Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

rt j» í uteret icJtírBap 1972. JÜNIUS 10., SZOMBAT FÄJKUS2 Még mindég - Lód HEIKAL, az A1 Ahram fő- szerkesztője szokásos pénteki vezércikkében szembeszálit az olyanfajta „értelmetlen lövöl­dözéssel”, minit amilyen a Tel Aviv-i nemzetközi repülőtéren lejátszódott. „Mindenekelőtt — írta a három japán gerilla vérengzéséről Heikal — nem hiszek abban, hogy megbízás­ból hadat lehet viselni, sem abban, hogy a válogatás nél­küli öldöklés harci forma”, Hangsúlyozta a főszerkesztő, hogy a lodi merénylet, s an­nak esetleges megismétlődése „csakis károkat okozhat ügyünknek barátaink szemé­ben”. Feltette a kérdést Hei­kal, vajon miért nem folya­modnak hasonló akciókhoz a vietnamiak? Azért — adta meg a választ —, mert „kü­lönbséget tudnak tenni a va­lódi harc és a puszta kaland között”. EMLÉKIRATOT intézett csütörtökön — a líbiai ENSZ- nagykövet révén — Waldheim ENSZ-főtitkárhoz a Palesztin Felszabadítási Szervezet, a ge- rillacsoportok csúcsszerve. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a május 30-i akció „ár­tatlan emberéleteket követelt”, de emlékeztetett arra, hogy a Közel-Keleten hadiállapot van. Ennélfogva — fűzte hozzá — mindazok, akik oda utaznak, saját felelősségükre teszik. Az incidensért — jelentette ki vé­gül — egyetlen arab államot sem lehet felelőssé tenni. A felelősség magát a cionista mozgalmat és Izraelt terheli, mivel éppen az izraeli állam tagadja meg a palesztinjai arab néptől az önrendelkezés jogát. AZ ARAB ORSZÁGOKAT és különösképp Egyiptomot ért izraeli fenyegetésekre vá­laszolt a Biztonsági Tanács el­nökéhez intézett levelében Eszmat Abdel Magád, Egyip­tom állandó ENSZ-képviselő- je. Kormánya nevében elhárí­tott minden felelősséget a re­pülőtéri eseményekért. Hang­súlyozta Magád, hogy minden olyan megtorló akcióért, amelyhez Izrael esetleg folya­modhat, a Tel Aviv-i kor­mányt terheli az egyedüli fe­lelősség. Válaszolva az izraeli vezetők és mások számos nyi­latkozatára, az egyiptomi dip­lomata megjegyezte: „Izrael képviselői terrorra és terroris­ta szervezetekre hivatkoztak, elfeledkezve arról a tényről, hogy az erőszakot éppen a hír­hedt cionista szervezetek, a Hagana, a Stern és az Irgun honosították meg. IZRAEL krokodilkönnyeket hullat az ártatlan életekért, míg önnön közel-keleti törté­nete telis-tele van vétlen em­berek nevével, akik terroriz­musának és hidegvérű öldöklő politikájának estek áldozatul... Izrael cionista vezetői vajon hogyan számíthatnak ezzel a háttérrel arra, hogy a világ hisz a bánat mesterséges at­moszférájának, amelyet volta­képp csak azért teremtenek, hogy azután hasznot húzza­nak belőle?” A LIBANONT ÉRT izraeli fenyegetésekkel foglalkozott a BT elnökének írt levelében Eduard Ghorra, az ország ENSZ-nagykövete is. Hangoz­tatta, hogy „a Libanon elleni propaganda és megfélemlítés! hadjárat hangulatilag próbál­ja felkészíteni a világot egy újabb agresszióra.” A JAPÁN KORMÁNY csü­törtökön másfél millió dollár ..rokonszenvtérítést” ajánlott fel a repülőtéri merénylet életben maradt sebesültjeinek, illetve az elhunytak hozzátar­tozóinak. Ezzel egy időben a palesztin hírügynökség, a WA­FA. óvta a hivatalos Japánt attól, hogy Izrael mellett sora­kozzék fel az ügyben. WALDHEIM ENSZ-főtitkár, Nicosiából távozóban csütörtö­kön felhívást intézett a közel- keleti hadviselő felekhez. A repülőtéri dráma nyomán „a legnagyobb önmérsékletet” kérte, rámutatva, hogy az ilyen események nagyon előnytelenül befolyásolják a közel-keleti béke érdekében tett erőfeszítéseket Az L-410-es A Nyugat-Németországi Weiden város ügyésze bejelen­tette, hogy vádat emel az NSZK-ba térített csehszlovák repülőgép elrablói ellen „sú­lyosbító körülményekkel (a pilóta meggyilkolásával) moti­vált légikalózkodés” címén. A csehszlovák külügymi­nisztérium bejelentése szerint a Német Szövetségi Köztársa­ság illetékes szerveitől hivata­losan kérték Ján Micica cseh­szlovák pilóta gyilkosának és a géprablás többi elkövetőinek kiadatását. A csehszlovák fél követelésének előterjesztése­kor arra a nemzetközi megál­lapodásra hivatkozott, amelyet 1970. december 16-án írtak alá Hágában a géprablások meg­akadályozása céljából. Egyide­jűleg emlékeztetett arra, hogy az NSZK mindmáig nem adta ki Karel Dolezalt és Antonin Lerchet, akik idén áprilisban ugyancsak az NSZK-ba térí­tettek el egy gépet. A Csehszlovák Távirati Iro­dát felhatalmazták annak köz­lésére, hogy az L—410-es típu­sú gépek idén immár másod­szor történt elrablása szüksé­gessé teszi az üzemeltetésük biztonságát szavatoló intézke­dések megszigorítását és a megfelelő jogi feltételek kiala­kítását. A CTK azt is közli, hogy az elrabolt gép utasai között több büntetett előéletű, illetőleg állandó lakhellyel vagy munkaviszonnyal nem rendelkező személy is volt, például egy négyszer bünte­tett, visszaeső bűnös, aki há­rom gyermekéért már hosszú ideje nem fizet gyermektar­tást. A hírügynökség cáfolja azokat a híreket, amelyek sze­rint a gépen tartózkodott a jelenleg szökésben levő Rado­mir Sustr, aki néhány nappal ezelőtt meggyilkolt egy rend­őrfőhadnagyot. Castro Lengyelországban A hivatalos len­gyelországi láto­gatáson tartóz­kodó Fidel Castro, a kubai KP KB első titkára, a ku­bai forradalmi kormány minisz­terelnöke pénte­ken délelőtt meg­tekintette anowa- hutai Lenin Ko­hászati Műveket, majd pedig a fia­tal iparvárost. Fidel Castro és kísérete ezt köve­tően Krakkóból különrepülőgé- pen a Balti-ten­gerhez, Gdanskba utazott, ahol fel­kereste a gdanski hajógyárat. Fidel Castro csütörtökön délután Oswie- cimben. a volt auschwitzi haláltábor terü­letén megkoszorúzta a fasizmus áldozatai­nak emlékművét. Hét év után... Kairóban örvendetes és po­zitív fejleményként értékelik az egyiptomi—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok csü­törtök este bejelentett hely­reállítását. A hírmagyaráza­tok kiemelik: erre a lépésre annak eredményeként kerül­hetett sor, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaságban a szo­ciáldemokrata—szabaddemok­rata kormánykoalíció vette át a politika irányítását. Hét év­vel ezelőtt — mint emlékeze­tes — Egyiptom és más arab KISSINGER TOKIÓBAN Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbizton­sági főtanácsadója pénteken háromnapos látogatásra To­kióba érkezett. A kétszer már elhalasztott látogatás hivatalosan ugyan magánjellegű, de Kissinger ennek ellenére hosszabb tár­gy alasokra készül a japán kor­mány vezetőivel, Szato minisz­terelnökkel és utódjelöltjeivel. Tanácskozik majd ezenkívül a gazdasági, az üzleti és a tudo­mányos élet képviselőivel is. Tokióban úgy tudják, hogy Kissinger tájékoztatni fogja tárgyalófeleit Nixon elnök pe­kingi és moszkvai tárgyalásai­ról, s igyekszik majd kibékíte­ni őket. Mint ismeretes ugyanis, a tokiói politikusok megítélése szerint az Egyesült Államok az utóbbi időben mellőzte külpolitikájában Ja­pánt. Emiatt, valamint a be­hozatalt korlátozó washingtoni gazdasági rendelkezések miatt a japán—amerikai kapcsolatok a múlthoz képest romlottak. Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadó­ja Japánba érkezett. Képünk indulásakor készült. államok azért szakították meg kapcsolataikat az NSZK-val, mert az akkori keresztényde­mokrata kormányzat felújí­totta az Izraelbe irányuló fegyverszállításokat. A diplomáciai kapcsolatok új raf el vételének feltételeként a Brandt-kormány elvetette az erőszakos területhódítás el­vét, elítélte az izraeli agresz- sziót, és követelte a megszállt arab területek kiürítését. Bonn egyidejűleg minden fenntartás nélkül tudomá­sul vette az Egyiptom és a Német Demokratikus Köztársaság között fenn­álló kapcsolatokat. Kairóban arra számítanak, hogy a diplomáciai kapcsola­tok helyreállítását követően sokoldalú együttműködés bon­takozik ki a két ország között. Ennek a legfrissebb jele az a csütörtökön aláírt kétoldalú megállapodás, amelynek értel­mében az NSZK 150 millió már­ka hitelt nyújt Egyiptom­nak, s ennek keretében műszaki berendezéseket szállít a Szuez—Alexand­ria olajvezeték építésé­hez. Arab politikai körökben úgy vélik, hogy az egyiptomi- nyugatnémet diplomáciai kap­csolatok helyreállítása- újabb nagy nyereség az arab ügy számára, s ezáltal fokozódik Izrael nemzetközi elszigetelt­sége, csökken a cionista befo­lyás lehetősége. Egyiptomot jnegelőzően Jor­dánia, Észak-Jemen, Algéria, Szudán és Libanon normali- t zálta kapcsolatait Bonn-nal. LIDICE RÓZSÁI Amikor Hitler megbízá­sából Heydrich „helytartó” megkezdte véres uralmát Csehszlovákiában, örökké­valónak hitte pillanatnyi győzelmét. Azt remélte, a kegyetlenkedések állandó­sításával eltemetheti egy szabadságszerető nép aka­ratát, s halálos csapást mérhet gyilkos módszeré­vel más népek életvágyára is. A nép bosszúja lesújtott a hóhérra. A Heydrich el­leni merénylet megtorlásá­ra a fasiszta zsarnokság Li- dicére vezényelte számta­lan kivégző osztagainak egyikét. 1942. június 10-én a kis bányásztelepülést körülvet­te a Sondergruppe — „lé­lek se be, se ki!” És meg­kezdődött az iszonyú öl­döklés: 199 férfit és 8 nőt állítottak a falhoz, hogy aztán a géppisztolyok vé­gezzenek velük, összefog- dostak és elhurcoltak 203 nőt és 93 gyermeket. Aztán a „lázadó falut” lerombol­ták. a föld színével tették egyenlővé, csupán a kivég- zőfalat hagyták a helyén — mementóul. Pontosan egy emberöltő­vel ezelőtt zajlott le a li- dicei tragédia. Harminc esztendő rövidke idő az emberiség történetében — de némelykor, mint Lidice esetében is: századokra szóló tanulságokat érlel az egész emberiség számára. Hol van már a Herren volk - ámokfutás, és hol vannak minden rendű és rangú Führerjei? Azok, akik Li­diiét és a névtelen lengyel lidicéket, a francia Ora- dourt, az angol Conakryt hagyták emlékeztetőül ma­guk után — örökre beírták nevüket az emberiség el­len elkövetett minősíthe­tetlen bűntettek nagy feke­te könyvébe. Ámde az emberi lelkiis­meret elnémíthatatlan hangjai szakadatlanul munkálnak. Lidice újjá­épült. viruló rózsakertjei a szép élet diadalát hirdetik a csúf halál fölött. Ezek a virágok nem a megbocsá­tás virágai, hanem az em- lékeztetésé, a szolidaritá­sé — az egész emberiség békeakaratáé. És éppen most, egy em­beröltővel a lidicei véres nap után, friss szellő len­gedez Európában, hogy re- ménytkeltő jöttével báto­rítsa az embereket. Lehet­séges örökre száműzni a népirtókat, a háborús bű­nözőket, a béke ellenségeit a Földről. Olyan minőségi változások egyre magasabb fokú realizálására nyílt lehetőség, amely Lidice ró­zsáit elülteti a Föld min­den táján és meghódítja a szíveket. A krónikás effajta lírája — nyers valóság. Mert ha a történelem és az elet kö­nyörtelen valósága így te­szi fel a kérdést: világhá­ború és az új lidioék vég­telen sora, vagy: intézmé­nyesített béke — akkor az alternatíva egyértelműen világos. Nevezzenek ben­nünket bárminek: érzel- gősnek, fantasztának, idea­listának — mi, az emberi haladás tántoríthatatlan hívei — a lidicei rózsák­kal együtt az örök lidicei tanulságot akarjuk elter­jeszteni a szűkülő földi te­reken és a gyorsuló idő­ben mindenütt. Békét a világnak!... Földes Mihály WALDHEIM NICOSIÁBAN, ANKARÁBAN, ATHÉNBAN... Küldetés - sok kérdőjellel A hírügynökségek legújabb jelentései szerint dr. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Cip­russal kapcsolatos küldetésé­nek második állomásáról, An­karából Athénba utazott. A vi­lágszervezet első embere két­ségtelenül nehéz és több szempontból is kényes felada­tot vállalt, amelynek eredmé­nye bizony meglehetősen két­séges. Waldheim természetesen először magát Ciprust kereste fel, ahol megbeszélést folyta­tott Makariosz érsekkel és Kü- csük alelnökkel, a török ki­sebbség vezetőjével. A szige­ten uralkodó állapotokra, bi­zonyos eredendő belpolitikai nehézségekre már az is éles fényt vet, hogy Makariosz el­nök négyesztendős szünet után csak most, a főtitkári lá­Még csak kétéves múltra tekinthet vissza az a baráti kap­csolat, amely Pest megyét a bulgáriai Szófia megyéhez fűzi, de ez a kapcsolat egyre sokoldalúbb, tartalmasabb. Tavaly a bol­gár testvérmegye küldöttsége járt nálunk, ismerkedett me­gyénkkel, hazánkkal, a megyei tanács és a helyi tanácsok munkájával. Ezt a látogatást viszonozta május végén egy öt­tagú Pest megyei tanácsi küldöttség, Szőllősi Sándor megyei tanácselnök-helyettes vezetésével. Szófiában már a repülőtéri fogadtatás is ízelítőt adott ab­ból a testvéri barátságból és őszinte szeretetből, mellyel bol­gár barátaink viseltetnek Pest megye, a megye lakosai, kül­döttei iránt. Elég volt néhány perc, és már otthonosan éreztük magunkat Bulgáriában. Bulgária természeti szépségekben és történelmi emlékekben gazdag ország, s mindebből Szófia megye sokat mondhat kü­lön is a magáénak. Nyáron is hófödte hegycsúcsok, zúgó fe­nyőerdők, szépen művelt szántóföldek váltották egymást min­denfelé, amerre jártunk. A megye politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről a megyei tanács székhazában Hriszto Hrisztov megyei első ta­nácselnök-helyettessel az élen, a megyei tanács tisztségviselői tájékoztattak bennünket. Szófia megye, lélekszámút tekintve, alig több, mint egyharmada Pest megyének, mindamellett Bulgária életében a mi megyénkhez hasonlóan igen jelentős szerepe van. A megyében mintegy 120 különböző nagyságú üzem mű­ködik, köztük réz-, antracit- és lignitbánya, textil- és fafel­dolgozó, karosszériaüzem, hűtőgép-, szappan-, csokoládégyár. A tájékoztatást követő baráti eszmecsere során küldöttsé­günk tagjai kérdéseket tettek fel, ki-ki érdeklődési köre, „szű- kebb szakmája” szerint. Szőllősi Sándor elnökhelyettest és dr. Békési Lászlót, a megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjét el­sősorban a bolgár népi tanácsok gazdasági tevékenysége, Ké­szt Józsefet, a Nagykátai Járási Hivatal elnökét főként a me­zőgazdaság érdekelte. Szófia megyében az állattenyésztés a legfejlettebb, évente 20 ezer tonna húst és 100 millió liter tejet adnak a népgazda­ságnak. A helyi tanácsok szervezeti felépítése, kapcsolatuk a Bolgár földön - barátok között megyei tanáccsal, a városi tanácsok munkája — dr. Lakatos József, a Ceglédi Városi Tajnáes vb-titkára ezekről érdeklődött. Vendéglátóink elmondották, hogy Bulgáriában a városok von­záskörzetében lévő, a kisebb települések, közigazgatásilag a városokhoz tartoznak. E sorok írója főként a tanácsok műkö­dése, jogi problémáik iránt érdeklődött. Hallottuk, majd utóbb tapasztaltuk is, hogy Szófia megyében is nagy gondot fordí­tanak a tanácsok tervszerű, tartalmas munkájára, a tömeg­kapcsolatokra. A Pest megyei tanácsi küldöttség látogatást tett Szófia me­gye két legnagyobb városában: Szamokovban és Botevgrad- ban, valamint három községében: Koprivsticaban, Pravecben és Zlaticában. Különösen feledhetetlen marad számunkra Koprivstica, ez a hatalmas hegyek között, eldugott völgyben megbúvó falucska. Sajátos hangulatú házacskái tanúi voltak a múlt században lezajlott török hódítók elleni véres és áldo­zatos, végül is győztes szabadságharcnak, a német fasiszta megszállók elleni több mint negyedszázada vívott hősies parti­zánharcnak. Itt, s mindenütt amerre jártunk, megragadó volt az a mély felelősségérzet és lokálpatriotizmussal párosult hazaszeretet, ahogy a helyi vezetők, emberek lakóhelyük múltjáról, jelené­ről és jövőjéről szóltak. Méltán mondhatta küldöttségünk vezetője a Szófia megyei pártbizottságon, a megyei pártbizottság első titkára, Vaszil Canov fogadásán: küldöttségünk sokat látott és tapasztalt. Őszinte véleményünknek adtunk hangot, amikor reményünket fejeztük ki, hogy Szófia megye és Pest megye kapcsolatai a jövőben még tovább erősödnek. Dr. Csalótzky György togatás alkalmával folytatott tárgyalásokat az alelnökkel, a török népcsoport vezetőjével. Vannak bizonyos nyugati kommentárok, amelyek első­sorban ezt hangsúlyozzák. Nem véletlenül. Számukra ki­fejezetten az kívánatos, hogy a nemzetközi közvélemény a szigetország jelenlegi nehézsé­geinek legalábbis az oroszlán- részét az etnikai megosztott­ságnak tulajdonítsa. Csakhogy ez nem igaz. Bár a görög többség és a török ki­sebbség között a tárgyalások valóban hosszú ideje szünetel­nek, a két közösség között már régen nincsenek összetűzések. A dolog lényege semmiképpen sem ez. Makariosz lemondását nem török, hanem görög rész­ről szorgalmazzák, sőt igye­keznek kikényszeríteni. Elég arra emlékezni, hogy a jelen­legi feszültség fő forrása ép­pen a görög püspöki karnak az a felhívása, amely az ér­sek-államfő lemondását köve­teli. Olyan dilemma ez, amely ugyan belpolitikai vetületben jelentkezik, de oka külpoliti­kai természetű. A püspöki kar egyértelműen Athénból kapja a sugallatot akcióihoz. Athén szélsőséges fanatikusai — élü­kön Grivasz tábornokkal — szítják a Makariosz-ellenes hangulatot. A legutóbbi idők fejleményei azt igazolják, hogy Athén elszánta magát: megpróbálja megbuktatni Ma- karioszt. Ezt külső támogatás nélkül nem merte volna meg­tenni. Sok mindennek, ami ma Cipruson történik, nem is Athénban, hanem a NATO- hadiszállásokon és elsősorban Washingtonban vannak az ér­telmi szerzői. Washington és a NATO sze­retné megváltoztatni a sziget­köztársaság külpolitikájának pozitív semlegességét és Athén — nem önzetlenül — a leg­főbb szerepet vállalta ebben a kockázatos kalandban. Jó, hogy Waldheim megpró­bál segíteni. De az okok isme­retében nem lehetünk bizto­sak a küldetés sikerében. 4 á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents