Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

1972. JÚNIUS 27., KEDD 3 ^\\\\m\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ Dózsa György ünnepe Cegléden ^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v (Folytatás az 1. oldalról.) dő eszmék és tradíciók alaku­lása éppoly gazdag tapasztala­tokat kínál, mint élete és cse­lekedetei. A tüzet nem lehet kioltani Kállai Gyula ezután a mai tanulságokról szólt, rámutatva arra, hogy az uralkodó osztá­lyok Dózsának még a nevétől is rettegtek, emlékét szerették volna elfeledtetni. — Felemelő tanulság szá­munkra, hogy a forradalmi tüzet nem lehet végérvénye­sen kioltani. A legvéresebb, legkegyetlenebb terrorral sem lehet igazán útját állni a ha­ladásnak — mondotta, majd igen érdekes felsorolás követ­kezett arról, hogy a történe­lem folyamán egyénisége mi­ként lett példa és ösztönző erő. Így Cserni Jovan délvidé­ki parasztfelkelő Dózsára hi­vatkozott, s Gubecz Máté ve­zetésével harcba induló horvát és magyar jobbágyok is. Ka­rácsony György tiszántúli fel­kelői még abban is hasonlato­sak voltak Dózsa népéhez, hogy a magyar feudális urak és a török hódítók ellen egy­aránt fel akarták venni a harcot. Esze Tamás kuruc se­regében Dózsa eszméi hatot­tak a legerőteljesebben, akik a Habsburg elnyomás elleni küzdelmet a nép sorsának, helyzetének megjavításával kötötték össze. A múlt század elején, a reformkor haladó erőinek szellemi fegyvertárá­ban is helyet kapott Dózsa György emléke. A Dózsa-ha- gyomány a történeti politikai tudat szerves alkotóelemévé lett. — A parasztság küzdelme a földért és a szabadságért iga­zán reálissá csak akkor válha­tott — jelentette ki a továb­biakban az előadó — amikor a történelmi küzdőtéren meg­jelent egy szervezettebb osz­tály, amelynek már volt tu­dományos ideológiája és harci programja is. Ez az osztály a munkásosztály volt, ideológiá­ja a marxizmus, programja a szocializmus. A proletáriátus, a munkásmozgalom a paraszt- háborúk tanulságai alapján felismerte azt a hatalmas for­radalmi erőt, ami a paraszt­ságban rejlik. Felismerte, hogy a szegényparasztság az osz­tályharcban nélkülözhetetlen szövetségese, s ugyanakkor a parasztság is megtanulta, hogy ettől az időtől kezdve van a küzdelmeinek hivatott vezető­je. Szelleme él és lelkesít — Ez a magyarázata annak, hogy az idők múlásával szam­pan gyarapodó, önmagára esz­mélő magyar munkásosztály Dózsát, kezdettől fogva saját forradalmi ősének, hősének is tekintette. Érezhető volt ez már a munkásosztály múlt század végi, századeleji meg­mozdulásainak időszakában is, amelyre jellemző; a század- fordulón hangzott el az igény, hogy Marx-szal együtt Dózsa Györgynek is állítsanak szob­rot Budapesten. Az érdekes és meggyőző fel­sorolást folytatva utalt Kállai Gyula Ady Endrére, aki Dó­zsa György unokájának val­lotta magát. Az ő „hites, igaz” forradalmának újra­él jövetelét várta, ébresztette, amely a Csák Máték földjén a magyar proletárok kezébe ad­ja a hatalmat. S az 1919-es forradalmi napokban Dózsát, mint az osztályküzdelmek ki­emelkedő harcosát, s a nem­zet önvédelmi harcának hősét ünnepelték. Később, a Tanács- köztársaság fájdalmas bukása után, ez az esemény ölt testet Derkovits fametszet-sorozatá­ban. Amikor a német imperia­lista törekvések, az ország­vesztéssel fenyegető második világháború elleni küzdelem került előtérbe, a népi össze­fogás egyik jelképévé lett a szabadságért, a nemzeti füg­getlenségért, a társadalmi fel- emelkedésért vívott harcunk egyik erőforrásává. A felsza­badulás után pedig forradalmi hagyományaink megbecsülésé­nek, így Dózsának s egyre nagyobb lett a szerepe, jelen­tősége. A ma legkövetkezete­sebb forradalmárai egyben a múlt forradalmi harcainak örökösei is. — A messzi múltból reánk váró feladatokat nekünk kell, a közben alapvetően megvál­tozott történelmi körülmé­nyeknek, az új idők igényei­nek megfelelően — mondotta. — Ahhoz, hogy a magyar munkásosztály a népi demok­ratikus, a szocialista fejlődés útjára vezesse népünket, el­engedhetetlenül szükség volt arra, hogy a bankok, a bá­nyák, a nagyüzemek államo­sítása mellett a magyar pa­rasztság haladéktalanul bir­tokba vegye az évszázadok óta hiába áhított jogos tulaj­donát, a földet. A magyar pa­rasztság életében gyors egy­másutánban két forradalmi változás következett be. Az első a földosztás, a második a termelőszövetkezeti mozga­lom győzelme. A földosztásnál is, a termelőszövetkezeti moz­galom kibontakozásánál is elevenen hatott, lelkesített Dózsa György neve és szel­leme. Erre vall, hogy ter­melőszövetkezeteink legtöbbje Dózsa György nevét viseli, köztük az egyik ceglédi ter­melőszövetkezet is. A termelő- szövetkezeteken kívül intéz­mények, iskolák, sportegyesü­letek, fegyveres alakulatok vá­lasztották névadóul. Ily módon a szocialista Magyarországon Dózsa György már nemcsak a nép emlékezetében, a nagy al­kotók műveiben, hanem az ál­lamhatalom hivatalos értéke­lésében is megkapta az őt megillető méltó helyet. A nagy parasztvezér véglegesen és vi­tathatatlanul elfoglalta helyét történelmünk nagy személyi­ségeinek sorában. Napjainkban a forradalmi erő a munkáshatalom — Számunkra a történelem tanulmányozása nemcsak öröm, szórakozás, elmerülés a régi korok hangulatába, ha­nem szerves része a felkészü­lésünknek, hogy mindig és minden körülmények között megfelelő választ tudjunk adni korunk nagy kérdéseire — mondotta, s azt fejtette ki, hogy haladó hagyományaink, nagy elődeink példája minde­nekelőtt arra kötelez bennün­ket: megértsük és kielégítsük a kor igényeit, biztosítsuk a haladás és a béke élvonalá­ban járó hazánkban a legha­ladóbb társadalom felépítését. Kállai Gyula nagy figyelem­mel hallgatott időszerű törté­nelmi tanulságokkal szolgáló beszédét így fejezte be: — Napjainkban a forradal­mi erő a munkáshatalom, a forradalmi párt kovácsolta munkás-paraszt szövetség, a szocialista népi nemzeti egy­ség. Ez valósítja meg orszá­gunkban a szocializmus teljes felépítését, ez vezeti és szer­vezi közös törekvéseinket a béke megvédéséért, a testvéri népek szövetségéért, Európa és minden kontinens népeinek békéjéért és barátságáért. — Mi — úgy érzem — a becsületes munka jó lelkiis­meretével ünnepelhetjük Dó­zsa György születésének fél év­ezredes évfordulóját. Ezzel a meggyőződéssel köszöntőm még egyszer Cegléd város dol­gozóit és szocializmust építő népünket! Kívánom, érjünk el újabb sikereket! Tegyük or­szágunkat, népünk életét még szebbé, gazdagabbá, boldo­gabbá ! Emlékzászló az úttörőknek Az ünnepi beszéd után út­törők vonultak az emlékmű­höz. Egyik csoportjuk távoli megyéből érkezett: Szabolcs- Szatmár megyei Tyúkod köz­ségből. A Dózsa György nevét viselő úttörőcsapat ugyanis emlékzászlót készített a fél év­ezredes jubileumra, és e zász­lóra felkötötték az ország Dó­zsa György nevét viselő vala­mennyi úttörőcsapatának egy- egy emlékszalagját. A tyukodi úttörők itt, az emlékmű tövé­ben adták át e zászlót ceglédi pajtásaiknak, akiknek nevében a Várkonyi István Általános Iskola Dózsa György úttörő­csapata vette át megőrzésre. — Megőrizzük becsülettel, iskolánk és szocialista hazánk dicsőségére — fogadták meg a ceglédiek. Munkásindulók hangzottak fel a honvédzenekar tolmácso­lásában, és ezzel a gyűlés zá­róeseménye, a koszorúzási ün­nepség kezdődött meg. Koszorúzás az emlékműnél Az újonnan felavatott em­lékművet a megemlékezés és a tisztelet jeléül az Elnöki Ta­nács, a párt, a kormány, a tár­sadalmi szervezetek, a fegyve­res erők helyi alakulatainak, a ceglédi ipari és mezőgazdasági dolgozók képviselői megkoszo­rúzták. Elsőnek koszorút helyezett el a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében: Lo­soncéi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Úszta Gyula altá­bornagy, az Elnöki Tanács tag­jai, majd a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága és a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa nevé­ben: Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, Czi- nege Lajos vezérezredes, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, honvédelmi minisz­ter. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa nevében: Kál­lai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának és az Országos Dózsa Emlékbizottság elnöke, Ben- csik István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára. A Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség és a Ma­gyar Úttörők Országos Szövet­sége nevében: Illisz László, a KISZ Központi Bizottságának titkára, Szabó Ferenc, a Ma­gyar Úttörők Országos Szövet­ségének főtitkára, Fodor László, a KISZ Központi Bi­zottságának tagja, a KISZ Pest megyei Bizottságának első tit­kára, Kovács Zoltán, Cegléd város KISZ-bizottságának tit­kára. Az Országos Dózsa Em­lékbizottság nevében: Hunya István, a Mezőgazdasági Dol­gozók Szakszervezetének elnö­ke, dr. Pach Zsigmond Pál, a Magyar Tudományos Akadé­mia Történettudományi Inté­zetének igazgatója, Szilágyi Péter, a Magyarországi Romá­nok Demokratikus Szövetsége főtitkára. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Pest megyei Bizottsága, a Pest megyei Ta­nács és a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága nevé­ben: Jámbor Miklós, a megyei pártbizottság titkára, dr. Mon­dok Pál, a megyei tanács el­nöke, Kovács Antalné, a Ha­zafias Népfront megyei bizott­ságának titkára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Cegléd városi Bizottsága, a Cegléd vá­rosi Tanács és a Hazafias Nép­front városi bizottsága nevé­ben: Babinszki Károly, az MSZMP városi bizottságának titkára, Kürti András, a városi tanács elnöke, Hegedűs József, a Hazafias Népfront városi bi­zottságának titkára. A fegyve­res erők helyi egységei nevé­ben: Lakatos Béla vezérőr­nagy, Simon Sándor rendőr al­ezredes, a ceglédi járási-városi rendőrkapitányság vezetője, Sápi Lajos alezredes, a ceglédi járási-városi munkásőrség pa­rancsnoka. A ceglédi ipari üze­mek dolgozói nevében: Tarr József, a KÖZGÉP Vállalat dolgozója, Kerekes László, az ÉVIG dolgozója, Józsa István­ná, a Május 1. Ruhagyár dol­gozója. A ceglédi mezőgazda- sági üzemek dolgozói nevében: Pálffi Károly, a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezet tagja, Kemenczés Pál, a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet tagja, Palásthy Ist­ván, a Kossuth Termelőszövet­kezet tagja. Történelmi felvonulás, katonai díszszemle A ceglédi nagygyűlésről a részvevők a közeli Körösi útra vonultak, ahol különösen meg­kapó és érdekes látványban le­hetett részük. Valósággal meg­elevenedett itt Dózsa korától napjainkig az a forradalmi, szabadságharcos magyar múlt, amelyről az ünnepség szónoka beszélt. Gyönyörű nemes lovon, kor­hű jelmezben Dózsa György alakja nyitotta meg a felvonu­lást, majd egykori seregét lát­hattuk: katonaruhás vitézeket és fehér paraszti gyolcsba öl­tözött menetelőket, lovasokat, gyalogosokat, szekereken ülő­ket, kezükben harci szerszám­ként használt cséphadaróval, kiegyenesített kaszával, kele- vézzel, íjakkal. Dózsa seregét, az első nép­hadsereg katonáit, zöld és bordó dolmányos lovassereg követte: Rákóczi kurucai, majd az 1848—49-es szabad­ságharc színes atillás vörös­sapkásai. huszárai és gyalogo­sai. Mögöttük vörös zászlót lengetett meg a szél: a Ma­gyar Tanácsköztársaság bőrka­bátos lovasai és csukaszürke egyenruhás gyalogosai tűntek fel, őket pedig vegyes katona- ruháikban követték a második világháború magyar partizán­jai. Történelmi múltunk e fel­emelő jelképes csoportját lel­kes tapsokkal fogadta a sok­ezernyi részvevő, és elismerés­sel szólt megjelenítőikről, a ceglédi katonai alakulatok és a Kossuth Lajos Katonai Főis­kola tagjairól. Pompás fegyel­mezettséggel, imponáló erővel élték bele magukat szerepük­be. amelyre nem hiába készül­tek oly lelkesen több héten át. A hősi múltat a nem kevés­bé lelkesítő jelen követte, amelyben a néphadsereg kije­lölt alakulatai a mai legkor­szerűbb haditechnikai eszkö­zökkel vonultak fel, mintegy demonstrálva, hogy a forradal­mi múltat követő mai ország szabadságát és békéjét megfe­lelő erők védik. Kitűnő ízelítőt kaptak a részvevők néphadseregünk korszerű technikai felszerelt­ségéről, ütőképességéről. Hatá­sos tűzerővel felszerelt pán­célozott harcjárművek, kétéltű páncélosok, úszó harckocsik, dübörgő tankok, a legkorsze­rűbb tüzérségi és légvédelmi harceszközök vonultak el a né­zők előtt, majd végül rakétá- saink, a legnagyobb erőt kép­viselő harckocsis rakétaegysé­gek, A felvonulás közben har­ci repülőgépek, vadászgépek, helikopterek köröztek a leve­gőben. A lenyűgöző és nagy tetszést kiváltott felvonulás keretében díszmenetben vonultak el néphadseregünk díszelgő al­egységei, katonai főiskolások és a munkásőrök díszzászlóal­ja. Az Internacionálé hangjai­ra! fejeződött be az e felvonu­lással igen hatásos zárt nagy­gyűlés, amelyet délután még sok színes ünnepi esemény kö­vetett Cegléden. Az MHSZ Zrínyi Miklós Történelmi Ha­ditorna Klub, az MHSZ ceglé­di szervezete és a magyar nép­hadsereg kijelölt alakulatai délután sport- és harci bemu­tatókon vettek részt, s ezrek tekintették meg történelmi harci játékaikat, haditechnikai bemutatóikat. Dózsa György seregéből Kuruc lovasok 48-as huszárok 1919-es vöröskatonák Munkásőrök a felvonuláson Rakétásaink (Gábor Viktor felvételei) * t »

Next

/
Thumbnails
Contents