Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-27 / 98. szám
4 1972. Április 27., csütörtök UL4, iti K~fi ** I#IP Lengyel irodalmi est PEST MEGYÉÉRT EMLÉKÉRMESEK (3.) Magyar—lengyel baráti találkozót rendezett tegnap délután Abonyban a Hazafias Népfront Pest megyei és ceglédi járási bizottsága. A vendégeket, Kornél Argasinszkit, az Orbis vezérigazgatóját, valamint Ungvári Jenő újságírót, a Lengyel Kultúra titkárát Szabó Sándor, az abonyi zeneiskola igazgatója, a Hazafias Népfront helyi bizottságának elnöke üdvözölte. A lengyel irodalomról Ungvári Jenő tartott előadást, az irodalmi szemelvényeket pedig Fodor Zsóka és Nagy Bálint előadóművész adta elő. A műsorban fellépett az abonyi Gyulai Miklós Általános Iskola zenei tagozatának kamarakórusa, magyar és lengyel népdalokat énekeltek. A táj szeretete: erő | — Büszke vagyok rá, | hogy ebben, a számomra na- gyon-nagyon megtisztelő, szép kitüntetésben részesültem — mondja dr. Balassa Gyula, nyugalmazott első miniszter- helyettes, a Dunakanyar Intéző Bizottságának elnöke. Akik közelebbről ismerik dr. Balassa Gyulát, azt mondják, a Dunakanyarért mindenre képes. Ha a számára — és sokunk számára — kedves tájról van szó, nem ismer fáradtságot, időt, akadályt. Változatos életút áll mögötte. Volt országos titkára 1945 ÁPRILIS 29 Klubkönyvtámatás Gödön Nagy Lajosnét keresem, Göd nagyközség pártbizottságának titkárát. A válasz: kiment az Ady Klubkönyvtárba. Megállók a tanácsház előtt, Krima Jánosné vb-titkárt keresem. A válasz: kiment az Ady Klub- könyvtárba. S talán mert észreveszik csodálkozásomat, hozzáteszik: ott találja dr. Olajos Mihálynét, a nagyközség művelődési felügyelőjét és Sulyok Kálmánt, a művelődési ház igazgatóját is. Azt is elmondják: nem múlik el nap, hogy ők négyen meg ne fordulnának a klubkönyvtárban. Az ok: szombat délutánig, az avatás napjáig még nagyon sok ott a tennivaló. Az utolsó simítások Ez az első látásra is nyomban kiderül. Bár a vöröses- barna, L-alakú épület kívülről a teljesen kész látszatát kelti, jókora udvarát még planíroz- zák, a kerítés mellett díszcserjéket ültetnek, s festik a kerítést is. A kapuban Krima Jánosné vb-titkár magyaráz a mesterembereknek. A művelődési ház igazgatója az épületben működő zeneiskola vezetőjével tárgyal. Nagy Lajosné az asztalosoknak mutatja, hogy a két klubtermet körülfutó szegélyléc nem egyenes. Dr. Olajos Mihályné pedig éppen elektromos ügyekben vitatkozik. Leülni sehol sem lehet. Ahogy mondani szokták, itt pillanatnyilag még minden „a feje tetején áll”. — A tanács két esztendő leforgása alatt hétszázezer forintot költött erre az épületre nál majd a zeneiskola és a munkásdalkör. Krima Jánosné: — Már meghirdettük a függetlenített klubkönyvtárosi állást. Reméljük, hogy megfelelő képzettségű ember jelentkezik majd erre a posztra. Ha a község ennyi pénzt áldozott a klubkönyvtárra, szeretnénk, ha abban naponta pezsgő, eleven kulturális élet lenne. A holnap S bár az átadásra még csak szombaton kerül sor, mór a klubkönyvtár holnapját is tervezgetik: — Az udvar szabadtéri előadás nézőterének is megfelelő. Az új épületrész előtti széles betonfolyosó kitűnő hely egy zenekar elhelyezésére vagy egy pódium felállítására. — Ha lebetonoznánk az udvar középső részét, alkalmas lenne szombat-vasárnap délutánonként ötórai teára. Itt, a régi Felsőgödön úgy sincs zenés szórakozóhely, tavasztól őszig pedig nagyon sok az üdülővendég, bizonyára szívesen eljárnának ide. — Az udvaron körben asztalok és székek elhelyezésére van lehetőség. A budapesti Ifjúsági Parkhoz hasonló szórakozóhely is helyet kaphatna itt ... A tervek, elképzelések reálisak és megvalósíthatók. Ha az idén már nem is jut rá ereje a nagyközségi tanácsnak, jövőre ez is elképzelhető. Ebben minden bizonnyal a nagyközség fiataljai is szívesen segítenének. Prukner Pál után a Magyar Közalkalmazottak Szabad Szakszervezetének; volt Nógrádban főispán; altabornagyi rangban az új, demokratikus rendőrség országos főkapitánya; képviselő az 1949 augusztusi parlamentben, amikor a népköztársaság — most módosított — alkotmányát elfogadták. 