Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
Sl EI. »Kl 1978. MÁJUS 21., VASÁRNAP í^íHíop 9 PEST MEGYEI ALKOTÁSOK Toldi üzenete Bejegyzés a panaszkönyvbe iSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSÁ A magyar epika klasszikus jelenete Arany János Toldijának első éneke. Ezt a költői üzenetet alakította mozaikká Mattion i Eszter, és tartós ajándéktárgyként adta át a szigetszentmiklósi iskolásoknak. A paraszti világba hirtelen zúdul a sereg, felkavarva nemcsak az út porát, de Toldi Miklós jogos háborgását is. Az indulat erővé változik, s izmos karjával kitartja a rudat, a vendégoldalt: Buda irányába mutat a büszke katonáknak. A mű mesetagolással közelíti gyermekközönségét: egy rúd, egy gémeskút, három paraszt, öt ló, öt lovas — ezekkel a meseszámokkal, s kerekre lágyult formákkal szelídíti a környezetet, oly hévvel, hogy fel is oldja a drámát, Arany mondatainak kemény dübörgését: >rMint komor bikáé, olyan a járása, Mint a barna éjfél, szeme pillantása, ^fSMSSfSSSSSr/’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/'SSSSArfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSS^ X VARGA RUDOLF: ä I Dózsa Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat, égöszárnyú varjak vitték véred fekete hószitálásban, csak parazsatokádó hegedűszó, szelek kifeszített vitorlái feletti, halk, halotti ének, levelekből hullatott sikoly látta, mikor gyullongó leheleted az idegen csendben jeget kiáltott, piros paripák előtt meztelenre vetkőztetett bőröd; pörkölt virág, sistergő fagyban hevítetted gyulladásig magad. Pengéid bontottak csontjaidon láng-ujjlenyomatos, felrobbant sugarat. Varangyvörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat. Ott volt a máglya; véres angyal. Mennybeszúrt tornyok csigaszarvai fölül, néztél le a Napból, tűztél viselés arccal. mert idegenül reccsen alatta a rugó, álmatlanságtól tüzelő bőrén lángralobban az ágynemű, de nem mer kitakarózni sem, mert akkor a sötétség nyirkos tenyere végigkúszik öregedő testén. Tapasztalatból tudta, hogy a könnyek hamar kifogynak, ha mégoly szívből hullatja is őket az ember. Most is arra riadt, hogy nem sír már, kifújta az orrát, és rámeredt a konyhakő sakktáblájára. Meglátta a saját lábszárát az ablakon beömlő fónycsíkban. Most megérezte azt is, milyen meleg a nap. Ahogy átjárta csontját a meleg, s ahogy nézte a lábát a fényben — fehér, kissé táskás bőr, szürkéllő, ritkás szőrszálak, befelé nőtt, vastag körmök — egy őrült gondolata támadt. Strandra kellene menni. Az őrültség egyik első jelének minősítette az ötletet, meg is ijedt tőle, de mégis az történt, hogy bement a szobába, és az ovális tükör elé állva kibújt a pagodás köntösből. Merőn nézte melltartóba és száraz, rózsaszín nadrágba gyömöszölt köpcös kis alakját, kétszer is megfordult a tükör előtt. A koromhoz képest nem vagyok olyan rémes, állapította meg. A térde gömbölyű volt és fehér, a kövérségtől pufók, mint egy ... mint egy túlkelt fánk. A hasa természetesen előreállt, de ezt már megszokta. A combján átkéklő hajszálereket is megszokta, de ezt a kivörösödött, nyúzott öregasszonyarcot, ezt még nem. Közzel hajolt a tükörhöz, belebámult a szeplőibe, pihés, görbén nőtt szemöldökébe, kerek, tóvízszínű szemébe. Belebámult az arcába, aztán elhúzódott az idegentől, és azt gondolta: ki kellene mennem a strandra. Nyár van. Nyáron strandra szokás menni. Az izgalomtól megizzadt a tenyere, ezt utálta. Kiment a konyhába, és kezet mosott a lila szappannal. Ujjai gépiesen hajtogatták össze a törölközőt, bement a kamrába, és a mosóporok mögül előhúzta a régi szappantartót. Beletette a lila szappant. Most jött rá, hogy már készülődik. Ostobaság, hogy is mehetnék én strandra, gondolta. De már nyitotta a szekrényt, és a vászon kéztörlő helyett kiemelt egy sárga frottírt. Letúrt a szekrény aljába, és előkerítette régi fekete selyem fürdőruháját, koptatta. Ledobta fehérneműit, belepréselte magát a fürdőruhába. Fenekénél alig ment föl, mellét csúnyán lelapította. Siralmas látvány volt a tükörből nézve. Ha vízbe megyek, szét is repedhet, gondolta Panna, és megfeszítette a gyomrát. A régi rongy engedett, diszkrét, halk reccsenéssel kihasadt az oldalán. Bámulta a kövérkés, idős asszonyt a tükörben. Divatjamúlt, zöldesfekete, ronggyá gyúródott fürdőruhában ácsorgóit, oldalán sebhelyszerű hasíték, térde, mint két túlkelt fánk, arcán szep- lők, könnymarta vörösesség, őszes haja összeborzolódott. Iszonyú. Tudta, hogy már nem tud többet sírni, hát csak ácsorgott tovább a tükör előtt, és bámulta a rémlátomást. Ide jutott hát. Aztán Ieráncigálta magáról a rongyot, úgy meztelenül belebújt a pagodás köntösbe, s járt-kelt a lakásban, kezében az ócska, elfoszlott fürdőruhával. Kiment a konyhába és visszament a szobába, és megint kiment a konyhába. Kinézett a kertbe a keményített függönyön át. s a gyomrában nyomást érzett, ami nem gondolat volt, pusztán egy gondolatnak, sőt, egy bizonyosságnak az emészthetetlen gombóca, és magas kőkerítéssel körülvett, szürke épületre vonatkozott. A kertben a margaréták most meg se moccantak. Krekánék fekete macskája most kapaszkodott föl a kerítésre, szinte hallani lehetett körmeinek korcogását, aztán leugrott a túlsó oldalra. Elállt a szél, gondolta Panna érzelmek nélkül. A kert, a margaréták, a füvek, a kerítés korhadt lécei, a kerítés aljában egy vakondtúrás, a vány- nyadl orgonabokor szív alakú levelei mind moccanás nélkül álldogáltak, feküdtek, hevertek, léteztek a mindent elöntő meleg fényben. Panna lelki szemei előtt egy négyszögletes, fehér szélű valami jelent meg, kristályosán és ten- gerszínűen csillogó valami. Lassan mellétolongtak á hangok is: viháncolás és dünnyögés és csobbanások és tusolok sercegése és meztelen talpak surrogása, a négyszögletes valami is megelevenedett, medence volt, színültig tele tiszta zöld vízzel. Hűvös vízzel. Bárna testek hevertek körülötte, lábak lógáztak a levegőben, izmos testek zuhantak a vízbe, és prüszkölő kamaszok emelkedtek ki belőle, nyitott szemükbe belecsorgott a víz, és a hajuk a koponyájukra tapadt. Ordítoztak, és megint a víz alá merültek, és válluknak meg karjuknak az a jellegzetes, begörbült íve meg-meg- villant a zöld víz felett, ahogy eltem- póztak a medence túlsó végébe. A nap pillanatok alatt felszárította a betonon támadt tócsákat, a lábujjak gyöngyfű- zér-nyomait. Panna felriadt az ablaknál, sarkon fordult, és végignézett a konyháján. A csészék füle harmincfokos szöget zárt be az üveg síkjával. Panna ismét arra gondolt, hogy ezek a csészék meddők és fölöslegesek, és hogy össze kéne törni őket. Nem ijedt meg a gondolattól, csak mérlegelte. De valami abnormális lett volna abban, ahogy egyenként a földhöz csapdossa őket, majd elkezdi össze- sepregetni a cserepeket. Szeme a kezében lógó kizöldült rongyra esett, és nagy megkönnyebbülést érzett. Kiemelte a nagyollót a fiókból, leült a sámlira, és módszeresen, alaposan, szakértelemmel hasogatta hosszú csíkokra a fürdőruhát. Az eredményt belesüllyesztette a szemétládába. Felöltözött, szatyrába tette a szappant és a sárga frottírtörölközőt. Krekánék bordó fedelű könyvét is kézbe vette, és kissé tétovázott. Oh, mondta a grófné pihegve, s ibolyaszínű szemeit... Visz- szatette a könyvet az asztalra, és azt gondolta: útközben veszek egy képes hetilapot. A kulccsal záródó dobozból kivett két százast, majd némi gondolkodás után még egyet. Majd megspórolom, gondolta, spórolni aztán igazán tudok, ezt senki se vonhatja kétségbe, és veszek egy napszemüveget is. Napszemüveg nélkül nem lehet a strandon képeslapokat olvasni. Mikor bezárta maga mögött a kaput, fogalmazni kezdte, amit majd a boltban mondani fog. Kérek valami szolid fürdőruhát, de fekete ne legyen. Fekete semmi esetre se legyen. Köszönöm, de feketét nem kérek. Ács Horváfh József: Játékszer Mint spirál-pálya a világ csillagtengelyén sás-arcát fénybe mártja a tengerilevél A csillagok közül a földre szalad borostás arccal a pirkadat Fölszáll a köd mintha egy madár A napraforgó szotyolát kínál Madaras csöndre nyári fény szakad s a tej szagától nagyra nő a nap. ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSAl X 1 I JÁNOSSY CSAPÓ GYÖRGYI: Kifulladásig | M # ert nincsenek mértékeim, amikkel mérjek, aranyaim eldobáltam, hisz be kell állni a sorba, hallom, a sor fontos, hallom, a sor vár, hallom, a sorba be kell állni, hallom, különben kigolyóznak, a sor fontos, a sor, a reggel hatkor kelés, a fogmosás, a zuhanyozás, a reggeli fekete, a reggeli reggelivásárlás, olyan a levegő, mintha tejet öntöttek volna bele, a bélyegzés, esetleg egy fél hubertus a fekete mellé, fejembe szállt a nap, így lettem világos, a reggeli köszönés, a lépcsőfutás, a köszönés, a reggeli evés, a reggeli újságolvasás, a délelőtt, a délelőtti keresztrejtvényfejtés, USA űrhajózási központ, négy betű, a gravitációs törvény megfogalmazója, bőrömbe bújt a szél, és így lettem könnyű, a délelőtti újságolvasás, mert jól be kell osztani, hogy ne unatkozzam, mert valamivel agyon kell ütni az időt, hiszen alig van rám szükség, a tegnapi tv-műsor, a jövő havi színház, és fejtem a keresztrejtvényt, európai főváros vízszintesen, magyar festőiskola, német tojás, és telefonálok és megkérdezek valakit, szeret-e még, lehet-e engem egyáltalán szeretni, parázson madarat kergetek, de neki könnyű, könnyű szívvel válaszolhat, hiszen hivatása van, nem foglalkozása, aztán megisszuk a második kávét is, csak nem kell sötéten nézni a dolgokat, a kávé $ jó, az élet sem olyan, amilyennek mondják, aranyaim S eldobáltam, szeretlek, igen, mondja a telefonba, de S várja a munka, és rágyújtok a tizenötödik cigarettára, S pedig csak tíz óra, az ördöggel lekomáztam, és folyta- s tóm, délkelet-ázsiai köztársaság, Hacsaturján kereszt- ^ neve, csontjaimon eke zörgött, és néha egy levél, gon- dósán előre megfogalmazva, nekem semmi dolgom ve- ji le, jön egy KISZ-telefon, faliújságot kell csinálni, esi- | ti álom, írom és rajzolom, és ki hitte volna, hogy ennyit ^ tudok a forradalomról, és nem tetszik senkinek, a dí- | szító akvarellt egy vén pacák hordozza szobáról szobá- & ra, mégcsak nem is az emberek elejéből való, nem ér- | ti, rádördölük, tudom, rögtön ráugrom és szétszagga- § tóm, mi köze ennek a KISZ-hez, mindenhez, hogy § nyúlkálhat a förtelmes, mocskos kezével, szájával va- S lakinek a munkájához, elküldöm valahová, nem szé- gyellem, nekem már nincs mit szégyellnem, a parti ^ fövénybe rózsát énekelek, sebaj, így szép az élet, ha ^ zajlik, kimegy, mint akit trágyalével öntöttek le. már ^ sajnálom, de mindegy, mi köze a festészethez annak, & aki falvédőről tanulta, esik eső, dübörög, mit eszünk k ebédre, cigánypecsenyét kompóttal, az már disszonáns, de nem baj, fő a disszonancia, és a délutáni kávé. dü- S börög a falakon, és most még annak sincs igazi íze, ^ szomorú az élet, fáj a fejem, esik az eső, vízbe ázott ^ a világ, és mégegyszer megkérdem ebéd után, hogy & szeret-e, de még mindig szeret, tehát semmi újdonság, ^ táltos csikóm lába gúzsban, és köszönök a folyosón, de nem köszönnek vissza, mert én még erre is jó vagyok. S és köszönnek nekem a folyosón, de van, amikor én % sem köszönök vissza, mert ez velem is előfordul, és \ sündisznón ülök, érzem, valahova mennem kell, a fő- ^ nők nagy természetű, bogaras ember, minden világi ^ huncutságban jártas, rögtön tudja nézésre, hogy igaz S úton járok-e a kilépőcédulával, vagy kutyanyomban, | de azért mosolyogva aláírja, egy csöppnyi levegő, köszönöm, kedves munkatársak, hogy nem hagyjátok megfulladni a kollégát, köszönöm, tavasz, köszönöm, szél, köszöntelek, eső, a szemedben szürke. fények, színarany szilánkok, és úgyis vissza kell menni, mindegy, európai főváros, négy betű, zenei hang asz vagy esz még nem tudom, pedig micsoda különbség, szeretnék tulajdon zsebembe bújni, csak a hullámok panaszos zúgása, a délután szétfolyik, még nem vagyok kutya, de szeretnék az lenni, legalább egy kis időre, és jönnek, és megyek, le a gyárba, föl a lépcsőn, le a portára, és fölveszem a telefont, nem, kérem, nincs a szobában, talán félóra múlva, igen, az üzenet, ma már nem jön be, egy óra múlva itt lesz, köszönöm, viszontlátásra, nincs izgékony lelkiismeretem, ólom-égoolt, ólomfák, de azért mindent fölírok, viszontlátásra, kis- híján pityergek, mint a megrepedt teknő, rongydarab az ifjúság, csörgő telefonok, csörgető álmok, számból lóg a lelkem, a szemétkosárba belelépek, a telefonzsinórba beleakadok, az írógép kezemre ver, esőcsatorna tekereg, fényes bádogkígyó, kövek ordítanak, akár a gyerekek, és megüt a fény, és a Füttyös Pepi szövegírója, konyhakerti növény, csak nyersen fogyasztjuk) öt betű, és kávé, mert a világ kávé nélkül kietlen, mindent kiborítok, toliamat fogamhoz verem, réteges kőzet, boldogtalan vagyok, éhes vagyok, mit ennél, sorban állnak a dolgok, hozzál nekem sütit a büféből, rajzolj nekem kisvakondot, mondja valaki, hogy incifinci, incifinci, csörgő holdezüst, rajzfilmtájak, lehet már bélyegezni, még nem, de már sorban állnak, röhögés, biztos a kalkuláció, menjetek már haza, mit ültök itt, mindjárt négy óra, halló, édes, ott találkozunk, megvársz, nem ülök, megyek, mennek már az ismerősök, a jólismert-ölelésekbe, megyek én is, de sürgősen, mert élek, élek kifulladásig... ! 8 § I 1 beírtam azt, ami a telkemet nyomta. „A csemege osztályon ma vásároltam tíz deka párizsit és ugyanannyi hússajtot. Nem vagyok árulkodós természet, de kénytelen vagyok megjegyezni, hogy Zaruba Márton- né eladó tiszteletlenül és szemtelenül viselkedett velem szemben. Helyes lenne, ha megfelelően kioktatnák, mik a kötelezettségei a vevő irányában. Teljes tájékoztatásul megjegyzem, hogy nevezettől három gyönyörű gyerekem van, ámde többszöri hívásomra sem hajlandó visszaköltözni hozzám. Zaruba Márton” (rossi) Az elégedetlen vevők általában hangos megjegyzéseket tesznek. Sőt, néha ingerült, kifogásolható szavakat használnak. Követelik a boltvezetőt, az igazgatót. Neki is alaposan megmondják a véleményüket a bolti rendről. Én nem csináltam komédiát. Fegyelmezett ember uralkodik magán. Akármilyen nehezére esik is, hallgat, és a világért sem csinál a tömeg szeme láttára jelenetet. Az igaz, hogy megkaptam, amit kértem. De azt is meg kell jegyezni, hogy a kiszolgáló kartársnő alaposan megvárakoztatott. Legalább öt perc, helyesebben háromszáz másodperc telt el addig, amíg végre rámnézett és nem mondta, nem a világért sem, csak legfeljebb suttogta. — Mit óhajt? Megmondtam, de esküszöm arra, hogy tíz deka párizsit kértem és tíz deka hússajtot. Felelősségem tudatában állítom, hogy ezt a szót: snicli, ki sem ejtettem a számon. Én sniclit nem kértem és ahogyan odasandítottam, tisztán láttam, hogy mindkét portékából pontosan én kaptam a sniclit. Félreértés ne essék, nem is egy sniclit, hanem két sniclit Fegyelmeztem magam. Egyetlen szót sem szóltam. Átvettem a blokkot. Nyugodtan, férfiasán sorbaálltam a pénztárnál. Fizettem, az árukiadóban átvettem a csomagot. Ugye egyetértenek velem abban, hogy úriember módjára viselkedtem? De hogy nem hagyhattam ennyiben a dolgot, azt minden épeszű ember elhiheti. Százkilencven centi magas vagyok. Könnyen körülnéztem az emberek feje felett a boltban, s rövid kutatás után felfedeztem, hogy a pénztár mellett ott lóg a panasz- könyv, egy szál gondosan kihegyezett ceruza társaságában. Na, kérem! Én az elintézésnek a legkorszerűbb módját választottam. Odatámaszkodtam a falhoz, leakasztottam a panaszkönyvet meg a ceruzát, és ha nem is irodalmi nyelven, de Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében, Csaknem összeroppan a rúd vas kezében”. Mattioni Eszter nő — szeli- debb e férfias hangvételnél. Gondos rajzzal jeleníti a nyári mezőt, szépen tagolja a lovasok tömegét, pontos történelmet szab sárkányos mintákkal Laczfi alakjára, élénk mozaiklapocskákkal érzékelteti „fegyver csillog”-ását. Képzőművészeti műfordításában hűséggel követi Arany leírását, boglya, kard, hűsölő szolga, sárga paripa, „kolcsa- gos legények”, töltik be a teret, ahogy a költő rendezte a nagy népi eposz színpadát. Még arra is ügyel a festő, hogy a bandériális jelleg is érvényesüljön a XIV. századi kornak megfelelően. Tökéletes partitúra ez a gömbölyített formavilág, Mattioni megérezte a leírás képzőművészeti pillanatát a két világ találkozásában, ezt a költői képet fokozta festői látomássá. Csak a saru fölösleges — mezítlábas a mezei nép akkortájt —, nem a szöcskenyáj, bögöly hiányzik itt, nem is a vályú, delelő ökrökkel, csak a saru fölösleges; de ilyen apróságot szívesen elnéz az ember e lelkületre tisztítóan ható rendezett műalkotásban. Losonci Miklós
