Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-27 / 98. szám

1972. Április 27.. csütörtök raa * Mica'll hírlap UNIDO Szimpozion AZ ENSZ iparfejlesztési szervezete, az UNIDO nem­zetközi építőipari előregyár- tási szimpoziont tervezett Magyarországon és Romániá­ban az afrikai és a közel-ke­leti fejlődő országok szakem­bereinek. Az üzemlátogatási, tapasztalatcsere programot az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Magyar Kereskedelmi Kamara bonyo­lítja le. összesen 16 afrikai és közel-keleti országból érkez­tek Budapestre szakemberek. REÁLISABB TERVEK Mi lesz Máriabesnyőn? A telkek eladása nem korlátozott Nemrég panaszoslevelet ho­zott a posta szerkesztőségünk­nek Máriabesnyőről. Ebből idézünk: „A Gödöllőhöz tartozó Má- riabesnyő fenyvesi oldalának városrendezési tervei végre el­készültek. A tervet azonban az ér­deklődőkkel, az érintettek­kel a mai napig nem is­mertették. Egyébként a fenyvesj város­rész rendezési terve ideális, gyönyörű, csakhogy megvaló­sításukhoz egy emberöltő sem Budakeszi krónikása most ugyanilyen ambícióval írja — a Hazafias Nép­front megbízásá­ból — Budakeszi krónikáját. Az utcákat rója naphosszat. Keresi az újat, az „anya­got", a megörökí­tésre méltót. Min­dent feljegyez és elraktároz. A tanács felhí­vása nyomán tár­sadalmi munká­ban készül a hely­beli gyermekorvo­si rendelő. Az itt dolgozók adatait is jegyzi. „Kará­csonyi József nyugdíjas szak­munkás óráinak száma már meg­haladta a válla­lást, Bernáth Béla asztalos az összes faipari munkára vállalta a szakmai tanácsadást, vala­mint két ablak el­készítését.’’ Nem feledkezik meg a krónikaíró a köz­ség kereskedelmi helyzetéről sem. Egy bejegyzés: „Kielégítő az el­látás.” Mindent-min- dent rögzít. Vas­kos kötet Buda­keszi nagyközség krónikája. Az utó­kor számára ada­tokat megőrizni tisztes feladat. Ér­zi, tudja ezt a krónikaíró, aki ezért a tevékeny­ségéért a Hazafias Népfronttól elis­merő dicséretet kapott. Padányi Lajos elég. A realizáláshoz ugyanis óriási anyagi fedezetre volna szükség: a közművesítés, sok emeletes ház több millió forintot igényelne. Olyan ötéves városfejlesztési ter­vet szeretnének, amely szá­mol g reális adottságokkal, a helyi igényekkel, szükségletek­kel, s amelyre az anyagi fede­zet is biztosított. Jelenleg ugyanis az egész Fenyvesben építési és értékesítési tilalom van a telkekre. Különösen hátrányos ez az idősebb telek- tulajdonosoknak, akik telkei­ket már nem tudják megmű­velni. Sok telek évek óta parla­gon hever, ami jelentős kár a népgazdaságnak is, hiszen a Fenyvesben valami­kor virágzó gyümölcs-, szőlő- és konyhakerti művelés folyt. Közel száz családot érint ká­rosan a jelenlegi helyzet. Kérjük az illetékeseket, vizsgálják felül a városfejlesz­tési tervet, és az itt élők érde­keinek megfelelően korrigál­ják.” A levélre Barcsi László, a gödöllői városi tanács műsza­ki osztályának vezetője vála­szolt: — Máriabesnyő fenyvesi ré­szének távlati tervei 1970-ben készültek el. Valóban nem is­mertettük az érdekeltekkel an­nak ellenére, hogy többen megkerestek bennünket, és ér­deklődtek a tervek iránt. En­nek az volt az oka, hogy a terveket még nem hagy­tuk jóvá, sőt ebben az év­ben sor kerül a felülvizs­gálatukra, és előrelátható­lag több módosítást kell végrehajtani. Valóban maximalista tervek készültek 1970-ben, de nem­csak Fenyvesre vonatkozóan: a többi városrész tervei sem reálisak. Hat ehhez hasonló terv készült Gödöllőn, és ezek módosítása, jóváhagyása fo­lyamatosan történik. Telektulajdonosokat helyte­lenül informálták, amikor a telkek értékesítési tilalmáról beszélnek. A tanács ilyen ren­delkezést nem hozott és nem is hozhat. Az tény, hogy egy­két telekre fennáll az építési tilalom. Az év végéig elkészülnek a módosított tervek, s ezúttal szeretnénk reálisan tervezni. Arra kérjük az érintetteket, türelemmel várják ki ezt a pár hónapot. „LIPCSE BEMUTATKOZIK” címmel a Budapest Történeti Múzeum gazdag anyagot fel­vonultató kiállítása ismerteti meg szombattól a Várban a fő­város közönségét az NDK híres városának tradícióival és jele­nével. A KPM közúti igazgatósága egyre több korszerű gépet állít munkába a fő közleke- _ _ dési utak rendbentartására. Az 5-ös fő közlekedési út jelző- és kilométerköveit most Alsónémedi ha­tárában tisztítják. Géppel Új termék: a padlóápoló Húszéves a Hajdúsági Iparművek A Hajdúsági Iparművek húszéves fennállása alkalmá­ból tartottak tegnap sajtótájé­koztatót a Fészek-klubban. Lévai Imre igazgató elmondta, Az idén: ismét pótló foglalkozások Sikeres pedagógiai kísérlet Az idővel is gazdálkodni kell AZ ERDÉSZET FAGYARTMANYUZEMÉBEN VERŐCÉN kötegelt faipari hulladék 20 százalékos árenaedménnyel KAPHATÓ Gépkocsirakomány esetén házhoz szállítást Is vállalunk. nácskozás résztvevőit: keres­sék a megoldás útját, s arra törekedjenek, ne ismétlődjenek meg az elmúlt év hibái. Annál inkább szükség lett volna er­re, mert az érdekeltek tudják, hogy a lepárló üzem elkészíté­se szeptember 30-ra rendkívü­li intézkedéseket kíván. Az építkezés, a szerelés máris ké­sik. A villamosenergia-ellátást akadályozza, hogy a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vál­lalat nehézségekkel birkózik. A gőzellátás zavarainak az Április 4. Gépgyár által gyár­tott gőzelosztók hiánya az oka. A gőzturbina szállítását a Láng Gépgyár csak 1973-ra igazolta vissza, pedig az idén már szükség lenne rá. A beruházáson három építő­ipari és tizenöt szerelő-, illet­ve szakipari vállalat dolgozik. Az építőknél nagy az ember­hiány, a létszám szakmai ösz- szetétele nem megfelelő, első­sorban ácsok kellenének. A technológiai szerelővállalatok­nál is munkaerőgondok van­nak. A Hőtechnikai Vállalat­nak például állványozó szak­emberekből olyan nagymérté­kű a hiánya, hogy meghiúsít­hatja a terv teljesítését. A lét­számgond több helyen a mun­kafegyelem lazaságaival páro­sul. A szabad szombatok meg­tartása sokszor annyit jelent, hogy már pénteken nem dol­goznak, és csak hétfőn délben kezdik a munkát. A VÁLLALATOK GÉP­PARKJA sem megfelelő, sok állásidőt okoz a hibák javítá­sa. A kivitelezők nemegyszer olyan igényekkel lépnek fel, hogy a Dunai Kőolajipari Vál­lalat gondoskodjék a megfele­lő gépi berendezésekről. A ha­táridők tartását veszélyezteti az is, hogy 'a generálkivitele­zők nem mindig tudnak meg­egyezni az alvállalkozókkal. A felsoroltak csak egy részét alkotják a gondoknak, ame­lyek megoldására a szakszer­vezet intéző bizottsága össze­hívta az érdekelteket. A jelen­levők azonban nem arról be­széltek, hogy ki-ki a maga te­rületén hogyan lehetne úrrá a nehézségeken, hanem magya­rázkodtak, indokoltak, az al­vállalkozókra hivatkoztak, je­lentéktelen, oda nem tartozó ügyekkel foglalkoztak. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK: nem azt akarjuk mondani, hogy a kivitelező vállalatok nem teljesítik kötelességüket; helytállásukra példa a DKV- beruházás első ütemének be­fejezése is. Csakhogy az előbb felsorolt okok még nagyobb erőfeszítéseket igényelnek, a munka még magasabb szintű szervezettségét kívánják meg. Ilyen esetben pedig az olyan értekezlet, ahol a lényeg he­lyett másról beszélnek, feles­leges időpazarlás. Ha már úgyis bajban vagyunk az idő­vel. legalább azzal gazdálkod­junk okosan, ami rajtunk mú­lik. Soós Ibolya Az idei tanév végén érde­kes pedagógiai kísérlet érkezik befejező szakaszához, öt esz­tendővel ezelőtt Szeged ál­talános iskoláiban és Szolnok megye tíz általános iskolájá­ban újszerű korrepetáló fog­lalkozást vezettek be az olyan gyerekek számára, akik a tanév végén egy vagy két tan­tárgyból bukásra álltak. Az első próbálkozások sikerei alapján a következő években az ország egyre több is­kolája kapcsolódott be a kísérletbe. A pótló foglalkozás annak a pedagógiai elvnek a megva­lósítását segíti, amely sze­rint minden lehetőséget meg kell tenni a bukás, a javító- vizsga elkerülésére. Azok­kal a tanulókkal, akik egy vagy több tantárgyból bukás­ra állnak, már az év végi is­métléseknél is intenzívebben foglalkoznak a pedagógusok. Ha ennek ellenére egy, vagy két tantárgyból elégtelen marad a tanuló, akkor a pótló foglalkozáson nyílik számára lehetőség az anyag teljesebb elsajátítására. Az ilyen gyerekek osztályza­tát — abból az egy vagy két tárgyból, amelyből elégtelenre állnak — az év végén nem zárják le, hanem közvetlenül a tanítás után megkezdődik a 11 napos külön oktatás, amelyben a napközi otthonok is részt vesznek, és amelyhez a pedagógusok a szülők se­gítségét is kérik. A pótló foglalkozáson a gye­rekekkel ugyanaz a tanár fog­lalkozik, aki év közben tanítot­ta őket, és így jól ismeri hiá­nyosságaikat. A 11 napos in­tenzív tanulás után megálla­pítják, sikerül-e a gyerme­keknek az alapvető ismeret- anyagot elsajátítaniok, és a szóbanforgó egy vagy két tantárgyból csak ezután osz­tályozzák őket. Akiknél a pót­lás sikerrel járt, nem kell javítóvizsgát ten­niük, és bizonyítványukban sem lesz nyoma az elégtelen osz­tályzatnak. hogy a gyárnak eleinte nem volt kialakult profilja, autóal­katrészeket, textilnyomó hen­gereket gyártottak a Debre­cen melletti üzemben. Az iparművek 1957-ben kapcsolódott be a háztar- tásigép-gyártásba. Akkor kötöttek szerződést az ikladi Ipari Műszergyárral, s alig 10 ezer villanymotort szál­lítottak a Hajdúságba. Három évvel ezelőtt külföldi part­nerrel, a jugoszláv Obod-cég- gel és az ikladi Műszergyárral közösen készítették el koope­rációban a félautomata és az automata mosógépek prototí­pusait. A forróvíz-tárolók készíté­sét a Hajdúsági Iparművek 1966-ban vette át a Mechani­kai Művektől. Már az indulás­kor három típust kezdtek gyártani, és ezeket a követke­ző években két új típussal egészítették ki. A negyedik ötéves tervben tovább fejlesztik az auto­mata mosógépek gyártását, megjelennek a korszerű por­szívók melett a padlóápoló gé­pek is. Idén Ikladról csaknem 400 ezer villanymotort szerel­nek be a Hajdúsági Iparmű­vek háztartási berendezéseibe. Urbanizálódó gólyák Elő cégér — Üzemi madarak Már a gólyák is urbanizá- lódnak. Míg korábban a fa­lusi házak kéményeire, szal­makazlak tetejére vagy a diófák csúcsára rakták fész­Díszkút a visegrádi palotában A piszkei„márvány ”reneszánsza Kevesen tudják, hogy a piszkei „már­vány” tulajdonkép­pen nem igazi már­vány. Anyaga a ha­zánkat mintegy 170 millió éve elöntő ju­ra őstenger üledé­kéből keletkezett, de „kővé válása" folya­mán nem érték olyan hő- és mechanikai hatások, hogy belső szerkezete a valódi márványhoz hason­lóan átkristályosod­jék. A ráeső fény így nem hatolhat belse­jébe, nem adhatja a nemesebb fajták sajátos derengő csil­logását. Egyéb kitű­nő tulajdonságai miatt azonban töké­letesen megfelel a legkényesebb köve­telményeknek is. Könnyen faragható, szépen csiszolható, s akárcsak előkelő „ro­konát”, a ca/rrarai igazi nemesmár­ványt, évszázadokon át Európa-szerte szí­vesen alkalmazták a szobrászok és az épí­tőmesterek. Piszkei márványból készül­tek például Krak­kóban a kései gótika és a kora reneszánsz legszebb síremlékei. Díszítőelem, vagy szobor anyagaként rábukkanhatunk a Rajna mentén, csak­úgy, mint Itália mű­emlékei között. Dísz- kutak, kőkorlátok, párkányok, dombor­művek nyersanyaga volt a messzeföldön keresett vörös mész­kő. Szinte reményte­len vállalkozás len­ne felsorolni, hogy hazai viszonylatban hány templomban, kastélyban használ­ták fel a szép, me­leg színű piszkei márványt. Ebből ké­szült a visegrádi ki­rályi palota ma is meglévő vörösmár­vány diszkútja. Piszkei márvány dí­szíti Esztergom egyik páratlan értékű lát­nivalóját, a rene­szánsz Bakócz-ká- polnát. Az utóbbi évek­ben ismét kapós ter­mék a piszkei már­vány. A Moszkvában felépített KGST-pa­lota díszítéséhez nagy mennyiséget szállítottak belőle. Az osztrák főváros műemlékeit is ezzel újították fel nem­régiben. Ausztrián kívül főleg Svájc­ban, Dániában, Bel­giumban és Olaszor­szágban keresett cikk. Szűkebb ha­zánkban is szinte új reneszánszát éli a piszkei vörös mész­kő. Piszkei mesterek készítették el az Ope­raház díszfaragvá- nyait, s ez a már­vány vörösük az In­terkontinental szál­lodában, a tihanyi motelben, a metró folyosóin és az újjá­épített budai vár­komplexum számos épületén. Ma is kedvelt nyersanyaga ez a márvány a szobrá­szoknak. Piszkén „születnek” a már­ványszobrok, a mű­vészek megrendelé­sére itt dolgozzák fel, formázzák a kívánt alakra a nyersanya­got. A Kis-Duna- parti üzemben még sohasem volt olyan nagy forgalom, mint az utóbbi években, a szobrászművészek bőségesen ellátják munkával a kőfara­gókat. küket, újabban előszeretettel választanak otthonuknak ipari objektumokat, forgal­mas városi helyeket. íme néhány példa Baranyá­ból a gólyák különös helyvá­lasztására. Pécsnek egyetlen gólyacsaládja van, az is a két­száz éves bőrgyár egyik épü­letének kéményét vette birtok­ba. Az „üzemi madarak” ki­tűnően érzik magukat, látha­tóan nem zavarja őket a hatal­mas gyár éjjel-nappali munkája. Az ormánsági Vajszlón meg­szűnt a község legrégibb gőz­malma, épületét jelenleg rak­tárnak használják. A mellette álló harminc méter magas gyárkéményre ily módon már nincs szükség, mégsem bont­ják le, mert egy gólyapár ép­pen a kéményre rakta fészkét. A Szigetvárt és Kaposvárt összekötő vasútvonal egyik állomásán — Mozsgó—Szuli- mánban — a MÁV területén telepedett meg egy gólyacsa­lád. A vasúti rakodón álló kettes villanyoszlop tetejére helyezték el fészküket, alig pár méterre a sinektől, ahol éjjel-nappal robognak a vo­natok. A szigetvári gólyákat remek humorérzékkel áldotta meg a természet: éppen a szülőotthon kéményén raktak fészket. Az „élő cégér” kedves színfoltja az ősi város­nak. i HA STATISZTIKÁT KÉ- I SZlTENÉNK arról, hány ér- j tekezlet zárul a várt ered­ménnyel, meglepő - adatokat kapnánk. Nálunk divat a ta­nácskozás is: összehívunk, részt veszünk, hozzászólunk. S amikor lényeges dolgokban kellene dönteni, akkor is sok­szor elsikkad a lényeg. Ezek a gondolatok foglalkoztattak • a Dunai Kőolajipari Beruházás szakszervezeti intéző bizottsá­gának egyik ülésén is. A téma, amiért az illetékeseket össze­hívták, országos jelentőségű volt: beszámoló a DKV 1971. évi beruházási tervének telje­sítéséről, a tapasztalatok tük­rében, s az idei feladatok meg­vitatása volt. Az intéző bizott­ság tagjain kívül ott voltak a beruházáson dolgozó vállala­tok képviselői is. Már megírtuk, hogy a Du­nai Kőolajipari Vállalat beru­házásának első üteme tavaly lezárult, a hárommillió tonna kapacitású kőolaj-finomító el­készült, s megkezdődött a be­ruházás második ütemének építése, amelynek eredménye­ként szintén évi hárommillió tonnás lepárló üzemet kell át­adni 1972. szeptember 30-ig. Az új beruházás tavalyi mun­kálatai nem voltak zökkenő- mentesek. Problémát okozott, hogy a kivitelezők a részlet­terveket nem kapták meg idő­ben; a vállalatok felkészültsé­gét akadályozta, hogy munka­erő-, anyag- és géphiánnyal küszködtek. MINDEZ ARRA KELLETT VOLNA hogy ösztönözze a ta­A krónikaíró: Veér Ilona nyug­díjas pedagógus. Többgyermekes család leánya, magyarszakos ta­nár, egykori isko­laigazgató. Nehéz körülmények kö­zött nevelkedett. Szerette hivatását, a szép magyar nyelv művelője és istápolója volt, aki pályája iránti sze- retete miatt nem ment férjhez. Sok gyermeket taní­tott meg helyesen írni, olvasni, szé­pen beszélni. Elő­adásai élvezetesek és rendkívül érde­kesek voltak, azo­kon soha senki nem unatkozott. Hosszú évekig működött a köz­ségben lelkesen, s

Next

/
Thumbnails
Contents