Pest Megyi Hírlap, 1972. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

1972. JÜNIUS 10.. SZOMBAT PESl MFC W Magyar-szovjet szakosítási megállapodás Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter és J. Sz. Noyoszjolov, a Szovjetunió építőipari, út- és közműipari gépgyártási minisztere pénte­ken Budapesten szakosítási megállapodást írt alá. A most szakosított termé­keikből a Szovjetunió 1973 és 1975 között 12 millió, Magyar- ország ugyanezen idő alatt 13,6 millió rubel értékűt szál­lít partnerének. A két minisztérium, illetve az érdekelt vállalatok között be­vezetik a rendszeres informá­ciócserét Dimitrov-emlékülés a Politikai Főiskolán Georgi Dimitrov, a bolgár és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő egyénisé­ge születésének 90. évforduló­ja alkalmából pénteken tudo­mányos emlékülést rendezett az MSZMP KB Párttörténeti Intézete és Politikai Főiskolá­ja. Az ülést, amelyen Nemes Dezső, j Politikai Bizottság tagja, a Politikai Főiskola rek­tora, Óvári Miklós, a párt Központi Bizottságának titká­ra és Sztoio Sztanoev, buda­pesti bolgár nagykövet is részt vett, Vass Henrik, a Párttörténeti Intézet igazga­tója nyitotta meg. Ezután Dimitrov emlékezete címmel Norma A z év első felében, ala­pos eiokeszites uian, normát rendez len — vagy mvatalosaboan logai- mazva: normakar oan már­tást hajtottak vegre — a Mechanikai Műveiknél. An­nak ellenere, hogy a fel­adatot mind gazdaságilag, mind politikailag sokolda­lúan indokolták és magya­rázták, a normarendezés tényé nem aratott osztatlan elismerést. Finoman szólva. Holott a termelés termé­szetes kísérőjéről van szó, olyan vállalati feladatról, amelyet időről időre napi­rendre tűz maga az élet, azaz a változó technikai, technológiai körülmények, a begyakorlottság növeke­dése stb. Attól persze, hogy valami természetes, még nem talál megértésre, elfo­gadásra. Olyannyira nem, hogy maguk a vállalatok is szívesebben választják a megalkuvást, mintsem a következetességet; csak ak­kor állapítanak meg új normát, ha alapvetően mó­dosulnak a termelési kö­rülmények. Ez a ritkább eset. A sűrűbb, hogy bizo­nyos idő elteltével a ko­rábban megállapított nor­ma elavul, lazává válik. Belefér a sétálgatással, be­szélgetéssel, sőt, a fusizás­sal töltött idő is, de nincs semmi baj, hiszen „a nor­ma megvan”. Meg: az átla­gos normateljesítés az ipar­ban — amint azt a Mun­kaügyi Minisztériumban el­mondották — 106—107 szá­zalékot tett ki a múlt esz­tendőben. Központi intézkedésekre lenne szükség? Aligha. Az ötvenes évek rossz tapasz­talatai igazolták, hogy nem lehet, nem szabad közpon­tilag megszabni azt, ami helyi teendő. Nyilvánvaló ugyanis, hogy normát ren­dezni ott es akkor kell, ahol és amikor ennek fel­tételei létrejöttek. Ez történt a Mechanikai Mű­vekben. Létrejöttek a fel­tételek, döntött a vezetés, vállalva az intézkedés visszhangját, a jogosság lassú megértését, a szüksé­gesség fokozatos elfogadá­sát. A törökbálinti üzem példája sajnos, ritka. A norma „kényes” kérdésnek számít. Több ok miatt. R észletezés nélkül álla­pítsuk meg — széles körben ismert tény­ként —, hogy az ipar leg­több területén a norma- rendszer maga is elavult­nak számít, mert becsült idő-, s nem műszaki-nor­mákra alapozódik. Azaz az objektív termelési körül­mények megszabta normák helyett sokféle torzulástól befolyásolt követelmény- rendszer kerül alkalmazás­ra. Látszatra ugyan csak lélektani tényező, de való­jában legalább ennyire fontos az is, hogy az ötve­nes évek megalapozatlan és erőltetett normarendezései lejáratták e tevékenység hitelét, s azt csak keserves munkával lehet visszasze­rezni. S ami szintén nem mellékes: a normában dol­gozók nem szorulnak ta­nácsra, hogyan kell „jól .beosztani” a teljesítést; jusson is. maradjon is... A „speizolás”, ahogyan az el­készült, de le nem adott munkadarabok dugdosását jelölik, nem ritka a kiváló képzettségű, tudású és igyekezetű munkások köré­ben, így vélve elkerülni az esetleges normafelülvizsgá­latot a szembetűnő túltel­jesítés miatt. Ne véljük szentségtörés­nek: a dolgot nem is erről az oldalról kell megfogni. Nem egy-egy ember telje­sítményét, a szűk munka- csoport produktumát szük­séges firtatni. Olyan üzem- és munkaszervezési körül­ményekre van szükség, amilyenek létezése esetén eleve meghatározottak az egyes munkakörök — és nem személyek! — kötele­zettségei. A termelési rend ugyanis — s ebben a nor­ma épúgy benne van, mint az anyagellátás folyama­tossága, az állóeszközök ki­használása — nem ott kez­dődik, hogy a gombhoz szabják a ruhát; nem az egyes emberek teljesítmé­nye határozza meg, hogy a szervezet egésze mire ké­pes. A fordítottja az igaz. A szervezetben rejlő, ún. potenciális kapacitás a meghatározója annak, hogy mi követelhető, mi várható az alkotórészektől. Az üze­mek, vállalatok nagy több­ségénél azonban ma még az előbbi érvényesül. M eglepőnek tűnhet, de tény: a megye ipa­rában száz munkás közül mindössze 58 dolgo­zik teljesítménybérben, s arányuk az évek során nemhogy növekedett vol­na, hanem csökkent. Szép lassan tehát fölsorakoznak az időbéresek közé azok is, akik korábban norma sze­rint tevékenykedtek, mert ez vállalatnak és dolgozó­nak egyaránt kényelme­sebb. Nagy kérdés azon­ban: célravezető-e? Abban ugyanis nincs semmi külö­nös, hogy a teljesítmény­bérben dolgozók száma alacsony a vegyiparban, a papíriparban, mert ott a technológia határozza meg ezt az arányt. Azon viszont érdemes elgondolkozni, hogy olyan területeken, mint a villamosipari gépek és berendezések gyártása, a közlekedési eszközök ter­melése, miért nem éri el az ötven százalékot sem a norma alapján foglalkozta­tottak száma? Indokok természetesen hallhatók, de ezek jó része nem több kifogásnál. Mi­közben ugyanis a vállala­tok fejlesztési hitelekért fohászkodnak, beruházási lehetőségeik csekélységét ecsetelik, meglevő állóesz­közeik és munkaerejük produktuma jelentősen el­marad az elvárhatótól. Az üzem- és munkaszervezési teendőket összefoglaló ter­veket most kezdik készíte­ni a gyárakban, a vállala­toknál. Ha azt akarják, hogy e tervben valóban a hatékonyabb munka prog­ramja legyen, akkor nem kerülhetik meg a norma- rendszer felülvizsgálatát, s a hozzá hasonló, „kényes­nek” tartott, igazából azon­ban eddig felületesen ke­zelt teendőket. Mészáros Ottó Nemes Dezső tartót4 előadást. Rámutatott: jövőre lesz 40 esztendeje annak, hogy a vi­lág megismerte, a nemzetközi munkásosztály szívébe zárta Georgi Dimitrovot, a lipcsei per hősét. A nácik 1933 február végén felgyújtot­ták a Reichstagot, hogy saját gaztetteikből ördögi ür­ügye* kovácsoljanak a mun­kásszervezetek elleni általá­nos terrorhadjáratukhoz. Go­ring és társai a saját bűnté­nyük elkövetésével megvá­dolandó kommunisták egyi­keként fogták el Dimitrovot, a' . abban az időben illegáli­san Németországban tartóz­kodott. Dimitrov 1933 szeptemberé­ben, a lipcsei per idején, egyik feljegyzésében ezt írta: „Éle­tem tartalma kétségtelenül a proletáriátus diktatúrájáért és a kommunizmus győzelméért vívott harc”. Kívánságának lé­nyege teljesült: a fasiszta ha­talmak szétzúzása, a fasiszta­ellenes egységkormányok lét- rejövetele és ezek nyomán az átmenet a proletárforradalom­hoz, saját hazájában és egy sor országban. Felszabadult hazájába visszatérve, az ő vezetésével lépett Bulgária a szocializmus útjára. MERLEG 1971-ROL Növekvő önállóság - eredményes gazdálkodás A megyei tanács ülése A megye tavalyi költségve­tésének, valamint fejlesztési és szolgáltatásfejlesztési alap tervénc’: végrehajtásáról mind az írásban beterjesztett jelen­tés, mind a szóbeli kiegészítés s a kettő felett kibontakozott vita megállapította: a tanácsok növekvő ön­állósága lemérhető a gaz­dálkodás eredményesebbé válásában is. Holott — amint azt a fölszó­lalók egyike hangsúlyozta — nem volt könnyű' az 1971-es esztendő. A tanácsok első íz­ben. gazdálkodtak középtávú pénzügyi terv alapján, új sza­bályozási rendszer kezdte meg működését, megszűntek a já­rási tanácsok, 48 nagyközség­ben teremtődött új helyzet a széles körű önállósággal, s e változásoík közepette kellett jól, ésszerűen gazdálkodni a rendelkezésre álló anyagiak­kal. Havonta tízezret Havonta több mint tízezer női hajkefét gyártanak Mono- ron, a Kefegyárban. A „csinosító eszköz” műanyagból készül. Öreg kársak a ház előtt Minden bejelentési megvizsgál a természetvédelmi felelős __' Ne vezetes ház Albertirsán a Vasút u. 6. számú ház. Kossuth Lajos és Mészáros Lázár hadügyminiszter 1848- ban megszállott benne, de nem ezért lett műemlék, hanem mert épen őrzi jellegzetes építészeti stílusát a 150—200 évvel ezelőtti kornak, amikor úri kúriának emelték. Mostani lakói, Heyder Gabriella és Heyder Klára, férjezett Czibur Andrásné, levelet küldtek a napokban a megyei tanács természetvédelmi felelőséhez. Abban a házuk előtt pompázó évszázados hársak, borsófák és egyéb zöldellő növényzet védettség alá helyezését kérik, nehogy elpusztítsák az embe­rek. Hársfasor szegélyezte a házhoz vezető utat, azt már régebben kivágatta a községi tanács. Ami még megmaradt a vén hársakból, az most már ne tűnjön el. Sürgős intézkedést kér­nek, mert most virágzik a hárs és ilyenkor, hogy több virágot vigyenek magukkal, sokan le­tördelik az ágait. A természetvédelmi felelős rövidesen, amint ideje engedi, el is megy Albertirsára, meg­tekinti a Vasút utcai hár- sakat, és ha úgy találja, hogy valóban érdemesek a védett­ségre, előzetes védelem alá helyezik. A védettséget azután a megyei tanács mondhatja ki, ha valóban természeti ritka­ságnak, vagy emléknek bizo­nyul a Vasút utcai ház körüli terület növényzete. Tulajdonképpen az albertir- sai öreg hársakról addig, amíg a védettségi eljárás be nem fejeződik, szót sem kelle­ne ejteni, ha nem az lenne a célunk, hogy rámutassunk, minden egyes bejelentéssel be­hatóan foglalkozik a megyei tanács, amióta vagy egy esz­tendeje feladata lett a termé­szetvédelem is. De a Vasút ut­cai házból érkezett levélről azért is érdemes megemlékez­ni, mert bizonyság rá, hogy vannak a természet szép és ritka ajándékait féltő emberek. Közéjük kell sorolni azt a két szentendrei ipari tanulót is, akik a dunabogdányi kő­bánya környékére kértek vé­dettséget. Még akkor is dicsé­retesen cselekedtek, ha jó szándékuk esetleg nem meg­alapozott. A megyei tanács természetvédelmi felelőse lel­kiismeretesen megvizsgál min­den egyes esetet, és ez akkor sem időfecsérlés, ha netán té­ves, vagy eltúlzott bejelentés­re jár el. Mert inkább száz­szor fáradozzop hiába, sem­mint egyetlen egy természet- védelmi kincsünk idő előtt megsemmisüljön. A termé­szetvédelem ugyan hatósági feladat, de a bennünket kör­nyező természetet, mindnyá­junknak védelmeznünk kell. Sz. E. Megyei összességben a be­vételi terv teljesítése 101,3 százalék volt, ds ennek elle­nére a költségvetési feladatok finanszírozása a tanácsok egy részénél átmeneti gon­dokat okozott. E problémák nagyobb része azonban idén megoldódik. Po­zitívum, hogy az év folyamán a költségvetési szervek rugal­masabb tevékenységet foly­tattak, s éltek az előirányza­tok átcsoportosításának lehe­tőségével. 1971-ben. — a többi között — 80 millió forint szol­gálta a tanácsi utak, hidak fenntartását és felújítását, 2875 közvilágítási lámpát ál­lítottak fel, 116 fő részére te­remtettek elhelyezési lehető­séget szociális otthonokban, 880 gyermeknek az óvodák­ban, a költségvetés terhére. A fejlesztési alapban 844 millió forint bevétel képző­dött tavaly, ám a pénzösszeg felhasználásiában — s erre többen is kitértek felszólalá­sukban — ellentmondások voltak tapasztalhatók. Nem sikerült például meg­valósítani maradéktalanul a lakásépítési tervet, a tanácsok egy része kellő megalapozottság nélkül vágott neki a beruházásoknak, s ugyanakkor kivitelezési prob­lémák is szép számmal vol­tak, így a nem célcsoportos egészségügyi beruházásoknál. Fontos eredményként köny­velhető el ugyanakkor, hogy a tervezettnél több, összesen 76 tanterem készült el, 42 ki­lométernyi vízvezeték-hálózat épült meg sok más mellett a fejlesztési alapból. Nagymér­tékben elősegítette a helyi ta­nácsok terveinek valóra váltá­sát. hogy a megyei tanács az eredetileg előirányzott 27.7 millió forint helyett 67,7 mil­liót utalt át támogatásként, elsősorban az iskolák, óvodák, egészségügyi intézmények lét­rehozásának meggyorsításá­ra. Lehetővé tette a megyei központi fejlesztési alap ésszerű fölhasználása az építőipari kapacitások korszerűsítését is, így a tanácsi építőipari vál­Erősödő, sokoldalú kapcsolatok, együttműködési szerződések A tavaly elfogadott tanács- törvény jelentősen megnövel­te a nem tanácsi szervekkel való együttműködés jelentősé­gét — a többi között a megyei tanács koordinációs tevékeny­ségét —, s a kezdeti tapaszta­latokról előterjesztett írásbeli jelentés és szóbeli kiegészítés méltán felkeltette a megyei la íácstagok érdeklődését. Ha nem is egészen új, de tartalmilag lényegesen megváltozott feladatokról van szó, s amint ez az ülésen elhang­zottakból kitűnt, az összkép bíztató. Erősödő, sokoldalú a kap­csolat a megyei tanács és a Hazafias Népfront, a KISZ megyei bizottsága között, aho­gyan a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsával szintén. A megkötött