Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
19*2, MÁJUS 21., VASÄRNAP 7 Az Indiai-óceán atlasza Az amerikai Nitonal Science Foundation nemrég adta ki azt az oceanográfiai atlaszt, melyben összefoglalva ábrázolja 1963—64. évi indiai-óceáni kutatóútjának eredményeit. Átfogó képet kaphatunk az eddig viszonylag ismeretlen Indiai-óceán állapotáról, szerkezetéről és vízmozgásáról. Egyedülálló kísérlet Kidolgozták az északi folyók és az Ural vizének a Kaspi- tengerbe történő átirányításának grandiózus tervét. A Kaspi vize a forró pusztaságba távozik, ahol a Kara- Bogaz-Gol öbölben elpárolog a nagy mennyiségű nedvesség. Az öböl vízbejáratának szabályozása évi nyolc köbkilométer vizet őrizne meg. Még 10—12 köbkilométer vizet eredményezne, ha levágnák a Kaspi- tól a keleti part sekély részeit. Ezenkívül a tudósok arra is gondolnak, hogyan lehetne ésszerűbben fejleszteni a halállományt. Kiszámították, hogy ha háromezer tonna szuperfoszfátot adagolnának a Kaspi vizébe a tengervíz ásványi foszfortartalmának helyreállítása céljából, 750 ezer mázsa halzsákmányban térülne meg. A búgó halak titka A négymillió négyzetkilométer nagyságú forró, párás, mocsaras terület, amely Brazíliában az Amazonas folyó körül terül el, máig is nagyrészt föltáratlan még és a kutatóknak sok meglepetést hoz növény- és állatvilága. Érintetlen erdők, tiszta vizű mellékfolyók ágazata hálózza be a hatalmas területet: e folyókban élnek a búgó halak. Dr. Friedrich Schalter bécsi zoológus professzor e halak hangképző szerveinek tanulmányozásával töltött hosszabb időt e területen. A pontylazacok fajtájához tartozó halak ívás idején olyan hangot hallatnak, mintha motorkerékpárok búgnának fel, s még a folyótól messze is hallani lehet a búgó hangot. A hímeknek ugyanis úszóhólyagjaikban, vagy azokon elhelyezkedően külön izmaik vannak, amelyek másodpercenként 80—100 összehúzódással adják a hangot: az úszóhólyag maga a rezonáló- eszköz. OMAS TANKER Még nem lehet tudni, hogy az óriás tankhajó építésében mi lesz a befogadóképesség felső határa. Annyi bizonyos, hogy egyre nagyobb tankerek hagyják el a dokkokat, s kezdik meg vándorútjukat a világtengereken. Az óriások sorába tartozik Nagy-Britannia egyik legújabb tartályhajója, a 253 ezer tonnás „Esso Hibernia” is, mely 400 méter hosszú, 50 méter széles; utazósebessége 30 km óránként. Az óriás tankerekkel való nyersolajszáilítás gazdaságosságához ma már nem fér kétség. Jóllehet, hatalmas összegbe kerül egy-egy hajó megépítése, de elég hamar meg is térül az összeg. Talán hihetetlennek tűnik, de tény, hogy mindössze 16—18 ember teljesít szolgálatot az ilyen gigantikus tartályhajókon. A szállítás gazdaságosságának megteremtéséhez a konstruktőrök is nagyban hozzájárulnak. A képen jól látható „delfinorr'’ kialakításával például, mely áramlástanilag optimális forma, több száz tonna hajtóanyag megtakarítását teszik lehetővé. A szovjet hadiflotta elsősorban a stratégiai és taktikai védelem eszköze. Ez . azonban nem jelenti azt, hogy háború esetén a szovjet hadiflotta kizárólag a védekezés eszköze lesz. Ezt támasztja alá a szovjet hadiflotta újszerű fejlesztési irányvonala is, amely nem a meglevő hadihajók korszerűsítését tűzte ki elsődleges feladatául, hanem egy speciális fejlesztésnek rakta le az alapját. így született meg az olyan rakétahordozó cirkáló, amely automatizált rakétairányító berendezéseivel, központi vezérlésű légelhárító rakétáival, elektronikus számítógépekkel kombinált tengeralattjáró elhárító rakétáival, valamint atomtöltetű szárnyas rakétáival mintegy 70 kilométeres körzetben nem tűr meg maga körül ellenséges hadihajót. Nyugati becslések szerint a Szovjetunió elég nagy számú ilyen korszerű egységgel rendelkezik, s ezek közül egyetlen egynek nagyobb a tűzereje, mint egy hagyományos fegyverzettel felszerelt hadihajórajnak. Egy másik rakétahordozó cirkálótípus is hatalmas tűzerőt képvisel, amelyet hajóhajó, valamint hajó-levegő típusú rakétái tesznek lehetővé. Érdekességként említhető meg, hogy ez a rakétahordozó cirkáló olyan hidrolokációs berendezéssel van felszerelve, amely az ellenséges tergar- alattjárókat nagy biztonsággal képes felderíteni, s a kapott adatokat számítógépbe diktálva automatikus rakétaelhárítást vezérel, közel 100 százalékos megsemmisítési valószínűséggel. Szintetikus hajókötél A kötélgyártásban a természetes szálféleségek helyettesítésére a második világháború után — a szintetikus szálak kialakulásával egyidőben — megkezdődtek a kísérletek. Már kezdetben igen értékes alapanyagnak b'zonyult a po- liamid, amit később a még kedvezőbb tulajdonságú poliészter, majd a polietilén és a polipropilén követett. A szintetikus kötelek csaknem valamennyi tulajdonságuk tekintetében túltesznek a természetes textilnyersanyagokból font köteleken. Nagyobb nyúlási értékükkel jobban ellenállnak a dinamikus terhelésnek. Tartósságuk többszöröse a „hagyományos” kötelekének, hiszen a kémiai hatásokkal. a rothadással szembeni ellenállóképességük épp oly jó, m'nt a hidegtűrésük. Kisebb fajsúlyúk könnyebb kezelhetőséget biztosít, mivel egy azonos keresztmetszet még a korábbinál is nagyobb szakítószilárdsággal rendelkezik. A polipropilén és a polietilén könnyebb a víznél, így a belőle készült kötelek nem merülnek el, ami hajók kikötésénél elsőrendű szempont, a hajócsavarok ugyanis így nem sérthetik meg a kötelet. Figyelmet érdemelnek az úgynevezett rakétahordozó gyorsnaszádok is, amelyek 80—100 kilométeres sebességgel száguldva, hajó-hajó típusú rakétáival 50—60 kilométeres távclságban levő célt is halálos biztonsággal képesek leküzdeni. Nyugati vélemények szerint e gyorsnaszádok száma százas nagyságrendű lehet, s a különböző tengeri hadgyakorlatokon elért teljesítményük minden bizonnyal tovább növelte az amerikai haditengerészet vezetőinek aggodalmait, a tengeri hadviselés várható eredményeit illetően. Általános elismerést váltott ki a nyugati katonai szakértők körében a Földközi-tengeren megjelenő ultramodern „MOSZKVA,, rakéta- és heli- kopter-anyahajó cik'ráló, amellyel a Földközi-tengeri szovjet hadiflotta jelentős mértékben megerősödött. A legújabb tájékoztatás szerint a „MOSZKVA” típusú helikop- ter-anyahajó továbbfejlesztett változata a „LENINGRAD” is szolgálatba állt, s megkezd te napi ténykedését a tengereken. A bemutatott szovjet hadihaj ótípusok bizonyítják, hogy céltudatos fejlesztésük eredményeként jelentősen kiszélesedett működési terük és feladatuk. Háború esetén főbb feladatukká válik a ballaszti- kus rakétákkal ellátott ellenséges atcmtengeralattjárók és repülőgép-anyahajó csapásmérő csoportosítások megsemmisítése, az ellenség tengeri és óceáni szállításainak megakadályozása, haditengerészeti bázisainak és kikötőinek megsemmisítése. — Rakétahordozó cirkáló, a szovjet hadiflotta büszkesége A legnagyobb kutatóha;ó Halászat — szivattyúval A képen látható halászhajó nem méreteivel tűnik ki a világtengereken bolyongó társai közül, hanem azzal, hogy a halászati technika legkorszerűbb módszereivel gyűjti be a gazdag zsákmányt. A tapasztalt halászok jól tudják, hogy a tengeri halak általában óriási csapatokban, ún. „iskolákban” járnak. A halaknak azt a szokását is ismerik, hogy nem tudnak ellenállni az erős fény csábító hatásának. Nos, amikor rábukkannak egy-egy haliskolára, bekapcsolják a hajó hátsó részén, a víz alatt elhelyezett erős fényszórókat, s megindítják az ugyanoda torkolló hatalmas teljesítményű szivaty- tyúkat, amelyek beszippantják a végzetük felé haladó halakat. A halak etetésének, irányításának, más módszerei is ismeretesek. Megfigyelték például, hogy az alacsony rezgésszámú hangok (infrahangok) hatására a halak hirtelen a fenék felé kezdenek úszni és ott is maradnak, ameddig a hang szól. Ily módon, hanggal való tereléssel a halak sűrűsége annyira fokozható, hogy a fogás 3—5-szőröse a szokásosnak. A szivattyúzás ilyenkor is sokkal egyszerűbben oldja meg a halak „befogását”, mint a hálókkal való kiemelés „kisipari” módszere. Az NDK hajóipara, mely a képen látható hajót is készítette, a világon épülő összes halász- és half eldolgozó hajók egyötödét gyártja, s ezzel a második helyet foglalja el Japán mögött. Leningrádban nemrégiben fejezték be és adták át rendeltetésének a világ legnagyobb, s talán legjobban felszerelt kutatóhajóját, a „Jurij Gagarin”-t. A Szovjet Tudományos Akadémiának nem ez az egyetlen tudományos célokat szolgáló kutatóhajója, kisebb — más-más célú — egységekből egész flottára való állománnyal rendelkezik. A „Jurij Gagarin” hatalmas teste 45 ezer tonna vízkiszorí- tású. Hossza 231 méter, szélessége 31 méter. Legnagyobb haladási sebessége 18 csomó (33,4 km/óra). Szembetűnőek a fedélzetén elhelyezett tekintélyes méretű rádióantennák (parabolák), amelyek a mesterséges holdak jelözönének, valamint a világűr távolabbi pontjairól érkező kozmikus jelek felfogására szolgálnak. Az antennák által vett jeleket a kutatóhajó műszertermeiben elhelyezett készülékek dolgozzák fel, és továbbítják a szárazföldi állomásokra. A jövő űrkísérleteinél fontos feladat vár a „Jurij Gagarin”-ra az óceánok felett elhaladó űrhajókkal való kapcsolattartásban, a parancsnok-, vezérlési utasítások továbbítása terén. 1 ♦ 4
