Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
p 1972. MÁJUS 14., VASÄRNAP E z az arc! A hájassága már meglöttyedt, néhány ránc a szikes föld szögletes tö- ■ réseit vetette rá, őszes borosta serkedt a püffedtségén, dg azért ugyanaz az arc maradt. <■ Miféle kényszer ültette őket egymással szembe? Már az a hülye lépcsőház is éppen elég a teljes kiboruláshoz, az aljában felhalmozott ócska Íróasztalokkal. A portásfülkében senki, a feliratok nyilai hat irányba is mutattak, lehetőleg szembe egymással: .LAKÁSKÉREL- MEK BEADASA”. Beleizzadt, míg végre ráakadt a páternoszter mellett a kis ajtóra, azon túl a tágas folyosóra, hogy végül ide jusson, éppen a Siffer Jóska színe elé. Csak egy pillanatra hagyott ki Váradiban az előlegezett bizalmatlanság, s máris bele- pottyant az udvariasság vermébe: Ha ötvenen ülnek egy hivatali szobában, s közöttük csak egy ismerősöd, legyetek, bár ősi ellenfelek — biztos, hogy hozzáfordulsz. Máskor ebédlő-, vagy klubhelyiség lehetett ez a terem, most felkészítették a nagy vadászatra. Körben íróasztal-lőállások, mögöttük villantak a tekintetek, ez itt a körvadászat legszűkebb köre. Innen többé nincs visszaút, de továbbjutás se. Váradi már megbánta, hogy nem hagyta az asszonyra az egészet. — Hát, szóval, te is? Ezer éve nem láttalak. — Siffer a kérdőívet gusztálgatta. — Elhoztad a személyi igazolványokat? — Személyi igazol...! — Bizony. Ezt az egészet elviszik majd a számítógépbe. Ha nem pontos az adat, belehülyül a gép. Elhozta. Váradi már régen kiművelte magát az újságokból. Tudta jól, hogy kell az igazolvány, olvasott a gépről is eleget, Éppen csak arra nem számított, hogy Siffer Jóska belecsámcsog az ő legszemélyesebb kis világába. — Mekkorák már a srácok! A lányod egyetemista. Barátom! És még mindig ott laktok abban a... — Ugyan hol laknánk? Ha volna rendes lakásunk, nem kérincsélnék tizenkét éve egyfolytában. — Persze. Csak úgy csodálkoztam. Azt hittem, hogy azt a részt már régen lebontották. Váradi nyúlt az ívért, hogy visszavegye. Máris elege a kihallgatásból. De azután csak üresen leejtette a kezét. Ha nem Siffer faggatja ki, akkor valaki más. Nem mindegy? — Ingatlan ... nincs. Jelentősebb, személyi tulajdonban lévő... Autó sincs? Jelenlegi munkahelyén ... munkaviszonya... Mióta lakik ... tudjuk. Egy szoba, alkóv, konyha. Az annyi, mint... M ár otthon, azon az estén, amikor a rubrikákban a válaszokat irkálta, Váradi számot vetett vele, hogy micsoda ember is ő, a deres fejével, és a két gyerekével. Se háza, se autója, se telke! Még csak egy rendes lakása Sincs. Igénylő. Föld terhe. Picike ember, de magas pontszámmal. E gy főre eső kereset... Ösztöndíjat is kap a lányod? Okos gyerek... Egy év múlva diplomás? Egy év... múlva ő is keres ... Ejnye, mit is igényeltek? — Mit? Azt a nagy vörös palotát, ott a Gellérthegyen, a szobor fölött. Tornyostól. — A humorod a régi, Sandrikám, pedig, hogy múlik az idő. És nekem ezt mind meg kell kérdeznem, a legjobb haveromtól is. Nem ment még férjhez a lányod? Váradi szótlanul bámulta a fonnyadó héját a Siffer szeme alatt. Érti az ipse. 'lerre is kacsáznak a kérdései? Mit ajánlatos neki elmondani? Folyton másról beszél. — ... csak azért, mert egyetemistáknál eléggé divat. A drágalátos ifjú Siffer is megnősült. Még csak nem is szólt, elvett egy kitanult k« ribancot. Most ott laknak az anyja nyakán a gyerekkel. — És, persze, a te nyakadon... — Elváltunk mi már régen. Én elköltöztem új lakásba, jó messzire, lakótelepre. Máshol is dolgozom, itt most csak kisegítek. Társadalmi munkában. P ersze, társadalmi munkában. Váradi egy kicsit lecsillapodott. Lám, a Siffer Jóska, hát jól eltolta az életét. Kellettek neki a nők? A piálás? A sok nagy hanta? Dumaparti? A családja ment rá. Ez a le- lappadt hájasság, ez már a végleg kárbaveszett élet bélyege. Mi maradt meg abból a régi Sif- ferből? Csak annyi, hogy megjátszhatna magát. Még, hogy társadalmi munkában? Mert ő, Első Siffer Jóska, nemcsak egy olyan kis igénylésibeszedő. Ezt ő társadalmi munkában csinálja. H árom szobát? Nocsak! Egyből háromszo- bás lakást akarsz? Nem lesz az egy kicsit sok? —‘ Két nagykorú, különnemű gyerek ... Fújta Váradi a leckét, az igénylők együgyű modorában. — Na, jó, jó. Azt igényelsz, amit akarsz. Majd a gép kiszámítja, hogy mi a nagy helyzet. Én csak azt gondoltam ... Adhatók egy tanácsot? De félre ne érts, tiszta jóindulatból. — Köszönettel... — Már többen megfogadták... — Mondjad csak! — Szóval, idefigyelj! Miért igényelsz te bérlakást? Hidd el, öregem, hogy sokkal jobDESSEWFFY LÁSZLÓ: Talán a gép ( $ ban jönnél ki, ha szövetkezetit vennél. Fizet- ^ ni most már így is, úgy is kell. Nem igaz? ^ — De mennyire! | — Na, látod! A beugró majdnem ugyan-1 annyi. És a tanácsi lakásban fizetheted a ma- ^ gas lakbért. Teljesen kidobott pénz, a lakás § sohasem lesz a tulajdonod. A banktörlesztés $ majdnem kisebb. És személyi tulajdonhoz ^ jutsz! öröklakáshoz... Na, kijavítsuk? § — Köszönöm. Csak maradjon úgy, ahogy ^ van. Kell is nekem személyi tulajdon... — Nem kell? | — Elment tőle a kedvem. — Másoknak csak most kezd megjönni. Pe- ^ dig ismertem valakit, aki nagyon ragas'zko- ^ dott hozzá. ( , § — Én meg ismertem valakit, aki a környé- ^ künkön még az utolsó párnát is leállamosí- ^ tóttá volna a mások feje alól. Most pénzért ^ vegyenek az emberek másikat? § s — Régi dolgok ezek. Most más világ van. § s — Lehet. De nekem akkor se kellett, ma se § kell a magántulajdon. | — Nem magán! Személyi tulajdon. — Bocsánat, ha megsértettem, személyi tu- ^ lajdon, Öméltóságát. De egyezzünk meg ben- ne, hogy én nem akarok tulajdonos lenni. Az t ízlésem is berzenkedik ellene. — Pedig, ahogy elnézem, rövidesen az leszel. A lányod dolgozni kezd, és a jövedelme- S tek egyik percről a másikra meghaladja a ha- § tárt. Akkor pedig nem is kaphatsz mást, ^ mint szövetkezetit. Egy év? Legfeljebb kettő. ^ Jobb, ha már most is úgy igényelsz. Időt ^ nyersz vele. § — No, attól még messze vagyok, hogy elér- ^ jem a határt. Két gyereket nevelek. És jogom ^ van lakást igényelni. Mert nekem jócskán ^ van lemaradásom. Volt idő, mikor én csak § vidéken kaphattam munkát, itthon nem. Gon- doskodtak erről mások. Nekem még ma is $ kenyérre kell a pénz. Nem a flancra. Nem a $ piára! " k s — Miért mondod ezt nekem? — Tudod te azt nagyon jól, Siffer Jóska, ^ hogy miért nem kaptam én akko- itthon munkát. Akadtak, akiknek kellemetlen volt § az én ismeretségem... ^ — Sajnállak, öregem. Régi sérelmek ezek. i Hol vagyunk tőlük? Talán igaz sem volt. Ma- gad is kiszámíthatod, hogy én csak a javadat ^ akarom. S — Mit tudom én, hogy te mit akarsz? — Én csak jót. Nem érted, hogy mit ér egy ^ szövetkezeti, ha csak egy évig benne laktál? & Ezért haragszol most rám? Vagy, a csuda | tudja miért! Becsszóra, igazságtalanul. S V aradi hallgatott. Haragszik-e még való- ^ ban? Csak magának árt vele. Siffer^ most is az asztal belső oldalán ül. A ^ hatósági oldalon. És, ha nem haragszik? Akkor gyáva. Meg- ^ hátrált a másik elől. & S iffer Jóska aláírta és visszaadta az ive- § két. Az igazolványokat is. — Hát jó. Te tudod, mit csinálsz. Én ^ szóltam, csak magadra vess. Ott a kartársnő, s majd beiktatja. § Várad! három asztallal távolabb letette azfc íveket. — Háromezer-hatszáztizennyolc! — Az ik- ^ tatónő felnézett rá, és elhúzta a száját. De a % szeme komoly maradt. Mosolygott? Gúnyoló-^ dott? s S Sok ez? Vagy kevés? — gondolta Várad! — Üristen, háromezer-hatszáztizennyolc. § Miért nézett rám az a nő olyan jelentőségtel- í jesen? & s Elindult kifelé. Hallotta, amint Siffer hát- $ ratolja a székét, és kikecmereg az asztal mö- ^ gül. & Felejtsem el? — gondolta Váradi. — Fe-^ lejtsem el, amit nagyon nehéz elfelejteni?^ Talán igaz se volt, csak azért, mert régen ^ volt? Nem azért vagyok-e még most is igény- ^ lő, mert néha eljárt a szám? Felejtsem el, ^ mikor az asszony a csöppségekkel hajnalban | rohant a bölcsődébe, onnan a munkába, mert ^ kellett a pénz, és mindent egyedül csinált, és, ^ ha a gyerekek betegek voltak, senki sem ^ őrizte otthon, és két hétben csak egyszer lát- | hatták az apjukat. Miért? Semmiért. Mert | mások nagyon okosak akartak lenni, bármi- ^ lyen áron. A barátság árán is. Most, persze, ^ mindenki sima, jól öltözött, udvarias, meleg ^ hangú, mint egy úriember. így lesz húsz év | alatt mindenkiből kedves, régi, jó barát? § s — Ne siess, cimbora, ne siess, öregem, any- § nyira! Gyere, megiszunk égy üveg sört. Siffer már utolérte, a vállára tette v kezét. S $ M it akarhat? Elmagányosodott, kivert ku- ^ tya, aki barátokra vágyik? Vagy me- ^ gint mesterkedik valamiben? Talán ^ pénzt kap, hogy mindenkit a szövetkezetire ^ beszéljen ? Vagy komolyan azt hiszi, hogy ^ mások jótevője? Talán a gép — gondolta Váradi —, az a ^ csodálatos gép. Hát már csak a gép tudja el- ^ dönteni, hogy mi az igazság? BESZE IMRE: Csend Pisszeg a szó, halkul a fény is, lomhán fekszik a gondolat — asztalnál ülve hallgatok én is; falatozom a gondomat. DEMÉNY OTTO: Király-nóta Édes, szelíd királyok Európa trónjain. Kezükben arany jogar, fejük fölött baldachin. Bicikliznek a parkok sétányain, megállnak. Csitri diáklányokkal huncutkodnak, cicáznak. Értik jól a kor szavát — megannyi bölcs kisöreg. Pengő ezüstérméken nézik nyájas képüket. Nékik ennyi is elég — a miniszter dolgozik. Ö veret szét sztrájkoló munkást, ordító hippit. Nagy az adó, valami jut a trónnak belőle. Mit számolni? Annyi az! Egy korona — száz őre. S ha drága a protokoll az ő fejük mégse fáj. Hipp-hopp, mint a mesében — bóbiskol a jó király. SAINT SÁNDOR: Félre gyerekes álmok, — nincs halhatatlansál A feltalálók nevét is elfelejtik, én meg egyszer volt nagyapám sorsára jutok, majd látjátok feleim szemetekkel: bizony, por és hamu leszek én! Akkor hát mért morzsolgatom talán másoknál szaporábban az évek tengerijét? Mért hajtom magamat, mint tehetetlen futóhomokot a szél? Mert fénylik a remény, — mint űr-utasok előtt a messzi csillag, hogy szenvedésim dagálya partra sodor egy verssort, melytől megpendíti bennetek a szép, halk, emberi húr. '^""'""'"""""SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSS \ Máj us van Május van — és el kell menni hullajtsatok köveket vigyázzatok, nagyon vigyázva; meg ne öljétek szívemet. Mellkasom: üveg kalitka a piros-hús holt-madár. Kövek kergült kopogása s zúgó erdők lombja vár kitárja görcsös ág-ikarját fülembe súg a neszezés s mint Csipkerózsa, alszik bennem száz évet az ébredés. Május van. Kötözzetek le! Arccal a nap, a föld felé — szeretnék érrel, gyökérrel vésődni belé. SZERELEM — László Lilla rajza f/ySSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA rssssssssxxssssAwmiwz *s/sssssssssssss/s/ss//sss % \ GYORFFY LÁSZLÓ: Életfogytig B. T. festőművész széles he- veron aludt, nem ágyban. A heverővei szemben üres, világos falfelület. Így mondom, hogy üres falfelület, mert több helyen saját képei vagy barátaitól kapott festmények, grafikák lógtak, és pontosan ez a heverővei szembeni üres falfelület szinte meghülyítette az egyik reggeli ébredés után. Egy darabig bambán bámult a félhomályba, és arra gondolt, vajon milyen álmos lehet a lány, aki egy kereskedelmi irodában gépíró volt, és nála aludt, ha már reggel hétkor indulnia kellett munkába, most meg legalább tíz óra, és ő így is álmos. Miközben ezen morfondírozott, a szemközti félhomályos, tiszta falfelületen teljes életnagyságban megjelent a lány. Egy kisasztal előtt ült, és éppen indigót csúsztatott két papírlap közé, majd a gépbe csavarta a papírokat. B. T. néhány másodpercnyi dermedt szemmeresztgetés után ijedten leugrott a heve- rőről. Odaóvakodott a falhoz, végigtapogatta. Mintha valaki vetítés közben a mozivászon w//y///////////////////y; elé szaladna. A gépírólány változatlanul ott ült a helyén. Sőt, már elkezdte a gépelést is. B. T. ijedten és kapkodva felhúzta a redőnyt. Ahogy a nappali fény a szemébe vágott, pislogni kényszerült, s mire visszanézett a falra, a lány már nem látszott. Megkönnyebbülve indult a fürdőszobába, és röhögéséivé morfondírozott magában a tükör előtt, habzó borotvakrémmel dörzsölve vizes arcát: — Én már túl vagyok a negyvenen, rossz is egyedül, ez a gyerek meg alig múlt húsz. És kedves, az ágyban meg... — Erre gondolva eszébe jutott a lány teste. Elfordult, hogy a borotvakrémtubust a kád szélére tegye, ebben a pillanatban azonban a kád feletti fehércsempés falon megjelent a lány képe. Meztelenül ült a gép fölé hajolva, egy pohár feketekávét kavargatott, és láthatóan a szöveget olvasta, amit addig gépelt. B. T. úgy ugrott el a kádtól, hogy majdnem kiesett a nyitott fürdőszobaajtón. Visszapillantott a fehércsempés falfelületre; a gépírólány változatlanul a kávéját kavargattal B. T. kitámolygott a fürdőszobából, kezében a pamacsot szorongatva, és b eidegzett mozdulattal lekapcsolta a villanyfényt. Néhányszor körbejárt a lakásban, aztán dühösen és elszántan visszatért a fürdőszobába, felkattintotta a villanyt. A sötétség után megvillant a körte, önkéntelenül pislogott néhányat, majd a kád fölötti falra bámult. A lány már nem volt ott. Idegesen borotválkozott. Reggeli után dolgozni kezdett. Általában absztrakt képeket festett, meg kollázsokat csinált, és egyes körökben — a Művészet című folyóiratban negatívan, a főiskolai fiatalok pozitívan — úgy beszéltek róla, hogy ő a magyarországi kollázs-technika egyik megteremtője. Nos, ez a teremtő most unottan ácsorgóit az állvány előtt, és próbált valami formát adni gondolatainak. Megkísérelte, hogy a tegnap délután kitalált témát valahogyan felvázolja. Nyáron külföldön járt, ősrégi rablóvárak tövében. Bankbetétet növelő, fürdőszobai kényelemmel felszerelt utcai vécék birtokosaival, rablólovagok boldog utódaival beszélgetett. Ezekre az utcai vécékre meg a rablóvá- rak hatalmas termeire, a falakra szerelt szarvasagancsokra és fegyverekre gondolt. Ácsorgóit az állvány előtt, és amint töprengés közben jobb- ra-balra forgatta a fejét, a '4 » A SIMON LAJOS Monológ
