Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-09 / 107. szám

1972. MÁJUS 9., KEDD ""^Cirtan 3 SZIGETBECSE Járási békenap és nemzetiségi találkozó Dr. Wild Frigyes ünnepi beszéde A tököli délszláv tánccsoport „lányainak” műsora és ru­hája egyaránt nagy sikert aratott a szigetbecsei találkozón. Megkezdődött az Akadémia közgyűlése Kutatásra: három százalék Járási békenap és nemzeti­ségi találkozó ünnepi esemé­nyeinek volt színhelye a rác­kevei járásban Szigetbecse. Az 1300 lakosú község sok vendé­get fogadott: a győzelem napja 27. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségen Taksony, Tököl, Szigetcsép, Makád, Szi- getszentmárton, Lórév és Kis- kunlacháza népes küldöttsé­gekkel képviseltette magát. A program már a reggeli órák­ban elkezdődött, a községbe­liek és a meghívott vendégek sporteseményeket tekinthettek meg: értékes , díjakért vetél­kedtek a fiatalok a labdarúgó­mérkőzésen, lövész- és kerék­párversenyen. Délután 3 óra­kor a szigetszentmártoni út­törőzenekar térzenéje adott jelt a békenagygyűlés kezde­tére. A zsúfolásig megtelt műve­lődési otthonban az elnökség soraiban foglalt helyet dr. Wild Frigyes, a Magyarországi Németek Demokratikus Szö­vetségének főtitkára, Pest me­gyei országgyűlési képviselő, dr. Dobrai Lajos, az MSZMP Ráckevei Járási Bizottságának első titkára, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának titkára, a megyei pártbizottság tagja, Gyúrok György, a Magyaror­szági Délszlávok Demokratikus Szövetségének titkára, Szabó József, a Ráckevei Járási Hi­vatal elnöke és Dékány Sán­dor, a Hazafias Népfront já­rási titkára. Jelen voltak még szovjet katonavendégek, a já­rási fegyveres erők képviselői és a vendéglátó község vezetői. A nagygyűlést dr. Magyar Lajos, a Hazafias Népfront járási béke és barátsági bi­zottságának elnöke nyitotta meg, majd. dr. Wild Frigyes mondott ünnepi beszédet. — A béke a magyar nyelv legszebb szava, s ez a szó a legismertebb az idegen nyel­vekben is — kezdte megemlé­kezését a nagygyűlés szónoka. — Ki ne ismerné e fogalom orosz, délszláv, bolgár, cseh elnevezését: a mirt, vagy a lengyel pokojt, az angol peacet, a német friedent, s a közel-keleti nyelvekben elter­jedt salam, salemet. S ez a szó, béke, ma a vi­lágon sok millió embert ösztönöz összefogásra, a béke közös megőrzésére. Dr. Wild Frigyes történelmi tényekre emlékeztetett: az emberiség történelméből 3593 évről vannak hiteles feljegy­zéseink, s azt is tudjuk, hogy ez idő alatt mindössze 268 évig volt béke a Földön. S a hábo­rúkkal mindig együtt járt az emberek pusztulása, szenvedé­se, a rombolás. Az első világ­háborúban 10 millió ember pusztult el és 20 millió vált rokkanttá. A második világháború fejlettebb pusztító eszközei már 25 millió áldozatot követeltek a katonaság és 27 milliót a polgári lakos­ság soraiból. Ez a háború négyezer-milliárd dollárba került: ebből az ösz- szegből a háborúskodó orszá­gok minden háromtagú csa­ládja vásárolhatott volna ma­gának egy-egy személyautót, családi házat. Huszonhét évvel ezelőtt, 1945. május 9-én a hadviselő felek kihirdették az eddigi legpusztítóbb háború befejezé­sét — folytatta ezután a szó­nok. — Huszonhét év óta azonban nem születhetett meg mindenütt a béke. Az impe­rializmus már 1952-ben há­borút viselt Koreában, 1954- ben beavatkozott a vietnami nép belügyeibe, 1956-ban, a szuezi válság idején megtá­madta Egyiptomot, aztán ki­robbantotta az újabb viet­nami agressziót... Ma is dúlnak háborúk, ma is űznek el népeket szülő­földjükről, népek válnak a gyarmatosítás és a faj- üldözés áldozataivá. Ezért egyesíteni kell az erő­feszítéseket a békéért, a nem­zeti függetlenségért, az impe­rializmus és a háború elleni harcban. A hazánkat is fel­szabadító Szovjetunió, az ál­tala vezetett szocialista vi­lágtábor kitartó harca a vi­lág minden táján jelentős si­kereket ért el. Újabb ered­mények születtek a béke és a népek biztonsága érdeké­ben. Mindezek ellenére erősödik az imperialista politika agresszív irány­zata. A háború mindenkit fenyeget, a háború ellen tehát minden­kinek harcolnia kell. A béke erőinek egysége a sikerzálo­ga, ezért a békemozgalom ereje annak egyetemlegessé­gében rejlik. Az ember új energiaforrásokat vett bir­tokába, harcban áll a ter­mészet erőivel, meghódítja a világűrt, képes legyőzni az éh­séget, betegséget. Saját cselekedeteitől függ, hogy megszabaduljon a fegyverkezés terhétől, és attól a csapástól, amit a háború jelent. Jelszavunk ma: összetartás, akcióegység! Dr. Wild Frigyes ünnepi beszéde végén a Béke-világta- nács budapesti felhívásának mondatait idézte: „A háború az ember rabszolgaságát je­lenti. A béke a szabadságot hozza el számára.” Hangsú­lyozta: a békeharcban feladata van minden egyes embernek, az egész magyar társadalom­nak. Az alkotó hazafiság és in­ternacionalizmus jegyében, a szocialista tábor országaival együtt, a magyar nép is segít­séget nyújt a világ haladó erőinek. Békeharcával így orszá­gunk saját történelme és a világtörténelem formá­lásában egyaránt részt vál­lal. Ezt követően a szovjet ka­tonavendégek képviseletében Voszpjanszkij ezredes emlé­kezett meg a fasizmus felett aratott győzelem évforduló­járól, majd a baráti együtt­működés elismeréseként a „Gárdajelvény” kitüntetést nyújtotta át Szabó Józsefnek, a járási hivatal elnökének, Dékány Sándor járási nép­fronttitkárnak, Rózsa Gábor gépészmérnöknek, Szabó Im­rének, a járási pártbizottság osztályvezetőjének és Végh Gyulának, a pártbizottság munkatársának. Barizs Mihály, a ráckevei járási munkásőrzászlóalj pa­rancsnoka köszöntötte a szov­jet alakulat képviselőit, s a fegyverbarátság jelképeként Vaszilij Kozár őrnagynak a „Kiváló munkásőr” kitüntetést nyújtotta át. A békenagygyű­lés az Internacionálé dalla­maival ért véget. Vendégek és vendéglátók ezután együtt tekintették meg a kiskunlacházi, tököli, szi­getcsépi, makádi, lórévi tánc­csoportok és a taksonyi ének­kar színvonalas ünnepi mű­sorát. Az MSZMP budai járási bi­zottsága számvetést készít a X. kongresszus határozatai­nak végrehajtásáról. A közbe­eső pártbizottságok, csúcs­vezetőségek ezzel kapcsolatos eddigi tevékenységét, maguk a párttitkárok értékelik, a kong­resszusi határozatok egy-egy tézisének konkrét példákkal illusztrált elemzésével. Az elmúlt napokban meg­tartott tanácskozáson Mátyus Vendel, a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalat párttitká­ra társadalmi fejlődésünk főbb jellemzőiről, Piszák Imre, Érd nagyközség pártbizottsá­gának titkára pedig az állam­élet és a szocialista demok­rácia fejlesztéséről tartott vita- inditó előadást. Társadalmi ' ellentmondások Mátyus Vendel utalt ar­ra, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakulása az egyre intenzívebb terme­lési technológia, a fo­kozott gépesítés és kemizá- lás révén közelebb került egy­máshoz a munkásosztály és a termelőszövetkezeti paraszt­ság technikai, műveltségi szín­vonala. Ez épp úgy, mint a parasztság anyagi jólétének növekedése, jótékonyan hoz­zájárult a falu és a város közötti különbségek csökke­néséhez, a két nagy társadal­mi osztály szövetségének erő­södéséhez. Nem ilyen egyér­telműen megnyugtató viszont a különböző társadalmi réte­gek helyzete. Miközben ki­alakult az új, szocialista ér­telmiség, a régi pedig beillesz­kedett a társadalomba, ugyan­akkor kialakult a kisáruter- melőknek és szabadfoglalko- zásúaknak egy olyan rétege is, amelynek jövedelme nem áll arányban sem végzett munkájával, sem a társadalom­nak hajtott hasznával. E ré­teg fényűző életmódja, kizá­rólag a vagyonszerzésen ala­puló életvitele joggal sérti a becsületes dolgozók igazság­érzetét. Joggal háborítja fel a solymáriakat például annak a Hétfőn, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében megkezdődött az Akadémia idei közgyűlése. Tudományos életünk e kiemelkedő esemé­nyén részt vett Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, dr. Ajtai Miklós és dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettesei, Nagy Miklós, a Központi Bi­zottság tudományos, közok­tatási és kulturális osztályá­nak vezetője, Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszter. A közgyűlést Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg, majd előterjesztette az elnökség beszámolóját. Ezután Köpeczi Béla aka­démikus, az Akadémia meg­bízott főtitkára ismertette az Akadémia szakigazgatási te­vékenységét, az intézetek és más kutatóhelyek munkáját. Köpeczi Béla beszámolóját követően dr. Tímár Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a kormány elnök­helyettese emelkedett szólás­ra Beszéde elején a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a kormány nevében üdvözölte a közgyű­lés részvevőit. —7 Államunk a lehetőségek­hez mérten nagy gondot for­dít a tudományos kutatás bá­zisának fejlesztésére — han­goztatta a továbbiakban. — Az elmúlt négy évben 5,5 mil­liárd forintot fordítottunk a kutatást szolgáló beruházások­ra. A népgazdaság 1971-ben összeséin mintegy 8,5 milliárd forintot fordított kutatásra és műszaki fejlesztésre. Ez az kisiparosnak az eljárása, aki lakossági szolgáltatásra — fűrészelésre és darálásra — kapott iparengedélyét arra használta fel, hogy a PEMÜ műanyaghulladékát összegyűj­tötte, megőrölte és magas ha­szonnal műanyagfröccsöntő kisiparosoknak értékesítette. Segítség a továbbtanuláshoz A szocialista népi-nemzeti egység megszilárdulása, s a kommunizmus felépítése el­képzelhetetlen az új szocia­lista értelmiség alkotó részvé­tele nélkül. Ez az értelmiségi réteg elsősorban a munkás­paraszt származású fiatalok­ból kerülhet ki. Ha azonban megvizsgáljuk a kétkezi dol­gozók gyermekeinek továbbta­nulási arányát, kedvezőtlen ké­pet kapunk. Míg a szellemi fog­lalkozásúak gyermekei közül 37 százalék szerez diplomát, a munkásgyerekek közül már csak 4,6 százalék, a paraszt­gyerekek közül pedig még ke­vesebb. E helyzetnek nem­csak az az oka, hogy a mun­kás-paraszt szülők gyerme­kei szellemiekhlen hátrányos helyzetben vannak az értelmi­ségi származású fiatalokkal szemben, hanem az is, hogy az előbbieket mihamarabb dolgozni küldik, mert szük­ség van a családban a kere­setre. E probléma megoldása csak további kormányszintű intézkedésektől remélhető. Vezetők és munkások Ezzel kapcsolatban Mátyus Vendel a PEMÜ esetéből vett példát említett: a vállalat a részesedési alapból 100 ezer forintot tartalékolt a mun­kásgyerekek továbbtanulási költségeinek fedezésére. Az összegből tavaly csupán 70 ezer forintot tudtak felhasz­nálni, ezért — a célokkal el­lentétben — az esti tagozaton tanulóknak is nyújtottak se­gélyt, mert oly kevés volt a nappali tagozaton továbbta­nuló munkásgyerek. Az előadást követő vitában többen szóvá tették a vezetők összeg a nemzeti jövedelem­nek csaknem 3 százaléka, — Nem szorul különösebb bizonyításra a közvetlen ter­melési célokat szolgáló kuta­tási programok nagy hordere- je — mondotta a továbbiak­ban dr. Tímár Mátyás. Ezt követően az alumíniumipar, a petrolkémia, a számítástech­nika, a híradástechnika, az építőipar, a mezőgazdaság to­vábbfejlesztésének fontossá­gáról beszélt. Ezután Az ember és környe­zete címmel Szentágotai János akadémikus, a biológiai tu­dományok osztályának elnöke adott áttekintést a bioszféra alakulásának a társadalom életét és az egész tudományt érintő kérdésköréről. A nagy tapssal fogadott elő­adás után került sor az 1972. évi akadémiai aranyérem át­adására. Szabó Imre, az Akadémia alelnöke ismertette az Aka­démia elnökségének határo­zatát, amellyel az idei akadé­miai aranyérmet Jánossy La­jos akadémikusnak, az Aka­démia alalnökének, a Köz­ponti Fizikai Kutató Intézet tudományos tanácsadójának, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem atomfizikai tanszék professzorának adományozta. A magas kitüntetést Erdey- Grúz Tibor elnök nyújtotta át Jánossy Lajosnak, aki megha­tott szavakkal mondott köszö­netét. A nyilvános közgyűlés az akadémiai díjak átadásával végződött. Az elnökség hatá­rozata értelmében a 25 000 fo­rintra felemelt díjakat a kö­vetkezők kapták: és a dolgozók kapcsolatát. Nemcsak olyan nézőpontból, hogy mennyit tartózkodnak a vezetők a munkások között, hányszor fordulnak meg a mű­helyekben, a telephelyeken vagy a termelőszövetkezetek földjein, hanem a tekintetben is, hogy milyen a gazdasági vezetők szociális érzéke: meg­értik-e a lakóhely kommuná­lis gondjait, támogatják-e a községfejlesztési célkitűzése­ket. Elrettentő például hadd álljon itt egy — anekdotába illő — eset: a Pilisvölgye Ter­melőszövetkezet vezetősége a községi óvoda kérésére hoz­zájárult egy olajkályha be­szerzéséhez. Köztudott, hogy az olajkályhához cső is kell. Annak költségeiről azonban a vezetőség már hallani sem akart! A vezetők és a dolgozók kö­zötti kapcsolatot rossz irányba befolyásolja a sok helyütt ta­pasztalható bérfeszültség is. Egyes termelőszövetkezetek tagsága indokolatlanul magas­nak tartja az elnök jövedel­mét, és sürgeti a vezetők bé­rének limitálását. Másutt a kapcsolatot — nem ok nélkül — abból ítélik meg, milyen a munkahely szociális és mun­kavédelmi ellátottsága. Ezzel kapcsolatosan többen szóltak arról, hogy a gyorsabb fejlő­dés érdekében időszerű lenne a nyereségtömeg megfelelő szabályozása. Végül lényege­sen befolyásolhatja a vezetők és a dolgozók kapcsolatát az előbbiek politikai tájékozott­sága — vagy annak hiánya. Még mindig akad rá példa: egyes pártonkívüli gazdasági vagy közigazgatási vezetők azt hiszik, hogy a párthatáro­zatokból eredő feladatoknak a fejlődést szolgáló társadal­mi akciók végrehajtásához semmi közük, s azokkal fog­lalkozni kizárólag a párttitká­rok dolga. Az állami élet demokratizmusa Az államélet és a szocialis­ta demokrácia fejlesztésének eredményeiről, feladatairól I Borsa Gedeon tudományos főmunkatárs, Hervay Ferenc és Holl Béla, tudományos munkatársak (megosztva); Ba­lázs Györgyné kandidátus és Veress Judit kandidátus (meg­osztva); Féiiyes Tibor, a fizi­kai tudományok doktora, Ma- hunka Imre és Trón Lajos tudományos munkatárs (meg­osztva). Egyéni akadémiai díjat ka­pott Gallai Tibor, a matema­tikai tudományok kandidátu­sa, Király Zoltán, a mező- gazdasági tudományok dok­tora, dr. Farkas Károly, az orvostudományok doktora, Szmodits Kázmér, a műszaki tudományok doktora, Soly- mosi Frigyes, a kémiai tudo­mányok doktora, Földiák Gá­bor, a kémiai tudományok doktora. Megosztott díjjal jutalmazták a Tihanyi Bio­lógiai Kutató Intézet kísér­leti állattani osztályának ala­pító munkatársait: Salánki János intézeti igazgatót, S. Rózsa Katalin kandidátust, Zs. Nagy Imre kandidátust és Lá­bos Elemér kandidátust. Posztumusz akadémiai dí­jat adományozott az elnökség néhai Cukor Györgynek, a közgazdaságtudományok dok­torának, az Akadémia Köz­gazdaságtudományi Intézete igazgatóhelyettesének. Végül megosztott díjban ré­szesítették Pesty Lászlónak, az Akadémia geokémiai ku­tató laboratóriuma tudomá­nyos munkatársának és cso­portjának munkásságát. A közgyűlés pénteken reg­gel 9 órától zárt ülésen foly­tatja munkáját az Akadémia várbeli kongresszusi termében. szólva Piszák Imre hangsú­lyozta: az államélet demok­ráciájának fejlődése elkerül­hetetlen a tanácsok önkor­mányzatának erősítése nél­kül. Az utóbbihoz azonban nem elég decentralizálni a hatásköröket, biztosítani kell ennek előfeltételeit is. Nem úgy, mint Pilis vörösvárott, ahol a szakigazgatási jogkör megvan, éppen csak a státus hiányzik hozzá! Sok kívánni valót hagy hát­ra az új tanácstörvény isme­rete, nemcsak a tanácstagok, hanem még a végrehajtó bi­zottságok tagjai között is. Dr. Kovács Véne élné, A Pest me­gyei Tanács pártbizottságának titkára elmondotta, hogy az építési hatósági jogkör gya­korlásával kapcsolatban be­nyújtott legtöbb panasz, fel­lebbezés a jogszabályok nem ismeréséhez vezethető vissza. Az is igaz viszont, hogy egyes szakigazgatási ágazatokban va­lósággal elvesznek a szakem­berek a jogszabályok tengeré­ben. Az államélet pártirá­nyítása, a pártszervek ko­ordináló szerepe nem mindenült érvényesül. A hiba forrása hol az, hogy a gazdasági és a párt­vezetés között szinte elmo­sódtak a határok, a két tes­tület munkaterve csaknem szó szerint megegyezik, hol az, hogy mindkét oldalon szél­sőséges nézetek alakultak ki a véleményezési jogkörről — a gazdasági vezetés kétségbe­vonja a pártszervezet véle­ményezési jogát, a pártveze­tőség pedig az egyszemélyi felelős vezetés létjogosultságát. Másutt hiba, hogy a pártveze­tőség szabálytalanságok elkö­vetésére ösztönzi a tanácsot, vagy pedig éppen a tanács egy- egy szakigazgatási vezetője — fölébe helyezve magát a választott testületnek —, egyeduralmat igyekszik meg­honosítani. A szocialista demokrácia fejlesztése elképzelhetetlen a tömegek cselekvő részvétele nélkül a párt politikai célki­tűzéseinek, határozatainak végrehajtásában — állapítot­ták meg sommás tanulság­képpen a budai járás közbe­eső pártbizottsági és csúcs­vezetőségi titkárai a tanácsko­záson. Nyíri Éva A kongresszus szellemében Számvetés a budai járásban * í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents