Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-04 / 130. szám

9 2-mariim 1972. JÜNIUS 4., VASÁRNAP FÓKUSZ Egy város metamorfózisa NYUGAT-BERLIN ameri­kai övezetében, a volt Szövet­séges Ellenőrző Bizottság Potsdamer Strassen levő épületének első emeleti dísz­termében szombaton délben, pontban tizenkét órakor ünne­pélyes keretek között aláírta a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminisz­tere a négyoldalú nyugat­berlini egyezmény négy hiva­talos példányát, amelyek kö­zül egy orosz, egy francia és kettő angol nyelvű volt. E NÉGYOLDALÜ egyez­mény, mivel kormányközi megállapodás, életbelépéséhez nincs szükség parlamenti ra­tifikálásra: az aláírással azon­nal életbe lépett, s vele együtt hatályossá váltak „az illeté­kes német hatóságok” meg­állapodásai is, amelyek e négyoldalú egyezményhez csatlakoznak. Ezek: az NDK és az NSZK megállapodása az NSZK-ból Nyugat-Berlinbe és vissza az NDK területén ke­resztül vezető tranzitforgalom könnyítéseiről, továbbá az NDK kormányának és a nyu­gat-berlini szenátusnak két egyezménye az állandó nyu­gat-berlini lakosok NDK-beli látogatásainak lehetőségeiről, és az NDK területén levő, de Nyugat-Berlinhez tartozó ki­sebb települések, az úgyneve­zett enklávék problémájának területcsere útján való rende­zéséről. (Ez utóbbi egyez­mény jegyzőkönyvét szombat­ra virradó éjjel írták alá Ber­linben.) __A NYUGAT-BERLINI EG YEZMÉNY, ha nem is vég­leges megoldást, de tartós rendezést jelent annak a vá­rosnak a számára, amely csaanem három évtizeden át az állandó békebontó szere­pet játszotta. Nyugat-Berlin korul a múltban többször is (például 1948—49-ben, 1958— 59-ben, továbbá 1961-ben) rendkívül válságos helyzet alakult ki, amely igen nagy veszélyt jelentett egész föld­részünk. sőt a világ békéje számára is. Nos, ez a város most olyan helyzetbe került, amely lehetővé teszi számá­ra, hogy a NATO előretolt hadállásából, az NSZK-beli revansisták ugródeszkájából végre nyugalmasabb területté váljék. Az új helyzet legfon­tosabb alapelve: Nyugat-Ber­lin nem tartozik az NSZK- hoz s ezt a várost nem onnan kormányozzák. PONT KERÜLT tehát a nyugat-berlini kérdés hosszú és válságos periódusainak a végére. Az egyezmény nem­zetközi jelentősége azonban ennél még nagyobb. Az NSZK kormánya ugyanis a keleti szerződések életbe lépését ezen egyezmény megkötésé­vel kapcsolta össze. (Tegnap délelőtt a keleti szerződése­ket Heinemann, az NSZK el­nöke alá is írta, majd délben Bonnban kicserélték a szov­jet—NSZK. délután pedig a lengyel—NSZK szerződés ra­tifikációs okmányait. Ezzel a két szerződés életbe lépett. Sőt, már hivatalosan azt is be­jelentették, hogy a NSZK és Lengyelország megállapodott a diplomáciai kapcsolatok fel­vételében.) „ELŐRETEKINTŐ” nyilat­kozatot adtak ki tegnap Ber­linben is: „Az NDK kész arra, hogy az NSZK-val vélemény- cserét kezdjen a normális kapcsolatok megteremtéséről és az ehhez szükséges nem­zetközi jogi érvényű egyez­mények megkötéséről.” MIVEL A NATO e négyol­dalú egyezmény megkötésé­hez kapcsolta az európai biz­tonsági konferencia összehí­vását, a nyugat-berlini egyez­mény életbe léptetése tovább javítja a nemzetközi légkört, megnyitja a kaput újabb nem­zetközi szerződések kötése, il­letve nagy jelentőségű meg­beszélések, konferenciák tar­tása előtt. Alacs B. Tamás Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke, befejezve moszkvai tárgyalásait, búcsúzik a szovjet fővárostól: Podgornij társaságában ellép a diszszázad sorfala előtt. „Forrónk voltak ezek a május végi napok, időnként nyugtalanító lehűlésekkel, né­ha fagyokkal, de végered­ményben győztek a tavaszi áramlatok ..Nem, ne gon­doljon tévedésre az olvasó: külpolitikai kommentárt és nem meteorológiai jelentést idézek. Jurij Zsukov, az egyik legisrriertebb szovjet hírma­gyarázó summázta eképpen a helyzetet, amikor a moszkvai televízió képernyője előtt — egy amolyan Fórum jellegű műsor keretében — a nézők kérdéseire válaszolt. Az elmúlt napok hosszú időre meghatározó jelentőségű eseménye a moszkvai csúcs- találkozó volt. A különtudósí- tók a matematika eszközeit is igénybe vették ennek az igaz­ságnak alátámasztására. Ki­számították például, hogy a szovjet és amerikai ve­zetők negyvenegy órát és ötvenhárom percet töltöt­tek együtt, s ebből húsz óra huszonkét percet vet­tek igénybe a kimondot­tan munkaülések. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok vezetőinek ed­digi legkiadósabb eszmecseré­je nemcsak általában javí­totta a légkört, hanem hét konkrét megállapodásban is realizálódott, beleértve az első SALT-egyezményt. (Megint egy kis számtan: az elmúlt másfél évtized alatt tizenhat kétoldalú egyezmény született szovjet—amerikai viszonylat­ban — ebből hét most, Moszkvában.) Szeretném kü­lön felhívni a figyelmet a két ország kapcsolatainak alapel­veit rögzítő tizenkét pontos elvi nyilatkozatra, amelynek első és legsarkalatosabb meg­állapítása, hogy korunkban nincs más reálisan járható út, mint a békés egymás mel­lett élés. A Szovjetunió ezt nem mostantól vallja, a koeg- zisztencia lehetőségeit és szük­ségességét maga Lenin fogal­mazta meg. A moszkvai tárgyalások so­rán, több kérdésben, csupán az egyetnemértést lehetett megállapítani. Az indokínai válsággóc felszámolásában nem juthattak előre: a Szov­jetunió változatlanul szolidá­ris a vietnami, laoszi, kam­bodzsai hazafiak hősi harcá­val, míg Washington folytatja Thieu-nek és több csatlósának támogatását. Az indokínai megoldást az amerikaiaknak Párizs­ban kell keresniük az ot­tani négyhatalmi tárgya­lásokon, s egy politikai rendezés alapjául csupán a DIFK terve szolgálhat. A csúcstalálkozó, a jelek szerint jótékony hatást gya­korol az európai kibontakozás meggyorsulására. A ratifiká­ció után azonban aláfrajíafke- rült a Ny ugat-Berlin ugyebe’tf kötött négyoldalú megállapo­dás is. Megnyílt tehát az út az A HÉT KRÓNIKÁJA CSÚCS VISSZHANG Négyes aláírás Nyugat-Berlinről Nyugat-Berlinben Zöld át Helsinki felé - Brüsszeli fórum - 1827 nap Közel-Keleten 144 óra Hétfő: Szovjet—amerikai közös nyilatkozat a két or­szág kapcsolatainak alapel­veiről. Kedd: Fidel Castro meg­kezdi magyarországi látoga­tását — Kormányalakítási tárgyalások Olaszország­ban. Szerda: Nixon elnök Var­sóba érkezik — A NATO- tanács bonni ülésszakának záróközleménye. Csütörtök: A szovjet ve­zető párt- és állami szer­vek a moszkvai csúcstalál­kozót értékelik — Nixon beszéde az amerikai tör­vényhozásban. Péntek: Brüsszelben meg­nyílik az európai népek fóruma — Feszültség Izrael és Libanon között, a Tel Aviv-i merényletet köve­tően. Szombat: A Nyugat-Ber- lin ügyében kötött négyol­dalú megállapodás aláírása — Súlyos harcok Dél-Viet- namban, Kontumnál és An Lóénál. összeurópai biztonsági érte­kezlet felé. Első ízben nyilvá­nított tehát pozitív álláspon­tot a NATO miniszteri taná­csa: bonni ülésszakán a ko­rábbi sárgával szemben zöld­re váltotta a lámpát. .Úgy tű­nik, hogy még az ősszel, való­színűleg közvetlenül a novem­beri amerikai elnökválasztás után megkezdődhetnek Hel­sinkiben a több oldalú előké­szítő megbeszélések. Emlékez­tetném az olvasót, hogy a budapesti felhívás har­mincnyolc hónapja hang­zott el, vagyis egy több mint háromesztendős harc vezetettél tt-edhíéhyre. Hosszú előkészítő munkála­tok után a hét végén Brüsszel­be sereglettek kontinensünk számos országának képvise­lői, hogy minden eddigi béke­megmozdulásnál szélesebb körben kinyilvánítsák véle­ményüket. Az európai bizton­ság elsőrendű magyar nemzeti érdek is, ez jut kifejezésre ab­ban, hogy Európa több más vezető államférfijával együtt Kádár János is köszöntötte a brüsszeli közgyűlést. Nemzetközi kapcsolataink további megélénkülése ter­mészetesen elsősorban itthon tükröződött: nagy érdeklődés kíséri Fidel Castro látogatását hazánkban, s már bejelentet­ték az egyik következő magas rangú vendéget, Indira Gan­dhi indiai kormányfőt. Rohan az idő, hétfőn lesz öt éve a leg­utóbbi közel-keleti háború kirobbanásának. Egyelőre 1827 nap sem volt elegendő a hatnapos csata