Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-31 / 126. szám
1972. MÁJUS 31., SZERDA K*T MEGYEI «MfiVíiij) KGST-szekciotanácskozás Székesfehérvárott megkezdődött a KGST gépipari állandó bizottsága autóipari szekciójának 31. ülése. A tanácskozáson hét tagország képviselői vesznek részt Zsámbéki trafók A zsámbéki Vegyes Ktsz vil- lamosmühelyében transzformátorokat készítenek az asszonyok. A kis villamos átalakítókból naponta több mint száz darab kerül le a szalagról. Foto: Urbán Az agglomerációs övezetben (1.) A mozgó család Az agglomerációs gyűrű egyre nő, a főváros környéki települések lélekszáma évről évre emelkedik. A „szorító gyűrűbe” érkezők célja Budapest, az ipar — se célért sok mindent feladnak. Ki így, ki úgy él. Közülük egy családról szól ez az írás. Mások talán másként csinálják, de sok a hasonló mozgó család is. P. J. egy Szolnok megyei nagyközségben élt, ahol a legkorszerűbb higanygőzlámpák világítottak, kultúrházuknak messze nem látta párját. A férfi a tsz-ben volt főállattenyésztő, de a közös ötvenhatban felbomlott, horthysta csendőrök lettek a község vezetői. P. J. mint kommunista feketelistára került. Az új, konszolidált vezetőség sem fogadta szívesen a főállattenyésztőt, talán szintén azért, mert kommunista. P. J. úgy érezte, el kell hagynia a nagyközséget. Nem sajnálta a szolgálati lakást, amelyet az uradalom almaválogatójából alakítottak ki, s mindössze egy szoba, konyhás volt Budapest kapujában A következő községbe egyszerű tehenésznek ment A keresete nem csökkent, csak a munkakörülményei rosszabbodtak. Az új szolgálati lakás sem volt különb, mint az otthagyott Nemsokára újra fel- szedelőzködött, s Budapest kapujába költözött, mivel úgy gondolta, ott jobbak a munkalehetőségek. Budapest kapujában, az erdőben 280 négyszög- öles telket vett, amelyen egy Román pártmunkások látogatása megyéében Kedden Pest megyébe látogatott Dragoescu Constantin, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, Górj megye pártbizottságának titkára és Totu Ion, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága propagandaosztályának alosztályvezetője, akik az MSZMP Központi Bizottságának vendégeiként tartózkodnak hazánkban. A megyei pártszékházban Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Novak Béla, az MSZMP budai járási bizottságának első titkára, valamint a megyei pártbizottság és a budai járási pártbizottság vezető munkatársai fogadták a vendégeket. A román pártmunkások délelőtt előadást tartottak a megyei pártbizottságon, illetve a Pest megyei pártbizottság péceli pártiskoláján a Román Kommunista Párt tapasztalatairól az ideológiai munka és a dolgozó tömegek szocialista nevelése terén, valamint a szocialista társadalom építésének romániai feladatairól. Délután a budai járás életével ismerkedtek, ellátogattak Budaörsre, Törökbálintra, Érdre és a toki termelőszövetkezetbe. 150 centiméter magas kunyhó állt. Ezt a kalyibát a földből ásták ki, oszlopokat tettek a tetejére, rőzsével, homokfölddel takarták be. Abban az időben sok kunyhó állt az erdőben, e terület olyan volt, mint az egykori Valéria-telep. Sok bádogépület sorakozott egymás mellett, víz-villany nem volt. Az erdőben többen máról-holnapra éltek, s csak a „beivó-pohárra valót” keresték meg. Végigdanolták az utcát, néha verekedtek, de lopások nem nagyon voltak. P. J. olyan kicsi akáckerítést húzott, hogy a macska is átugorta, mégsem lopták el udvaráról 25 hektó borát. Egyébként a férfi hat és félezer forintért vette ezt a lakot. P. J. nem bánta a körülményeket, csak a lábát akarta megvetni. Deszkából, kátránypapírból csinált egy fészert, ahová azokat a bútorokat helyezte, amelyek a kunyhóba nem fértek el. De akkora volt a víz, hogy a penész mind megette a bútorokat. A férfi ekkor Budapesten, a XVIII. kerületi ERDÉRT-nél dolgozott, mint segédmunkás. Később brigádvezetővé nevezték ki, majd megválasztották a telep párttitkárának. Megkereste a havi két és fél, háromezer forintot. A fizikai munka nem volt kellemes, de nem is olyan nehéz, hogy meg ne lehetne szokni. A mezőgazdasági szakember eddig legtöbbet csak a ceruzát forgatta, a fatelepen pedig cipekedett. De egy célja volt: most már letelepszik. Azt tartotta, ha egy fa gyökeret ereszt, nehéz elmozdítani. Ezért kevésbé érdekelte a lakás és a munka. A telek 1959-ben P. J. talált a községben egy telket, amelyen egy szoba-konyhás, s négy csupasz fal állt. A férfi megállapította, hogy a falak rakottak, alattuk beton, sóder, cement található, kiszámította, hogy megéri a 12 300 forintot, reális árat fizetett. P. J. családjával idejött, s egy 4x4 méteres épületet emeltek, cserepes sekre. A NATO 1970-tm és 1971-ben tartott ülésein olyan képmutató kijelentések hangzottak el, hogy nem szentesíthetik Európa megosztottságát, azaz két német áilam létezését Európában. Európa népei nem lehettek tétlen szemlélői azoknak a folyamatoknak, amelyek közvetlenül érintik létérdekeiket, nem nézhették ölbetett kézzel a nemzetközi politikai légkör enyhítéséért, a biztonság és a gyümölcsöző államközi kapcsolatok megvalósításáért síkraszálló erők és az ezzel szembeszegülök konfrontációját. Európa társadalmi erőinek széles körű mozgalma bontakozott ki abból a felismerésből, hogy a népek sorsdöntő érdekei közösek, függetlenül attól, hogy szocialista vagy tőkés országban élnek. A minden népet egyaránt fenyegető nukleáris konfliktus borzalmainak elhárítása, az anyagi és szellemi javak védelme, az összes ország és nép számára előnyös jószomszédi kapcsolatok és sokoldalú együttműködés a legszélesebb társadalmi rétegek érdekében áll, tekintet nélkül ideológiai, politikai nézeteikre, hovatartozásukra. Kontinensünk legkülönbözőbb társadalmi rétegeiben fokozottan tudatossá vált, hogy a közös érdekek képviselete csak közös akaratban, együttes fellépésben valósítható meg. Kibontakozott Európa haladó közvéleményének széles körű mozgalma, amely kiterjed kontinensünk valamennyi országára, a szervezett munkásokra, parasztokra, alkotó értelmiségiekre; kommunistákra, szocialistákra, szociáldemokratákra, hívőkre és ateistákra; parlamenti körökre, üzletemberekre, nőkre és férfiakra, idősebbekre és az ifjúságra. Számos országban nemzeti bizottságok, kezdeményező csoportok és egyéb szervezeti keretek alakultak az európai biztonság és együttműködés nemes ügyének szolgálatára; a társadalmi erők mozgósítására. Szakszervezeti, ifjúsági, egyházi, bákemozgalmi és egyéb nemzetközi találkozók sorozatára, a legkülönbözőbb szintű és összetételű konferenciák, szemináriumok, ankétok, szimpozionok, kerekasztal-ér- tekezletek, párbeszédek, egész sorára került sor, amelyeken a szocialista és a tőkés országok társadalmi képviselői cserélték ki nézeteiket az európai helyzet megoldásra érett problémáiról, és arról, hogyan lehet a közvéleményt mozgósítani e problémák megoldásának előmozdítására. E mozgalom keretében kezdeményezték a belga közéleti személyiségek az európai közvélemény képinselőinek közgyűlését. amelyet június 2-ára hívtak össze Brüsszelbe. A népek e nagy jelentőségű fórumán kontinensünk országaiból a legszélesebb társadalmi rétegek, a politikai pártok, társadalmi és tömegszervezetek, egyházak, kormányközi szervezetek képviselőinek és közéleti személyiségeinek százai vesznek részt. A fórum résztvevői megvitatják, hogy a közvélemény milyen módon segítheti elő a feszültség tartós enyhítését, a dolgozó emberekre súlyos teherként nehezedő fegyverkezési verseny lefékezését; a szembenálló katonai tömbök megszüntetését, egy minden európai országot magában foglaló kollektív biztonsági rendszer megteremtését. összevetik nézeteiket az eltérő társadalmi berendezkedésű országok közötti gazdasági, kereskedelmi, műszaki és tudományos, valamint a kulturális és az emberi környezet védelmében történő együttműködés Tehetőségeiről. A fórum fontos feladata lesz, hogy az érdekelt kormányokat konkrét cselekvésre késztesse a biztonsági és együttműködési konferencia érdemi előkészítésére és mielőbbi összehívására. A közgyűlésen, a véleménycsere alapján, sor kerülhet olyan ajánlások és javaslatok kimunkálására is, amelyek a biztonsági és együttműködési konferenciát előkészítő kormányok számára hasznosak lehetnek. Hazánk közvéleménye egyetértéssel és támogatással követi a társadalmi erők erőfeszítéseit egy olyan új Európa kialakításáért, ahol a fenyegető veszélyek helyett a békés egymás mellett élés elvei uralkodnak; ahol a különböző országok és népek között sokoldalú és gyümölcsöző együttműködés jön létre minden lehetséges területen. A szocializmus építésén munkálkodó magyar dolgozó nép azt vallja, hogy égy ilyen magasztos célért való küzdelem egyaránt szolgálja a ma élő és a jövő nemzedék alapvető ügyét, s mint ilyen, megér minden erőfeszítést. féltetővel. Ez lett a tanulószoba, a konyha, a kamra, minden. Ez kb. hatezer forintba került, mivel az épület aljába téglát raktak. Nem tudták, meddig élnek így. Kb. egy évig laktak a sufniban, a következő tavaszon feltették a tetőt a négy meglevő falra. Egy szoba, egy konyha, egy kamra készült el, mindez 80 ezer forintba került. Honnan volt pénze P. J.-nek? Hozott ő Budapest kapujába hízót, anyakocát, tehenet, bort, eladta, ebből vásárolta az anyagot — ő maga volt az ács, a kőműves. Egy megfogadott kőműves csak a nevét adta, de mindent a férfi és a család csinált. A feleség örült a legjobban az építkezésnek, mondta is néhányszor: én azt hittem, paraszthoz megyek feleségül, s nem vándorcirkuszoshoz. Innen aztán sehová — adták ki a jelszót. 1962-ben a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése volt a cél, a fatelepi párttitkárt megkérték, hogy menjen el Bács megyébe agro- nómusnak, vagy tsz-párttitkár- nak. De Budapest kapujában a tsz-ben megüresedett egy állattenyésztői állás. P. J. itt lett főállattenyésztő, s hat évet dolgozott a közösben. Közben többször összeszólalkozott az elnökkel szakmai kérdésekben. A végén bírósági ügy lett, P. J. el akarták ítélni: „állatelhullás felületes munka miatt.” De a férfi védekezett, felhozta, hogy ő ezen és ezen a vezetőségi ülésen szólt, s az elnök ezt mondta: nem értek hozzá, csináld meg pénz nélkül. P. J. megnyerte a pert, sőt még ő nyújtott be kárigényt a tsz ellen. A gazdaság három napon belül fizetett. 1968-ban P. J. a Maglódi úti sörgyárba járt dolgozni, egy évig fizikai munkát végzett. De itt nem találta a helyét, átment a kőbányai acélöntő vállalathoz. A mai napig itt tevékenykedik, bonyolult betanított munkát bíznak rá: a darukezeléstől a síkköszörülésig szinte mindenhez ért. Most két-háromezer forintot keres. Mint a fa A házat felfújták és megnőtt. P. J. lánya bejelentette, hogy férjhez akar menni. OTP-hitelt kértek, s plusz egy szoba-konyhát, kamrát, padlásfeljárót építettek. Nagyobb részét téglából, csak a szoba fala vályog, mert az melegebb. A ház kb. 350 ezer forintot ér. Hét méter hosszú mellék- épülettel rendelkeznek, van az udvaron sufni, tyúkól, szőlő és gyümölcsfa. A házat félig körbe elkerítették, s mindenhová betonjárda vezet. Az épület még nincs bepucolva, s ha ez megtörténik, plusz 50 ezerrel többet ér majd az ingatlan. Idén ez a céljuk. P. J. lánya és veje a Ganz kapcsolóban, fia a Ganz-MÁ- VAG-ban dolgozik. Gyökeret eresztettek, mint a fa. Fóti Péter A bánásmód R égi igazság: minden emberrel másképpen kell bánni, mert nincs két egyforma ember a világon. Persze, ez igen magas követelmény, ezért ma még nem is várható el mindenkitől, akire emberek ügyét, baját bízták. Az is igaz viszont, hogy egyre több azoknak a kisebb-na- gyobb vezető beosztású embereknek a száma, akik környezetük alapos ismeretében képesek megfelelni ennek az igénynek. Van 'azonban néhány olyan alapvonása az emberekkel való bánásmódnak, amelyet nem nélkülözhet semmilyen vezetési gyakorlat. Már csak azért sem, mert a szocialista társadalomban ezek szinte törvényszerű, tehát természetes módszerek, 'amelyeknek kötőanyaga az a szocialista politika, amelyet folytatunk. Minden ember — különböző mértékben ugyan — ad saját önérzetére. Senki számára sem mindegy, hogy mennyire, milyen mértékben veszik figyelembe emberi méltóságát és menynyire tartják tiszteletben önérzetét. Volt idő, amikor ez mellékes tényezőnek számított. Ez a mellékesség abból a szektás politikai koncepcióból és vezetési stílusból származott, amely az embert inkább végrehajtóként, feladatokat teljesítőként kezelte, s kevésbé figyelt a gondolkodó, érző, örülni és bánkódni tudó személyre. Nem azért, mert ezt szándékosan így határozta el az ötvenes évek elejének politikai vezetése, hanem mert rossz politikai elgondolás szükségképpen párosult a rossz, hibás gyakorlattal és munkamódszerrel. H a nem igénylik minden fokon az emberek véleményét, javaslatait, támogató vagy bíráló észrevételeit, akkor azt kezdik érezni, hogy ők voltaképpen parancsvégrehajtók, terv- vagy határozatteljesítők. S ebből az objektív helyzetből eredő gondolkodásmód előbb-utóbb eljut eddig a kérdésig: mi vagyok én? Ember... gép- eszköz? ... Az olvasó arra gondolhat, hogy valamiféle elvont dologról van szó. holott egészen egyszerű napi kérdés ez. Hogyan bánunk egy- egy közösségben, munkahelyen, iskolában, hivatalban az emberrel? Ügy bánunk-e, ahogyan politikánk megkívánja, sőt megköveteli, tehát ahogyan ezt hirdetjük, vagy másképpen? Mi a legfontosabb? Az, hogy az embereket mindenhol felnőttként kezeljék: kérjék véleményüket, vegyék komolyan szavaikat. S ezzel eljutottunk a kérdés lényegéhez: a demokráciához, amelyet minden erőnkkel fejleszteni, erősíteni kívánunk. A legnagyobb ereje a párt politikájának éppen az, hogy milliók gondolkodása, egyetértő — és ha kell, kritikai — Véleménye övezi; ez óvja meg nagyobb hibák és tévedések elkövetésétől is. Ott, ahol ezt a zsilipet elzárják, voltaképpen ennek az egészséges politikának az érvényesülése előtt csukják be az ajtót. P ersze, nem minden ember jutott el addig, hogy a közügyek (üzemi, hivatali, társadalmi ügyek) iránt érdeklődjék. De éppen az érdeklődés és a beleszólás iránti politikai igény konkrét érvényesítése az, amely több és több embert visz el a közügyek iránti érdeklődésig, beleszólásig, s a cselekvő részvételig. Számuk gyarapodása tulajdonképpen a politika végrehajtásától, még pontosabban: a személyes bánásmódtól függ! Ott, ahol a különböző beosztású, fölé- és alárendeltségi viszonyban élő emberek egymás iránti becsülését, tiszteletét a végzett munka, a jó személyes magatartás határozza meg, s nem elvtelen, kéz kezet mos, vagy sógor-koma barátságok, ott egészséges, jó a közérzet. Viszont ott, ahol éreztetik és még gőgösen fitogtatják is a kisebb-na- gyobb pozícióval járó hatalmat, ott bizony az önérzetes ember esze-lelke nem nyílik meg. S nem érzi azt a gyakorlatban, a valóságban, amit hirdetünk naponta politikánkkal. Ahol tere van és foganatja a szónak, ott szívesen beszélnek és cselekszenek is, de ahol mindig az a „legokosabb”, akinek legnagyobb a rangja — ott inkább őszintétlenkednek, vagy hízelegnek, mert ezt látják — helytelenül ugyan, de mégis — a legcélravezetőbb magatartásnak. Ilyen helyen nem az önérzettel összefüggő kérdések jelentősége dominál, hanem az egzisztenciális meggondolásé, sőt a személyes érvényesülésé. Ez határozza meg a viselkedést. Az ilyen közösségre mondják, hogy rossz szellemű. S ezt joggal mondják. De nem az emberek magatartásától rossz szellemű, hanem attól a vezetési stílustól, amelyet egy-egy vezető meghonosít azáltal, hogy nem tud politikai igényeink szerint bánni az emberekkel. A fölé- és alárendeltségi viszonyban a munkáshatalom okos céljait, humánus, tisztességes tartalmát, őszinteségét kell éreztetni, mert ezek a vonások jótékonyan hatnak az emberi cselekvésre. A z emberek többsége szereti, ha vele őszintén, határozottan, minden hátsó gondolat nélkül, egyenesen beszélnek, végtelen jó szándékkal az egyenrangúság egyszerűségével. A valóságos rangot ugyanis legtöbbször a tudás és a hozzáértés adja meg. S. J. VECSESEN Bővíteni kell a szolgáltatások körét Mintegy másfél ezren dolgoznak helyben, Vecsés ipari üzemeiben — állapították meg a közelmúltban megtartott tanácsülésen —, a legnagyobb létszámú üzem a csaknem 300 dolgozót, zömében nőt, foglalkoztató Háziipari Szövetkezet. A legnagyobb termelési értéket — az idei terv szerint 67 millió forintnyi terméket — a VIZÉP Vállalat állítja elő, s a lakossággal a legközvetlenebb kapcsolatban — érthetően — a sütőipar van. A pékségek tavaly 20 és fél ezer mázsa kenyeret és péksüteményt sütöttek. Várhatóan a második félévben áll munkába a MAVAD korszerű központi telepe, és jó ütemben épül a Gabona Tröszt zsákcsomagoló és kiszerelő üzeme is. A tanács vezetői és az egyik fővárosi gyógyszertár illetékesei között tárgyalások folynak egy csomagoló és raktározó esetleges letelepítéséről. A húszezer lakos szolgáltatási igényeinek kielégítése nem könnyű feladat. Az üzemek jellegüknél fogva viszonylag kis részt vállalhatnak ebből, annál nagyobb szerep jut a szolgáltatást végző vállalatoknak és a kisiparosoknak. A közelmúltban megnyílt Patyolat-felvevőhely nem is kis lépés volt előre ezen a téren. Enyhítenek a gondokon a Vegyes Ktsz és az üllői ÁFÉSZ szolgáltatásai. A kisiparban a jelenleg foglalkoztatottak száma meghaladja a másfél százat. Ám mindez kevés. Nincs, illetve kevés egyebek között a női és férfi- szabó, a cipész, és a különböző építőipari szakmákban dolgozók sem győzik a munkát. A tanácsülés egyértelműen megállapította: „egyes ipari szolgáltatások bővítése indokolt és szükséges”. A megvalósítás érdekében a tanács támogatja valamennyi szakmában az iparigazolvány, illetve a kisipari működési engedély kiadását. <
