Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

1972. MÁJUS 21., VASÁRNAP PF.ST MEG) x^drítm FORUM Válasz gazdaságpolitikai kérdésekre Ki nyerte a személygépkocsit? — A termelő egyben fogyasztó is A felsőoktatási ösztöndíjrendszer reformja A televízió május 3-i népgazdasági fórumához intézett kér­dések egy részére — mint ismeretes —, az adásidő rövidsége miatt nem kaptak választ a kérdezők. Szerkesztőségünk vál­lalta, hogy a Pest megyéből érkezett, vagy Pest megyével kap­csolatos kérdésekre választ kér az illetékesektől. A válaszok első részét lapunk május 18-i, csütörtöki számában közöltük, most a válaszok második részét adjuk közre az alábbiakban. Kovács Ti bőmé, Dunaharasz- ti, Hoitsy u. 26. sz. alatti lakos kérdezi: Évekkel ezelőtt vál­tattam egy 5000 forintos gép- kocsinyeremény-takarékbe- tétkönyvet, száma: 12 531 771. Az 1971. VIII. hó 20-i sorsolás­ról készült listán megtaláltam a betétkönyvem számát. Saj­nos, nem a 12-es, (Pest megyei) hanem a 15-ös (Szolnok me­gyei) sorozatban. Azóta szám­talan OTP-kirendeltségen ér­deklődtem: létezhet-e egyálta­lán két, egyforma számú be­tétkönyv? A válasz az volt, nem. Az OTP Münnich Fe­renc utcai központjában vi­szont azt mondták; a betét­könyvek egytől folyamatos számozással vannak ellátva. A sorozatszámok 1—20-ig a 19 me­gyét jelölik ABC sorrendjében, Budapest fővárosé a 20-as so­rozat. Engem ezek a válaszok nem győztek meg. Zsigmondi István, az OTP Pest megyei igazgató-helyette­se válaszolt: — A gépkocsinyeremény- takarékbetétkönyvek országo­san egységesek; sorszámuk mindenütt 501 000-től kezdődik — ötezer forintos betétköny­vek esetében — s megkülön­böztetésüket a sorozatszámok teszik lehetővé. Az az értesülés tehát, hogy két azonos sorszá­mú könyv nem létezik — té­ves. Ezzel szemben az nem fordulhat elő, hogy két betét­könyvnek ugyanolyan sorozat- és sorszáma legyen. A soroza­tok valóban a megyéket jelö­lik. Pest megye sorozatszáma a 12-es, Szolnok megyéé a 15- ös. A betétkönyvek sorsolásá­nál azonban éppen úgy mind­két számot figyelembe kell venni, mint a névértéken felüli — nagyobb összeggel — kihú­zott békekölcsönkötvényeknél. A gépkocsinyeremény-takarék- betétkönyvek 1971. augusztus 19—20-i miskolci sorsolásáról készült nyereményjegyzék 4. oldalán ez áll: a 15-ös sorozat 531771-es sorszámú betét­könyv tulajdonosa Wartburg de Luxe 353-as gépkocsit nyert. A sorozatból világosan kitűnik, hogy a szerencsés nyertes betétkönyvét Szolnok megyében váltotta. TObben kérdezték: Mi a párt- szervezetek szerepe a vállalati ár- és bérpolitika alakftásában? Válaszol: Juhász János, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának munkatársa: — A pártszervezetek meg­különböztetett helyet foglal­nak el a vállalati ár- és bér­politika formálásában, s te­gyük hozzá: ellenőrzésében. Alapvetőnek kell tartanunk a következőket: érvényesítsék a meghirdetett jövedelempoliti­kai elveket, azaz a bér szoros kapcsolatban álljon a végzett munkával. Továbbá: a bér­emelések fedezetét a vállalati tevékenység hatékonyságának javulása teremtse elő, s ne kü­lönböző állami támogatás. Döntő a pártszervezetek szere­pe abban is, hogy senki ne juthasson olyan jövedelemhez, ami mögött nincs tényleges tel­jesítmény. Ugyanakkor lássák azt is a kommunista közössé­gek, hogy a megfelelő bérpoli­tika kialakításához és folytatá­sához kellő üzem- és munka- szervezési színvonal is szüksé­ges, mert a helyes elvek a gya­korlatban csakis így ölthetnek testet. Ami a vállalati árpolitikát illeti, itt elsősorban annak fon­tosságát hangsúlyozzák a párt- szervezetek, hogy a termelő egyben fogyasztó is, azaz a megalapozatlan áremelés szá­mára nemcsak előny, hanem hátránnyal is jár. Az Országos Anyag- és Árhivatal világosan meghatározta, hogy mi tekint­hető tisztességtelen haszonnak, ennek alapján a pártszerveze­tek tehát mérlegelhetik, mi a társadalmilag elfogadható nye­reség, s mi lépi túl azt. Fontos teendője a kommunista kollek­tíváknak, hogy elősegítsék az árakat meghatározó költségek rendszeres elemzését, e költsé­gek csökkentését, a gazdaság­talan termelés visszaszorítását, s mindezekkel annak érvénye­sítését, hogy az ár a vállalati munkát is ösztönözze, de a társadalmi érdekekkel is össz­hangban legyen. Balázs Attila Vácről kérdez­te: A rehabilitált dolgozók milyen védettségre számíthat­nak? Vannak vállalatok, ahol kereken elutasítják a köny- nyebb munkát igénylő dolgo­zót. Van-e mód személyes meg­hallgatásra? Dr. Polcsány Mihály, a Pest megyei Tanács Rehabilitációs Bizottságának elnöke válaszolt. — 1969 óta hatályos az úgy­nevezett rehabilitációs rendel­kezés, melynek végrehajtását a kormány több millió forint­tal segíti. A rendelkezés értel­mében vidéken is létre lehet hozni rehabilitált dolgozók ré­szére külön munkahelyeket, a nagyvállalatoknál pedig szép számmal akad olyan könnyű munka, amelyet elsősorban rehabilitáltakkal kell elvégez­tetni. Ezt akár belső átszerve­zéssel is meg kell oldani. A könnyű munkát igénylő munkakörök nyilvántartásá­val, valamint a rehabilitáltak elhelyezésével a községi, váro­si tanácsok munkaügyi cso­portjai foglalkoznak — ezek­nél lehet kérni személyes meg­hallgatást. E csoportok irá­nyítják az érdekelteket a ren­delőintézetek munkaalkalmas­ságot megállapító bizottságá­hoz, vagy az Országos Rehabi­litációs Központhoz. Többen kérdezik: Tervezik-e a felsőoktatási intézmények szociális juttatásainak, illetve ösztöndíjainak reformját? Válaszol: László Ottó, a Mű­velődésügyi Minisztérium felső­oktatás-politikai főosztályának vezetője. — Többféle módosítás terve érlelődik, pénzügyi lehetősé­geink sokoldalú mérlegelésé­vel egyidejűleg. Tény, hogy a korábban már módosított ösz­töndíjrendszer az előzőnél job­ban ösztönöz a tanulásra, s tá­mogatja a kisebb keresetű csa­ládok gyermekeit, de mégis fi­nomításra szorul. Szükséges, hogy jobban igazodjék a bér­es árviszonyok módosulásához. Az utóbbi három év tapaszta­latairól már elkészült az elem­zés. Fontosabb tennivalóink és terveink: elsősorban javítani kell a kisebb jövedelmű csa­ládokból származó hallgatók szociális helyzetén. Tehát a je­lenlegi első és második jöve­delemkategóriába tartozók anyagi támogatását indokolt felemelni. Szó van arról is, hogy az albérletben lakó főis­kolások, egyetemisták helyze­tét fokozott mérvű támogatás­sal könnyebbé tegyük. Idősze­rű, megítélésünk szerint az is, hogy a házaspár hallgatók helyzetén is könnyítsünk. Nyilván érdeklődésre tarthat számot, hogy tervezzük a szo­ciális ellátottság mai fogyaté­kosságainak eltüntetését, az intézmények közötti indokolat­lan különbségek megszünteté­sét. Előkészületi stádiumban van már az élelmezési nyers­anyagnormák felemelése is. Az elképzelések egyeztetése az illetékes tárcákkal most van folyamatban, s a népgaz­daság teherbíró képességéhez igazodva tervezzük ezeknek a változtatásoknak minél előbbi életbe léptetését. Főpróba Budapesten Autógyártásunk története Dr. Csanádi Cyorgy nyitotta meg az itthoni bemutatót A moszkvai Politechnikai Múzeum, mely ebben az esz­tendőben ünnepli 100 éves fennállását, az egész szovjet technikai életet átfogja kiállí­tásaival. Júniusban viszont, a magyar—szovjet kultu­rális egyezmény program­pontjaként magyar kiállítás nyílik a Po­litechnika Múzeumban, Ma­gyar autógyártás címmel. A vendégkiállítást a budapesti Közlekedési Múzeum rendezi. Tegnap délelőtt dr. Csanádi György, közlekedés- és posta­ügyi miniszter nyitotta meg a Közgazdaságtudományi Egye­tem aulájában a kiállítás ha­zai bemutatóját. A megnyitás előtt dr. Czére Béla, a Közlekedési Múzeum főigazgatója sajtótájékoztatót tartott, melynek során beszélt a kiállítás e hazai főpróbájá­ról. A moszkvai magyar kiállí­tás viszonzása is annak a be­mutatónak, melyet éppen a Politechnikai Múzeum rende­zett a Közlekedési Múzeum­ban, s amely a szovjet űrhajó­zásról szólt. A Közgazdaságtudományi Egyetemen május 28-ig te­kintheti meg a közönség a be­mutatót, majd kamionokkal szállítják a kiállított tárgyakat Moszk­vába, ahol viszont a június 13-i meg­nyitó után három hétig láthat­ja a közönség autógyártásunk történetét, amelyet 400 négy­zetméteres teremben állítanak ki. Ügyes készítőkre vall a tíz, nagyrészt most először látha­tó gépjárműmodell, mely autó­gyártásunk múltját és jelenét reprezentálja. Erőssége a be­mutatott anyagnak, hogy jó néhány alig-alig ismert----------------------aa_______­Ki váló a dunakeszi bébiétel Újdonságok az élelmiszer ipar pavilonjában Extra Tonic és István sör — Club 99, kristálypalackban A BNV-díjat nyert papri­kasaláta, a Nagykőrösi Kon­zervgyár terméke. Tegnap már a nyitás előtt megérkeztek az első látogatók a Budapesti Nemzetközi Vá­sárra. Érdeklődéssel nézték a hatalmas darukat, a könnyű­ipari pavilon ízlésesen beren­dezett kirakatait, s nagy sike­re volt a szovjet kiállításon a Lunohod makettjének. Reggel kezdődtek a sajtó- tájékoztatók is. Az élelmiszer- és faipar idei BNV-szereplé- séről tájékoztatta az újságíró­kat dr. Lénárt Lajos mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes. A kiállítás érdekességeiről és a BNV-dí- jas termékekről szólva. külön kiemelte a Nagykő­rösi Konzervgyár két új­donságát: a paprikasalá­tát és a különleges kö­rösi húskrémet. ízük kiváló, hanem csoma­golásuk is megfelel a mai kö­vetelményeknek. Az idei vásáron 14 élelmi- szeripari ág, az Állami Gaz­daságok Kereskedelmi Kft-je, a Termelőszövetkezetek Áru- értékesítését Szervező Iroda, továbbá a Mezőgéptröszt és az Élterv vesz részt. Bemutatja áruit a tanácsi sütő-, szesz- és szikvízipar is. A Magyar Dohányipar a „100” elnevezésű cigaretta mentholos változatát és a nép­szerű Symphonia füstszűrös készítményét mutatja be a ré­gi cikkek mellett. A Termelő- szövetkezetek Áruértékesíté­sét Szervező Iroda befőttek­kel, különböző savanyúsá­gokkal, zöldségszárítmányok- kal ismerteti meg az érdeklő­dőket. A konzervipar közel fél száz terméket állított ki, köztük a „Kiváló áru” címet el­nyert teljes sütőtököt és a bébiételt, ez utóbbi a Du­nakeszi Konzervgyár ké­szítménye. A szeszipar s'ágere a Huber­tus — üvegkancsóban, és a Club 99 — kristálypalackban. A cukorgyárak újdonsága a „Kékes” elnevezésű szemen­ként préselt, pikoló méretű kockacukor. Az édesipar leg­reprezentatívabb termékei a „Budapest”- és a „Balaton”- díszdobozok. Az idén bővítik „ süteményporok választékát, megjelenik a boltokban a fánkpor és a gyümölcspor. A „Kiváló áruk fóruma” pályá­zaton díjat nyert a kakaós sü­teménypor. Munkatársunk kérdésére az édesipar vezetői elmondták, hogy a por keverését és csoma­golását az Örkényi Béke Szakszövetkezet vállalta bérmunkában, s ezentúl jelen­tős mennyiségű kakaópor is készül a Pest megyei község­ben. Űj üdítő italok is szere­pelnek az élelmiszeripar idei tárlatán: a „Mangó” és az ..Ananász”, valamint az „Ext­ra Tonic”. Az AMO pipereszappan so­rozatot , az Unifix desodoráló textílöblítő szert eddig még nem ismerték a vásárlók. A húsipar — köztük a ceg­lédi húskombinát — 12 féle új felvágottal lepte meg fo­gyasztóit, míg a sörkedvelők Székesfehérvár ezeréves jubi­leuma alkalmából a különle­gesen főzött és kezelt „István” sört ihatják. T. E. kuriózumot is megismertet a nézőkkel. Csak egyet emeljünk ki: Kan­dó Kálmán találta fel a tor­ziós rugózást. Legalábbis ré­gebbi szabadalmat eddig még nem ismerünk ezzel kapcsolat­ban. A gyűjteményt gazdag, eredeti képanyag egészíti ki, s magyarázatképpen orosz fel­iratok tájékoztatják majd a moszkvai közönséget. (f. b.) A MÉM ás a TOT vezetőinek tanácskozása Dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter, valamint Szabó István, a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa elnökének vezeté­sével a MÉM és a TOT veze­tői megbeszélést tartottak. En­nek során áttekintették az ag­rárpolitika és a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom idősze­rű kérdéseit. Meghatározták a két szerv közötti még hatéko­nyabb munkakapcsolat kiala­kítását segítő elvi és gyakor­lati tennivalókat is. Mint mondotta, ezeknek konzerveknek nemcsak a A Pest megyei Vegyi- és Divaícikkipari Vállal«> ruhái és az táskái méltán aratnak sikert. A gyár adta téglák T akás — mondjuk, s a szóhoz pillanatok alatt gondolatok serege társul. A lakáshelyzet javítása való­ban társadalmunk legfőbb feladatai között sorakozik, s ezért minden olyan csele­kedet, amely valami módon elősegíti a lakásgondok enyhítését, megkülönböz­tetett jelentőségű. Tavaly Pest megyében 6653 lakás épült fel, valamivel keve­sebb, mint tavalyelőtt. A tízezer lakosra jutó újon­nan épített lakások számát tekintve a megye valame­lyest fölötte áll az orszá­gos átlagnak, ám ha figye­lembe vesszük a gyorsan gyarapodó népességet, kü­lönös elégedettségre nincs okunk. S nem törődhetünk bele abba sem, hogy a la­kásépítést elősegítő lehet­séges források közül több csak éppen csepegtet vala­mit, ahelyett, hogy bőveb­ben adná erejét. Ilyen for­rás a vállalatok által nyúj­tott támogatás. Néhány szép példáért nem kell sokáig kutatni. Segítette dolgozói lakás- problémájának megoldását a Mechanikai Művek, min­den lehető támogatást megadott és megad a Nagy­kőrösi Konzervgyár, s a Forte Fotokémiai Iparvál­lalatnál egyetlen év alatt 1,8 millió forint kamatmen­tes kölcsönt fizettek ki a saját otthont teremtőknek. A Forte e nagy összegű köl­csönt fejlesztési alapja ter­hére biztosította, s olyan kedvező törlesztési feltéte­leket határoztak meg, ame­lyek a gyárhoz hű embere­ket jelentős megtakarítás­hoz juttatják. Húzzuk alá még egyszer: szép példák­ban nincs hiány, ám ezek esetek, amelyekből még nem következtethetünk ál­talános gyakorlatra. S ilyen gyakorlat nincs is. Sajnos. A sopánkodás azonban ke­veset használ. Kéztördelve aligha lehet több lakás fel­építését elősegíteni. Pró­báljuk inkább fölkutatni a lehetséges okok némelyi­két, amelyek közrejátsza­nak a vállalati magatartás merevségében, s abban, hogy az értetlenkedés gyö­keret ereszthet. Czűk a látókör — így fogalmazhatjuk meg a legfőbb okot, s arra utalunk ezzel, hogy a vállalati ve­zetők jelentős része nem akarja vagy nem tudja tu­domásul venni, hogy a ter­meléssel szorosan össze­függnek a vállalati tevé­kenységtől látszatra na- gyonis távoleső dolgok. Az a szemlélet, amely semmi mást, csupán a gyártás technikai és technológiai feltételeit hajlandó megte­remteni, rövid távon Ígér­het sikert, de hosszabb idő­szakon át semmi esetre sem. Előbbi példáinkra visszautalva: véletlen-e, hogy mind a konzervgyár­ban, mind a Forte-ban ha­talmas és erős o törzsgár­da? Nem véletlen, mert mindkét gyárban a lakás­építéshez adott támogatá­son túl sok másban is ér­zik a dolgozók a gondos­kodást, azt, hogy a gyár és az ő viszonyuk nem korlá­tozódik a „munkát adok, munkát veszek” nyers egyenletére. Ha ez így van — s így igaz —, akkor miért nem ismerik föl má­sok is ezt az egyszerű igaz­ságot? Talán nem a fölismerés­sel van a baj, hanem a bá­torsággal. Annak vállalá­sával, hogy a részesedés­ként kifizethető vagy fej­lesztésre fordítható összeg egy hányadát ilyen célra adják, mert — hangzik az „érv” — mit mondanak ak­kor a többiek? Meggyőző­désünk, hogy mint sok más esetben, úgy itt is a közvé­lekedésre való hivatkozás nem több olcsó kibúvónál. Kényelmesebb így, mert nem kell megfontolni, mennyi pénzt adjanak ki, nem szükséges az igények elbírálásával bajlódni; mi dolga egy gyárnak, válla­latnak munkavállalója la­kásproblémájával ? Semmi? Oldja meg az ál­lam, találjon lehetőséget maga a nehéz helyzetben levő? Aligha kell folytatni a kérdéseket, mert már ennyi megfogalmazásából kitűnik az álláspont tartha­tatlansága, rideg érfibértél lénsége. A családok nagy többsége keservesen rakja össze azt a pénzt, ami a sa­ját otthon megteremtésé­hez kell. Sőt, vannak olya­nok is — a nagycsaládosak, a kiskeresetű, két-hórom gyermekes családok —, akik még az előírt induló- összeget sem képesek meg­takarítani. Nem azért, mert isznak, mert könnyelműek, hanem azért, mert egész egyszerűen nincs miből. Ki más segíthetne tehát el­sősorban rajtuk, mint az a közösség, ahol dolgoznak, ahol ismerik helyzetüket?! Miféle álszentség az, hogy nem jut lakásépítésre, mert mit szólna akkor azok tá­bora, akik már saját ottho­nukban laknak, s közben futja horgásztanya építés­re, az üdülő karbantartását jóval meghaladó cicomá- zásra, a kirakat szerepét játszó labdarúgó-csapat költségeinek fedezetére...? Túl végletes lenne a szem- beállítás, a fogalmazás? Az emberek nem vakok. Ha megmagyarázzák nekik, ak­kor megértik, ha valami nincsen. De amit nem lehet megmagyarázni, azt miért fogadnák el? ]\/I inden forintot lakás- építésre? Ki kívánja ezt? Arányokra, ésszerű tá­mogatásra, az emberi prob­lémák nagyobb megértésé­re van szükség. Arra, hogy a munkahely erejéhez mér­ten segítsen — s ennek, szemben a korábbiakkal, ma már minden törvényi, jogi feltétele megvan —, s hogy amit segíthet, azt meg is adja! A mondat vé­gén van a hangsúly. Nem a lehetőségekkel van a baj napjainkban sem, hanem azok hasznosításával. Mert miféle „támogatás” az, hogy sok könyörgés, rimán- kodás után végül is az épít­kezőnek kifizet a gyár — ötezer forintot? Nem lát­szat-tettek, hanem tényle­ges cselekedetek kellenek. Ahogy a gyár adta téglák beépülnek a ház falába, úgy épülnek be az emberek tudatába a gondoskodást bizonyító cselekedetek. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents