Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

\ “s'kKíriap 19:2. MÄJUS Z, VASÁRNAP Mennyit ér egy emberélet? cik 3rtä m I Más témáról I megírni e ; neti jegyze­temet, tegnap este azonban, a napilapok átböngészése köz­ben, megint találkoztam egy döbbenetes, érthetetlen eset­tel. S. most azon tűnődöm, mennyit is ér egy emberélet. Ember vagyok, s mert tu­dom, hogy nekem és minden­ki másnak is csak egyetlen élet adatott, hogy nincs lehe­tőség ismétlésre, újrakezdésre, számomra tehát az emberélet kívül esik a mértékegységek körén. Az élet mindenkinek egyszeri, nagy lehetősége, ezért aránypárba semmi más­sal nem állítható. S mert író vagyok, számomra napi mun­kámban, töprengéseimben is az ember mindennek a közepe, kezdete és vége, célja és értel­me, tehát az embert, az ember életét tartom világegyetemünk legmagasabb rendű produktu­mának, megmérhetetlen, meg­fizethetetlen értékének. Ter­mészetes tehát, hogy az egyes egyén alapvető jogának tar­tom azt az igényét-törekvését, hogy egyetlen életét minél há- borítatlanabbul leélhesse, hogy életét minél tartalmasabbá, el­viselhetőbbé, boldogabbá te­gye — sohasem mások rovásá­ra, de másokkal összefogva, közös erőfeszítéssel. Az ember életét kioltani tehát a legna­gyobb bűn, mert jóvátehetet­len, mert kiegyenlíthetetlen gaztett. Mennyit ér egy ember éle­te? Találhatunk erre mérték- egységet? .---------------- társas lény, I Az ember I aiapközege, 1-------------— éltető bazisa az emberközösség, a társada­lom legfőbb tennivalóinak kö­rébe tartoznak tehát azok az intézkedések, rendeletek, in­tézmények is, amelyek szabá­lyozzák a társadalom tagjai­nak együttélését. írott rende­letek, törvények és a társada­lom évszázadai, évezredei emiatt kialakult íratlan szoká­sok, erkölcsi normák határoz­zák meg azt is, mit szabad ten­nie az egyes-•embernek, s mit tilos elkövetnie, különbén olyan bűnt követ el embertár­sa ellen, melyet a társadalom — csupán önvédelemből is — köteles büntetéssel megtorol- . ni. így és ezért találkozhatunk Itt a megmérhetetlennel, az emberi életnek a törvénykezés nyelvére lefordított értékelé­sével, értékrendjével is. Az egyes törvénycikkek ugyanis világosan körülhatárolva elő­írják, s a bírósági eljárásban pontos időegységben kimérhe- tővé teszi, hány napi, hónapi,' évi börtönnel vagy éppen ha­lállal kell bűnhődnie annak, aki másik embertársát tettle­gesen bántotta, életét veszé­lyeztette, és legvégül, ha a másikat gondatlanságból vagy szándékosan megölte.---------------------- az elmúlt I Napilapjaink I években------r— ------- többször ki mondták társadalmunk ma­gasabb emberi-erkölcsi nor­mái szerint élni kívánó tag­jainak véleményét, értetlenke­désüket, egyet nem értésüket egy-egy bűntettben hozott, aránytalanul enyhének érzett bírósági ítélettel kapcsolatban. Büntetőtörvényeinknek kö­zelmúltbeli kisebb-nagyobb korrigálásában, a szocialista társadalom törekvéseihez, új normáihoz s korunk követel­ményeihez igazításában-fej- lesztésében nyilvánvalóan sze­repet játszott társadalmunk e táborának többszöri megszóla­lása, igénye is. S most azt olvasom az Esti Hírlapban, hogy Sípos Tamás huszonnégy éves taxisofőr büntetését, az első fokon ho­zott három és fél év helyett, a Fővárosi Bíróság másodfokon „négyévi és kéthónapi bör­tönre súlyosbította, öt évre eltiltotta a gépjárművezetés­től. (Az eltiltás a szabadulás­tól számít.)” Hogy mi volt a bűne? — Éjszakai szolgálat közben el­fogadta utasai meghívását, annyi whiskyt és sört ivott, hogy utána közbeiktatott, ott­honi, pár órai alvás után reg­gelre sem józanodott ki. „Reg­gel, az utolsó fuvar után, kö­zepes alkoholos állapotban nyolcvan kilométeres sebes­séggel vezette a taxit, most már utasok nélkül, hazafelé! ‘A XI. kerületben egy mellék­utcában haladt. Járműforga­lom nem volt. A sofőr mind­össze két gyalogost látott ma­ga előtt hetven-száz méterre az út jobb oldalán. Egy mun­kába igyekvő 27 éves asszony kézen fogva vezette három­éves kislányát. A napközibe akarta vinni. A sofőr úgy gon­dolta (!?), kikerüli őket, de ez nem sikerült... Az anyát már nem tudták megmen­teni.”-------------------X—- hogy A Ijöszomorulll), I nem--------------------- — egyedi es et ez, nem egyetlen ember kivételes, erkölcsi összeomlá­sa. Jó néhány év óta egyre go­rombábban látható, fölerősö­dő, aggasztó tendencia ez tár­sadalmi életünkben: ijesztő gyorsasággal és mértékben durvulnak az emberi kapcso­latok. Hihetetlen, hogy meny­nyire elragadtatják magukat különben iskolázott, művelt emberek is, ha vitatkoznivaló- juk támad ismeretlen vagy is­merős embertársukkal, hogy milyen meggondolatlanul és mosdatlanszájúsággal röpköd­nek az ocsmány és becsület­sértő szavak. És hogy milyen könnyen lendül ütésre a kéz, milyen gyorsan kerül elő a kés," a balta, és sebesíti meg a másikat súlyosan, halálosan. Nemrégiben egyik napila­punkban olvastam az elgon- dolkoztató-myugtalanító ada­tokat újabb „elsőbbségünkről: a gyilkosság statisztikájában Európában Magyarország áll az „előkelő” harmadik helyen. Legutóbbi, most megjelent sta­tisztikai zsebkönyvünkben ol­vashatók az 1948—1958- és az 1970-es esztendő ide vonatkozó adatai. Eszerint ebben a há­rom évben motorosjármű-bal- esetek következtében meghalt: 307, 521, 1717; összes egyéb baleset következtében 2427, 2666, 3909 ember. S végül: Az összes egyéb külső ok (azaz gondatlanságból és szándéko­san történt emberölések s a bírósági ítéletek alapján vég­rehajtott kivégzések) követ­keztében elpusztult: 254, 255, 277 ember az említett évek­ben. __________________ kiváltó I A háborgásaimat | esetek l-------------—------------- map­pájában itt várakozik egy már­cius 11—i újságcikk is, amely az előbbinél is hihetetlenebb ügyben hozott ítéletről szá­molt be. „Berki Sándor 30 éves gépkocsivezető, tiszavas- vári lakos ... egyik este ittas állapotban a tsz pótkocsis von­tatójával elindult a szomszé­dos községbe, hogy ismerősét meglátogassa. Amikor a von­tatóra ült, elhatározta (!!!?), hogy az első szembejövő jár­műnek vagy gyalogosnak ne­kihajt. Az első szembejövő egy gyalogos volt, aki az út szélén tolta kerékpárját. Berki hirte­len áttért az út bal oldalára, és elgázolta a férfit, amitől az agyrázkódást és egyéb sérülé­seket szenvedett...” Fellebbe­zés következtében .. 'a me­gyei bíróság szándékos em­berölés kísérletéért vonta fe­lelősségre, és ötévi szabadság- vesztésre ítélte, valamint öt évre eltiltotta a gépjárműve­zetéstől ...” Tudom, hogy bíróságaink a tételes jog alapján és legjobb lelkiismeretük szerint ítélkez­ne^. Mégis elgondolkoztató: ilyen kevéssel kiegyenlíthető egy ember megölése? Négy év egy kisgyermekét napközibe kísérő fiatal anya halálra gá­zolásáért? És ki adja vissza a gyermeknek az anyját? Ki ne­veli fel? És miként térhetnek vissza a volánhoz ilyen embe­rek? Nem kellene ilyen ese­tekben törvénykező eljárá­sunkban fokozottabban alkal­mazni — a humánus szempon­tok mellett — az elrettentés, a megtorlás jogos-szükséges tár­sadalmi szemponját is? .----------------- hogy sokan I Bizonyos, I jobban meg­-----!—-------- gondolnák, ve­sz élyeztessék-e gyanútlan em­bertársaik életét, és nem len­dülnének oly könnyen csapás­ra az öklök, nem kerülnének elő oly gyorsan a kések, hu­sángok, és százszor is meggon­dolná minden gépkocsikor­mánynál ülő, agyongázolja, ha­lálra gázolhatja-e embertár­sát, elveheti-e a másik egyet­len, soha többé meg nem is­mételhető életét. Gergely Mihály A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA Nem mindenki j Díjkiosztás az egészségügyi filmszemlén Az első felvonásban Baby Hüttner amerikás magyar hölgy, megérkezik Budapestre hugáékhoz: dr. Golubovszky Sándorékhoz. Természetesen Hüttnemének van pénze, még­pedig dollárban, Golubovszky-^ óknak viszont nincs pénzük, még forintban sem. Mi követ­kezik ebből? Logikus, hogy Golubovszkyék számítanak Hüttmerék pénzére, rokoni alapon, vagy legalábbis áján- dékokra, egy kis segítségre. Ám ’ Hüttnerné példálózgat, hogy ő bizony nagyon megdol­gozott a pénzért, napi tizenkét órát egy szűcsműhelyben, a húgának meg azért nincs bizo­nyára pénze, mert nem szeret dolgozni, meg azért, mert él­hetetlen a férjével együtt. íme az első konfliktushelyzet: a szegény, de kapzsi rokon, és a gazdag, de szívtelen rokon. Persze pern ilyen egyszerű ez az egész: Hüttnerné ugyanis szakadatlanul visszaemlékszik fiatal korára, amikor Aradon szerelmes volt. Vonzalma nem teljesedhetett be, mert ágról- szakadt szegény volt, a fiú szü­lei ellenezték a házasságot. Íme a második konfliktus: Hüttnerné szerelme sohasem lehetett teljes, boldogtalan életet élt. Annál is inkább, mert férjét mindig utálta. Mi­lyen is ez a férj? Megtudjuk a második felvo­násból, amely Amerikában ját­szódik. Hüttner kiégett, becs­telen, pénzsóvár, feleségével kutya-macska viszonyban él. Mindegyik a másik halálára vár, hogy egymás pénzét meg­Varga Csilla Előádóművész-gárdánk bő­velkedik fiatal tehetségekben. Különösen fiatal zongoristáink kápráztatnak el ragyogó ered­ményeikkel, I Varga Csilla 1970-ben fejez­te bé'főiskolai tanulmányait. Már főiskolás korában, 1966- ban, figyeltünk fel rá először. Vasárnap esti zeneakadémiai szólóestjén egészen ritka és nagyszerű művészi kvalitások­ról győzött meg. Három Scorlatti-szonáta, majd Bach Olasz koncertje után az első igazán maradan­dó élményt Haydn c-moll szo­nátájának brilliáns előadásá­val nyújtotta. Liszt Obermann szerezhesse. Szeretné mind­egyik, a most nájuk vendéges­kedő Golubovszkynét saját pártjára állítani. íme a továb­bi konfliktusok: férj és feleség ellentéte, a szegény rokon szimpátiájáért való küzdelem. Mindez miért? Mert, aki ha­marabb elmegy az árnyékvi­lágba a H.üttnerék közül, az bizony sohasem jut el Flori­dába, de aki élve marad, az majd vesz ott egy kis kétszo­bás lakást és él, mint hal a vízben. Szenczei László darabja egy buborékötlet sémaszerű meg­valósítása. Szociológiailag fe­lületes, lélektanilag sem hite­les, társadalmilag hibás ez a darab, amelyben visszahallhat­juk az utóbbi évtizedek ame­rikás magyar problémájának minden közhelyét. Ezeket a közhelyeket nagyon' únjuk, különösen akkor, ha ez a da­rab még megfelelően be sem tudta csomagolni az írói szán­dékot. A rendező Petrik József még elmélyítette a darab hi­báit. Mozaikszerkesztése — az állandó visszaemlékezések be­vágása — darabokra tördelte a játékot. Szándéka az lehe­tett, hogy az „amerikás ma­gyar probléma” minden köz­hely-motívumát — a cigányze­nétől, a bankbetétig — lelep­lezze, de ez a szándék visszá­jára fordult. Az első rész visz- szaemlékezés-jelenetei közben az aláfestő zene, az „Akácos út...” például nemhogy a hamis nosztalgiákat gúnyolta volna ki, de inkább erősítette zongoraestje völgyének tolmácsolásából megragadóan bontakozott ki a darab tűnődő, elégikus, nosz­talgiákkal teli. szépsége. Brahms monumentális variá­ciósorozata, a Változatok és fuga egy Handel-témára le­hetőséget nyújtott a fiatal zon­gorista nagyszerű felkészültsé­gének, technikai adottságai­nak, drámai erejének bemuta­tására. A mű lenyűgöző elő­adása az est fénypontja volt. Varga Csilla bebizonyította, hogy méltó hely illeti meg él­vonalbeli fiatal zongoristáink között. Korda Agnes a közhelyeket, a hamis tudat romantikáját. Mindenhol ki­emelte a rendezés a darab köznapi, hamis reflexeit, de nem tudta elítélő, torz tükör­ben ábrázolni. Egy az egyben tovább táplálta ezeket a rossz beidegződéseket. A szereplők közül Feleki Sári (Hüttnerné) hiteles alakít tást nyújtott. Sajnáltuk, hogy ebben az elhibázott figurában kellett színészi sokoldalúságát megmutatnia. Kamiiig Judit és Tassi Béla mértéktartóan oldotta meg hálátlan felada­tát, a Golubovszky házaspár szerepében. Környei Oszkár (Hüttner) nem .tudott sokat kezdeni megiratlan, nem rá­szabott figurájával. Nyerges Ferenc, a csábító Giuseppe szerepében egy sokszor látott séma halvány visszfénye volt. Szerencsésebb darabot is el tudnánk képzelni, amely a falvakba vinné a régi világ ittmaradt foszlányainak, be­idegzéseinek bírálatát. Ez a darab nem válik hasznára a színház műsorpolitikájának. B. Gy. A N agykőrösön rendezett II. egészségügyi amatőr­filmszemle 28 alkotásá­nak vetítése után pénteken az éjszakai órákig tanácskozott, vitatkozott a zsűri, amíg meg­hozta döntését. A dokumen- umíiim-kategóriában Bogdányi Ferenc „Rettenetes emberek”, az oktatófilm-kategóriában dr. Lakos György „Hármas billen­tyűpótlás”, a riportfilmek ka­tegóriájában Kovács Andorné —Szilvási Lajos: Akarat SE című filmje kapott első helye­zést. Mindhárom kategóriában kiosztották a második díjakat is; a többi között a nagykőrösi Karsay István Palettizálás című filmjét is második díjjal jutalmazták. Dr. Vasil Topuzov, a várnai filmfesztivál igazgatója beje­lentette, hogy két filmet, a Hármas billentyűpótlás-t és az Akarat SÉ-t magával viszi, és bemutatják a várnai nemzet­közi egészségügyi filmfesztivá­lon is. Szombaton délután az ered­ményhirdetéssel, a díjkiosztás­sal, valamint a győztes filmek bamutatásával fejeződött be a filmszemle. Folytatják a palota feltárásét Y *"v ' ‘ CöSO-vy* ■•‘fX'w-v a- -■ <s\ p»» * > Folytatódnak az ásatások Zsigmond és Mátyás király egykori visegrádi palotájában, ahol a műemlékvédelem 100 éves jubi­leumára jelentős feltárásokat végeztek és tették láthatóvá az odaérkező turisták számára. Évszázados terv Indokok egy közművelődési törvényhez A PART X. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATAI, amelyek átfogják társadalmi, politikai, gazdasági és kul­turális életünket, ha nem is közvetle­nül, de közvetetten alátámasztják azo­kat a nagyon is pozitív igényeket és törekvéseket, amelyek egy közművelő­dési kerettörvény mielőbbi megalkotá­sát szorgalmazzák. Az utóbbi négy év­ben történtek erre vonatkozóan lépé­sek is. Az országgyűlés kulturális bizottsága 1969. február 24-i ülésén , felkérte a Művelődésügyi Minisztériumot a köz- művelődési törvényjavaslat elkészítésé­re. Bizonyos előmunkálatok meg is kezdődtek. Djabban azonban nagyon kevés szó esik a törvényről. Pedig a szocialista szellemű közművelődési tör­vény megalkotása nem várathat sokáig magára. Hiszen a törvény parlamenti elfogadása nemcsak kormányzati, ha­nem elsősorban társadalmi igényként jelentkezik. Azt is hozzá kell tennem, hogy történelmünkben nem először. HAZÁNKBAN a népművelés gondo­lata a felvilágosodás korában született meg. Kezdetben egyéni és egy helyen ható kísérletekből, de mindig az erők összefogására, s a tevékenységi kör ki- szélesítésére törekedve. E törekvések­ből egy olyan társadalmi mozgalom bontakozott ki, a reformkorban, amely először itt is spontánul jelentkezett. Majd tudatosodott, s azt a célt szol­gálta, hogy az új társadalmi rendet (korai kapitalizmus) támogassa, isme­retek, elsősorban gyakorlati ismeretek útján. Ma úgy mondanánk, hogy a ko­rai magyar kapitalizmus tudatformáló eszközeként jelentkezett. Ehhez kap­csolódott a politikai felvilágosítás, és ezen keresztül a függetlenségi harcok előkészítése. Ez a haladó társadalmi mozgalom a feudális uralkodó köröktől, s a Habsburg-háztól azonban semmiféle támogatási nem kapott. Már az 1790-es években is voltak ar­ra vonatkozó kísérletek, hogy a ma­gyar népművelést intézményesen elis­merjék. Erőteljesebben azonban csak az 1827-es, úgynevezett reformország­gyűlésen kap ez hangot. Pázmándy Dé­nes ugyanis akkor beszél először a fel­nőttoktatás kérdéseiről a pozsonyi -dié­tán. Beszéde hatására igen erőteljesen fel is vetődik a törvény megalkotásá­nak gondolata. A következő állomás 1844, amikor a Magyar Gazdasági Egye­sület ismeretterjesztő munkájának tá­mogatására, több megye megszavazza a kért segélyt 1848-ban, miután a ma­gyar iskolaügy rendezését elhalasztják, a népművelés törvényben való szabá­lyozása is lekerül a napirendről. A sza­badságharc bukása után ilyen kérdé­sekről szó sem lehet. / Közel húszéves szünet után, 1867-től ismét napirendre kerül a parlamentben a népművelés ügye. Jelentős és hosz- szadalmas vitákra is sor kerül az or­szággyűlésben, ahol egyik oldalon Eötvös József, a másik oldalon Irányi, Pulszky és Türr István polemizálnak egymással. Vitájuk jelentős visszhang­ra talál a parlamentben is és a közvé­leményben is, mindaddig, amíg más kérdések el nem terelik a figyelmet a népművelés ügyéről, s végül Trefort Ágoston le nem veteti a napirendről. 1907—1908-BAN a politikai fejlődés nyomására az országgyűlés ismét napi­rendre tűzi a népművelési törvény vi­táját. El is készül a tervezet, de a 38 paragrafusból álló javaslat nem tudott egységes álláspontot nyújtani, s a nép­művelési törvénytervezet ismét csak lekerül a Ház napirendjéről. A magyar burzsoá törvényhozás egé­szen 1923-ig nem is foglalkozik vele. Majd az iskolán kívüli népművelési szakértekezleten hozott határozat ér­telmében 1928-ban Klébelsberg, Ilosvay államtitkárral beterjeszteti a parla­ment elé az új törvényjavaslatot, de ez a kezdeményezés is meddő maradt, mert a kormány erősen tartott a de­mokratikus erőktől (1919 emléke még elevenen élt). Az 1928 utáni gazdasá­gi válságban megbukik a Bethlen-kor- mány, s ezért a javaslat csak a parla­menti jegyzőkönyvekben marad fenn. 1928 után különböző vármegyék — Pest megye is — tesznek lépéseket, de anyagi bázis híján ezek csak jóindula­tú, de eredménytelen kezdeményezések maradnak. 1936. április 16-án a népművelési titkárok országos értekezletén Nevetős és Wlasics államtitkárok foglalkoznak ismét a kérdéssel. Majd a rossz emlé­kű Hóman Bálint kultuszminiszter ígé­retet tesz a képviselőházban, hogy 1936 végére elkészül a népművelési törvény- javaslat, de ez az időszak már a há­borús előkészületek ideje. A pártok között is egyre élesebbé vá­lik a politikai küzdelem. Az országot az uralkodó osztályok belesodorják a háborúba, s a népművelés ügye most már nem érdekli a kormányzatot. Kö­zel száznegyvenöt év hiábavaló kísér­letei után lezárul tehát a felszabadulás előtti Magyarországon a népművelési törvény ügye. A FELSZABADULÁS UTÁN közvet­lenül, a kérdés nem merül fel . olyan formában, hogy annak szabályozását törvényben igényelnék. Á kérdést ilyen formában csak 1956 után veszi elő a SZOT, majd 1968-ban a Pest megyei pártbizottság egyik ülésén vetődik fel határozott álakban a törvény megalko­tásának igénye, amelyet tettek is kö-' vetnek. Képviselői egyéni törvénykez« deményezés formájában a kérdés ai országgyűlés kulturális bizottsága éli kerül. Foglalkozik a törvénnyel az Or­szágos Népművelési Tanácskozás is, s legutóbb a Hazafias Népfront V. kong­resszusán Darvas József, a kulturált* I

Next

/
Thumbnails
Contents