Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-31 / 126. szám
rest iiEcrei 1972. MÁJUS 31., SZERDA FgjKUSZ IRA - tűzszíinst AZ IR KÖZTÄRSASÄGI HADSEREG (IRA) úgyneve zett hivatalos szárnyának dublini központja hétfőn este bejelentette, hogy „azon. nali hatállyal felfüggeszti ka tonai tevékenységét egész Észak-Irország területén”. A mozgalom csak az önvédelem jogát tartja fenn, és ígéri, hogy megoltalmazza Londonderry elbarikádozott katolikus gettóit a hadseregtől és a jobboldali szélsőségesektől.,^ további fegyveres tevékenység” — közölte az IRA — csak súlyosbíthatja a helyzetet. A NYILATKOZAT, amelyet a hivatalos IRA politikai szárnya, a Sinn Fein mozgalom központi bizottsága, és a republikánus klubok (pártszervezetek) nevében adtak ki, támadja a párhuzamos „ideiglenes” szárnyat a szek- taszeilemű bombamerényietek miatt. A megkülönböztetés nélküli terrorcselekmények a totális polgárháború kirobbanásának veszélyével járnak BELFASTBAN az angol kormányszervek hidegen reagáltak a hírre. William White- law-nak, az ír ügyek miniszterének szóvivője kijelentette: „Természetesen minden béke- kezdeményezést helyes lépésnek tekintünk. A kérdés csak az, hogy engedelmeskednek-e majd az utasításnak, s hogy befolyásolja-e a döntés az ideiglenes szárnyat?” William Craig, a szélsőséges protestáns ulsteri élcsapatmozgalom vezére, „nem tulajdonított fon toseágot” a fejleménynek. Kedd reggeli angol lapjelentések szerint Belfast katolikus negyedeiben némi nyugtalansággal fogadták a hivatalos IRA tűzszünetét A lakosság egy része úgy vélekedett, hogy a szervezeteknek fontos szerepe volt a belfasti katolikus lakónegyedek védelmében. Az ír Köztársasági Hadse reg ideiglenes szárnya a hat észak-írországi tartományban általában védelmi stratégiát követett és megtorlásokat alkalmazott az angol hadsereg túlkapásai miatt. (A london derryi „véres vasárnapot” a hivatalos IRA emlékezetes terrorcselekménnyel bosszulta meg). A hivatalos szárny azonban a katolikus szervezetek számlájára írható merényleteknek legfeljebb a negyedrészét hajtja végre. Az ideiglenes IRA, a plasztikbombás hadjárat fő viselője, dublini képviseletei útján már hétfő este közölte, hogy ami őt illeti: „nem változott meg semmi”. ILY MŰDÖN a katolikusok egyoldalú tűzszünete nem jelenti szükségszerűen azt. hogy valóban alábbhagynak Észak- Ironszágban a terrorcselekmények. A láthatólag politikai indítékú döntésnek azonban lehetnek távlati következményei. Londonderryben ugyanis a katolikus lakosság egy része mozgalmat indított abból a célból, hogy rávegye a tűzszünetre mindkét IRA- számyat. Az ideiglenes IRA- ra a történtek után még nagyobb nyomás nehezedik majd. A kormányhatóságok titokban azt remélik, hogy a nyomás idővel az észak-írországi republikánus gócok: Londonderry, Bogside és Creg- gan negyede, Belfast Bally- murphy lakótelepe védelmére korlátozzák majd az ideiglenes IRA szerepét is. MIKÖZBEN a republikánus mozgalmak kezdeti egysége megingott, az ír kommunisták felhívást intéztek az antiunio- nista politikai erők egységének fokozására. Az ír KP nyilatkozatban sürgette, hogy az észak-írországi polgárjogi szövetség égisze alatt hívják ösz- sze az összes antiunionista szervezet értekezletét az egység megteremtése céljából. Meg kell adni Észak-Irország népének a régen esedékes demokratikus jogokat, s a lehető legnagyobb egységet kell létrehozni a katolikusok és a protestáns dolgozók között is, akik egyaránt a brit imperialista politika áldozatai. A csúcstalálkozó eredményei Kiadták a szovjet-amerikai közös közleményt Az Egyesült Államok elnökének nyolcnapos szovjet- unióbeli hivatalos látogatásának befejeztével szovjet— amerikai közös közleményt adtak ki. A szovjet—amerikai tárgyalások felölelték a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések széles körét, nyíltak és mélyrehatóak voltak — állapítja meg a közlemény. Lehetővé tették azoknak a területeknek a pontosabb meghatározását, amelyeken megvannak a két ország szélesebb körű együttműködése fejlesztésiének távlatai, valamint azoké, ahol a felek álláspontja eltér egymástól. A tárgyalásokon kidolgozták és elfogadták a két ország közötti kapcsolatok alapelveit és az erről szóló dokumentumot Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon írta alá. Mindkét fél meggyőződése, hogy az e dokumentumban foglalt tételek új lehetőségeket tárnak fel a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti békés viszony, és kölcsönösen előnyös együttműködés számára. A felek áttekintve a szovjet —amerikai kétoldalú kapcsolatok különböző területeit, egyetértettek abban, hogy lehetséges és kívánatos e kapcsolatok fejlesztése. Kifejezték azt a szilárd szándékukat, hogy az említett dokumentumban kifejtett tételeknek megfelelően fognak el- ;ámi. A csúcstalálkozót megelőző tárgyalásokon, illetve magán a találkozón elért haladás eredményeképpen számos, s fontos egyezményt kötöttek. Ez elő fogja segíteni a kétoldalú együttműködés kiszélesítését, a közös érdekű területeken épp úgy, mint azokon, amelyek a béke és a nemzetközi együttműködés ügye szempontjából jelentősek. A csúcstalálkozó legfontosabb konkrét eredménye a SALT-megállapodás: egyezmény a hadászati r.aiké- taelhárító fegyverek korlátozásáról, ideiglenes megállapodás a hadászati támadó rakétafegyverek korlátozásáról. A felek megegyezésre jutottak olyan intézkedésekben, amelyek célja, hogy kedvezőbb feltételeket teremtsenek a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. A két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok kibővítése és megköny- nyítése érdekében, valamint konkrét intézkedések kidolgozása céljából a felek elhatározták, hogy közös szovjet— amerikai kereskedelmi bizottságot állítanak fel. Billaterális megállapodás született az incidensek elkerülésére a nyílt tengeren, a tudományos és műszaki együttműködés területén, az űrkutatási együttműködésre vonatkozóan az egészségügy és a környezetvédelem témakörében, valamint a tudományos, műszaki, közoktatási és kulturális cserékre vonatkozóan. A szovjet—amerikai közös közlemény jelentős teret szentel a nemzetközi kérdéseknek, s e téren is több eredményt mutathat fel. Igen fontos fejlemény a közleménynek az a határozott megállapítása, hogy az európai biztonsági konferencia előkészületeit „min- dfn felesleges késedelem nélkül” meg kell kezdeni. Ugyancsak figyelmet érdemel a dokumentumnak az a része, melyben mind a Szovjetunió, mind pedig az Egyesült Államok a leszerelési tárgyalások Fidel Castro Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) fejeződött be, majd a vendégek gépkocsiba ültek és a magyar államférfiak társaságában — díszmotorosok kíséretében — szállásukra hajtattak. A nyitott gépkocsiban helyet foglaló dr. Fidel Castrót és Kádár Jánost, a főváros fellobogózott utcáin a budapestiek tízezrei köszöntötték meleg szeretettel. „Éljen Fidel Castro”, „Éljen a kubai nép” — hangzott a piros nyakkendővel integető úttörők ütemes kiáltása, másutt rózsacsokrokkal, kis kubai zászlócskákkal integettek a főváros lakói. Fidel Castro délben a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök emlékművét. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délután az országházban fogadta dr. Fidel Castro Ruzt. Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke kedden délután az MSZMP KB székházában fogadta dr. Fidel Castro Ruzt, valamint kíséretét. Kedden délután az MSZMP KB székházában megkezdődtek a hivatalos magyar—kubai tárgyalások. Magyar részről a tárgyaláson részt vett Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Fock Jenő, az MSZMP PB tagja, a kormány elnöke, dr. Ajtai Miklós, a kormány elnökhelyettese, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szurdi István belkereskedelmi miniszter, Marjai József külügyminiszter-helyettes, Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszter-helyettes, és Meruk Vilmos, Magyar Népköztársaság kubai nagykövete. A kubai tárgyaló delegáció tagjai: dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, a kubai forradalmi kormány elnöke, dr. Carlos Rafael Rodriguez, Jósé Albert Naranjo Morales, Flavio Bravo Prado, Amaldo Ochoa Sanchez, Serafin Fernandez Rodriguez, Mauro Garcia Triana, valamint Floreal Chomón Mediavilla. folytatását, ezen belül a vegyifegyverek betiltását sürgeti. (Ezt a megállapodást koráb ban éppen Washington ma gatartása odázta el.) A két legfontosabb nemzetközi probléma — Indokína és a Közel-Kelet — közül az elsőbb í nem történt (nem is történhetett) előrelépés. A közös közlemény ez ügyben csak a két fél álláspontjának tömör ismertetését tartalmazza. A szovjet fél hangsúlyozta, hogy szolidáris azzal az igazságos harccal, amelyet Vietnam, Laosz