Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-23 / 95. szám
6 1972. ÁPRILIS 23., VASÁRNAP mmctju "xMérlap Peöt mentit í ei Daran $° láóol? 18. RÁCKEVE (II.) Az OSlflOK lakosairól bronzkori urnatemetők, római faragott kövek és hun aranyleletek adnak hírt. Mikor honfoglaló eleink az Alföld rónaságát megszállották, Árpád vezér — mint t Anonymus krónikája elmondja — | „o Duna mellett vonula a nagy szigetig és táborba szállónak a sziget mellett. És i ■m Árpád vezér parton. Árpád vezér és nemesei bemenvén a szigetbe s azon hely termékenységét és bujaságát látván, a helyet kimondhatatlanul megszerették és elhatározták, hogy az fejedelmi sziget legyen s hogy ott minden nemes személynek tulajdon udvara és tanyája legyen. S Árpád vezér mindjárt mestereket hozatván, derék fejedelmi lakokat csináltató ... s lovászainak mesteréül rendele egy Sepel nevezetű értelmes kun embert, azért is Sepel lovászmesternek ott tartózkodása miatt nevezték azon szigetet Sepel nevéről mind a mai napig ... Ötödfélszáz esztendő telik bele, míg 1440-ből való oklevelekben említést tesznek arról, hogy a Szerém megyei Kévé mezőváros törökök által elüldözött rác lakóit I. Ulászló király Sepel, vagyis Csepel szigetén, a Szent Ábrahám pátriárka tiszteletére emelt templom közelében, egy elpusztult falu helyére telepíti, s e helyet tizenöt évvel későbbi kiváltságlevelekben már Kis-Kevi néven jegyzik be. Mátyás király új privilégiumot ad Rác- Kevi mezővárosnak, kereskedőházak, templomok épülnek, a művészi munkát végző kézművesek bejutnak a tanácsba, a rác kalmárok gazdagodása fellendíti a dunamenti városka életét. A XVI. század derekán Ráckeve lakosainak túlnyomó része magyar, így válik a szerb kultúra mellett a reformáció egyik fontos központjává. A ráckevei születésű Skaricza Máté jeles prédikátor és énekszerző Kevi Várassáról való szép História című, magyar nyelven 1581-ben költött versezetében részletesen leírja a város történetét, épületeit, utcáit, tereit, amiből kitűnik, hogy Ráckeve a török időkben sem vesztette el kulturális-gazdasági jelentőségét. A XVII. század végének törökellenes harcait alaposan megsínyli Ráckeve, s csak 1698-ban, új földesúr, a kasszobra a ráckevei Duna- MTI fotó télyépítő Savójai Eugén beiktatásával kezd megújulni a tűzvésszel, fosztogatással gyöt- rött város. Rövid másodvirágzás után, a gazdasági struktúra változásai folytán, ismét rangját-súlyát veszti, s XIX —XX. századbéli szegényes tengődése után most tervezi- építi harmadvirágzásának jól megalapozott, hosszú korszakát. A Dona-parti ligetben Árpád vezér szobra tekint a múltból a jövőbe. A jövőbe tekintettünk mi is, amikor előző ráckevei írásunkban a Savójai-kastélynak, hazánk első világi barokk műemléképületének sorsát latolgattuk. Ám a műemlékvédő, helyreállító, újjáépítő szaktudós racionális véleménye mellett helye lehet múltat-jö- vendőt egyszerre idéző álmodozásnak is. Az álmok nem mindig irreálisak. A Mindenes Gyűjtemény 1789. évi folyamában megjelent egy közlemény, amely szerint Savójai Eugén herceg Charles de Second at Montes- quieu-t a francia felvilágosodás nagy író-filozófusát, a Perzsa levelek és a Törvények szelleme szerzőjét a XVIII. század negyvenes éveiben meginvitálta ráckevei kastélyába és megismertette a hazai előkelő társasággal. Ügy tudjuk, hogy Montesquieu valóban járt hazánkban, s az is valószínű, hogy Savójai Eugén, miután megcsömörlött a hadvezérségtől, s visszavonult a közélettől, 1741—1746. között nem tartózkodott német nyelvterületen, vagy legalábbis életrajzaiban ezekről az évekről minden erre mutató adat hiányzik. Köny- nyen meglehet, hogy Eugén herceg öt esztendőt Ráckevén töltött, s idejét a tudományoknak és művészeteknek szentelte. Egy 1914-es újságki vágás pedig, amelynek sem eredeti lelőhelyét, sem íróját nem sikerült eddig megállapítani, nem kevesebbet állít, mint, hogy Ráckeve azidőben valóságos kis kultúrközpont volt, a kastély gyakori vendégei közé kiváló tudósok, festők, s más művészek tartoztak és a gyertyafényes, ragyogó díszteremben olyan hírességek léptek fel, mint a nagyszerű milánói énekes: Malabarba ... Korántsem merném állítani, hogy ezek az adatok pontosak és hitelesek. De feltétlenül alkalmasak arra, hogy a ráckevei bennszülötteknek, a jövő rajongóinak fantáziáját megindítsák. Nagyon helyénvaló és nagyon bölcs dolog, hogy a csendes Duna-ágat még tökéletesebb horgászparadicsommá építik ki. Jó tudni, hogy a századokverte kastélyból pompás szálloda lesz, a magányos fák köré díszes parkot telepítenek, de az álmot látók számítgatnak, okoskodnak is. Nem kellene-é a horgászparadicsomnak, a kastélyszállónak, díszparknak, a vendéglátóipari létesítményeknek és múzeális látványosságoknak sajátos karakterét kiemelni? Az ízt, a színt, a jelleget, amit a megújuló Ráckeve szinte önként kínál, csak élni kell vele. Ilyen gondolatok villannak fel: horgászverseny, vizi- karnevál, muzsikával, dallal, békességben és vidámságban idézve vissza Arany János tragikus népdalának régi dá- ridóját, s visszafordítva a szólást ilyenformán: „Engem Kevi-Rác — jövőre is újra látsz!” A turistaszálló látogatóin túl messzi és közeli környékről vonzaná a közönséget, ha a kastély kupolatermét úgv képeznék ki, ITogy abban koncerteket, esetleg barokk kisoperákat is előadhassanak, s ha ehhez sajátos ráckevei programot találnának, mást mint Martonvásáron, mást mint Fertődön, mást mint Szentendrén, de legalább any- nyira helybe illőt és sikereset. Olyan elképzelésről is hallottam, hogy a Savójai Eugén- lovasszobor Budavára elé való visszahelyezésének fel-fellob- banó vitáját Ráckevén oldhatnák meg legjobban; állítsák fel Eugén herceg szobrát valamikori kastélyának parkjában ... Vannak, akik nyaranta időleges művésztelep megszervezését javasolják és még tömérdek ötlet kavarog, s mind a készülő létesítmények vonzóerejének növelését, múltban gyökerező új hagyományok sarjasztását célozza. A döntés évtizedekre szól. Oda kell figyelni azokra, akik Ráckeve jövőjéről szépeket álmodnak. Békés István SZTÁROK KÖZÖTT IS SZTÁR: A TOMI SZTÁR! límdktlv * V «s.í'ti hutixj.i </f»iV'b/<»li»s »m><.<>j;+>»• r ■ i híi ■ i: : : Megoldják a kereskedelmi dolgozók étkeztetését Miniszteri felhívás a vállalatokhoz A nők gazdasági és szociális helyzetének javításáról szóló kormányhatározat kereskedelmi végrehajtásához a napokban felhívást adott ki vállalatainak a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátó főosztálya. A minisztérium irányelvei előírják a kereskedelmi vállalatok gazdasági és szakszervezeti vezetőinek, hogy oldják meg a szétszórt bolthálózatban dolgozók napi étkezését, a vendéglátóiparban dolgozók számára pedig tegyék lehetővé, hogy ételt hazavihessenek. A vendéglátó vállalatok gondoskodjanak a kereskedelmi dolgozók olcsó, üzemi étkeztetésének megfelelő ár- színvonalú ellátásáról. A minisztérium helyesnek tartja, ha a vendéglátó vállalatok szocialista szerződésben vállalnak kötelezettséget a kereskedelmi dolgozók ellátására. Miután a vendéglátóiparban is sok a dolgozó nő, jogos a kívánságuk, hogy a melegkonyhás éttermekből, vendéglőkből, megfelelő térítés ellenében, hazavihessék az ebédet vagy a vacsorát. A minisztérium támogatja a nődolgozók ilyen irányú kérését. Facsemeték - perlitágyban Egy négyzetméteren csaknem kétezer magonc A Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban nagyüzemi szinten valósítják meg dr. Dobos Tibor, az Erdészeti és Faipari Egyetem tanárának módszerét, a perlitágyas facsemete-nevelést. A módszer szerint másfél méter széles, 60 centiméter mély és a szükségleteknek megfelelő hosszúságú hidegágyakat képeztek ki. Az ágyakat — egyéb anyagokon kívül — 25 centiméter vastagon per- littel töltötték ki. A perlitréte- get, amelyben magról szaporítják a csemetéket, megfelelő mennyiségű tápsóval látják el. A perlitágyak minden négyzetmétere 1800 apró csemete nevelésére nyújt alkalmat. A gazdaság évente ezer hektár erdőtelepítést tervez. s ezzel a módszerrel olcsón és gyorsabban tudja előteremteni a szükséges szaporító anyagot. ügyes fiatal kereskedők Mint az előző években, ax idén is megrendezték a szakmunkástanulók között az immár hagyományossá vált országos versenyeket. A szakma kiváló tanulója címért folyó versenyben a kereskedelem és a vendéglátás ifjú dolgozói is részt vettek. A szakmai versenyben az általános tudnivalók mellett most is fontos követelmény volt a vásárlók udvarias kiszolgálása, az eladó segítőkészsége. Az idén az országos döntőq 233 tanuló vett részt, közülük nyolcán a megyéből. A Pest megyei fiatalok jól szerepeltek. A háztartási felszerelések szakversenyben IIL díjat nyert György Katalin, a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat leányfalui boltjának tanulója. A Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat két tanulója, Ács Ibolya és Uzelmann Mária kiváló szereplésükért, elért pontszámúk alapján, előbb tehetnek szakmai vizsgát, mint évfolyamtársaik. Zöldségből kétszeresét Miniden eddiginél több zöldség átvételiére készült fel az idén a Hajdú-Bihar megyei termelőszövetkezeti közös vállalat, az átszervezett MÉK. A megye közös és háztáji gazdaságaiból mintegy hatezer vagon árut vásárolnak fel, több mint a kétszeresét a két esztendővel ezelőttinek. Az értékesítési programban a lakosság jobb ellátása szerepel első helyen. A városi üzletek bővítése mellett a Hajdúság tíz kis községében nyit új elárusítóhelyet az idén a szövetkezeti közös vállalat Az ÁFÉSZ-ek és tsz-ek üzleteit is ellátják naponta friss áruval, hogy a községben is nagyobb legyen a választék. Menekülés a börtönbe? D. László segédmunkás huszonnyolc éves, a váci rendőrkapitányság betörésért letartóztatta. A fogdában lassan telnek órái, D. László azt mondja, nehéz kivárni, amíg átkerül a börtönbe. Hat hónap — Apám szakember volt a verésben, mielőtt megütött, jó sokáig áztatta vízben a kenderkötelet. Pályamunkás volt, anyám öt gyereket szült neki, három fiút, két lányt. Én öt elemit végeztem az iskolában, amikor apám végre meghalt, elmentem segédmunkásnak. Anyámhoz férfiak jártak, minden éjszaka zörgetett valaki az ablakon, ilyenkor már tudtam, mehetek ki a konyhába. Megvolt a véleményem anyámról, egyszer ki is pakoltam neki. Lehet, hogy ekkor kezdett úgy istenigazából utálni, tény, hogy a kölykei között én voltam a szemében a legutolsó. Tizenhét éves koromban egy másik faluba költöztünk, anyám vett egy telket házzal, én egy üzembe jártam melózni. Jövök egyszer haza, nyitnám az ajtót, zárva van. Kapom a szekercét, leverem a zárat, hát anyám ott van bent egy öregemberrel. Még nekik állt feljebb, én meg mondtam, ha még egyszer kizárnak, megfaragom őket a szekereivel. Feljelentettek életveszélyes fenyegetésért, a tárgyaláson azt vallották, hogy majdnem megöltem őket, elítéltek hat hónapra. Állampusztán, a sitten csuda nagy fegyelem volt, de megtanultam alkalmazkodni, az őrök mindig csak dicsértek. Bent megszoktam a melót, amikor szabadultam, felvettek a dunakeszi járműjavítóhoz. Nem kérdezték, honnan jöttem, a haverokkal eljártunk kártyázni, beiratkoztam a dalárdába. Egész jól éreztem volna magam, csak pénzem nem volt soha, fizetés- kor anyám menetrendszerű- en kizsebelt. Kértem egy öltönyt, vett helyette százhúsz forintért egy pufajkát, menjek abban táncolni. Két zsíros kenyeret adott egész napra, a műhelyben szégyelltem | a melósok előtt kajálni, ők szalonnát, kolbászt is ettek. Három év — Kellett a pénz, Gödön feltörtem víkendházakat, elkaptak, és elítéltek egy évre. A börtönben volt egy pár rossz éjszakám, hogy már megint itt vagyok, de a zárkában a többi zsivány azt mondta, ne csüggedj öcsi, ezt is meg lehet szokni. írtam anyámnak, jöjjön beszélőre, küldjön csomagot, de se 6, se a csomag nem jött. Az egy év után visszamentem a járműjavítóba, egy másik műhelybe kerültem, amolyan hozd ide, vidd oda segédmelósnak. Néhányan elkezdtek frocliz- ni a sitt miatt, ha rossz helyre tettem egy kannát, már szövegeltek: ezt tanították a smasszerok? Kiléptem, rajtam ne szórakozzék senki. A pesti hajógyárban ugyanezt eljátszották velem, fogtam a munkakönyvem, leléptem. Feltörtem víkendházakat, hogy legyen egy kis aprópénzem, persze megint elkaptak, rámsóztak három évet. A börtönben ritka jó társaság jött össze. Jól kijöttünk egymással, mert a zárkában egyetlen segédmunkás sem volt közöttünk, csak szakmunkás, és ott egy trágár szót nem lehetett hallaná. Na, elmúlt ez is, hatvannyolcban szabadultam, beálltam Vácott a mélyépítőkhöz. Már előtte is megittam a magamét, de ezután annyit, amennyi csak belémfért. Ivott az egész brigád, én is, így egyből befogadtak. Amíg a dózer dolgozott, a főnökkel meg a többiekkel átruccantunk a kocsmába, néha alig találtunk vissza. Az egész fizetésem elment piára. Akkor lopni kezdtem a haveroktól, rájöttek, lebuktam. Az egész brigád eljött a tárgyalásra, azt szövegelték, hogy egy börtöntölteléktől nem is vártak mást, különben is elittam az eszemet. Lecsuktak tíz hónapra. Letartóztatásban — Amikor kijöttem, felvettek a dunakeszi házgyárba. A brigádban csak egy nő tudta, hogy honnan eresztettek, tette is állandóan a megjegyzéseket. A főnök rendes volt, eligazította a nőt, egy ideig nyugton hagytak. Kezdtem kikupálódni, már nyakkendőm is volt, no és órám, életemben először. Feltűrtem a zakó ujját, hadd lássa mindenki. Egyszer jövök ki a gyárból, a portán elémugrik a rendész, belemarkol a karomba. Mi ez? — kérdezi, nézegeti az órát, és csak szorongat tovább. Na, mondom, a gyárban biztos eltűnt egy óra, most aztán mindenki engem macerái. Bementem a rendőrségre, elintézték, hogy békén hagyjanak, de akkor már újra elment a kedvem az egésztőL Kiléptem, csavarogtam erre- arra. Amikor hazamentem a falumba, anyám csak az udvarig engedett, a kutya mellett aludtam. Nem volt kihez fordulni, a tanácsra hiába is mentem volna, az utógondozó nem segített eddig sem. A csavargásokért háromszor elzárásra ítéltek húsz-harminc napra. Már közben gondoltam, visszajövök a sittre, nincs nekem keresnivalóm odakint. A kemény melót elviselem valahogy, a lényeg az, hogy a börtönben főtt ételt adnak, tisztaság van, és körülöttem csak idegeneket látok. Dunakeszin betörtem egy üzletbe, megvártam, amíg letartóztatnak... D. László átlagos bűnöző, bűntettei nem kis súlyúak, nem is kiemelkedően veszélyesek. D. László azok közé tartozik, akik büntetésük letöltése után ugyanabba a környezetbe kerülnek vissza, amely bűnözővé alakította őket. Életmódjuk, bűntetteiket igazoló nézeteik sem a családban, sem barátaik között, sem munkahelyeiken nem változnak. Személyiségük kóros alakulását sokszor tehetetlenül vagy közönyösen szemléli a szabad emberek társadalma, ezért csak átme-1 netileg tartózkodnak kozöb tünk. A D. Lászlóéhoz ha-1 sonló sorsú emberek sokan vannak, Magyarországon az elítéltek több mint ötven százaléka visszaeső. Szitnyai Jenő 4 < ♦ * i
