Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-18 / 115. szám

1978. MÄJUS 18., (CSÜTÖRTÖK 3 róa um Válasz gazdaságpolitikai kérdésekre Gyorsvasát Szigetszentmiklósra ? — Lakásprogram és építési árak A hazai szabadalmak anyagi ösztönzése A televízió május 3-i népgazdasági fórumához intézett Kérdések egy részére — mint ismeretes — az adásidő rövidsé­ge miatt nem kaptak feleletet a kérdezők. Szerkesztőségünk vállalta, hogy a Pest megyéből érkezett vagy Pest megyével kapcsolatos kérdésekre választ kér az illetékesektől. E vála­szok első részét közöljük az alábbiakban. A megyei tanács vb ülésén Odaítélték a „Pest megye kiváló kitüntető jelvények arany Szűcs Sándor szigetszentmikló- si lakos kérdezte, hogy meghosz- szabbítják-e a csepeli gyorsvas- utat Szigetszentmiklósra és mi­kor? A kérdésre Hinel Pál, a BKV forgalomszervezési és fejlesztési főosztályának vezetője válaszolt. — A csepeli gyorsvasút meghosszabbítása elfogadott koncepció, szerepel a fejlesz­tési tervekben. Szükség van rá, segítségével a Csepel-szi- get további településeit is be lehet majd vonni a főváros forgalmába. A megvalósulás azonban még távoli, évtizedek is eltelhetnek a gyorsvasút meghosszabbításáig. Ezért az elkövetkező időben az elővá­rosi forgalom zavartalansá­gának megoldására törek­szünk. Többen kérdezték: Nem hátrál­tatja-e a IV. ötéves terv lakás- építési programját az építési és az épitőanyagipari árak emel­kedése? A kérdésre Dr. Szabó Károly, az Országos Tervhivatal főosz­tályvezetője válaszol. — A. negyedik ötéves terv 400 62Sr lakás megépítésével számol, ebből mintegy 180 ezer épül állami, a többi pedig magánerőből. Az állami bér- és szövetkezeti lakások meg­építésének üteme a terv sze­rint évenként gyorsuló. Az 1972. január 1-én életbe lé­pett árintézkedések eltérő módon hatnak az állami és a magánerőből történő építke­zésekre. Az állami lakásépí­tésben az építési-szerelési munkái, díjtételei nem vál­toztak, az építőanyagok ható­sági áremelése miatti többlet­különbségeket pedig az álla­mi költségvetés megtéríti a beruházóknak (lényegében te­hát a tanácsoknak). Közismert azonban, hogy a lakások épí­tési költségei ennél nagyobb mértékben emelkednek. En­nek fő oka, hogy Budapesten és a nagyobb vidéki városok­ban lényegében „elfogytak” a nagy lakótelepekkel, viszony­lag kisebb költséggel beépít­hető szabad területek, s szük­ségszerűen előtérbe került az elavult városrészek re­konstrukciója. Ez bontási, ki­sajátítási és egyéb (alapozá­si, gép stb.) többletköltsé­gekkel jár. Emellett az építő­ipar által felhasznált anya­gok (szerelvények, műanya­gok stb.) áremelkedése is — szakszóval élve — „begyűrű- ződik”. A magánlakás-építőknek kétségkívül nagyobb anyagi megterhelést okoz az építő­ipari árak emelése, ennek következtében csökkenhet az építkezők száma. Figyelembe veendő azonban, hogy az épí­teni szándékozók számát ko­rábban éppen az építőanyagok hiánya korlátozta, s az árin­tézkedések a ki nem elégíthe­tő igények mérséklését és az építőanyag-ipar jobb ösztönzé­sét szolgálják. Emellett azon­ban tény az is, hogy a megnv- vekedett költségek elsősor­ban a fiatalok számára nehe­zítik az építkezések megkez­dését. Társadalompolitikai okok indokolják, hogy a Pénzügyminisztérium meg­vizsgálj e helyzetet, s egyik megoldásként elképzelhető a nyújtható hitelek felső hatá­rának emelése. Lényegesen megnőtt a tízfo­rintos pénzérmék forgalma, ezért a Magyar Nemzeti Bank soron kívüli pénzeszsákszállít- mányokat kért a Kenderfonó és Szövőipari Vállalattól. Eze­ket a zsákokat a vállalat sze­gedi üzeme készíti. A zsáko­kon különböző színű és számú csíkozással jelzik, hogy milyen összegezve: várható, hogy az építőanyag-ipari árak eme­lése közvetlenül nem késlel­teti a lakásépítési program megvalósítását. A megvalósu­lásnak azonban egyéb feltéte­lei is vannak, elsősorban a megfelelő területelőkészítés, a beépítendő területek előköz- művesítése. E feltételek létre­hozásának lehetőségét vizs­gálják, s a későbbiekben szü­letik meg a válasz arra, hogy kellően megalapozott-e a la­kásépítés ütemének a tervben előírt gyorsítása, vagy pedig a terv megvalósítása áthúzódik 1976 első felére. Lakatos György, a dobogókői turistaházból azt kérdezte: ,,Az új mechanizmusban a hazai ere­detű szabadalmak, találmányok anyagi ösztönzése nem megfe­lelő. Nincs meg az összhang a népgazdaság, a vállalat és a fel­találó érdekei között. Tesznek-e intézkedéseket ennek megváltoz­tatására?” A válaszadó, dr. Szilvássy Zol­tán, a Találmányi Hivatal főosz­tályvezetője : — Ami az anyagi ösztönzést illeti, éppen az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta kielégítőnek mondható a fel­találók anyagi juttatása, hi­szen 1968 óta a díjat a válla­latok a termelési költség ter­hére fizethetik, míg régebben a béralapból, illetve a része­sedési alapból finanszírozhat­Dr. Burgyán Lajosnéval, a Péceli Nagyközségi Tanács igazgatási csoportvezetőjével a csoport munkájáról, gondjairól beszélgetünk. Semmiképpen sem panaszképpen, csupán a tények tisztázása végett sorol­ja, a csoport három előadója, s ő maga, mint csoportvezető a következőkkel foglalkozik szinte nap mint nap: gyám­ügy, szabálysértés, iparügy, kereskedelem, anyakönyv, épí­tésügy, szociálpolitikai ügyek, segélyek, szociális otthoni be­utalás, munkaügy, járlatleve- lek, ki- és bejelentkezés, lakás­ügy, közületi elhelyezés... És a felsorolás vége még messze van. Gyerekek Kopogás, nyílik az ajtó, egy idős néni jön a panaszával. Bár ma nincs fogadónap, ter­mészetesen meghallgatják. — Leikecském, már nem tu­dom, hová forduljak, ezért jöt­tem ide. Minden délután 10— 12 gyerek futballozik az ut­cánkban, a házacskám előtt. Ez nem lenne baj, de berúgják a labdát. Egyedülálló özvegy­asszony vagyok, már az erőm is fogytán van ahhoz, hogy utánuk szaladgáljak. Én nem akarok rosszat nekik, de men­jenek el másfelé játszani. Se­gítsen már valamit... — Mit lehet ilyenkor itt ten­ni? — fordul felém a csoport- vezető, amint elment a pana-. érmék szállítására, ■ tárolására készültek. Az új tízforintosok számára széles, piroscsíkos zsákokat gyártanak. Ezekből rendelt az MNB hetvenezret. A vállalat eleget téve a kívánság­nak, június vége helyett már e hónap végéig elszállítja a kí­vánt mennyiséget. ták a találmányokat, szaba­dalmakat. Most ez már csak az újításoknál történik. 1970- ben is hoztak rendeletet a fel­találók díjazásáról. Eltörölték a korábbi gyakorlatot, amely szerint csak a hasznosítás el­ső öt évében kaphattak díjat a találmányok alkotói. A sza­badalmi oltalom húsz év — ezen belül most a megállapo­dás értelmében akár 15 évig is fizethetnek találmányi dí­jat a feltalálónak. A kérdés második része a népgazdaság, a vállalat és i feltaláló érde­keinek különbözőségére utal. Amelyik vállalatnál igénylika műszaki fejlesztést, ott ter­mészetesen örülnek a talál­mányoknak is. Ahol nem — ott kevésbé. Általában a veze­tők szemléletében lehet a hi­ba. A vezetőképzéssel foglal­kozó központi szervek azt ter­vezik, hogy a tanfolyamok anyagába bekapcsolják az iparjogvédelmet, s megis­merkedhetnek a hallgatók a szabadalmak, találmányok hasznával, jelentőségével. Egyébként a különböző érde­kek ellentmondása feloldható. Bizonyítsanak a számok: 1970- ben 359 találmányt jelentettek be hivatalunkba, eredményes­ségük összesen 810 millió fo­rint volt, a feltalálók pedig 61 millió forintot kaptak. A tavalyi statisztika: 468 szaba­dalom, haszna 1,1 milliárd fo­rint, a kifizetett feltalálói díj 83 millió. szos. — Beszélek az iskolával, az osztályfőnökökkel... Visszatérünk eredeti té­mánkhoz. — A szabálysértés és a gyámügy tartozik közvetlenül hozzám. A szabálysértésekkel nagyobb gond nincs, annál fe­lelősségteljesebb a gyámügyi munka. Évente viszonylag nem sokat, négy-öt gyereket kell állami gondozásba venni. Őket a szüleik nem tudják megfe- j lelően ellátni, nevelni, testi és szellemi fejlődésük a családi környezetben nem biztosított. Évente egy-jjét olyan eset is előfordul, hogy a szülők ren­desek, a körülmények jók, a gyerekkel mégsem lehet bírni, csavarog. Ha a szülő egyetér­tett gyermeke állami gondo­zásba vételével, nem gond a végrehajtás sem, fogja a gyer­mek kezét és elviszi az intézet­be. De ha nem értett egyet! A kényszervégrehajtástól irtó­zunk, s ez talán érthető. Ilyen­kor valahogyan mégis el kell vinni a gyermeket. Szívességből — Van két idős társadalmi aktívánk, ők sokat segítenek. Ha nem érnének rá, útra kel közülünk valaki. Nem ritkán saját magam. Megfogom a gyerek kezét és irány Pomáz. — Az utazással van egy kis probléma. Hivatalosan úgyne­vezett hitelezett vasúti utal­ványt kérhetünk a járási igaz­gatási osztálytól, de hát Pácéi­ról van a fővárosba kék busz, onnan pedig Pomázra HÉV. A vasút tehát meglehetősen kö­rülményes. Szerencsére az egyik társadalmi aktívánknak van saját gépkocsija, s gyak­ran elszállítja szívességből a gyermeket. — Megkérjük a szállításra akkor is, ha szökött gyereket kell visszavinni az intézetbe. A szökött gyerekek visszaszál­lítása különben — véleményem szerint — rendezetlen. Én jo­gász vagyok, de nem ismerek j egyetlen olyan jogszabályt J (Folytatás az 1. oldalról) Második napirendi pontként a községi közös tanácsok és szakigazgatási szerveik tevé­kenységéről készített jelen­tést tárgyalta meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Pest megyében napjainkban húsz közös tanács működik, a hozzájuk kapcsolódó társ­községek száma pedig huszon­négyet tesz ki. A legfőbb ta­pasztalat: a kezdeti nehéz­ségeken túljutva egyre erő­teljesebben kibontakozik az önkormányzati munka e tes­tületekben, s bár közülük az elsők is csak 1970-ben ala­kultak, ma már jó néhány helyen jelentős fejlődésről adhatnak számot. Nem bizonyultak minden esetben indokoltnak azok az aggodalmak, amelyek a közös tanácsok megala­kulásakor a társközségek „háttérbe szorulásának” veszélye miatt hangzottak el. Az írásban összegezett tapasz­talatok éppúgy, mint a meg­vitatáskor elmondottak, azt bizonyították, hogy egész­séges kapcsolat alakulhat ki a közös tanácsú települések­nél. Ezt különben igazolják az elkészített ötéves tervek, amelyekben helyet kaptak a társközségekben megvalósí­tandó feladatok. A közös ta­nácsok létrehozása elősegí­tette a hatósági munka javí­tását. Ugyanakkor nagy szükség van arra, hogy a közös ta­nácsok végrehajtó bizott­sága mindenütt nagy sem, amely előírná, hogy mit tegyek, ha meglátom a tanács­háza előtt azt a Tibikét, akit egy hete már az édesapja visz- szavitt. — Nem véletlenül említet­tem Tibikét. Édesapja már vagy tizenötször visszavitte, s azután bejött a tanácsházára, mondván, most már csináljunk valamit mi, mert elfogyott a szabadsága. Visszavisszük mi a szökött gyereket, hisz nem túl gyakori gond ez. De mégis gond. Az anya megszökött — Néha felbukkannak olyan ügyek, hogy azt mondom, ez nem lehet igaz. November óta húzódik például az egyik. Egy levél érkezett a szekszárdi kórházból, amelyben közli az igazgató, hogy egy fiatalasz- szony megszülte a kisgyerme­két és aztán megszökött, ott­hagyta a gyermeket a kórház­ban. Hogy mi köze Pécelnek Szekszárdhoz?... A papírok szerint az édesanya állandó la­kása itt van. — Kimentünk a megadott címre. Természetesen nem ta­láltuk az anyát, megkerült vi­szont az apa. Kijelentette, ne­ki a gyerek nem kell... — A kórháznak hivatalosan a szekszárdi tanácshoz is be kellett volna jelentenie az ese­tet. Ilyenkor az az eljárás, hogy a szekszárdi tanács ideig­lenesen állami gondozásba ve­szi a gyermeket, s a szükséges iratok összegyűjtése után mi elrendeljük a végleges gon­dozást. írtam Szekszárdra, a tanácshoz. Válasz nem érke­zett. A kórház viszont sürge­tett. Hetek, hónapok teltek el, míg most az ügy — papíron — a végéhez közeledik. A kis­gyermek sorsa persze már előbb elrendeződött. Az állam gondoskodik róla... — Az említett esetek rend­kívüliek. De valami rendkívüli szinte mindig akad. Máskülön­ben minden napra jut a hét­köznapi feladatainkból. D. G. gondot fordítson az ügy­intézői szervezet további erősítésére, s a megyei szakigazgatási szer­veknek is elő kell segíteniük az egységes gyakorlat kiala­kítását. A végrehajtó bizott­ság végezetül megállapította, hogy a tapasztalatok, az elért eredmények igazolták a kö­zös tanácsi szervezet létreho­állattenyésztője” fokozatait főbb feltételek adottak a to-1 vábbi fejlődéshez. A két fő napirendi pont megtárgyalása után egyéb ügyekben hozott döntéseket a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. így a többi között jóváhagyta a megyei tanács végrehajtó bizottsága személy­zeti osztályának, valamint a megyei tanács nagykátai já­rási hivatalának ügyrendjét. zásának helyességét, s a leg­Pest megye kiváló állattenyésztői Ezen az ülésen ítélték oda az 1962-ben alapított „Pest megye kiváló állettenyésztője” elnevezést viselő kitüntető jel­vény arany fokozatát. összesen harminckilen­cen kapták meg a kiemel­kedő munkát elismerő jelvény arany fokozatát az állattenyésztés különböző területein elért eredmé­nyeikért. A kitüntetettek névsora a kö­vetkező: tejtermelés: Markóczi Mihály, Bell Já­nos (Kistarcsa, Szilasmenti Tsz mindketten); itatásos borjúnevelés: Juhász László (Törtei, Rá­kóczi Tsz), Beke Péterné, Szá­va Mihályné, Csóka Jánosné (Páty, Petőfi Tsz mindhár­man), Mizsei Józsefné (Nagy- káta, Magyar—Koreai Barát­ság Tsz); növendékmarha-gondozás: Aíertí Károly (Ráckeve, Aranykalász Tsz); szarvasmarha-hizlalás: Hajas László, Kovács And­rás (Tápióbicske, Április 4 Tsz mindketten), Kovács Já­nos, Csóka János (Páty, Pe­tőfi Tsz mindketten), Vig László (Ráckeve, Aranykalász Tsz), Vikantocki Ferenc, Ko­vács József (Kocsér, Petőfi Tsz mindketten), Slezák József (Tápiószőllős, Üj Barázda Tsz); A Sport Szállóban rendezte szerdán tisztújító küldöttgyű­lését a Budapest környéki Me­zőgazdasági Szövetkezetek Te­rületi Szövetsége. Az értekez­let elnökségében helyet foglalt dr. Bíró Ferenc, a Pest megyei Pártbizottság titkára, Ihászi József országgyűlési képviselő, a Dabasi Járási Pártbizottság és dr. Dobrai Lajos, a Rácke­vei Járási Pártbizottság első titkára, Kovács Zoltán, az Észak-Pest megyei Mezőgazda- sági Szövetkezetek Szövetségé­nek titkára, valamint Rakusz József, Szűcs Béla és dr. Kecs­keméti Lajos a házigazda sze­repkörében. Rakusz József megnyitója után Szűcs Béla, a szövetség elnöke — aki egyébként a kis- kunlacházi Petőfi Termelőszö­vetkezet elnöke — mondott beszámolót, szóbeli kiegészítést az írásos dokumentumhoz. Be­szélt azokról az eredmények­ről, amelyek a szövetséghez tartozó 69 tsz, illetve szakszö­vetkezet fél évtizedes tevé­kenységét jellemzik, de szót ejtett a gondokról is, így a cu­korrépa, a zöldség termőterü­letének visszaeséséről. Megem­lítette, hogy a szövetkezetek termelési költségeiben hatvan száza­lék az ipari eszközök ará­nya, ám ezeknek az ára gyorsabban emelkedik, mi­ként a mezőgazdasági ter­mékek árai. Helyesnek bizonyult, hogy a területi szövetség nem lát el hatósági feladatokat, így fi­gyelmét és erőfeszítéseit az ér­dekvédelemre összpontosíthat­ja. Ezután Lovas Géza, a tárno­ki tsz elnöke, egyben az ellen­őrző bizottság elnöke tartotta meg beszámolóját, s kocagondozás: Bárány László, Falusi Sán­dor (Abony, Ságvári Tsz mindketten), Malata Józsefné (Hernád, Március 15 Tsz), Né­meth István, Adám József (Páty, Petőfi Tsz mindketten), Barta Imre, Utasi Balázs, S. Nagy István (Kocsér, Petőfi Tsz mindhárman); sertéshizlalás: Schenk István (Hernád, Március 15 Tsz), Kuti Péter (Túra, Galgamenti Tsz.); tojástermelés: Knul Erzsébet, Farkas Illés- né (Hernád, Március 15 Tsz mindketten), Leki Józsefné (Kóka, Kossuth Tsz); csibenevelés: Szarvák Istvánná (Törtei, Rákóczi Tsz); gyapjútermelés és juh­tenyésztés: Lázár Mihály, Farkas János (Kocsér, Petőfi Tsz mindket­ten), Horváth Károly (Döm- söd, Aranykalász Tsz); főállattenyésztők, telep­vezetők: Rapavi József (Kistarcsa, Szilasmenti Tsz), Molnár Zol­tán (Hernád, Március 15 Tsz), dr. Révai Róbert (Alsónémedi, Kossuth Szakszövetkezet), Pá­lya László (Kocsér, Petőfi Tsz), Kocsis Mihály (Tápió- szentmárton, Rákóczi Tsz), ifj. Járvás József (Kocsér, Petőfi Tsz). M. O. elismerését fejezte ki a függetlenített apparátus­nak, illetve a megyei párt- bizottságnak. A hozzászólók közül Szeniczey Lajosné, a kiskunlacházi Üj Barázda Tsz elnöke arról be­szélt, hogy a tsz-ek II. kong­resszusán miként teljesítette, szövetségi küldöttként megbí­zatását. Egyúttal gratulált az országos versenyben kitünte­tett, a szövetséghez tartozó há­rom — a hernádi, az Örkényi, a zsámbéki — tsz-nek. Schiffer Andor, a pomázi Petőfi Tsz elnöke, felszólalásában hangsú­lyozta, hogy a szövetség nagr előrelátással igyekezett segít­séget adni a tag-tsz-eknek. Dr. Dobrai Lajos, a Ráckevei Já­rási Pártbizottság első titkára a többi között arról szólt, hogy a szövetségnek nagy szerepe lehet a társulások munkájá­ban. Dr. Bíró Ferenc, a megyei pártbizottság titkára felszóla­lásában áttekintette az elmúlt négy-öt esztendőt, s hangoztat­ta, hogy a tsz-szövetség jól dolgo­zott ezekben az években. A megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében elisme­rését fejezte ki a szövetségnek. Végül a küldöttek a szövet­ség új elnökévé Lőrincz Mik­lóst, a pátyi Petőfi Tsz elnökét választották meg, mivel Szűcs Béla — akinek egyébként dr. Bíró Ferenc szintén köszönetét mondott tevékenységéért —• egyéb irányú társadalmi köt»« lezettségei miatt nem vállal­hatta már ezt a posztot. A szö­vetség titkára változatlanul dr. Kecskeméti Lajos, elnökhelyet­tesek: Cserháti Pál és Sásdi Antal. K. N. Zsákok — tízforintosoknak Egy délelőit a tanácsházán Gondok, ráadásként Tisztújító tsz-közgyűlések Minőségi változások, stabil gazdálkodás

Next

/
Thumbnails
Contents