és Kambodzsa népe vív a szabadságért, a függetlenségért és a társadalmi haladásért. A Szovjetunió szilárdan támogatja a VDK és a Dél-vietnami Köztársaság javaslatait, amelyek reális és konstruktív alapot szolgáltatnak a vietnami probléma rendezéséhez. Az amerikai fél hangsúlyozta, hogy a lehetőség szerint mielőbb véget kell vetni a katonai konfliktusnak és megerősítette elkötelezettségét az iránt az elv iránt, hogy Dél- Vietnam politikai jövőjéről magának a dél-vietnami népnek kell döntenie, külső beavatkozás nélkül. Az. Egyesült Államok megismételte, hogy kész komoly tárgyalásokat folytatni az észak-vietnami féllel az indokínai háború mindenki számára igazságos rendezése érdekében. A közel-keleti kérdésről sem jelent a kommüniké lényeges előrelépést — bár az Egyesült Államok, amely a korábbiakban igyekezett megkerülni a Jarring-missziót, most ígéretet tett annak támogatására. Végezetül a felek kifejezésre juttatták, hogy igyekeznek fokozni az ENSZ hatékonyságát, alapokmányának szigorú tisz- teletbentartása alapján. R. Nixon befejezésül elismerését fejezve ki azért a vendégszeretetért, amelyben részesítették a Szovjetunióban, meghívta L. I. Brezsnyevet, N. V. Podgornijt és A. IN. Koszigint, hogy a mind két fél számára alkalmas időpontban látogassanak el az Egyesült Államokba. A meghívást a szovjet fél elfogadta. Tavaszi tanácsülés Bonnban megnyílt a NATO miniszteri tanácsának tavaszi ülésszaka. Rogers külügyminiszter (balról) a megbeszélés előtt tájékoztatta az ülésszak házigazdáját, Brandt kancellárt a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról. William Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere nem kísérte el Nixon elnököt Kijevbe és az iráni fővárosba sem. Ehelyett már hétfőn Moszkvából egyenesen Bonnba utazott, ahol kedden megkezdődött a NATO miniszteri tanácsának kétnapos ülésszaka. Ez a tanácskozás voltaképpen hagyományos, menetrendszerű esemény az Atlanti Szövetségben, bizonyos időszakonként — jobbára tavasszal és ősszel — sor kerül rá és ezúttal a tagországok külügyminiszterei vesznek rajta részt. De a nagypolitikában, az igazán lényeges diplomácia terepén azért nincsenek ilyen csodás véletlenek. Egyszerűen naívság lenne úgy fogalmazni, hogy Rogers útiprogramja azért alakult így, mert Bonnban éppen ekkor ül össze az atlantiak miniszteri tanácsa. Az igazság az, hogy a nagy nemzetközi fejlemények valóban logikai láncolatot alkotnak és a jelenlegi helyzetben a következő lépést feltétlenül a NATO-nak kell megtennie, méghozzá mindenekelőtt az európai biztonsági konferencia sokolalú előkészítésének útján. Ez most már egyszerűen elkerülhetetlenné vált számukra. Mint emlékezetes, a biztonsági konferencia gondolata már régebben rendkívül népszerű a nyugati világban is. Nem véletlen, hogy nem akadt atlanti kormány sem, amely valaha nyíltan szembe mert [ fordulni a nagy tanácskozás ' gondolatával. Az atlanti taktika közismerten más volt: afféle obstrukciós magatartás, olyan módon, hogy bizonyos feltélekhez kötötték hozzájárulásukat a konkrét előkészületek megkezdéséhez. Az egyik ilyen feltétel a nyugat-berlini megállapodás életbe lépése volt. Ez, mint erre Brandt kancellár a mostani NATO-ülésszak megnyitójában is rámutatott, napokon belül megtörténik. Megtörténik, mert az ellenzék minden aknamunkája ellenére, Bonnban ratifikálták a keleti szerződéseket és ez sok mindent lehetővé tett. Így illeszkednek egymásba a logikai láncszemek, így válik plasztikusan érzékelhető igazsággá, hogy az enyhülés: folyamat. Ennek a folyamatnak jelentős állomása volt a NATO-tanácsülést közvetlenül megelőző moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó, amelyről Rogers, tájékoztatta a résztvevőket. Sakk-nyelven szólva: mindezek alapján most az atlantiaknak kell lépniök. A BBC felhívja a figyelmet arra, a moszkvai okmányok után sem várható valamiféle teljes zökkenőmentesség a világpolitikában. Ezt tudjuk, de ha a NA- TO-tanácsülés ezek után sem villantana zöld fényt az európai biztonsági konferencia irányában, azok köréten is nagy csalódást keltenek, akiknek nincsenek illúzióik. Az európai problémák és a közvélemény írta: Earai Róbert, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője A második világháborút követően, a fasiszta Németország összeomlása és a Szovjetuniónak a háború kimenetelében betöltött döntő szerepe következményeként, Európában merőben új helyzet fejlődött ki. Megváltoztak egyes országok határai, több országban szocialista fejlődés indult, köztük Németországnak a szovjet hadsereg által felszabadított területén is. Az Amerikai Egyesült Államok köré csoportosult tőkés erők minden eszközzel igyekeztek szembeszállni az új helyzettel: agresszív katonai szövetséget szerveztek, amelybe nem átallották bevonni a Németország nyugati övezetében létrehozott Német Szövetségi Köztársaságot, ahol militarista és re- vansiszta erőket segítettek hatalomra. Az Atlanti Szövetségben tömörült erők a fegyveres fenyegetés, az ideológiai diverzió, az ellenforradalmi irányzatok támogatása és a gazdasági blokád gátlástalan eszközeivel, leplezetlen nyíltsággal törtek a szocializmus visszaszorítására. Mindez a szocialista országokat arra késztette, hogy hathatós intézkedéseket tegyenek a fenyegetés elhárítására. így történt, hogy az Egyesült Államok és a NATO szövetségesei tudatos és megfontolt törekvéseinek megfelelően Európa ellentétes tömbökre oszlott; kialakult a kelet—nyugati szembenállás, a hidegháború légköre. lii Európában végbemenő szükségszerű folyamatok vetettek véget a hidegháború tartós időszakának. A szocialista országok, nehézségeik ellenére, megszilárdultak. A Szovjetunió óriási eredményeket ért el a tudomány és a technika területén, nem utolsósorban a haditechnikában. A szocialista országok, a javukra változó erőviszonyok alapján fokozták erőfeszítéseiket az európai feszültség enyhítése, a valóságos helyzet nemzetközi jogi rendezése érdekében. A nyugat-európai tőkés országokban — köztük a Német Szövetségi Köztársaságban is — fokozatosan felismerték: az európai helyzet erőszakos módosítása abszurd törekvés; az Egyesült Államok világhatalmi szándékai végzetes kalandba sodorhatják szövetségeseit; az USA katonai, gazdasági, politikai gyámkodása egyre terhesebb. Ezáltal Európa tőkés országaiban is teret nyert a problémák józanabb megközelítése, a tárgyalási készség. Az érdekelt európai államok között párbeszéd indult el az égető kérdések rendezésére: a Német Szövetségi Köztársaság kormánya egyezményeket kötött a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kormányával, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Franciaország kormánya megállapodott az európai feszültség egyik gócának, Nyugat-Berlin státuszának rendezésében. Széles körű és kedvező visszhangra lelt a Varsói Szerződéshez tartozó szocialista országok kezdeményezése, hogy hívják össze az európai kormányok konferenciáját a tartós enyhülés, a kollektív biztonság, a szocialista és a tőkés országok sokoldalú együttműködése kérdéseinek közös megvitatására. Az európai kormányok többsége magáévá tette a konferencia gondolatát, a közvélemény pedig örömmel üdvözölte a békés és biztonságos Európa megteremtésének biztató kilátásait. Nem így bizonyos NATO- beli és más politikai-katonai körök, akik makacsul ragaszkodnak militarista, revansista rögeszméikhez. A NATO- kormányok, a szocialista országok javaslatának kedvező népi visszhangja miatt, nyíltan nem szegülhetnek szembe e kezdeményezéssel, de a legkülönbözőbb feltételek és akadályok támasztásával igyekeznek azt lejáratni, megvalósítását elodázni. Találóan ír erről Victor Larock, a Belga Szocialista Párt egyik vezeti személyisége egy cikkében: „A NATO-kormányok formálisan csatlakoztak a konferencia gondolatához... de a mai napig konkrét tettek nélkül. Az ember akaratlanul is az operaházi énekkarokra gondol, amelyek nagy hangon éneklik: Induljunk! Induljunk! és közben ott maradnak a színpadon.”. Az európai enyhülés makacs ellenzői nyiltan is felléptek a különböző rendszerű európai országok egymáshoz való közeledése ellen, akciókat szerveztek a kedvezően alakuló légkör megrontására: a brit kormány 1971. szeptemberében 105 szovjet állampolgárt kiutasított biztonsági okokra hivatkozva; a NATO- hoz tartozó államokban szovjetellenes élű kémhisztéria keltésével próbálkoztak; több nyugat-európai országban széles körű kommunista- és szovjetellenes propagandakampányt és tüntetéseket szerveztek; az NSZK jelenleg1 kormányának ellenzéke a hisz téria határát súroló kiroha nással reagált a feszültség enyhítésének nagy jelentőségű okmányaira, a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal megkötött szerződé-
