Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-13 / 111. szám
2 1972. MÁJUS 13., SZOMBAT ) Ideges „megkönnyebbülés” Washingtoni) on BONN Willy Brandt fogadta Gáspár Sándort Willy Brandt nyugatnémet kancellár Heinz Vettemek, a nyugatnémet szakszervezeti szövetség elnökének (baloldalt) jelenlétében fogadta Gáspár Sándort, a szaktanács főtitkárát. FÓKUSZ Lntin-Amerika — ma A MOSZKVAI PRAVDÁBAN Vitalij Korionov, a lap politikai szemleírója azokkal a változásokkal foglalkozott, amelyek a hetvenes évek La- tin-Amerikáját jellemzik. Megállapította: a felszabadító harc új, magasabb szintre emelkedett, a néptömegek szemlátomást balra tolódtak, számos országban fontos forradalmi, demokratikus átalakulásokat hajtanak végre. A tizenhárom évvel ezelőtt győzelemre jutott kubai forradalom mély, politikai változást jelzett Latin-Amerikában. Tovább ösztönözte a népek felszabadító mozgalmát a Népi Egység koalíciójának győzelme Chilében. Aktivizálódik a népi egység megteremtését célzó mozgalom Uruguayban, Argentínában, Kolumbiában, Peruban, Venezuelában, Panamában, Ecuadorban, Costa Ricában és más országokban. A szemleíró hangsúlyozta az igazi függetlenségért és a mély társadalmi-gazdasági átalakulásért küzdő erők egységének fontosságát. A NÉPTÖMEGEK egyre több latin-amerikai országban indítanak mozgalmat a gazdasági függetlenségért. A külföldi vállalatok működésének betiltása Peruban, a kőolaj- és a földgáztermelés államosítása Venezuelában és az amerikai békehadtest tagjainak álcázott ügynökök kiutasítása Panamából csupán néhány bizonyítéka ennek a harcnak. Ilyen körülmények között az imperializmus és a belső reakció megpróbálja egyeztetni tevékenységét. Nemrég például az amerikai hatóságok úgy döntöttek, hogy az amerikai bankokban zárolják a chilei réztermelő társaság számláit. A REAKCIÓ útjaiba ázorv- ban mind komolyabb népi erők állnak. A kontinensen hatékony politikai tényező a kommunista mozgalom. Szakadatlanul nő a kommunisták tekintélye és befolyása. Egyre nagyobb a chilei, az uruguayi, a venezuelai, az argentínai és más országokban működő kommunista párt taglétszáma, a demokratikus közvélemény mind határozottabban elutasítja a szovjetellenesség és az antikommunizmus ideológiáját. Nixon elnök csütörtök este ismét Camp David-i rezidenciájára vonult vissza a hét végére, miközben a Capitolium előtt és az ország minden részében egymást érik az egyre hevesebb összecsapásokkal tarkított tömegtüntetések az elnök „aknapolitikáia" ellen. A háborúellenes tüntetések zaja és a kész helyzet elé állított törvényhozók megbélyegző nyilatkozatai elől vidéki rezidenciájának falai közé zárkózva, mérlegeli Nixon 10 nappal tervezett moszkvai látogatása előtt bizalmas tanácsadóinak társaságában hétfőn bejelentett döntéseinek katonai és diplomáciai kihatásait A titkos diplomáciai missziókra specializált elnöki főtanácsadó, dr. Kissinger hollétéről és esetleges úti terveiről a Fehér Ház ezúttal sem hajlandó nyilatkozni. A pénteki amerikai lapok vezető helyen, teljes szövegében vagy részletesen közlik a a Nixon-kormány újabb háborús lépéseit elítélő szovjet kormánynyilatkozatot, s azt „megfontoltnak” és a körülményekhez kénest „mérsékeltnek” minősítik. „Megkönv- nyebbüléssel” nyugtázzák, hogv a nyilatkozat nem tett említést a május 22-i kezdettel tervezett moszkvai csúcs- találkozóról. A Fehér Ház hivatalos nyilatkozatában aláhúzza, hogy „tervszerűen” folvnak az- elnök moszkvai látogatásának előkészületei. Kormánytisztviselők magánbeszélgetésekben azonban továbbra is „óvatosságra” intenek, és feltételes módban beszélnek a csúcstalálkozóról. A külügyminisztériumhoz közelálló források megítélése szerint „Moszkva még nem mondta ki az utolsó szót”, és legfeljebb 24 órás előrejelzést mernek megkockáztatni. Pillanatnyilag 50:50 százalékra becsülik az esélyeket. Megítélésük szerint — Nixön elnöktől eltérően — „Moszkva nincs időzavarban”, és így módja volt „időt adni” további diplomáciai kiútkeresésre, mielőtt végső következtetésekre kerülne sor az elnök „aknapolvtikáját” illetően. Amerikai megfigyelők magánbeszélgetésekben nagy elismeréssel nyilatkoznak a szovjet kormány „kimért” diplomáciai reagálásáról, amely minden vonatkozásban fenntartotta a Szovjetunió diplomáciai és cselekvési szabadságát, s ugyanakkor lehetőséget adott a kritikus helyzet enyhítésére, illetve a Tonkini- öbölben és a Dél-Vietnamban végbemenő fejlemények további megítélésre. Nem titkolt irigységgel teszik hozzá, hogy bárcsak ugyanezt mondhatnák saját kormányuk diplomáciájáról, amely a súlyos vesztésre álló pókerjátékos utolsó „dupla vagy semmi” tétjére emlékezteti a diplomáciai kommentátorokat. Arra vonatkozólag, hogy ki van időzavarban a moszkvai találkozó időpontját megelőző utolsó 10 napban, a CBS sai- goni tudósítója péntek reggeli jelentésében a hazafias erők An hoc bevételére indított újabb rohamának tüzérségi előkészítéséről szólva fanyarul megállapítja: „A saigoni kormánycsapatok állásaira hulló lövedékek fergeteges záporából aligha vonható le az a következtetés, hogy a haiphongi kikötő elé rakott aknák lőszertakarékosságra késztetnék az ellenséget”. BUKARESTBEN pénteken aláírták a Román Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. A nyugatnémet kormány ismét felajánlja a kereszténydemokrata ellenzéknek a parlamentközi együttműködés kialakítását mind bel-, mind külpolitikai vonatkozásban. Péntek délutáni sajtóértekezletén Rüdiger von Wechmar, a szövetségi kormány helyettes szóvivője bejelentette, hogy a keleti szerződések jövő héten esedékes szavazásra bocsátásától függetlenül fontosnak találja a kormány az ilyen együttműködés kialakítását három külpolitikai kérdésben. O Az európai Közös Piac fokozatos fejlesztése a nyugat-európai politikai unió megteremtéséig; a két német állam tárgyalásai; O a „keleti szerződésből" adódó gyakorlati következmények, közöttük az európai biztonsági értekezlet megtartásával összefüggő kérdések. A bejelentést követően újságíróknak válaszolva von Wechmar hozzáfűzte, hogy a Pénteken délelőtt Bonnban Willy Brandt szövetségi kancellár fogadta a Magyar kormány együttműködési készsége kiterjed pénzügyi, költségvetési, európai és nemzetközi valutáris problémákra is. Nem zárta ki 'annak a lehetőségét, hogy a pünkösdi ünnepek után újabb „pártközi csúcstalálkozók” lesznek, és ezeken belpolitikai kérdések is szóba jönnek. Mind ez az ajánlat, mind- pedig egyéb megnyilatkozások, sőt, sajtóvélemények is arra mutatnak, hogy a kormány igen komolyan törekszik a közös nevező megtalálására, és erősen bízik benne, hogy jövő szerdán valóban megkapják a „keleti szerződések” a