Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-04 / 130. szám
1912. JÚNIUS 4., VASÄRNAP PEST HEGYEI K-fCirltm Modern „népvándorlás" Az ingázás ára, haszna, kára 1965-ben egy fiatal nagykátai lány a vonat elé vetette magát. Búcsúlevelében leírta: nem bírja az ingázást, idegileg felmorzsolódott. E tragikus eset is felhívta a figyelmet az ingázás társadalmi konfliktusokat okozó hatásaira. A nagykátai járási pártbizottság évek óta foglalkozik a migrációval, most széles körű vizsgálatok alapján jelentést készítettek, amelyben lényegre törően, humánusan, a szociológia eredményeit hasznosítva elemzik a bejárók helyzetét. A tények Magyarországon az ingázók száma eléri az egymilliót, tehát hazánk lakosságának egy- tizede bejáró, közülük 190— 250 ezren naponta ülnek vonatra, autóbuszra. A nagykátai járás nem az agglomerációban terül el, az ingázók száma mégis nagy. A hatvanas évek elején e vidékről naponta 18—22 ezren utaztak főleg Budapestre. Ma, a vidéki ipartelepítés eredményeképpen 16—18 ezren indulnak a fővárosba. E kisebb mérvű modern „népvándorlásra” a járásban elsőként a népművelők figyeltek fel. A járási művelődési központ még egy kiadványt is megjelentetett korábban: „Bejárók” címmel. A művelődési ház népművelői kapcsolatot kerestek a bejárókat foglalkoztató üzemekkel. Hosszabb időnek kellett eltelnie azonban, hogy általánossá váljon a helyes elv: az ingázás nem egyszerűen közművelődési kérdés, hanem komplex társadalmi, gazdasági, urbanisztikai, iparpolitikai, pszichikai jelenség. E felismerés meghatározta, hogy a migrációt nem lehet kiragadottan vizsgálni: eredményeket csak sokoldalú intézkedések hozhatnak. Az ipartelepítés A vidéki ipartelepítés közel hozza a munkahelyet • és a lakóhelyet. A járás hat újonnan telepített üzemébe visszaáramlottak az ingázók: a harmadik ötéves terv időszakában a bejárók száma két- háromezerrel csökkent. A járás egyhangú mezőgazdasági foglalkoztatási viszonyai módosultak, sőt a területen belüli ingázás is megkezdődött, Tá- piószele és Nagykáta központokkal. Ez a folyamat számszerű eredményeket is hozott. Míg 1966-ban a járás lakosságának 84,4 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, az iparban pedig csak 10,1 százaléka, addig ezek az arányok a tervciklus végére 58,7—36 százalékra módosultak. Az ipartelepítés hatására visszaáramló dolgozók bekapcsolódtak a lakóhely társadalmi és közéletébe is. A ráhatás intenzívebbé vált, a mozgósítható emberek száma növekedett, például tavaly a járás új párttagjainak harminc százalékát az üzemi alapszervezetekben vették fel a kommunisták sorába. Az átgondolt Ipartelepítés jótékonyan befolyásolja a migrációt, de mai gazdasági adottságaink, s a korszerű iparszervezés követelményei nem teszik lehetővé, hogy sokkal több üzemmel gazdagodjanak községeink. A helyesen értelmezett gazdaságosság álljt parancsol a teljes decentralizációnak, az ipartelepítés csak a gazdasági értékkár, s a szociológiai ér- tékkárarány összevetése szerint történhet! » A település Az ingázótól és a helyben dolgozótól is csak úgy lehet elvárni, hogy faluja társadalmi és közéletében jól érezze magát, ha a szolgáltatások egyenletes és egyre gyorsabb fejlődését tapasztalja. A nagykátai járásban a harmadik ötéves terv időszakában összesen 340 millió forintot fordítottak az infrastruktúra fejlesztésére. Ez az Összeg nagy, de a megoldandó feladatokhoz képest---------------------— mégis kevés. E summa 88,3 százalékát kommunális célokra költötték el, mint lakásépítésre, vízellátásra, csatornázásra, járdaépítésre, villamosításra. Tehát a fejlesztési