1950-ben szenvedő alanya volt a törvénysértéseknek. ötvenhat után az ország erdészetének élére került. — Jó sorsom, régi szenvedélyem vitt vissza az erdőhöz. Hivatali körülményeim módot nyújtottak arra, hogy segítsek a Dunakanyar csodálatos és Közép-Európában egyedülálló panorámájának' elérhetővé tételében azzal, hogy a ma Panoráma útnak nevezett utat megépíthettem. — A Pest megyéért emlékérem nekem ítélése nagyon szíven érintett. Mint nyugdíjazásom óta a Dunakanyar Intéző Bizottságának elnöke, tisztán társadalmi munkában tevékenykedem, szívesen és boldogan végzem ezt a munkát. Mélyen elfogult vagyok a Dunakanyar iránt, vallom: fejlesztése alkotó munka!-----------—:-----------r hogy I — Kétségtelen, | a------------------------------ Dunakanyar jelentősen, szemmel láthatóan fejlődik, és kezd ismertté válni határainkon túl is. Bár a Dunakanyar-régióról szóló kormányrendelet a rendeltetését elsődlegesen így határozza meg: Budapest és környéke lakóinak kirándulókörzete, üdülőövezete, az idegen- ; forgalmi szállodakapacitás kiegészítő bázisa. Ma évente 3— 3 , 5 millió ember fordul meg a Dunakanyarban, és nagy részük fővárosi lakos. Ez a tény mindennél nyomatékosabban igazolja, hogy a főváros döntően érdekelt a terület fejlesztésében. Helyes és szükséges lenne, ha a Dunakanyar fejlesztési költségei, anyagi terhei nemcsak kizárólag a közigazgatásilag illetékes Pest megyét terhelnék, ha abból részt vállalna a Pest megyénél jóval tehetősebb főváros is. — A Dunakanyar jelenleg legsúlyosabb gondja a majdnem botrányos közlekedése. A KPM lassan, de végzi a maga dolgát, a főváros azonban lemaradt, a szentendrei út keskeny, különösen hétvégeken egyszerűen képtelen normális körülmények között átereszteni a forgalmat. A csillaghegyi betorkollásnál megáll a gyakran több kilométer hosszú autókaraván, s ugyancsak ösz- szetorlódik mindannyiszor, valahányszor megáll a Szentendrei úton a megállókban az autóbusz. Ismeretes a gépkocsik számának rohamos növekedése. A közlekedésben már az idén olyan problémák várhatók, hogy szinte félő rágondolni is. Valamit sürgősen tenni kell!--------------------------- a közeli I — Egy másik, I jövő‘------------------- ben me gvalósítandó szép célunk, feladatunk a Duna bal partjának fejlesztése. Míg a Duna jobb partja elsősorban a nagyobb jövedelmű lakosság igényeihez formálódik, a Börzsönynél vigyáznunk kell, hogy a „hátizsákos turisták” igényeit tartsuk szem előtt. Ezért nincs is elképzeléseinkben olyan szálloda vagy hasonló létesítmény terve, amely a kisebb pénzű emberek igényeit messze túlhaladná. — A mi összekötő anyagunk, a mienk, akik a Dunakanyarért munkálkodunk — a táj szeretete. Ennek a tájnak a fejlődését, fejlesztését tartjuk közös célunknak. Ha egy telken új kutat látunk, számunkra az is öröm. Lelki leltárunkban számon is tartunk mindent, ami a Dunakanyarban található. A Dunakanyar Intéző Bizottság, a több mint 300 önzetlen társadalmi munkás ebben a szellemben munkálkodik, | — Kitüntetésemet | ezért úgy is fogadtam, mint ami nemcsak engem érint, nemcsak az én munkámat ismeri el, hanem mindnyájunkét. Deregán Gábor — mutatja be az avatásra váró létesítményt Krima Jánosné. — Két esztendeje ezen a helyen még csak egy régi épület állott, mindössze két helyiséggel. Az volt az Ady ifjúsági klub. De mert kicsi volt s korszerűtlen is, két esztendeje háromszázötvenezer forintért egy több teremből álló épületszárnyat építettünk hozzá. Utána került volna sor a régi épület tatarozására. Ám amikor a mesteremberek hozzányúltak a manzardtetőhöz, kiderült, hogy le kell bontani. S amikor a falakig eljutottak, újabb kínos meglepetés következett: az üreges falak nem bírták volna el az új tetőszerkezetet. így aztán az egész épület csákány alá került. Képzőművészeti kiállítás Gödöllőn szeti és grafikai anyag dominál, mellettük kísérletképpen bemutatnak faintarziában alkotó művészeket is. A zsűri befejezte munkáját, tizenhat művész alkotásaiból kiválogatott negyvenhét mű várakozik a városi tanács művelődési osztályának szobáiban. Az április 29-én 16 órakor a járási hivatal nagytermében megnyitandó kiállítás művészei: Chlumetzky Tibor, Fazekas Ferenc, Karsai Zsig- mond, Kukla Mátyás, László Lilla (a képen), Lőrincz Rezső, Pataky Tibor, Remsey Andor, Remsey Gábor, Remsey Iván, Remsey Jenő (a képen), Sailer György, Sári László, Szekeres Erzsébet, Takács József, Zajzon Ágnes. Vázlatrajz helyett Nagy Lajosné: — És megint elő kellett teremteni háromszázötvenezer forintot, s új épületet emelni a régi helyén. Dr. Olajos Mihályné: — Támogatást csupán any- nyit kapott a község, hogy a megye negyvenötezer forint értékben berendezést, klubfelszerelést biztosított. Sulyok Kálmán azt magyarázza, mi minden kap helyet az újjávarázsolt Ady Klubkönyvtárban: — A két esztendeje épült részben lesz a könyvtár és az olvasóterem. Az újban a klub, a társalgó, a presszó és a zeneterem, amelyet közösen haszA Gödöllői tavasz, 1972 keretében az idén rendezik meg harmadszor a város és a járás képzőművészeti életét bemutató évenkénti kiállítást. A tavalyelőtti, első ilyen igényű jelentkezés még sok műfajú volt, a múlt évi már egységesebben tükrözte a legfőbb műfajok eredményeit, az idein pedig hangsúlyosan a festéHETI FILMJBGYZET WATERLOO Waterloo: Wellington herceg a csatatéren. Lehet-e újat mondani a világtörténelem egyik legismertebb csatájáról? S főként: lehet-e újat mondani róla egy olyan filmben, amelyben a szembenálló ellenfelek a főszereplők, de a film készítői maximálisan elfogulatlanok kívánnak maradni mindkét féllel szemben? S legfőképpen: annyi Napóleon- és Wa- terloo-film után, többrendbeli Háború és béke feldolgozás után, marad-e egyáltalán valami eddig még el nem mondott erről a csatáról, erről a témáról, erről a Napóleonról? Maradt. A Waterloo, melyet H. A. L. Craig, Szergej Bon- darcsuk és Vittorio Bonicelli forgatókönyvéből, olasz— szovjet koprodukcióban Bon- darcsuk rendezett, kitűnő alkotás, anélkül, hogy átvenné a hasonló filmek sémáit, s anélkül, hogy belemerülne a csatajelenetek halmozásába, elvéve ezek puszta látványosságával és felületi izgalmával a teret, és időt a mélyebb ösz- szefüggések, a plasztikusan kirajzolt figurák előL Mi ennek a több mint kétórás filmnek a titka? Tulajdonképpen semmi. Egyszerűen azt produkálja, amit hasonló filmek esetében hiányként szoktunk felróni: kerek cselekménye van, amely nem annyira szerteágazó, és sok embert mozgató, hogy nehezen lehetne követni. Alakjai, még a legkisebbek is, egyéniségek, aki csak egy-egy villanásra jelenik meg, annak is megmarad az arca emlékezetünkben, s ez egy ekkora apparátust felvonultató filmben több mint bravúr. Főhőseit, a mindent az utolsó lapra feltevő Napóleont, s a hűvösen intellektuális, de nem rideg és érzéketlen Wellington herceget, sokkal mélyebben mutatja meg, sokkal inkább sikerül bevilágítani jellemük, s ezzel cselekedeteik rejtett mozgatórugói közé, mint eddig bármely hasonló filmben történt. Mindkét ember kiváló katona, mindketten nagy ügyért bocsátkoznak harcba, s a film nagyszerűen mutatja meg, mennyire képtelenség akármelyiküket fölébe emelni a másiknak, hiszen az események láttán az a benyomásunk, hogy Waterloonál nem lehetett eldönteni, Napóleon vesztett-e, s Wellington győzött, vagy, hogy Napóleon megnyerte ugyan az ütközetet, de nem maradván ereje a sikert kiaknázni, a szívó- sabb Wellington virradhatott arra, hogy mégis ő a csatatér ura. Hogy mindez ilyen pompásan megalkotott művé kerekedett, abban elsöprően nagy része van Bondarcsuk rendezésének. Neki köszönhető, hogy színészei remekelnek, hogy a félelmetesen sodró lendületű, a kegyetlenségig élethű csatajelenetek megőrzik a filmen belül az optimális arányukat, hogy a leg- viharzóbb tömegjelenetben is kép>es egyéneket kiemelni, s hogy a két főszereplő, a Napóleont játszó Rod Steiger és a Wellington t megszemélyesítő Cristopher Plumn,er alakítása a legmagasabb fokon egyesíti a nagy történelmi személyiség és az esendő magánember kettős arculatát. Mirld- ehhez járul még a bámulatos bravúrok sorozatát produkáló operatőr, Armando Nan- nuzzi munkája, s a nagy nevek egész sora, gyakran egykét perces szerepekben (közülük csak Orson We'lest, Jack Hawkinst, Rupert Da west, Szergo Zakariadzét, Terence Alexandert említjük). A Waterloo az utóbbi hetek talán legjobb filmje, s bizonyára egyik legnagyobb közönség- sikere is lesz. SZENVEDÉLY Nyomasztó, komor és kilátástalan alkotás Ingmar Bergman legújabb filmje. Még színed is ezt a légkört sugározzák tomp>aságukkal, hideg és kegyetlen árnyalataikkal. S ez így van rendjén a rendezői szándék szerint, hiszen, akárcsak eddigi valamennyi filmjében, Bergman most is a magányról, az elszigeteltségről, az ember és ember között tartósan és zavartalanul megter emthetetlen igaz, tiszta és érzelemgazdag kapcsolatokról beszél. Hősei, Anna, aki nemrég vesztette el egy autóbalesetben férjét, és kisfiát, Andreas, a magányos, magának való, felbomlott, rossz házassága emlékei elől menekülő férfi, Éva, a megszokás rabjaként gazdag építész férje mellett maradó asz- szony, aki szinte unalmából lesz Andreas szeretője, és Elis, a tehetséges, de minden emberi viszonylat iránt teljesen érzéktelen férj tulajdonképpen bármely korábbi Berg- man-filmből is kiléphetnének. Még abban sincsen új, hogy Anna és Andreas végül is összekerülnek, de nem bírják sokáig egymás mellett — ez is csak a bergmani tételt, a megteremthetetlen kapcsolatók vastörvényét igazolja. Ami mégis továbblép>és egy előző Bergmanhoz képzést, az abban a furcsa megoldásban van, hogy négy főszereplője a film egy-egy pontján, mintegy a cselekményből kilépve, elmondja véleményét az eljátszandó figuráról, mintegy kommentálva és kiegészítve a figura rajzát, amely magában a filmben gyakran eléggé homályos. Ez a különös „elidegenítés” amolyan kettős tükör: maga a történet is elidegenedett emberekről szól, saz ezeket játszó színészek még külön elidegenednek a figuráktól. Ettől viszont a Szenvedély furcsa módon maga is túlságosan hűvös, helyenként szinte flegma és rideg alkotássá válik, amely komor, nyomasztó és kilátástalan világot ábrázol, de nem annyira belülről átélten, saját meggyőződése filmre vetítéseként, mint eddig tette Bergman, hanem némiképp kívülről, felülről, valamiféle halvány kritikával és enyhe gúnnyal. Lehet, hogy ez egy új Bergman első hangja? TÁMADÁS HEGEDŰSZÓRA Nincs mit mondani erről a szovjet filmről. Háborús témát dolgoz fel, naivan, sok sablonnal és szakmai bizonytalansággal. Fordulatai ismertek, figuráit sokszor láttuk s a filmet nézve az az érzésünk, hogy mindezt már egyszer lepergették nekünk. Takács István
