Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
1972 MÁJUS 7., VASÁRNAP pest MEGYEI k/Éirlao Kedvezőek az új tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatai Szakigazgatási vezetők tanácskozása JUBILÁNS Egész napos tanácskozáson vettek részt a Pest megyei Tanács szakigazgatási szerveinek vezetői, a járási hivatalok és a városi tanácsok elnökei. Elsőként -dr. Pénzes János, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese számolt be az élelmiszer- és fagazdaság 1971. évi eredményeiről és gondjairól és vázolta az idei legfontosabb feladatokat. Fontosak a határszemlék Ismertette Pest megye növénytermesztésben elért tavalyi eredményeit. A búza, a kukorica és az őszi árpa terméshozamának növekedéséről számolt be. Az állattenyésztéssel kapcsolatban megállapította: gyors ütemben növekedett a sertés- — és ezen belül — a kocaállomány, a tehénállomány . ugyanakkor csökkent. Pozitívan értékelte a megye állategészségügyi helyzetét. Részletesen elemezte a megye termelőszövetkezeteinek tevékenységét. Beszámolójában foglalkozott az elnökhelyettes a tavaszi mezőgazdasági munkák helyzetével. Felhívta a figyelmet arra, hogy szorgalmazni kell a határszemléket, s azok megtartását az eddigieknél rendszeresebben kell ellenőrizni. A termelőszövetkezetekkel kapcsolatos állami tevékenység néhány kérdését nemcsak az előadó, a hozzászólók is elemezték. Egyértelmű álláspont szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben az új szabályozásokkal kapcsolatban az egységes szemléletre és gyakorlatra. Dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke az elhangzottakkal kapcsolatban hangsúlyozta: szükséges, hogy a vezetők saját munkaterületükön az eddigieknél hatékonyabban tevékenykedjenek. Kiemelte az állqmi törvényességi felügyelet , fontosságát. Megállapította, hogy a szövetkezetpolitikai elvek továbbfejlesztésében jelentős lépést tettünk előre, de még számos a tennivaló, a helyi tanácsok vezetői részéről is. A társadalmi ellenőrzés szerepe A továbbiakban Arany István, a Pest megyei Tanács vb- titkára a tanácsi hatósági ügyintézés helyzetéről tartott ismertetőt. A többi között elmondotta, hogy gyorsabb Pest megyében a hatósági ügyek intézése s ez igen nagy jelentőségű, hiszen például a lakosság nagymértékben az ügyintézés színvonalából ítéli meg a tanácsi munkát. A megyei tanács szakigazgatási szerveinél a hatósági ügyek száma csökkent, kivétel a pénzügyi és az építésügyi iratforgalom, itt növekedés tapasztalható. Csökkent — 1970- hez viszonyítva — az ügyiratforgalom a járási hivataloknál is, a városi tanácsoknál viszont lassú emelkedés tapasztalható. A községi és nagyközségi tanácsok 1971-bep mintegy 320 ezer hatósági üggyel foglalkoztak, lényegesen többel, mint az előző esztendőben. A megyei tanács szakigazgatási szerveinél és a járási hivataloknál javítani kell a hatósági munka elvi irányítását, felügyeletét — mondotta Arany István —, a helyi tanácsoknál pedig ki kell alakítani a társadalmi ellenőrzés legjobb munkamódszereit. Kapcsolat a lakossággal A tanácskozás befejező szakaszában dr. Mondok Pál beszámolt a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesének, valamint az MSZMP Pest megyei Bizottsága vezetőinek megbeszéléséről, amelyen a Pest megyei Tanács és szervei múlt évi munkáját értékelték. Az értékelés, illetve a beszámoló a tanácsi munka szinte valamennyi területét átfogta, elemezte. Az új tanács- törvény végrehajtásának tapasztalatai — az értékelés szerint — Pest megyében kedvezőek s ez a tény, ez a megállapítás további jó munkára kell, hogy serkentse a tanácsok dolgozóit. Szó esett a többi között a tanácsok és a lakosság közötti kapcsolat további mélyítéséről, a színvonalas, udvarias, kulturált és következetes államigazgatási munkáról, a tanácsi — elsősorban a községi tanácsi — dolgozók munkakörülményei javításának szükségességéről, erkölcsi-anyagi megbecsülésükről, a javítási lehetőségekről és feltételekről. Balatoni „ABC-program” A Balaton vidékének fejlődésére az idén a kereskedelmi hálózat szembetűnő gyarapodása a jellemző: körben a tópart nyaralótelepein nyolcvan új kereskedelmi egységet nyitnak meg. Kisáruházak, bisztrók, gyümölcs-zöldség és élelmiszerárusító pavilonok, ajándékboltok és büfék kapnak helyet a legforgalmasabb üdülő- és kirándulótelepeken. A partvidéken folytatódik a már néhány évvel ezelőtt megkezdett „ABC-program”, s Balatonalmádiban a meglevő ABC-áruház szomszédságában még egyet építettek. Üj áruház nyílt Balatonaka- liban, Révfülöpön és Vonyarcvashegyen is. A déli parton, Zamárdiban május 4-én adták át az új ABC-áruházat, ezenkívül kisebb ABC-áruházakkal gazdagodik Balatonberény, Bala- tonmária, Balatonszabadi, Ba- latonlelle, Balatonföldvár és Balatonszemes is. Az ötvenéves váci Fortegyárban hozzáértő, finom női kezek és precíziós készülékek fűzik a gépekbe az itt készülő fekete-fehér és színes filmeket minőségi vizsgálatra és fogazásra. Befejeződött az MTESZ Vili. küldöttközgyűlése Szombaton a Technika Házában folytatódott az MTESZ VIII. küldöttközgyűlése. Az elnökségben helyet foglalt Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese, Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, Erdey- Grúz Tibor, az MTA elnöke és Osztrovszki György, az Orszá- |os Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettese. A küldöttgyűlés az alapszabálymódosítás után a pénteken elhangzott felszólalások javaslatai alapján határozatot hozott. Ebben egyebek között leszögezték: ki kell dolgozni a szövetség és a tagegyesületek teendőit a népgazdasági struktúra és a beruházási tevékenység javítása érdekében. A szövetségnek nagy figyelmeit kell fordítania a gyors műszaki és tudományos fejlődés során felszínre kerülő új jelenségekre. Ezek megkövetelik új szervezetek, esetenként új egyesületek alakítását, régiek átalakítását és fejlesztését. A határozat elfogadása után 28 szakembernek adta át az egyesületi élet fejlesztése érdekében kifejtett kiváló társadalmi munkája elismeréseképpen az elnökség MTESZ-díját. Ezek után sor került a szövetség tisztségviselőinek megválasztására. Elnök: Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, társelnök: Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes és Kónya Albert egyetemi tanár. Alelnökök: Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Pál Lénárd, a Központi Fizikai Kutató Intézet igazgatója, Varga József egyetemi tanár, Vég László, a Pamutnyomóipari Vállalat vezér- igazgatója. Pőtitkár: Valkó Endre, főtitkárhelyettesek: Philip Miklós és. Túri Istvánná. Pályázat ösztöndíjas tanu’.mányutakra - oktatóknak A Művelődésügyi Minisztérium pályázatot hirdetett 1973-ra és 1974-re a szocialista, tőkés és fejlődő országokba szóló ösztöndíjas (és munka-) tanulmányutakra. Az ösztöndíjakra pályázhatnak a Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó felső- oktatási intézmények oktatói. A pályázati felhívás a Művelődésügyi Közlöny ez évi május 2-i számában jelent meg. Állatorvos tsz-elnök A kőröstetétleni Vörös Csillag Tsz most tartotta elnökválasztó közgyűlését. Eddigi elnöke, Berta Mihály, egészségi állapota miatt megválik az elnöki széktől. Leszázalékolták, visszavonul. Utódjául a közgyűlés egyhangúan dr. Lakos Lászlót, a tsz üzemi állatorvosát választotta meg. Helybeli születésű, mindenki jól ismeri. Egyenesen az egyetemről került a tsz-be. Hogy elnök lett, az már csak azért is említésre méltó, mert az országban alig akad, egész Pest megyében pedig dr. Lakos az egyetlen tsz-elnök állatorvos. MÁJUSI KÖZGYŰLÉSEK Módosítják a fogyasztási szövetkezetek alapszabályait Beszélgetés Szikszai Sándorral, a MÉSZÖV elnökével A megye fogyasztási szövetkezeteiben alighogy befejeződtek az évi mérlegmegállapító küldöttgyűlések, máris hozzáfogtak az alapszabályok korszerűsítésének, módosításának munkájához. Erről a fontos szövetkezetpolitikai tennivalóról kértünk tájékoztatást Szikszai Sándortól, a MÉSZÖV elnökétől. Dönt a tagság — Mindenekelőtt: mi indokolja a módosítást? — Ismeretes, hogy januártól érvénybe lépett az egységes szövetkezeti törvény, amely azonos szerkezetbe foglalja a magyar szövetkezeteknek a népgazdaságban elfoglalt helyét, szerepét, perspektíváját. Ezt követően megjelent a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet is, amely az egységes törvénynek a fogyasztási szövetkezetekre érvényes sajátosságait rögzíti. Nem új alapszabályt kell azonban készíteni, hanem a meglevő egyes szakaszait szükséges módosítani. — Úilyen változások várhatók? — Ismét a szövetkezeti törvényre utalok: a szövetkezeti tulajdonforma egyenrangúvá vált az állami tulajdonformával. Ez maga után vonja az önkormányzati jelleg erősödését, ami viszont szükségszerűen előtérbe állítja a tagok tulajdonosi szerepének további realizálását. A jogszabályok egyértelműen leszögezik, hogy alapvető kérdésekben kizárólag a .tagok összessége, vagyis a közgyűlés dönthet. Eddig ugyanis ezt a jogkört a küldöttgyűlés gyakorolta, azaz egy kisebb létszámú testület. Tehát most a közvetlen demokrácia klasszikus típusáról van szó, hiszen a tagok személy szerint dönthetnek. Ez nem könnyíti, hanem nehezíti a szövetkezetek igazgatási apparátusának munkáját, hiszen a szövétkezeteknek nagy a taglétszáma, a legkisebbnek sincs ezernél kevesebb. De a gyakori 3—5 ezres tömeggel még inkább bajos egyszerre tanácskozni, ezért a tagok tulajdonosi jogaikat részközgyűléseken gyakorolhatják. Ez pedig nem más, mint részletekben — azonos napirenddel és határozati javaslatokkal — megtartott közgyűlés. Szövetkezeteink zöme 10—15 részközgyűlési körzet megteremtésével is számolhat. Csak alapszabály szerint — Milyen döntési jogok kerülnek a részközgyűlések hatáskörébe? — Többek között a tisztség- viselők megválasztása, felmentése, visszahívása és elmozdítása; a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozók díjazásának megállapítása; a tervek, a mérleg és az eredménykimutatás megállapítása. Egyébként további változás várható a tisztségviselők körében is, mivel a jelenleg működő bizottságokon kívül a törvény a tagsági vitákat eldöntő szövetkezeti döntőbi- zottság megválasztását is kötelezővé teszi. Kiterjed továbbá a módosítás a részjegy alsó és felső határának pontos rögzítésére, a részjegy és a célrészjegy után fizetendő visszatérítés mértékének rendezésére. Mindezek a tagok anyagi részvételének és érdekeltségének a formáit jelentik a fogyasztási szövetkezetekben. Üj alapokra helyezik a jogszabályok a szövetkezetek egyesülésével, kiválásával, átalakulásával és megszűnésével kapcsolatos tennivalókat is. Rendkívül körültekintően kell az alapszabályt megvitatni a részközgyűléseken, mert abban pontosan körül kell határolni a tevékenység minden típusát. Egy-egy szövetkezet ugyanis csak azzal foglalkozhat, amit alapszabálya tartalmaz, tehát attól el nem térhet, s gz engedélyek megszerzése szintén törvényes előírásokhoz kötött. Belső törvény — Segít ebben a MÉSZÖV? — A szövetkezetek szövetségünk segítségét igényelve megalakították az alapszabályszerkesztő bizottságot. A módosításokat á tagság különböző rétegeivel megvitatják, s az igazgatóságok így terjesztik majd a részközgyűlések elé jóváhagyásra, zömében már májusban. A jóváhagyott alapszabályt minden szövetkezet a felügyeleti jogkört gyakorló hatóságnak (járási hivatalok, illetve városi tanácsok) küldik majd meg a tör- vényessségi felülvizsgálat céljából. Befejezésül csak annyit, hogy az alapszabály minden szövetkezet sajátos belső törvénye. Értéke attól függ, hogy a szövetkezetek tagjai milyen mértékben működnek közre végleges kialakításában a részközgyűléseken, majd pedig az abban foglaltak megvalósításában. K. N. Értelmünk és érzelmeink Y an-e helye olyan racionális területen, mint amilyen a gazdasági tevékenység, az érzelmeknek? Van vagy nincs helye ezeknek, tény, hogy jelen vannak. Olyannyira, hogy számolni is kell velük. Friss példát idézve: a termelési és munkaügyi terveknek megfelelően időszerűvé vált a normák felülvizsgálata a Mechanikai Müvekben. A normarendezés, mint kifejezés — bár jó néhány évvel, két évtizeddel korábban — indulatok sokaságát kötötte magához, s a szó hallatára ma is számítani kell az érzelmi reagálásra. Kerülik tehát mindenütt a normarendezést, karbantartás lett belőle. Ügy tűnik, csupán szavakkal való játék ez, holott — s ez a döntő! — lényegesen megváltozott a jelentéstartalom. Míg az ötvenes évek első felében valóban az volt a normarendezés, hogy — függetlenül a tényleges munkakörülményektől — emeltek a kötelezettségeken, ma a karbantartás igyekszik visz- szatükrözni a technikai, technológiai változásokat, a begyakorlottság növekedését. Szükséges, helyes teendő tehát, ha csupán a gazdaság oldaláról nézzük, elég elrendelni és végrehajtani. A Mechanikai Művekben, szerencsére, nem ezt tették. Számításba vették az emberi reakciókat is, mindazokat az érzelmeket, amelyeket egy ilyen intézkedés kivált. A munka menete bizonyítja, hogy helyesen cselekedtek. Meggyőzni az embereket, elfogadtatni a változás indokoltságát nem könnyű, de elengedhetetlen. Közelíthetjük mondanivalónk lényegét az ellenkező oldalról is. A Magyar Hgjó- és Darugyár váci telepén szoros érzelmi szálak fűzték az embereket az alumínium hajókhoz, ismertebb nevükön a vízibuszokhoz. Ez volt az első igazán sikeres termék, a nagyközönség örömmel fogadta, s előállítása próba volt az egész gyári közösség számára. Az érzelmek azt diktálták volna, hogy próbálkozzanak új típusokkal, korszerűsítéssel, de tartsák meg e jelképpé vált terméket. A gazdasági észszerűség — azaz a gazdaságosság — viszont azt követelte, hogy hagyjanak fel vele. így lett azután az alumínium hajókból kevésbé látványos produktum, konténer ... psz-okok és érzelmi in- -LJ dítékok elegye ^az, amit gazdasági döntésnek neveznek, még akkor is, ha vannak, akik tagadják az érzelmi motivációk jelentőségét. Nem lehet és nem szabad mindig és mindenben csupán az értelemre, a rideg számításokra hagyatkozni. S fordítva: az érzelmek adott esetben veszélyes tanácsadók. Ahhoz viszont, hogy a kettőt, az értelmet és az érzelmet egészséges arányban vegyítse valaki, tájékozottság, ismeret kell. Arról is, hogy mit kíván a piac, de arról is, hogy gazdasági egységen belül mi fogadtatható el az emberekkel, mire képesek az ott levők. Ez így nagyon egyszerűen hangzik, s az újságírónak rös- tellnie is kellene, hogy a spanyolviaszt találja föl, ha a gyakorlati tapasztalatok nem erősítenék meg abban, hogy o legegysze- . rűbb igazságok érvényesítése a legnehezebb. Mint ebben az esetben. Több módon osztályozzák a vezetőképzés tudományában az irányító posztok betöltőit. Az osztályozás s annak indokoltsága már maga bizonyítéka, hogy sokféle vezetői típus ismeretes, ám a változatok mindegyikénél nagy szerepet játszik a szóbanforgó két összetevő elegyítésének képessége. Már csak azért is, mert a termelés technikai színvonalának emelkedésével párhuzamosan előtérbe kerülnek az emberi tényezők. (Aminek bizonysága, hogy rendkívül korszerű, tiszta, könnyű munkát kínáló üzemekből is az átlagosnál nagyobb számban távoznak el a dolgozók, éppen azért, mert elhanyagolta a vezetés a legfőbb termelőerő, az ember „karbantartását”.) E íoiyainath'hk tanúi napjainkban a gyárak, a vállalatok, de nagy többse gükben nem tudnak mi kezdeni vele. Nem érzékelik kellő súllyal, hogy a termelés technikai és tudati tényezők, ész-okok és érzelmi reakciók bonyolult szövevénye, s leginkább azt a gyakorlatot követik, hogy hol az egyiket, hol a másikat emelik ki belőle. így teremtődik azután ellentmondás a célok és az eszközök között. Vagy „atyai” a vezetés, s megenged ezerféle olyasmit, amit érzelmi tényezőként szeretne fölhasználni — termeléssel nem fedezett béremelések, teljesítmény nélküli prémiumok, ilyen meg amolyan ünnepségek stb. —, a produktum növeléséhez, vagy elutasít mindenfajta emberi kontaktust, s pusztán a termelési feladatokra, a technikai előírásokra, az értékesítési követelményekre hagyatkozik. Napjainkban mindkét típusra sok a példa, s hogy sok, az a teendőkre figyelmeztet. pgyre sűrűbben hallani: o vezetés nemcsak szakma, hanem tudomány. Így igaz. Miért mégis, hogy mindenki természetesnek tartja például a pedagógiában a feladattal való érzelmi azonosulás serkentését — a tanuló érzelmeinek összekötését az elvégzendő teendővel —, de a felnőttek esetében ezt fölöslegesnek ítéli? „Ez nem kisdedóvó” — hangzik sűrűn a munkahelyeken, ám a látszat-szigorúság mögött az üresség búvik meg, a ziláltság, a nemtörődömség rejtezik. A jó vezetés fegyelmet követel, a munkához szervezeti kereteket teremt. Ezt teszi a rossz vezetés is. Ahogyan teszik — ez az, ami választóvonalat húz a kettő közé. Ezért, hogy még a vezetéstudomány is megtűri a lírát, amikor megfogalmazza az egyik sarkallatos tételt, s kimondja: a jó vezetés mindig humanista. Mészáros Ottó 1
