Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
'“"zMirlap 7 Í03ÍI3E3S33E3E22Í2 TE c HNI K A ’W TELJES A NAGYÜZEM A FÖLDEKEN. E HETI TUDOMÁNY-TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN A MOST FOLYÓ MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁKHOZ KÍVÁNUNK SEGÍTSÉGET NYÚJTANI A LEGFRISSEBB EREDMÉNYEK PUBLIKÁLÁSÁVAL. Tejszínből vaj Űrhajó orrkúpjára emlékeztet a képen látható készülék, de természetesen nem az, hanem egy korszerű vajgyártó berendezés. A szakaszos vaj- gyártás első lépéseként meghatározott mennyiségű tejszínnel töltik fel a készüléket, majd vízszintes tengelye körüli egyre gyorsuló forgásba hozzák, a rozsdamentes acélból készült, tekintélyes súlyú tartályt. Eközben a belsejében levő terelőbordák „gyömöszölésc” hatására a tejszínben ugyanaz a folyamat megy végbe, mint az egykori házi vajkepülőben: zstresep- pecskéi egymáshoz tapadnak, különválnak, vajjá állnak ösz- sze. Amikor ez megtörtént, leállítják a készülék forgását, s az alsó csúcsán elhelyezett csapon keresztül leengedik a folyékony mellékterméket. Helyére tiszta vizet engednek, azzal még néhányszor „átforgatják”, átmossák a vajat, majd azt is leengedik. A téglalap alakú ajtócskát kinyitva és a készüléket kissé megdöntve. az előre odakészített szállítókocsiba csúszik ki a mintegy 80 százalék zsírtartalmú vaj. Innen a csomagológépekre vezet az útja, ahol kisebb- nagyobb adagokra porciózzák. A vajköpülő gépek e típusa 600—8000 literes űrtartalommal készül, kis- és középüzemek céljaira. A nagyüzemek ma már fokozatosan áttérnek a folyamatos vajgyártási technológiára. Időszerű teendők a gyümölcsösben A gyümölcsök kifejlődéséhez szükséges anyagok a levelekben képződnek. Ezért minél kevesebb levél jut egy-egy gyumölcskezdeményre, annál nagyobb annak a veszélye, hogy még beérés előtt lehullik, vagy ha be is érik, nem lesz jól fejlett gyümölcs. Túlierhílt fák Több éves átlagban a term's mennyisége is csökken, ha túl sok gyümölcs fejlődik ki egyes években a fákon. A sok gyümölcs egymást árnyékolja, ezért színeződésük nem lesz tökéletes, a növényvédő szerek sem jutnak el megfelelő mértékben minden gyümölcsre, ami kedvez a kártékony szervezetek elszaporodásának. Ezenkívül a nagy termés súlyától leszakadhatnak, derékba törhetnek az ágak is. A fák a túl nagy termés kineveléséhez aránytalanul sok tápanyagot kívánnak. Számír tások szerint a kajszibarackfák két mázsa gyümölcs kineveléséhez körülbelül két és félszer annyi nitrogént, foszmásodik, júniusi természetes gyümölcshullás, amikor a gyengén vagy rosszul termé- kanyült gyümölcskezdemények esnek le, az eddigi vizsgálatok szerint valószínűleg a növekedési szabályozó anyagok mennyiségében bekövetkező változások hatására. Ekkor azonban lehullathat a fa a jól termékenyült gyümölcskezdeményekből is, ha rossz a tápanyag- és vízellátás, vagy erősen fertőzött, kártékony szervezetekkel. Ha viszont egészséges a fa, elegendő tápanyaghoz és vízhez jut, és az időjárás vagy egyéb tényezők sem fokozzák a hullást, valamennyi jól kötődött gyümölcs a fán marad. Ebben aj esetben egy csoportban négy vagy több gyümölcskezdemény is van. és a levélmányos módja, hogy a természetes gyümölcshullás után, június első felében sorra átnézik a fákat és a felesleges gyümölcskezdeményeket késsel, ollóval vagy két ujjal lecsípik. Mivel az üzemi gyümölcsösökben kézzel nem lehet elvégezni a pdimölcsritkítást, a kutatók más megoldást kerestek. Egyesek a gyümölcs- szünethez kialakított rázógépeket alkalmasnak tartják a gyümölcsritkításhoz is. Az eddigi megfigyeléseik szerint azonban a rázógépek ritkításnál a fatörzseket és az ágakat erősen megsérthetik. Sikerült viszont olyan vegyszereket találni, amelyek kipermetezve megritkítják a gyümölcsöt. A permetezés pedig legalább tíz- szerte gyorsabb a kézi ritkításnál. Az újabb gyümölcsritkító hatású készítmények hatóanyaga különböző mesterségesen előállított növekedésszabályzó anyag — szintetikus auxin. Sziromhiullás után kipermetezve a gyümölcskezde- mények egy részének lehullását idézfk elő. Valószínűleg azért, mert az auxinnal már telített embriójú gyümölcskezdeménybe jutva annyira megemelik az auxinszintet, hogy ez már gátolja az embrió fejlődését, és emiatt a gyümölcskezdemény lehull. Ezek tehát valóban gyümölcsritkítók. A szerek közvetlenül virágzás után kipermetezve a leg- hatásosabbak, és minél később permeteznek velük, annál gyengébb hullást okoznak, júniusban rendszerint már nem is mutatkozik a hatásuk. A vegyszeres gyümölcsritkítást tehát előbb kell kezdeni, mint a kézi ritkítást. ' Mit tud a szuperkombinátor} A világ mezőgazdaságában néhány éve elterjedt „minimális művelés” szemlélete ma már úgy jut kifejezésre, hogy a gépgyártó cégek két-három, sőt ennél több művelet egy- menetben történő elvégzésére alkalmas gépet gyártanak sorozatban. Az eljárás egyik előnye, hogy a gépek kevesebb alkalommal tapossák a termőtalajt. Ezt elsősorban úgy érik el, hogy a traktor nem egyetlen munkagépet (pl. csak ekét, tárcsát, vetőgépet stb.), hanem a talajt felszántó (vagy maró) eszközt, vetőgépet, vegyszerezőt, vetőágy lezárót — vagyis egy „összkomfortos” — munkagépet vontat. Ehhez a módszerhez hazánkban sem állunk messze. A Gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetbe nemrég érkezett vizsgálatra egy olasz gyártmányú szuperkombinátor (képünkön), amely egyelőre csak egyedi példány nálunk. A „Cantonc” szuperkombinátor egy menetben végez műtrágyázást, vetést, magtakarást, hengerezést és a gyomirtó vegyszerek kiszórását. A gép különféle vetőszerkezettel rendelkezik: alkalmas a gabonafélék, a kukorica-, az aprómagvúak és a kertészeti növények magvainak vetésére is. Az MGI vizsgálatai mondják meg, hogy a gép valójában mire képes hazai viszonyaink között. (Schwanner Endre felvétele.) fort és káliumot kívánnak, mint egy mázsa gyümölcs be- érleléséhez szükséges. Emiatt, h,a túl sok .a gyümÖlqs’’ a fán, a hájtásféjlődes gyenge lesz, "és a következő évi termés alapját jelentő termőrügy- Lép-ődéshez sem jut elegendő tápanyag, mert elvonja a sok gyümölcs, még a vesszők sem képesek tökéletesen beérni. Hulló gyümölcsök A túlterhelést gátló természetes folyamat a virágzás után, és júniusban, esetleg még egy vagy két alkalommal bekövetkező gyümölcshullás. A közvetlenül virágzás után meginduló és. legfeljebb egykét hétig tartó eloő hullásnál a valamilyen okból meg nem termékenyült gyümölcskezdemények hullanak le a fákról. Ennél azonban rendszerint sokkal nagyobb mértékű a gyümölcs arány messze elmarad a kedvező mértéktől, amin, ha nem változtatunk mester ■ ségesen — gyümölcsritkítással — bekövetkezik a káros tűl- termés. Megfigyelték, hogy egyetlen gyümölcs tökéletes kifejlődéséhez almánál 30—40 levél, őszibaracknál 30 levél szükséges, kajszibaracknál viszont már 20 levél is elég. A gyümölcs- kezdemények között azonban mindenképpen legalább akkora távolságnak kell lenni, hogy teljes kifejlődés után se érjenek össze Gyümölcsei, kító vegyszerek A gyümölcsritkítás hagyoSpektrozonális filmek A mezőgazdasági kutatásban az utóbbi években sikeresen alkalmazzák a spektrozonális filmeket. Ezeket a filmeket nemcsak a légi fényképezésnél lehet hasznosítani, de a földről felvett képek is sokat mondanak a szakember számára. A spektrozonális film két fényérzékeny rétegből áll. Felvételnél egy vörös szűrő segítségével a látható spektrum rövidhullámú sugarait kiszűrik. Legelőről vett felvételeknél azok a helyek, amelyeknél gyenge a nitrogén- és a vízellátottság, intenzív zöld színt mutatnak. A jó nitrogén- és víz- ellátottságú növények színe viszont vöröses lesz a képen. A színek között a tónusok jól érzékeltetik azokat a finom átmeneti fokozatokat is, amelyek egy fekete-fehér képen nem látszanak. Ezzel a módszerrel tehát gyorsan kiértékelhető egy legelő vízellátása és nitro- génszükséglete. Ennek alapján meg lehet tenni a szükséges intézkedéseket. Egészen új lehetőséget nyitnak a spektrozonális filmek a levélanatómiai vizsgálatoknál is. A levélmetszetek mikroszkópi felvételein a tehén részére emészthetetlen részek zöld, az emészt- hetök vörös tónusokban látszanak. Ennek megfelelően a takarmány minősége gyorsan kiértékelhető. A rendkívül kevés téli csapadék miatt nem ritka az olyan terület hazánkban, ahol 120—140 milliméter csapadék hiányzik a talajból. Ezért különösen fontos, hogy minél nagyobb területen öntözzenek és a felhasznált öntözővíz jól hasznosuljon. Az öntözővíz akkor hasznosulhat legjobban, ha megfelelő időben és a szükséges mennyiségben juttatják ki. Ehhez viszont az szükséges, hogy pontosan meghatározhassák az öntözés legalkalmasabb idejét és a szükséges vízmennyiséget. 1 kg szőlő *= 250 liter víz Ennek érdekében a kutatók pontosan szabályozható klíma — hőmérséklet, páratartalom, fény — előállítására alkalmas klímakamrákban és szabadföldön végzett kísérletekkel vizsgálják az egyes növények vízigényét. Ilyen módon egyre több növénynél sikerül meghatározni, hogy mennyi vizet használnak fel a növekedésükhöz, a termésfejlesztéshez. Ma már például tudjuk, hogy egy kilogramm szőlőtermés kifejlesztéséhez átlagosan 250 liter vizet párologtatnak el a szőlőtőkék. A gyomnövények pedig gyenge gyomosodás esetén is, a, növények által elpárologtatott összes vízmennyiségnek a 20 százalékát párologtatják el, és ha nagyfokú a alakításával is. Közülük az eddigi kísérletek során a különböző nedvességtartalmú talajok eltérő elektromos vezető- képességének mérésén alapuló készülékek bizonyultak a legjobbnak. Az egyik típusuk a talajba helyezett érzékelőfejekkel folyamatosan, méri. és grafikonban rögzíti a nedvességtartalom változásait a talaj különböző rétegeiben. Így előre jelzi a talaj vízkészletének olyan nagymértékű lecsökke- nését, amikor már öntözni kell. Tökéletesítésük után akár automatizálható is velük az öntözés. Lehetséges az öntözés megfelelő időpontjának megállapítása, jelzőnövények vagy más néven biológiai regensek segítségével is. Ehhez a termesztett növénnyel együtt kell nevelni néhány nagyobb vízigényű növényt, és ezek lamka- dása jelzi az öntözés idejét. Mennyi víz szükséges? Egy-egy öntözés alkalmával legjobb annyi vizet juttatni, amennyi átnedvesíti a gyökerekkel legsűrűbben beszőtt talajréteget. Ez a réteg a vizsgálatok szerint a lágyszárú növényeknél, tehát a kapásnövények és a zöldségfélék többségénél körülbelül 30 cm vastag, a szőlőnél 50—60 cm, a gyümölcsfáknál 60 cm-nél is vastagabb, hacsak nem túl kötött, vagy sekély termőrétegű a talaj. Ennek a talajrétegnek az átnedvesítéséhez szükséges vízmennyiség jól meghatározható a Hank-féle keretes beáztatási próbával. A szükséges öntözővíz mennyisége közvetlenül milliméterben állapítható meg, az elmúlt évtizedben kidolgozott Somos—Turi-féle — csöves talajnedvesség-mérő készülékkel végzett — eljárással. Ezekkel a módszerekkel meghatározott vízadagokkal végzett öntözéseknél a párolgási veszteség csak 17 százalék körül van, mert a megfelelő mélységbe bejutott víz csak a növényeken keresztül párolog el. A párolgási veszteség még azzal is csökkenthető, ha a késő délutáni, az esti és az éjszakai órákban öntöznek, meri' ezekben az időszakokban párolog el a legkevesebb víz közvetlenül a talajfelszínről, a növények lombozatáról, és ekkor nem áll fenn a növények hirtelen lehűtésének a veszélye sem. i I P gyomosodás, kétszeresére i emelkedhet az így kárbave szett talajnedvesség. Megállapították , azt is, hogy a növényeknek az egyes fejlődési időszakokban nagyon eltérő a vízigényük, és a legtöbb növénynél van olyan kritikusan vízigény.es időszak, amikor a vízhiány akár ötven százalékos terméscsökkenést is okozhat, és .ezért ekkor különösen fontos az öntözés, ha nincs elég víz a talajban. Nedvességmérés a talajban A hasznosítható víztartalom megállapításához már különböző eljárásokat dolgoztak ki. Ezenkívül foglalkoznak újabban a talaj nedvességtartalmának alakulását folyamatosan jelző mérőkészülékek kiHatékony öntözés Ekkora különbséget is eredményezhet a gyümölcsritkítás.
