Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

I*ts* HEGYEI 4 KXivhm 1972. JÚNIUS 4., VASÁRNAP Látogatóban Eperország elnőkasszonvánál Eperország jókora sziget a Duna közepén, alig harminc kilométernyire a fővárostól. A szigeten négy falu — Kis­oroszi, Tahitótfalu, Pócsme- gyer és Szigetmonostor — s a falvak között hatalmas epres­kertek kínálják illatozó cinó- ber-piros vagy sötétvörös gyümölcsüket. „Fővárosa” Tahitótfalu, már csak azért is, mert egy része, a régi Tahi, túl a Dunán, a Szentendréről Visegrád felé tartó műút mellett helyezkedik el, vagyis legközvetlenebb a kapcsolata a „külországgal”. És azért is, mert itt ível át ezen a szaka­szon az egyetlen Duna-híd, a többi falu népe Tótfalun át vagy pedig komppal közleke­dik. Messziről indultak Az otthonosan berendezett elnöki iroda ablaka sarkig kitárva. Átható illatozón ölel körül, m'intha csak odakinn ülnénk, a tanácsháza előtt magasodó vén hársfa alatt Lévai ürézáné nem panasz- szal kezdi a beszélgetést, pe­dig arra is éppen elég oka lenne. — Most szerencsés helyzet­ben vagyunk. Másfél eszten­deje kilencvenkét telket par­celláztunk. Ez ötmillió forin­tos bevételt jelentett. Ez pe­dig már szép summa. Hozzá- képest Tahitótfalu évi há­romszázötvenezer forintos bevétele semmiségnek tűnik. Különösen akkor, ha figye­lembe vesszük, hogy kilenc esztendővel ezelőtt még jó­formán egyetlen járdája, útja sem volt a községnek. Mesz- sziről indultunk, s hogy meny­nyire jutottunk, arra talán egy rövid séta is választ ad­hat. Az újságíró dolga, hogy értsen a szóból, különösen, ha az egy napsütötte, tavasz vé­gi délutánon hangzik el. Már a tanácsháza előtt meg kell állni. — Tavaly kétszázezer fo­rintot költöttünk az átalakí­tására. Most már van házas­ságkötő termünk és itt van a fogorvosi rendelő is. A tanácsháztól ellátni a művelődési házig. — Négyszázötvenezret köl­töttünk az épületre. Mozi, könyvtár, olvasóterem, tö­megszervezeti szoba, KISZ- terem kapott helyet benne. Az augusztusi tanácsülésen kerül majd sor klubkönyvtár­rá nyilvánítására. Persze, ez újabb gondokat jelent. Jelen­leg a hajóállomás főnöke havi kétszázötven forint tisztelet­díjért irányítja. Ha klub­könyvtárrá lép elő, függetle­nített vezetőre lesz szükség. Már lakókra vár Néhány percre megállunk az iskola mellett is. — 1970-ig itt még két mű­szakban tanítottak. Azóta csak délelőtt járnak iskolába a gyerekek. Jelenleg kétszáz- kilencvenen. Ha azonban rö­videsen nem sikerül a terve­zett két tantermes bővítés, akkor 1974-re ismét visszatér­hetünk a váltott műszakra, mert akkorra már háromszáz­ötven iskoláskorú gyerme­künk lesz. A két, kétszoba összkomfor­tos pedagóguslakás építését a napokban fejezték be. A köz­ségnek ez hétszázezer forint­jába került. Az még nem dőlt el, hogy kik lesznek a boldog tulajdonosok. — Tizenhét pedagógusunk­ból mindössze négy szakos tanárunk van. Ezen feltétle­nül változtatnunk kell. Szakos tanárházaspárokat szeret­nénk itt megtelepíteni. A Lenin úton folytatjuk tovább a sétát. Egy része ta­valy kiépült, másfél millió forintért — Abból az összegből még csak háromszázezer forint volt a falu pénze. Az idén azonban a folytatásra egy­millió-kétszázezer forintot fordítunk saját erőből! Nem kis dolog ez, ha figye­lembe vesszük, hogy ezen kí­vül majd egymilliót költenek még ebben az esztendőben