együttműködési szerződések nem maradtak papíron, így például rendsze­ressé vált a tárgyalásra kerülő témák egyeztetése, közös ak­ciók kezdeményezése, a köz­érdekű észrevételek együttes feldolgozása. Sok segítséget nyújt a népfront. a település­fejlesztési elképzelések meg­vitatásához és végrehajtásá­hoz, a KISZ ,a fizikai dolgo­zók gyermekeinek továbbta-- nulásához, a szakszervezetek megyei tanácsa a bérből és fizetésből élők életkörülmé­nyeinek jobbá tételéhez. Ezen a területen különben tovább bővültek a kapcsolatok, mert a megyei tanács szakigazgatá­si szervei együttműködési megállapodást kötöttek az il­letékes szakmai szakszerveze­tekkel, így pkíldául a művelő­désügyi osztály a Pedagógus Szakszervezet Pest megyei Bi­zottságával, az ipari osztály a HVDSZ megyei bizottságá­val. Széles körűek és erősek a kapcsolatok a rendőrség­gel, az ügyészséggel, a bí­rósággal, s javulnak a különböző válla­latokkal, szövetkezetekkel is. A megkezdett munka — álla­pította meg a megyei tanács ülése — máris bíztató ered­ményekkel járt, s ez alapot te­remtett arra, hogy a követke­ző években formailag, tartal­milag egyaránt gazdagodjék a tanácsok és a nem tanácsi szervezetek együttműködése, aminek a lakosság legszéle­sebb rétegei minden terüle­ten hasznát látják. M. O. I lalatok 11 millió forintot for­díthattak e forrásból gépesí­tésre, műszaki haladásra. Ugyancsak kiemelkedő helyet foglalt el 1971-ben a sütőipar támogatása. A megyei tanács nyolcmillió forintot biztosí­tott ilyen célra, s hozzájárult a termelőszövetkezetek létesí­tette sütőüzemek beruházá­saihoz is. Szerényebb eredményeket mutathat fel a szóigíltatxsfej- lesztési alap tervének végre­hajtása. A negyedik ötéves tervben összesen 91 millió fo­rint áll rendelkezésre e me­gyei alapban, s ebből 55 beru­házást támogat a megyei ta­nács. Tavaly a szolgáltatásfej­lesztési alapból a vállalatok, szövetkezetek számára össze­sen 19,5 millió forintot bocsá­tottak rendelkezésre, s a töb­bi közölt átadásra került a gödöllői szolgáltatóhoz, az új- hartyáni gépjárműjavító, a Pest megyei Vegyi- és Divat­cikkipari Vállalat érdi és bu­dakeszi beruházása. A költségvetési gazdálko­dást, valamint a fejlesztési és szolgáltatásfejlesztési alap tervének végrehajtását áífogii értékelés — s ezt a tan ácsülé­sen elhangzottak többszörö­sen aláhúzták —, elsősorban e hasznosítható tanulságok miatt fontos. A legfontosabb tapasztalat: a megnőtt önálló­ság körültekintőbb. minden tényezőt mérlegelő munkán kötelezi a helyi tanácsokat, f- itt — mint azt a felszólalói konkrét példákkal is érzékel­tették — még sok a tennivaló. Elsősorban a beruházások jó előkészítésére, a kivite­lezés Idejének csökkenté­sére van szükség, s arra, hogy a helyi tanácsok támasszanak magasabb köve­telményeket a tervező, kivite­lező, lebonyolító szervekkel szemben. Egészében eredményes volt az 1971. évi gazdálkodás — s ezért a megyei tanács elisme­rését fejezte ki minden érin- teittnék —, de a föltárt gondok arra figyelmeztetnek, hogy idén a tavalyinál is célratö­rőbb, összehangoltabb, s bát­rabb munkára van szükség. Az önállósággal jól élni — így summázható az előterjesztés s a vita lényege, az 1972. évi gazdálkodási teendők fő ve­zérlő ex ve. I X I Ifi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents