Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-16 / 113. szám
1972. MÄJUS 16., KEDD PES1 HEGY MIT ER A „JOGOSÍTVÁNY"? Sok a gép, kevés a kezelő Lassú lenne a mai épületeket az ókori egyiptomiak módszerével — két kézzel — felépíteni. Ma már gépek, s nem is egyszerű gépek állnak az építők rendelkezésére. A tudomány az építkezéseken is ezer féle munkafolyamatot tud gépesíteni, így az építés egyszerűbb, gyorsabb, kevésbé fáradságos. Kevesebb a pénz — lemorzsolódnak A gépesítés természetesen megköveteli, hogy alkalmas kezelőgárda álljon rendelkezésre. Ha pedig fejlődik a géppark, megint csak újabb gépészekre van szükség. Azt pedig, hogy pontosan hány, gépekhez értő szakember kell, az építőipari vállalatok gépészét! osztályai mérik fel. Körlevelet adnak ki egy-egy új tanfolyam indulásáról. A levelet a területi gépészek kapják meg, s ismertetik a dolgozók előtt. Rendszerint a képzettség nélküli munkások mennek el az alapfokú gépkezelő tanfolyamra, amely általában 4—5 hetet vesz igénybe. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalattól ebben az esztendőben 30 ember jelentkezett kisgépkezelő tanfolyamra, de csak 16 vizsgázott le, a többiek közben lemorzsolódtak. Márciusban kilenc munkást jelöltek a debreceni nehézgépkezelő iskolába. Ketten elmentek, a többi visszalépett.. Ezért nem csoda, ha a vállalat nem tud annyi embert kiképezni és kiképeztetni, mint amennyire szükség lenne. Miért? Kéf okból A debreceni nehézgépkezelő iskolába már nem lehet képzettség nélkül jelentkezni. Minimálisan valamilyen szakma kell, de legalább egy kisgépkezelő tanfolyam bizonyítványa. Az iskola 3—5 hónapos, befejezése után a hallgatók kompresszorok vagy földmunkagépek és egyéb nehéz gépek mellé állhatnak. Ezekkel a dolgozókkal a vállalat kétéves szerződést köt, vagyis biztosítja magát, hogy két évig az a munkás nem hagyja ott a munkahelyét. Cserében az iskola hónapjaiban továbbra is folyósítja az illető munkás fizetését. Valljuk be, ez nem előnytelen egyezség — egyik félre nézve sem. Érdemes hát kutatni az okát, akkor vajon miért nem akarnak tanulni az építkezések képesítés nélküli dolgozói, elsajátítani egy-egy gép kezelésének módját? Ennek két fő oka van, ezeket a tapasztalatok már nagyon sokszor igazolták. Van az építésvezetők között egy téves szemlélet, mely szerint a gépkezelő nem végez termelő munkát. Csak az dolgozik, aki fizikai erőt fejt ki (?). A másik, nyomosabb ok, ha például egy kubikos brigád tagját kiképezik gépkezelőnek, kevesebbet fog keresni, mint előtte. Ott ugyanis teljesítménybérben dolgozott, itt pedig már órabér szerint kapja a fizetését. 1700 gíphez Tarthatatlan állapot, hogy bonyolult és érzékeny berendezéseket arra nem jogosult emberek kezeljenek. Ez utóbbi, sajnos, általános jelenség, ám elkerülhetetlen, a gépek nem állhatnak, amikor szükség van rájuk, csak azért, mert nincs hozzá „jogosítványa” senkinek. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnak jelenleg 1700 gépe van. Ez a gépesítés kielégítő, a vállalat ezekkel nagyszerűen el tudja látni megyeszerte a feladatait. Az viszont már szomorúbb, hogy ennyi géphez mindössze száz nehéz- és kilencven köny- nyű-, illetve kisgépkezelőjük van. Ez körülbelül fele annak, mint amennyi kellene. Ráadásul minden kategóriában magasabb szakmai végzettségű kezelőre lenne szükség. Tavaly 25 millióÉrt A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat tavaly 25 millió forintot költött új gépek vásárlására. Gondoljuk el, hogy ezeknek a drága eszközöknek, ha kisebb részét is, de olyanok kezelik, akik tulajdonképpen nem értenek hozzá, munka után nem nézik át, nem zsírozzák, egyszóval nem tartják karban. A vállalat próbál segíteni magán. Ebben az évben indítanak egy könnyűgépkezelői tanfolyamot „házon belül”. Így talán több lesz a jelentkező, több lesz a kiképzett ember, és kevesebb lesz a gond, az akadály, s hatékonyabban lehet majd a gépeket felhasználni az építkezéseken. Fehér Béla Negyedévi eredmények A kohó- ás gépipar további feladatai A kohó- és gépipar első negyedévi eredményeiről és a további feladatokról tanácskoztak hétfőn a vasasszakszervezet székházában a tárcához tartozó vállalatok igazgatói. Az értekezleten részt vett Méhes Lajos, a vasasszakszervezet főtitkára és Főcze Lajos, a KISZ KB titkára is. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter az idei év indítását elemezve ismertette az első negyedévi eredményeket, amelyek soklcal kedvezőbbek, a tavalyinál. A további feladatokról szólva a miniszter elmondta, hogy a vaskohászatban meg kell teremteni az acéltermelés gyors növelésének feltételeit. A gépipar egyik kiemelt feladata a számítástechnikai program. A miniszter a továbbiakban elmondta, a vállalat gazdálkodási tevékenységét általában minden területen javítani kell. A vállalatok egyik legfontosabb teendője az üzem- és munkaszervezés fejlesztése, korszerű szervezési módszerek és eszíközöik alkalmazása, a munka hatékonyságának fokozása érdekében. A miniszter előadását vita követte. Háromezer tonna papír Foton Detail papírszipkák - Ecseren tasakok Tizenhat kisiparos alapította HB A Papírfeldolgozó Ktsz a főváros hetedik kerületében tevékenykedett — 27 telephelyen A ceglédi járási hivatal megvizsgálta Milyen kisegítő üzemet nyisson a tsz? A ceglédi járási hivatal megvizsgálta a területén működő 19 termelőszövetkezetben a kisegítő tevékenység helyzetét és fejlesztési lehetőségeit. Tekintettel arra, hogy mező- gazdasági jellegű járásról van szó, nagyobb érdeklődésre tarthat számot a vizsgálat eredménye. A 19 tsz tavalyi 773 millió 869 ezer forintot kitevő összes árbevételéből 305 millió 587 ezer forint származik a kisegítő üzemek tevékenységéből, vagyis a mezőgazdasági alap- tevékenység árbevétele az ösz- szesnek 60,5 százalékát teszi ki. így tehát a járásban nincs egyetlen olyan tsz sem, amely ipari-mezőgazdasági termelő- szövetkezetnek számíthatna. A kisegítő üzemek árbevétele egyébként negyedrésszel magasabb az 1970. évinél, de a termelési érték növekedése — a magas ráfordítási költségek és az alacsonyabb haszonkulcs alkalmazása miatt — ennél aránytalanul kisebb. Tavaly főleg az alaptevékenységhez kapcsolódó kisegítő tevékenység növekedett a járás tsz-eiben. így a dánszent- miklósl Micsurin Tsz konzervfeldolgozó üzemet, az albert- irsai Dimitrov Tsz borpalackozót létesített. Van a járásban építőipari közös vállalkozás és tejfeldolgozó egyszerű egyesülés is. Helyes lenne hasonló társulásokkal további tej- és húsfeldolgozó, borpalackozó, paradicsomlé-nyerő, zöldség-, gyümölesszárító és aszaló üzemeket nyitni. A kifejezetten ipari tevékenységet folytató üzemeknél legkifizetődőbbnek a bérmunka mutatkozik, tehát még a készáru előállításának rovására is ezt kellene növelni. Meg kellene továbbá találni a módját a bedolgozók nagyobb arányú foglalkoztatásának, hogy a mezőgazdaságban nem rendszeresen dolgozó családtagok otthon juthassanak jövedelemhez. A lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat is szélesíteni kellene. Helyes volna háztartási kisgépek kölcsönzésére közös vállalkozást létrehozni. Szükség lenne autó- és motorjavító szervizre. A közös üzemi épületek befejezése után pedig a tsz építőipari kapacitást a tagok családiház-építkezé- sénél kellene fokozottabban felhasználni. Több tejbolt szükséges és kevés a járásban egyetlen tsz- , kenyérbolt. Sz. E. szétszórva. Munkaerőgond jellemezte a szövetkezetei már a hatvanas évek elején is, az elavult, kis műhelyekbe nem szívesen jöttek dolgozni az emberek. A szövetkezet vezetői már ekkor keresték a kiutat, tudták — korszerűsíteni kell a gépeket, új épületekre van szükség. 1961-ben Tápiósülyön létesítettek egy központi műhelyt, ahol százan kaptak munkát és működni kezdett a községben bedolgozó részlegük is. Foton vásároltak hét hold földet, s közben itt is megindították a munkát bedolgozókkal, hogy megszokják, megismerjék az alapvető munkafolyamatokat, s a szövetkezetei. Ma az elnök, büszkén mondja: 4500 négyzetméter a beépített terület az egykori gazos hét holdon, s már 250- en dolgoznak a minden igényt kielégítő, korszerű gépekkel felszerelt, patyolattiszta üzemben. Weiner Gyula elnök: — A gépek, az épület eddig 16 millió forintba került. Csak az olasz automata 1 millió 700 ezer! A ktsz jövőre ünnepli negyedszázados fennállását. 16 kisiparos alapította, most 550-en dolgoznak nálunk, s évi 100 milliót termelnek. Tervünk, hogy Budapestről Fótra költöztetjük a Papírfeldolgozó Ktsz-t és sorra megszüntetjük a fővárosi szűk, korszerűtlen telepeinket, munkahelyeinket. Máshol is vannak egységeink. Ecsereri 11 éve alakult a bedolgozó részleg, tasakokat ragasztanak ötvenen, Debrőn készülnek a papírszipkák, Sülysápon tasakok, blokkok, átírótömbök. Egyébként a ktsz évente 14—15 millió átírótömböt gyárt, emellett csinálunk a COMPACK-nak dobozokat, ingmellet, s ki tudja hányfajta papírterméket. A terv: további 10 millió forintért új gépeket vásárolni Fótra, az angol és olasz berendezések mellé. Idén 110 millió forintot, 1975-re 150 millió forint értékben szeretnénk termelni. Foton 400-an dolgoznak majd, s még idén üzembe helyezik a 3 nagy és a 2 kisebb üzemcsarnokot. Évente 3 ezer tonna papírt dolgoznak fel a községben. T. E. Foto: Urbán Ötletek, útvesztőben t^t élkülözheti-e a gaz11 dasági tevékenység az ötleteket, az újat tartalmazó elgondolásokat? A kérdést szinte fölösleges megfogalmazni, a válasz annyira nyilvánvaló. A fejlesztéshez, a haladáshoz elengedhetetlen feltétel, kiindulási pont, hogy a meglevő módosításra, változtatásra szorulván, ötlet szülessék, ötlet, mert kezdeti formájában aligha több. Majd csak később válik elgondolássá, javaslattá, tervvé, teendővé. Ahol tehát nincs kellő becsülete az ötletnek — s persze, az ötlet gazdájának —, ott nehezebb, lassúbb a haladás. A gazdasági élet sok területén ma még nincs kellő becsülete, azaz fontossága, értéke az ötleteknek. Nem több, csupán ötlet volt annak idején a Pest megyei Vegyi és Divatcikkipari Vállalatnál az epoxigyanták gyártására való berendezkedés. Az ötlet néhány lelkes, áldozatkész szakembertől származott, akik — elismerés jár érte — foggal-körömmel harcoltak annak elfogadtatásáért. Ma a vállalat gyömrői részlegének epoxi-gyantái keresett, sikeres termékek, nagyobb mennyiséget exportálnak is belőle. A piac igényei alapján bővítik, korszerűsítik a gyártókapacitást most Gyömrőn, azaz még több forintot láthatnak majd a megvalósított ötlet fejében. Amíg az ötletből valóság lesz, idő telik el, ez természetes. Ami nagy kérdés: mennyi ez az idő, s az ötletnek valóban akkora utat kell-e bejárnia, mint amekkorát megtesz? Egyre több gondot okoz a régebbi típusú rádió- és tv-készülékek javítása, mert nincs alkatrész-utánpótlás, a gyárak jóideje fölhagytak az ilyen vevőkészülékekhez szükséges alkatrészek termelésével. E rádiók és televíziók közül sok ezer azonban még évekig használható lenne, ha akadna hozzá egy-egy apróbb alkatrész. így született meg az az ötlet — mégpedig éppen Pest megyében, lapunk múlt évi március 30-i számában adtuk közre —, hogy kisebb méretű vállalatot kellene létesíteni a régi gépek fölvásárlására, szétbontására, a még jó alkatrészek „kitermelésére”, s ezeknek a javítóhálózathoz való eljuttatására. Az ötlet nem volt életképtelen, csak éppen azóta járja a „maga útját” ... H osszú, fölös kacskaringóktól kuszáit utat tesz meg egy-egy ötlet; javaslat, újítás, találmány. S ez persze időt emészt. Időt, amelynek úgy tűnik, bővében vagyunk, holott gondjaink egyik fontos forrása éppen ez, az időpocsékolás, s ami egyenes következménye, az időszűke. A tényleges munkára, a végül meghozott döntés végrehajtására jutó idő kicsiny volt ahhoz mérten, ami az útvesztők meg- járásával, a mérlegelés halogatásával, a döntés tologatásával telt el. Túl egyszerű magyarázat lenne mindezekre az elbírálók, a döntést hozók egyéni képességeit, rátermettségét emlegetni, s ott keresni az okokat. Közrejátszanak ilyen tényezők is, de alapvetően arról van szó, hogy a vállalati belső szervezet — s nem kevésbé az ipar- irányítás változó, de a múlt jegyeit még erősen őrző mechanizmusa — szinte kizárólag a mában érdekelt. A mában, azaz az ún. folyótermelés fönntartásában, a rövidtávú nyereségrészesedésben, az egykét évre terjedő fejlesztésben. Itt kell keresni az ötletek útvesztőjének magyarázatát, annak a belső szervezetnek létezési indokát, amely erős fönntartással fogad minden újat, irtózással bármilyen változást. Szó sincs arról, hogy meggondolatlan lépéseket, csupán ötletekre — azaz elemzés nélküli, hirtelen jött elképzelésekre — támaszkodó döntéseket látnánk szívesen, mert azok „gyorsan” létrejöhetnek. Ám nem bé- kélhetünk meg azzal a széles körben követett gyakorlattal, amely az elemzés, a vizsgálat, a mérlegelés címkéjével a tehetetlenkedést, a tologatást, a kockázat, a felelősség elhárítását próbálja igazolni. Nem törődhetünk bele abba a helyzetbe, ami a vállalatok nagy részénél még ma is létezik, s aminek következtében az számít csodabogárnak, aki elégedetlen a meglevővel, aki változást akar. K önnyű persze ítélkezni, jóval nehezebb — mert bonyolultabb — a megoldás eszközeit, módszereit föllelni. Szakkörökben jó ideje tart a vita a nyereségérdekeltség tökéletesítéséről, s az átfogó megoldást valóban ez kínálja; a hosszútávú érdekeltség elemeinek beépítése a szabályozó rendszerbe. Fölmentené ez a vállalatokat teendőik alól? ölhetett kézzel várják, hogy majd intézkednek az arra illetékesek? Tagadhatatlanul létezik ez a magatartás, sőt, hangot is kap, amikor mindenfajta gond, akadály okaként a gazdaságirányítás mai rendjét — részleteinek nem mindenben tökéletes működését — jelöli meg, s szót sem ejt arról, hogy mi van, illetve mi nincs a vállalatoknál! Torz, a tényeket hamisan csoportosító nézőpont ez, újabb menlevél az üresjáratok fönntartására. A munka- és üzemszer-4**! vezésről hozott határozatában a párt Központi Bizottsága nagy nyomatékkai mutatott rá a vállalati feladatokra, megállapítva: „A gazdasági reform új lehetőségeket és új követelményeket állított a vállalati vezetés elé. E lehetőségekkel a vállalatok egy része élni tud. A vállalatok többségénél azonban a vezetés még nem tudta Kielégíteni, illetve nem ismerte fel az új követelményeket. Ezért a vállalatok többségénél az üzem- és munkaszervezésben még nem érvényesülnek kellően a gazdasági reform célkitűzései”. Mészáros Ottó Megkezdődött az SZVSZ közlekedési és szállítási tagozatának budapesti ülése Május 15 és 18 között Budapesten tartja 24. ülését a Szakszervezeti Világszövetség egyik szakmai tagozata, a Közlekedési, Szállítási, Kikötői és Halászati Dolgozók Szakszervezete Szakmai Szövetségének adminisztratív bizottsága. A tanácskozás 14 ország 40 képviselőjének részvételével hétfőn kezdődött az Építők Szakszervezetének székházában. Az ülésen részt vett Juan Campos, az SZVSZ képviselője, Rödönyi Károly, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese és ott voltak a magyar dolgozókat képviselő közlekedési és vasutasszakszervezet vezetői. A vendégeket Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára köszöntötte, majd Jean Brun, az adminisztratív bizottság elnöke nyitotta meg az ülést. A háromnapos tanácskozáson Debkumar Gan- guli főtitkár beszámolója alapján, a mintegy 15 millió szervezett közlekedési dolgozó társadalombiztosításánál helyzetét, problémáit, a közlekedési szakszervezetek ezzel kapcsolatos jogait és feladatait tárgyalják meg. i
