Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-27 / 149. szám

4 írlcm 1972. JÚNIUS 27., KEDD Krleza, Andric Budapestre készül Ignjatovic-ünnepség Szentendrén BESZÉLGETÉS CSUKA ZOLTÁNNAL Több szakmás munkások 1965. évi 18,1 százalékról 24,9­Néhány nap óta újra szor­galmasan kopog az írógép az érdligeti ház dolgozószobájá­ban. Csuka Zoltán József At- tila-díjas költő, műfordító ha­zaérkezett egyhónapos jugo­szláviai utazásáról. — Zágráb volt az első állo­más — kezdi. — Az Európa Könyvkiadó megbízásából az Adriai tengernek múzsája cí­mű antológiámhoz gyűjtöttem a verseket. A XVI. századtól napjainkig az Adriáról szóló szerb, horvát és szlovén versek kapnak majd helyet a kötet­ben. • Találkozott Miroslav Krlezával? — Igen. Tőle tudom, hogy jövőre nagyszabású Petöfi- kiállítást rendeznek Zágráb­ban a Petőfi-évforduló alkal­mából. Cserébe Budapesten Miroslav Krleza életművéből rendez kiállítást a Petőfi Iro­dalmi Múzeum, Krleza nyolc­vanadik születésnapja alkal­mából. • Tudomásom szerint még a tavasszal szó volt ró­la, hogy Jancsó Miklós fil­met készítene Krleza egyik drámájából... — Valóban, amikor Jancsó tavasszal Olaszországba uta­zott, tervbe vette, hogy útköz­ben megáll Zágrábban, s talál­kozik Miroslav Krlezával. Krleza betegsége miatt azon­ban akkor elmaradt a találko­zás. Most viszont tőle tudom, hogy szeptemberben néhány napra Budapestre jön és ak­kor szeretne találkozni Jancsó Miklóssal, hogy megbeszéljék A lágerben című drámájának filmre vitelét. • Zágrábból hová uta­zott? — Szarajevóba, ahol nagyon kedves meglepetés várt. Éppen odaérkezésem napján készül­tek el első, horvát nyelven megjelent verseskötetem, Az én két hazám című versgyűj­temény műszaki példányai. A kötet verseit Enver Colakovic fordította. • Ez valóban kellemes fogadtatás lehetett. — Igen. Akárcsak Szabad­kán, ahol szintén ezekben a napokban jelent meg az Élet­jel miniatűrök sorozatban „Mert vén Szabadka álda­lak...” című önéletrajzi emlé­kezésem, amelyben életem két korszakát, a gyermekkort és a legénykort idézem. • Kikkel találkozott még jugoszláviai utazása során? — Belgrádban a Nobel-díjas Ivó Andriccsal, aki az idén, október 14-én ünnepli nyolc­vanadik születésnapját. Jó hír­rel köszönthettem: az Európa százezer példányban jelenteti meg leghíresebb regényét, a Híd a Drinánt ebből az alka­lomból. Elmondotta, hogy na­gyon szeretne Budapestre jön­ni, s talán a belgrádi születés- napi ünnepségek után ez sike­rül is. O Más jugoszláviai él­ménye? — Belgrádban a Modern Színház előadásában láttam Ignjatovic Jasa: örök vőle­gény című regényének színpa­di adaptációját. Ismert tény, ’megírtam már A szentendrei rebellis c'mű könyvemben is, hogy Ignjatovic Szentendrén született s őt tartja az iroda­lomtörténet a szerb realista regény megteremtőjének, örök vőlegény című művét a közel­múltban fordítottam le s még az idén megjelenik a Móra Fe­renc Könyvkiadó gondozásá­ban. De számomra azért is ér­dekes volt ez az előadás, mert a belgrádi Modern Színház társulata október végén Buda­pesten vendégszerepei s éppen az Örök vőlegényt mutatják be. • Tudomásom szerint az idén ünneplik Ignjatovic Jasa születésének százöt­venedik évfordulóját. — Igen. Ebből az alkalom­ból július 14-én emlékkiállí­tás nyílik Szentendrén, amely sok színű életművét mutatja be. A kiállítás megnyitására engem kértek fel. S ugyancsak én fordítottam Memoárjait, amely szintén az évforduló kapcsán jelenik meg az Euró­pa Könyvkiadónál. O Ezek szerint ugyan­csak gazdag az ön idei programja. — És mozgalmas is. Dolgo­zom az Adriai tengernek mú­zsája című antológián, készü­lök a szentendrei kiállítás megnyitójára, egy nappal utá­na ismét Jugoszláviába uta­Hétfőn országszerte megkez­dődtek az írásbeli felvételi vizsgák a felsőoktatási intéz­mények nappali, esti és levele­ző tagozatain. Az első napon az orvostudományi egyetemire pályázók írták meg felvételi dolgozataikat. Az írásbeliket követően egy-két napon belül vala­mennyi tagozaton megkez­dődnek a szóbeli felvéte- telik, és általában július közepéig, de legkésőbb 31-ig befejeződ­nek. Szakemberek hangsúlyoz­zák: a felvételek elbírálása­kor a jelöltek felkészültségét, tehetségét, rátermettségét és erkölcsi-politikaá magatartását együttesen veszik figyelembe. A jelentkezők erkölcsi-politi­kai magatartását illetően haté­konyan támaszkodnak a kö­Dózsa-musorok. Dicséret illeti a televíziót az alkalom megra­gadásáért: amikor természetes módon fordult az ország fi­gyelme Cegléd felé — hiszen a legendás Dózsa-beszéd az 1514-i parasztforradalom kiin­dulópontjává avatta —, az ün­nepség közvetítése mellett ér­dekes riportfilmet (Tájkép — emberközelből) is sugárzott, a nagy faluból, a felszabadulás után várossá emelkedett hely­ség mai életéről. A múltat idé­ző egykori paraszt képviselő, Csala István, a jelen távlatait bemutató tsz-elnök, a gyári dolgozók megszólaltatása, a kulturális élet felvillantása vonzóan érzékeltette az élet lüktetését abban a városban, melyet valaha az alföldi por fedett be, az emberpiac nyo­mora jellemzett. A riporternek azonban tapintatosabban kell megszakítania alanyát, s a film durva elvágását még a magyar forradalmi seregek jelmezes ünnepi felvonulása sem indokolhatta. Jól sikerül­tek viszont a felvonulás köz­ben rögtönzött beszélgetések, legkivált az 1919-es veteránok közvetlen hangú megszólalta­tása. Pacsay Vilmos szerkesz­tő és valamennyi munkatársa kitett magáért: úrrá tudtak lenni a feladat bonyolultságán, s a figyelmet is megfelelő­képp irányították. Igényes művésziséggel, szín­vonalas eszközökkel dolgozott Kárpáti György rendező a Hódolat Dózsa Györgynek cí­mű délutáni irodalmi-képző­művészeti összeállításban. Messze űzte mind az unalom, mind a keresett művészkedés kísérteiét a képernyőről. Kor­szerű Dózsa-kép kerekedett ki zom, Ilidzsára, Dicivel, a fele­ségemmel, igaz, ezúttal csak pihenni három hétre. Októ­berre pedig meghívásom van Belgrádba, az Ivó Andric-ün- nepségekre. e önnek, aki hetven­éves, nem fárasztó ez a mozgalmas élet? — Élni csak úgy érdemes, ha az ember érzi, hogy szük­ség van rá, szükség van arra, amit csinál. Én az öregséget soha nem az évek számával mérem, hanem azzal, hogy — bárkiről legyen szó — tud-e még valamit tenni az embe­rek nagy közösségéért, vagy zépiskolák és a KlSZ-szerve- zetek jellemzéseire. A felvételi bizottságok jú­lius végén, augusztus ele­jén írásban értesítik hatá­rozatukról a jelentkező­ket. A sikeresen vizsgázott, de el­utasított pályázók a bizottság elutasító határozata ellen — a határozat kézbesítésétől számí­tott 8 napon belül — az Illeté­kes miniszterhez címezve fel­lebbezhetnek. Az elutasítottakkal a bi­zottság közli a vizsgán el­ért pontszámot, a döntés okát, a fellebbezés lehető­ségét is. A kérelmeket a felsőoktatási intézmény vezetőjéhez kell be­nyújtani. A fellebbezések el­bírálására előreláthatóan au­gusztus második felében kerül sor. a Jánosi Antal szerkesztette műsorból. Különösen tetszett Juhász Jácint áttételes, a kép­zelet erejével megelevenítő Illyés-interpretációja, s a Ro- nyecz Mária előadásában el­hangzott Kiss Anna-siratódal