Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-06 / 105. szám

M£crei »rlffip 1972. MÁJUS 6., SZOMBAT FgjKUSZ Izgalmas hétvége előtt PÉNTEKEN minimálisra csökkent az esélye, hogy az NSZK-ban a szociáldemokra­ta—szabaddemokrata koalíció és a kereszténydemokrata el­lenzék közös álláspontra jus­son a keleti szerződések kérdé­sében. így — bár még egyik fél sem zárta be végleg a ka­put a további eszmecsere előtt — mégis áz a valószínű, hogy a jövő kedden és szerdán a parlamenti ratifikációs vitában a bal- és jobboldal frontjai vi­lágosan elválnak egymástól. EGÉSZ HETEN folytak a végeláthatatlan tárgyalások a kormány és az ellenzek, Brandt és Barzel, valamint közvetlen munkatársaik kö­zött. A helyzet szinte óráról órára változott és így a hírek, rémhírek egymást kergették a bonni parlament folyosóin, a sajtóházban, de még az ezek­hez közel fekvő éttermekben és kávéházakban is. BRANDT, akinek parlamen­ti többsége rendkívül csekély — sőt lehetséges, hogy a kép­viselői disszidálások miatt nincs is meg —, arra töreke­dett, hogy valamilyen közös formulát találjon Barzelékkal, amelynek alapján az ellenzék feladja negatív álláspontját a szerződések iránt. A kancellár elképzelése az volt, hogy a szerződések mellé — amelyek természetesen mint kétoldalú állami okmányok, nemcsak el­veiket illetően, de szövegük­ben is érinthetetlenek és fneg- változtathatatlanok — egy kö­zös parlamenti nyilatkozatot fogadnának el. Ez a nyilatko­zat lett volna hivatott magya­rázni a szöveget. Barzeléké vi­szont olyan megállapításokat tartalmazott volna, amelyek ellentétben vannak a szerző­dés szövegével. Az ellenzék mindent, ami miatt a szerződé­seket megkötötték — határok sérthetetlensége, a két német állam létezésének elfogadása és jó kapcsolatuk kialakítása stb. — kétségbe akart vonni a nyilatkozatban. BRANDTEK rendkívül tü­relmesen keresték a közös hangot, nem utolsósorban azért, mert ezzel.az országban a hangulatot tovább javíthat­ták volna saját maguk és a szerződések javára. E taktika értelmében Brandték belemen­tek abba is, hogy az eredeti­leg csütörtök-péntekre terve­zett vitát a jövő hétre halasz­AZ ÁLLÁSPONTOK közele­dése azonban szinte megold­hatatlan feladatnak látszik. Eközben nő a türelmetlenség a szociáldemokrata párton, sőt parlamenti frakción belül és az országnak a szerződések te­tő alá hozását követelő közvé­leményben is. A JELEK SZERINT tehát a jövő hét kedden-szerdán döntésre viszi a dolgot a Brandt-kormány. Közben szombaton Rogers amerikai külügyminiszter Bonnba érke­zik és a hírek szerint eszme­cserét folytat Brandttal, de va­lószínűleg Barzellel is. Köz­vetlen véleménynyilvánításra amerikai részről a nyugat-né­metországi belpolitika kérdé­seiben nem várható, de nem beszélni a ratifikáció körül ki­alakult helyzet nemzetközi aspektusairól, 6zinte aligha le­het elkerülni. Különösen ne­héz erről hallgatni Nixon moszkvai útja előtt. A MOSTANI hét vége min­denesetre megint igen izgal­masnak ígérkezik az NSZK- ban. Amerikai tengerészgyalogosok szállnak partra Da Nang közelében? (Folytatás az 1. oldalról.) tek reggel erős harcok folytak An hoc tartományi székhely térségében. A felszabadító erők tüzérségi egységei ezen a napon is rakéta- és agyú- tüzet zúdítottak a város és környékének katonai cél­pontjaira. Közben a felszabadító erők továbbra is szorongatott hely­zetben tartják Hűé egykori császárvárost. Előrenyomulá­suk közben, pénteken tűz alá vették a várostól 16 kilomé­terrel nyugatra lévő King tá­maszpontot és tőle mindössze három kilométernyire építet­tek ki állásokat. A támasz­pont térségébe száz különbö­ző típusú rakéta és akna csa­pódott be. Új csúcspontra szökött fel a vietnami válság lázgörbéje az amerikai fővárosban csü­törtökön este, azt követően, hogy az USA képviselője Pá­rizsban ismét megszakította a négyes értekezlet tárgyalása­it. Miközben a külügyminisz­térium szóvivője a Nixon- kormány „mélységes csalódá­sát” fejezte ki amiatt, hogy — szavai szerint — „üresnek találták” a VDK képviselőjé­nek diplomáciai poggyászába Pentagon szóvivője megkezd­te a sajtó és a közvélemény hangulati felkészítését a VDK elleni hadműveletek további eszkalációjára. ■ Friedheim, az amerikai hadügyminisztérium szóvivő­je pénteken kijelentette: nincs kizárva, hogy amerikai tenge­részgyalogosok szállnak part­ra Da Nang közelében „a Dél-V ietnarnból kivonuló amerikai csapatok védelmé­re”. ITALIA Lezárult a választási hadjárat Vasárnap reggel hét órakor nyílnak Olaszországban a vá­lasztási körzetek. 37 milliónál több férfit és nőt várnak az urnák elé az egy évvel előbb­re hozott parlamenti és szená­tusi választásokon. Ami a kilátásokat illeti, ma még Rómából is rendkívül ne­héz akár csak hozzávetőleges jóslatokba is bocsátkozni. Az elmúlt heteket a rendkívül za­jos és minden bizonnyal az ed­digieknél sok milliárddal több lírát felemésztő korteshadjá­rat jellemezte. Az olasz ke­reszténydemokrata párt poli­tikájában — erre mutattak rá az Olasz Kommunista Párt nagygyűlésein — bizonyos jobbratolódás érezhető. Jól tükrözi ezt Giulio Andreotti ügyvezető kormányfő csütör­tök esti, a televízió képernyő­je előtt megtartott sajtókonfe­renciája is. Az egyszínű ke­reszténydemokrata kabinet el­nöke támadta az Olasz Szocia­lista Pártot, amiért az „bizo­nyos kérdésekre nem adott egyenes, félreérthetetlen vá­laszt”. Megfigyelők szerint Andreotti elsősorban azt ve­tette Mancini szemére, hogy nem határolták el magukat kellőképpen a kommunisták­tól. A kilenc nagy olasz párt ve­zetői péntek este a televízió­ban rövid felhívást intéztek választóikhoz. E nyilatkoza­tokkal, továbbá az Olasz Kom­munista Párt és a neofasiszták nagygyűlésével lezárult a vá­lasztási hadjárat. Vajon a május 7—8-i vá­lasztások hoznak-e fordulatot az olasz politikában? Az elője­lek arra mutatnak, hogy csak jelentéktelen eltolódások vár­hatók. Csütörtök este a római nemzetközi sajtóklubban ösz- szegyűlt tudósítók véleménye szinte megegyezett abban, hogy a neofasisztáknak — minden erőfeszítésük ellenére — sem sikerül döntő módon előretörniük. Ami a keresz­ténydemokraták esélyeit illeti, nagyjából az elmúlt választá­sokon elért szavazatok meg­szerzése látszik valószínűnek. Az Olasz Kommunista Párt a baloldali egység jelszavával lépett fel. Kétségtelen, hogy ez a politika kimozdulást jelen­tene Itália jelenlegi, stagnáló, a gazdasági helyzetben is jo­gos aggodalmakra okot adó helyzetéből, ám a szélsősége­sek manőverei csökkentették a kedvező kilátásokat. Feltrinelli rejtélyes halála, az anarchis­ták merényletei a jobboldal malmára hajtották a vizet. A péntek reggeli jobboldali olasz sajtó — bizonyára nem vélet­lenül — ezzel kapcsolatban arról ír,, hogy bizonyos balol­dali elemek baloldali fordula­tot készítettek elő, esetleg még puccs vagy polgárháború árán is. Kétségtelen, hogy a korábbi középbal kormányzati formu­la feltámasztására alig van re­mény Olaszországban. Ám a válság megoldására jelenleg csekély a kilátás. A 37 millió választó legfeljebb megerősíti az olasz politikai helyzet ed­dig is meglehetősen tarka ké­pét anélkül, hogy meghatáro­zó módon változásra kénysze­rítené az ország politikáját. MINT BERLINBEN ÉS BONNBAN egyidejűleg kö­zölték, a két német állam közötti általános közlekedési szerződést május 12-én, azaz jövő pénteken parafálják Bonnban. A SZOVJETUNIÓ pénteken felbocsátotta a Kozmosz-so­rozat 488. műholdját. Az algíri hármas csúcs SZADAT MA TUNISZBA REPÜL Arab csúcs Algériában, balról jobbra: Bumedien algériai, Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök. Az Arab Köztársaságok Szö­vetségének két tagállama és Algéria kapcsolatai szorosabb­ra fűzésének jegyében tanács­kozik Algírban második napja Bumedien algériai, Szadat egyiptomi, és Kadhafi líbiai államfő. A három elnök csü­törtökön este tartotta első esz­mecseréjét a hivatalos delegá­ciók bekapcsolódásával. Pénte­Kiprianu lemondott Sz; zz Kiprianu ciprusi külügj miniszter pénteken be­jelentette lemondásált. Kipria­nu a függetlenség elnyerése, azaz 1960 óta töltötte be a földközi-tengeri szigetország külügyminiszterének tisztsé­gét. Kiprianu nyilatkozatában hangsúlyozza, hogy akarata el­lenére mond le tisztségéről, majd végezetül felhívta a cip­rusi népet, hogy „egységben éljen és dolgozzék Makariosz elnök vezetésével, aki Grivasz tábornokkal együttműködve kedvező megoldást talál majd Ciprus problémáira". ken délelőtt folytatták csúcs- értekezletüket. Az algériai rá­dió jelentése szerint az első napi megbeszélés napirendjén a palesztinai probléma és az arab egység kérdése szerepelt A három elnökkel párhuza­mosan a külügyminiszterek is tanácskoznak, ők készítik elő a közös közleményt ★ A hármas csúcsértekezlet befejeztével Szadat elnök ma délelőtt háromnapos hivatalos látogatásra Tunéziába repül. Ez lesz egyiptomi részről az első elnöki látogatás Tunisz­ban. A két ország kapcsolatai éveken keresztül nem a leg­jobbak voltak, elsősorban a palesztinai probléma rendezé­séről vallott eltérő nézetek mi­att. Hárman a pályán A tervek szerint novemberben Párizsban tart.iák az Ang­liával, Norvégiával, Dániával és Írországgal kibővített Kö­zös Piac, az úgynevezett Tízek első csúcsértekezletét. A proto­koll szerint Franciaország köztársasági elnöke, Pompidou, mint vendéglátó foglalja majd el az elnöki széket. A valóság­ban persze az összegyűlt kormányfők egyáltalában nem pro- tokoll-értekezleten vesznek részt, hanem a nyugat-európai hatalmi harc csatáit vívják az új feltételek között. Világosan kell látni ugyanis, hogy Nagy-Britannia és társainak belépésével nemcsak Nyugat-Európa gazdasági in­tegrációs problémái, hanem a hatalmi-politikai, sőt a katonai egyensúly kérdései is új fényben jelennek meg. Kiindulópontként mindenekelőtt annak az országnak a ha­talmi törekvéseit kell megvizsgálnunk, amelynek belépése a változásokat előidézi. Ez az ország: Nagy-Britannia. Téve­dés lenne azt hinni, hogy az angolok (pontosabban az angol uralkodó osztály alapvető érdekeit kifejező tory-kormány) számára csakis gazdasági okok diktálták a Közös Piachoz való csatlakozás szívós követelését. Szerepet játszottak ebben rendkívül fontos hatalompolitikai okok is! Az angolok ugyanis gondosan felmérték azt a nyugat­európai politikai-hatalmi helyzetet, amely a Közös Piac létrejötte óta kialakult. Figyelembe vették, hogy ennek két jellemvonása volt eddig. Az egyik: Nyugat-Németország „gaz­dasági óriás és politikai törpe” volt. Más szavakkal kifejezve: az NSZK ugyan a Közös Piac vezető gazdasági hatalma, a nyugat-európai -integráción belül azonban nem tudott egyér­telműen vezető szerepre szert tenni, miután a második vi­lágháború következményeképpen katonai-politikai értelemben nem teljes jogú nagyhatalom. A második jellemvonás: Francia- ország, amely gazdaságilag jóval gyengébb, messzemenően ki­használta azt a tényt, hogy a Hatok házatáján az egyetlen olyan hatalom volt, amely állandó tagja a Biztonsági Tanács­nak, s amelynek ha mégoly korlátozott mértékben is, de saját atom-ütőereje van. Az angol uralkodó osztály természetesen világosan látja, hogy a nyugatnémet gazdasági és a francia politikai hatalom­nak ez a hullámzó és ingadozó egyensúlya kiváló hatalompo­litikai lehetőségeket biztosít London számára. Ha Anglia nem „ugrik át” Európába, akkor óhatatlanul egyre jobban az Egyesült Államokhoz csapódik és önálló hatalmi szerepe foko­zatosan elenyészik. A Közös Piachoz való csatlakozás ezzel szemben módot nyújt arra, hogy Nagy-Britannia sok szempontból vezető sze­repre tegyen szert Nyugat-Európában. Ennek gazdasági alapja az, hogy jóval hatásosabban mérheti össze termelési kapaci­tását az NSZK-val, mint Franciaország. Egyes területeken pedig — a technológiai kutatások színvonala, a nemzetközi bankrendszerben játszott szerep stb. — kifejezetten fölény­ben van. Politikailag és katonailag pedig határozott előny­ben van Franciaország felett. Éppen úgy állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak, atomütőereje azonban minden jel sze­rint nagyobb szabású mint a franciáké, s emellett a korábbi megállapodások értelmében a nyugat-európai országok közül egyedül birtokosa bizonyos amerikai atomtitkoknak. Adva vannak tehát a Nyugat-Európa feletti angol hege­mónia alapfeltételei. A gyakorlatban ez alighanem azt fogja jelenteni, hogy London afféle „döntőbírói szerepre” számít. Úgynevezett „mozgó egyensúlypolitikát” szeretne kidolgozni. Ennek során az egyes vitás gazdasági, politikai és katonai kérdésekben aszerint áll majd Franciaország, illetve az NSZK oldalára, hogy melyik változat felel meg Anglia hatal­mi érdekeinek. Ez lenne hát az angol uralkodó osztály alapvető hatalmi elképzelése. S mint láttuk, vannak is bizonyos esélyei a meg­valósulásra. Ami Nyugat-Németországot illeti, pillanatnyilag a leg­közvetlenebb összefüggés az, hogy Brandt kormányának sikerül-e ratifikáltatnia az úgynevezett „keleti szerző­déseket”. Amennyiben ez sikerül, akkor — az álta­lános európai és világhelyzetet érintő pozitív hatásán túlmenően — feltétlenül megerősödik az NSZK politikai sú­lya. A szerződések ratifikálása ugyanis az eddigieknél sok­kalta inkább módot nyújtana az NSZK-nak arra, hogy fon­tos politikai kérdésekben közvetlen érintkezést találjon a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal. Ami Franciaországot illeti, ott a hatalmi ellenlépések fő megjelenési formája a meglepetésszerűen bejelentett Pom- pidou-féle népszavazás lett volna a Közös Piacról. Belpoliti­kai és taktikai tényezőkön túlmenően Pompidou-t elsősor­ban az vezette a népszavazás meghirdetésére, hogy Angliában rendkívül erős a Közös Piachoz való csatlakozás ellenzéke. Ilyen körülmények között: ha egy népszavazással a jelenlegi fran­cia rezsim demonstrálni tudja, hogy nagyszabású többséget sorakoztat fel a Közös Piac kibővítésének gondolata mögé — az mindenképpen erősítené Franciaország hatalmi helyzetét. Egy még mindig nem teljes jogú nagyhatalomként szereplő NSZK és egy hatalmi tervekkel rendelkező, de mélyen meg­osztott Anglia oldalán Franciaország ismét úgy szerepelne, mint a Közös Piac vezető politikai hatalma. S a továbbiakban ennek megfelelően léphetne fel az amerikaiakkal folytatandó igen kemény gazdasági-pénzügyi tárgyalásokon! Mint a nép­szavazás eredményeiből kiderült, Pompidou számításai nem váltak be. Az eddigi francia-nyugatnémet „balansz” helyett tehát a Közös Piacon kialakuló új hatalmi harcot, elsősorban a belépő Anglia hegemon-törekvései, másfelől, az NSZK és főként Franciaország ellenlépései fémjelzik. A küzdelem persze még ki sem bontakozott, hiábavaló kísérlet lenne tehát az esélyek latolgatása. Annyi bizonyos, hogy most már „hárman játszanak a pályán”, ami azt jelenti, hogy az angol —NSZK—francia háromszögben a kapcsolatok az eddi­ginél bonyolultabbakká válnak és az összes részvevők számára több lehetőség adódik a manőverezésre, mint eddig. AZ „APOLLÓ 72” UTAZÓ NAGYCIRKUSZ AZONNALI BELÉPÉSRE KERES műszaki segédmunkásokat magyarországi és külföldi turnéra. Jelentkezni lehet „APOLLÓ ’72” cirkusz ’átszási helyein, május 3., 4., 5-én Törökszentmiklóson, a vásártéren, május 6., 7., 8-án Cegléden, a Vörösmarty téren, május 9., 10., 11-én Jászberényben, a vásártéren. t ti

Next

/
Thumbnails
Contents