Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

1*72. Április zz., vasarnap

^Mirlap

A jobb zseb — meg a bal

Az alábbi levelet a durua.- varsányi Petőfi Tsz kapta a napokban a Tejipari Szállítási, Szolgáltató és Készletező Vállalattól, Budapestről;

„Az alább felsorolt késedelmes kiegyenlített számlák után megterheljük önöket a 60/1970. (XII. 31.) P. M. sz. rendelet alapján évi 15 százalék késedelmi kamattal. Számla száma: Eg/18. — Számla végösszege 339,50. — Jóváírás határidő: 111. 18.

Napja: IV. 1. — Késedelmi napok száma 13. — Késedelmi kamat összege 1,80.

Fentiek alapján kérjük, hogy Ft 1,80 összegű késedelmi kamatot levelünk kézhez vételétől számított 10 napon belül MNB 215— 08699. sz. bankszámlánk javára átutalni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben jogügyi osztályunk útján érvényesítjük követelésünket.’’

Imigyen a levél, s végül pecsét, meg a számviteli osztályvezető és a pénzügyi osztályvezető neve.

Nem tudom, a tsz befizette-e már azóta az egy forint nyolcvan fillért. Ám, ha befizette sem valami nagy üzlet a tejiparnak. A posta- költség, papír, munkaidő tán tízszeresét is kitette ennek a pénzecskének.

De hisz a bürokrácia labirintusában az egyik a jobb zsebből megy, a másik meg - bal zsebbe folyik. Mindegy hát, mennyi az egyenleg, az a fontos: helyreállt a — látszatrend.

S jobb zseb, bal zseb — jobb kéz, bal kéz —, továbbra is mitsem tud egymásról.

KOMPENZÁCIÓ

Járműért részegység

Mi is az a belső tartalék Pátyott?

Summázat — szigorú logika nélkül

Közismertek azok a széles [ körű s egyre bővülő kapcsolatok, amelyek a magyar ipart a szovjet személygépkocsigyártáshoz, s azon belül is a népszerű Zsigulik előállításához fűzik. A hazai ipar a közelmúltban tovább bővítette úgynevezett kompenzációs üzleteit, azaz a járművekért részegységekkel való fizetés lehetőségeit A többi között megállapodás született a Ganz Műszer Művek s román partnere között, hogy járműműszereket s más berendezéseket szállít a magyar vállalat speciális gépkocsikba.

Hasonló megállapodás jött létre a MOGÜRT s nyugatnémet cégek között. Annak idején, még önálló gyárként, a ceglédi Ütépítőgép Javító és Gyártó Vállalát több tőkés partnerrel létesített kapcsolatot, s így a többi között a Volvo-cég számára szállított különböző részegységeket, munkagépek kiegészítő berendezéseit. A ceglédi gyár időközben a Közúti Gépellátó Vállalat gyáregységévé vált, ám a hasznos piacbővítési törekvések nem lanyhultak. A közelmúltban aláírt szerződés szerint a Közúti Gépellátó Vállalat a nyugatnémet Unimog haszonjárművekhez ötven hómaró dobot gyárt és szállít.

Hasonló kompenzációs megállapodás alapján jött létre kapcsolat — a MOGÜRT közvetítésével — a nyugatnémet Volkswagen Művek és a váci Heuréka Gumigyár között.

A magyar cég gumiszőnyegeket állít elő, s mind ennek, mind a korábban említett megállapodásoknak érdekessége, hogy idehaza is új termékek termelésének megkezdését teszik lehetővé.

Rendbe hozzák Petőfi Sándor szülőházát'

Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülőhelyén a gazdag jubileumi program előkészítése mellett nagy gondot fordítanak arra is, hogy megfelelő környezetben ünnepelhessék majd a nagy költő születésének 150. évfordulóját. A Bács- Kisikun megyei Tanács anyagi támogatásával megszépítik a Petrovics-házat, amelyben a költő született. A nádfede- les kis épületre tavaly 250 000 forintot költöttek.

Kikeltek

az első feketerígók

A madárvilág is megérzi, hogy a szokásosnál korábban köszöntött be a tavaszias időjárás. Vonulásuk más években május elejéig tart, idén azonban már most a befejezéshez közeledilc.

A hazai költözőmadarak — mivel a Földközi-tenger környékén zord volt az időjárás — nem jöttek korábban. Az itthon telelő madarak korán reagáltak az enyhe időre. A feketerigók már egy hete kikeltették első fiókáikat. A korai költés következtében elképzelhető, hogy az idén még két fészekaljnyi fiókával szaporodnak a rigócsaládok.

Korábbi tapasztalataim alapján is úgy ítélhetem, hogy a gépkocsipark csökkentésére hozott új kormányhatározat aligha okoz jelentősebb dilemmát a termelőszövetkezetekben. Lám, Lőrincz Miklós is maga vezeti a kocsit, amellyel röpke 20—30 perc alatt — vagy még ennyi se volt? — Pátyon termettünk Budapestről. Ezt a főváros környéki tájat ugyan hozzávetőleg még gyerekkoromból jól ismerem, ám a falu valahogy kiesett látómezőmből — először vagyok itt. De ha úgy teszem föl a kérdést, vajon miről volt ismert ez a község, felelni rá bizony nem tudok. A szomszédos Zsámbék műemléktemploma, az ugyancsak közeli Tínnyé Kossuth - idézése belérögződött nemcsak a szű'kebb értelemben vett patrióták emlékezetébe, Páty elemezhetetlen etimoló- giájú neve azonban szürkén cseng. (Rögvest hozzáteszem, hogy e sorok leírása előtt semminemű helytörténeti munkát el nem olvastam — bizonyára vannak, akik jól ismerik, mit rejt a pátyi történelem.)

Újság a tsz-ben

Mégis, alighogy betoppanunk az irodába, Lőrincz Miklós tsz-elnök első dolga, hogy kibontsa nekem a Petőfi Híradó, vagyis a szövetkezet | lapjának néhány számát. Ez a hasznos és ízléses újság tűnődésre késztet. A többi között arra: vajon miféle sablonok írják elő nálunk, hogy még oly gyengén prosperáló ipari üzemek is fönntarthatnak saját lapot, ezt természetesnek tartjuk, ám kitűnően produkáló-működő termelő- szövetkezetek ilyetén kívánalmait olykor-olykor még megmosolyogjuk ...

Nos, a pátyi Petőfi Tsz lapját — amely egyszersmind a község krónikája is — olvasva, legföljebb egyetlen, inkább csak szakmai kifogást írhatok le: mintha kissé hosz- szúak lennének a cikkek, a súlyos mondanivalót időnként célszerű lenne vidámabb, frissebb riportokkal felüdíteni. Ennyit a lapról, amelynek legutóbbi számában, bekeretezetten a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium üdvözlete olvasható: „A pátyi Petőfi Tsz- ben ... a termelési szerkezet célszerű kialakításával, a tevékenységi kör helyes megválasztásával, az indokolt

mértékű műszaki fejlesztéssel átlagon felüli eredményeket sikerült elérni.”

Bár természetszerű, hogy mindeme törekvések a tagság boldogulását szolgálják, jóleső így utólag is olvasni, hogy a minisztérium megbízottja a MÉM vezetőségének köszönetét tolmácsolta a példás munkáért.

Mi tetszett a kongresszuson?

... Lőrincz Miklóssal először a Budapest környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek

Szövetségének kongresszusi küldötteket megválasztó közgyűlésén találkoztam. Ha jól emlékszem, a nyugdíjakról, a kiegészítő tevékenységről

szólt akkor; március végén ott láttam a Parlamentben, a tsz-kong resszus Pest megyei küldötteinek karójában. Ez a kongresszus, amely még hosz- szú ideig téma lesz — s nemcsak beszédtéma, hanem a napi tennivalókat egybefogó és meghatározó szellemi kisugárzás — a termelőszövetkezetekben, megadja beszélgetésünk alaphangját is. Mert kérdezhet-e ugyan mást manapság a mezőgazdaság dolgait figyelemmel kísérő hírlapíró a szövetkezeti elnöktől, mint ezt: hogyan tovább a kongresszus után? S ha ráadásul olyan ez az elnök, aki maga is jelen volt a kongresszuson, akkor még előbb: melyik fölszólalód tetszett a legjobban? Lőrincz Miklósnak tehát mindkét kérdést megfogalmazhatom:

— Nagyon őszinte volt Pcrtyondi Ottónak, a csornai tsz elnökének a felszólalása; főleg az tetszett, amit a szarvasmarháról mondott. De Baksai Antal, a baksai tsz elnöke ugyancsak — mint mondani szokás — szívemből beszélt. A vezetés színvonalának növelése és a belső tartalékok jobb kiaknázása egyaránt olyan lehetőség, amely az egész szövetkezeti mozgalom jövendőjét gazdagabbá I teheti. Igaztalan lennék, ha ! csupán ezt a két felszólalást emelném ki, hiszen akadt még jó néhány mondanivaló, amelyből ösztönzést meríthetünk a mindennapi munkához.

A homokozó és az öregek

Hogyan fest Pátyon ez a „mindennapos munka”? Másképp szólván: mi mindennel foglalkozik ez az .átlagos nagyságú gazdaság? (Azért írhatom, hogy átlagos, mert éppen a kongresszus állásfoglalásában olvasható, hogy tsz- eink átlagterülete 3600 — a pátyié 3500 hold.) Földterületéhez képest tekintélyes termelési értéket produkál ez a szövetkezet: 1970-ben 56, tavaly már 69 millió forint volt a halmozott termelési értéke. Tudom, helytelen orientáció lenne ezt a summát csupán a földdel egybevetni, hiszen a melléküzemek is jócskán hozzájárulnak a bevételhez. Ennek azonban megannyi jótékony hatása van, s nemcsak a személyes jövedelmekre.

Az összefüggés sokirányú, így megemlítendő, hogy az utóbbi években 52-ről 44-re csökkent a tsz-ben dolgozók átlagéletkora. Ez önmagában sokat mond, de az összképhez tartozik, hogy a tsz kultúrhá- zában napközis csoportot szer- ' eztek, hogy a tsz szocialista brigádjai homokozót és játszóteret építenek, s hogy ez a figyelmesség a másik irányban Is érezhető. A nyugdíj előtt állóknak kedvezőbb munkalehetőséget teremtenek, a járadék szerény összegét kiegészítik. Ma már vannak tsz-tagok, akik 1000—1200 forintos nyugdíjat kapnak, de a nyugdíjasok felét változatlanul foglalkoztatják. S aki a gyerekkor és az öregség között van? Saját üdülőt tart fönn a tsz Balatonlellén, fizetett szabadság, fizetett í munkaszüneti nap éppen anynyi van, miként az iparban dolgozóknak.

Gépesített cukorrépa

Végül is, láthatjuk, minden összefügg! Ha fordítva próbálnánk vizsgálódni, vagyis, ha föltennénk a kérdést, hogy mi lenne a különféle szociális kedvezmények nélkül, úgy valószínűleg — szigorú logikával — kikövetkeztethetnénk: magasabb átlagéletkor, gyengébb termelési produktumok ...

Visszakanyarodván azonban a kongresszushoz, egyben szaván fogva az elnököt, keressünk arra választ, mit tehet ama belső tartalékok föltárásáért a pátyi szövetkezet?

— Ebbe a körbe sok minden beletartozik, maradjunk tán a növénytermesztésnél — így az elnök. — Erről elmondhatom, hogy a két évvel ezelőtti árbevételnek már az idén a dupláját adja várhatóan. A magyarázat- részben a szakosításban található. Kevés a növényünk: búzából 9(M), lucernából 400 hold, cukorrépából 72 hold.

— Több vagy kevesebb a répa az idén?

— Évek óta ennyi, ugyanis van egy NDK-gépsorunk, amelynek kihasználásához éppen 72 hold felel meg. Segítségével 18 nap alatt, még esős időjárásban is betakaríthatjuk a répát. Aztán termesztünk kaprot, amelyből saját feldolgozónkban olajat nyerünk. Évi 20—25 mázsa, konzerv- ízesítésre használt olajról van szó, amit az USÁ-ba exportálunk. A zöldségnél maradva: megduplázódott, kétszáz holdra nőtt a zöldborsó vetés- területe, 100 nőid on borsómagot is termesztünk. De a pátyi határ hideg, nincs is hagyománya a zöldségnek. Jó viszont az adottságunk a lucernatermesztéshez. Azt a 400 holdat bővíteni kívánjuk, de úgy, hogy a lúcérnálisztet is exportáljuk. Megítélésem szerint valahogy ebben az irányban kereshetjük a többi között tartalékainkat. Márpedig ez a módszer nem kíván különösebb beruházást.

Fizetési visszásságok

A kongresszuson ugyancsak szerfölött tárgyalt gond volt a vállalatok és a termelőszövetkezetek kapcsolata, az egyenrangúság hajszálrepedései.

— Furcsa az efféle visszásság — tűnődik Lőrincz Miklós is. — Egyazon tárcához tartoznak a tsz-ek, és a különféle trösztök is, mégis, ha tőr lünk júliusban elviszik a vetőmagot, októberben adják meg az árát. S fordítva? A MÉM vállalatai azonnal fedezetigazolást kérnek, tehát vagy rögvest fizetek, vagy nem kapom meg a kívánt terméket.

... Most már valamely vállalatnál kéne tudakozódnom arról, vajon miként vélekednek e kongresszusi méretűvé nőtt, de Pátyon, s egyebütt tetten érhető dilemmáról.

Keresztényi Nándor

A CSEPELI KERÉKPÁR- ÉS VARRÓGÉPGYÁR

felvételre

keres

speciális varró- és vasalógépgyártáshoz jó képességű marós, esztergályos, lakatos szakmunkásokat, valamint

férfi segédmunkásokat. Jelentkezés:

a Csepel Vas- és

Fémműveknél

II. sz. felvételi kapu

Postacím:

Cs. Kerékpár- és Varrógépgyár Munkaerőgazdálkodás.

Réti et.

Csepel 1. Pf. 62.

OT KÖZSÉGÉT

A túrái Galgamenti Tsz sütőüzeme 5 községet (Bag, Hé- vizgyörk, Galgahéviz, Vácszentlászló és Túra) lát el jó minőségű kenyérrel.

vezetője, irányítója; elöljáró. A nemzetség, a (vad) törzs főnöke, a (rabló) csapat főnöke; az első osztály főnöke; a rendház főnöke ... Vmely hivatali szervezet, intézmény, igazgatási egység feje, irányítója. Hivatali, személyzeti, tartományi, vezérkari főnök; a kiadóhivatal, a fűtőház főnöke, b) Szolgálatban, hivatalban vezető, feljebbvaló, elöljáró. Emberséges, igazságos, szigorú főnök; (tréfásan) a nagy főnök; vmely hivatal v. közösség vezetője; a mi főnökünk szobája. Milyen az új főnök? Meg nem tudta állni, hogy ne mosolyogjon, pedig egy főnök mindig többre becsüli az alázatos, érzéketlen arcot. (Tolnai L.) c) Üzemben, műhelyben, üzletben tulajdonos, gazda. A főnök fogadta a vevőket. Előleget kért a főnöktől ...”

Azt hiszem, a meghatározások közül ennek a szónak mai divatjában két jellemvonás dominál: a törzsfőnököket s más rendfőnököket jelző, abszolút hatalom igénye és lehetősége, vagyis ez a rég idejétmúlt, ellenszenves-utálatos, ócska középkoriság és még nagyobb mértékben az ennél sokkal újabb fo- gantatású, a pesti népköltészetnek, a pesti humornak egyáltalán nem szelíden tréfálkozó, sokkal inkább élcelődő, teli szájjal röhögő és szarkasztikus, cinikus minősítése. A középkor főnökeit, kényurait szinte kivétel nélkül, fenntartás nélkül és valóban tisztelte-uralita a törzs minden tagja, parancsait ellenvetés nélkül fogadta és teljesítette, mert tudta, tapasztalhatta, hogy a törzs főnöke maga az isten: élet és halál ura. A főnököket a középkorban övező tisz- teletből-tekintélyből szemernyi sem maradt mai szóhasználatunkban.

Kétlem, hogy kis hazánk elszaporodott Főnökei közül csak egyetlenegyet is őszintén tisztelnének munkatársai!

Ha igen — mert szerencsére ilyenek is vannak szép számmal —, őket másként nevezik munkatársai szemtől szembe és háta mögött is. Igazából csipkelődés, gúnyolódás, megvetés, élcelődés ma a Főnök, Nagyfőnök, Vezér szavunk igazi tartalma, sok kis közösségben kiegészül a félelem-megfélemlítettség, a kiszolgáltatottság-rettegés félreismerhetetlen jegyeivel.

NEM SZERETEM a főnök típusú embert, mert könnyen bizonyítható, ellenőrizhető, hogy aki ezt elfogadja, viseli, s nem utasítja vissza, az valójában embernek ellenszenves, s posztjának betöltésére alkalmatlan.

S még egy igen fontos ismérve a szocialista társadalom életének: nálunk a vezetőposztokat (elvben és általában) ma nem úgy szerzi meg valaki, mint régen a törzsi s más főnökséget, hogy testi erejével, kíméletlenségével, rettenthetetlenségével magához ragadja, hanem mert tudása, tehetsége és emberi erényei miatt alkalmasnak látszik valamely munkakör betöltésére, tehát megbízzák vagy választás útján kerül oda. Kisebb vagy nagyobb közösség bízza, választja meg, vagy állami életünk valamely illetékes intézménye, s mert az is választott, a dolgozó nép ügyeinek intézésével, érdekeinek képviseletével megbízott-választott testület; végső soron tehát nálunk minden vezetőposztot a néphatalom megbízásából tölthet be valaki. Az ilyen tisztség- viseléstől pedig teljesen idegen minden középkoriság, főnökösködés, vezérkedés. Az ilyen ember egy időre — s nem haláláig — megbízott vagy választott vezetője, irányítója egy közösségnek, semmiképpen sem uruk és parancsolójuk, és azok sem a régi értelemben aláren- deltjei-alantasai neki, hanem munkatársai. Olyan egyenrangúnak tekintendő állampolgárok, akiknek együttesközös erőfeszítése, munkája nélkül a Főnök, Nagyfőnök, Vezér karrierje pünkösdi királyság lenne.

A társadalomtudományok, a szociológia, történelem, filozófia, pszichológia s a politika sürgető témája kellene hogy legyen főnök, nagyfőnök szavunk mai tartalmának, érzelmi töltésének elemzése. E jelentéktelennek látszó tenger- csepp vegyvizsgálata megmutathatná nekünk — s ma még idejében — a társadalom-tenger olyan, az utóbbi években fölbukkant, eluralkodott tendenciáit, amelyek megrontják kis és nagy közösségek mindennapi életét, sok ember közérzetét.

ADDIG IS. AMÍG SORRA KERÜLHET ilyen tudományos elemzés, és követik majd a szükséges társadalmi lépések, korrigáló intézkedések, próbáljunk szembeszállni ezzel a mi törekvéseinktől teljesen idegen, utálatos divattal. Ne nevezzünk ezután Főnöknek, Nagyfőnöknek senkit, de nevezzünk mindenkit — ha netán tisztességes családi vagy keresztnevén szólítani, emlegetni nem illik, nem lehet — megbízatása, tisztsége szerint: csoportvezetőnek, főosztályvezetőnek, főmérnöknek, igazgatónak, főszerkesztőnek, elnöknek, boltvezetőnek, könyvelőnek, miniszternek. És járjanak ebben jó példával elöl maguk a vezető beosztásúak: ne tűrjék meg magukon és maguk körül ezt a jelzőt, melynek semmi köze a szocialista társadalom normáihoz, amely maga a tömény középkoriság, hiúság, és a semmiféle tekintélyt el nem ismerő, de a valóságos tekintélyeken is teli szájjal kacagni tudó, korunkbeli kiábrándultság és cinizmus.

Gergely Mihály

*

«

l

»