Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-20 / 143. szám

1972. JÚNIUS 20., KEDD :%/fírlaii Törvényjavaslat a bíróságokról írta: Or. Szilbereky Jenő igazságügyi miniszterhelyettes AZ ÁLLAMÉLET és a szo­cialista demokratizmus to­vábbfejlesztése társadalmi fej­lődésünk mai szakaszának központi kérdése. Az igazság­szolgáltatás, a bírói munka az állam munkájának szerves ré­sze, a jogrend, a jogbiztonság fontos biztosítéka, így érthető, hogy tökéletesítése az egész társadalom minden ál-J lampolgár számára lényeges. A bírósági szervezeti törvény jelentőségét húzza alá az is, hogy az országgyűlés közvet­lenül az alkotmány módosítá­sa után az elsők között fogja megvitatni a bíróságokról szó­ló új törvényjavaslatot. A jelenleg érvényes jogsza­bályok szerint ugyanis a bíró­ságokon kívül még számos olyan fórum működik, amely jogviták eldöntésével foglalko­zik, és sok esetben még a szakember is nehezen igazodik el, melyik ügy, melyik szerv hatáskörébe tartozik, ki fogja abban a végső döntést meg­hozni. (Pl. vállalatok-termelő- szövetkezetek vitája, munka­ügyi kérdések, stb.). Ezen a most megalkotásra kerülő tör­vény változtatni fog, mivel jelentős lépést tesz az igaz­ságszolgáltatás egységének irányába. Alapelve, hogy az állampolgárok és a gazdálko­dó szervek, vállalatok legfon­tosabb jogait és kötelességeit érintő jogvitákban, így a bűn­ügyekben, a polgári jogi, csa­ládi jogi vitákban, valamint a legjelentősebb munkaügyi A Cegléden sorra kerülő or­szágos Dózsa-ünnepségsorozat nyitányaként vasárnap délelőtt két, Dózsa korát idéző kiállí­tás nyílt a város Kossuth Mú­zeumában. A Dózsa és kora című emlékkiállítás a XVI. századi jobbágy parasztság életkörülményeit, társadalmi és gazdasági helyzetét mutatja be. A Pozsonyban élő Lőrincz Gyula grafikusművész Dózsa- sorozata pedig a nagy paraszt- felkelés drámai epizódjait tár­ja a nézők elé. A két reprezentatív, kiállí­tást Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg, méltatva Cegléd és Dó­zsa ceglédi beszédének helyét és szerepét az 1514-es felkelés­ben. — A hadba vonuló, s im­már nem a török, hanem saját és a szövetkezeti tagsággal összefüggő vitákbar a jövőben a bíróságok döntenek, és ilyen ügyeket csak magas szintű jog­szabályok utalhatnak más, a bírósagokon kívül álló szerv hatáskörébe. Ilyen lehet, ha gyorsan kell intézkedni pél­dául egy birtokháborítási ügy­ben. A DOLGOZÓ, A MUNKA- \Allaló ÉS A MUNKÁL­TATÓ között a munkaviszony­ból eredő jogokkal és kötele­zettségekkel kapcsolatos viták eldöntése is érthetően került napirendre. Az ilyen ügyek megfelelő eldöntése jelentős szerepet játszik a dolgozók jo­gainak védelmében, elősegíti a kötelezettségek teljesítését, a munkafegyelem, a jó munka­helyi légkör kialakulását. Az új törvény szerint az érdek- összeütközések feloldása a ko­rábbinál nagyobb körültekin­tést és a törvényesség mara­déktalan érvényesítését igény­lő feladattá válik. A dolgozók jogainak fokozottabb védelme megkívánja, hogy a vállalati munkaügyi döntőbizottságok határozatait ezentúl a bíróság vizsgálja felül. Ezért az új javaslat megszünteti a területi munkaügyi döntőbizottságokat és helyettük a fővárosban és a megyeszékhelyeken felállítja