a villanyhálózat bővítésére, kétszázezret a bölcsőde ki­szolgáló helyiségeinek meg­építésére, egymillió-kétszáz­ezer forintot pedig egy ötven férőhelyes óvodára. A szövetkezet elzárkózik — Tudja, az a baj — gon­dolkozik hangosan —, hogy nagyon magunkra vagyunk hagyatva. Hiába van a falu­nak egy jól működő szakszö­vetkezete. tőlük semmiféle tá­mogatást nem kapunk. Se óvodára, se művelődési ház­ra, se iskolára. Pedig az ő tagjaiknak a gyermekei ve­szik majd igénybe az óvodát, az iskolát s a művelődési ház is az ő hasznukat szolgálhat­ná. Mégis elzárkóznak a se­gítségnyújtás elől. Ha már a szakszövetkezet­re fordult a szó, megkérde­zem: — Hány diplomás ember dolgozik jelenleg a szakszö­vetkezetben? — Csak az üzemgazdász rendelkezik egyetemi diplo­mával. A főagronómusnak és a másik két agronómusnak technikumi végzettsége van, akárcsak a szakszövetkezet elnökének. A következő kérdés aka­ratlan, hiszen lapunk hasáb­jain jó néhányszor írtunk már a falu egyik híres embe­réről, U. Budai Jánosról, aki­nek az ősei — a birtokában levő Urbáriom tanúsága sze­rint — már 1770-ben örökös jobbágyok voltak ebben a fa­luban; aki 1945-ig csak hat elemit járt ki az iskolában, de azóta nemcsak technikumi Az általános iskola 8. osztályát elvégzett ipari tanulókat veszünk fel qz 1972/73-as tanévre, kőműves és villanyszerelő szakmába. Vidékieknek szállást, teljes ellátást biztosítunk. A tanulmányi eredménytől függő, rendelet szerinti ösztöndíjat fizetünk. Jelentkezni lehet: a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán. Bp. IX., Viola u. 45. érettségit szerzett Vácott, ha­nem diplomát is a gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A válasz: — Csupán vezetőségi tag. És természetesen változatla­nul, most már tíz esztendeje, tagja a megyei tanácsnak... Vízvezeték — ünnepnaptól Mielőtt bármit is monda­nék, az elnökasszony más té­mára vált. — A legfontosabbról majd megfeledkeztem. A napokban megtörtént a vízmű műszaki átadása. A község augusztus 20-án már vezetékből kapja az ivóvizet — egyelőre közku­tas rendszerből. A lakóházak­ba csak a jövő év végén ke­rülhet sor a vezetékek bekö­tésére, ha megépül a hidro- glóbuszunk. Ehhez a tizenhét­milliós beruházáshoz az em­berek családonként három­ezer-négyszáz forinttal járul­tak hozzá. A többi pénzt a Vízügy, a KÖVIZIG, a Fővá­rosi Vízmű és a helyi tanács biztosította. Prukner Pál JEGYZET Könyvek az iskolában AZ ISKOLAI KÖNYVTA­RAK HELYZETÉT mérte fel a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésé­nek piackutató csoportja az év elején. V. Kulcsár Júlia vezet­te a vizsgálatot és írta a je­lentést. Több Pest megyei is­kolát is felkerestek a tájéko­zódás során. HATVANNÉGY ÁLTALÁ­NOS ISKOLA könyvtárában vizsgálódtak a kutatók, köz­tük Budaörsön a Rózsa utcai iskolában, Nagykőrösön az Arany János, Vácott a Hámán Kató iskolában, a nagymaro­si és az ácsai iskolában. Megállapították, hogy az ál­talános iskolai könyvtárak sokban elmaradtak a követel­ményektől, fejlődésük korlá­tozott, mert kevés és rend- szertelen anyagi támogatásuk. Tanácsi költségvetésből tart­ják fent magukat, de negye­dük 1966. és 1970. között egy­általán nem kapott pénzt, hogy könyvállományát gyara­pítsa. Az általános iskolák 37 százaléka jutott csak anyagi alaphoz, az említett négy év­ben. Az elmúlt időszakban az általános iskolák több mint Hiánycikk lett öt antológia Az ünnepi könyvhét mérlege Pest megyében Véget ért az 1972-es ünnepi könyvhét. Pest megye köny­vesboltjaiban, könyvbizomá­nyosainál nagyobb volt a for­galom, mint az elmúlt évben. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat megyében lévő üzle­tei közül a könyvhét első négy nap­jának forgalma alapján a gödöllői egyetemi köny­vesbolt vezetett, amelynek forgalma 21 ezer fo­rint volt. Ez az összeg jelentős könyvvásárlásokra mutat, hi­szen tavaly kétszer ennyi idő alatt csupán csak 27 ezer fo­rintot árultak. A másik gödöl­lői könyvesbolt, a Móricz Zsigmond, forgalma már ki­sebb volt, csupán 13 ezer fo­rint. A szentendreiek is nagy érdeklődést mutattak a köny­vek iránt: a szentendrei bolt az első négy nap alatt 20 ez­ret forgalmazott. Cegléden 23 ezer forint, Vácott 24 ezer jel­zi a helyi lakosok érdeklődé­sét. A községek közül szép forgalomról számolhat be a szigethalmi könyvbizományos, áld 8 ezer forintot árult a könyvhét első négy napján. A legsikeresebb könyvek­ből hamarosan hiánycik­kek lettek. Ezek az antológiák: Szép ver­sek 71, Körkép 72, Rivalda 70 —71, Irószemle 71 és Szép szó. Sokan vásárolták a Gyógyító értelem című enciklopédiát, a Lyra Mundi sorozatának most megjelent három — Burns, Goethe, Jeszenyin — verses- kötetét, Illyés Gyula Kora ta­vasz, Mint a darvak című könyvét, népszerű volt két szovjet szerző, Katajev: Hajrá és Suksin: Kígyóméreg cí­mű alkotása. Sokan vették Vas István: Ne­héz szerelem, Kosztolányi: Nyár és lélek, Remete László: Barikádok Budapest utcáin, Passuth László: Nápoly, Fe­kete Gyula: Éljünk magunk­nak? Szabó Magda: Fókusz, Sánta Ferenc: Húsz óra, vala­mint Kőszegi Ábel Radnóti utolsó napjairól írott köny­vét. felében a könyvtárak anyagi támogatása rohamosan csök­kent. Az 1969,/70-es tanévben az általános iskolák kéthar­mada egy tanulóra kát forin­tot, az iskolák ötven százaléka ötszáz forintnál kevesebbet kapott könyvtári célokra. Amint a felmérés megálla­pította, az általános iskolák könyvellátása szegényes. Há­romnegyedükben egy tanuló­ra három kötetnél is kevesebb jut, s a könyvtárak 88 száza­léka kétezer kötetnél keveseb­bel rendelkezik. A nagyobb létszámú iskolákban még rosz- szabb a helyzet, ezek nyolc­van százalékában egy tanuló­ra két könyv sem jut, pedig már régóta az volt a törek­vés, hogy egy tanulóra mini­málisan öt kötet jusson, és legalább kétezer könyve le­gyen egy iskolának. Az általános iskolák hátrá­nyos helyzetben vannak a könyvállomány tartalmi össze­tételében is. Az ismeretter­jesztő könyvek aránya kicsi. A SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZETEK könyvtárainak helyzete sem kielégítő, az egy tanulóra jutó kötetszám még az általános iskoláénál is rosz- szabb, 1,68 könyv jut egy diákra. Tanulónként évente 3,5 forintot adnak könyvtár- fejlesztésre, ezt meg kellene duplázni, hogy a hetvenes évek végére — s ne húsz esz­tendő alatt — érjék el, hogy egy tanulóra öt könyv jus­son. Igaz, az iparit'anuló-inté- zetek rendszeresebben kapnak pénzt könyvtár fejlesztésére, mint az általános iskolák, de a támogatás összege kicsi, és az utóbbi esztendőkben nem változott. Az intézetek negy­venöt százaléka az utóbbi négy évben ötezer forintnál kisebb összeget kapott évente a könyvállomány gyarapításá­ra. A KÖZÉPISKOLAI KÖNYV­TÁRAK rendszeresen kapnak pénzt, de az utóbbi négy év­ben jelentősen csökkent a tá­mogatás összege. Igaz, volt több iskola — a középiskolák egyharmada —, ahol egyenle­tesen nőtt a támogatás. Tizen­két forint jut tanulónként könyvtárfejlesztésre a közép­iskoláknak több mint a felé­ben. A középiskolai könyvtá­rak helyzete tehát átlagon fe­lüli, de van néhány olyan tan­intézet — főleg a falvakban —, ahol a lehetőségek átlagon aluliak. Ezeknél hat forint alatt van az egy főre eső do­táció. Egy tanulóra II kötet jut, de egynegyedükben ötnél kevesebb könyvet számolha­tunk egy diáikra. A megye középiskolái közül bevonták a vizsgálatba a mo- nori József Attila gimnáziu­mot és a szentendrei Móricz Zsigmond gimnáziumot. A VIZSGALATBAN RÉSZT VEVŐK SZERINT, meg kelle­ne szabni a könyvtári dotáció mértékét iskolatípusonként, a tanulók létszáma és a könyv­állomány nagysága alapján, mert ha továbbra is fennma­rad az egyenlőtlenség, a hát­rány mélyül az egyes iskolák és iskolatípusok között, az el­maradás konzerválódik és tendencia lesz. Megállapítot­ták hogy: „Szegényes iskolai könyvtárakkal nem lehet a könyv és a könyvtár presztí­zsét megteremteni, különösen nem a könyvszegény családi környezetben felnövő gyere­kek előtt, pedig ezen a téren leginkább ők szorulnak az is­kola és a társadalom segítsé­gére”. Javasolják, hogy országos akciót kellene indítani — a Hazafias Népfront, a KISZ, az Üttörőszövetság összefogá­sával és irányításával az isko­lai szülői munkaközösségek bevonásával, gyárak, intézmé­nyek mozgósításával —, hogy társadalmi segítséggel minden iskolában korszerű könyvtár működjék. B. GY. MŰTEREMBEN A Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak 1971—72. évi munkáiból szakmai bemutató nyílt a főiskolán. A képen: lá­togatók a szobrászműterem be­mutatóján. Tallózás a múltban Miről írtak a Pest megyei lapok? Különös érzés forgatni időnként a megsárgult, régi újságlapokat. Sokról már a történelem, a megváltozott élet fújta le a komolyság porát. Rövid tallózásunknak nem az a célja, hogy valamiféle körképet adjunk, a fél évszázad előtti valóságot keressük. Mindössze belela­poztunk egykor Pest megyében megjelenő néhány új­ságba ... Fegyencek a tűznél Vegyük szemügyre a Pest­megye, Vác- és Környéke cí­mű, Vácott megjelent hetilap 1913-as évfolyamát, abból is két hírt, amely az első világ­háborút megelőző utolsó őszön felkavarta a város nyugodt polgárainak kedélyét. „Kiss Lajos váczi lakosnak a fegyházzal szemközt lévő háza a múlt héten szerdán ki­gyulladt és leégett. A tűzoltó­ság munkáját megnehezítette az a körülmény, hogy a közel­ben nem tudtak vizet szerezni a szivattyúkhoz, és csak a fe­gyencek hordtak vizet nagy buzgalommal a Dunáról, ami természetesen csak a tűz tova­terjedésének megakadályozá­sára volt elegendő. Ilyen ba­jokon is hivatva lesz segíteni a vízvezeték, ha lesz, de ki tudja mikor!” Nézzük a másik hírt) „Mi minden van a váci Kobrák gyárban? A Kobrák gyár csődje űjabb stációhoz ért: Horváth csődtömeggond­nok hirdetményt tett közzé a gyárban található kész és fé­lig kész áruk eladására. E sze­rint van a Kobrákban 22 779 drb. kész különféle nagyságú és minőségű cipő. Ezekből 20 csoportot alkottak, s egy-egy csoportra is lehet ajánlatot tenni. Eladásra kerül közel százezer koronán vett felsőbőr és 3000 kg talpbőr, valamint 6245 kg talpkellék. Cipőkészí­téshez szükséges kellékek be­szerzési ára 84 889 korona, ezek fűzők, drótok, viaszok, gumitalpak, sarkak, csattok, gombok stb. mind megvehe­tők ... Az ajánlatok novem­ber 29-éig adandók be, a csőd­választmány december elején ül össze, hogy az ajánlatokat elfogadja-e, vagy visszautasít­ja.” Hogy végül is mi maradt a csődtömeggondnok nyakán például viaszból vagy fűzőből, azt sohasem tudhatjuk már meg. Harangoztak a gyerekek Az Aszódi Hírlap is nagyon gazdag hírrovattal jelent meg hétről hétre. (Igaz, sokáig nem állt fent az újság, mert a há­ború kitörésekor bejelentették, hogy a lap ideiglenesen meg­szűnik, mert a szerkesztőség testületileg megy a frontra). Az előbbi hír az 1914. július 22-i számból való. „Versegen e hó 15-én a dél­utáni órákban a harangok vésztjelző kongása riasztotta meg a mezőn dolgozó népet. Hat fiú és leány-gyermek ugyanis kedvet kapott a nyit­va levő toronyban játékot ren­dezni s miután az orgona síp­jai közül választott ki-ki ma­gának, felmentek a harangok­hoz , és elkezdtek kongatni. Megrémült emberek futkostak a tűz után, s akkor látták, hogy pajkos gyermekek zavar­ják a falu nyugalmát.” Ugyancsak az Aszódi Hírlap tudósít a HÉV történetének egyik „mérföldkövéről”. „Október 27-én volt a Gö­döllői—Aszódi villamos üzemű vasút közigazgatási bejárása. A tárgyalás Aszód községhá­zához volt egybehíva d.e. 10 órára. A tárgyaláson többek között megjelent dr. Darányi Ferenc és Nagy Dezső kir. fő­mérnök a Kereskedelmi mi­nisztérium részéről. A B.h.é.v.- től Szél Árpád igazgató. A tervezett villamos vasút a Bp.—Gödöllő vonal meghosz- szabbítása, mely Gödöllőről Besnyő érintésével az állami út és a vasút mentén haladva Domonyvölgyet érinti, s egé­szen az aszódi Forschner-féle házig menne. A község belte­rületén kettős, ezen kívül egy sínpár lesz... Bag község kép­viselői kérték, hogy Bag köz­séget is érintse az építendő vasút, ez ellen azonban Aszód község képviselői tiltakoztak, mert ezzel az út lényegesen meghosszabbíttatnék, már pe­dig Aszódnak az az érdeke, hogy minél rövidebb úton érje el a fővárost”. Ez a hír a lap 1913. novem­ber 2-iki számából való. Érde­kes lenne megtudni, hogy vég­tére is miért nem készült el soha a HÉV meghosszabbítá­sa, hiszen máig is csak Gödöl­lőig megy. Naponta kétszer gyalogjárat A posta hőskorát se szorít­suk háttérbe. Az alábbi köz­lemény 1914-ben íródott. „Gödöllő nagyközségben »Gödöllő postai ügynökség- el­nevezéssel f. év március hó 6- án postai ügynökség lép élet­be, mely bárhová szóló levél­postai küldemények és posta- utalványok, továbbá csak bel­földre, Ausztriába, Bosznia- Hercegovinába, vagy Németor­szágba szóló pénz- és csomag- küldemények felvételével, to­vábbításával és leadásával, nemkülönben postatakarék­pénztári ügyletek közvetítésé­vel van megbízva. A postai ügynökség kézbesítési köre a Parcellák, öreghegy, Antal- hegy és Királytelep külterüle­tekre terjed ki. A postai ügy­nökség leszámolás, ellenőrzés és felügyelet tekintetében a gödöllői m. kir. postahivatalt naponként kétszer közlekedő gyalogjárat útján nyeri”. Nemsokára szerelik Gödöllőn a Crossbar rendszerű automa­ta telefonközpontot. Ez csak úgv eszébe jut az embernek. Összegyűjtötte és közreadta: Fehér Béla v 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents