így én nem tu- § dók meglenni seholsem. Vár- ^ jón egy percet, hogy maga is § lássa — és fölkelt a székről, bement a házba, aztán egy nár csizmával a kezében jött vissza.

— Látja? Teljesen új, épp olyan, mint hat évvel ezelőtt, amikor kiutalták nekem. De bármennyit próbálkozom is, nem tudok cipőben járni. Nem tudom, mi van velem olyankor, de mintha nem kapnék levegőt.

Bunder Pacheco elmosolyodott.

— Csak ne nevessen, ne nevessen. Biztosíthatom, hogy ez a legjobb cipő a világon —és hatalmas lábára mutatott. — Amikor ez tönkremegy, nem is lesz szükségem többre.

A

kisfiú odahozta a forró kávét. Bunder Pacheco felhajtotta, aztán felkelt és búcsúzni kezdett.

— Elmegy, őrnagy?

— Igen, kapitány. Munkában vagyunk, és várnak a katonák.

— Nincs miért sietni — ma- kacskodott a mezítlábas. — Kit hajszolnak olyan kétség- beesetten?

— Magua Ton dike nyomában vagyunk, 'tegnap ezen a környéken látták.

— Ügy? — álmélkodott a mezítlábas. — Nincs magának véletlenül egy használható szivarja?

Bunder Pacheco keresgélt a zsebeiben, és két szivart talált. Odaadta a mezítlábasnak.

— Nos, kapitány, mennem kell.

— Nem kell sietni, nem kell sietni — hajtogatta a mezítlábas. — Én mondom magának, hogy nem kell sietni, mert most j-.t eszembe, hogy Magua Tondike itt fekszik a földemen, s tán már oszlásnak is indult a napon.

^ --r- ét tízéves forma fiú áll

a rohamosan magaso- ^ Am. dó új ház előtt. Az $ egyik tréningruhás, a

^ másikon rövid nadrág és csí- $ kos trikó. Termetre egvfor- $ mák, arcuk elmosódik az al- ^ konyatban, csak a szemük rar- ^ gyog a sötétben.

$ — Csuda magas lesz ez a

§ ház! — emeli fejét az építke- ^ zésre a trikós, és elismerően J csettint: — Ez már felhőkar- (coló. Elhiszed?

$ — Az hát — bólint a tré$ ningiruhás és kihúzza magát. 5— A papám építi!

$ — A te papád? — csodálko$ zik a trikós, de látva, hogy J nagyon dülleszti mellét a ko- j ma, meg akarja nyirbálni a | fölényét, egy kicsi gúnnyal:

$ — Egyedül építi a papád?

1 — Hááát... segítenek neki.

1 — Akkor nem ő építi, ha$ nem építik!

$ — De ő a legfőbb, merthogy

5 ő kőműves, a többi meg