Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-27 / 98. szám

Kőszőntjűk a szabadságukért és függetlenségükért küzdő indokínai népeket! (Az MSZMP Központi Bizottsága május 1-i jelszavaiból.) fm&jkusz Moszkva vendégei MIUTÁN KEDDEN Moszk­vában közleményben nyilvá­nosságra hozták, hogy dr. Henry Kissinger, az Egyesült Államok elnökének nemzet- biztonsági főtanácsadója ápri­lis 20-a és 24-e közt Moszkvá­ban tartózkodott, Washington­ban fehér házi sajtóértekezle­tén Kissinger elmondotta, hogy Leonyid Brezsnyewel és Andrej Gromikóval folytatott megbeszéléseit közös megálla­podás alapján tartották titok­ban. Közölte, hogy a tárgyalá­sok során szó volt a szovjet— amerikai csúcstalálkozó napi­rendjéről is. Határozottan ta- gadólag válaszolt arra a kér­désre, vajon mostani moszk­vai útja előtt felmerült-e bár­mely részről Nixon elnök má­jus 22-i kezdettel tervezett moszkvai látogatásának lefú­jása. KISSINGER LÁTOGATÁ­SÁT KŐVETŐEN ma újabb vendég érkezik a szovjet fő­városba, hogy megbeszélése­ket folytasson a szovjet veze­tőkkel : Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke. Ezt az újabb találkozót a szovjet —egyiptomi szerződés értel­mében ezúttal is az egyiptomi fél kérte. Szadat előrelátható­lag három napot tölt Moszk­vában. TEGNAP HOZTAK NYIL- VÄNOSSAGRA a szovjet fő­városban, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a szov­jet kormánynak a meghívásá­ra június végén hivatalos ba­ráti látogatást tesz a Szovjet­unióban Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, a forra­dalmi kormány miniszterelnö­ke. AZT PEDIG NEW YORK­BAN JELENTETTEK BE, hogy Kurt Waldheim, ENSZ- főtitkár, a szovjet kormány meghívására a nyár folyamán utazik a Szovjetunióba. Az időpontot még nem állapítot­ták meg, de biztos, hogy a lá­togatásra az ENSZ-közgyűlés ülésszakának szeptember 19-i megnyitása előtt kerül sor. MINDEZEN LÁTOGATÁ­SOK TÉNYE nyilvánvalóvá teszi, hogy a Szovjetunió kö­vetkezetesen folytatja azt a szerteágazó békediplomáciát, melynek eredményességéről a világ népiéi az elmúlt évtize­dekben félreérthetetlenül meg­győződhettek. A. B. T. KEDDEN LOMÉBAN meg­kezdődött az Afrikai, Mal- gas és Mauritiusi Együtt­működési Szervezet (CCAMM) 8. csúcskonferenciája. A 14 afrikai ország államfőinek ér­tekezletét Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár üzenetben üd­vözölte, és hangsúlyozta: az értekezlet „követendő példa” kell hogy legyen. Csütörtök délután ismét el­foglalják megszökött hadállá­saikat a fotóriporterek és a párizsi konferenciák termé­nek épülete elé ismét odagör­dülnek a Vietnam-értekezlet küldötteit szállító fekete li­muzinok. Ronald Ziegler, a Fehér Ház hivatalos szóvivője ugyanis bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya elfogadta a négyes konferen­cia két résztvevőjének, a VDK-nak és a DIFK-nek azt a korábbi közös indítványát, hogy április 27-én folytassák a tanácskozásokat. A Vietnammal foglalkozó párizsi értekezleten részvevő VDK- és DIFK-küldöttség szerdán nyilatkozatban jelen­tette be, hogy csütörtökön, április 27-én részt vesz az ér­tekezlet 148. ülésén. A VDK küldöttsége nyilat­kozatában követeli, hogy az Egyesült Államok szüntesse be a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bom­bázását A DIFK küldöttségének nyi­latkozata hangsúlyozza: a Vietnammal foglalkozó érte­kezlet munkáját az Egyesült Államok szakította meg. A vietnami probléma rendezése céljából az amerikai félnek komoly tárgyalásokat kell folytatnia a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak tiszteletben tartása alapján, — fűzi hozzá a nyilatkozat. Ezzel ellentétben Ziegler szóvivő természetesein úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok elfogadta a megbe­szélések folytatásáról szóló javaslatot. A pontos fogalma­zás azonban az, hogy az Egye­sült Államok kormánya kény­telen volt hozzájárulni a kon­ferencia folyttatásához. Erre kényszeríti Richard Nixont kivétel nélkül minden kül- és belpolitikai szempont, min­den katonai és lélektani fej­lemény. Ez viszont annyit is jelent, hogy a tárgyalások megsza­kításával Washington megint egyszer — ki tudja ,hányad­szor már a vietnami háború hosszú és viharos történeté­ben — óriási baklövést kö­vetett el. Talleyrand, a nagy francia diplomata egyik hí­res-szellemes mondásában ki­jelentette valamiről, hogy „több volt mint bűn — hiba volt.” Nos. Nixon március 23-i döntése — akkor jelentet­ték be, hogy az amerikai de­legáció nem jelenik meg a párizsi tárgyalóasztalnál, sőt William Porter nagykövet ha­zautazik — egyszerre volt bűn és hiba. Mint emlékezetes, az ameri­kaiak akkor azt állították, hogy a vietnami hazafiak nagy offenzívája miatt hagyják el a konferenciák termét. A való­ságban először volt a tárgya­lások amerikai szabotálása és azt követte az offenzíva. De nem is ez a lényeg, hanem az, ! hogy Washington újra meg- j próbált a diplomáciai és a ka­tonai zsarolás kombinációjá­val élni, tehát olyan eszköz­zel, amely még sohasem ho­zott számára eredményt Viet­namban — és soha nem hoz. I Nixonnak rá kellett döbben- nie, hogy lépésének nemcsak i külpolitikai, hanem belpoliti- j kai következményei is kiszá- j míthatatlanok lehetnek a vá- i lasztások esztendejében. Indokína, amelyről az elnök nemrég még azt állította, hogy „nem központi kortestéma”, újra főkérdés lett és George McGovern szenátort, a hábo­rút leghatározottabban ellen­ző jelöltet a Fehér Ház szá­mára aggasztó sikerekhez jut­tatta. Nagy túlzás lenne azt ál- j lítani, hogy McGovern elsöprő j Massachussetts állambeli győ­zelme vezetett Nixon döntésé­hez. De az biztos, hogy ez a győ­zelem lehetett az elnöki dön­tés egyik eleme — a sok kö­zül. ★ A dél-vietnami népi felsza­badító fegyveres erők szerdára virradóan sikeresen folytatták előrenyomulásukat a központi fennsíkon levő Kontum tarto­mányi székhely felé. A népi erők — hírügynökségi jelenté­sek szerint — kedden éjjel tü­zérségi és rakétatámadást in­téztek a Thieu-rezsim Chu Chi-i főhadiszállása, valamint a különleges harci feladatokra kiképzett saigoni rohamalaku­latok Ben Het-i támaszpontja ellen. Az amerikai légierő az el­múlt 24 órában folytatta táma­dásait Dél-Vietnam felszaba­dított területei ellen. B—52-es hadászati bombázók több hul­lámban támadták Kontum tar­tományt és An Loc térségét. Kohl-Bahr-parbeszéd Szerdán délelőtt az NDK fővárosában, a miniszterta­nács épületében, újabb meg­beszélésre jött össze dr. Mi­chael Kohl, az NDK minisz­terelnökségi államtitkára és Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitkára, hogy to­vább folytassa az NDK és az NSZK általános közlekedési egyezményéről megkezdett tárgyalásait. A délelőtti megbeszélés vé­gén Egon Bahr visszarepült Borúiba, de még délután visz- szatért az NDK fővárosába, s újra találkozott Kohllal. ODESSZA Rádiótávirat Haiphongból Az a távirat, amelyet a fekete-tengeri hajózási igazgatóság a „Számúéi Marsak” Diesel-motoros hajó fedélzetéről kapott, katonásan rövid volt: „Hai- phongban vagyunk, a kikö­tőt bombázzák.” A hajó rádiósai ezután még két jelentést továbbí­tottak. ,,A kikötőben állan­dóan légiriadó van, a kira­kodás szünetel.” „Űjabb riadó, repülőgépek jön­nek!” ... Ezen a napon a haiphon- gi kikötőben négy szovjet hajó volt: a „Szimferopol”, a „Borisz Lavrenyov”, a „Számúéi Marsak” és a „Szelemdzsa”. Békés célú szállítmányokat hoztak: műtrágyát, gépkocs'kat. pa­pírt, fémet. Az első robba­nások helyi idő szerint 4 óra 30 perckor hallatszot­tak. Az amerikai repülőgé­pek Haiphong elővárosát és kikötőjét támadták. A bombák a szovjet hajók közvetlen közelében hullot­tak. A bombázás körülbe­lül egy óráig tartott. Három óra múlva újabb támadás következett. Néhány viet­nami rakodómunkás nem tudott idejében menedéket keresni, és ott a helyszínen, a „Borisz Lavrenyov” és a „Szimferopol” Diesel-moto­ros hajók raktáraiban ka­pott halálos sebet. A bombasz'lánkok át­szúrták a „Szimferopol” ka­binjait. Merő véletlen, hogy a szovjet tengerészek közül senki sem sérült meg. A hajón azonban sok helyütt lyukak keletkeztek. A bombaszilánkok több he­lyen átütötték a „Borisz Lavrenyov” fedélzetét, a „Számúéi Marsak” szintén megrongálódott. A fekete­tengeri matrózok mentő­osztagot szerveztek, és részt vettek a kikötőben tomboló tűz oltásában, orvosi segít­ségben részesítették a megsebesült vietnami dokkmunkásokat. A kikötőben nem állt le az élet. A szovjet tengeré­szek helytálltak, s eltökélt szándékuk, hogy töretlenül helytállnak a jövőben is. Odesszából és Iljicsevszk- ből újabb és újabb hajók indulnak Haiphong felé. Április 18-án már útra kelt a „Perekop” nevű Diesel- motoros hajó, amely raktá­raiban élelmiszert, felszere­lést és gyógyszert szállít Vietnam harcoló népének. A „Leninogorszk” berako­dás alatt áll. A kikötőmun­kások vállalták, hogy ha­táridő előtt végeznek fel­adatukkal, s így a terve­zettnél hamarább kifuthat az odesszai kikötőből a „Leninogorszk”... Joszif Pikarevics SPONTÁN SZTRÁJKMOZGALOM Vihar a Bundestagban A Nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezet OLCSON - GYORSAN - GARANCIÁVAL VÉGEZ JAVÍTÁST LAKATOS­(órát, rádiót, televíziót, MUNKÁKAT: magnetofont): NAGYMAROS, NAGYMAROS, Bajcsy-Zsilinszky Kossuth tér 3. utca 45—47. f Telefon: 14. Telefon: 25. ■ Srobon és környékének községeiben hibabejelentés a tanácsoknál rendszeresített hibabejelentő lapokon. Heti két alkalommal rendszeresen, de külön hívásra is kimegyünk. Szerdán a Bundestagban Willy Brandt és Walter Scheel a keresztényden.r .rata ellenzék vezetőjének, Rainer Barzelnek beszédét hallgat ja. nem lépnek ki a padsorokból, és nem mennek be a szava­zófülkébe, mert ezzel szint vallanának az egész ország nyilvánossága előtt. Dühödten támadta a jobboldal a kormányt azért is, mert a nagyüzemi munkásság figyelmeztető sztrájkokkal siet segítségére. Azzal vádol­ja a CDU a Brandt—Scheel- kormányzatot, hogy tudatosan sztrájkra buzdít, így akarja befolyásolni a szabadon vá­lasztott parlamentet. A parlament végül is — egyhangúlag — jóváhagyta a költségvetés „semleges téte­leit”, a szövetségi elnök, a szövetségi tanács és a szövet­ségi gyűlés költségeire előter­jesztett tervezetet. Szerdán délután — rövid ebédszünet után — Brandt kancellár beszédével folyta­tódott a szövetségi gyűlés „költségvetési” vitája. Csaknem kétórás beszédé­ben Brandt szövetségi kan­cellár részletesen megindokol­ta kormányának politikáját, és különösen részletekbe menően foglalkozott a legfontosabb belpolitikai kérdésekkel. Nyomban beszéde elején ha­tározottan szembeszállt az ellenzék csendes puccskísér­letével. Az uniópártok — mondotta — nyilván arra szá­mítanak, hogy egyik vagy má­sik képviselő önkényesen fog­ja értelmezni a választóktól 1969-ben kapott megbízatá­sát. Ügy vélem — figyelmez­tette Brandt a keresztényde­mokratákat —, hogy ez nem sok jóval kecsegteti a CDU-t és a CSU-t. Idővel nyilván fény derül azokra a módsze­rekre, amelyekkel olykor kor­repetálni igyekeztek egyesek meggyőződésének formálásá­ban — utalt a jobboldal man­dátumtoborzására. Barzel, az ellenzék kancel­lárjelöltje, mint annyiszor, ez­úttal is a szovjet—nyugatné­met tárgyalások „titkos jegy­zőkönyvébe” követelt betekin­tést. Nyíltan bejelentette sze­mélyesen is „trónöröklési” igé­nyét. Az ellenzék vezére — a hi­vatalos szovjet állásfoglalá­sokról tudomást sem véve — ismét hangot adott „meggyő­ződésének”, hogy kancellárrá Az NSZK-ban számos ipari üzemben tüntetők támogatták a Brandt-kormányt a csütörtöki nagy erőpróba előtt. Ez a fel­vétel Oberhausenben készült. 4 I V Ma folytatódik a párizsi Vietnam-értekezlet választása után „új tárgyalá­sokat” kezdhet a szerződések­ről. " ‘ Barzel beszédét Scheel kül­ügyminiszter felszólalása kö­vette. ★ Szerdán délelőtt és a déli órákban megsokasodtak or­szágszerte a munkásság tilta­kozó akciói és figyelmeztető sztrájkjai. Offenbachban hatszáz tün­tető vonult az utcára, és hatá­rozottan követelte az általános sztrájk kihirdetését arra az esetre, ha Barzeléknak sike­rülne a Brandt-kormány meg­buktatása. Kasselban a város­háza előtt a diákság tüntetett. Két nagyüzemben — az egyik a Kassel melletti, 20 000 mun­kást foglalkoztató Volkswa- gen-üzem — félórás figyel­meztető sztrájk volt. A spontán sztrájkmozgalom kibontakozása igen jelentős belpolitikai fejlemény, mert az NSZK-ban még sohasem tar­tottak széles körű politikai sztrájkokat. A munkásság mozgósítására szólított fel május elsejei fel­hívásában a Német Szociálde­mokrata Párt vezetősége is. A felhívás hangsúlyozza, hogy május elsején a munkásság­nak, az ország összes, meg­egyezést óhajtó erőinek ki kell állmok mind a belső refor­mokért, mind a „keleti szer­ződések” ratifikálásáért.

Next

/
Thumbnails
Contents