Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-25 / 96. szám
Éljen és virágozzék a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága! (Az MSZMP Központi Bizottsága május jelszavaiból.) Érdekeltség, kapun belül Kiegyensúlyozott áruellátás Elsősorban iparcikket A belkereskedelmi miniszter sajtótájékoztatója / 4| Növeltszik — ha nem is j egyenletesen s ellentmondá- | soktól mentesen — a vállalati érdekeltség a gazdálkodás hatékonyabbá tételében, a termelés, a termékösszetétel korszerűsítésében, azaz o nyereség növelésében. Szükségszerű, néhány vonását tekintve még csiszolásra szoruló eszköze ez a népgazdaság intenzív fejlesztésének. A kapukon belül azonban lassú, sok helyen alig észrevehető a változás. Ami a feszültségek teremtője. A vállalati érdekeltség hosszú távon csak akkor járhat eredmény- nyel, ha a vállalat különböző részegységeinek ösztönzése sem marad el. Az elvi téma könnyen fölvázolható. A gyakorlati tapasztalatok már jóval ellentmondásosabb képet festenek. A „nagy kalap” Éveken át örök viták forrása volt az a bizonyos nagy kalap, amelybe a vállalat egészének teljesítménye került, s amelyben így elveszett egy-egy részterület tisztes erőfeszítése vagy felületessége. Különösen a több gyáregységgel működő vállalatoknál okozott ez gondot. Könnyű lenne azt mondani, hogy sok kis „kalapot” az egy nagy helyett. Ám mi legyen akkor az olyan esetekben, mint amilyenbe o Beton és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára került? Nyereség nélkül zárták az 1971-es évet, a rekonstrukció, a termelésindítással járó nehézségek így is nehéz próbát jelentettek. Hasonló utat kényszerült megjárni az Egyesült Izzó váci gyára. A termékváltás, a technikai, technológiai átállások miatt nem futotta egy fillér többletre sem. Nos, mindkét helyen a nagyvállalat — méltányolva az erőfeszítéseket — belenyúlt abba a bizonyos kalapba ... a többiek hozta pénzből adott. Ellentmond ez az érdekeltségnek? Ellentmond az érdekeltségnek, hogy például a Dunai Cement és Mészművek stabilizációs programját a nagyvállalat, a Cement és Mészművek finanszírozza? Helyes vagy helytelen, hogy a gyáregységeknek — így a Ganz Műszer Művek Árammérőgyárának, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi gyárának — nincs önálló értékesítési lehetőségük, hanem a központ intézi azt? A kérdések bősége is sejteti, hogy az érdekeltségi rendszer szoros függvénye az irányítási metódusnak. A túlzott centralizmus éppúgy gátja lehet a kapun belüli érdekeltség fejlődésének, mint a csupán laza szálakkal való kötődés. Mindkettőre nagy számmal van példa. Tény ugyanis, hogy napjainkig még nem alakult ki az önálló részegységeket irányító vállalati szervezet általánosítható modellje. Amiben közrejátszott az át- és visszaszerve- zések, az önállósítások, majd ismételt összevonások nagy száma is. Mert nemcsak ebben lelhető a helyben topogás magyarázata. Az okok között a vállalati magatartás merevsége sem hanyagolható el. Több vállalatnál — így a Csepel Autógyárban, a Pestvidéki Gépgyárban — hosszú viták előzték meg az önálló gyáregységek kialakítását. Másutt az ún. önelszámoló rendszert simán, zökkenők nélkül — például a Mechanikai Művekben, a Nagykőrösi Konzervgyárban — vezették be. Néhány helyen — a legfrissebbek közül egyet említve, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában — most jutottak el addig, hogy napirendre tűzzék az önálló elszámolású egységek gyáron belüli létrehozását. Ha az előkészítés különböző módon zajlott is le, mindenütt volt e lépésnek közös jellemzője: az a fölismerés, hogy az érdekek összehangolásának szervezeti feltételei vannak. Áttekinthető szervezetben az érdekeltségi viszonyok sem rejtettek tehát. A fő ellentmondás Tapasztalataink szerint a gondok legfőbb forrása az az ellentmondás, hogy nincs összhang a vállalat nagysága és irányítási rendszere között. Vagy „túlszervezett” — azaz rosszul kialakított — a belső mechanizmus, vagy a legszükségesebb feladatok ellátására sem képes. így azután nem csoda, ha egy 800 fős vállalatnál hosszabb — több szemből álló — irányítási láncot találunk, mint a 23 ezer ember tevékenységét összefogó mám- mutcégnél. Az említett ellentmondás következménye az is, hogy míg „fenn” fölösen sok információ gyűlik össze, addig „lenn” a minimális sem áll rendelkezésre, s miközben a vállalati központ a legapróbb részletekbe is beleavatkozik, a gyáregységek a vállalat egészét, fejlesztési irányát, beruházási politikáját érintő kérdésekhez sem tudnak hozzászólni. Ami természetszerűen maga után vonja az érdekeltség — kölcsönös — semmibevevését. Az érdekeltség — meggyőződésünk — elválaszthatatlan az ésszerű határokig terjedő decentralizációtól. Ha a kereskedelmi igazgató — főosztály, osztály — csupán az értékesítésért felel, de a beszerzésért, az anyagellátásért nem, akkor örök kibúvót talál ez utóbbi nehézségeiben. A látszat decentralizációnak tehát semmi értelme — hogy példát mondjunk, ezt ismerték fel a Mechanikai Művekben, s szervezték egységgé a kereskedelmi tevékenységet —, ahogy nagy hiba lenne a fejlesztési koncepciók szétaprózása is. Ám mi szükség olyasfajta centralizációra — s ez nemcsak megyei gond, mert amint azt egy országos vizsgálat megállapította, a vállalatok több mint a fele így cselekszik —, hogy a beosztott műszakit, adminisztrátort, sőt, a munkást is, a vállalati vezetési veszi fel? Ahogy arra is sok a példa: a fővárosi központ a maga jogának tartja fenn a vidéki gyáregység nem munkásalkalmazottainak felvételét, minősítését, elbocsátását. Milyen alapon? Csak nem azért, hogy a központi apparátus ilyen módon is igazolhassa nélkülözhetetlenségét? Miféle termelési érvek támaszthatják alá azt a gyakorlatot, amelyet a legtöbb megyei textilipari gyáregység szenved, hogy a központ (négyzetméterre, vetésszámra előírja a dekádterveket? Mi indokolja — amint ezt tapasztalatgyűjtésünk során az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyáregységében tették szóvá a munkások —, hogy a vidéki gyáregységben 18—20 százalékkal alacsonyabb legyen a bérszínvonal, mint a fővárosi törzsgyárban? S ha mindezt összegezzük, milyen érdekeltségi rendszer jöhet létre, ha a résztényezők ilyenek? Nincs más út! Egyszerű igazság: ha az érdekeltség feltétele az ésszerű decentralizáció, akkor a döntéshez, irányításhoz szükséges eszközöket is decentralizálni kell. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában például bővítették a középvezetők ún. munkáltatói jogait; önállóan vehetnek fel, bocsáthatnák el embereket. Ehhez azonban a vállalat- vezetés megadta az önálló bérmegállapítás, a fegyelmezés, a jutalmazás eszközeit is! Hasonló gyakorlatot követnek a Nagykőrösi Konzervgyárban, ám ennek ellenére a vállalatoknak csak 25—30 százalékánál gazdái a személyi bérek megállapításának a közvetlen vezetők. A túlnyomó többségnél ez „központi hatáskör”. Azaz ott döntenek, ahol nem vagy alig ismerik az érintett embereket. Annak idején lapunkban is több ízben bíráltuk azokat az ésszerűtlen, túlzottan centralizált irányítási módszereket, amelyeket a Magyar Gördülő- csapágy Művek alkalmazott diósdi gyára esetében. Az idő betöltötte a bíró szerepét, s bebizonyosodott — személyi változásokkal egyetemben —, hogy gúzsbakötve aligha lehet lépni. Amióta az MGM más irányítási metódust követ, s amióta a diósdi gyárban is megjavultak a személyi feltételek, az üzem nemcsak a mélypontról mozdult el, hanem útja szemmel láthatóan fölfelé ível. Egyetlen példát említettünk, de sok hasonló kínálkozik. Az eltelt évek bebizonyították, hogy nemcsak járható út a belső érdekeltségi rendszer megteremtése, hanem ez az egyetlen lehetséges mód a hatékonyi ág növelésére, a fokozódó követelmények teljesítésére. Aligha feledhető el ugyanis, hogy az érdekeltségi rendszer folyamatosan változó, módosuló környezetben működik; magának a rendszernek is változnia, módosulnia kell — kellene — tehát. Akadályok Az akadályok nem lebecsül- hetőek. Az objektív gazdasági környezet sem egyértelműen segíti a feladat végrehajtását, s még mindig jelentős szerepet visznek a szubjektív tényezők. Az például, hogy a „kiábrándult” vezető, aki nem érte el céljait a decentralizált *— vagy annak vélt — szervezetben, az elemzés, az okok keresése helyett egyszerre csak centralizálni kezd. Mindent a maga és néhány munkatársa kezében összpontosít, három vagy négy szobából kívánja irányítani a műhelyek, üzemek, gyárrészlegek ezerféle, mindennapos dolgait. Ahogy szembe kell nézni a vállalati központok egészségtelenül felduzzasztott apparátusának ellenállásával is. A decentralizáció létezésük néhány területét tüntetné el, aligha szegődnek tehát harcosaivá. Sokkal inkább ápolják az alá- és fölérendeltség kúsza viszonyait, saját érdeküket a jóval nagyobb érdek elé helyezve. A párt X. kongresszusa a gazdasági reform tapasztalatait elemezve nagy figyelmet fordított a vállalati belső szervezet korszerűsítésének szükségességére, az érdekeltségi rendszer megteremtésére. Az 1970 novemberében hozott, e kérdésre vonatkozó határozatok nagyobb része még megvalósításra vár. Mészáros Ottó Hétfőn a megyei tanács székházában ünnepélyesen zárult a fásítási hónap. Békési Sándor, mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőhelyettes nyitotta meg a tanácskozást, a többi között elmondván, hogy az elmúlt 10 évben 15,2-ről 20,2 százalékra növekedett a megye erdősültsége, s most az egyik legfontosabb tennivaló, hogy a meglevő erdőkkel többet törődjünk, jobban gazdálkodjunk. Fekete Gyula, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkárhelyettese az erdőtelepítések és a környezet védelmének összefüggéseiről beszélt, majd Balázs István megyei erdészeti felügyelő szólt a tennivalókról. Balázs István a többi között elmondta, hogy a IV. ötéves terv első évében 2500 hektár új erdőt telepítettek Tegnap délelőtt a Parlament delegációs termében Szurdi István belkereskedelmi miniszter tájékoztatta a sajtó képviselőit a lakosság 1972. évi áruellátásáról! s a kereskedelem néhány problémájáról. A tanácskozáson részt vett dr. Sághy Vilmos, a belkereskedelmi miniszter első helyettese, Borsos László, dr. Juhár Zoltán és Molnár Károly miniszterhelyettes. Tíz százalékkal növekvő forgalom A kiskereskedelmi forgalom évről évre gyorsan emelkedik — állapította meg bevezetőjében a belkereskedelmi miniszter. — Az egy lakosra jutó áruvásárlás 1965-ben évi 8700 forint, 1971-ben viszont már 14 700 forint volt. A lakosság áruvásárlásainak gyors fejlődése mellett a fogyasztói piacon 1970- ben kialakult egyensúly tavaly tovább erősödött. Az ellátás alapvetően nyugodt, kiegyensúlyozott volt. A kiskereskedelmi forgalom a lakosság pénzbevételeinek növekvő arányát köti le. A lakosság — bár összegében mind többet fordít élelmiszerek és élvezeti cikkek beszerzésére — pénzkiadásainak növekvő hányadát ma már iparcikkek vásárlására költi. A kiskereskedelmi forgalom területenként alakult. Vidéken — ezen belül elsősorban a mezőgazdasági megyékben — a lakosság áruvásárlásai a fővárosinál jóval gyorsabb ütemben fejlődnek. Ebben szerepet játszik a vidéki lakosság élet- körülményeinek javulása, fogyasztási szokásainak változása, továbbá az, hogy a szövetkezeti kereskedelem hálózata és árukínálata az elmúlt években az államinál gyorsabban fejlődött. Az idei ellátásról szólva a miniszter elmondta, hogy a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek előreláthatóan mintegy 168 milliárdos forgalmat fognak lebonyolítani, ami a tavalyit több mint 10 százalékkal meghaladja. Az év hátralevő részében az ellátás az eddigiekhez hasonló lesz. Bár a kínálat jelentős javulására egy területen sem számíthatunk, de nagyobb, tartós hiányok keletkezését sem várják. Élelmiszerellátás A lakosság keresletét élelmiszerekből és élvezeti cikkekből csaknem maradéktalanul ki tudják elégíteni. A felkészülés során figyelembe vették, hogy az élelmiszer-fogyasztás a megyében, s az idei előirányzat 60—70 százalékát is elültették a tavasszal. A főváros és környékének lakossága érdekében parkerdőt kívánnak létrehozni a Börzsönyben, mégpedig a nagybörzsönyi, a nagymarosi és a királyréti erdészet területén. A MÉM dönt a javaslatról. A fásítási munkákban kitűntek közül 64-en kapnak különféle jutalmakat. k. n. Korszerűsítik. Visegrá- don korszerűsítik a közvilágítást a Nagy Lajos, Mátyás király, valamint a Fő utcában, ezenkívül közművesí- tik és kicserélik az útburkolatot a Salamontorony utcában. és -vásárlás alakulásában növekvő szerephez jutnak az élettanilag értékesebb árucikkek, továbbá a korszerű és a háztartási munkát megkönnyítő élelmiszerek. Ennek megfelelően húskészítményekből a forgalom 5—6 százalékos növekedésével számolnak. Idén az értékesíthető összes húsmennyiség mintegy 80 százaléka, a keresletnek megfelelően, sertéshús lesz. Baromfiból 8—10 százalékkal nagyobb mennyiséget hoznak forgalomba, mint egy évvel korábban. Az idén haladja túl hazánkban először a húsfogyasztás az egy főre jutó 60 kilogrammot, ez már eléri az átlagos európai színvonalat. A többi fehérje tartalmú élelmiszerekből — tojás, tej, tejtermék, vaj — a keresletnek megfelelő ellátást biztosítanak. Konzervből és mélyhűtött árukból 11 százalékkal lesz nagyobb a forgalom. A tavalyinál valamivel több burgonyát és tárolt zöldséget, gyümölcsöt hoznak forgalomba. Továbbra is jó lesz a kínálat citromból és narancsból. Kedvezőtlen jelenség — állapította meg a miniszter, hogy az alkohol tartalmú italok fogyasztása évről évre ugrásszerűen növekszik. Az egy főre jutó szeszesital-fogyasztás (100 százalékos szesztartalomban kifejezve) 1970-ben hazánkban kilenc liter volt, jóval több, mint a nálunk gazdagabb Belgiumban, Hollandiában, Svédországban, Angliában. Italféj lékből a lakosság ellátása az idén lényegében az előző évhez hasonlóan alakul. Sörből a tavalyinál hat százalékkal nagyobb mennyiséget hoznak forgalomba, ennek ellenére nyáron nem csökken a sörhiány. A tavalyi terméseredmények következtében az igényeknél kevesebb olcsó bor kapható az üzletekben. Annak ellenére, mondotta Szurdi István, hogy az idén a Balatonnál 110 új élelmiszer- és iparcikküzlet nyílik, a növekvő keresletet továbbra is csak torlódásokkal tudják kielégíteni. A tartós fogyasztási cikkek A ruházati forgalomban a tavalyihoz hasonló vagy annál valamivel jobb kínálatot várnak. A cipőkínálat alapvető gondjait, amit elsősorban a A beszámolót követően a belkereskedelmi miniszter az újságírók kérdéseire válaszolt. A Pest megyei Hírlap munkatársa arra kért feleletet a Magyar-NDKtalálkozó / Budakeszin Magyar—NDK baráti találkozót rendezett tegnap délután Budakeszin a Hazafias Népfront Pest megyei és budakeszi községi bizottsága, valamint a Budakeszi Nagyközségi Tanács. A község vezetői délután 3 órakor a tanácsházán ünnepélyesen fogadták Waldtraut Meurert, az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatóhelyettesét. Szabó Gyula gimnáziumi igazgató, a községi pártvégrehajtóbizottság tagja adott rövid ismertetőt a község történelméről, fejlődéséről, fejlesztési terveiről, majd Waldtraut Meurer előadása hangzott el a német nők életéről. Az előadást baráti beszélgetés követte. gyenge minőség okoz, az idén legfeljebb enyhíteni lehet. A tartós fogyasztási cikkek közül hűtőgépből, villanytűzhelyből, elektromos forróvíz-tárolóból, tv-ből mennyiségben és választékban egyaránt megfelelő lesz az ellátás. Továbbra is kicsi a választék asztali rádiókból, és nem tudják kielégíteni az igényeket kazettás magnókból sem. Tovább javul a lakosság bútorellátása. Megfelelő lesz a tüzelőanyag-kínálat is. Építőanyagokból az áremelés ellenére sem elegendők a készletek az igények kielégítéséhez. A továbbiakban a miniszter elmondotta, hogy fontos intézkedéseket tettek az áruellátás jobb megszervezésére. Korszerűsítették az olcsó fogyasztási cikkek listáját, és rendszeresen figyelik, milyen a kínálat ezekből a cikkekből az áruházakban és üzletekben. Az árszínvonalról A fogyasztói árak alakulásáról szólva a belkereskedelmi miniszter elmondotta: kötelességüknek tartják, hogy a kiskereskedelmi árak alakulásában is kifejezésre juttassák az életszínvonal-politika alapelveit, betartsák a népgazdasági terv erre vonatkozó előirányzatát. A forgalom több mint felét kitevő, hatóságilag rögzített vagy maximált árucikkek* túlnyomó többségének nem változott az ára. De az is világos, mondotta, hogy az árszinvorutl alakulása nem a kereskedelemben, hanem a termelésben dől el. Az idén, január-februárban, a kiskereskedelmi árak két százalékkal nőttek. Ez arra készteti a minisztériumot, hogy fokozzák árellenőrzési tevékenységüket, s a vállalatoknál rendszeresen vizsgálják, hogy árpolitikájuk megfelel-e a kiadott irányelveknek. Végezetül a miniszter a ge- bines kiskereskedelmi és vendéglátóegységek működésével kapcsolatos intézkedésekről szólott Elmondotta, hogy tavaly a kiskereskedelem 31 ezer boltjából 18 ezer 850, a 15 ezer vendéglátóüzletből pedig 11 150 volt szabadkasszás elszámoltatású. A közelmúltban szabályozták ezek működését, s megszigorították ellenőrzésüket. minisztertől, hogy milyen szerepet kap a Dunakanyar fejlesztése a tárca terveiben. Válaszában Szurdi István elmondotta: az elmúlt években a számításoknál sokkal gyorsabb ütemben növekedett idegenforgalmunk. Ez örvendetes dolog, állapította meg, ugyanakkor nagy gondokat is okoz, mert az ezzel kapcsolatos igényeket csak bizonyos sorrendiség megállapításával és akkor sem zökkenő nélkül, tudják kielégíteni. A minisztérium elsődleges célja, hogy a legfrekventáltabb helyeken a legalapvetőbb szolgáltatási igényeket elégítse ki. Fontossági sorrendben első helyen a Balaton, a második helyen pedig Budapest szerepel. A többi fontos idegenforgalmi és üdülőterületre, így a Dunakanyarra is, csak ezután kerülhet sor. A tárca tervei között hat kirándulóközpont létesítése szerepel, megfelelő férőhely-, ellátás- és fürdési lehetőség biztosításával. Ezek közül kettő: Visegrád, illetve Dobogókő. Visegrád tavaly kapott. Dobogókő az idén kap szállodát. P. P. Lezárult a fásítási hónap Parkerdő a Börzsönyben? A PMH kérdése a Dunakanyar fejlesztéséről á i i
