Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
6 1972. MÁJUS 28., VASÁRNAP ^sMriap 23. OCSA Évezredek titkairól mesélhetne Öcso földje, ha a lelkes hozzá nem értés és a lelketlen nemtörődömség, az ostoba ha- rácsolás a múlt beszélő emlékeinek nagy részét meg nem semmisítette, el nem tüntette volna. A község helyén levő ősi települések megismerhető története mintegy hatodfél- ezer esztendővel ezelőtt, az új kőkorszakban kezdődik. Ám a múlt században előkerült leletessége is. Ezt azonban nem emberkéz alkotta. Sőt: szerencse, hogy az ember keze nem pusztította el. A község déli-délnyugati részén fekvő, mintegy ezerholdas lépi erdőt az Országos Természetvédelmi Tanács védett területté nyilvánította. A műút túlsó oldalán nyolcszáz holdnyi sajátos növényvilá- gú, turjános, zsombékos, vizes kaszáló védetté nyilvánítása folyamatban van. A lápi erdő vizes talajába kapaszkodó kőris- és égerfa, az Alföldön oly ritka mocsári A freskódíszes belsejű ócsai református templom. (Dollinger E. felv.) tekről csak utalásokból tudunk, azok tudományos gyűjteményekbe nem kerültek. De a régész szakember még 1960- ban is túl későn érkezett a színhelyre, akkorra az egyik pince ásásánál talált zsugorított csontváz mellől a „mellékleteket” már eltüntették a „magángyűjtőkA kőkorszak- beli ősöknél szerencsésebbek a bronz- és vaskoriak sem voltak — sok ócsai lelet ment veszendőbe ezekből a korszakokból is, s a népvándorlás idején itt nomadizáló vagy megtelepült népek emlékeinek többsége hasonló sorsra jutott. Viszont a szórványosan előforduló honfoglaláskori leletek és egyéb tényezők, ha nem is bizonyítják, de alapot adnak a feltételezésre, hogy Ocsa területén állandó szállást vettek a honfoglaló törzsek. S innen már csak néhány század: 1240 körül oklevélen olvasható a település neve — Olcha — Öleset, amely számos változat után mai formájában rögzítődött. Benedek premontrei prépost ócsai egyházáról 1234-ben tétetik először említés. A XVI. század derekán reformátussá lett lakosság által elfoglalt templom tehát egészben vagy részben ez időtájt már létezett. Tűzvész, villámcsapás, restaurálás, átépítés — ez volt a sorsa a hatalmas templom- épületnek. 1848-ban országos gyűjtés indult a helyreállítására, összegyűlt szép tekintélyes summa, ám az ócsaiak 1000 forint kivételével a befolyt pénzt utóbb a szabadság- harc céljaira ajánlották fel. Századunk elején tárták fel és fél század múltával, 1952-ben restaurálták a templom XIII— XIV. századi falfestményeit, amelyek tompa színekkel tar- kállanak ki a cicomátlan, hófehér falak síkjából. A zöldellő, virágzó bokrokkal beültetett kert közepéből méltósággal emelkedik magasba a hár- romajtós, kéttornyú bazilika, századok építészetének gazdag dokumentumtára. A külső és belső látvány egyként megragadó, s valóban nem mindennapi. Szerény megjegyzés: a művészettörténeti ismeret- terjesztésnek és az idegenforgalmi propagandának érdemes lenne az eddiginél több figyelmet szentelni erre az értékes, tekintélyes és érdekes műemlékre. Idegenforgalom... Bizony, akad Ócsának a templomán kívül más turisztikai nevezefenyő, a fák tövén buján burjánzó sásoe, páfrányos, szedres, csalános aljanövényzet — az Ősalföld 2000 esztendős állapotának maradványa. Zöld kupoláik, sátraik alatt őshonos állatok ezrei futkároz- nak, úszkálnak, csúszkálnak, röpködnek. Özön, nyúlon, fácánon, foglyon, énekes madarakon kívül akad mocsári vipera, elevenszülő gyík, s nedves klímát kedvelő temérdek apró állatka. Mondják: a sudár törzsek lombkoronáján áttörő napfényben április végén, május elején kaszálni lehetett a gyöngyvirágot. Én mostanában jártam ott — nagyon elhiszem, hogy kirándulásra érkező felnőttek és diákok megfelelő vezetés mellett — és megfelelően előkészített szárazösvényen — felejthetetlen sétát tehetnek itt, az Alföld flórájának és faunájának múltjában. Valamivel több, mint soooen laknak Ócsán. Ebből közel 3000 napi 4—S órát elutazgat, míg megjárja pesti munkahelyét. Ez a háromezerszer 4—6 óra sok erőt elvon a község társadalmi életéből, s mégis, ha számot akarok adni arról, mit tapasztaltam Öcsán, szemelgetnem kell. Vegyük például a Hunnia Hibrid üzemet, amely a megye egyik legnagyobb baromfi- keltető telepe. A teljesen korszerű „csirkegyár” kitűnő, termelést növelő és szociális elgondolás megvalósításaként sok-sok ezer tojótyúkot, ketreccel, tápanyaggal háztáji tartásra adott ki. Nyugdíjas tsz-tagok vagy betegesebb, idősebb emberek, egyáltalán nem megerőltető munkával átlag napi 70—80 forintot kereshetnek meg. Kifizetődik az üzemnek, kifizetődik a tartónak — és kifizetődik a tojásvásárlónak. S hogy még eláruljam: most tudtam meg, hogy az úgynevezett „háztáji csirke” már rég nem háztáji. A házak táján a „maszek gazda” is tápanyaggal, gyorsan neveli a csirkét. Nem bolond, hogy a hosszadalmas kukorica-kosztra ráfizessen... Vagy nézzük az Üj Barázda Tsz és Szakszövetkezet faüzemét. Csinos, jó beosztású, s viszonylag olcsó víkendházakat gyártanak, sőt elkészítették egy 12 szobás, 36 személyt befogadó, összkomfortos famotel prototípusát is, amit 340 000 forintért bármely intézmény, vállalat felállíthat dolgozóinak. A modern dolgozó modern üdülőotthona készül tűz- mentes, vízhatlan, hőszigetelt faelemekből — nem Helsinkiben, nem Koppenhágában, nem Stockholmban: hanem Öcsán. A török hódoltság és a rákövetkező háborúk pusztítása után Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, valamint Csepel-sziget és a Tápió völgye között az egyetlen fennmaradt település Ócsa volt. Aztán közel háromszáz éves tespedés, senyvedés. És negyedszázad alatt mekkorát fordult a világ ...! Békés István HAT HÁZBAN, ÉJSZAKA Ahonnan már látszanak a főváros fényei A bolgárkertészetekben dol- dozók munkásszállásait Szi- getszentmiklósról egy ideig aszfaltozott úton, később már csak földúton lehet megközelíteni. A nagy területen szétszórt tanyai házakhoz sokszor csak parcellákon át bukdácsolva jut el a rendőrőrs dzsipje. Szabó István és Gádor József főtörzsőrmester, Vukics István és Sáli Béla törzsőrmester biztos útikalauz az éjszakai látogatáson: a telep a járőrutak egyik állandó állomása. Aki nem bírja — elmegy Az első házból a fiatalasz- szony csak hosszas kopogtatás után nyit ajtót. Mentegetőzik, azt hitte, a B ... Feri jött visz- sza, s gyorsan megfésülködött. A férfi élettársa volt, a fiatalasszony szerint nem mindig jöttek ki egymással, mégis jobb volt vele, mint most egyedül a vályogfalú ház ötlépésnyi hosszú szobájában. Az asszony úgy hallotta, élettársa már kiszabadult a börtönből — verekedésért csukták le —, s most mindennap várja, talán visszajön hozzá. Férjéről nem sokat tud, régen elszakadtak egymástól, lehet, hogy már ő is kijött a börtönből. Arra nem tud pontos választ adni, hat gyermeke közül melyik, hol van nevelőintézetben, mert még nem ért rá utánanézni. Évek óta a telepen lakik, évek óta úgy él, mint itt mindenki. Hajnali ötkor kel, estig dolgozik a földeken. A fiatalasszony este a kocsmában tölt néhány órát, de nem költi el minden pénzét italra, mutatja a bizonyítékokat: most vett cipőt és fehérneműt. A második házban középkorú asszony gyújt; lámpát a sáros udvaron kanyargó dzsip jjatgtorzajSra/íIáTOfti szoba.'van ft? épületben, 'balra nyílik a nőké, jobbra a férfiaké. A középső a konyha, amit társalgónak is hasmáinak, mert,itt áll a televízió. A tévé kivételével ennek a háznak a berendezése is olyan, mint a többi szomszédos épületé: a szobák bútorzata kopott székekből, szekrényekből, ágyakból áll, a nedves falakra plakátokat rajzszögeztek. A háziasszony szerint kényelmesen A csillagok lassan hunynak ki ASTA NIELSEN EMLÉKÉRE Az öreg hírlapíró letette a szivarját. A keze reszketett, a szeme is mintha elhomályosult volna. Nem, nem olvasta rosszul. A stencil fehér papírján az apró fekete betűk valósággal hullámzottak. Ásta Nielsen meghalt! Koppenhágában 90 esztendős korában. Istenem, el sem tudom hinni — gondolta. Felállt, tétován kinézett az ablakon. Azután újre leült és fáradtan lehunyta a szemét. Hát ő is elment... Szép kort ért meg, filmtörténet lett belőle, de számára mindörökre olyan fiatal marad, ahogy annak idején, 1912-ben meglátta, amikor a Royal Szálló különtermében budapesti látogatása alkalmával bankettet adtak tiszteletére. Az isteni Ásta akkor 31 esztendős volt. O éppen huszonkettő. Hány éve is annak? Kereken hatvan. Lehunyta a szemét. S már- már kihagyó emlékezete egyszeriben odavarázsolta recehártyájára a régi színésznő képét. Először Ásta szeme jelent meg. Két égő pillantás, amely több mint fél évszázad távolából úgy bukkant elő a semmiből, mint amikor hosszú út után a sötétben kigyúl a várvavárt fogadó lámpája. Azután a száját látta. A fehér arc festett alapjából világított elő idegenesen, furcsán. öreg volt ő is, a képek ösz- szekeveredtek benne. A valóság meg a játék. S őszintén szólva már maga sem tudta, melyik melyik. Hamletként nézett vele szemben, majd utcalányként, úgy, ahogy A züllés útján-ban, amikor először a kis ligeti moziban meglátta, azonnal beleszeretett. S ez a szerelem végigkísérte pályáján. Ásta persze mit sem tudott erről. Nem tudta, hogy a fiatal hírlapíró minden filmjét ötször-hatszor megnézi s magába issza, fényképezi alakját. A bevágott feliratokat szinte kívülről tudta: — De márki.. I — Uram, ezt nem teheti... — Légy hű hozzám ... — Eredj! Ezt talán Júlia kisasszonyként mondta korbácsával suhintva vagy Hedda Gabler- ként? Vagy amikor Az arany hatalmába került? De ő volt A szegény Jenny is meg Dora Brandes. Azután Wedekind Luluja s az érzéki Cleopatra, a Nílus királynője. Meg Mata Hari, a titokzatos kémnő és Vanina Vanini. Az életrajzát is megtanulta. Koppenhágában született — olvasta a stencilről, ahogyan kinyitotta a szemét — azután újra becsukta és folytatta immár gondolatban. Balettnövendék volt. Színitanulmányok után későbbi férje Urban Gad rendező fedezte fel a film számára. Sajátos maszkja — fehér sápadt arc, feketén árnyékolt szemek — típust teremtett. A mimikáját senki sem tudta utánozni. Egy tekintettel, egy mozdulattal mindent kifejezett. Hol foghatók hozzá a maiak! Akkor, amikor a film még nem szólalt meg, csak a zongora akkordjai kísérték a drámát meg a vígjátékot, a színész igazán színész volt. Es Ásta valamennyi közül a legnagyobb. A szerelem azután elmúlt, de az, hogy akkor a Royalban mellette állt, szép emlék maradt. S érett fejjel is mint filmkritikus, megnézte minden filmjét. A bánatos utcát is 1925-ben, amikor az a svéd nő ... hogy is hívják ... a Greta Garbóval együtt játszott. Azután megszólalt a film és Ásta elnémult. A dán és német filmeken többé nem tűnt fel alakja. Mozit nyitott. Ügy hírlett, önéletrajza könyvsiker volt, azután még egy dokumentumfilm és csend. A csillagok lassan hunynak ki és soká világítanak. Igen — felnézett —, ez lesz a nekrológ címe. S írni kezdte. Tétova kusza öreges betűkkel: „A csillagok lassan hunynak ki és soká világítanak.’’ S a dísztelen szerkesztőségi szobában mintha egy égő tekintet kísérte volna tollát. Ábel Péter élnek itt, a vidékről Pest közelébe felvándorolt emberek közül sokan ennél is rosszabb sorból kerültek ide. Persze, aki nem bírja a reggeltől estig munkát, elmegy inkább gyárba. Jön helyette más — legyint az asszony —, a vándorló alkalmi munkások és segédmunkások örülnek, ha lakást kapnak, i Húsz szükséglakásra Üjvári János hadnagy, a szi- getszentmiklósi rendőrőrs parancsnoka hosszú évek óta az egyik legtöbb gondot okozó terület közé sorolhatja a bolgár- kertészek telepét. A lakók közül többen büntetett előéle- tűek, akik szabadulásuk után mindig visszatérnek ide. A telepen szállást kapnak, az elvégzett munka után általában rögtön kifizetik járandóságukat. Többen elisszák keresetüket, s csak akkor állnak újra munkába, ha pénzük elfogyott. A bolgárkertészeknek viszont szükségük van a munkaerőt mindenkit felvesznek, aki entkézik^'Két. .saakszovetke- /xLtol kötötte:: szerződést, s a zöl&égtermesztóS ezen a nagy területen sok ember sok munkáját igényli. Az alkalmi munkákat vállaló bűnözők nemegyszer meglopták a gazdákat, előfordultak verekedések is. A telep rendszeres köz- biztonsági ellenőrzésére azért is szükség van, mert a tanyai házakban — ismerősöknél elrejtőzve — sokszor találtak intézetből szökött fiatalokat, körözött bűnözőket. A szigetszentmiklósi községi tanácson elmondják: a szociálpolitikai állandó bizottság többször foglalkozott a bolgár- kertészek munkásainak helyzetével, amelyet mindannyiszor rossznak ítéltek meg. Elhanyagolt lakásokban, egészségtelen körülmények között élnek magányos vagy családos emberek. Pontosan nem lehet tudni, hogy hányán, mert a telepen nagy a mozgás, és a néhány napra érkezők nem jelentkeznek be. A figyelmeztetés nyomán a bolgárkertészek itt-ott javítottak a munkások körülményein, de az is tény, hogy sok telepi lakó igényeinek a jelenlegi állapot is megfelel. A tanács többször kénytelen volt állami gondozásba utalni gyerekeket, akiknek szellemi, erkölcsi fejlődését az egészségtelen lakásviszonyok és szüleik magatartása egyaránt veszélyeztette. Józsa Gáborné vb-titkár szerint a tanács lehetőségei végesek. A negyedik ötéves terv folyamán húsz szükséglakás építésére van pénzük, a telepről elhelyeznek majd néhány családot. Tervezgetés A harmadik házban 26 éves fiatalember mutatja lakhelyét: a döngölt padlójú, dohos szobában három, fából készült emeletes ágyon alszanak öten- hatan, de ha kell, többen is. Salátát termesztenek havonta 1500—1800 forintért, 12—16 órai napi munkával. Vasárnap délig kell dolgozni, így hagyta meg a gazda. A fiatalember ezt is vállalta, mert kell a pénz. Nemrég jött ki a börtönből — súlyos testi sértésért ítélték el 18 hónapra —, s a bent keresett pénzt elitta, amikor kiszabadult. Most ruhát akar venni, mert abban alszik, amiben dolgozik. A negyedik ház udvarán papucsban siet elő egy kertészgazda, a fészerben zseblámpája fényével összetépett matracra világít. Egy 18 éves csavargó aludt rajta. Alkalmazta munkára, de egy jiap múlva tovább állt. Az ötödik házban petróleumlámpa fényénél ül egy férfi, előtte kenyérmorzsás asztalon kinyitott könyv, Veres Séfen Pályamunkások. A padláson találta a könyvet, ez és két nadrág, meg egy rongyos köpeny minden vagyona. Egyedül él itt évek óta, a telepet csak néha hagyja el, ilyenkor Szolnokra utazik. Ott volt villanyszerelő, keresetét elitta, vállalatánál sikkasztott, börtönbe zárták. Felesége akkor elvált tőle, kitagadta. Most néha összegyűjti a kertészkedéssel szerzett pénzt és Szolnokra megy. Egykori lakása közelében meglesi feleségét és kislányát, de sosem mer hozzájuk lépni. A férfi sírva fejezi'be a történetet. A hatodik házból messzire hallatszik a lányok nevetése. A rongyos pokrócokkal takart emeletes ágyakon éppen holmijaikat pakolják ki, nem sokat, csak amennyi egy szatyorba belefér. A lányok most érkeztek Tiszabezdényből, jó- kedvűek. Minden úgy történt, ahogy egyik ismerősük megírta: Pest közelében a kertészeknél szállást, munkát kaptak. Nyolcán vannak, a legfiatalabb 15 éves, a legidősebb sincs még húsz. Tervezgetnek az emeletes ágyon. Holnap körbesétálnak a telepen, megnézik a kerteket, egészen biztosan szépek. Megismerkednek a szomszédokkal; „nyilván van itt egy-két jó fej”. A keresetből majd nadrágkosztümöt vesznek. Aztán sokszor bemennek majd Pestre, hiszen ezután oda mehetnek, ahova csak akarnak. Vacsorájukat — töpörtyűt kenyérrel — az udvaron fogyasztották el, tetszett nekik, hogy onnan már látszanak a főváros fényei. Szitnyai Jenő A MAGYAR HAJÓ- ÉS DARUGYÁR VÁCI GYÁREGYSÉGE (Vác, Derecske! dűlő) felvételre keres: esztergályos, asztalos és kőműves szakmunkásokat; valamint női segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: a gyáregység személyzeti osztályán. « * * Peót megyei harcin goícíóoh