összecsendülése a zenei beté­tekkel. Krétarajz Karinthy Frigyesről. Egy író halhatatlanságát az élő, róla keringő legendák is biztosítják, de ezek a művét holdudvarként körülvevő tör­ténetek gyakran hamis képet is festenek az alkotóról. Ha például a Krúdy- vagy Ter- sánszky-anekdotáknak hin­nénk, a pikareszk események hősét világcsavargóként kép­zelnénk el, s rejtély maradna: mikor dolgoztak, miképp hoz­ták létre mennyiségileg is ha­talmas életművüket. A karin- thyádákkal más a helyzet: ve­lősen szellemes mondásai, tré­fába burkolt mély igazságai csak a humorista arcát mutat­ják, elfedvén előlünk a költőt, a novellistát, a drámaírót. Il­lés Endre krétarajza — részint személyes emlékek tükrében, az ifjú kritikus adta-kapta se­beket idézve — éppen az arc­kép hiányzó vonásait rögzítet­te a képernyőre. Még ítéletével is egy átérthettünk: a Lepke­tánc című egyfelvonásos ma is árasztja a kérdező szenvedélyt magából, de elfulladó indulata csak az általánosság síkján fi­gyelmeztet. A bűvös szék rész­letei viszont a jelképessé nö­velt Géniusz keserű tréfájával ma is kemény társadalombírá­lat érvényével hatnak. Meg­rendítő novellája, a Kacsape­csenye nem tévesztette el ha­tását Haumann Péter előadá­Nincs sok belőlük. Sajnos. Annak ellenére, hogy papír­forma szerint tíz szakmunkás közül egynek két vagy több mesterség elsajátításáról van oklevele. Igenám, de legtöbb­jük esetében „halott”, azaz nem gyakorolt tudomány ez. Messzire esik egyik a másik­tól. Mihez kezd a sütőipari szakmunkás a gumiiparban szerzett papírjával? A mű­anyagiparban mit ér a máso­dik szakma, az állattenyész­tés? S annál inkább elgondol­koztató ez, mert széles körű felmérések szerint — több, az oktatásban érdekelt országos főhatóság végezte — a szak­munkástanulók 15 százaléka már kezdetben sem képzett­ségének megfelelően helyez­kedik el. Átlagosan. Mert van­nak szakmák — így a mező- gazdaságiak, ahol ez az arány 55 százalékra rúg! —, ame­lyeknél jóval nagyobb ez a szám. Ugyanez a felmérés ál­lapította meg, hogy a szak­munkásoklevéllel rendelkezők 28 százaléka olyan munkakör­ben dolgozik, ahol végzettsé­gére nincs szükség. Furcsa helyzet. Mindenütt szakmunkáshiányt emlegetnek. Közben a kiképzettek más te­rületekre vándorolnak át. Szép számmal lelni két- vagy háromszakmás munkásokat, ám képzettségük az adott he­lyen hajítófát sem ér. Csupán számukra egyéni vigasz, hogy­ha szorul a kapca, akkor mód­juk van a kenyérkereset más forrását is igénybe venni; e le­hetőséget pályamobilitásnak nevezik a szociológusok. Átváltható ismeretek Gyorsul a technikai fejlődés, növekszik az igény az átvált­ható ismeretek iránt. Azaz olyan szakképzésre van szük­ség, amely széles tudásbeli alapokat teremt, de a speciali- zációt bizonyos határon túl nem szorgalmazza. Az ugyan­is hamar elavul. A Munkaügyi Minisztérium felmérése szerint a megkérdezett szakmunkások 60 százaléka szükségesnek tartja az ún. kiegészítő szak­ma megszerzését. Érzik tehát az új szeleket. Viszont a gyá­rak, vállalatok még kevésbé. Becslések szerint 1980-ig az összes foglalkoztatotton belül a szakmunkások aránya az sában; az elhagyatotlság szirt­fokán vergődő költőt pedig fiatal kora ellenére meglepő érettséggel sikerült megidéz­nie Lukács Sándornak. Lengyel György rendező és stábja gondos munkát végzett, a válogatás (dramaturg: Lit- ványi Károly) valóban hézag­pótló volt a maga nemében. Az így írtok ti szóhumorba rejtett szellemességének állt csak ellen a dramatizálás; ezek a remekművecskék olvas­va tudnak csak igazán hatni. A szereplők közül Bálint And­rás, Horváth Sándor, Márkus László, Feleki Kamill és Szacs- vay László nevét emeljük ki. Alattvalók és királyok. Lazán Dózsa-évhez kapcsolódik ez a történelmi ismeretterjesztő so­rozat, Mátyás és a Jagellók korának tömör, mai szemléle­tű madártávlati képét adva. A kísérlet érdekes, formailag azonban kettéválik: az eddig látott két részben a filmes esz­közökkel mozgalmasan, de mégis hosszú, rejtjelezett „tű­nődésekkel” megvalósított szemléltetésre — és jeles tör­ténészek jól válogatott, legen­dákat oszlató kiselőadásaira. Mindkét módszer helyes ön­magában, de a munkamegosz­tás kissé egy „öné a szó”-stí- lusú, udvarias egymás mellett beszélésre emlékeztet. A fő cél esetünkben a színvonalas tör­ténelmi ismeretterjesztés; en­nek kell mindent alárendelni — egyebek között a film­művész önérzetét is. Bízunk azonban a kísérlet kiérlelt, ta­nulságokat is levonó folytatá­sában, ha majd sor kerül más témák feldolgozására. Lehotay-Horváth György re növekszik. A mennyiségi emelkedéssel párhuzamosan minőségbeli átrendeződésnek is végbe kell mennie, ehhez azonban a jelenleginél jobb érdekeltségi rendszerre lenne szükség. S persze arra is, hogy a rokonszakmákra kiterjedő képzés valamennyi feltétele meglegyen. Mert nincs „napra­kész” munkaerő. A pályán be­lüli mozgás — érvényesülés — csakis akkor jöhet létre, ha az esztergályos érti s gyakorolni tudja a gyalus-, a köszörűs­mesterséget, ha — például — a villanyszerelő hegesztő, a a gépkezelő, járművezető la­katos vagy motorszerelő is, ha kell. Amitől ma még — leg­alábbis nagyobb méretekben — messze vagyunk. A több szakmás képzés nem szerve­zett, a munkások ide sorolha­tó csoportja eddig többnyire véletlenszerűen jött létre. 520 ezer mester A szocialista iparban foglal­koztatott 1,2 millió munkásból 520 ezer forma szerint valami­lyen szakma mestere. Nagy szám! Ám joggal szúrtuk köz­be: forma szerint. Mert az egyes szakmákon belül is erő­teljesek az eltérések, s még in­kább a rokonfoglalkozásoknál. Mennyiségileg rohamosan gya­rapodik a szakmunkások tá­bora, tíz esztendő alatt például a fémesztergályösok száma 26 ezerrel, a villanyszerelőké 21 ezerrel, a motor- és gépkocsi­szerelőké 37 ezerrel növeke­dett. E tempót — tekintve a népességi adatokat — lehetet­lenség tartani. S van még egy nagyon figyelemre méltó szempont. Korábban említettük a Munkaügyi Minisztérium fel­mérését. Nos, ennek keretében azt is megállapították, hogy csupán a megkérdezettek 47,4 százaléka válaszolt igennel a kérdésre: ismét meglevő szak­Vasámap délelőtt rendezték meg a Váci Mihály szavaló­verseny elődöntőjét Veresegy­házon. A fóti Gyermekváros fúvószenekara fogadta a résztvevőket, majd sor került a művelődési ház névadó ün­nepségére, amely a továbbiak­ban mint Váci Mihály körze­ti művelődési központ folytat­ja munkáját. Czine Mihály irodalomtör­ténész beszélt Váci Mihály életéről, munkásságáról. A sza­valóverseny elődöntőjén a leg­jobb tíz versenyző vett részt. Az első a túrái Szilágyi Mag­dolna lett. A „Forrás” irodal­mi színpad Váci Mihály iro­dalmi összeállítást mutatott be. Végül a veresegyházi ci- terazenekar játszott. Este a körzeti művelődési központ­ban a járási irodalmi színpa­Kertész Ákos regényéből, a Makrából film készül a regény és a színdarab után. Rényi Tamás rendezi, Zsombolyai János fényképezi, a főszerep­lő: Juhász Jácint. Várkonyi Zoltán Kapás Dezső forgató- könyvéből készít filmet „Em­berrablás magyar módra” címmel, operatőre Somló Ta­más, főszereplői: Kállai Fe­renc, öze Lajos, Tahi-Tóth László, Harsányt Gábor és Mensáros László. Üj címet kapott a „Boróka úr szorongásai”. Bacsó Péter filmjének címe: „Forró vizet a kopaszra”, amelynek forgatá­sát már befejezték, a film utó­munkálatai folynak. Ugyan­csak közel van a befejezéshez Gábor Pál „Utazás Jakabbal” című filmje. A Hunnia Filmstúdióban forgatják a „Nincs idő”-1, amely a sátoraljaújhelyi bör­tönlázadást idézi fel. Csoóri Sándor és Kása Ferenc írta, operatőre Sára Sándor, fősze­replői: Lehinszky Lóránt ma­rosvásárhelyi színész, Szilágyi májált választaná-e, ha módja nyílna újbóli döntésre? Azaz a gondok már a pályaválasz­tás torzulásaival létrejönnek. S ha ráadásul semmiféle ösz­tönzés nincs egy másik szak­ma megszerzésére, vajon cso­da-e, ha minden marad, aho­gyan volt. Bővíthető forrás A kettős szakmai képzett­séggel rendelkezők aránya né­hány területen számottevő. A lakatosoknál 13,3, az autó- és motorszerelőknél 14,5, a cső­szerelőknél 18 százalék. Leg­magasabb a vizsgázott jármű­vezetők és gépkezelők csoport­jában: 25,4 százalék. Összes­ségében azonban szerény ez a tábor, száz szakmunkásból 10,1-nek van kettős képzettsé­ge. (A nők esetében pedig egyenesen jelentéktelen az arány: 3,9 százalék.) Mégis, az elsorolt gondok ellenére, bő­víthető e forrás, s vele enyhít­hető a szakmunkáshiány. Ez ugyanis a legtöbb helyen csak átmeneti, időszakos. Ezért, hogy például az élelmiszer- iparban — anyagi ösztönzéssel is! — elősegítik a karbantartó szakmák valamelyikének elsa­játítását; a holt szezonban sincs tétlenkedés. A kivétel azonban csak a szabályt erő­síti. Ne becsüljük túl a lehetősé­geket, nem szerezhet minden szakmunkás újabb oklevelet Ám a tétlenségnek is kitelt az ideje. A kettős szakmai kép­zettség megszerzése ugyanis ma a munkaerő-gondok eny­hítésének lehetősége, holnap viszont a technikai haladás megfogalmazta követelmény. Ha e követelményre nem ter­jed ki a figyelem, s elmarad­nak a cselekedetek, jó néhány helyen ez már holnap kelle­metlen meglepetéseket okoz­hat. Mészáros Ottó Váci Mihály szsvaláverseny Veresegyházon Film is készül a Makrából A magyar stúdiók hírei Tibor, Konyorcsik János szobrász-, Bencze László fes­tőművész, valamint Juhász Já­cint, Haumann Péter és Bürös Gyöngyi. Homoki Nagy István ren­dezte a Puch és Plútó című állat-játékfilmet, amely egy mosómedve és egy holló ka­landjait tárja a nézők elé. Ugyancsak népszerű tudomá­nyos és oktatófilm stúdióban készült el Kondor Györgyről, a szocialista képzőművészek csoportjához tartozó tehetsé­ges művészről szóló film, Kiss József alkotása. A művészettörténeti sorozat folytatásaként György István előkészíti az etruszk és általá­ban a neolitikus művészetek' ről szóló filmjét. Préda Tibor, a nagy sikerű „Játszókertek a kőrengetegben” folytatása­ként a felnőttek parkjairól, játszótereiről, a Fővárosi Ker­tészeti Vállalat új létesítmé­nyeiről, közöttük az Európá­ban is elsőként létesült vakok kert, .ről készít filmet. dók találkozójára került sor, Dózsára emlékező műsorok­kal. Országos szociológiai konferencia A Magyar Tudományos Aka­démia Szociológiai Kutató In­tézete és a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat baranyai szociológiai csoportja országos szociológiai konferenciát ren­dezett Komlón, s ezen az ur­banizáció társadalmi kérdéseit vitatják meg a szakemberek. A háromnapos tanácskozás, amelyre hazánk minden ré­széből érkeztek szociológusok — hétfőn kezdődött meg a me­cseki városban. Prukner Pál EGYETEMEK, FŐISKOLÁK Megkezdődtek az írásbeli felvételi vizsgák « I t T V-FIGYELO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents