Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-18 / 115. szám
4 ■TÄ'/rfflD 1972. MÁJUS 18., CSÜTÖRTÖK Jegyzetek a szigetszentmik'ósi kiállításról Duna, buckák, gyár, emberek A városiasodó Szigetszent- miklós gazdag képzőművészeti hagyománnyal rendelkezik. Itt festett lsztrebszky Ferenc, aki Kossuth katonája volt, s a környék számtalan gyermekkori élménnyel ajándékozta meg Kumari Amrita Sher- Gilt, századunk Indiájának egyik legnagyobb, magyar származású festőjét. A Duna- part szigetekre osztódó benső- ségéről Uhrig Zsigmond, Bartl József, Székács Zoltán, Bakal- lár József akvarelljei vallanak, a Tebe folyócska száraz medréről Gacs Gábor és Kocsis László készített grafikai jegyzetet. Lakihegyen született a Szolnokra elszármazott Meggyes László, akinek első képei szintén szigetszentmik- lósi „illetőségűek”. A temetőben szív alakú sírkövek találhatók, ez látható Molnár Sándor egyik festményén. Forrásanyaga e táj Galambos Tamás és Szilágyi Ildikó több művének. Prokop Gyula a folyópart érzékeny képi krónikása, a fiatalok közül Gere Zsuzsa és Jánosy Éva ígéretes tehetség. A szigetszentmiklósi kulturális napok három kiállító festője három nemzedéket képvisel. NÁDASDY JÄNOS narratív művész, az öreg falu látványértékeinek megörökí- tője. Rajzokká alakítja az Alsópáskomot, zilált napraforgókkal formálja festménnyé a Bába-kutat, a Békásgödör vonzóan egyéni báját. Vízi folyosókat jegyez fel, csonka ujjú öklös fűzfáiban emberi karaktert láttat, tusrajzokkal eleveníti fel a hajdani cigánysort. Nádasdy János munkásságának tiszteletre méltó vonása, hogy nyugdíjas korban volt ereje festőileg újjászületni, és vasszorgalommal megörökíteni a szűkebb pátriát. Hókonyt fest, Lózsy-ko- polyát, matató öregeket, Ködös Dunát, révet, lóúsztatót. Gondja van arra, hogy fáktól, haranglábi iskolától, vízparttól kapott élményeit, a csodálkozást és a megrendülést képeinek üzenetével visszaadja. KOCSIS LÁSZLÓ nem elégszik meg az ábrázolással. Számára házak, lovak, emberi figurák jelentik azt a lokális ízt, melyet erős elvonatkoztatásokkal fejleszt képfelületté. Szűri a táj adta motívumokat, személyiségének hullámhosszára hangolja a Madarak búvóhelyét, a tavaszként nyíló arcokat, Hold alatt várakozó csónakost, a nádas buzogányvégződéseit. A buckái dombringást, növények boldog neszezését érzékeli, gyűjti képekké Kocsis László, fák függőleges lelkesedése indítja festményeit, ahol érzéklődik a táj gyors halom- völgy váltása. Tündéri környezetnek, bozsgó természeti halmaznak láttatja a Gyár-tó vidékét, melyet a népi szó- használat sóderbányának ne- vsz. SOMOGYI GYÖRGY a tárlat legfiatalabb festője, aki egyaránt számba veszi a látvány és az elvonatkoztatás indítékait. Mérlegel, s miközben készülődik, portrékkal, laAz Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács szerdán Ilku Pál művelődésügyi miniszter elnökletével ülést tartott. Megvitatta az ifjúság kulturális íellátottságának helyzetével foglalkozó előterjesztést, és úgy határozott, hogy azt — az ülésen elhangzott javaslatok figyelembevételével — a kormány elé terjeszti. A Munkaügyi Minisztérium előterjesztésében megvitatta az ifjúsági törvény végrehajtását szolgáló munkajogi intézkedések tervezetét, köztük a KISZ és az Űttörőszövet- ség választott tisztségviselőinek munkajogi védelméről. kótelepl szimultánlátomással érleli lehetőségeit. A festmények szomszédságában láthatók P. SZABÓ JÓZSEF fotói. Képvilága vonzó, mert nem elégszik meg az egyre tökéletesebb technikai megoldásokkal, hanem emberi töprengéseit is belerejti a bonyolult valóság képi feltárásába. A tárgyak és jelenségek sűrítő csoportosításában érződik műveinek gondolatébresztő ereje, mely felismeréseket, derűt és tapasztalatokat tartalmaz. A kiállítók a szigetszentmiklósi miliő mellett a hazai táj számtalan központját idézik a képzőművészet közegében. E célkitűzés és elhatározás nyomán válik egyre inkább országos fontosságúvá az a közös munkásságuk, mely művészetté alakítja és véglegesíti azt a Szigetszentmiklóst, mely képzeletünkben egyszerre rögzíti a Dunát a lakihegyi rádióadót és a klasszikus ipari tájat, ahogy Tornai József a Csepel Autógyárat nevezte egyik versében. Losonci Miklós Az ÉVM előterjesztésére a tanács megvizsgálta: hogyan lehetne az eddiginél megfelelőbben érvényesíteni az ifjúság érdekeit a településfejlesztésben. Végezetül a Művelődésügyi Minisztérium előterjesztése alapján megtárgyalta és elfogadta, hogy a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem 1972. szeptember elsejével gépészmérnöki karának esti és levelező tagozatán egymásra épülő üzemmérnök- és okleveles mérnökképzést vezessen be. Ülést tartott az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács HETI FILMJEGYZET Csoda olasz Meztelen vagy módra Tulajdonképpen mindennek rendben kellene lennie ebben az új magyar filmben, Gyön- gyössy Imre alkotásában (ő írta, Kabay Barna társaságában a forgatókönyvet is). Adva van ugyanis egy beérkezett fiatal festő, Gera, aki cigány származású, s azt példázza, hogy ebből a gyakran lenézett, félrelökött, kitagadott népcsoportból is kiemelkedhet a tehetség. Mígnem aztán egy napon Gera ráún dísz-cigányságára, és barátjával, Lénárttal — ő nem cigány — visszatér hajdani testvérei közé, a folyóparti cigánytelepre, azzal a határozott szándékkal, hogy szavak után végre tettekkel segíti őket egy emberibb, jobb, tisztább és tartalmasabb élet megteremtéséihez. Csakhogy a cigányközösség egyáltalán nem lelkesedik Gera elképzeléseiért, sőt, az a lány, aki a beolvadást elősegíthetné, a cukorbeteg Dina, végsősoron Gera és barátja, Lénárt miatt hal meg. A lány temetésén Gerät olyan érzelmi sokk éri, hogy értelmetlen rombolásba kezd, majd víziókat lát: saját meg- vádoltatását, elítéltetésiát, Lénárt halálát a meszesgödörben stb. Végül az édesanyja és a cigányasszonyok — ’ mintegy folytatva a víziót és a mesét — életre keltik a csalódott, a jóra nem hajló cigányok miatt elpusztult két fiút. Mindez tehát, a realitásból az irrealitásba átjátszó, furcsamisztikus stílus révén is, igen alkalmas lenne arra, hogy a cigányok valóban létező problémáiról nagy művészi erővel szóljon. Mindenki tudja, hogy ez a népcsoport mennyi zaklatásnak van kitéve, mennyi előítélet munkálkodik velük szemben. Faji megkülönböztetés, ellenszenv, düh, — sokat írtak-beszáltek már erről, s tíz éve már született egy nagyszerű film is (Sára Sándor Cigányokja), amely nemcsak őszinte és hiteles, hanem lenyűgöző, művészi erejű produkció is volt. Gyöngyössy most megkísérelte, hogy Sára dokumentum-remeklése után játékfilmben beszéljen a témáról, méghozzá úgy, hogy a cigányok saját felelősségét is megmutassa, azt a tagadnatat- lan ellenállást, amelyet ók maguk is tanúsítanak a velük szemben jóindulatú segítő szándékkal szemben is. Hogy a helyes szándékból, a tárgyismeret tiszteletreméltó alaposságából, a biztosfeezűen megoldott rendezői stílusból mégsem állt össze igazán hatásos, hiteles és meggyőző erejű film, az mindenek előtt azon múlott, hogy a forgatókönyvíró Gyöngy össy Imre jóval alatta maradt a rendező Gyöngyössy Imre színvonalának. Már a főhős, Gera alakját is elhibázta, Sok esetben mesterkélt és naív a barát, Lénárt figurája is, a film dialógusaiból pedig sugárzik a gyakorlatlan íróra jellemző hiba: túl szépen akar fogalmazná, de ehelyett édeskések, csináltak, papírosízűek, szé- pelgőek lesznek a mondatok. A Meztelen vagy-ból így aztán csak az derül ki egyértelműen, hogy Gyöngy össynek határozott tehetsége van a misztikummal kevert, stilizált filmstílushoz, meg, hogy Kende János operatőr szépen adja vissza az egzotikus cigánytelepi világot. A főszereplő, Oszter Sándor ezúttal sem győzött meg arról, hogy mást is el tud játszani, mint ami tökéletesen egybevág fizikai, „civil” alkatával. Igen, ezt a film úgyszólván első kockáitól kezdve tudjuk. Sőt, azt is tudjuk hamarosan, hogy, aki sorozatban három gyilkosságot követ el, Paul, a tizenéves kamasz, zaklatott idegzetű fiú. Ami a filmben a nagy „bukfenc”, az éppen az, hogy Paul ugyan effektive gyilkos, hiszen szemünk láttára végez három (mellesleg roppant csinos, fiatal) nővel, de a bűnös nem ő, hanem... valaki más, akire a film végéig nem gyanakszunk, sőt. így tehát a sokféle krimi-variáció egyikét kapjuk ebben a csehRejtély, hogyan lett a filmben foglaltakat illetően tökéletesen félrevezető Csoda olasz módra ennek a filmnek a magyar címe, mikor eredetileg az ugyancsak nem túl szerencsés, de a lényeghez mégis közelebb álló Per grazia ricevu- ta, azaz A kapott kegyelemért volt a címe Nino Manfredi első, rendezőként jegyzett alkotásának. A filmben ugyanis — melynek forgatókonyvírója is Manfredi, s a főszerepet is ő játssza — szó sincs holmi társadalomszatíráról, amit pedig az „... olasz módra” szavakra végződő című olasz filmek esetén már megszoktunk. Ehelyett meglehetősen terjengős, ezen felül roppant vontatott és eseménytelen történetet láthatunk egy valamikor csodával határos módon sértetlenül megmenekült, vásott kisfiúról, akit későbbi életében is kísér a csoda, vagy inkább a véletlenek sorozata. A konklúzió: Nino Manfredi, akit számtalan filmben láttunk már kitűnő színészként, rendezőnek még igen kezdő, s nem sokat tud kezdeni a színész Manfredivel sem a kamera előtt. szlovák filmben, és ez nem is baj. A baj az, hogy Petr Schulhof (akit nem előnytelenül ismertünk meg egy régebbi filmje, A tettes elrejti arcát alapján), az egész filmet olyan öreguras kényelmességgel, körülményes lassúsággal rendezte meg, hogy időnként csaknem elszundítunk. S ebből a langyos unalomból még maguk a gyilkosságok sem tudnak igazán felrázni, sőt, az eléggé méghökkentő utolsó fordulat kellő lereagálására sem marad figyelmünk, annyira elfáradunk közben az üresjáratokon. Takács István KÖNYVESPOLC Csehszlovák, szovjet, amerikai regény A távoli ködbe rejtőző jövő minden korban foglalkoztatta az írókat. „Utópia” országának gazdag, változatos irodalma van. Egyrészt, mert könnyebb a sok-sok évszázad messzeségében kalandozni, mint a közeli jövő táján — másrészt mert az izgató hipotézisek csábításának nehéz ellenállni. Ilyen mű a jBoldogkor Jifi Marek csehszlovák író alkotása, amely egyike a legérdekesebb és legfigyelemreméltóbb jövőkutató regényeknek. A cselekmény világos vonalú — néhány ember és emberautomata között játszódik le. Mondanivalója tiszta, elgondolkoztató. Sőt, valljuk be — megdöbbentő. Egy elembertelenedett, a végsőkig gépesített világot mutat be (színhelye valahol Bufallo tájékán található), amelynek vezető- hatalma személytelen és megközelíthetetlen. Már nem lehet tudni, hogy a százfelől ellenőrzött, az államhatalommal való egyetértés mértékét vizsgáló gépekkel csontjuk velejéig feltérképezett élőlények közül ki az igazi ember és ki a távirányított automata. Maximus professzor csodálatos találmánya tette lehetővé az emberformájú automaták sorozatgyártását, amely titokban, a lakosság tudta nélkül folyik. És éppen Maximus fez, aki a teljes elemberteienedéstől való félelmében fel akarja fedni a titkot. Tudóstársai közül senki nem áll mellé (félnek? Vagy már ők is automaták?) — így ő és mindazok, akiknek szép lázadása el akarja törölni az automaták uralmát — elmegyógyintézetbe kerülnek. Az író csupán a remény egy vékony sugarával deríti fel a komor befejezést. Azzal, hogy talán mégis csak születnek újabb lázadók, akik megértik, hogy „... az igazi Boldogkor ott valósul meg, ahol az ember önmagával száll harcba ...” A csehszlovák—magyar közös könyvkiadási egyezmény keretében a pozsonyi Madách Könyvkiadó és a budapesti Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent figyelemre méltó művet Moyzes Ilona jó fordításában élvezheti az olvasó. A követ halála címmel a „Századok — emberek”-sorozatban (Európa) jelent meg Jurij Tinyanov műve, amely méltán sorakozik a „Kell a jó könyv” olvasópályázat kötetei közé. Ez a terjedelmes alkptás voltaképpen Gri- bojedov, „Az ész bajjal jár” című hires szatirikus komédia szerzőjének életregénye. A könyv utolsó lapjain fekete köpenyes lovas szólítja meg a Tiflisz felé vezető úton egy deszkaládával megterhelt szekér utasait. „Mit visztek?” S azok felelnek a maguk ázsiai nyelvjárása szerint: „Gribojédot”. A lovas Puskin volt, a deszkaládában utazó halott pedig Gribojedov, aki Teheránban a perzsa— orosz összecsapások áldozata lett. Miért is került a híres mű híres szerzője Perzsiába? Talán környezettanulmány céljából? Nem. Gribojedov immár világhírű komédiáját saját korában tilos volt előadni. A levert dekabrista mozgalom hívei viszont szellemi ösztönzőjüknek tekintették, s mindenfelé kéziratban terjesztették. íróját az értő és haladó gondolkodású olvasók tisztelete övezte. Ám „Az ész bajjal jár” nem kerülhetett színre, mert a cenzúra nem adott ehhez engedélyt. A szerző azonban „engedélyezte” önmagát olyan mértékben, hogy a kormányzat mint diplomatát igen fontos posztra állította, és nagy jelentőségű tárgyalások lefolytatásával, s az orosz—perzsa béke feltételeinek megállapításával bízta meg. Gribojedov kedvvel vállalta a nehéz feladatokat. Éppen azért, mert politikai téren nem volt egyéni becsvágya — egyszerűen szórakoztatta a veszélyes játék. Játszott — így élte ki drámai helyzeteket szerkesztő-szervező és kombinatív képességét, felszikrázó ötletességét. Mindig az igazságot s hazája javát tartotta szem előtt. Nem tudta, hogy a cári miniszterek és tábornokok magánérdekei és magánüzletei az ő kitűnő gazdasági tervei előtt ugyanúgy elvágják az érvényesülés útját, mint híres darabja előtt a színpadi élet lehetőségét. Tinyanov részletesen (néha túlzásba menő aprólékossággal is) ábrázolja a dekabristák leverése után következő nehéz kort és az atmoszférát, amelyben Gribojedov nevezetes kortársai élnek. Apró villanásokkal, jellemük egy-egy vonásával, a közönség szeme láttára portretizáló gyors, hatásos módon ábrázolja őket. így ötvöződik jellegzetessé stílusa: a széles, epikus lassúság, benne az állandó, ideges vibrálás a félig kimondott gondolatok és jelentős elhallgatások talányaival. Leginkább ez emeli ki művét a szabályos életregények sorából. Radó György értő fordítása az eredeti színskála minden árnyalatát kitűnően adja visz- sza. A finomhatású, egykorú metszettel díszí- tet védőborító és kötésterv Görög Júlia munkája. Most és mindörökké James Jones 'amerikai író nagyformátumú, kétkötetes műve, háborús regény. Annak ellenére, hogy Amerika, a regény történéseinek idején, 1941-ben, még lábhoz tett fegyverrel, várakozott. Mégis harcról számol be az író. Nem csupán azért, mert a Haway-szigetek körül, ahol a cselekmény játszódik, fokozatosan és gyorsan fellobog gyilkos tüzeivel az Európára, Ázsiára, Afrikára kiterjedő háború, hanem mert küzdelem dúl a Honolulu környékén állomásozó amerikai egység katonái között is. A szélesen hömpölygő, ezernyi epizód mozaikjából egységessé olvadó regény áradata azt a drámai küzdelmet mutatja be, amelyet a rangnélküliek folytatnak a kemény katonai drill ellen; a tisztek és közkatonák közé hasadt távolság, a kasztszellem ellen — s hogy megőrizzék egyéni arculatukat. Ebben a küzdelemben az erőt nemcsak az a keserűség táplálja, hogy a tisztek a saját előmenetelük érdekében használják fel még a legénység sportteljesítményeit is, s ha kell, erőszakkal késztetik őket boxolásra, baseball játékra —, másféle keserűségnek is része van benne. Sokuk számára — különösen a munkásfiúkra áll ez — a katonáskodás az egyetlen lehetőség, az egyetlen létforma. A háborút megelőző esztendőkben Amerikában is nagy volt a munkanélküliség. Így sokan kényszerűségből aláírták a harmincéves szolgálatra kötelező szerződést. James Jones kiváló megfigyelő és nagyszerű emberismerő. Úgyszólván egy egész századot mutat be folytonos mozgásban, indulatban. Az idegen földön, a végletes éghajlat alatt, ahol a szórakozást az ital, a szerencsejáték s a bordély jelenti, erőteljesen mutatja meg a széthulló, s keménnyé edződő jellemeket. Mindössze a szigorúbb ökonómiát és a feszesebb szerkezetet kérhetjük számon ’a kitűnő írótól. Az Európa Könyvkiadó szép kiállításában megjelent regény kitűnő fordításáért Szíjgyártó Lászlót illeti dicséret. Barát Endre A Nyolcak festészete Képzőművészetünk fordulóponthoz érkezett a századfordulón. Vállalnia kellett a felzárkózást irodalmunk és az európai festészet legfőbb értékeihez. E nagy feladatot csak a fejlődés felgyorsulásával és a teendők munka- megosztásával valósíthatta meg. Mindez elsősorban azért sikerült, mert az egyes hazai műhelyek maradéktalanul megoldották a számunkra adott feladatot, nem egymás ellen, hanem a magyar képzőművészet egyetemes kibontakozásáért dolgoztak. Nagybánya az impresszionizmus és a Szinyei Merse Pál örökségét ápolta, az alföldi művészek Munkácsy Mihály hagyományait folytatták. Az 1911- től Nyolcak néven kiállító festők — Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos — modern törekvései a Cézanne és a postimpresszionizmus feltárta lehetőségekhez, továbbá Ady lírai forradalmához kapcsolódtak. Passuth Krisztina a Nyolcakról írott könyvében — melyet a Corvina méltóan gondozott — ezt a termő folyamatot kíséri végig. Fő értéke a teljes látóhatár korrekt vizsgálata, mely egyaránt elemzi a Nyolcak jelentkezését, helyüket a magyar és európai művészek sodrában. A mértéktartóan pontos szöveg feltárja a festők látványforrásait és intellektuális elképzeléseit, s a történeti leírás mellett érinti azon konstruktív kísérletezőket is, akik a csoport szövetségesei voltak az első világháborúban. Külön fejezet szól a Tanácsköztársaság idejéről, amikor a leghangosabb képzőművészeti műfajban, a plakát közegében érték el a világszínvonalat a Nyolcak festői, főként Berény Róbert és Pór Bertalan. Pompás képi anyagot hív meg Passuth Krisztina szövegének bizonyításául. E demonstráció ügyel arra, hogy az indító művek ne hiányozzanak, s Ady—Bartók portréjának invitálásával jelzi azt a tényt, hogy a Nyolcak e két nagy géniusz művészi tetteit folytatták. Igen sikerült az a képi összehasonlítás, ahol az európai kultúrkör belső áramlását vázolja fel Matisse és Orbán Dezső azonos időben készült Tánc-kompozíciója kapcsán. A legjobb könyv sem birtokolja a teljességet, így e mű koncepciójának is vannak hiányai. Nem foglalkozik eléggé behatóan a Nyolcak murális elgondolásaival, pedig a mexikói festészet építészethez kapcsolt monumentális méret-problémát már ők is felvetették, csak a megrendelő és az ilyen karakterű magyar épület hiányzott munkásságuk idején. Remélhetően a következő kiadásban a szerző ilyen irányban is kiegészíti gondolatait, és sort kerít arra is, hogy a Nyolcak művészetünkre gyakorolt hatását egészen napjainkig felkutassa. L.M. Tudom, te vagy a gyilkos