ratifikáláshoz kívánt többséget. Megfigyelői körökben azonban az előző napok, sőt hetek tapasztalatai alapján óva intenek a túlzott derűlátástól, mert tartani kell tőle, hogy az ellenzék újabb bombát robbant (esetleg közvetlenül a parlamenti vita folytatása előtt), és újabb, a korábbiaknál vérmesebb követelésekkel lép fel. I Szakszervezetek Országos Tanácsának küldöttségét, I amely Gáspá/r Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével kedd este* óta tartózkodik Nyugat-Németországban. A szívélyes légkörben tartott megbeszélésen az európai szakszervezetek kapcsolatainak, a magyar és a nyugatnémet szakszervezetek együttműködésének jelentőségéről, valamint az NSZK és a Magyar Népköztársaság kapcsolatainak távlatairól volt szó. A találkozót követően Walter Arendt nyugatnémet munkaügyi miniszter ebédet adott a magyar szakszervezeti küldöttség tiszteletére. Délután Gáspár Sándor sajtóértekezletet tartott Bonnban, majd küldöttségével együtt Düsseldorfba utazott. A német szakszervezeti szövetség székházában Gáspár Sándor előadást tartott a nyugatnémet szakszervezeti vezetőknek a magyar szakszervezeti mozgalom társadalmi szerepéről. Pénteken este Hamburger László, a kölni magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője fogadást adott a düsseldorfi Intercontinental szállóban a küldöttség tiszteletére. A fogadáson megjelentek a DGB vezető képviselői is, köztük Vetter, a DGB elnöke. A küldöttség szombaton fejezi be látogatását az NSZK- ban, és a délutáni órákban visszatér Magyarországra. I. ... • Nixon elnök fogadta Patohcsev Nixcmnal Patolicsev szovjet külkereskedelmi minisztert. Túlzott derűlátás nélkül A nyugatnémet kormány újabb ajánlata az ellenzéknek Haldoklik az amerikai maffia? Talán azon a nyári napon történt tavaly, amelyen Manhattan mélyén az East Síden két, kést villogtató, puerto-ricói fiatalember ki mert rabolni egy maffiatagot. A „földcsuszamlás” dátumát nem lehet megállapítani, csupán magát a tényt: vagyis azt, hogy az olasz típusú szervezett bűnözés végét járja az USA-ban. A Szicíliából átörökített hagyomány, amely oly színessé tette a maffia bűncselekményeit, lassan elhalványult. Azok az emberek, akik ma kezükben tartják a maradék szervezet irányítását, túlságosan óhazainak és elavultnak látják a régi ünnepélyes avatást: a vérszerződést, amellyel Valachit 40 évvel ezelőtt felvették a közösségbe, a nyilvános kézcsókot, a titokfogadalmat, amely megelőzte a kés és a fegyver átadását. A régi „nagy öregek” fiai vagy természetes örökösei már legális foglalkozást választottak. Vito Genovese fia könyvelő; Simone DeCavalcante fia angolt tanít egy közép-nyugati főiskolán. Azért az örömtüzek nem lobbantak fel a szervezett amerikai banditizmus kimúlásának tiszteletére. Az olasz típusú gengszterizmus haldoklik ugyan, de még idejében megszervezte legális „szervezeteit”: a bukmékerséget, a prostitúciót, a kábítószer-kereskedelmet és hasonló zsaroló és kegyetlen üzleti formákat. Szűkül a hurok A maffia elleni hadjárat új lendületet vett 1970-ben, amikor életbe lépett a szervezett bűnözés üldözésére vonatkozó új törvény. Ez ugyanis teljes felhatalmazást adott az igazságügy minisztériumának a nagyarányú szerencsejáték-üzlet ellenőrzésére. Ez büntetendő cselekménynek minősítette az ilyen játékok rendőri és állami tisztviselők által történő „pártfogását”. Ettől kezdve sorra-rendre leplezték le a nagyarányú mafíiaüzelmeket. Múlt év végéig az USA Szövetségi Nyomozó Hivatala által nyilvántartott maffiosik nagy része börtönben volt vagy vizsgálati fogságban, ítéletre várt. Csupán tavaly a szervezet 1500 kapitánya, hadnagya és közkatonája ellen indult eljárás New Yorkban, New Jerseyben, Chicagóban. Még a legöregebb, legdörzsöltebb nagyfőnökök is nehezen bújnak ki a hálóból, ha a szövetségi nyomozóhatóságok emberei rájuk vetik magukat, hogy börtönbe juttassák őket. A nagy maffiafőnökök pontosan elkészített adóvallomásait fillérről fillérre a legtüzetesebben átvizsgálják — főleg, ha nem lehet vádat emelni ellenük. Otthon a konyha falán úgynevezett „poloskákat” — lehallgató készülékeket — találnak. New England maffiavezére, a providence-i Raymond Patriarca máris börtönbe került, bűnszövetkezete széthullott. Carlos Marcello, a louisiana-i nagyfőnök kétévi börtönbüntetést kapott. Rendőri felügyelet alá helyezték Kalifornia „főnökét”, a 71 éves Frank Licatát. A „j&tor” bekövetkezett szívroham mentette meg Carlo Camino New York-i főnököt tavaly novemberben a deportálástól, de még szembe kell néznie ennek a 69 éves gengszternek egy eljárással: azzal vádolják ugyanis, hogy az ő Banditizmus olasz módra szervezete felel egy felfegyverzett értékszállító teherautó eltereléséért. New Jersey „ura”, Simone DeCavalcante az állam maffiatagjainak többségével együtt börtönben van. Stefano Magaddino, New York nyugati részének, Pennsylvániának, Ohiónak és Ontario déli részének 80 éves maffiapatriarchája nagy megdöbbenéssel értesült tárgyalásán arról, hogy a szövetségi nyomozóügynökök évek óta lehallgatták mindazt, ami Niagara Fallsban levő lakhelyén elhangzott, és erről több ezer oldalas jelentést készítettek. A „Kis-Olaszország alkonya a nagy rendőri hajszának az lett a következménye, hogy harmad-, negyed-, sőt, ötödrendű tagok kerültek vezetői posztokra, olyanokra, amelyek mesz- sze meghaladták képességeiket. Miután a legtekintélyesebb és leghatalmasabb maffiavezetők börtönbe vagy rendőri felügyelet alá kerültek, a fegyelem fokozatosan bomlani kezdett a szervezetekben. Minduntalan lövöldözés támad a kiskaliberű gengszterek között az egyre szűkülő „piac” miatt. Csupán az elmúlt két évben New Yorkban és New Jerseyben 31 maffiagyilkosság történt, nem is szólva a rengeteg „eltűnésről”. Ugyancsak nagy jelentőségű fejlemény, hogy a nagyvárosok belvárosaiban, ahol megváltozott a lakók etnikai ösz- szetétele, feketék, Puerto-Ricóiak, kubaiak, mexikói-amerikaiak törtek be a gettózsarolás hasznot hajtó üzletébe. Már előállt az a helyzet, hogy az utcákon garázdálkodó maffiosik a munkásosztálybeli lakosság nyílt ellenállásába ütköznek, s a maffia húzza a rövidebbet. FBI-ügynökök magnóiról kiderült, hogy a New Jersey-i főnöknek, Frank Cocchiariónak a fiát egy fekete építőmunkás verte össze. Egy gyűlésen az apa követelte, hogy a szervezet hagyományainak megfelelően álljanak bosszút. Az összegyűl-' tek látszólag egyetértettek: a bosszú helyénvaló, csak azt kell eldönteni, összeverjék-e a bűnöst, megkéseljék, vagy lőjék agyon. Ekkor valaki megemlítette, hogy a tettes a Fekete Muzulmánokhoz tartozik. A hangulat rögtön megváltozott, a Cocchiario fiáért nem állt