Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
1972. JÚNIUS 4., VASÁRNAP "“'ZMírtap 9 Pest megyei alkotások TALÁLKOZÁSOK VLAGYIMIR KLIMOV/CSi A LEVÉL Esőtől csörgő arccal---------de előbb még a dallamtalan napszak, a láthatár nélküli délután. Esőtől csörgő arccal---------de előbb még a vakolatig mocskos lalak az árulkodó napsütésben, ~~ a pötfészkedő plakátoszlopok, s a járdaszéli Iák szinte már nem földi türelme. Esőtől csörgő arccal---------de előbb még a gazdátlan falka, a kerekek, a fékek vonítása — a szurokszagú, földúlt sivatag. Micsoda út a céltalan sínek közt a tűzfalak mögé zárt tartományba, az erdőt álmodó bokrok közé, hogy elérjem a percet, mely enyém, hogy megállva a csönd dombtetején esőtől csörgő arccal, szájamban is esővel, számban a gyermekkor ízével---------mi csoda út a mindennapi percért! Pocsltej TAVASZI NOÉMI GRAFIKÁJA annyit, hogy rossz. De 'akkor ez pont elegendő volt. Legszívesebben azt szerette volna, ha az egész náci hadsereg a Váci úton vonult volna vissza. Akár puszta kézzel is elintézné őket. Koromsötét lett. Az éjszaka azért az más. Csak nem megijedni, öregem. Biztatta magát. De azért nem bánta volna, ha reggel kezdődik az egész. — Sanyi, menj hátra Földi elvtárshoz! Hozzál egy köteg kézigránátot. Lehet, hogy tankkal jönnek. — Elindult. Botladozott a kövekben. Hirtelen melege lett, és mintha egy harang kondult volna meg benne, egyszerre döbbent rá, hogy fél. Fél! A sötéttől. Megmozdultak a kapuk, a fák, a bicegő házfalak. Minden pontosan úgy történt, ahogy a könyvekben lenni szokott. Pedig tudta, hogy a fa az fa, a ház az ház, egyik sem bántja, mégis mindegyiktől félt. Folyt róla a víz, mire elérkezett a stábhoz. — Mi van, fiú? Sápadt vagy. — Á, dehogy, talán csak a hideg... — Mi van nálatok? — Semmi érdekes. Oltárian fázom. Béci hátraküldött gránátokért. Jött erősítés? — Még nem, de a gránátokat vihe- ted. Égőgyújtós. Először kibiztosítani, és csak aztán dobni! Világos? Nehogy az öledben robbanjon! — Más robban ennek az öliben. Igaz, Sanyi gyerek? — Na, eriggy vissza, fiú. Felváltva lehet aludni, ha tudtok a hidegben. Egyik mindig visszahúzódhat a pince- lejárat alá. Hajnalban kezdődik a játék. Átesel a tűzkeresztségen. — Ne féljen, Zoli bá! Megemlegetik a nyilasok a keresztelőmet. Ha jól indul a napjuk, majd elrontom nekik. — Csak aztán semmi hősködés, kölyök. — Sanyi elindult. Az anyja úristenit, most mehetek vissza! Ha hirtelen valaki megfogja a torkomat, még nyik- kanni sem marad időm, gondolta. Mint a gyerek, ő is csak a megfoghatatlantól, a sötéttől, a villámtól meg a kutyától félt A fegyverropogást, a robbantást, a harcot szerette. Az férfias dolog. De hát a sötét? — Állj! — Én vagyok, Béci! — Gyere! Megismertem a csoszogá- sod. Figyelj csak! — Lövések meg dübörgés. Te ezek tankok! A Váci út felől jönnek. Már nem lehetnek messze. Hirtelen a szomszéd utcából felvak- kantott egy sorozat. Rövid kattogás. Csend. — Hű, az anyját! — megszorította Béci vállát. Aztán Földiék irányában vad gépfegyverpárbaj kezdődött. — Figyelj, Sanyi! Mindjárt jönnek erre is. Közben ismét megvirradt. De ez a reggel derült égbolttal köszöntött. A fagyos hóban kacsáztak a ferde fények. Körülöttük a csatazaj lekergette a pincébe az embereket. Egy fegyveres nyilas banda pont Földiék állásaiba ütközött. Sanyi meg csak várt. — A frász az anyjukba. Erre nem jönnek a szemetek. — Nyughass, öcsém! — Te, Béci, én azt akarom mondani ... — Na, nyögd ki! — Én azt akarom mondani... hogy odamegyek Zoli báékhoz. Hát nem hallod, Béci, hogy ott lövöldöznek? — Maradsz a fenekeden, mert szájon váglak! És ha hirtelen erre jönnek, akkor pont a többiek hátába kerüljenek? Sándor elkeseredett dühvei hallgatózott. Meredten nézett a semmibe, de elöl minden mozdulatlanul várt. Még a végén kimaradok, gondolta. Azért felhúzta a závárt a géppisztolyon, nehogy egyet is elhibázzon. Biztos, ami biztos. A dübörgés egyre erősödött. Hátukban a fegyverropogás egyre erősödött, majd elhallgatott. Aztán dél felé az utca végén feltűnt egy harckocsi. Lassan közeledett. Fél perc múlva Földiék irányából egy másik. — Az anyját! Be vagyunk kerítve! — Sándor felkapta a kézigránátokat. — Kettő az enyém, kettő a tiéd — kiáltotta felhevülten. S most nem gondolt a félelemre. — Melyiket választod? — A hátsó tank az enyém — mondta Béci. — Rendben, én robbantom az elsőt. — Hasalj a földre szorosan. Csak ha már tíz lépésre lesz, akkor dobd a gránátot. Egyenesen a hasa alá. Leszorított fejjel várták a feléjük mászó óriásokat. — No, Sanyi, ha nem lesz telitalálat, számunkra vége a háborúnak. Még tíz másodperc. — Felpillantott, s Béci kipirulva remegett az izgalomtól. — No, szevasz, fiú! Háromra hajítsd! Egy ... kettő ... ekkor harsant fel a kiáltás, egyenesen a hátulról érkező harckocsiból: — Béla, Sanyi! Gyerekek! Itt Földi Zoltán beszél. Nehogy valami marhaságot csináljatok, tegyétek le a gránátokat. Győztünk! Sanyi felemelte a fejét. Először azt hitte, Földi piszokul elárulta az egységet, aztán szörnyen el- szégyellte magát, aztán a harckocsikon meglátta az ötágú vörös csillagot. Hitetlenkedve nézett. Oroszok! Nahát! Sanyi Bécire nézett, és dühösen odavetette. — Na, nekem vége a háborúnak, mehetek vissza tanoncnak. Földi leugrott a páncélosról, és átölelte a két fiút. — Jól vagytok, srácok? — Na, Sanyi gyerek, te híres partizán! Aztán hány ellenséget puffantot- tál le? Elkeseredett dühében bárhogy küszködött, elbőgte magát. — Egyet sem. Kitoltak velem a rohadtak. Egyszerűen nem jöttek erre! Tetszik érteni, Zoli bá? Egyszerűen nem jöttek erre! Remsey Jenő ceruzarajza Párizsi táncosnő Tolvaj Köd. A gumizott ajtó csapódását hallotta, alattuk a villamossín csikorgását. Jobbról, balról nyomták, lökték, taposták, a hideg aluminiumrúdba kapaszkodott. s az üvegen át éppen egy pékség kirakata tűnt fel. Kenyerek... A szagát érezte. Élesztő... Ébresztő! ... Vallott Lajos havi 1800 forint 40 fillérért anyagkönyvelt a Főirodán. Most az IBUSZ plakátjait \ bámulta. A villamos közben megállt, 435-en szálltak I le, 436-an szálltak fel. Uta- \ zások... Capri: 12 400 fo- \ rint. Balmazújváros autó- i busszal, szalonnasütéssel, i oda-vissza: 230 forint... i Álmok!... Vallott Lajos akkor vet- \ te észre az idős hölgyet, I mert testük összeért. Az \ öregasszony vékonykeretű i szemüveget hordott, a kere- ; tét spárgával erősítette i piszkos, szürke haja mögé. j Kopott, fekete télikabátját ! felül nercgallér övezte, bar- i na muszlin sállal. Vallott i Lajosnak eszébe jutott: Pá- i rizsban a Bois padján meg- \ fagyott öregasszonyt talál- \ tak, otthon a szalmazsákjá- i ban 4 millió frank volt... i „Ez is ilyen lehet!”... Az i öregasszony fonnyadt ajka ! mögött hibátlan műfogsor : vicsorított — néha kattin- \ tott vele —, s ez kissé el- ! lenszenvessé tette arcát, \ egész lényét. Vallott Lajos \ az öregasszony kezére né- | zett, megrémült, karvaly \ ujjaival egy idősebb úr \ zsebéből a saját karján ló- \ gó, félig nyitott retiküljé- ! be rámolt 3 aranykeresztet, \ CG. 1918 monogrammal, \ fél méter cukorspárgát, az- \ tán egy köteg bankjegyet, j némi aprópénzt... \ Vallott fülére húzta sip- ! kaját, behunyta szemét, az- \ tán odanyúlt; tenyerében ! fémes ízt érzett, zsebébe ! csúsztatta a kereszteket, a « spárgát, aztán a 10 000 fo- \ rintot, s némi aprópénzt. ! Forró öröm gurgulázott a ! torkán „Na ez sikerült!”... ! — A keresztek hamisak, l CG. 1918-ban eladta az ere- \ detit és dubléból csinálta- 5 tott másikat — mondta az ! öregasszony és rwegsímo- \ gáttá a férfi arcát — a kö- ! teg pénz, nem forint, ha- ! nem pengő, a spárga ér \ egyedül valamit, fiam — j kacsintott. i Vallott Lajos bement a \ Főirodába, a mellékhelyi- ! ségben felakasztotta magát, ! de a spárga leszakadt alat- i fa, mert az is hamis volt, \ papírból készítették a II. 5 világháborúban, a vasuta- \ sok ezzel kötözték össze a \ szeretetcsomagokat, hogy i később szétessenek és el ! lehessen emelni egy-két \ üveg rumot, bélelt kesztyűt. Sz. D. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSXS& s Hazatértem a munkából, föl- Csönd. A mosoly megfagy ^ jaktattam a negyedik emelet- az arcomon: az ember egész ^ :e, odaléptem az ajtónkhoz és nap dolgozik, elfárad, éhes, s ^ negremegtem az örömtől. még az ajtót is maga nyissa ki! ^ Jó dolog ez a házasság! Keresgélek a zsebemben, ^ Mindjárt csöngetek, az asz- megtalálom a kulcsot, nagy ne- $ szony ajtót nyit. Átölel, meg- hezen beillesztem a zárba. Si- ^ csókol, segít az átöltözésben, került! Pedig már öt éve nős ^ íz asztal megterítve. Ebéd után vagyok! ^ .edőlök a heverőre, ő pedig A lakásban sötét van és nem ^ setakar a könnyű pléddel és csap meg az étel illata. Kéz- ^ 'elolvas az újságból. dem rosszul érezni magam. ^ Elmosolyodom. Kihúzom ma- Villanyt gyújtok — üres a la- ^ ?am. Csöngetek... Semmi. Is- kás. Az asszony sehol. Észre- ^ nét megnyomom a gombot veszem a levelet. P etyácska! Ne lépj piszkos cipővel a lakásba! Az ajtó ^ mellett egy székecske áll, ülj le rá és vedd le a cipőd. \ A papucsot a szék alatt találod. A cipőt könnyen le tudod húzni, ha kioldod a fűzőt. Elő- § szőr a rövidébb végét húzd meg, a csomó kibomlik. Lazítsd § meg a fűzőt, és bújj ki a cipőből. Drágám! Emlékezz: az esküvőnk előtt azt ígérted, hogy ^ egész életedben a karjaidban hordozol. Ehelyett ma ebédelj ^ meg egyedül. Mindent elkészítettem, az ebéd a tűzhelyen van, csak meg ^ kell melegítened. A leves a fazékban — abban a világoszöld- ^ ben, amelyik annyira hasonlít az új kalapodhoz. Hús és ^ krumpli a serpenyőben van, tea a kannában. | Édesem! Meg ne sértődj — ebédelj a konyhában! A ^ konyha — az a kis helyiség a fürdőszoba mellett. Kitűztem rá s egy cédulát: „Konyha”. % Lépj be, fordulj arccal az ablak felé. Jobbra a sarokban | ilacsony szekrényke áll, fehér fogantyúkkal, az a tűzhely. S Rátettem egy cédulát: „Tűzhely”. A melegítéshez meg kell gyújtanod a gázt. Ezt így kell | csinálni: felemeled a kis skatulyát a tűzhely jobb oldaláról, kiveszel egy gyufaszálat — vékony, barna fejű pálcika — ,vé- $ jighúzod a doboz oldalán. Ha meggyullad, odatartod ahhoz $ i kerek, fekete lyukacskához, amelyik a zöld fazék alatt van, $ z másik kezeddel elfordítod az ablak felőli fogantyút. A gáz $ kék lánggal égni kezd. Petyonka, az istenért, nagyon vigyázz — meg ne égesd ^ magad! ^ Ha minden jól ment, gyújtsd meg a gázt a serpenyő és a ^ teáskanna alatt is — fordítsd el az ablaktól visszafelé eső má- \ sodik és harmadik csapocskát is. Petya! össze ne keverd a fogantyúkat! Ha a gáz nem ég, ^ megmérgezhet. § Nézz az órádra: öt perc múlva fordítsd vissza az ablak fe- \ lőli harmadik, második és első csapocskát. A kék láng így esi- ^ nál: pssz ... és eltűnik. | Vegyél föl egy tányért az asztalról — azt, amelyik köze- \ '■ebb áll a tűzhelyhez. Ha összetörnéd, fogj meg egy másikat § (mindenesetre négyet készítettem ki) és merj bele levest a s fazékból. A merőkanalat megismered — tudod, olyan hosszú s nyele van. § A serpenyőt és a teáskannát könnyen felismered. Ha teát öntsz a csészébe, vigyázz, le ne essen a kanna $ teteje. Bár egy madzaggal odakötöttem a fogantyúhoz, de jobb, § ha a kezeddel is megfogod. Ebéd után menj be a szobába, dőlj le a heverőre, és várj ^ rám. Az újságot majd felolvasom, ha megérkeztem. Egyébként fodrászhoz mentem. (Az üzlet a 14. tömb sár- \ kán van.) Szép akarok lenni az ünnepekre, hogy úgy szeress \ most is, mint régen. Kicsikém! | Ne dühöngj és próbálj meg nem unatkozni! Millió puszit küld: A TE MÁSAD.” í § Többször is átfutottam a le- hér kilincsét. Fölpróbáltam az ^ MegtaiáUam a kony- üj kalapomat ^ lefutottam a | hat. Elfordítottam az ablak fe- . . . , Sí fodrászhoz. Megragadtam Máí sát és azonnal hazavittem. Jó dolog ez a házasság. (Havas Ervin fordítása) Vácott, a Marx téren állították fel 1968-ban Stefániái Edit bolgár mészkőből faragott, két nézőpontra szerkesztett „Dekoratív rácskompozíció”- ját. A természetes környezet és a mű eszméje megegyező; fák szorgalmas éneklői és kőmadarak találkoznak e füves térségen. Respighi is élő madarakat invitált zeneművéhez — Stefániái Edit alkotása is szövetséges kapcsolatot keres tavasznyár lomblakóival. E kerámiaszobor architek- tónikus építkezésű — boltozatos ívekben, merész áttörések között helyezi el a meleg évszakok főszereplőit úgy, hogy a madárformák felszívódva folytatódnak a híd alakzatú konstrukcióban. Az ötvösművész rendezett organizmusa ez, laza kötöttség, a tér emberi értelmezése — a természet labi- rintikus elágazásainak kutatása fény-árnyék tagolásokkal. Aprózott oszlopok között rejtőznek az ábrázolt és jelképes formák kiemelt és megszűrt látványjegyekkel — kőmadarak települnek az igaziakhoz — a nyár és a művészet egyszerre gyönyörködtet a hatalmas tér váci parkra korlátozott pontján a művész hatékony közreműködésével. Nem messze e helytől, a Széchenyi u. 24. számú ház homlokzatán látható Rábai Ferenc sgraffitója, mely a festészetnek az építészettel kapcsolatot kereső műfaja. Kívül üz- : letek — belül „kisegítő iskola” : működik, ezért indokolt itt a családtéma képzőművészi feldolgozása. A vonalvezetés és színválasztás korrekt, a megoldás tökéletes, bár a cél nehézsége mérsékelt. E kettős tényező eredményezi a mű követhetően kellemes formacsoportját — de meghatározza Rábai Ferenc előrelépésének komplexebb követelményeit is. Losonci Miklós ZELK ZOLTÁN: Micsoda út