összegnek csak 11,7 százaléka jutott iskola-, óvoda-, bölcsődeépítésre, az egészségügyre, a közművelődésre. A nagy erőfeszítések ellenére a járás infrastrukturális ellátottsága nem kielégítő. A település állapota jelentősen befolyásolja a bejárók életét: külön gondot jelent a gyermeknevelés, a házépítés, a művelődés. A lakóhely — alvóhely — szolgáltatási szegénysége tovább rontja az ingázók helyzetét, csökkenti közéleti aktivitásukat. A bejárók A bejáró a „foghatatlan” ember, aki az üzeméből azért siet el, mert lekési a vonatát, otthon pedig arra hivatkozik, és joggal, hogy fáradt, mert két órát állva utazott. A „fekete vonatokon” a zug- pálinkaárustól vett és sebtében felhajtott féldecik, a nagy kártyacsaták és más negatív magatartásformák hatnak a bejárókra. De csupán „szép- lelkűsködés” rossznéven venni tőlük, hogy mindezek helyett miért nem „regényeket olvasnak? — teszik fel a reális kérdést a pártmunkások. Az ingázásnak az egyén számára kézzelfogható gazdasági előnyei vannak. Csak meg kell nézni a járás községeinek új lakóházait, amelyeket a bejárók építettek: olyan kertes, kényelmes, tágas villaszerű házakat találunk, amelyek közül néhány eléri az amerikai lakás alapterületnagyságát. A gazdasági előnyt azonban a szociológiai, pszichikai kár nélkül nem értékelhetjük! A Nagykátai Járási Párt- bizottság jelentésében idéz a Pest megyei Hírlap egyik ingázással foglalkozó riportjából: három bejáró család sivár életét ismertetik, majd e tényt a következőképpen kommentálják: „A három család személyes megnyilatkozásai azt is mutatják, hogy társadalmilag hátrányos helyzetüket nem nagyon ismerik fel. Ha terhesnek tartják a korai felkelést, a kevés szórakozást, az elégtelen pihenést és a hosszú utazást, azt tényként elfogadják”. A teendők A Nagykátai Járási Párt- bizottságon kijelölték a megvalósítandó feladatokat: az üzemi fizikai munkásoknál a bér- és jövedelempolitikai szabályozókat szélesíteni kell, teremtsenek összangot az ágazati, a területi és a megyei közigazgatási tervezés között, növeljék a helyi vállalati adókat, tovább kell folytatni a vidéki ipartelepítést, oldani kell a családi ház építésének adminisztratív kötöttségeit, szükséges az utazási idő csökkentése, a lakóhelyek infrastruktúrájának fejlesztése, a népművelői hatás szélesítése. A Nagykátai Járási Párt- bizottságon lényegi kérdéseket ragadtak meg: fizessék meg jobban a munkást, hogy könnyebben elviselje az ingázás terheit, könnyítsék meg lakásépítését, hogy szabad ideje ne további gürcöléssel teljen el, fejlesszék a településeket, hogy a szolgáltatások művelődésre, pihenésre fordítható órákat szabadítsanak fel. Lényegi kérdéseket ragadtak meg, de a megoldásnak gazdasági erőforrásaink keretet szabnak. A felsőbb szintű döntések már nem elégedhetenek meg a fontos részek kiragadásával, hanem komplexitásra kell törekedni, mert az ingázás olyan összetett társadalmi jelenség, amelyben a negyed-, a félintézkedés nem intézkedés. Fóti Péter Csak iránymutatás — vagy döntés is? Egy tanácskozás tapasztalatai, példás módszerekről Nemrégiben s?ámolt be a ' 1 a Pest megyei Hírlap arról, hogy a budai járási pártbizottság követésre méltó kezdeményezésbe fogott. A párt X. kongresszusa határozatainak helyes értelmezése, sikeres végrehajtása érdekében időről időre megvitat fontos témaköröket az irányítása alá tartozó üzemi, községi pártbizottságok és csúcsvezetőségek titkáraival. Most másodízben került sor ilyen titkári értekezletre. Az Érd községi pártbizottság szervezésében jöttek össze, hogy a kongresszus két fontos témaköréből összegezzék a tapasztalatokat. A gazdasági építés és az életszínvonal fejlődésének témaköréből Koller Tamásné, a Mechanikai Művek pártbizottságának titkára, az ideológiai élet és a művelődési feladatok témaköréből Szívós Sándorné, a piliscsabai csúcsvezetőség titkára tartott vitaindítót. A két beszámolót több órás vita követte. Ebben világosan kirajzolódott a kongresszus határozatainak megvalósítása e két fontos témakörben, a járás kommunistáinak, pártszervezeteinek erőfeszítése, s megfogalmazódtak a munkát jellemző eredmények mellett, a további előrehaladást gátló körülmények is. ség a legfigyelemreméltóbb, amely áthatotta a budai járás kommunistáinak e fontos fórumát. Mindenekelőtt az a követésre méltó, hogy nem másban keresték a feltárt hibák, hiányosságok okait, amikor tudták, hogy forrásuk saját munkaterületükön van. A helyi Hűség — segítség Kölcsön — kamat nélkül Jó eredményeket mutathat fel a Forte fotokémiai Ipar- vállalat dolgozói lakásgondjának enyhítésében. Amióta a jogszabályok módot adnak a munkahely nyújtotta kölcsönre, több mint ötvenen jutottak új otthonhoz ilyen módon a Forte munkásai és alkalmazottai közül. Évente 18—20 kérelem teljesítésére nyílik lehetőség, s ez a gyártól 1,7—1,8 millió forint előteremtését követeli meg. A hitel összege változó, függ a szociális helyzettől, illetve a kérelmező saját anyagi erejétől, de sokan vannak, akik 120 ezer forintot kapták a gyártól. A kölcsön után kamatot nem kell fizetni, sőt, amennyiben az építkező hű marad a gyárhoz, magából a kölcsönből is meghatározott összeget engednek el az eltöltött évek arányában. A gyár megállapodást kötött a váci városi tanáccsal, s ennek értelmében mód nyílik arra, hogy a kisebb méretű lakásban élők otthonukat átadják a tanácsnak, s ugyan akkor vállalati kölcsönnel megfelelő lakást építsenek. A kisebb méretű lakásokat viszont egyedülállók kapják, elsősorban az egyedülálló anyák. Mindezek eredményeként a vállalatnál nem reménytelen a lakásra várakozók sorsa, s minden bizonnyal ez is közrejátszik abban, hogy a munkaerőmozgás évek óta jóval alatta van a megyei átlagnak. Júniusi határjárás Szamóca helyett spárga — Késik az újburgonya Egy kis határjárást tartottunk néhány községben, ahol már mostanában érő terményeket termelnek. Röviden beszámolunk tapasztalatainkról. SZAMÓCA A szamóca általában május legvégén érik be Pest megye déli részén. Az idén azonban jó néhány nappal hamarább, már 20-a táján kezdték szedni. Híres volt azelőtt szamócaterméséről például Örkény, meg Táborfalva. Volt idő, amikor a két szomszédos község határában több száz holdon pirult és illatozott ilyentájt a zamatos gyümölcs. Az utóbbi években azonban itt is, de másutt is egyre nagyobb területen kiszántották a szamócát. Például az Örkényi Béke Szakszövetkezet közös földjén négy esztendeje még 200 holdon termett szamóca, de már csupán hat holdon. S a tagok, de a község lakossága is felhagy termelésével. Táborfalván pontosan hasonló a helyzet. A több száz holdas szamócakultúra éppígy megfogyatkozott. „Nem fizetődön ki”, azt mondják mind a két községben. A közös földeken nem jutott szedéséhez sem elég kéz. Most tehát kicsiny a kínálat, mert országszerte csökkent a termelése, de van ára. Ha nem jön semmi közbe, például a jégveréstől továbbra is megmenekül, Örkényben, Táborfalván is holdanként száz-százhúsz mázsát szüretelnek,'ami szép hozam szamócából. SPÄRGA A környék másik hagyományos kultúrája, a spárgatermelés viszont újra fellendült. Inárcson is, Kakucson is jó a termés. A Béke Szakszövetkezet Örkény határában negyven, tatárszentgyörgyi üzemegységében 20 holdról kezdte el szedését. Eddig 20 vagont adott át, mintegy 16 ment exportra és kilónként 20 forintos árat kapott érte. 1975-ig további száz holdat telepítenek be vele — szamóca helyett. Ű JBURGONYA Nagy területen évtizedek óta termelik az előcsiráztatott újburgonyát Alsónémedin, Üj- hartyánban és immár jó néhány esztendeje Bugyin. Most kezdik szedni a házikertekben, a határban azonban csak napok múlva, mert április 30-ára háromfokos talaj- menti fagy érte, ez az oka a 10—12 napos késedelemnek. A terméskilátásokat viszont az esők megjavították. Azt mondják azonban, hogy az újburgonya már távolról sem annyira kifizetődő, mint régebben. Csökkent az exporja, az ára pedig nem áll arányban a ráfordított költségekkel. Csak azért érdemes foglalkozni vele, mert korán kikerül a földből és utána Alsónémedin karfiol, Bugyiban káposzta, Űj- hartyánban uborka kerül a helyébe. Eddig mindegyik jól fizetett, ha az időjárás kedvező volt. Sz. E. megoldást keresték a konkrét kérdésekben, s általános igényként fogalmazódott meg, hogy minden problémát ott oldjanak meg, ahol felvetődik, és ahol a megoldásra hatáskö- rileg illetékesek. Kikristályosodott az állás- foglalásokból, hogy nem elég a problémákat feltárni, hanem szenvedélyesen kell dolgozni a megoldásukon is. Az első napirend kapcsán — amellyel most e cikkben foglalkozunk — erőteljes hangsúlyt kapott az időszerű gazdaságpolitika számos kérdése, s ezen belül a gazdasági vezetők személyes felelőssége. Helyesen alakult ki az a megállapítás, hogy a pártszerveknek elsődlegesen ellenőrző politikai funkciójuk lehet. Pedig nemegyszer a gyakorlatban a gazdasági vezetés által kialakított célok tartalmi gyengeségeit éppen a pártszervezeteknek róják fel. »°"dzetek számára nem mindig sikerült megfelelően megvilágítani a gazdasági területen igényelt munkájuk tartalmát. Sok helyütt általános gazdaságpolitikát akarnak csinálni, holott működési területükön ehhez természetesen csak bizonyos elemek adottak. A helyi érdek és az össztársadalmi érdek összehangolása is gondot jelent. Sokak előtt nem világos, hogy milyen alapon, ki, melyik szerv dönt és teremti meg a számtalan érdek között az összhangot, biztosítva az össztársadalmi érdek érvényesülését. Tisztázandó, milyen szinten lehetséges ezt megfelelően rendezni. A pártszervezetek gazdaság- politikai céljainak megvalósításához azzal nyújthatjuk a legnagyobb segítséget, ha érvényesítik, amit saját területükön tapasztalnak. Nincs olyan pártszervezet, amely ne tudná a politikailag hatáskörébe tartozó területen, hogy milyen a munkaszervezés, az anyagellátás, a munkafegyelem, a vezetők és a dolgozók viszonya. Ne tudná, hogy azok kapják-e a legnagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést, akik a legtöbbet és legjobban dolgoznak. Alapvető szemlélet, hogy a párt gazdaságpolitikájának megvalósításáért folytatott harcot sehol sem szabad misztifikálni. Nem vezethet célra, ha egy műhely- vagy egy üzemrész pártszervezete általában hirdeti a gazdaság- politikánkat. Inkább az a feladatuk, hogy ellenőrizzék a hatáskörükbe tartozó területen a termelőeszközök kihasználtságát, vagy azt, jó-e az anyagellátás és -felhasználás, a dolgozók számára megte- remtik-e a feltételeket munkaidejük megfelelő intenzitású kitöltésére a termelőmunkában. Ha azt tapasztalják, hogy területükön vannak belső tartalékok, akkor — az üzem dolgozói, az ország, a népgazdaság iránt érzett politikai felelősségük tudatában — jobb munkát kell igényelniük a gazdasági vezetéstől. A gazdasági élet irányításának különböző posztjain ugyanakkor olyan vezetőkre van szükség, akik képesek a belső tartalékok feltárására és az egyre jobb feltételek megteremtésére a napi munkához. Felvetődhet a kérdés, e*jogy ha a pártszervezetek csak igényt támasztanak, nem lenne-e feladatuk, hogy a konkrét tennivalókat is meghatározzák. Az elsődleges feladatnak mindenképpen a megfelelő követelmények támasztásának kell lennie, különösen a hiányosságok felszámolásában. Ha konkrét kérdésekben javaslatuk is van, akkor ezt meg kell mondaniuk a gazdasági vezetésnek, de bízzák is rá a döntést, hogy milyen utat választanak. Helyettük semmi esetre se döntsenek! Az illetékes pártszervek a felelősek azért, hogy a gazdasági élet irányító posztjain olyan vezetők dolgozzanak, akik képesek a gazdaságpolitikát megvalósító konkrét célok kialakítására és a gyakorlati realizálás feltételeinek megteremtésére. Munkájuk során érezniük kell a pártszervek, a kommunisták támogatását. Enélkül a politikai bizalom nélkül nem tudnak megfelelően dolgozni. Érezniük és tudniuk kell azt is, hogy az adott területen, üzemben dolgozó kommunisták maguk is politikailag felelősek a gazdasági vezetés munkájáért. A X. pártkongresszus által meghatározott politikai és ezen belül gazdaságpolitikai céljaink végrehajtásának fontos feltétele, hogy a pártszervek világos igényeket támasszanak a gazdasági vezetőkkel szemben, és támogassák is őket a szükséges tennivalók megvalósításában. Sokszor hangzik el az az ellenérv, hogy egzisztenciális függésük miatt a pártszervezetek vezetői képtelenek hatékonyan fellépni, követelményt támasztani a gazdasági vezetéssel szemben. Egyértelműen nem állíthatjuk, hogy ennek a kijelentésnek nincs valóságos alapja. Viszont az is igaz, hogy minden kommunista pártszervezet óriási erőt jelent. Ha a pártalapszervezet valóban káderkérdésekben is él a véleményezési jogával, és ehhez az irányító pártszervektől megkapja a kellő támogatást, akkor az emlegetett függés legalábbis kölcsönös. E kérdések . megvitatása hasznosan segítette elő a budai járásban az e téren folytatott munkát. Remélhető, hogy a következő ilyen jellegű tanácskozás további előrelépést jelent majd a kongresszusi határozatok sikeres megvalósításában, s a későbbiekben éppen ennek érdekében átfogó értékelésre is sor kerül. Bizonyára a megye más járásaiban is megfelelő módszereket dolgoztak ki a kongresszusi határozatok végrehajtására, hiszen többféle módszer is elképzelhető, akárcsak a budai járás egyébként példamutató kezdeményezése. Valamennyi módszer értékének egyetlen közös meghatározója lehet, hogy minél hatékonyabban segítse a közös feladatok teljesítését. DR. SZABÓ IMRE Dr. Pénzes Jánost választották a Szabolcs-Szatmár megyei tanács elnökévé Szombaton délelőtt ülésre jött össze a Pest megyei tanács végrehajtó bizottsága Budapesten, a megyei tanácsházán. A vb-ülésen részt vett Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei párt- bizottság első titkára is. Az ülésen dr. Mondok Pál, a Pest megyei tanács elnöke bejelentette, hogy dr. Pénzes Jánost, a Pest megyei tanács általános elnökhelyettesét, a Szabolcs-Szatmár megyei tanács június 2-i ülésén — a lemondott Orosz Ferenc megüresedett helyérg — a megyei tanács elnökévé választotta. A megválasztást dr. Pénzes János elfogadta. A Pest megyei tanács vb egyetértőén tudomásul vette a bejelentést, s javasolja a Pest megyei tanácsnak, hogy soron következő ülésén dr. Pénzes Jánosnak érdemei elismerésével a felmentést adja meg. A végrehajtó bizottság az elköszönő tanácselnök-helyettesnek külön is kinyilvánította elismerését és új munkahelyére további eredményes tevékenységet kívánt. i