a munkaügyi bíróságokat. Rendezi az új javaslat a vál­lalatok és a szövetkezetek vi­tás ügyeinek intézését is, meg­szüntetve ezzel azt a párhu­elnyomó urai ellen vonuló ka­szás sereg, itt, Cegléden győző­dött meg végleg arról, hogy Dózsa személyében méltó ve­zérre talált, s Dózsa is itt érez­te meg immár megnövekedett hadainak roppant lelkesedését, erejét. Hargitai Károly ünnepi megnyitója után Oldrich Tesa- rik, a Csehszlovák Kultúra igazgatója emlékezett meg bensőséges szavakkal a ma­gyar parasztfelkelésről, majd mutatta be a megjelent közön­ségnek Lőrincz Gyula grafi­kusművészt, aki szintén részt vett a megnyitón. A Pozsony­ban élő kiváló grafikusmű­vész alkotásait ezután Szíj Re­zső művészettörténész ismer­tette meg a kiállítás közönsé­gével. zamosságot, amely jelenleg a gazdálkodó szervek jogvitái­nak intézésében a bíróságok és a gazdasági döntőbizottságok között fennáll. A TÖRVÉNYJAVASLAT KÖZPONTI TÉMÁJA a bírák munkaviszonyának rendezése is, ezen belül pedig elsősorban a bírák választásának beveze­tése, amelyet már az 1949. évi alkotmány is rögzített, megva­lósulására azonban eddig nem került sor. A hivatásos bíró megválasz­tását a törvényjavaslat a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak hatáskörébe utalja. Ilyen magas szintű testület kijelölé­se a bírák választására nem­csak a független bíráskodás egyik garancája, hanem annak is a kifejezésre juttatása, hogy a bírák hazánkban ki­emelkedően fontos munkát vé­gednek. A bírói függetlenség biztosítéka a javaslatnak az a része, amely kimondja, hogy a bírákat tisztségüktől csak a törvényjavaslatban meghatá­rozott módon lehet megfoszta­ni, illetve büntető úton felelős­ségre vonni. A bírói függet­lenség elvéből következik, hogy a bíró csak a jogszabá­lyoknak van alávetve, tehát konkrét ügyek elbírálásának módjára utasítást semmilyen szervtől nem kaphat. A jog­szabályok egységes értelmezé­se céljából csak a Legfelsőbb Bíróság bocsáthat ki az alsóbb fokú bíróságokra kötelező elvi döntéseket, irányelveket, vala­mint iránymutatásokat a fel­lebbezések. a törvényességi óvások elbírálása során. A törvényjavaslat szerint az igazságügyminiszter biztosítja a bíróságok zavartalan műkö­déséhez szükséges feltételeket. Az igazságügyminiszter tesz javaslatot az Elnöki Tanácsnak a bírák megválasztására, ő ne­vezi ki a bírósági vezetőket. A PARLAMENT ÄLTAL JÓVÁHAGYÁSRA KERÜLŐ új bírósági törvény elvei alap­ján folyik a büntető és a pol­gári eljárásokat szabályozó törvények felülvizsgálata is. Az itt várható módosítások legfontosabb célkitűzése az, hogy egyszerűsödjék a bírósági eljárás, gyorsabban fejeződje­nek be az állampolgárok, a szervezetek jogvitái. Várható, hogy az új szervezeti és az el­járási megoldások együttes ha­tására a jövőben a bíróságok működése egyszerűbbé válik, így az igazságszolgáltatás még hatékonyabban tudja szolgál­ni az állampolgárok alkotmá­nyos jogait, a szocialista tör­vényességet. Dózsa-kiállítások Cegléden diadalújjongással fogadták a sikert. Dózsa ugyanúgy tért vissza Nándorfehérvárra, mint A vitéz B Dózsából, bár, ha kevés be­szédű volt, egyáltalán nem hiányzott az önbecsülés. Is­merte tulajdon erényeit, szol­gálatának értékét, noha érde­meiért nem nagyon részesül­hetett elismerésben. Lovaska­pitányi kinevezése volt a leg­nagyobb kegy, amellyel eddig a hatalmasok kitüntették. A székely katona mégis megfogadta parancsnoka taná­csát. Ajánlásával Budára érke­zik, és II. Ulászló udvara ki­utal számára kétszáz aranyat. Egyszersmind meghagyják a kincstárnak hogy a pénzbeli jutalmon kívül adjanak Dózsá­nak két paripát aranyos-ezüs­tös szerszámmal. Szinte népmeséi szépségű epizód volt ez a végvári kato­na életében. Gyanútlanul Ke­reste föl Telegdy István kincs­tartót, hogy kérje tőle jogos jussát. Ám a gőgös Telegdy holmi tréfának vélte az udvar kívánságát. Nem érte be a ju­talom megtagadásával, ráadá­sul gúnyosan beszélt a messzi­ről jött vitézzel, alá minded­dig föl sem merte tételezni, hogy gúnnyal és gőggel képe­sek őt megalázni. Ha nem volt is járatos a fé­nyes Budán, kiverekedte, hogy fogadja őt Csáki Miklós Csa­nádi püspök. Az a főpap, aki­nek Bakócz Tamás esztergomi hercegprímás után a legna­gyobb tekintélye volt az or­ahogy a viadalra indult: nyu­godtan, csendesen, a vitézi gőg minden jele nélkül. idára jön szágban. Mivel pedig a római egyház szorgalmazta leginkább a török elleni vitézi harcot, Dózsa úgy vélte, alkalmas he­lyen kór orvoslást sérelmére. Csáky püspök még bőszi- tőbben viselkedett, mint a kincstartó. A pillanatnyi szé­gyenen túl joggal hihette Dó­zsa. hogy ez a bánásmód le- hetelenné teszi becsületében, nevetségessé válik, ha megcsú­fol tan tér vissza végvári baj- társai közé. Már nem is a ju­talom érdekelte, hanem az em­beri méltóságán esett nyílt seb. Pedig ennek sértetlensé­géhez ragaszkodott. Ügy dön­tött, hogy a legfőbb egyház- nagyhoz, Bakócz Tamás bíbo­ros érsekhez fordul panaszá­val. Bakócz időt szakított a vég­vári katona számára. A lát­szatra kegyes előzékenység mögött okos elgondolás húzó­dott meg. Nagyszabású tervé­hez hátha alkalmas ez a Dó­zsa György? De ha nem al­kalmas is, az iránta való szí­vélyesség mindenképpen jó be­nyomást tesz a katonákra, akik nélkül lehetetlen meg­vívni a küszöbönálló nagy ke­resztesháborút. Mert ez volt a Rómában kovácsolt terv lé­nyege: a török ellen vonulnak, s visszafoglalják Konstantiná­polyi, amelynek Bakócz Ta­más esztergomi érsek lesz a pátriárkája. A bíboros érsek tehát fogad­ta a székely vitézt. Elbeszél­getvén Dózsával, csodálkozása nőttön nőtt. Tájékozott, éles- eszű, katonai képzettség dol­gában kitűnő férfiút ismert meg a végvári lovaskapitány­ban. Első találkozásukkor még nem hozta szóba a felállítan­dó keresztes hadak parancs- noklásának ügyét, noha nem kizárt, hogy már ekkor úgy gondolt Dózsára a bíboros, mint leendő fővezérre. A ha­talmi erőviszonyok szerint egyenes kívánatosnak ítélte, hogy főrangú személy helyett alacsonyabb sorból származó, tehetséges vezér álljon a ke­resztesek élére. Mihelyt tisztába jött Dózsa panaszával, személyesen ment a királyhoz, és követelte a vi­téz megbékítését. Ulászló is gyorsan cselekedett. Nem bízta immár Telegdyre a jutalma­zás ügyét, hanem maga tisz­telte meg kitüntetésével a szé­kely vitézt, ünnepélyes külső­ségek között adta át neki a jutalmat, s az először megsza­bott ajándék fölött aranylánc­cal ékesítette fel Dózsát, sar­kantyút kardot, díszes bíborru­hát nyújtott át neki. Ezzel az aktussal a lovagok sorába emelte vitézét, s hogy na­gyobb nyomatékot adjon ke­gyének, egy falut is adomá­nyozott a székely nemesnek, ezenkívül kiegészítette a Dó- zsa-család címerét a kardot tartó levágott török kézzel. (Folytatjuk) Gerencsér Miklós Több nyelven, egy a kar a ital Szentendrén rendezték vasárnap a II. Pest megyei nemzetiségi találkozót A maglódi szlovák együttes tagjai is dallal, tánccal vo­nultak fel a Bükköspartra. Vasárnap már reggel térze­ne köszöntötte Szentendrén a II. Pest megyei nemzetiségi ta­lálkozóra érkező együtteseket, a vendégeket s a városlakókat. Délelőtt a Bajcsy-Zsilinszky úti általános iskolában nemze­tiségi könyvtári és levéltári kiállítást nyitott meg dr. Laka­tos Ernő, a Pest megyei Levél­tár igazgatója E kiállítás a török uralom alatt százszám­ra pusztult, középkori magyar falvak helyébe telepített dél­szláv, szlovák, német lakosú községek, az 1848-as, 1919-es forradalmakban a magyarok­kal együtt küzdő megyei nem­zetiségiek történetébe nyújt betekintést. Különösen érde­kesek az itt eredetiben látha­tó régi szép térképek. A nem­zetiségi könyvtári bemutatón többek között kiállították a szerb színjátszás megalapító­jának, a „szerb dráma atyjá­nak”, a harminc évig Szent­endrén élt Joakim Vuicnak, valamint az ugyancsak Szent­endréhez kötődött Jakov Ig- niatovicnak. az első realista szerb írónak műveit. Ugyancsak az általános is­kolában szlovák, délszláv, né­met, magyar kerámiát, textí­liát. viseletét, bútort, fafara­gást bemutató nemzetiségi néprajzi kiállítást nyitott meg Marosvölgyi Lajos, a Szentendrei Városi Tanács el­nökhelyettese. mokratikus Szövetségének fő­titkárát, országgyűlési képvi­selőt, Csata Lászlót, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságának elnökét, Molnár Jó­zsefet, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkárát, Gerd Vehrest, a Német Demokrati­kus Köztársaság nagykövetsé­gének harmadik titkárát, Old­nemzetiségi lakosság politikai, társadalmi, gazdasági és kul­turális fejlődése párhuzamos a magyar lakosságéval, és íg\ testvéri együttműködésben, növekvő aktivitással vesznek részt a szocialista Magyaror­szág építésében — mondotta, majd így folytatta: — Mindennek megvalósítá­sában, úgy érezzük, Pest me­gye a lehetőségeinek megfele­lően jelentős részt vállalt. Az 1969-ben hozott megyei nem­zetiségi határozat és intézke­dési terv biztosította a megye nemzetiségi községeiben az anyanyelvi oktatást. Megyénk számos községében láthatjuk a szlovák, német és délszláv nemzetiségek népi hagyomá­nyainak és élő kultúrájának ápolását és éltetését. Gazda­godnak az egyes nemzetiségi községekben a helytörténeti kutatások során előkerült tár­gyi dokumentumok, amelyeket azóta már több alkalommal ki­állítottunk. Pest megye nép­daléneklésének külön színfolt­jait jelentik azok a német, szlovák és délszláv énekkarok, énekesek és hangszeres szólis­ták, akiket a Röpülj páva­körök bemutatóin hallhattunk. A kétévenként megrendezett megyei nemzetiségi találkozó mellett járási nemzetiségi ta­lálkozót bonyolított le a nem­zetiségekben leggazdagabb szentendrei járás, és hosszt: lenne felsorolni a helyi nem­Még a néhány percre eleredt esőtől sem zavartatta magát az ünnepség népes közönsége. Gábor Viktor felvételei Még délben a találkozóra érkezett együttesek — a lő­réin délszláv, a maglódi szlo­vák, a nagytarcsai szlovák, a pilisszentkereszti szlovák, a pilisszentlászlói szlovák, a pilisvörösvári német együtte­sek, a pomázi ifjúsági fúvós- zenekar, a solymári német énekkar, a tököli délszláv együttes, a Tápió-menti ifjú­sági együttes és a vendégként érkezett Komárom megyei kecskédi német együttes, s a nógrádi szlovák megyecskekó- rus — a Móricz Zsigmond Gimnázium előtt, a Marx téren és a Bükkösparton ének-, ze­ne- és táncbemutatót tartottak. Délután fél háromkor a részvevők különböző útvona­lakon. nemzetiségi viseletben, dallal, tánccal vonultak fel a bükkösparti szabadtéri szín­padhoz. Három órakor a szabadtéri színpadon megkezdődött a mű­sor. Bernáth Tibor, a Hazafias Népfront szentendrei városi bizottságának titkára megnyi­tójában üdvözölte a találkozó valamennyi részvevőjét, s az elnökség tagjait, köztük Ba­rinkat Oszkárnét, az MSZMP Pest megyei Bizottságának tit­kárát, Ognyenovics Milant, a Magyarországi Délszlávok Dé­riek Mohelskyt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagy- követségének tanácsosát, Spiro Skendzicet, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársaság nagykövetségének kulturális attaséját, Krizsán Ferencet, a Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetsége köz­ponti lapja, a Ludové Noviny főszerkesztőjét, Kerner Feren­cet, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének munkatársát, valamint a szentendrei járás és a város párt-, állami és közéleti veze­tőit. A megnyitó után dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese mondott ünne­pi beszédet. Emlékeztetett arra, hogy a Magyar Kommunista Párt az ország felszabadulásának kez­detén programjavaslatban kö­vetelte a tényleges nemzetisé­gi egyenjogúságot. Államunk az alkotmányban biztosította a nemzetiségek jogait, pártunk Központi Bizottsága és Politi­kai Bizottsága határozatokban rögzítette a marxizmus—leni- nizmuson alapuló nemzetiségi politika elvi alapjait és gya­korlati útbaigazításait. A he­lyes politika eredményeként a I zetiségi találkozókat és bemu­tatókat. Végezetül dr. Csicsay Iván sikeres fellépést kívánt az együtteseknek, majd beszédét József Attilának azon soraival fejezte be, amelyeket a II. Pest megyei nemzetiségi találkozó jelmondatául választottak: „A harcot, amelyet őseink vívtak, / békévé oldja az em­lékezés, / s rendezni végre kö­zös dolgainkat, / ez a mi mun­kánk; és nem is kevés.’’ Az ünnepségen ezután Og­nyenovics Milán, a Magyaror­szági Délszlávok Demokrati­kus Szövetségének főtitkára Kerner Ferenc, a Magyaro: szági Németek Demokratiku Szövetségének munkatársa t Krizsán Ferenc, a Magyaror­szági Szlovákok Demokratikus Szövetsége központi lapjának főszerkesztője anyanyelvén kö­szöntötte a találkozóra egybe­gyűlt nemzetiségieket. ■ Ezután a résztvevő együtte­sek ének-, zene- és táncbemu­tatója következett. A Szentendrén megrendezett II. Pest megyei nemzetiségi ta­lálkozó este nemzetiségi utca­bállal fejeződött be. P. A. I i

Next

/
Thumbnails
Contents