kö­vetkezményeinek felszámolá­sára ... Egy viszonylagosabb eseménytelen szakasz után is­mét éleződni látszik a közel- keleti konfliktus. Izraeli rész­ről Libanonra összpontosítják a tüzet, kölcsönösen riadóké­szültséget rendeltek el, határ­sértések történtek. A feszült­séget a japán merénylők vé­res ámokfutása okozta a Tel- Aviv-i repülőtéren: a szélső­séges gerillaakciók, mint már annyiszor, nem megoldást je­lentenek, hanem újabb konf­liktusokat. A Közel-Keletre irányította a figyelmet az ira­ki olajállamosítás is, olyan folyamat megindulásának le­hettünk tanúi, amely erősíthe­ti a haladó arab rendszerek antiimperialista arculatát. Réti Ervin A NATO miniszteri tanácsa Bonnban ülésezett, s „zöld utat” nyitott az európai b'ztonsági értekezlet felé. Az értekez­letet előkészítő tárgyalások házigazdája Helsinki lesz. Képün­kön: a NATO-tanácsiilés előtt Douglas-Home angol, Rogers amerikai, Scheel nyugatnémet és Schumann francia külügy­miniszter. Három alapgondolat — Európáért A brüsszeli kongresszusi palota Albert- és Benelux-termeit, valamint a déli városnegyedben elhelyezkedő Maison des Huh Iieures-t szombaton reggel 9 órára benépesítették csaknem 30 európai ország és körülbelül ugyanannyi nagy nemzetközi szervezet képviselői: három bizottságban folytatta munkáját az európai közvélemény képviselőinek pénteken meg­nyílt közgyűlése. A politikai kérdésekkel foglalkozó bizottság munkájá­ban vesz részt a magyar küldöttség vezetője, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára, Pethö Tibor, az Országos Béketanács alelnöke, dr. Prandler Árpád, a a Magyar Jogász Szövetség főtitkára és dr. Ijjas Jó­zsef kalocsai érsek, a magyar püspöki kar elnöke. Kállai Gyula szomba­ton a bizottság ülésén mondotta el a következő beszédet. Kedves barátaim! Három alap- gondolat kiemelésével kívánom ösz- szefoglalni a magyar küldöttség ál­láspontját. Először: szükségesnek tartjuk, hogy az európai biztonság és együtt­működés javára kibontakozó moz­galmunkban mindenki részt vehes­sen — osztályhelyzetére, világnéze­tére, politikai hovatartozására és fe­lekezeti meggyőződésére való tekin­tet nélkül —, aki akarja Európa bé­kéjét, az európai biztonságot és együttműködést, és aki kész ennek érdekében cselekedni is. Kontinensünk biztonságának, a népek együttműködésének megte­remtése, megőrzése, továbbfejleszté­se hosszú távú történelmi feladat, amely a lehető legszélesebb körű összefogást igényli. Üjabb és újabb erőket kell megnyerni és bevonni a közös munkába. Ilyen irányú törek­véseinket még sokáig napirenden kell tartanunk a jövőben is. Másodszor: meggyőződésünk, hogy a békét, a biztonságot és az együttműködést csak szilárd politi­kai alapra lehet építeni. Csak ez te­heti lehetővé az államok és népek sokoldalú — gazdasági, tudományos, műszaki, kulturális — együttműkö­désének kibontakozását, megszilár­dítását, állandó fejlesztését. Ez a politikai alap csakis az európai rea­litások következetes és őszinte, hát­só szándékok nélküli elismerése le­het, beleértve a szuverén államok, a határok, a politikai állapotok el­ismerését. A szocialista országok az elmúlt években is nagy erőfeszítéseket tet­tek az európai béke és biztonság po­litikai megalapozásáért, és ezeket az európai és a világközvélemény ked­vezően fogadta. A kezdeményezések hosszú sorából csak néhányat emlí­tek meg, a közelmúlt eseményeiből választva ezeket. Az év elején a Varsói Szerződés politikai tanácsko­zó testületé prágai ülésén az össz­európai együttműködés széles plat­formját terjesztette az európai kor­mányok és népek elé, s a platform figyelemre méltó támogatást kapott a hasonló célokért küzdő hivatalos szervektől és társadalmi erőktől. A szovjet—nyugatnémet, a lengyel —nyugatnémet szerződések ratifi­kálása jelentős lépéssel- viszi előre az európai béke, biztonság és együtt­működés politikai alapjának fej­lesztését. A rövid idővel ezelőtt le­zajlott szovjet—amerikai tárgyalá­sok, s a moszkvai tárgyalásokon alá­írt megállapodások különösen ked­vező