Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
4 «ST meg vei Júvlsm 1972. MÄJUS 21., VASÄRNAP | Nem tudom, gyel1 tek-e már kedves Olvasóim az utolsó években elharapózó jelenségre: emberi kapcsolataink az élet egyes területén elsiváro- sodnak, magatartásunk kényelmessé válik, önzővé nyo- morodik. Ma már nem kivételes eset, hogy villamoson, vonaton, s különösen a majdnem mindig zsúfolt városi autóbuszainkon a fiatal és derékhad- beli sem adja át helyét az idősebbnek, bottal támaszkodó anyja-, nagyapjakorú embertársának, a makkegészséges a gyöngeségtől dülöngélő betegnek, rokkantnak és a karon- ülő kisgyermekével utazó anyának is csak unszolásra- kérlelésre kerül ülőhely. Egyesek mintha észre sem vennék őket, kinéznek az ablakon, zavartalanul olvasnak tovább, vagy röhögcsélnek-beszélnek, alvást mímelnek. S ha kis nézeteltérés támad az utasok között, egy-két pillanat után sokszor olyan mos- datlanszájú szavak röpködnek, hogy attól a nyomdafesték is elpirulna. Hasonló ingerültség, egymás becsmérlése jellemzi a mindig könnyen, megfontolás nélkül fölszikrázó vitákat, civódásokat bérház udvarán, utcán, üzletben, sportpályákon, hivatalokban. Azt kell tapasztalnunk, mintha halványodnának életünkben az olyan jellegzetesen emberi, nagy értékű tulajdonságok, amilyen az udvariasság, figyelmesség, tapintat, gyöngédség, segítőkészség, áldozatkészség. Túlságosan szűk egy jegyzet műfaja ahhoz, hogy a jelenség okvilágát megkísérelhetnénk föltérképezni, vagy akár csak fölvázolni is. Csupán utalhatunk itt arra, hogy átmeneti korszakoknak mindig is voltak ehhez hasonló kórtünetei, salak hordaléka, a mi átmeneti korunkban azonban, amikor minden mozgásban, átalakulóban, változásban van, minden kimozdult régi keretéből, fészkéből, s keresi új formáját és tartalmát, ehhez hasonló mozgásban-változásban-át- alakulásban van az emberi magatartás, s az emberi érintkezés köre is.---------------------- minden| E tünetek | képpen el----------------------------vetendök, me rt emberhez méltatlanok. Nemhogy egy szocialista társadalom magasabb humanizmussal átitatott normáihoz méltatlanok, hanem egy civilizáltabb polgári társadalom sem fogadhatja, szentesítheti őket, hacsak nem akar felelőtlenül, kalandor módon szembenézni tulajdon elrothadásá- nak, szétzüllésének kockázatával. A bevezetőben körülírt, komiszul önző, udvariatlantapintatlan, neveletlen emberi magatartás teljesen idegen a mi társadalmi céljainktól, filo- zófiánktól. Semmiképpen sem fogadhatjuk el, nem törődhetünk bele, mert ha továbbra is akadálytalanul érvényesülhet ez a tendencia, nem nehéz megjósolni, hogy pár év múlva az eddiginél sokkal kímé- letlenebbül fogjuk egymást gyötörni. Hogy mit tehetünk e komisz magatartás ellen? — Csakis egyet tehetünk, ha igényünk- célunk a szocialista társadalom magasabbrendű erkölcse, emberi normarendszere: szembe kell vele szállnunk késlekedés nélkül, tétovázás és za- vartság nélkül, mert az egy pillanatig sem lehet kétséges gondolkodó, igényesen élni vágyó ember számára, hogy az önző, lusta-komisz-udvariatlan magatartás idegen tőlünk, csakis átmeneti korunk veszteség-vereség rovatában könyvelhető el. Hogy miként szállhatunk szembe e gyorsan terjedő, fertőző ragállyal?----------------------1 és taníta| Tanulnunk | nunk kell a------------------------mi társadalmunkban, a mai korban élő emberhez egyedül méltó, illő emberi magatartás normáit, követelményeit és lehe{őségéit. Tanítanunk és tanulnunk kell tehát a családban elkezdve, az iskolában, munkahelyen, utcán, járművön, hivatalban folytatva, életünk minden percében, életünk minden helyszínén. A szülőnek és pedagógusnak kötelessége tanítani erre a gyereket, ifjút, a munkahelyeken, hivatalokban, orvosi rendelőkben, s egyebütt jó példát mutatva eszerint kell érintkezniük az ott dolgozóknak a hozzájuk fordulókkal. Legyen tehát bármely fórumon a nyegleség, pökhendiség, önteltség, lekezelés tilos, elsősorban is azért, mert félműveltséget, kisszerű- séget jelez, tehát mosolyra és válaszként ingerültségre, sértett dühkitörésre, jogos tiltakozásra ingerel. Az emberi érintkezés ábécéje, hogy tessék egymást egyenrangú félként kezelni, senki se érezze különbnek magát a másiknál, ismeretlenül semmiképpen, mert ez is butaságra, nevetséges önhittségre utal.---------------------- velünk, Mi történt | miért hagy---------------------- tűk egyszerre abba egymás nevelését? Emlékeznek még arra az időre, az ötvenes évekre, amikor hivatalos fórumaink mindig, mindenkit nevelni, oktatni akartak. Már évekkel ezelőtt a másik végletbe estünk, amikor senki sem akar nevelni senkit semmire. Pedig a hozzáértő és tapintatosan, jó hatásfokú nevelés, egymás nevelése is, nélkülözhetetlenül szükséges egy emberi közösségben. Miért nem figyelmeztetik tapintatosan az idősebbek a neveletlen fiatalokat, gorombáskodó kartársukat? Miért nem csendesítik le a megvadult randalírozókat? T o vábbá: miért tűntek el a villamosokból, autóbuszokból, vonatokból a régen ott látható kis táblácskák: Terhes anya ülőhelye”. „Rokkant ülőhelye”? Miért nem szerel fel járművein ilyen táblácskákat a BKV, a MÁV és a többi tömegközlekedési vállalat? Ne feledkezzünk meg róla: a mi korunk a tudományostechnikai fölfedezések tömegével, a film, a televízió, rádió, újság, könyv segítségével, sok területen visszaállíthatat- lanul lerombolta, eltüntette az egyes népközösségeket egymástól szinte légmentesen eltorlaszoló határokat, korunkban tehát megakadályozhatat- lanul, zavartalanul áramlanak szét a nagyvilágban a legkülönfélébb eszmék, divatok, jó és rossz tendenciák. Ne legyünk naivak, tudnunk kell: ma még számos boszorkány- konyhán kotyvasztanak olyan mérgeket, amelyekkel nem használni, hanem ártani akarnak az emberiségnek, tulajdon népünknek is. Ha másként nem is, de még több milliót, milliárdot kisajtolni belőlük, összezavarni gondolataikat, megkuszálni terveiket, vágyaikat, egymás barátságát kereső törekvéseiket. E tudományos eredményekre támaszkodó, tudatos, módszeres emberiség-, lélekmérgezés egyik területe az erőszakra, durvaságra, önzésre, cinizmusra való csábítás-nyomorítás is. Ne sétáljunk be ilyen gyanútlanul és ostobán ebbe az utcába. Ez nem a mi utcánk, nem a mi világunk, nem a mi normatí- vánk. És ne is szégyelljük rá kereken kimondani: ez pedig ártalmas, tudatosan terjesztett méreg, a humánusan, igényesen élni vágyó egyénnek és társadalomnak hozzájuk semmi köze. S?ige!szentmikló:i kulturális napik MA: ZÁRÓEST A szigetszentmiklósi kulturális napok szombati eseménye volt, hogy megnyitották az ifjúsági házban a község tanulóinak gyermekrajz-kiál- lítását. Az utolsó napon, ma este, ünnepélyes záróesttel, és a díjak kiosztásával ér véget az egyhetes rendezvénysorozat. A Csepel Autógyár művelődési központjában megrendezendő záróesten Takács Mari, a tv népszerű bemondónője konferál, aki Szigetszentmik- lósról származott el. A műsorban közreműködik a KISZ Központi Művészegyüttesének Rajkózenekara, Rásonyi Leila hegedűművész, az Operaház művészei közül is többen szerepelnek. Fellép a Csepel Autógyár táncegyüttese és a szigetszentmiklósi József Attila irodalmi színpad. Képaukció élőit A MOM Szakasits Árpád Művelődési Ház kupolatermében nyitották meg a 27. képaukció kiállítását. A bemutatón 375 festmény — neves magyar és külföldi művészek alkotásait láthatják az érdeklődők. A mintegy két és fél millió forint kikiáltási árú műkincsek árverését május 23-án és 24-én tartják meg. Olvasóik hetven százaléka munkás Több támogatást várnak az üzemi könyvtárak A Pest megyei közművelő- | dési könyvtárakban száztizén- ; hatezer, a szakszervezeti \ könyvtárakban harmincötezer olvasót számlálnak Ez utóbbiak a megyei könyvtár olvasóinak ' özei egynegyedét adják. A vállalati könyvtárak- i ra tehát nagy feladatok hárul- | nak a népművelésben. E könyvtárak helyzetéről, eredményeikről és nehézségeikről, j a fejlesztés lehetőségeiről kérdeztük dr. Szabó Ernőnét, a szakszervezetek Pest megyei tanácsa központi könyvtárának helyettes vezetőjét. Egy tucat év a számok tükrében — A szakszervezetek Pest megyei tanácsa 196C óta fogja össze a nagyrészt 1945 után alakult vállalati könyvtárakat — mondotta. — Az önálló szakszervezeti könyvtáraknak — bizonyos ellenőrző funkció gyakorlása mellett — módszertani tanácsadással szolgálunk, a közvetlen felügyeletünk alá tartozó letéti könyvtárakat pedig ellátjuk | könyvekkel, ellenőrizzük és irányítjuk. — Milyen adaték, tények tükrözik tizenkét év fejlődését? — Három könyvtár működött 1960-ban önálló helyiségben, most negyvenöt. Tizenkét évvel ezelőtt száznegyven- j négyezer kötettel rendelkeztek a szakszervezeti könyvtárak, most háromszáztizenkilenc- ezer kötetük van. A központi könyvtár 1964-ben kétszázhúszezer forintért vásárolt könyvet, az idén e célra háremszázezret költünk. Az olvasók száma 1964-ben huszon- kétezer, tavaly harmincötezer volt: s hogy tényleg olvasókról van szó, bizonyítja, hogy tavaly js egy olvasónak átlag tizenhárom-tizennégy kötetet kölcsönöztek. — A szakszervezeti könyvtárak valóságos helyzete is megfelel a nagy számok által festett, kedvező képnek? — Nem mindenben. Itt van például a teremprobléma. A negyvenöt önálló könyvtári helyiségnek csak egyharmada megfelelő. Feltűnő, hogy amíg az elmúlt években a vállalatok tömegével építkeztek, addig egyetlen új, megfelelő könyvtárhelyiséget sem adtak át az "zeniekben. Az ikladi Ipari Műszergyárban például nem tudják használatba venni a meglévő új berendezést, mert a könyvtár egy félreeső, szűk helyiségbe szorult. — Gond az is, hogy az önállónak minősített könyvtárak — például a váci Egyesült Izzó üzemi könyvtára —, az utóbbi években általában kevesebbet költenek könyvre. Kivételek azonban vannak. A Csepel Autógyár üzemi könyvtára vagy a gödöllői Ganz Árammérő Gyárban például emelkedett a könyvvásárlásra fordított összeg. Kevés az egyhónapos alapképzés — Hogyan látják el feladatukat az üzemi könyvtárosok? — A szakszervezeti könyvtárakban, a központi dolgozókkal együtt, tizenöt könyvtáros működik főállásban. Számuk az utóbbi években nem emelkedett, pedig az olyan, kétezer dolgozónál többet foglalkoztató gyárban, mint a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalat, az Ikladi Ipari Műszergyár, a Pestvidéki Gépgyár, a Mechanikai Művek vagy a Dunai Kőolajipari Vállalat, mindenképp szükség lenne főhivatású könyvtárosra. Rajtuk kívül három részfoglalkozású, hatvanhárom tiszteletdíjas és százhuszon- négy társadalmi munkás könyvtáros tevékenykedik a vállalatuknál. Nagy gondunk a fluktuáció. Problémát okoz, hogy a társadalmi munkás könyvtárosok fele mindössze nyolc általánost végzett. Igaz, egyhónapos, alapfokú könyvtárosképzést rendszeresítettünk: Vácott e tanfolyamot a közelmúltban huszon- ketten végezték el, ősszel pedig ú'abb negyven üzemi könyvtárost képezünk. Mindez azonban nem pótolja a magasabb végzettségű, műveltségű könyvtárosokat. Sajnos, a Kistarcsai Fésűsfonó mérnök-könyvtárosa, a ceglédi vasutasház oktatótiszt-könyvtárosa, a Pestvidéki Gépgyár laboránskönyvtárosa mellé kevés példát tudnék sorakoztatni. A tiszteletdíjak kitér- jesztész is segíthetne. Segítség — központosítással — Kin múlik a főfoglalkozású könyvtárosok alkalmazása; és a tiszteletdijak kiterjesztése? — Az előbbi a vállalatokon, illetve a szakszervezetek fellépésén, az utóbbi kizárólag az alapszervezeteken. — Hogy próbálnak segíteni e helyzeten? — Központosítással. Azok az eddig önálló könyvtárak, amelyek nem rendelkeznek külön helyiséggel, függetlenített könyvtárossal, és évi 25 ezer forinttal könyvvételre — letéti könyvtárrá alakulnak. Ezután mindössze hat üzemi könyvtár marad önálló, a Csepel Autógyáré, a Pestvidéki Gépgyáré, a váci DCM-é és az Egyesült Izzóé, a Nagykőrösi Konzervgyáré, valamint a Dunakeszi Járműjavító 1926-ban alakult könyvtára. A letéti könyvtárakat ezentúl mi látjuk el könyvvel — a szakszervezetek ezért könyvtárfejlesztési hozzájárulást fizetnek. Központi könyvvásárlási alapunk növekedése — s az a tény, hogy a közeljövőben a váci mellé egy második körzeti könyvtár alakul a ceglédi vasutasházban —, reményt ad a több és jobb könyvre. ★ Nagy az üzemi könyvtár szerepe és lehetősége a népművelésben: közel esik a dolgozókhoz, elérhető a bejáró munkás számára is. Nagyobb támogatása érdekük a gazdasági vezetőknek is. Azokban az iparágakban, ahol gondot fordítanak e könyvtárakra, a törekvés eredményes. A megyei textilüzemekben a dolgozók harminc- három százaléka, a vasipari üzemekben huszonhárom százalékuk könyvtári tag. A megyei szakszervezeti könyvtárak annak ellenére, hogy több dolgozót nyertek meg olvasónak, az országos átlagnál megyénkben, mégis kevesebb anyagi támogatást kapnak, mint máshol. Padányi Anna Hol született a Magyar Lloyd ? Volt egyszer egy repülőgyár... A macska hangtalanul ugrott a padlásfeljáró deszkalépcsőjéről a teraszra, onnan pedig jóval nagyobb utat megté- ve, a földre. Ezzel egyidőben hangzott el a mondat. — Az udvarunk, a házunk helye, a szomszédok kertje, egyáltalán az egész környék, mind-mind a repülőtérhez tartozott ... Egy örvendetes hír Az Aszódi Hírlap 1914. május 10. száma első oldalon írja: „Szenzációs, egyben rendkívül örvendetes hírt közölhetünk az olvasóközönséggel. Aszódon repülőgépgyár létesül. A javító-nevelő intézet telkén már a múlt év óta készen áll egy nagy motorgyári épület, melyet azonban az építtető gyári részvénytársaság a rossz pénzügyi viszonyok miatt nem tudott berendezni, és üzemét nem tudta megkezdeni. A gyárépületet most egy új társaság vette át amely repülőgépeket fog gyártani benne. A repülőgépgyárat — amely Magyarországnak első repülőgépgyára — Bier Henrik szolgálaton kívüli főhadnagy, a kiváló aviatikus fogja, mint vezérigazgató, vezetni. E kiváló szakember és a mellette működő mérnökök vezetése alatt az új gyár bizonyára csakhamar fel fog lendülni, és kiváló konstrukciójú, kellő biztonságot nyújtó gyártmányokkal külföldön is a magyar iparnak fog dicsőséget szerezni.” Tudomásunk szerint ma már egyetlen ember él csak, aki az Aszódi Magyar Lloyd Repülőgépgyárban dolgozott. Farkas János Aszódon él, 1892- ben Szegeden született. Az. hogy háza az egykori repülőtér helyén áll, igazán a véletlen műve. A lakatost átképezik — Az első világháborúban légnyomást kaptam, egy német kórházban feküdtem, vártam a gyógyulást. Ám a gyógyulás nem egyedül jött. Amikor már kiengedtek volna, egy generális lépett a kórterembe. lakatosokat keresett. Mindjárt jelentkeztem, de ; zért ellenőrizték, valóban olyasféle-e a szakmám. Két másik szegedi gyerekkel — egyikük asztalos volt — Bécsújhelyre vittek bennünket, ahol a motorokról tanultunk. Le is kellett vizsgázni. Azután máris Aszódon voltunk, a repülőgépgyárban. Hej, . bizony, örültem, hogy pufogó motorok között lehetek, mert nem akárki volt az én mesterem. Pálfi Dánielnél szabadultam fel, mint inas, Szegeden. Az é.. mesterem gyártotta az első nyersmotorokat a vasöntő műhelyében. Farkas János 1917-ben került a gyárba, amely akkor már harmadik éve készítette a repülőket. Akkorra már 3 hangár volt a repülőtéren, 14 a gyárnál, s háromezer dolgozó fáradozott a repülőgép- és motorgyártásban. Az igazgató Bier Henrik volt. akinek neve nem ismeretlen a repülést kedvelők között, hiszen 1914. június 27-én Aszódon gyártott repülőgépén ő ért el magassági világrekordot. 6170 méter magasra repült az alant ujjongó gyáriak és pilóták szeme láttára. Bier Henrik osztrák volt, de dolgozott a gyárban két magyar pilóta is, egy Kurtnecker nevezetű, valamint Minár Gyula, aki ugyancsak híres pilóta és aviatikus volt. Minár sokáig dolgozott a rákosi repülőtéren a magyar aviatika hőskorában, amikor 19 magyar pilóta kísérletezett nagy nélkülözések közepette, s igyekez'tt akár csak apró sikereket elérni. A hír reményeket ébreszt Az Aszódi Hírlap cikkének folytatása: „ ... Most ugyan már nem nagyon lehet magyar iparról szó, ha tudjuk, hogy külföldiek fogják egyelőre a munka nagy részét elvégezni. De reméljük, hogy idővel, illetve belátható röv i időn belül, a vállalat teljesen magyarrá lesz, hiszen tudjuk, hogy aki az édes magyar föld bűvkörébe kerül, az soha nem szabadul meg tőle. Igen nagy fontosságúnak tartjuk a gyár létesítését Aszódra nézve, és a legnagyobb elismerés illeti azokat, akik ennek megteremtésében közreműködtek. Az aszódi járás lelkes, ambiciózus vezetője, a község elöljárósága és a közönség is minden alkalmat meg fog ragadni, hogy a gyár jövőbeni működését, amennyiben ebben közreműködhetnek, tőlük telhetőleg, támogassák. Aszód jövőjére beláthatatlan hatással lehet a gyár működése...” Aszó jövőjére végül nem lett beláthatatlan hatással a repülőgépgyár, mert szalma- lángnyi életet élt csak. A lakatos is repül — Hogy mi volt a dolgom? Odakerülésemkor szárnyvere- teket készítettem Légrády Aladár kocsigyárában, mert akkor még nem épült fel a gyár lakatosműhelye. Később más lett a munkaköröm. Rámbízták a motorok beszerelését és a szelepek beállítását. Egy barátom megsúgta: „Vigyázzon János, mert komoly munka, jobb ha megmondja, ha nem ért hozzá. Emberéletekkel nem lehet játszani!” Vállaltam, mert igenis értettem hozzá. Kivittem egy ösz- szeállított motort a vasút mellé, mindjárt a gyár szomi Emberi méltósággal
