Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
8 ftSI HCCY£J s^iirlap 1972. MÄJTTS 21» VASÄRNAP •(SSSSS4SSSSSSS/S,'///Z//» 1 PALOTAI BORIS: Anyai tekintély HÓDÍTÓ — Fazekas Ferenc rajza IGOR FILENKOV: VALLOMÁS------------------------ már rendet | A nyomozó | rakott ma----------------------- ga körül. Má r bezárta íróasztalába az aktákat. Éppen elindult volna haza, amikör kopogtatás nélkül berontott szobájába egy magas, rendkívül sovány férfi. — Kérem, hallgasson meg! — kiáltotta, s feleletet sem várva, leült szemben a nyomozóval. A nyomozó homlokát ráncolva nézett a váratlan jövevényre. Egyáltalán nem tetszett neki. — Hallgatom — mondta kényszeredetten. — Kérem, értsen meg engem — kezdte majdnem suttogva a férfi. — Én egy élelmiszerüzlet igazgatója vagyok. El tudja képzelni? — Igen. El — felelte a nyomozó, most már több érdeklődést pazarolva hívatlan látogatójára. — Térjen a tárgyra: mi történt? — Azzal kezdem, hogy korábban közgazdászként dolgoztam. Ám ott csak a fizetést kapod, semmi mást. És egyszer csak — mint derült égből villámcsapás — már ki is neveztek igazgatónak! Eleinte, természetesen, türtőztettem magam. Hozzá voltam edződve a fix fizetéshez. Mellékes nem volt. Ám egyszer csak — talán sejti, hogy miért —hozzáfogtak röhögni rajtam. „Hatökör vagy te, nem igazgató. Anyámasszony katonája az, aki nem csinálja meg ‘ a maga szerencséjét”. És lassacskán — hisz érti, ugye? A sok dumától azon veszem észre magam, hogy én is elkezdek kétségbeesetten gondolkodni: tényleg, hát miféle igazgató vagy te, ha rosszabbul élsz, mint egy gebines utcai árus? Különben is — a helyzet is kötelez. Érti? — Ez eddig rendben is van... • .....— folytatta a I _ Igen vendég. —---------------- Aztán elválok a feleségemtől, és elveszek egy fiatal csinibabát. Elvégre is csak egyszer élünk! Ám az ■>//////////////////////// kát képzélik. Nem tudom, figyelt-e rám Péter, mindenesetre ott sürgölődött a készülék körül, s igyekezett a drótot a lábamra csavarni. Amikor Péter kamaszkorba került, váratlan izgalmak zúdultak rám. Éppen azon törtem a fejemet, miképpen „adjam be neki”, hogy olaszra fordítják a kön> vemet, csak úgy mellesleg, miközben töltöm a teát... De ő elémbe vágott. — Anyu, most olvasom Mikes leveleit. Ugye, szépek? — Hogyne,... nagyon — mondtam lankadtan. — Neked melyik rész tetszik legjobban? Be kell vallanom, nem emlékszem Mikes leveleire, ezért türelmetlenül rászóltam: — Ne piszmogj azzal a vajas kenyérrel. (Most kell kirukkolni az olasz dologgal, mert minden pillanatban bajba sodorhatnak Mikes levelei.) Te, majd elfelejtettem . .. — mondtam könnyedén, és a kiadóról azt állítottam, hogy a „legislegjobb”, és általában elszórtam néhány leg-szócskát, hadd lássa a fiú: jó helyre született... — És mennyit kapsz érte? — érdeklődött. Itt, sajnos, nem használhattam semmiféle fokozást, ezért elfogott a türelmetlenség. — Szedd össze a holmidat, mindent szanaszéjjel hagysz. Büntetésből megkérdezte: — Mondd, anyu, te olvastad Moliére Képzelt beteg-ét? — Természetesen. — Hogy végződik igazából? Mert egyszer láttam a színházban, és biztos nem úgy végződik, ahogy ott előadták. „E szavaknál meghalt Molie- re” — mondta a színész, és elment a függöny. Hgt így. nem írhatta meg. Igaz? — Igaz. — No, ugye? Hát hogyan írta? |Z ivert az izzadtság. Azt-*■*- mégse mondhattam, hogy évek óta nem volt a kezemben Moliere. Tehát: — Nézz utána, fiam. Az ember maga néz utána olvasmányainak. Sokkal nagyobb öröm, ha egyedül jön rá az igazságra. (Ha nem tudok va1 //////W////////W/W/. lamit, mindig ilyen bölcs vagyok.) Mikor azt a történelmi színdarabot írtam, hetekig bújtam a könyvtárakat. (Egy csapásra két legyet ütök. Ügyesen becsempészem a színdarabügyet, és jó példával járok elöl, ami a lankadatlan szorgalmat illeti.) Az volt az érzésem, hogy tekintélyem helyreállt. Szeme érdeklődve bolyongott rajtam. — Hol fogják előadni a színdarabot? — Még nem tudom. Láss te is munkához. Kipreparáltad a latint? Néhány nap múlva azzal lepett meg, hogy a leves és a hús között, ártatlan arccal mesélte: — Képzeld, Fagulyát leültette a tanár, mert nem tudta a thermopülei feliratot. — Hallatlan! — mondtam felháborodva. — Ezt még a leghülyébb is tudja az osztályban. Jó isten, csak ne feszegesse a thermopülei feliratot. — Láttad a könyvemet a kirakatban ? — Ezzel próbáltam ellensúlyozni, ha mégis kiderülne, hogy felháborodásomnak nincs semmi alapja. A thermopülei feliratot minden baj nélkül megúsztam, ám ami a „művemet” illeti, egy mákszemnyi csodálatot sem sikerült kicsiholni belőle. Egy napon elhatároztam, hogy sálat kötök neki. Péter a másik szobából rohant be, valamit kiáltozott is, de amint meglátott kötéssel a kezemben, megakadt a hang a torkán. Pár pillanatig megbűvölten nézett rám. — Te tudsi kötni? — kérdezte a legmélyebb tisztelet hangján. — S milyen gyorsan csinálod! — Mögém állt, s nem bírt betelni a látvánnyal. — Hol tanultál kötni? — Csak úgy magamtól — mondtam, s az őstehetségek tömör erejével szedtem le a szemeket a tűről. — Milyen tehetséges vagy! — kiáltotta, s szemében ki- gyúlt a lelkesedés, az a büszke láng, melyet évek óta hasztalan kerestem. csöngetett, mint mindig, ha befordult az utcába, mert itt sok volt a nyugdíjas és sok volt a harapós kutya. Panna berohant a szobába, és nézte, hogy ka- rikázik el a ház előtt a postás. A szomszéd háznál fékezett, és hosszúkás valamit dugott a postaládába. Pannának átvillant az agyán, hogy meg kellene rendelni egy hetilapot, azt a postás hozza, délelőtt, a rendes postával. Leült a saját régi sezlonjára, egy éve, mióta itthagyta az ura, nem ezen aludt, HALLAMA ERZSEBET: nem mert bemenni. Mit mondjon? Adjon egy kis mérget, be akarom venni? Mit ajánlhatna patkányok ellen? Nem kaphatnék három doboz altatót? Végül, amikor bejutott, kitátotta a száját, és — kért egy Demalgont. Egyetlen szemet. Vizet is kínáltak hozzá, kénytelen volt tehát bevenni a Demalgont a helyszínen, holott nem fájt semmije, hacsak a szívfájdalmat nem tekintjük ... Felállt a sezlonról, mert ez az egész emlékezés nem volt kedvére való. Nem rSSSZSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjfS* I SZABADSÁGON ^„„f„SSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSS*SSSSSSSS/SSSSSSSSSS**SSSSS/SSSSSSSS/SSSS/ | CSANÁDY JÁNOS: Talicska Egy kerékéi) szalad a talicska, egy-nyomú szekér.' Hátul csak két bak-lába van, földet az sem ér, mikor gurul a talicska, mégis két jó láb gurítja körbe-körbe a föld kerekén. V A VSSfSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSí. s >////////////////////,«/////////, hanem a modern heverőn, amit tíz évvel ezelőtt vettek. Az ura nem vitt el semmit, becsületére legyen mondva. A nő berendezett lakással várta, úgy látszik. Talán csak a fizetés kellett neki, esetleg a nyugdíj. Érdekes azonban, hogy Panna hiába költözött át az ura régi helyére, amint a sezlonra ült, mindig minden újra eszébe jutott. Éppen a sezlonról jutott eszébe minden. Nagyot sóhajtott, anélkül, hogy észrevette volna, s töprengeni kezdett, mit csináljon. Itt állt előtte az egész nap, sőt, még további három nap, és nem tudta, mit kezdjen velük. Tegnap megfőzött egy kondér marhagulyást — hogy juthatott ilyen marhaság az eszébe! Tudta pedig előre, hogy baj lesz ebből a szabadságból, de hogy mondja meg? Kérem, részlegvezető kartárs, én legszívesebben szabadságom alatt is ezeket a randa munkaköpenyeket varrnám? Ez máskor is, örökké így volt, ha nem tudott mit mondani, világéletében hallgatott, miközben szeplőktől virító arcán szétterjedt a vörösség. Ezért nem szólt semmit, amikor az ura bejelentette, hogy elmegy. Ezért nem vett be mérget, mert hiába őgyelgett a patikák körül, és hiába nézett ki magának egyhelyütt 'ssssssssssssssssss/sssssssssssssSz akart megőrülni, iszonyúan félt az esetleges zártintézettől, kislánykorában évekig apácák nevelték egy magas falakkal körülvett, komor vidéki intézetben; erre úgy gondolt vissza, mint valami lidércnyomásra. Krekánné amúgy is megmondta: nincs magának semmi baja, ha nem gondol azzal a piszok emberrel (ezt az ő urára értette, s ez nem volt szép Krekánnétól, elvégre az ura a kerítésüket is megcsinálta, merő szívességből), beajánlom a kátéeszbe, dolgozik, és punktum! Ha tíz évig dolgozik, még csak hatvankettő lesz, mi az magának, amilyen nyugodt élete eddig volt! Hát, nyugodt élete volt, annyi szent. Korán kelt, délig mindent elvégzett, amikor harangoztak, kimerte a levest — az ura nem szerette, ha forró —, és kiment a kertkapuba. Tizenkettő nyolckor, esetleg tizenkettő tízkor feltűnt az ura kerékpárja az utca végén, kitárta neki a kaput, kivette az-, ura kezéből a kerékpárt, és a falhoz, a helyére támasztotta. Megették az ebédet, aztán az ura visszaült a kerékpárra. Délután mindez megismétlődött. Kétszer volt kórházban, harminc éve, amikor megmondták, hogy nem lehet gyereke, hat éve az epeköveivel, az ura összesen négy fennmaradó huszonhét évet nyugalomban és boldogságban töltötték. Az urának volt akarata, gusztusa, jó- és rosszkedve, lehetett hozzá alkalmazkodni. Még ízlése is volt. Ezt a világoskék pongyolát is 6 választotta, pagodák vannak rajta, látod, igen ízléses, mondta az ura, és ő azonnal igazat adott neki. A pagodák valóban ízlésesek voltak, tűvékony, fekete vonallal rajzolták őket a világoskék selyemre. Mit fog csinálni még négy napon át? Hacsak be nem keni fekete cipőpasztával a konyhakövet, nincs semmi takarítani való ebben a lakásban. Ezt a könyvet, ezt meg nem lehet elolvasni. Pedig Krekánné majd megkérdi: na, hogy tetszett? Oh, mondta a grófné pi- hegve, s ibolyaszínű szemeit selymes pillái mögé rejtette. S akkor a férfi megfogta parányi, rózsaszínű kezecskéit, olyan óvatosan, mintha liliomsziromhoz nyúlt volna __ Pa nna kiment a konyhába, és még egyszer körülnézett. A csészék füle peckes rendben állt, mint a katonák puskája a díszszemlén. A lámpabura körül egy légy körözött. Panna nézte a legyet, már-már indult az újságért, amikor a régi falióra elkongatta a tizet. Az idő könyörtelen, tempós híradásától Panna megborzongott. Mintha most kívülről látta volna magát, szánalmas kis csatáit a betévedt legyekkel, totyorgását az üres lakásban, a csészék fülének őrjítő, meddő rendjét. Lekuporodott kedves helyére, a sámlira, és kitört belőle a zokogás. Sokáig sírt, hangosan, átadva magát rángatózó izmai, vinnyogó hangszálai kénye-kedvének, elsíratta rég meghalt anyját, saját egykori énjét, a kékruhás, szeplős kislányt, szalagos cipőivel, kezében gyűrögetett, csipkés zsebkendőivel együtt, az urát, a hajdani jóvágású asztalossegédet, kemény karizmait és hangos káromkodásait, és az urát, az ötvenes, elnehezült férfit, ismerős nehéz szuszogását a másik ágyon, a hajnali vekkercsörgésre felelő dühös morgásait, sietős homlokcsókjait és saját magányos éjszakáit, ezeket az éjszakákat, amikor sűrű, vattás csend tölti meg a szobát, amikor nem mer moccanni se, t ilyet öltöztetni is kell! Drága bunda, ékszerek, miegyéb. De hát az efféle babáért minden áldozatot érdemes meghozni. Víkendház — igazi, kacsalábon forgó, csinibabához illő, nem pedig egy kutyaól. Nyáron: irány a Krim, a Feketetenger. Nem ám holmi „Moszkvicson”, hanem „Volgán”, amelyikben mutat a kicsi! A barátok előtt is tartani kell a nívót, — Értem — mondta a nyomozó szerfelett udvariasan, és az asztalfiókból előhúzott egy nyaláb tiszta papírt. — Valószínűleg ön is tudja — lélegzett mélyet az igazgató —, hogy a manna nem az égből potyog ... így az elárusítóktól le kell vennem a sápot. Egynémely árut felárral kell árusítanom ... És ha így ^ összekoldul az ember, mond-fc juk, egy félmilliót, akkor mitfc kaphat érte? ^ — Ezt a bíróság dönti el, ^ nem én. össze kell írnia min- ^ dent becsületesen. — Tudom, tudom! És ha az ^ ember bevall mindent, akkor ^ ... akkor kevesebbet sízab ki ^ a bíróság? _____________ a nyomozó ^ I Ránézett I az igazgatód------------------- gyűrött fel- ^ öl tőjére, elvásott micisapka-§ jára, melyet ott szorongatott a ^ kezében. Bizonyos részvéttel ^ ráncolta össze a szemöldökét: ^ — Hogyne, ha a bevallásnál ^ a felét nem tagadják le! A ^ vizsgálat ezt különben is ^ kideríti! Mégis, mennyit szók-^ tak ilyenkor nyakába sózni az ^ embernek? — A tényekből még semmit^ sem ismerek — felelte a nyo- ^ mozó ellágyultan. — Minden- % képpen enyhítő körülmény, i hogy ön önként tett vallomást.* A bíróság ezt kétségtelenül a 5 javára fogja írni. Három év- ^ nél többet így nem fognak ki- § szabni. — Ezzel az igazgató § elé csúsztatott egy csomó pa- ^ pírt és egy tollat. — írjon le ^ mindent, a számadatokat is,* s de pontosan. Ez a legfontosabb!---------------- semmiféle jeI A férfi I lentőséget---------------- nem tulajdonított a nyomozó eme gesztu- j sának. — Nem sokkal lettem oko- i sabb — fújta ki magát a ven- ; dóg. De így is hálás vagyokj önnek... Elmentem dolgozni, j A nyomozó kényszeredetten : mosolygott: — Félek, ezek: után önnek máshova kell be- : vonulnia. De hova siet? Te- ; gyen pontos írásos vallomást... ; — Miről? — Csodálkozott rá ; a sovány férfi, kezébe véve j hatalmas aktatáskáját. Mind-! ez csak feltevés. Hisz engem ! még csak ma neveztek ki igaz-: gatónak! Fordította: Sigér Imre ! ^ TT z mőg akkor történt, ami* -Lj kor ádáz küzdelem folyt * köztem és a fiam között. 5 Péter már kiskorában min- § dent látott, mindent megfi- ^ gyeit, csak éppen azt nem ^ akarta észrevenni, hogy az 5 édesanyja „irodalommal fog* lalkozik”. 5 Pedig mindent elkövettem, $ hogy imponáljak neki. Ha $ gyengeségeimet kellett leplez- $ nem, olyan óvatos voltam, $ mint egy nagytőkés. Emlék- $ szem rá, hogy ifjabb éveim- ^ ben, amikor gyűjtőívvel szede- 5 gettem össze lelkes olvasói- 5 mat — úgy dugdostam előle a $ gyűjtőívet, mintha dinamitot $ rejtegetnék a lakásban. $ Később, amikor megtanult $ olvasni, hanyagul az asztalán : felejtettem a folyóiratot, $ amelyben épp aznap jelent S meg valami írásom. Bele sem ^ nézett. Ilyenkor hanyagul új- ; ra ottfelejtettem, s egészen I könnyedén, mintegy véletlenül I ott nyitottam fel, 'ahol a ne- S vem állt. Alig vártam már, $ hogy szerénykedhessem. I De sohasem került rá a sor, ; hogy szerénykedjem. Egyszer J történt meg, hogy olvasás köz- j ben jóízűen felnevetett. S — Egy sajtóhiba! — villant ! fel a szeme, s kuncogva fel- 5 olvasta a sajtóhihát. Hadd mu- ! lássák én is... § Előfordult, hogy a kiadónál ! üldögéltem egész délelőtt. Ja- [ vítani, húzni, változtatni kel- ! lett, a lektor szerint csupa ! lényegtelen dolgot, nekem ! mégis az volt az érzésem, hogy ! minden azon múlik, amit tör- i tünetesen ki kell hagyni. Ra- ! gaszkodtam hozzá, megnőtt a I szememben, mint minden, ami r . elmúlásra van ítélve. Nem tu- § dóm megcsinálni, gondoltam * feldúlva, inkább fát vágok, s vagy lemondok a könyv meg- ^ jelenéséről, I S aztán, hogy hogy nem, * mégis elkészültem vele. Dél- ^ előtt hívtam fel a kiadót, ami- ^ kor Péter hazajött az iskolá■ ^ ból. Hadd hallja ő is „hogyan & tárgyalok a kiadómmal”. Az " & ily esmi mégis csak ... hm... í r ! Tgy intéztem a telefon■ I ^ beszélgetést, hogy a gye* $ rek érezze, milyen keresett, : * elfoglalt, népszerű, satöbbi va- . ^ gyotk. Világért sem mondtam 1 ^ volna, hogy rohanok aláírni a : ^ szerződést, erre várok hóna* ^ pok óta. Ehelyett azt mond■ ^ tam, hogy megpróbálok időt . ^ szakítani, s majd felnézek, ha l § arra járok. (Tudtam, hogy : ^ már aznap délután arra járok.)- ^ Nem bocsátkoztam részletek- ^ be; hadd lássa a gyerek, mi- ^ lyen nagyvonalú vagyok. F'ólé- ^ nyes és szerény voltam, ami- ^ lyennek a nagy és satöbbi íróTOLDALAGI PÁL: Megfiatalító harangszó Ha megszólalnak a harangok, mintha jó hirt jelentenének, zászlók lobognának, és frissen felcsendülne egy rövid ének, mely miután elhangzik, mégis tovább remeg a levegőben, Ártatlan és áttetsző hangok! A múltkor is hogy meglepődtem: mint Jób, én is szemétben ültem s rossz gondolatok cserepével vakaróztam, de a harangok megszólaltak, és víg és éber és fiatal is lettem újra; ezekben a pillanatokban a dicsőséges tavaszoknak nagy erejével felragyogtam.
