Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
1972. MÁJUS 14., VASÁRNAP Öntözés termálvízzel Grúziában kb. 80 szabad kifolyási! természetes hőforrás található, amelyeknek napi vízhozama 65 millió liter. Ezeknek öntözésre való fel- használásával kapcsolatban végeztek kísérleteket réti talajon. A talaj enyhén savanyú volt, humusztartalma 1,88 százalék. A 30 C-fokos öntözővíz nátriumot, káliumot, kalciumot és mangánt tartalmazott. A termálvízzel öntözött kukorica termése 32—80 százalékkal, a silókukoricáé 100 százalékkal növekedett. A vegetációs idő 20—25 nappal csökkent. Az öntözés lehetővé- tette, hogy a nemes kukorica után még silókukoricát termesszenek másodnövényként. Talajvédelem Olaszországban számos intézmény foglalkozik a talaj védelmével, amelyet a félsziget speciális alakja (hosszú tengerpart) és geológiai formációja egyaránt indokol. A XVIII. században megkezdődött iparosodás óta a népesség növekedésével egyre nagyobb területek kerültek mezőgazdasági művelés alá és ez is fokozta a talajerózióra való hajlamát. Egy olasz szakértő szerint ebben az országban az évenkénti átlagos talajelpusztulás 0,21 mm. Ez az érték a jól védett területeken 0,001—-0)05 mm-re tehető. Olaszország felszínének 20 százaléka agyagos talaj. Itt az évi veszteség négyzetkilométerenként 3600— 6400 köbméterre tehető. Az utóbbi érték évi 6,4 mm-nek felel meg. Laboratóriumi vizsgálatok alapján a műtrágyaveszteségeket is pontosan ki tudják mutatni. Több zöldséget! Az egészséges táplálkozásban fontos szerepe van a zöldségféléknek, elsősorban magas vitamintartalmuk, az emberi szervezet számára szükséges ásványianyag-tartalmuk és kedvező étrend! hatásuk miatt. Azonban amíg néhány évvel korábban még gyakran értékesítési nehézségek mutatkoztak, különösen egyes nagy tömegben termesztett zöldségfélénél, az elmúlt évben már nem tudta kielégíteni a zöldségtermesztés a lakosság, a konzervipar és az export igényeit. Az 1972-es tervelőirányzat már 220 ezer tonnával több zöldségtermést vár a mezőgazdasági üzemektől, mint tavaly, összesen egymillió 320 ezer tonnát, amit még 400— 500 ezer tonnával kiegészít a házikertek és a kisegítő gazdaságok zöldségtermelése. Ennek érdekében a zöldségtermelő területet a tavalyi 114,9 ezer hektárról idén 120 ezer hektárra növelik. A területnövelés mellett törekedni kell a terméshozamok fokozására és a kézimunkaigény csökkentésére is, ahhoz, hogy az igényeket egyre jobban ki lehessen elégíteni. A hozamok fokozásának és a kézimunkaigény csökkentésének az alapja viszont a termelési technológia korszerűsítése és a korszerű termesztési eljárásoknak megfelelő fajták előállítása, elterjesztése. Felkerestük Tiborcz György elvtársat, a MÉM műszaki fejlesztési főosztálya zöldségtermesztési osztályának helyettes vezetőjét, hogy összefoglalóan ismertesse azokat az új eljárásokat, eszközöket, amelyek a zöldségtermesztési technológia fejlesztésében a ieghaté- konyabbak lehetnek. — A korszerű termesztési eljárások közül melyektől várhatók a legkedvezőbb eredmények? — Jelenleg elsősorban azoktól az eljárásoktól várható a zöldségtermesztés eredményeinek javulása, amelyek a napjainkban nagyon kedvelt részes művelés keretén belül is lehetővé teszik a hozamok növelését és a kézimunkaigény csökkentését. Ezek közül különösen fontos a megfelelő növényállomány-sűrűség kialakítása, vagyis az, hogy egységnyi területre any- nyi növényt és olyan sor-tőtá- volságra helyeznek el, ami a több éves kutatási munkák után az üzemi kísérletekben is a legkedvezőbbnek bizonyult. Többek között a megfelelő növényállomány-sűrűség kialakítása, a tőszám megemelése eredményezte, hogy ott, ahol előzőleg hektáronként körülbelül 200 mázsa paradicsom termett, ma már 360 mázsa körül van a termésátlag. Elengedhetetlen a növény- védelem fokozása is, ami a termés megóvásával biztosítja a nagy hozamokat. Nem a permetezések számának a növelése a fontos, hanem az, hogy a védekezést már a kártékony szervezetek fellépését megelőző magkezelésekkel, talajfertőtlenítéssel kezdjék el, amit a növények további folyamatos, védelme kövessen. Minél tökéletesebb a növényvédelem, a termésnek annál kisebb százaléka vész kárba, és így közvetve növekszik a hozam, annál nagyobb mértékben, minél nagyabb termőképességű fajtákat termesztenek. A nagyobb termőképességű növények rendszerint érzékenyebbek is, mint a hagyományos fajták, viszont a terméstöbblet, ami elérhető velük, sokszorosan megtéríti a szükséges növény- védelem költségeit. Ezért egyre több zöldségfélénél érdemes áttérni a korábbinál rendszeresebb és hatékonyabb növényvédelemre. Kevesebb kézi munkát kíván, ha a hagyományos palántázás, dughagymaültetés helyett helybe vetik a paradicsomot, és magról nevelik a vöröshagymát. Még jobban csökkenti a kézimunkaigényt a vegyszeres gyomirtás, ami jó töménységű és hatékony vegyszerrel, megfelelő időben végezve helyettesítheti a kézi kapálást. — Milyen módon járulhat hozzá a gépesítés a zöldség- termesztés fejlesztéséhez? — A gépesítés rendszerint annál hatékonyabb egy-egy növény termesztésénél, minél több munkafolyamatot sikerül géppel elvégezni. Ezért a zöldségtermesztésben is azok a gépcsoportok a leghasznosabbak, amelyek vetéstől a betakarításig felváltják a kézi munkát gépii munkával. Már évekkel ezelőtt sikerült kialakítani egy olyan gépcsoportot, amivel a borsó termesztése teljesen gépesíthető. A bab, uborka vetéstől betakarításig való gépesítését is lényegében megoldották a géptervezők, az üzemi kísérletekkel most már csak azt kell eldönteni, hogy mely géptípusokat célszerű elterjeszteni nálunk. A dughagymá- ról való hagymatermesztés teljes gépesítésére pedig éppen hazai tervezők alakítottak ki a közelmúltban megfelelő gépcsoportot. A nem egyszerre, hanem folyamatosan érő és érzékeny termésű zöldségfélék, mint a paprika, paradicsom termesztéséhez is összeállítható már az eddig kialakított gépekből olyan gépcsoport, amellyel megoldható a legfontosabb munkaműveletek gépesítése. Ezeknél a zöldségféléknél azonban a jelenleg ismert szedőgépek még csak akkor használhatók, megfelelő eredménnyel, ha olyan fajtáikat termesztik, amelyek termésük nagyobb hányadát egyszerre érlelik. A hagyma vetése géppel A magyar konzervipar elmúlt negyedszázadát — különösen annak második felét — dinamikus fejlődés jellemezte. Jelenleg az ország 12 városá- , ban működnek konzervgyárak (némelyik városban több is), köztük sok olyan, amelynek technológiai színvonalára joggal lehetünk büszkék. A IV. ötéves terv a gyü- mölcskonzerv-termelés 32 százalékkal, a főzelékkonzerv- gyártás 52 százalékkal, a savanyúság-előállítás 67 százalékkal való növelését irányozza elő. A tartósítás története Az élelmiszerkészletek tartósítása legalább akkora gond, mint amilyen nehéz feladat azok megtermelése. A helyes tárolással csak ideig-óráig oldható meg az élelmiszer élvezhető állapotban való megőrzése, a tartósítás (konzerválás) viszont sokszor gyakorlatilag Konzerválás ma és holnap korlátlan eltarthatóságot biztosít. Az emberiség történelme során rákényszerült, hogy valamiképpen meghosszabbítsa az élelmiszerek „élettartamát”, hasznosan a sózás, pácolás, füstölés, sűrítés és szárítás tartósító hatását. A tudományos-technikai fejlődés azután sokkal „kifinomultabb” módszereket vonultatott fel a tartósítás szolgálatában: a hősterilizálást, a vegyszeres kezelést, a mélyhűtést, ezek kombinációját, valamint a legújabb eljárást, a sugárkezelést. Hővel és faggyal A légmentesen lezárt dobozban vagy üvegben való hőke- zeléses tartósítás kb. 150 éve ismert, és még nagyon sokáig alapvető konzerválási mód lesz. A technológia azonban Konzervgyári paradicsom vonal válogató szállítószalagja. változni fog, az autoklávban való felmelegítést és hőntar- tást ugyanis a nagyfrekvenciás erőtérben történő melegítés fogja felváltani, A mélyhűtéssel való tartósításnak komoly kritériuma az a feltétel, hogy az élelmiszernek még a kereskedelmi raktározás tartama alatt is mínusz 12 C fok alatti hőmérsékleten kell lennie. A kiépítendő hűtőlánc tehát költségesebbé teszi e tartósítási módot, viszont mellette szól az, hogy az élelmiszerek ekként őrzik meg legjobban természetes íz- és tápanyagaikat. ígéretes új tartósítási eljárás, a liofilezés (fagyasztva szárítás) az élelmiszerek víztartalmát jég állapotból olvasztás nélkül, vákuumban, szublimálással viszi át gőznemű halmazállapotba, és úgy távolítja el azt (a víztelenítés — szárítás — azáltal tartósít, hogy eltávolítja a mikroorganizmusok élettevékenységéhez nélkülözhetetlen vizet). Tekintettel a liofilezés alacsony hőmérsékletére, káros ízbeli elváltozás itt sem következik be. Bár eddig sok termék liofile- zése került már kidolgozásra, és bizonyult kiválónak, a gyakorlati bevezetés gazdasági okokból még egyre késik, ám bizonyos, hogy ez az eljárás is a jövő egyik technológiája lesz. Érdemes szólni egy, a minőségkímélés szempontjából még jobb új eljárásról, az ún. kriokoncentrálásról, azaz a folyadékok oly módon való sűrítéséről, amikor a víztartalom jelentékeny részét jéggé fagyott állapotban centrifugálás- sal vagy préseléssel távolítják el, a maradék lé pedig koncentrált állapotban marad vissza. Miután itt vákuum alkalmazására nem kerül sor, az aromaanyagok vesztesége még kisebb, mint a liofilezésnél. Sugárkezelés Az utóbbi 20 évben világszerte kísérletek és vizsgálatok folynak annak megállapítására, hogy milyen hatást gyakorolnak az emberi táplálkozásra szánt élelmiszerekben a röntgen-, gamma-, és bétasugarak. A mikroorganizmusokat pusztító hatásuk kétségtelenül bebizonyosodott ugyan, a besugárzásos tartósítás általános érvényű engedélyezésére azonban még nem került sor (többek szerint túlzott óvatosságból). Pedig a sugárkezelésnek alávetett élelmiszer ártalmatlan voltát már számtalan esetben bebizonyították, s az sem mellékes, hogy a sugárzá- sos kezelés fajlagos költség tekintetében versenyképes a többi tartósítási móddal, Furcsa ellentmondás, de tény, hogy az utóbbi években egyre gyarapodik a befőzés „ősrégi” szokásához visszatérő háziasszonyok száma (az NSZK-ban például állítólag 12 millió asszony készít befőtteket, savanyúságokat). Lehet, hogy egyszerű „divatról” van szó, de sokkal valószínűbb, hogy gazdaságossági meggondolásokról, ugyanis — mit tagadjuk — a konzerv ára valóban jóval több, mint a benne levő nyersanyag értéke. A konzervfogyasztás növeléséhez két út vezethet: vagy csökkenteni kell az árakat, hogy „érdemes” legyen vásárolni a tartósított élelmiszereket, vagy olyan produktumokkal jelentkezni a piacon, amelyek „házilagosan” nem készíthetők el. A 7 Gépbemutató Gödöllőn Két új szovjet traktor A szovjet traktorok immár csaknem két évtizede hasznos és megbecsült segítőtársai mezőgazdasági nagyüzemeinknek. A szakemberek a megmondhatói, hogy a „magas építésű”, szükség szerint változtatható nyomtávolságú MTZ-típusok voltak az első középnehéz univerzális traktoraink, amelyek a kapások (elsősorban a kukorica) sorközművelésére a legalkalmasabbnak bizonyultak. Kedvező hasmagasságuk révén a legkisebb kárt okozták a kapós kultúrákban. De a növényápoláson kívül a szántásban, a talajelőkészítésben és a szállításban is igen jól hasznosíthatók. A szovjet traktorgyárak azonban — a bevált típusokon — további eredményes fejlesztést hajtottak végre az elmúlt években. Mezőgazdaságunk számára a teljesítmény tekintetében előzetesen alkalmasnak látszó típusokat a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet vizsgálja. Most két olyan új traktoi’t mutatunk be, amely az MGI-ben vizsgálat alatt áll, illetve állt. T—40—A Szuper A Lipeckii Traktorgyár gyártja. A képen látható, hogy e traktor segédmellsőkerék hajtású (szabadon futó rendszerű). A segédmellsőkerék hajtás a főhajtóművel állandó kapcsolatban van, s a hátsó kerekek négyszázalékos megcsúszásakor automatikusan kapcsol be. A traktor motorja négyütemű, négyhengeres, léghűtéses Diesel. Névleges teljesítménye (I860 percenkénti fordulatnál) 50 lóerő. Névleges gázolajfogyasztása 190 g/LEh. Adagolószivattyúja forgódugattyús; befecskendezési nyomása 125 kp/cm3; előbefecskendezési szöge 20 fok. A motor kényszerolajozású. Léghűtéses rendszerének legfontosabb része az 5100 percenkénti fordulattá ventillátor. Főtengelykapcsolója egytárcsás, száraz dörzskapcsoló. Sebességváltója terepfokozatokkal ellátott. A terep- és a normál sebességtartományt együtt tekintve, minimális sebessége 2,26 km/óra, maximális 30 km/óra. Kormánya szervo rendszerű. Fékje száraz, szalagfék. Kézifékje mindkét hátsó kerékre ható, mechanikus. Kormányfékjével a jobb és a bal oldali kerekek külön-külön fékezhetők. Hidraulikájának névleges teheremelő képessége 1200 kp. A T—40—A Szuper-traktor vizsgálatát még ez évben is folytatja a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet. MTZ—50 Szuper A „Minszkij Traktornüj Zavód” (a Minszki Traktorgyár) nevének rövidítése ma már neves márkát jelöl. E gyárból került ki — több új típusváltozat mellett — az MTZ—50 Szuper-traktor, amely lényegében a nálunk is jól ismert MTZ—50 fejlesztett, növelt motorteljesítményű „utóda”. Ügy lett az utóbbi típusból 60 lóerős „Szuper”-traktor, hogy növelték az alaptípus fordulatszámát, a traktort hatásosabb légszűrővel látták el, módosították a kipufogó dobot, hatékonyabbá tették hűtési rendszerét — hogy csak a legfontosabb fejlesztési munkaiatokat említsük. , . £z, MTZ—50 Szuper motorja négyhengeres, négvütemű, vízhűtéses Diesel. 1800 percenkénti fordulatnál, 60 lóerő név- leges teljesítménynél 195 g/LEh a fajlagos gázolajfogyasztása. Olajozása, nyomás alatti kényszerolajozás. Gázolajszivattyúja forgódugattyús. 125 kp/cm2 befecskendezési nyomást, 20 fokos’ elobefecskendezést kell tüzelőanyagellátó rendszerén beóllí- tani. A traktor tengelykapcsolója egytárcsás, száraz. Sebességváltója kilenc előre meneti fokozatot biztosít 2,05 km/óra minimális és 27,30 km/óra maximális értékekkel. Két hátra meneti fokozata van. Kormányszerkezete osztott, szervo rendszerű. Fékje mechanikus, tárcsás (kormányfékes). A traktor legkisebb fordulási sugara (kojrmányfékkel) 3600 mm. Hidraulikájának névleges teheremelő képessége 650 mm emelési magasság esetén 1850 kp.