bosszút senki. A tapasztaltabbak is óvatosságra intettek: nem szabad háborúskodást kirobbantani a Fekete Muzulmánokkal. A gettókban nem uralkodik már a régi maffia. Nincs már hagyományos bázisa. Megszűntek a „Kis-Olaszországnak” nevezett lakónegyedek, amelyekből a szervezet hagyományosan erejét merítette, újoncokat toborzott s áldozatokat szedett. Az olyan olasz bevándorló-negyedeket, mint a Mulberry Street New Yorkban, a Wooster Street New Havenben, a Federal Hill Providence-ben és a Ninth Street Philadelphia déli részén, buldózerekkel döntötték szét, vagy gyorsforgalmi utak vágták ketté, vagy elárasztotta őket egy etnikailag kevert lakosság. A sűrűn lakott gettókban egyetlen maffia-„ka- tona” egy háztömb sarkáról képes volt háromezer kisjövedelmű olasz-amerikait sakkban tartani és zsarolni — ma ugyan aligha talál ilyen sűrűn lakott városrészt a könnyű munka számára. Asszimilálódás a XX. századhoz A fiatalabbak már másképpen szemlélik az életet. A régi világ e jellegzetes maradványát New York-i szintre akarják emelni. Megvetik az olasz lakosság szegényes életébe, pletykáiba való behatolást, hogy valamiféle keresztapai módon elvetessék a szomszéd megesett lányát a tettessel, s havi tíz dollárt szedjenek be a boltosoktól. Áz Amerikában született maffiosikban már sokkal több az ambíció, több bennük a vállalkozó szellem, mert már amerikaiak is lettek. Már nem érdekli őket annyira az olasz lottó, a zsarolás vagy a bukmékerség. A hitelkártya, a részvénylopás, a heroincsempészés vonzza őket. Nagyobb életet kívántak, élni, mint szüleik. A szervezett bűnözés vezetésébe felkerülő másodrangú figurák mind többet és többet adtak fel az óhazai fegyelemből. Nekik úgy tűnik, az Illinois állambeli Ciceróban már felesleges az a vak engedelmesség, amely Szicília nyugati részének hegyei között alakult ki. Az a maffioso, aki 300 dolláros öltönyt visel, s valamilyen előkelő klub tagja, nem akar már parancsokat elfogadni olyan öregektől, akik alig tudnak angolul. De ezek a kemény élethez és fegyelemhez szokott öregek meg tudták őrizni névtelenségüket, olyan parancsuralmat tudtak szervezni, amely csaknem sebezhetetlen volt, de amelyet a már Amerikában születettek sem nem értenek, sem nem értékelnek. Az öregeknél jobban senki sem tudja, hogy titkos társaságuk 'alapjai megrepedtek. A szigorú fegyelemre és családi kötelékekre épített szervezet anakronizmussá vált. Ezek az öregek végignézték, hogyan asszimilálódnak Amerikában született gyermekeik a XX. századhoz. Az öregek tettek még egy utolsó kétségbeesett kísérletet, hogy új életet öntsenek a szervezetbe, és fellobbantsák a kialvóban levő lángot. Három évvel ezelőtt Szicíliából hamisítatlan, régi maffiosokat importáltak. A bevándorlási hivatal 60 maffiosoról tud, akit becsempésztek az USA-ba hajón vagy kis repülőgépen a kanadai vagy a mexikói határon át. A rendőrség szerint jelenleg 300 szicíliai születésű gengszter van 'az államokban, Gambino, Marcello és Magaddino — a három kulcsfigura a XVII. századi szervezet fellendítésére irányuló akcióban — úgy látják, ezekben az emberekben megvan az a tekintélytisztelet, amelyet ők helyeselnek, s amelytől a sorvadó szervezet feléledését remélik. A régi típusú maffia hatalmas arányú földcsuszamlásán nagyon valószínű, hogy már ez sem segít. (B—a) / A i