hatással vannak és lehetnek az egész világhelyzetre, így Európa helyzetére is. E kedvező hatás abból fakadhat, hogy Moszkvában a világ két leghatalmasabb államának ve­zetői tanácskoztak, amelyek egyben a két különböző társadalmi világ- rendszer vezető hatalmai. örömmel tapasztaljuk, hogy a bé­ke, a biztonság, az együttműködés politikája teret nyer kontinensün­kön, tovább javítva előrehaladásunk feltételeit. Harmadszor: szilárd meggyőződé­sünk', hogy az európai realitások következetes és őszinte elismerésé­nek kézenfekvő és jelenleg legcél­szerűbb formája az első európai biztonsági értekezlet. Ennek sokol­dalú előkészítéséhez és rövid időn belüli összehívásához a feltételek általában megérlelődtek. E nagy jelentőségű kormányszintű tanácskozás segítését mozgalmunk és közgyűlésünk legfontosabb fel­adatának tartjuk. Ha közgyűlésünk — valamennyi részvevő közreműködésével — olyan ajánlásokat tesz az európai kor­mánynak, amelyek kifejezik a kon­tinens népeinek érdekeltségét és sürgető törekvéseit a politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki és a kulturális együttműködés kiszéle­sítésére és fejlesztésére, akkor el­mondhatjuk, hogy eleget tettünk legfontosabb feladatunknak, az or­szágaink közvéleményétől kapott megtisztelő mandátumunknak. Tisztelt barátaim! Európa világpolitikai szerepéből következik, hogy kontinensünk né­peire és kormányaira rendkívül nagy felelősség hárul a biztonság, az együttműködés korszakának, a tar­tós béke alkotó korszakának megte­remtésében. Vállaljuk a felelősség ránk eső hányadát, az egész emberi­ség számára egyedül elfogadható al­ternatíva, a békés egymás mellett élés elvei alapján. Ez az elv szerintünk nem egysze­rűen a háború időleges kiküszöbö­lését jelenti az emberiség életéből. Olyan rendszert kell teremteni, amelyben felszámolják az egymás­sal farkasszemet néző katonai töm­böket, ahol lehetővé válik a fegyver­kezési terhek fokozatos és növekvő arányú csökkentése, s amelyben a sokoldalú együttműködés a kölcsö­nös előnyök és a garantált bizton­ság keretei között valósul meg. Tud­juk, ilyen rendszer megteremtése nem könnyű feladat. De megvaló­síthatónak tartjuk ezt a rendszert, s elérhetőnek a béke és a biztonság korszakát. Meg vagyunk győződve arról, hogy így gondolkodnak azok is, akik más eszmék hívei, de felelős­séget éreznek az emberiség érdekei és sorsa iránt, akik a két világrend- szer közötti versenyt a béke, a biz­tonság és az együttműködés talaján akarják folytatni. Nem feledhetjük, hogy vannak erők Európában és rajta kívül is, amelyek szembenállnak ezekkel az elvekkel. Ügy gondoljuk, hogy poli­tikai leküzdésük közös érdeke min­den népnek, minden országnak. Nyíltan elítéljük azokat az erőket, amelyek fellépnek közös céljaink el- ien, s mindig azon leszünk, hogy elszigetelődjenek a társadalom dön­tő többségétől. Napjaink eseményei is arra figyel­meztetnek, hogy mi európaiak ne feledkezzünk meg a béke és a biz­tonság egyetemességérő'. Nem zár­kózhatunk be Európába, nem feled­kezhetünk meg a béke és a bizton­ság egyetemességéről. Vannak, akik nem értik vagy nem akarják meg­érteni, hogy a más kontinenseken dúló háború az európai békét is fe­nyegeti, hogy nem lehet az együtt­működést Európám korlátozni. s közben 'a világ más térségeiben ve­szélyeztetni a békét. Elég, ha az in­dokínai háborúra, a közel-keleti konf­liktus megoldatlanságára utalok. Eu­rópa nagyon is érdekelt a vietnami békében, a más égtájakon tapasztal­ható konfliktusok békés és igazságos politikai rendezésében. Ezért tart­juk fontosnak, hogy közgyűlésünk kifejezze azt a reményét: az európai béke és biztonság őszinte hívei nem szűnnek meg küzdeni valamennyi háborús tűzfészek felszámolásáért, az egész világ békéjéért és bizton­ságáért is. Kedves barátaim! Mindez arra figyelmeztet ben­nünket, hogy a közgyűlésünkön ki­fejezésre jutó nemes célokért, az európai béke és biztonság megte­remtéséért erőfeszítéseinket nen» csökkenteni, hanem növelni kell.

Next

/
Thumbnails
Contents