Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-11 / 109. szám
4 1972. MÁJUS 11., CSÜTÖRTÖK Lyra Mundi Kisregény-válogatások, politikai kötetek ÍZELÍTŐ a könyvhét újdonságaiból ső titkárának 1968—1972 között elhangzott beszédeit tartalmazza. A társadalmi kérdések sorozatban lát napvilágot Biszku Béla Válogatott beszédek és cikkek, valamint Fock Jenő A szocializmus építésének gazdaságpolitikája című gyűjteményes kötete. XI VCllUCAgCACl- jrun vuuv.yjjv Lajos, a városi tanács elnök- helyettese és Bernáth Tibor, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára fogadta. A rövid, baráti eszmecsere után délelőtt tizenegy órákor a József Attila Művelődési Házban lalkoztak. Este a művelődési házban a bolgár és a magyar képzőművészetről rendeztek eszmecserét a város művészei, akik két héttel ezelőtt Budapesten a Bolgár Kulturális Központ vendégei voltaik. Szocialista brigádok ajándéka: Könyvtár egy tanyai iskolának Bolgár vendégek Szentendrén Az Európa és a Kossuth Könyvkiadó könyvhéti újdonságairól tartottak tájékoztatót tegnap a Könyvértékesítő Vállalat szövetkezeti mintatermében. Változatlanul legnépszerűbb kiadványa az Europa Könyv- kiadónaii A vilagiroaaiom remekei sorozat. A könyvhétre e sorozatban két kisregény-válogatás lát napvilágot. Az este hangjai című kötet a modern olasz írók kisprózáját tartalmazza; Az üldöző című könyv viszont az egyre népszerűbbé váló latin-amerikai irodalom kisregénytermését mutatja be. Világszerte — s hazánkban is — egyre nagyobb teret hódít a dokumantumirodalam. Ebben a témakörben is több kiadvánnyal találkozhatnak az olvasók: megjelenik Oscar Lewis: Halál a Sánchez családban című kötete, illetve Studs Terkez: Chicago keresztmetszete című műve. Két új verssorozat is megjelenik a könyvhétre. A Lyra Mundi a világirodalom költőklasszikusait mutatja be, a Napjaink költészete a modem költőknek szerez — remélhetőleg újabb — híveket. A Kossuth Könyvkiadó folytatja a marxizmus—leniniz- mus klasszikusainak sorozatát. Lenin műveinek 15. kötete és Engels Életrajzi vázlatok című műve hamarosan megjelenik a könyvesboltokban. A könyvhétre jelenik meg Kádár János A szocialista Magyarországért című könyve, amely az MSZMP KB elÄ magyar képzőművészet folyamatát vizsgálva, számtalan jó mozzanatra bukkanunk; nő a társadalmi támogatás, sokszorozódik a műgyűjtők száma, egyre árnyaltabb a kritikai élet, a tárlatlátogató közönség is gyarapodik, sikerrel veszünk részt a nemzetközi biennálékon, szélesedik az amatőrmozgalom, szabadiskolák létesülnek. A közbeeső közeg hiányzik csupán, a képzőművészet szolgálattevő ügyeletese, a közvetítő mindenes, aki szervez, felkelti az érdeklődést, aki utakat nyit, kapcsolatokat keres és talál tanácsi szervek, művész és közönség között, aki egyszerre tudja vállalni az első kritikus, a mozgató, az ízlésfejlesztő, a népművelő bonyolultan összetett és mindennél időszerűbb hivatását. Az alap: az összefogás Ezer ilyen emberre lenne szükségünk, de e tábor hiányzik még, e sereg most szerveződik; egyik élharcosa Platthy Iván, aki Dabason dolgozik, sokrétű, fáradhatatlan tevékenységével bizonyította, hogy lehetőségeink elsősorban nem körülményeinkben, hanem önmagunkban rejtőznek. Fölfedez, gondoz, biztat, tárgyal, közvetít. Szerencsére a közeg is alkotó, a dabasi párt- és tanácsszervek együttműködése és összefogása kimagasló, csák így terebélyesedhet az a kul- túrmisszió, amelyet közösen végeznek, csak így épülhet műterem Alsónémedin, csak így születhetett hagyományok nélkül állandó művészeti élet e máskülönben félreeső térségben. Benépesül a senki földje Platthy Iván rajztanár jelenleg a dabasi járási hivatal népművelési felügyelője. Édesapja, Platthy György festőművész. Ö is grafikusnak készült, közben módosította élethivatását, rádöbbent, hogy nem 1423. festője lesz e hazának; ezerszer fontosabb, hogy Bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap a tök-anyáesa- pusztai tanyai iskola. A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat készüléklakatos műhelye négy szocialista brigádjának küldöttei, Kalmár Gábor műhelyvezető, Kállai István csoportvezető, Szabácsik János, Antal Benedek, Németh Mihály és Bíró Tibor brigádvezetők, valamint Tóth Kálmán üzemi KISZ-titkár egy többszázkötetes könyvtárat adtak át a brigádok nevében az iskolának. A DKV-beli gépészeti karbantartók készüléklakatos műhelyének Kinizsi Pálról, Dózsa Györgyről, Halász Lászlóról (üzemi baleset következtében meghalt hegesztő munkatársukról) elnevezett, valamint a Rakéta nevet viselő szocialista brigádjai jó munkájuk mellett számos társadalmi vállalásukról is nevezetesek a gyárban. Legutóbb, a vietnami nép termő és kallódó tehetségek őrzője és kibontakoztatója legyen. Kovászember, olyan, mint Kazinczy Ferenc, Osvát Ernő volt hajdanán, akik nagy nemzedékeket indítottak. Egyelőre Platthy Iván is lemondott saját művészi ambícióiról, Munkatársaival pompás tárlatműsort szervezett; Dabasra invitálta Főnyi Géza, a szentendrei, pécsi, győri festők műveit, a Kilencek alkotásait. Erjesztő munkájának köszönhető, hogy közös erőfeszítéssel 1969-ben létrejött a „Nagy István’’ csoport Kampfl József, Kecskés László, Bányász Béla, Kocsis László, Miklosovits László, Nádasdy János, Őrei József, Kiss Ernő, Varga László, Fegyó Béla bevonásával. A szobrászokból, festőkből, grafikusokból álló kör állandóan gyarapszik. Űj alkotókkal és közönséggel népesül be e képzőművészeti „senki földje”, monori, nagy- kátai, dabasi, ráckevei művészek részére pályázatot írtak ki Kiskunlacháza 700. évfordulójára, a Nagy István csoport alkotóinak munkáit többször is bemutatták Veesésen, Monoron, Tápiószentmárton- ban, Tóalmáson, sőt az anyagot fogadta a budapesti Eötvös Klub is. Nincs megállás. Kapcsolat létesült a győri festőkkel — tárlatukat márciusáprilisban láthatták Dabason, miután a győriek fogadták a Nagy István csoport alkotóit a dunántúli városban. Nem a pacsirta, a dal a fontos Platthy Iván most a szervezeti élet fejlesztésén gondolkodik, hogy az időszakos megbeszéléseken műhelyproblémákról vitázzanak műtörténészek részvételével, sőt azon is töpreng, hogyan lehetne művésztelepet létrehozni az ideális környezetű Tóalmáson. Milyen különös, az eredmények közben a név felszívódik, már csak az ügy látszik, az, hogy ezek a festők ma már sikerrel szerepelnek a megyei tárlaton is — Platthy Iván, Boros AndTegnap a Hazafias Népfront szentendrei városi bizottságának meghívására kedves bolgár vendégek érkeztek a városba: Szvctlozár Vaszilev, a budapesti Bolgár Kulturális Központ igazgatóhelyettese, művészettörténész, valamint Panteleeva Diana, a központ munkatársa. megsegítésére egy kommunista szombatot, egy ott felépítendő iskola céljára csaknem 2 ezer forintot ajánlottak fel. A DKV megalapításának tízéves fordulójára, november 7-re egy, évi hárommillió tonna kapacitású desztillációs üzem beindítását tervezik. Ehhez összesen 1800 óra társadalmi munkát vállaltak. Ezenkívül, csővezetéktolózárak javítására, 1000 órát ajánlottak fel... Annak már két éve, hogy bekapcsolódván a „Televíziót minden iskolának” mozgalomba, tévét ajándékoznak a budai járás egyetlen tanyai iskolájának, az anyácsapusztainak. Amikor a brigádtagok a helyszínen átadták a készüléket — megütköztek az iskola állapotán. Az egykori Darányi-kastélyban a negyvennél több, hat- tizennégy éves tanuló, egyetlen beszögezett ablakú, fűthetet- len, málladozó tanteremben rás, Raffai Béla Anonymus- köpenybe burkolózik, s mindez így válik nemessé, hiszen „Nem a pacsirta fontos, hanem a dal’’. Kiépült a kapcsolat a bajai múzeummal is, a közeljövőben Nagy István- anyagot várnak Dabasra, hogy az itt működő festők közelebbről is, újólag ismerkedhessenek választott példaképükkel. Platthy Iván a gyorsítás embere, hiszen a dolgok, életpályák előbb-utóbb megvalósulnak, de az egyáltalán nem mindegy, mikor, nem mindegy, hogy a tatárszentgyörgyi Őrei József, az albertirsai Miklosovits László, a vecsési Bányász Béla mikor jut fejlődését lendítő kiállítási lehetőséghez, hogy mikor nyitják meg az első tárlatot Hernádon, mikor lesz műpártoló a gyáli, makádi, gyömrői közönség, hogy mikor veszi meg gyűjteményének első darabját az a fiatal, aki e sokoldalú gondolkodás nyomán rácsodálkozott a művészetre valahol Inárcs- kakucs, Öcsa környékén. A festmény még várhat Platthy Ivánnak mindig van ideje, mindenkihez kedves, biztató szava. A Dabas környéki képzőművészeti élet közlekedési csomópontja ő, aki fogad, rendez, szabad utat biztosít számtalan irányba, aki ellankadt művészi ambíciókat támaszt fel, aki hagyományokat alakít, aki az ifjúság ízlését fejleszti, aki a kérdésre, „hogy mikor festesz már” — magabiztosan válaszolja: a jövő hónapban biztosan hozzákezdek, csak még ezt, azt —s felsorol száz teendőt — elindítom. Még egy kiállítás, még két műterem, még egy művésztelep létesítése, ez sorjázik gondolataiban, miközben a képek halasztódnak. Sebaj! Jól látja, érzi, tudja, hogy most ilyen Platthy Ivánra van szüksége a vidéknek. Majd ha méltó lendülettel képes valaki átvenni tőle a stafétabotot, akkor festi meg első festményét, sddig a képzőművészet mindenese marad. Losonci Miklós Szvetlozar Vaszilev megnyitotta a mai bolgár grafikusok kamarakiállítását. Ezt követően a vendégek a város nevezetességeivel ismerkedtek. A délutáni pro-gram a Móricz Zsigmond Gimnáziumban folytatódott, ahol a bolgár vendégek az iskola képzőművészeti szakkörének tagjaival tazsúfolódott. Szolgálati lakás hiányában a harmadik községből járt anyácsapusztára a tanító, Tóbei István. Mivel az ottani kutak fertőzöttek, az iskolába, s az azt környező egykori cselédházakhoz több kilométerről, a faluból hordták a vizet. A DKV-beli szocialista brigádok akkor „Iskolát a televízióhoz!” című levelükkel a televízióhoz fordultak. Megkeresésük nyomán riport született, amely nagymértékben előmozdította az anyácsapusztai iskolában azóta bekövetkezett változásokat. A megyei tanács és a helyi, Somodorpusztai Állami Gazdaság közös beruházásával, mintegy kétszázezer forintos költséggel az egész épületet rendbehozták, berendeztek egy második tantermet is, s kialakítottak egy összkomfortos szolgálati lakást, amelybe hamarosan pedagógusházaspár költözik. Időközben a négy szocialista brigád, ötvenöt vasipari munkás elhatározta, hogy társadalmi munka révén könyvtárat ajándékoznak az anyácsapusztai gyerekeknek. A terv valóra vált: tegnap délelőtt 7 ezer forint értékű iskolai könyvtárat, négyszázötven kötet könyvet, és egy könyvszekrényt adtak át a budai járásbeli tanyasi iskolának. A könyvtárat Deák Béla, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője és Morva Aladárné, községi általános iskolai igazgató, s az anyácsa- pusztán tanító Tóbei István vette át, s köszönte meg a szocialista brigádoknak, akiknek kezdeményezését — könyvtárat ajándékozni iskoláknak — több más brigád is követi a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. P. A. Élmények a Tücsökzenéhez Űj irodalmi emlékhelyet avatnak a közeljövőben Sza- bolcs-Szatmár megyében: Tt- szabecsen Szabó Lőrincnek állítanak emléktáblát. Szabó Lő- rincet sok emlék fűzte Sza- bolcs-Szatmár megyéhez. Diákkorában, az 1910-es évek első felében szinte minden nyári szünidőt tiszabecsi nagybátyjánál, G. Szabó Mihálynál töltötte. Ott szerzett élményeit a Tücsökzene című verses önéletrajzi művében dolgozta fel. A költő halálának 15. évfordulója alkalmából Tiszabe- csen annak az iskolának a falán helyezik majd el emléktábláját, amelynek könyvtárát oly sokszor vette igénybe gyermekkorában. Magyarok a Vezúvon Első ízben indul júliusban magyar expedíció az olaszországi Stromboli, Etna és Vezúv vulkánokhoz. A hét barlangkutatóból álló csoport a lóvabarlangok keletkezését és az ásványképződést vizsgálja. Az expedíció a Magyar Nemzeti Múzeum védnöksége alatt tevékenykedik. A képzőművészet mindenese Csomópont Dabas és környéke HETI FILMJEGYZET Felszabadítás Hogy a már sokszor — legalábbis részproblémáiban és egyes fontos szakaszaiban — bemutatott téma, a Nagy Honvédő Háború még mindig rejt egy egész filmsorozatra való érdekes mondanivalót, az a Felszabadítás IV. és V. részének bemutatásával most már a napnál is világosabban bizonyított. Jurij Ozerov rendező filmje (a készítő stábbal együtt most kapott Lenin-díjat), akkor is méltán viseli a filmeposz jelzőt, ha egynéhányszor leírtuk már ezt a megjelölést kevésbé érdemes filmekkel kapcsolatban is. Az ötrészes mű valóban a Nagy Honvédő Háború éposza, s nem elsősorban terjedelmi okokból az, hiszen az eposz magyarul hőskölteményt jelent, és a Felszabadítás ebben az értelemben eposzi. Egy nép szó szerint emberfeletti erőfeszítéseit mutatja be, hiteles dokumentumokra támaszkodva, a harcok hajdani közreműködőinek, irányító katonai vezetőinek tanácsait is kikérve, s őket meg is jelenítve, kitűnő színészek játékában. Emellett megkeresi az egyéni sorsok bemutatásának lehetőségét is, kiemelve egy-egy arcot a sok milliós tömegből, a háború vérzivataros forgatagából. S amiben Ozerov filmje minden hasonló vállalkozáson túltesz: szinte szimultán képes feltárni a háború mindenki számára látható tényei, a csaták, ütközetek mögött a különböző mozgató rugókat a frontok két oldalán. Kitűnően megszerkesztett film ezért a Felszabadítás, amely tulajdonképpen először tekint a vezérkarok, főparancsnokságok, felsőbb szintű vezetők életébe és igazán reálisan, a feketére vagy fehérre festés vulgarizáló-torzító sablonjai nélkül. S mivel éppen ezek a jelenetek alapulnak a legszigorúbb tényanyagon, sőt, itt- ott a legeslegújabb kutatásokon, emlékiratrészleteken, Ozerovék még friss adalékokat is képesek nyújtani a már nagyon is tudottnak hitt események egyes részleteiben. Ha mindezekhez hozzávesz- szük, hogy a Felszabadítás filmjeiből a történeti hitel, a pompásan megragadott figurák és a remek szerkesztés mellett nem hiányzik a számtalan, elképesztő pontossággal és elhitető erővel rekonstruált (ez a megfelelő szó!) csata, amelyeknek túlnyomó többségét az eredeti helyszíneken forgatták, vagy megtévesztően hű díszletek között (éppen a IV és V. részben van egy sereg ilyen jelenet Berlinben, a Reichstagban, a Hit- ler-bunkerban), akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy a Felszabadítás egyes részeiben is, de különösen az öt rész teljességében, a legnagyobb szabású filmvállalkozás, amelyet valaha is elkészítettek, s a legnagyszerűbb emlékmű egy hős nép, s a fasizmus elleni harcban vele együtt küzdő szövetségesei harcának. A kulcs Jelenet A kulcs című filmből A Csehszlovák Kommunista Párt fennállásának 50. évfordulóját kívánták ünnepelni ezzel a filmmel alkotói: Kamii Pixa, Kristian Topic és Vladimir Cech, a forgatókönyv írói, s a filmet rendező Vladimir Cech. Éppen ezért a párt történetének egy különösen kritikus szakaszából választották a film cselekményét. 1942 tavaszán, a Heydrich elleni merénylet előtt, alatt, majd után, rendkívüli megpróbáltatásokon ment keresztül a csehszlovák párt. Sejtjeit felgöngyölítették, vezetői közül igen sokat letartóztattak, kivégeztek, az egész földalatti munka veszélybe került. Minderről pattanásig feszült izgalmú alkotást is lehetett volna készíteni, hiszen maguk a puszta események olyanok voltak, amelyeknél a legélénkebb fantázia sem nagyon képes veszedelmesebb; izgalmasabb, a jó és a rossz ügy harcát hitelesebben és valódi hősökön át megmutatni, alkalmasabb filmsztorit kitalálni. Nem kis sajnálatunkra, A kulcs ehelyett hosszasan elidőzik a széplelkű hóhér alakjánál (Beethoven-szonátákat játszik, miközben hazafiakat végeznek ki), Jan Zika, a főhős életének mozzanatainál, melyek a kórházi ágyon jutnak eszébe, vagy a kivégzések hosszadalmas és helyenként bántóan naturalista bemutatásánál. A nemes szándékból és a kiváló alkotásra lehetőséget nyújtó témából így csak egy sok helyen sablonos képsor született, s végül is elég keveset ismerünk meg a CSKP tényleges harcaiból és hősei emberi-erkölcsi-politikai nagyságából. Jöjjön el egy kávéra hozzánk! Emerenziano Paronzini számvevőségi osztályvezető úrnak a háborúban ellőtték a fél tomporát. Ettől kissé mereven jár, elferdült a végbele is, de nemzőképessége — szerencsére — semmi károsodást nem szenvedett. Mindezt egy vasárnap délutáni, meghitt kávézga- tás közben közli a vénkisasz- szony, ám gazdag Tedramanzi lányokkal, akik — mind a hárman — számításba jöhetnek Paronzini úrnál, mint jövendőbeli arák. így indul Alberto Lattuada frenetikusán mulatságos filmje, amely — elsősorban a nagyszerű színész, Ugo Tog- nazzi, és a nővéreket játszó Angela Goodwin, Francesca Romana Coluzzi és Milena Vu- kotic révén — felül tud emelkedni a téma szabványain is,' és legjobb pillar - taiban a nagy olasz filmszatírák — a Válás olasz módra, a Házasság olasz módra, és társaik — színvonalára emlékeztet. Lattuada ugyanakkor sokkal rutinosabb rendező annál, mintsem hogy kihagyjon olyan „ziccereket”, mint a dromedár termetű Tarsilla sajátosan értelmezett vallásossága, vagy Paronzini úr enyhén szólva mohó szekszuális étvágyának végkövetkezménye, a tolókocsis vonulás jelenete. S mivel a filmben egy csipetnyi társadalomszatíra is található, a kritikus is megnyugtathatja netán háborgó lelkiismeretét: nem csak a sikamlós jelenetek miatt nézte szívesen a filmet. Takács István * i
