Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-19 / 116. szám
2 MEC »El ír/tírSap 1972. MÄJtJS 19., PÉNTEK FÓKUSZ Kabinetváltozások PÁRIZSBAN „Chaban-Del- tnas mini kormányátalakítást hajtott végre” — írták kedden a francia lapok a hétfőn bejelentett személyi változásokat ismertetve. A kommentárok általában hangsúlyozzák: a telekspekulációs botrányba keveredett Dechartre államtitkár menesztése összefüggésben áll a rádió és a televízió vezetőinek lemondásával. Mindkét ügy arról tanúskodik ugyanis, hogy Pompidou elnök „nagy- takarítást” rendelt el Chaban- Delmas miniszterelnöknek, aki mindeddig védelmezte és meg akarta tartani pozícióikban mind az államtitkárt, mind a rádió és televízió vezetőit. Kérdés azonban, hogy ez a „mini kormányátalakítás” elegendőnek bizonyul-e arra, hogy a közvéleményt meggyőzzék: a kormány most már erélyes kézzel rendet teremt saját portáján. Kormánypárti kommentátorok is aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a „közélet tisztaságának” helyreállítására irányuló intézkedések túl későn jöttek. Az elnök és a miniszterelnök túl soká habozott, így a most elhatározott rendszabályok nem elég meggyőző erejűek. A l’Humanitében René Andrieu főszerkesztő rámutatott arra, hogy a most bekövetkezett események is mutatják: milyen zavar támadt a vezető körökben, különösen azóta, hogy a népszavazás eredményei világosan jelezték a közvélemény növekvő elégedetlenségét. Pompidou elnök több hetes fájdalmas töprengés után végül is elhatározta, hogy kidobja a ballasztot a kormány hajójából, amely már kezdett veszélyesen megtelni vízzel. Az elnök a népszavazás megrendezésétől azt remélte, hogy az eltereli majd a figyelmet a belpolitikáról, de a népszavazás bumerángnak bizonyult, és a botrányok újból a felszínre kerültek. WASHINGTONBAN Nixon elnök kedd délben rendkívüli fehér házi sajtóértekezleten személyesen jelentette be John Connally pénzügyminiszter lemondását. Közölte hogy George Shultz, a szövetségi igazgatási és költségvetési hivatal igazgatója lesz az új pénzügyminiszter. fiz aknazár nem akadály! ,Negyven perces terrorboBÜrázás Hanoi ellen Harcok a „nyugodt“ tartományban is Az amerikai légierő F—4-es típusú repülőgépei csütörtökön támadást hajtottak végre Hanh Hoa tartomány, Hanoi és Haiphong ellen. A VDK hírügynökségének jelentése szerint a VDK légelhárító egységei öt támadó gépet megsemmisítettek. Az AFP hanoi tudósítójának jelentése szerint a csütörtök délelőtti légitámadás mintegy 40 percig tartott, s Hanoi külvárosait érte. Az F—4-esek körülbelül 1000 méter magasságban nagy sebességgel közelítették meg az észak-vietnami fővárost, s a városközponttól mintegy két kilométer távolságban szórták le bombaterhüket. A dél-vietnami offenzíva kezdete óta először robbantak ki harcok az eddig „nyugodt- nak” tartott Phuoc Tűi tartományban. Hírügynökségi jelentések szerint az ország déli tartományában, Saigontól mintegy 65 kilométerre, csütörtökön heves csata folyt a dél-vietnami kormánycsapatok és a felszabadító erők között. Az új frontszakasz létrejöttével — hangoztatja az UPI — a délkeletről is veszély fenyegeti a dél-vietnami fővárost. Tsiranana malgasi elnök a központi rádión bejelentette, hogy átadta a végrehajtó hatalmat Gabriel Ramanantsoa tábornoknak, a hadsereg vezérkari főnökének. A 66 éves tábornok, a francia St. Cyr katonai akadémia neveltje, röviddel ezután nyitott dzsipen érkezett a főváros központi terére, ahol a diák- tüntetések és a sztrájk kirobbanása óta jóformán állandóan hullámzik a tömeg. Rövid beszédében kijelentette, hogy a politika ugyan nem az ő keNixon elnök aknazárján kibe járnak a hajók — írja a New York Times. Anthony Lewis, a lap tudósítója egy hetet töltött a Vietnami Demokratikus Köztársaságban, és ellátogatott Haiphong kikötőjébe is. A városi tanács szóvivőjére hivatkozva, lapjának küldött jelentésében hangoztatja: bármilyen aknákat is helyezzen el az Egyesült Államok Eszak-Vietnam partmenti vizeiben, az északvietnamiak rendelkeznek a hatástalanításukhoz szükséges eszközökkel. Nixon elnök aknazárja nem tudja megakadályozni, hogy a külföldi hajók elérjék Haiphong kikötőjét. Az NSZK keleti politikájának következetes folytatása és a rendkívüli parlamenti választások kiírása mellett foglalt állást Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter csütörtökön délben megtartott sajtóértekezletén. Jelezte, hogy a legfőbb figyelmet a gazdasági és társadalmi problémáknak, főleg a szegény rétegek helyzetének fogja szentelni. A tüntetők üdvrivalgással és helyesléssel fogadták a tábornok szavait. A magyar delegáció csütörtökön benyújtotta az Egészségügyi Világszervezet közgyűA hivatalos látogatáson Bulgáriában tartózkodó Fidel Castrót, a kubai forradalmi kormány elnökét, a Kubai Kommunista Párt első titkárát Georgi Dimitrov-renddel tüntették ki. Képünkön: Tódor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, a bolgár államtanács elnöke (balról) Fidel Castróval a kitüntetés átadása után. Történelmi mérföldkőnek nevezte a szovjet—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződés szerdai megszavazását, amelynek révén lehetővé válik Nyugat- és Kelet- Európa békés jószomszédsága alapjainak megteremtése. Ezt a politikát az NSZK lakosságának nagy többsége megértette és támogatja. A szövetségi kormány — folytatta Scheel — tervszerűen folytatja enyhülési politikáját. Bejelentette, hogy a szövetségi tanács pénteken délelőtt várható pozitív döntése után az NSZK eljuttatja a szövetségi gyűlés külpolitikai nyilatkozatát a négy nagyhatalomhoz. Május 26-án aláírják az NDK-vaJ . megkij-, tött általános- ^közlekedési egyezményt. met. A benyújtott határozati javaslathoz 17 ország társ- j szerzőként csatlakozott, A javaslat feletti vitára pénteken kerül sor. nyere, de igyekszik majd szavak helyett tettekkel kivezetni az országot nehéz helyzetéből. lésének főbizottságához a Német Demokratikus Köztársaság felvételére irányuló kóréiScheel sajtóértekezlete Hatdemátvétel a fflalgas Köztársaságban Genf: a magyar delegáció javaslata JUBILÁLÓ SZOVJET ÚTTÖRŐK Ma félévszázados évfordulóját ünnepli a Lenin nevét viselő szovjet úttörőszervezet. Ezen a napon 23 millió fiatal, 10—14 éves gyermek ölti magára az ünnepélyes alkalomra vörös nyakkendőjét. S velük együtt éli át ifjúi éveit az a több mint 100 millió felnőtt, ákit annak idején ez a szervezet nevelt. 1922-ben, közvetlenül az intervenció és a polgárháború után, május 19-én hozott határozatot a Komszo- mol összoroszországi Konferenciája, hogy minden városban és faluban létrehozzák a legfiatalabbak szervezetét. A mozgalom első lépéseit nagy figyelemmel kísérte Lenin felesége és harcostársa, Nagyezsda Krupszkaja, aki egyik levelében így írt a gyermekekhez: „Úttörőnek lenni annyit jelent, mint részt venni a környező világ szebbé tételében.” A pionirmozgalom ötvenesztendős története bizonyítja, hogy a mozgalom hű volt e feladatokhoz. A pionírok, miután megismerték a betűvetést, írástudatlan apáikat, anyáikat tanították meg írni-olvasni. Felkarolták a hosszú háborúban árván maradt gyermekeket, s megértették velük, hogy a szovjet társadalom nem hagyja magukra őket. Az újjáépítés, az iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása, a békés építés korszakát, a gondatlan gyermekkort azonban megszakította a második világháború. Az úttörők szüleikkel, komszomolista testvéreikkel együtt keltek harcra, váltak hősökké. Napjaink szovjet úttörői híven követik egykori társaik nyomdokait. A pionírokat 3780 úttörőház és -palota várja, jól felszerelt szakkörökkel, gazdag programmal. 172 ezer gyermekkönyvtár, több mint 4 ezer zenei és művészeti iskola teremt jó feltételeket a gyermekek szellemi fejlődésének kibontakoztatásához. Egymás segítése — életük nagy törvénye. Társadalmi munkával, például vasgyűjtéssel, gyógynövénygyűjtéssel . és más hasznos tevékenységgel, könyvterjesztéssel és előadásokkal szerzett pénzükön ajándékot vásárolnak vietnami pajtásaiknak, hogy enyhítsék azok sorsát, akikét úgy megnehezíti a hazájuk ellen folyó imperialista háború. De jut ebből a pénzből olyan hazai kezdeményezésekre is, mint az úttörőpalota megépítése a Csukcs-félszigeten, Anadirban. A szovjet pionírszervezet ötven esztendeje alatt minden nemzedék saját történetét élte, de bármilyen körülmények között dolgoztak is — bármikor voltak úttörők, mindig egy volt a céljuk, hogy folytassák apáik ügyét, méltó követőik legyenek. A NATO — az európai biztonsági értekezletről A NATO kész megkezdeni az európai biztonsági értekezlet előkészítésére irányuló hivatalos. tárgyalásokat' — közölték Brüsszelben a katonai tömb hivatalos személyiségei. Kijelentették, hogy a „keleti szerződések” Bundestagban történt ratifikálásával elhárult az utolsó akadály is az elől, hogy a nyugati szövetségesek elvi hozzájárulásukat adják a konferenciához. A NATO meg nem nevezett hivatalos személyiségei valószínűnek tartják, hogy az erről szóló hivatalos közleményt május 31-én, az Észak-Atlanti Szövetség Bonnban esedékes külügyminiszter-tanácskozásának végén adják ki. Az egyik NATO-kcpviselő azt mondta, hogy ősszel megkezdődhet Helsinkiben a biztonsági értekezlet előkészítését célzó nagyköveti szintű tárgyalássorozat; a konferenciát esetleg már jövő tavasszal megtarthatják. A szovjet-amerikai kapcsolatok történetéből IV. CAMP DAVID, BECS, GLASSBORO A sajtóértekezleten jelenlevő Connally, a Nixon-kabinet egyetlen demokrata párti tagja és Nixon elnök kölcsönös csodálatukat fejezték ki egymás iránt. Nixon elnök felső fokú jelzőkkel dicsérte távozó pénzügyminiszterének , .páratlan teljesítményét”, és Connally a maga részéről szintén hangoztatta, hogy fenntartás nélkül helyesli az elnök bélés külpolitikáját. Mindketten nyomatékosan demonstrálták a sajtó előtt, hogy Connally lemondása nem nézeteltérés következménye, hanem egy korábbi elhatározás mostanra időzített bejelentése. Nixon egyébként közölte, hogy „Moszkvából való hazatérése után” a volt texasi kormányzó új „ideiglenes jellegű megbízatásokat” fog kapni. A Connally jövőbeni megbízatásaira tett célzás élénk spekulációkat indított el Washington politikai berkeiben. A volt pénzügyminiszter ugyanis ezúttal sem zárta ki egyértelműen az olyan kombinációkat, hogy esetleg republikánus oldalra átállva, Nixon alelnökjelöltjeként indul a választásokon. Egyes megfigyelők viszont azt sem zárják ki, hogy a texasi politikus a demokrata párti oldalon veti bele magát a küzdelembe, kü- különös tekintettel a hétfői merénylet következtében esetleg „gazdátlanul” maradó Wallace-szavazatokra. Köztudott ugyanis, hogy a demokrata párt Johnson—Connally vezette texasi szárnya még a demokrata párti elnökjelölt „aláaknázása” árán is el van szánva a párt „balra tolódásának” megakadályozására. A. B. T. A moszkvai rádió 1959. augusztus 3-án, helyi idő szerint 12 óra 30 perckor közleményt olvasott fel: „Az Amerikai Egyesült Államok elnöke meghívta a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, hogy 1959 szeptemberében tegyen hivatalos látogatást az Egyesült Államokban. N. Sz. Hruscsov a meghívást örömmel elfogadta.” A rádióközlemény a hidegháború hosszú esztendői után Potsdam óta az első személyes találkozót jelentette be a két nagyhatalom vezetője között. Új „árnyékkülügyminiszter” A hidegháború amerikai hívei a hír hallatán tiltakozni kezdtek. Joseph Alsop, a nagynevű publicista, aki mindig is a kemény vonal híve volt, a New York Herald Tribune- ban arról cikkezett, hogy Eisenhower rossz tanácsadók befolyása alá került. Ami Alsop szemszögét illeti, e tanácsadók valóban kicserélődtek. Dulles, aki miután megvált a külügyminisztérium vezetésétől és az elnök elsőszámú külpolitikai szakértőjévé lett, néhány hónapja már nem élt. Helyette az „árnyékkülügyminiszter” (a miniszteri tisztséget betöltő Herter mellett) az elnök fivére, Milton Eisenhower volt. Milton Eisenhower befolyása fokozatosan növekedett Dulles halála óta, ő kísérte el Nixont is (az akkori alelnököt) Moszkvába. Persze, nem a tanácsadókon múlott az, hogy létrejöhetett a csúcs- találkozó. Európa kérdései megérettek arra, hogy megvitassák őket (elsősorban a berlini válság állt az érdeklődés középpontjában), ugyanakkor a nemzetközi helyzet is alkalmassá vált, hogy tárgyalóasztal mellé üljön a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetője. Holdrakétán Washingtonba Hruscsov holdrakétán utazott az Egyesült Államokba — írták a washingtoni lapok. Szeptember 14-én ugyanis, moszkvai idő szerint 0 óra 02 perc 34 másodperckor a Föld kísérőjének felszínébe csapódott az első, emberkéz alkotta — szovjet gyártmányú — holdrakéta. Valóságos űrláz támadt az Egyesült Államokban; Hruscsov magával vitte az amerikai fővárosba annak a kis zászlónak a mását, amelyet a rakéta a Holdra vitt. Szeptember 15-én, helyi idő szerint 12 óra 21 perckor ereszkedett le a Washintgon melletti katonai repülőtérre az akkori idők legnagyobb polgári utasszállító gépe, a TU—114-es, fedélzetén a szovjet miniszterelnökkel. Két hét utazás, két hét tanácskozás kezdődött. Hruscsov részt vett New Yorkban az ENSZ-közgyűlésen, előterjesztette itt a szovjet kormány leszerelési javaslatát. Ellátogatott több nagy városba, ismerkedett az amerikaiak életével. Fogalommá azonban az a titkos, zárt ajtók mögötti megbeszélés vált, amely Eisenhower elnök Washingtontól 100 kilométerre északra levő hegyi nyaralójában folyt. A kis helység neve: Camp David. A Camp David-i szellem viszont politikai szakkifejezéssé lett: a nehéz kérdések kölcsönös, jó szándékkal történő megvitatását nevezik így. U—2 és Dallas Camp Dávidét azonban hamarosan elfeledtette egy repülőgép. A Szovjetunió területe fölött lelőtték a Powers kapitány vezette U—2~es kémrepülőgépet. Az Egyesült Államok kormánya megtagadta az eset miatti bocsánatkórést és továbbra is ragaszkodott ahhoz a jogához, hogy felderítő repülőgépeket küldjön a Szovjetunió légterébe. Emiatt nem tartották meg a tavaszra tervezett párizsi csúcsértekezletet. 1960 őszén a négyévente szokásos elnökválasztási harcból Nixonnal szemben Kennedy került ki győztesen. A szovjet miniszterelnök és Leonyid Brezsnyev, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke újévi jókívánságában kifejezte reményét, hogy „az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonya új, ésszerű alapon fejlődik majd, né- peiknek a békére és barátságra való törekvéseinek megfelelően”. Politikai gesztusként a Szovjetunióban szabadon bocsátották a másik, ugyancsak nevezetessé vált kémrepülőgép, az RB—47-es két pilótáját. 1961 márciusában diplomáciai csatornákon megkezdődött az előkészítés, június 3-án és 4-én pedig Becsben létrejött az újabb csúcstalálkozó. A kérdések, amelyekről szó volt, a legfontosabbak voltak: mi legyen a német békeszerződéssel, lehetne-e csökkenteni a fegyverkezési kiadásokat, megvalósítható-e valamilyen lépés a leszerelés érdekében? A megbeszélések végén a két szóvivő, Harlamov és Salinger kijelentette: a találkozó hasznos volt. A két államférfi megismerte egymás álláspontját, megegyeztek abban, hogy érdemes folytatni az eszmecserét. De miként a nagyhatalmak csúcstalálkozói befolyásolták a nemzetközi légkört, a politikai feszültség visszahatott ezekre a magasszintű eszmecserékre is. Előbb Berlin körül támadt feszültség, majd a kubai válság okozott komoly nehézségeket. Amikor pedig ismét beköszöntött az érezhető politikai enyhülés, Dallasban eldördültek a lövések, amelyek kioltották Kennedy életét. Délkelet-ázsiai árnyék / Az elnök halálával a kezdődő eszmecsere megszakadt. Johnson a konzervatív déli államok képviselőjeként került az alelnöki majd onnan az elnöki székbe — épp úgy, mint egykor Truman. A Szovjetunió megpróbálkozott a kapcsolatok fenntartásával. 1966-ban űj konzuli egyezmény született. Előbb Gromiko külügyminiszter tárgyalt Johnson- nal, majd 1967 júniusában Koszigin miniszterelnök a New Jersey állambeli Glassiboróban találkozott az elnökkel. Ez az eszmecsere azonban a korábbinál lényegesen fagyosabb légkörben folyt. Árnyékot vetett rá az egyre éleződőbb vietnami helyzet és a közel-keleti válság. Az egyre súlyosbodó vietnami eszkaláció, a demokratikus Vietnam elleni bombatámadások olyan feszültté tették a világhelyzetet, hogy semmivé váltak azok a csúcstalálkozó tervek, amelyeket most elsősorban amerikai részről szorgalmaztak. Kereszthy András (Következik: Az út Moszkváig) k Á t 4 » t
