Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-17 / 114. szám
"“'zKírtap 1972. MÄJUS 17., SZERDA f[S]kusz Barzel gondjai Bundestagi hangulat a ratifikációs szavazás előtti napon. Helmut Schmidt hadügyminiszter pipára gyújt, mellette Rainer Barzel, a bonni ellenzék vezére. BONNBAN kedden az ellenzéki uniópártok parlamenti képviselőinek egésznapos tanácskozásán felszínre kerültek az ellenzék belső ellentétei, a Moszkvával és Varsóval kötött szerződés helyeslői és ellenzői közötti nézeteltérésen. Rainer Barzel, a CDU elnöke a délelőtti ülésen a szerződések megszavazását javasolta, ezzel szemben Franz-Josef Strauss,.a Bajor CSU elnöke fenntartotta pártjának a szerződéseket elutasító álláspontját, amelyről a CSU-képviselők hétfőn este döntöttek. A KÉRDÉS MOST AZ, hogy vajon Barzelnek saját frakcióján belül sikerül-e többséget szereznie irányvonalának támogatásához. A helyzet sajátossága tehát, hogy a szerződések elfogadásáról, illetve elutasításáról kibontakozott vita most már nem a kormánykoalíció és az ellenzék között dúl, hanem az ellenzék sorait osztja meg. EZ ANNAK ELLENÉRE ÍGY IGAZ, hogy Brandt koalíciója kedden papíron elveszítette abszolút többségét a Bundestagban. Kedden délutántól ugyanis Günther Müller képviselő már nem tartozik az SPD-hez: automatikusan kizárták a pártból, mivel nem tett eleget az SPD dél- bajorországi kerületi vezetősége felszólításának. A párt azt követelte Müllertől, hogy oszlassa fel az általa alapított „Szociáldemokraták ’72” nevű választói csoportot és mondjon le a müncheni főpolgármesteri tisztségre való jelöltségről a június 11-én sorra kerülő helyhatósági választásokon. A dél-bajorországi kerületi SPD-vezetőség ultimátumára Müller nem reagált. A felszólítás határideje kedden 14 óra 30 perckor lejárt. Günther Müller kijelentette: az SPD-ből történt kiválása után nem mond le képviselői mandátumáról, és így a Bundestag tagja marad. E FIASKÓ ELLENÉRE a bonni helyzet jellemzője változatlanul a jobboldal belső egyenetlensége. E „vélemény- formálódási folyamat” megindulása csaknem teljesen bizonyossá teszi, hogy a mai ratifikációs szavazás többséget hoz és a szerződések életbe léphetnek. Bonnban arra számítanak ugyanis, hogy a felsőház szerepét betöltő szövetségi tanács, melynek pénteken kell összeülnie, nem él majd óvással a ratifikálás ellen. A. B. T. STROUGAL BERLINBE UTAZOTT Wilít Stophnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására kedden rövid látogatásra Berlinbe utazott Lubomir Strougal, a Cehszlo- vák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. ERŐSZAK ÉS FÉLELEM Loureli merénylet Nem merjük azt mondani: kezdünk már hozzászokni ahhoz, hogy elnökválasztási kampány nincs merénylet nélkül Amerikában, mert & „megszokás” szó túl cinikusan vagy rendkívül ijesztően hangza- nék. De hát a tények tények: ahogy az 1968 tavaszi elnökválasztási kampányban, úgy az 1972 tavasziban is eldördült a merénylő gyilkos fegyvere. Igaz, akkor halálos volt: Robert Kennedy, az akkor már bizonyosra vehető elnök életét vesztette, míg George Wallace, a mostani áldozat, ha súlyos állapotba került is, de életben maradt. Van más különbség is. Akkor a haladó, az — amerikai viszonylatban legalábbis — baloldali erők jelöltjére céloztak, a vietnami háború ellenzőjére, a néger kisebbség, jogainak védelmezőjére, Róbert Kennedyre. Most viszont az Egyesült Államok egyik leg- jobböldalibb, legreakciósabb politikusa, a négergyűlölő George Wallace kapott golyót Ez elgondolkoztató, minthogy azonban e pillanatban még csak a merénylő nevét ismerjük, személyiségét, motívumait és a merénylet hátterét nem, nem bocsátkozhatunk következtetésekbe. Annyi kétségtelen: ha megrögzötten reakciós politikust ért is a golyó, a merényletnek az igazi baloldalisághoz semmi köze. Ezeket a módszereket nemcsak a marxizmus—leninizmus, de minden más tisztességes baloldali eszmei csoportosulás elítéli. Az anarchiával, a terrorral, az ellenfelek ilyen módon való „elintézésével” semmiképp sem érthetünk egyet. Ezt egyébként Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára is leszögezte, mondván: „Elítéljük a G. W. elleni merényletet. A gyilkosság és a terrorpolitika sohasem szolgálja a haladás érdekeit.” A részletek ismerete nélkül is vannak azonban mélyebb tanulságai a Wallace-esetnek. Nemcsak az elmúlt évek politikai merényletei: John és Robert Kennedy, Martin Luther King, Malcolm X. tragikus halálának emléke idéződik fel. Hanem a terror és erőszak Merényletet követtek el az egyesült államokbeli Maryland állam Laurel városában a szélsőséges politikai nézeteiről ismert George C. Wallace alaba- mai kormányzó ellen, aki a demokrata párt elnökjelöltségét akarja megszerezni, és választási nagygyűlést tartott. Wallace a merénylet következtében súlyosan megsebesült. Wallace pillanatokkal a merénylet előtt, éppen elhagyja golyóbiztos szónoki emelvényét. A merénylő, a 21 éves Arthur Gremer, amint lövésre készül... Az amerikai politikus a merénylet után. szinte általánossá válása az amerikai társadalomban. ■ Fegyvert mindenki korlátlanul viselhet, és egyre többen használják is. Immár világszerte közismert: milyen félelmes állapotok uralkodnak New Yorkban, Washingtonban saz USA többi nagy városában, mennyire félnek az emberek sötétedés után az utcára menni, mert a gengszterizmus iszonyú mértékben elharapózott, s jó eset, ha csak pénzt követelnek, életet nem. összefonódott a „közbűntényes” gengszterizmus a politikai bűnözéssel, egyre olcsóbb az emberélet, s ha már a túlfűtött amerikai nemzeti öntudat ellenére: az amerikai emberélet is oly olcsó lett, alig lehet csodálkozni, hogy a „sárgát”, a vietnamit My Laiban és másutt — szinte semmire sem tartják. Kivált, hogy az elnök személyesen biztosít védelmet My Lai egyetlen elítéltjének. „A világ csendőrének” agresszív szerepe a nemzetközi életben oda vezetett a hazai életben, hogy fél az amerikai társadalom. Okkal. Wallace-t tíz biztonsági tiszt védte, mégis rálőttek. Az egyszerű polgárt ki védi? MADAGASZKÁR A deportáltak visszatérnek... Philibert Tsiranana, Mal- gas Köztársaság elnöke kedden ideiglenesen Gilles And- riamahazo tábornokot nevezte ki Tananarive katonai kormányzójává. Közölték továbbá azt is, hogy az elmúlt napok megmozdulásai miatt őrizetbe vett diákokat, akiket időközben Nosy hava szigetére deportáltak, repülőgépen visz- szahozzák Tananarivébe. A diákok első csoportja már vissza is érkezett a fővárosba. Közben néhány tüntető csoport újabb megmozdulásra készülődik Tananarive központjában. A köztársasági biztonsági erők főhadiszállását továbbra is páncélozott gépjárművek őrzik. Jónás és Kekkonen Franz Jonas Ausztria köztársasági elnöke (baloldalt) hivatalos látogatásra Finnországba érkezett. Képünkön Urho Kekkonen finn köztársasági elnökkel, a helsinki repülőtéren. Az ötödik... Jugoszláviában, lúo elnök és Ceausescu, a Román Kommunista Párt KB első titkárának jelenlétében felavatták a közös jugoszláv—román munkával készült új vízierőművet a Vaskapunál. Ez a világ ötödik legnagyobb ilyen jellegű erőműve. n > • rr • í , Pompidou francia Párizs, Trianon palota t“*1 adott vacsorát vendégei: n. Erzsébet angol királynő és férje, Fülöp herceg tiszteletére. A szovjet-amerikai kapcsolatok történetéből //. JÓ DOLOG A VASFÜGGÖNY? Az. Egyesült Államok vezető külpolitikai publicistája, Walter Lipp- mann 1944-ben megjelent könyvében (címe: U. S. külpolitika) a Szovjetunió és az USA közötti viszony háború utáni alakulásának perspektíváival is foglalkozik. Egy egész fejezetben elemzi a. két nagyhatalom politikai lehetőségeit a fasizmus leverése után. A fejezet címe: „Hosszú béke vagy harmadik világháború?” Lippmann azt mondja huszonhét évvel ezelőtti művében, hogy az új korszak alakulása nagy mértékben függ attól, megmarad-e az a viszony a két ország között, amely a fasizmus elleni ösz- szefogás kényszere miatt jött létre. „Mindkét állam jelenleg a Föld óriási kiterjedésű részeinek súlypontja” — írja a publicista. — „Ők tudják megakadályozni, vagy kirobbantani a harmadik világháborút.” Ajánlat Elliot Rooseveltnek Lippmann helyesen mérte fel az erőviszonyokat, amelyek a hitleri Németország legyőzése után a világon létrejöttek. A kérdés feltevése is jogos volt. Hiszen napjainkban is érezzük, milyen hatása van a nemzetközi enyhülésre a szovjet—amerikai párbeszéd előrehaladása vagy megszakadása. A hidegháború éveiben kapcsolatról, párbeszédről nem beszélhetünk. Inkább csak néhány javaslat hangzott el, amelyek ha meghallgatják őket, ha érdemben foglalkoznak velük, talán pozitív lépések sorozatát indíthatták volna el. A tárgyalási ajánlatok rendre Moszkvából érkeztek — és Washington magatartása miatt feneklettek meg. 1947-ben például, amikor már érezhető volt az ellentétek fokozódó kiéleződése, Sztálin Roosevelt fiának, Elliot Rooseveltnek útján határozottan kijelentette, hogy szilárdan hisz a kommunista Szovjetunió és a kapitalista Egyesült Államok együttműködésének lehetőségében, anélkül, hogy az egyik nagyhatalom beavatkoznék a másik bel- ügyeibe. A nyilatkozat azonban csak nyilatkozat maradt, hosszú időn át nem követte folytatás. Az Egyesült Államok egyre inkább az erőpolitika, majd az ezt felváltó „szakadék-elmélet” alapján építette ki nemzetközi kapcsolatait. Az amerikai politika — bízva atombombájában, majd az atommonopólium megszűnte után —, a fegyverkezési versenyben szerzett egyéb előnyeiben. azon igyekezett, hogy a világot a háború szakadékénak szélére szorítva, a katasztrófa fenyegetésével csikarjon ki engedményeket. Elvetélt csúcstalálkozó A hidegháborús időszak egy elvetélt csúcstalálkozó a korszakra igen jellemző történetét hozta, 1952 karácsonyán a New York Times közölte azokat a válaszokat, amelyeket Sztálin adott James Restonnak, a lap munkatársának kérdéseire. Reston az iránt érdeklődött, hogyan lehetne a békét tartóssá tenni, és Koreában megszüntetni a háborús helyzetet. Sztálin megfontolásra ajánlott egy találkozót Eisenhower elnökkel. Dulles külügyminiszter egy nap múlva már válaszolt is (ha nem is közvetlenül) az indítványra. Amennyiben a Szovjetuniónak javaslatai Vannak — mondta —, azokat szabályos diplomáciai úton juttassa el Washingtonnak. Később is megfigyelhető, hogy a Szovjetunió — a Fehér Ház-beli őrségváltások után — (tudván azt, hogy az amerikai politika stílusa nagy mértékben függ személyektől is) többször is tárgyalásokat javasolt az új elnöknek. így volt ez Kennedy, majd Johnson esetében is, és ebbe a sorba illeszkedik Nixon elnök mostani moszkvai meghívása is. 1952— 1953-ban azonban nem sok realitása volt még egy ilyen magasszintű konzultációnak. Churchill ellenállt Washington elutasítóan fogadta a gondolatot. Elsősorban nem is az amerikai, hanem az angol fővárosban futott zátonyra. Churchill már az első pillanattól igen rossz szemmel nézte a csúcstalálkozó gondolatát. Ügy vélte, hogy ez annak a szerepnek lebecsülése volna, amelyet Anglia játszott a háború végén. Saját személyi súlyának csökkenésétől félt. Meglehetősen heves vita támadt emiatt az angol parlamentben, mert a munkáspárti honatyák emlékeztettek arra, hogy a toryk éppen azzal szerezték a legtöbb szavazatot, hogy Churchill — ügyes kortesfogásként — a nagyhatalmak államfőinek találkozóját szorgalmazta a kampány során, és így szerzett magának j híveket. A tárgyalási ajánlattal egyidőben érkezett Angliába a szovjet kormány 90 ezer fontos adománya az angliai árvízkárosultak javára. Emiatt a közvélemény még fokozottabban támogatta volna a közeledés irányába tett lépéseket. Ám 1953-at írtak... Hasonlóképpen, csak rövid időre ébresztett reményeket Bulganyin szovjet államfő három évvel később Washingtonnak címzett két üzenete. Az üzenetek a két ország között barátsági szerződés megkötését javasolták, kiegészítve ezt a szocialista országok és az atlanti paktum államai között megkötendő szerződéssel. Az Egyesült Államok 1956. január 27-én — Eisenhower személyében — visszautasította a javaslatot. Az amerikai politikusok nagy része — érezve a közvélemény nyomását — hevesen támadta az elnök elutasító magatartását. Ujjlenyomat — politika Valamit fejlődtek mégis ebbén az időben a szovjet—amerikai kapcsolatok. Gyakran keresték fel amerikaiak a Szovjetuniót, és néha szovjet művészeknek, tudósoknak is sikerült az'Egyesült Államokba vízumot kapniuk. 1956-ban 110 szovjet állampolgár (nem számítva a hivatalos személyeket) kereste fel Amerikát, a Szovjetunióba több ezer amerikai látogatott, a Newsweek július 11-én közölte például, hogy csupán két hét alatt ötszáz amerikai kapott szovjet vízumot. Nagyon megnehezítette a küldöttségek cseréjét az, hogy az Egyesült Államokban — annak ellenére, hogy a bevándorlási törvény cikkelyeit módosították — a szocialista országokból érkező utasoktól ujjlenyomatokat vettek. Emiatt például a Moj- szejev-együttes lemondta 1955-ös látogatását. A Washington Post című lap erről az eljárásról azt írta: „olyan filozófiát testesít meg, amelynek lényege sem oda, sem ide. A lényeg az elzárkózás. Ennek a politikának az az alapgondolata, hogy a vasfüggöny jó dolog”. Kereszty András (Következik: Beszélgetések a kandalló mellett) 1 » 4
