Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-09 / 107. szám

rEsi HLCYEt '■gjffrism 1912. MÄJUS 9., KEDD :[5]kusz Összehangolt távlati tervek EGYES NYUGATI SAJTÖ- ORGÁNUMOK az elmúlt idő­ben félrevezetve a nemzetközi közvéleményt, a valóságtól tel­jesen elrugaszkodva, hamis színben próbálják feltüntetni hazánk és a Szovjetunió viszo­nyát, rosszindulatú híreszte­lésekkel igyekeznek diszhar­monikusnak feltüntetni a ma­gyar—szovjet gazdasági együttműködést. Hazug módon kommentálják elsősorban Fock Jenőnek, a Minisztertanács el- ' nőkének márciusi moszkvai lá­togatása után a Ferihegyi re­pülőtéren a sajtó, a rádió és a televízió munkatársainak adott nyilatkozatát. E NYUGATI RÁGALMAK­RA válaszolt a többi között a miniszterelnök múlt hét vé­gén, az MTESZ VIII. küldött- közgyűlésén elhangzott beszé­dében. Hangoztatta, hogy a KGST XXV. ülésszakán egy­hangúlag elfogadott s a szocia­lista gazdasági integrációt szol­gáló komplex program alapján arra törekszünk, hogy távlati gazdaságfejlesztési progra­munkat, az ennek részeit ké­pező terveinket a szocialista országokkal minden kapcsoló­dó területen egyre jobban ösz- szehangoljuk. Ennek szellemé­ben vetődött fel a magyar— szovjet tárgyalásokon nyers­anyagszükségletünk hosszabb távra szóló kielégítésének kér­dése. A szovjet tárgyalófél nagyarányú segítőkészséget és megértést tanúsított a jelenle­gi ötéves tervünk feladatain túlmenő problémáinkkal kap­csolatban, amelyek megoldá­sával hazánk népgazdasága adottságainknak jobban meg­felelő ipari struktúrát alakít­hatna ki. E TÁRGYALÁSOKON nem volt és nem lehetett cél konk­rét egyezmények aláírása. 1975-ig érvényes ötéves keres­kedelmi szerződésünk van a Szovjetunióval, amelynek megfelelően a két ország kö­zötti külkereskedelmi forga­lom közel 60 százalékkal nö­vekszik, és öt év alatt megha­ladja a 9 milliárd rubelt. Ezen belül van egy sor együttmű­ködési megállapodásunk: mint például a timföld-alumínium, a timföld-réz megállapodás vagy az autóbuszért teherautó, a Zsiguli-alkatrészek ellené­ben személyautó-szállításról szóló megállapodások. Ezek meghosszabbítása 1980-ig vagy 1985-ig mindkét fél megítélése szerint hasznos lesz. Az ELMÚLT IDŐBEN ki­dolgoztunk ezeken felül még vagy egy tucatnyi kooperációs megállapodást, amelyek elfo­gadása a magyar népgazdaság struktúrájának jobb kialakí­tását eredményezheti. Ezek részletesebb kimunkálása, megvitatása még sok munkát ad tervhivatalainknak, a kül­kereskedelmi minisztériumok­nak és a szaktárcáknak. Re­mélhető azonban, hogy ez év végéig e munka elvégezhető, s ekkor sor kerülhet a kor­mányelnöki tárgyalások foly­tatására és a hosszú lejáratú egyezmények 5—10 éves meg­hosszabbítására, új egyezmé­nyek aláírására. ÍGY TEHÁT még szorosab­bá válnak a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok. Most csupán arról van szó, hogy elv­társi, baráti légkörben készít­jük elő a két ország népgaz­daságának távlati, 1885-ig szó­ló összehangolását, kölcsönö­sen ismertetve egymást elkép­zeléseinkről. Alacs B. Tamás Moszkva Crecsko marsall napiparancsa Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere napiparancsban üd­vözölte a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta har­cosait, tiszteseit, tisztjeit, tá­bornokait és tengernagyait, veteránjait, a nagy honvédő háború valamennyi résztve­vőjét, a győzelem napja al­kalmából. „Nemzetbiztonsági tanács" Washingtonban A dél-vietnami feliszabadító erők változatlanul folytatják támadásaikat a kormánycsapatok ellen. Súlyos harcok bon­takoztak ki a dél-vietnami fennsíkon levő Pleiku közelében, ahol a saigoni erők jelentős veszteséget szenvedtek. Az amerikai légierő sugár- hajtású vadászbombázóinak több köteléke hatolt be vasár­nap a VDK légterébe, és haj­tott végre légitámadást Thanh Hoa tartomány tengerparti te­rületei ellen Thanh Hoa város és Nam Dinh város között, va­lamint a tartomány nyugati peremén. Amerikai vadászbombázók hétfőn ismét támadták a VDK területét. Bombaterhüket Ha­noi tartomány s másik négy észak-vietnami tartomány — Ha Thai, Hoa Binh, Ha Nam és Yen Bai — helyiségeire szórták. A kalózgépek a VDK fővárosától mindössze 40 kilo­méternyire levő sűrűn lakott területeket is támadtak. Az AFP hírügynökség hanoi for­rásokat idézve közölte, hogy az amerikai gépek magára a fő­városra öbb levegő-föld raké­tát lőttek ki. A VDK fővárosában légiria­dót rendeltek el. A bombaso­rozatok becsapódását Hanoi szívében is hallani lehetett. Az épületek megremegtek, a föld rengését az óvóhelyeken is érezni lehetett — jelentette az AFP hanoi tudósítója. Nixon elnök személyesen adott parancsot a Hanoi köze­lében hétfőn végrehajtott ame­rikai bombázásokra — jelen­tette ki saigoni amerikai for­rásokra hivatkozva az AP hír- ügynökség. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma hétfőn erélyesen tilta­kozott a vasárnapi és a hétfői nagyarányú amerikai légitá­madások miatt. William Rogers amerikai külügyminiszter vasárnapra virradóan visszaérkezett Wa­shingtonba. A Fehér Ház szóvivője va­sárnap délután Rogers köruta­zásának váratlan megrövidíté­séről csak annyit mondott, a külügyminisztert azért ren­delték haza, hogy „részt ve­gyen a nemzetbiztonsági ta­nács ülésén és más konzul­tációkon”, A nemzetbiztonsági tanács hétfőn ült össze. A Reuter értesülése szerint Nixon az ülés előtt a vietnami helyzet­ről tárgyalt Rogersszel és Kissingerrel. Az Egyesült Államok nem­zetbiztonsági tanácsának több mint három órán át tartó üléséről nem adtak ki hivata­los közleményt. A Fehér Ház szóvivője, Gerald Warren nem volt hajlandó nyilatkozni az ülésen történtekről. Mindösz- sze azt közölte az újságírók­kal, hogy Nixon április 30-án elhangzott nyilatkozata óta nem változott a kormány viet­nami politikája. Közölte, hogy a hétfői ülésen részt vettek a nemzetbiztonsági tanács tag­jai: Agnew alelnök, Rogers külügyminiszter, Laird had­ügyminiszter, Lincoln tábor­nok, továbbá Kissinger, az el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója, Moorer tengernagy, a vezérkari főnökök egyesí­tett bizottságának elnöke, Ri­chard Helms, a CIA igazgató­ja és Connally pénzügymi­niszter. Lapzártakor érkezett: A Fehér Ház hétfőn késő délután bejelentette, hogy Ni­xon elnök este — közép-euró­pai idő szerint kedden hajnali 2 órakor rádió- és tv-beszéd- ben tájékoztatja az amerikai népet a délkelet-ázsiai hely­zettel kapcsolatos döntéseiről. Ronald Ziegler, az elnök sajtó titkára nem volt hajlan­dó semmi részletet sem közöl­ni a nemzetbiztonsági tanács ülésén megvitatott kérdések­ről. Különös csend Hetek óta ismét Viet­nam áll a nemzetközi köz­vélemény figyelmének kö­zéppontjában és az érdek­lődés a legutóbbi napokban ez szinte óráról órára foko­zódik. Hadd tegyük hozzá nyomban: a legteljesebb joggal. Indokínában, illet­ve Indokína körül most va­lóban olyan fejlemények­nek vagyunk tanúi, ame­lyek nemcsak e sokat szen­vedett térség jövőjét befo­lyásolhatják, hanem más földrajzi és politikai szfé­rákra is hatással lehetnek. A vietnami háborúnak ezt a kétségtelenül új, meghatározó jelentőségű­nek tűnő szakaszát több szempontból is vizsgálhat­juk, különösen most, a drá­mainak szánt amerikai döntések nyomán. Ezúttal azonban maradjunk egyet­len, viszonylag kevéssé fi­gyelemre méltatott vonat­kozásnál. Arról van szó, hogy az Egyesült Államok vezeté­sének a vietnami háború nemcsak a bel-, hanem a külpolitikában is megold­hatatlan problémát okoz. Túlzás nélkül ki lehet je­lenteni: az USA történeté­ben aligha okozott bármi ennyi gondot a State De- partmentnek, az amerikai külügyminisztériumnak. Az Egyesült Államok, amely néhány esztendeje még azt remélhette, hogy indokínai akcióinak vala­milyen kollektív fellépés látszatát adhatja, néhány önérdekből cselekvő ázsiai bábrezsim érthető szorgos­kodását leszámítva, ebben a számára mérhetetlenül fontos kérdésben teljesen magára maradt. Ez derül ki a hétfői an­gol sajtó megjegyzéseiből, kommentárjaiból, nem egy­szer hivatalos körök han­gulatát, sőt állásfoglalását tükrözi cikkeiből. Ez pedig nagy csapás Washingtonnal. Hiszen a NATO-szövetsé- gesék Vietnammal kapcso­latos magatartása már ré­gen, enyhén szólva, felemás volt, de London nem is olyan régen még viszony­lag szilárd pontnak számí­tott. A munkáspárti Wil­son nem egy fontos nyilat­kozatban támogatta Wa­shington vietnami politiká­ját és ezt a hagyományt a toryk is folytatták. Csak­hogy a jelek szerint most már nem folytatják. Az USA Vietnam-politikája el­érte azt a pontot, amikor a nyilt támogatás már Lon­don számára képtelenség­nek bizonyult és ebben a vonatkozásban a Downing Street 10 is hivatalos csend­be burkolózik. Anglia régi tengerész­ország. Ha vezetői nem is mindig, lakosai csalhatatlan biztonsággal tudják, mikor süllyed egy hajó. A hazafias erők nagy erejű támadást intéztek Phnom Penh, a kambodzsai főváros ellen. Képünkön: a szabadság- harcosok rakétáitól lángba borult épületek. Három szóvivő... Zárt ajtók Bonnban A pártközi megállapodás le­hetőségéről és a „keleti szer­ződések” parlamenti vitájá­nak keddi megkezdéséről ta­nácskoztak hétfőn egész nap a CDU—CSU, az SPD és az FDP vezető testületéi. A zárt ajtók mögötti tanácskozásokat este nyolc órakor a pártveze­tők újabb csúcstalálkozója zárta. Ezen a találkozón dől el, vajon sikerül-e a kormány- koalíciónak és az ellenzéknek valamilyen egyezségre jutnia és megállapodnia a parlament közös: nyilatkozattervezeté­ben, vagy pedig a szerdára tervbe vett szavazás a szem­benálló felek újabb erőpró­bája lesz. Rüdiger von VJechmar, a szövetségi kormány helyettes szóvivője hétfő délutáni saj­tóértekezletén kijelentette, hogy továbbra is csak „mér­sékelt derűlátással” ítéli meg a megegyezés lehetőségét. A Huszonhét esztendeje A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratban köszöntötte dr. Gustav Husákot, a CSKP KB főtitkárát, Ludwik Svobodát, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökét és dr. Lubomir Strougált, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kormányának elnökét. Bu­dapesten hétfőn, a Csehszlovák Kultúrában Fra-i tisek Dvorsky, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság rendkívüli és megha­talmazott nagykövete filmkoktélt adott, Csehszlovákia népei ma ün­nepük felszabadulásuk 27. év­fordulóját. A hitleri birodalom már kapitulált, amikor a prá­gai felkelők még élet halál harcukat vívták a cseh terüle­teken összevont erőkkel. A szovjet hadsereg harckocsizó egységei Drezda felől gyorsí­tott menetben siettek a prá­gaiak segítségére. 1945 május 9-én a hajnali órákban érte el az első szovjet harckocsi a vá­ros határát — ez a harckocsi azóta Prága egyik terén a győ­zelem emlékműveként emlé­keztet a felszabadulásra — és még aznap kapitulált az egy­milliós Schörner-hadseregcso- port a szovjet erők előtt. A hitlerizmus veresége, a szovjet hadsereg győzelme a csehszlovák államiság helyre- állítását jelentette. Hat évvel korábban a nyugati hatalmak koncként vetették Csehszlovákiát a hódításai kezdetén tartó Hitlernek, s annak idején egyedül a Szovjetunió állt ki Cseh­szlovákia védelmében. A szégyenletes müncheni egyezmény azonban megnyitotta a csehszlovák határt Hitler katonái előtt, Csehszlovákiában ország­szerte megünnepelték a felsza­badulás 27. évfordulóját. Ké­pünkön dr. Gustav Husak be­szél a milovicei ünnepségen. Benes és a csehszlovák burzsoázia pedig a felkínált szovjet segítség helyett kapitulált, a nemzeti pusztulást és a szenve­dés tengerét zúdítva az ország lakosaira. Napjaink nagy nemzetközi kérdései között szerepel a mün­cheni egyezmény. A Szovjetunió és a szocialista országok fenn­tartás nélkül támogatják Csehszlovákiának azt a követelését, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kezdettől fogva érvény­telennek ismerje el azt az egyezményt, amelyet a nyugati ha­talmak, egyetértésben a fasiszta német és olasz vezetéssel, kényszerítettek Csehszlovákiára. A Német Szövetségi Köztár­saság addig nem rendezheti kapcsolatait Csehszlovákiával, amíg ez az elismerés be nem következik. Csehszlovákia felszabadításában óriási szerepet vállaltak azok a hazafiak, mindenekelőtt a kommunisták, akik a szlovák hegyekben, a cseh és a morva erdőségekben, városokban fegy­veres harcot vívtak a megszállók ellen hazájuk felszabadítá­sáért. S amikor ez bekövetkezett, a csehszlovák kommunisták ál­tal vezetett Nemzeti Front joggal követelte és foglalta program­jába, hogy a régi polgári köztársaság helyett a dolgozó nép államát kell felépíteni. Az 1948 februári forradalmi napokban a hatalomért folytatott harc a nép javára dőlt el. Két évtized­del később hiába próbálták ezt kétségessé tenni az ellenforra­dalomra spekuláló visszahúzó erők: a szocialista országok test­véri segítségnyújtása nyomán a társadalmi haladás csehszlová­kiai híveinek volt erejük leszámolni a jobboldali kísérlettel. Ma Csehszlovákia népei ismét töretlen lendülettel alkotják, formálják a szocialista építés nagy művét, és évről évre új sikerekkel erősítik országukat, egyúttal a szocialista országok testvéri közösségét is. Hazánk a felszabadulás 27 éve alatt, főként azután, hogy mindkét országban a néphatalom lett az uralkodó, mintaszerű kapcsolatokat épített ki és tart fenn ma is Csehszlovákiával. Kereskedelmi forgalmunk évről évre növekszik, magas szintű műszaki-tudományos együttműködést alakítottunk ki, megis­mertük és tiszteljük egymás művészeti alkotásait, turistáink százezrei járnak kölcsönösen egymás országában. A következő években kapcsolataink várhatóan az eddiginél is gyorsabb ütemben fejlődnek. Az Ünnepi alkalmat népünk arra használja fel, hogy testvéri szeretettel emlékezzék meg a felszabadító harcok hőseiről, s boldogulást, gyarapodást kívánjon a szocialista Csehszlovákia népének. szövetségi kormány abból in­dul ki — mondotta —, hogy a Bundestag kedden megkezdi a vitát, és szerdán megtartja a szavazást. Az elmúlt 48 órában — jelentette be Wechmar —> a koiunány kapcsolatba lé­pett a Szovjetunióval, hogy tisztázza vele a hely­zetet, valamint azt, hogy szovjet részről milyen for­mában vennék tudomásul a szövetségi gyűlés eset­leges közös állásfoglalását. Brünner külügyi szóvivő pe­dig tájékoztatásul közölte, hogy az NSZK a három nyu­gati szövetségessel is konzul­tált erről a kérdésről. A másik szerződő féllel, a lengyel kormánnyal, nem tör­tént kapcsolatfelvétel — mon­dotta mindkét, szóvivő újság­írók érdeklődésére válaszolva. Conrad Ahlers kormányszó­vivő rádiónyilatkozatban fej­tette ki, hogy igen tetemes ne­hézségeket lát a megegyezés útjában. Azt még elképzelhe­tőnek tartja — mondotta —, hogy a Szovjetunió a szövetsé­gi gyűlés állásfoglalását tudo­másul veszi, ám sokkal nehe­zebb előbb az ellenzékkel va­lamilyen szövegben megálla­podni, majd utána a Szovjet­uniót a tudomásul vételre kérni. Rainer Barzel, a CDU el­nökségének hétfői ülése után szokatlanul békülé- keny hangon nyilatkozott az újságíróknak. Kijelen­tette, hogy mindent elkö­vet ő is az esti tanácsko­zásokon, hogy egyezségre jusson a koalíciós pártok vezetőivel. Annál keményebben foglalt állást a másik pártvezér, Franz-Josef StraiLss, a bajor CSU elnöke. Strauss azt is kijelentette, nem éri be azzal, hogy a Szovjetunió esetleg tudomásul veszi a parlament nyilatkoza­tát, hanem azt követeli, hogy a nyugatnémet értelmezést a szovjet fél is ismerje el ma­gára nézve kötelezőnek. A CDU—CSU és az SPD parlament5 csoportja hétfőn délután még tanácskozott, a szabaddemokrata frakció vi­szont befejezte ülését Az FDP-képviselők úgy foglaltak állást, hogy a ratifikációs vita további halogatásának nincsen helye, mert az csak ártana a ratifikálás ügyének, és egyben az NSZK nemzetközi tekinté­lyének. A * Nagyarányű Ségi terrorakciók a VDK ellen

Next

/
Thumbnails
Contents