Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-22 / 94. szám
1972. ÁPRILIS 22., SZOMBAT ^'^Mirktp Nehéz útkeresés Nincs még egy olyan ipar- terület, ahol olyan gyorsan cserélődnének a termékek, mint a híradás- és vákuumtechnikai iparban. Évente a teljes termelés 13—15 százaléka új termék, s a hároméves vagy annál fiatalabb árucikkek aránya ötven százalék fölött van. (A hasonlíthatóság kedvéért: ugyanez a villamosipari készülékek és gépek gyártásában 26—28, a gépek és gépi berendezések gyártásában 36—38 százalék.) Érthető és kényszerű gyorsaság ez. A világszerte megfigyelhető dinamizmus nem kíméli a magyar híradástechnikai ipart sem; vagy győzi az iramot, vagy menthetetlenül lemarad. Az új vajúdás közepette születik, a vajúdás fájdalommal jár. A vajúdás, a fájdalom nem ismeretlen tehát a Híradástechnikai Anyagok Gyára közössége számára sem. Többet, másként A hatvanas években minden esztendőben előre lépett a váci gyár, bővítette termelését, növelte exportját — érzékeltetésül: a tőkésexport egy-egy évben egymillió dollárral emelkedett —, s ez sokakban azt a hiedelmet keltette, hogy minden a legnagyobb rendben van. A túlzott biztonságérzet s a belőle származó kényelmesség nagy veszélyeket rejt magában, s ennek kezdeti jeliéi a hatvanas évek végén tapasztalhatóak is voltak a gyárban. Igaz, a termelési érték látványosan növekedett, hiszen míg 1965-ben 330 millió forint értékű produktumot nyújtottak 1450 fővel, addig 1970-ben már 530 millió forintot tett ki a termelési érték, holott a létszám csupán hetven fővel emelkedett. Az ösz- szefoglaló számadat azonban elrejti a buktatókat — több termék esetében a kereslet erőteljes csökkenését, más termékcsoportnál a gyors műszaki elavulást —, s ezért lényeges, hogy 'a gyár legfőbb gazdasági vezetői, illetve pártvégrehajtóbizottsága időben fölismerte a legfontosabbat: a többet másként kell előteremteni. Másként, de — hogyan? Sokféle nézet, álláspont csapott össze, voltak, akik óvakodtak a bátor útkereséstől, mások azt vitatták, vajon a kohászati vagy híradástechnikai cikkek termelését érdemes-e szorgalmazni, s akadtak, akik megelégedtek volna az extenzív bővítéssel; új épületek emelésével, gépek beállításával, munkaerő keresésével. Napjaink gazdasági folyamatai kétségtelenül bonyolultabbak, mint a tíz esztendővel korábbiak. Bonyolultabbak tehát a döntési folyamatok is. Azelőtt elég lett volna elrendelni bizonyos változásokat a gyárban, ma — és helyesen — a gazdasági és pártvezetés azt látta célravezetőnek, ha a közösség egésze részt vesz a tervek készítésében, a fejlesztési irányok meghatározásában. Így történt, s bár a gondok nem tűntek el egy csapásra, a szkepticizmust a nyíltság eloszlatta. Az emberek választ kaptak ugyanis a legfontosabb kérdésre. Arra, hogy mit miért kell megtennie a gyárnak, s vele nekik. Egy úton járva? Változások, fejlesztések idején sokan vélekednek úgy, hogy „na, most erre koncentráljunk”, s kiragadnak egy valamit a folyamatból, amit ugyan megoldanak, de mit sem érnek vele, éppen az összefüggések elhanyagolása miatt. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában elkerülték ezt, föl- és elismerve, hogy mindenütt lépni kell, ha haladni akarnak, így került sor — a többi között — osztrák licenc megvásárlására, s annak segítségével fénycső-előtétek s higany- gőzlámpa-fojtók új típusának gyártására, saját fejlesztési munkájuk eredményeként az autó-gyújtótekercsek termelésének megkezdésére, a zseblámpaelem-hüvelyek készítésére, korszerű, hidegfolyató automata berendezéssel. Természetesen csupán példákat említettünk — mert ennél jóval kiterjedtebb és szélesebb körű volt a gyártás- és gyártmányfejlesztés —, de e néhány tény is érzékelteti, hogy napjainkban lehetetlenség csupán egy utat járni. A fejlesztés összetett folyamata megköveteli, hogy a vállalati stratégia ne „dupla vagy semmi” alapon jelölje meg a teendőket, hanem kiegyesúlyozott, kockázatot és biztonságot, egészségesen elegyítő haladást tagyen lehetővé. Vácott ezt az utat választották, s bár nehézségeik így sem kicsinyek — mert például világszerte és meglepetésszerűen csökkent a tv-ferritek, azaz az eltérítő gyűrűk, az U- és UI-magok iránti kereslet, s vele az ár —, ez teremtett lehetőséget arra, hogy a válságot elkerüljék. Nem túlzás ezt a kifejezést használná? Beismerjük vagy tagadjuk, a tény tény marad: az iparvállalatok egy része válságban van, mert termelése fönntartását az állami támogatások és visszatérítések széles körű — a kívánatosnál jóval szélesebb körű — rendszere biztosítja csupán. Ahogy erősödik a piaci ítélet, e válság úgy lesz nyilvánvalóbbá. A Híradástechnikai Anyagok Gyára termékeinek egy része fölött is meghúzta a lélekharangot az idő. A korábbi fénycsőfojtók, a töltetes forrasztóónok kifogásolható minősége, a nyomtatott áramköröknél eddig alkalmazott technológia — adalék a figyelmeztető jelek sorához. Ám azt, hogy ezekből nem kerekedett válság, a tudatos termékfejlesztés tette lehetővé. Mire megkondult a lélekharang, addigra megkezdődhetett a licenc alapján gyártott fojtok nagy sorozatú termelése, kidolgozták a háromeres for- fasztóónok minőségjavításának intézkedési tervét, elkészült a nyomtatott áramkör üzemrekonstrukciós programja... Ember és technika Mindez nem ment és ma sem megy könnyen. A döntések, elhatározások lánca itt-ott még gyenge — különösen a középszintű gazdasági vezetők némelyikénél —, föl-fölbukkan az a nézet, amely az emberrel szemben a technikának ad elsőbbséget. A vita persze régen eldőlt, de érvényt szerezni a gyakorlatban annak, hogy mindig az ember van élőbb, nehéz. A változások ugyanis nemcsak a különböző vezetőkben, de a dolgozókban is — sűrűn ösztönös — ellenállást keltenek. A megszokott fölváltása az ismeretlennel többletteher, s zokszó nélkül ezt csak akkor vállalják, ha tudják az értelmét. Ennek igazát nemcsak az év elején tartott pártaktíva — s az azt követő üzemi, műhelyi gyűlések — bizonyította, hanem például az is, hogy napjainkban több megértésre talál a termelés megkívánta átcsoportosítás, mint korábban. Ma már akadnak önként jelentkezők, azelőtt nem volt ritka eset, hogy inkább kiléptek az emberek ... Nehéz útkeresés tehát a termékváltás. Ügy kell végrehajtani, hogy a gazdaságosságon ne essék csorba, de ne essék sérelem a termelő ember érdekein sem. Csakis e kettősség mindenkori szem előtt tartása teremthet alapot hosszú távon fejlődésre, s igazolja ennek igazát az idei esztendő is. Az év elején ugyanis a rendelés-visszamaradások, a külkereskedelmi vállalatok nehézkességei miatt telj esi the tétlennek látszott az 590 millió forint értékű termelés. A rugalmasabbá vált belső szervezet, az átcsoportosítható technikai kapacitások, s nem utolsósorban a közösség ereje ma már nemcsak reményt kínálnak, hanem annál többet, megoldást. A nehéz útkeresés közben hozott áldozatok első kamataiként. Mészáros Ottó Lenin-plaketteket adományoztak a kiváló propagandistáknak Ünnepség az MSZMP Pest megyei Bizottságán Vlagyimir lljics Lenin születésének 102. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést rendezett tegnap délután a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága. Az ünnepségen megjelent Ba- rinkai Oszkárné, a Pest megyei Pártbizottság titkára. Göndics Zoltánnak, a művelődési-propaganda osztály vezetőjének megnyitó szavai után Keres Emil Kossuth-dí- jas, kiváló művész tolmácsolta V. Majakovszkij: Beszélgetés Lenin elvtárssal, és L. Martinov: Euráziai Ballada című versét. Lenin elméleti munkásságát, forradalmi tanításainak hatását Radios Ferenc, a marxizmus—leniniz- mus esti egyetemének igazgatója méltatta ünnepi beszédében. — Születésének évfordulóján Lenint idézzük, hogy az ő szellemében szólhassunk az előttünk álló ideológiai és propagandafeladatokról — mondotta bevezetőben, majd hangsúlyozta: — Lenin elméleti öröksége ma is a korszerű politikai oktatás legfőbb forrása. Művei nemcsak ahhoz adnak számunkra útmutatást, mit tanuljunk és tanítsunk, hanem ahhoz is; hogyan? Hadd idézzem a Komszomol III. kongresszusán elhangzott szavait: „Önök előtt az építés feladata áll, s ezt a feladatot csak úgy oldhatják meg, ha elsajátítanak minden korszerű isA LENINI STÍLUS A XX. SZÁZAD EMBERE, éljen bárhol is a földkerekségen, ha meghallja Lenin nevét, anélkül hogy látná a képét, emlékezetében határozottan és világosan megjelenik zömök alakja, kopaszodó szókratészi koponyája, apró, élénk villogású szemei, a tömzsi orr, a tömött bajusz és a reá annyira jellemző kis szakáll. Hatalmas életművét jó- szerint minden nyelvre lefordították, s napjainkban ő vezeti a legolvasottabbak ranglistáját a világon. Lenint nemcsak a maga idején és saját hazájában tisztelték és szerették, hanem bízvást állíthatjuk, hogy az iránta tanúsított tisztelet és csodálat ma nagyobb, mint valaha. Nem véletlen ez, hiszen korszakunk sorsdöntő kérdéseit a lenini gondolat, a lenini tanítások ismerete nélkül nem lehet megérteni, nem lehet megközelíteni. A lenini módszer mindmáig a legnagyszerűbb példa. Lenin, a kitűnő tudós, a forradalmár népvezér és államférfi egyik rendkívül fontos jellemzője, hogy nagyszerűen tudott bánni az idővel, akinek nemcsak a nagy- horderejű problémákra, hanem az apró, hétköznapinak tűnő kis kérdésekre is volt mindig ideje. Mennyire rokonszenves, és szeretetre méltó az a tulajdonsága, ahogy a legegyszerűbb emberek ügyesbajos dolgaival, sérelmeivel foglalkozott. Ezáltal mint cseppben a tengert látta és tudta lemérni a szovjetországon belüli viszonyokat és a szovjethatalom rendeletéinek hatását. AZ IGAZÁN NAGY FORMÁTUM!) EMBEREK SAJÁTJA, hogy a törvényt, a rendet és a fegyelmet egészen a látszólag leg jelentéktelenebb dolgokig önmagára nézve is ugyanúgy kötelezőnek tartotta, mint bárki másra. Egyenesen sértésnek vette, ha valaki, vagy valakik megpróbáltak vele akár a legegyszerűbb, leghétköznapibb kérdésekben is kivételt tenni. Soha nem törődött bele a hibákba és rendelkezett azzal a tulajdonsággal, hogy ne csak a hiányosságokat lássa, ugyanakkor mindig megszívlelte a hibákat bíráló észrevételeket, hangozzék is el bárkitől. Gyűlölte az önteltséget, tűzzel-vassal üldözte az önkényeskedést, a hatalommal való visszaélést, amelyek a legnagyobb kárt okozzák a forradalomnak. Szinte hihetetlenül sokat dolgozott. Sokirányú tevékenysége nemcsak kortársait ejtette bámulatba. Mindez azzal magyarázható, hogy munkájára a rendszeresség volt a jellemző. Megvetette a pontatlanságot. Idejével úgy tudott gazdálkodni, hogy a nagy jelentőségű kérdések mellett a sokszor talán jelentéktelennek tűnő részfeladatokra is maradjon elegendő ideje. NEM A HANGULATOK embere volt, noha a szenvedélyesség épp úgy jellemezte, mint a józan mérlegelés és logika. Szerette a tréfát, s vidáman tudott nevetni. Csak az igazán nagy emberekre jellemző, amilyen egyszerű ő volt, majdhogynem puritán, aki szívből megvet minden külsőséget. Mennyire rokonszenves, ahogy tengernyi feladata mellett törődik családjával, s az a nagyfokú figyelmesség, ahogy a munkatársaival foglalkozik. Lenin nemcsak sokat dolgozott, de pihenni is tudott. Kedvelte a vizet, a jó levegőt és a mozgást, szerette az ismeretlen tájakat, vidáman tudott játszani. Tisztában volt azzal, hogy az egyszerű pihenés életszükséglet. Ilyen nagyszerű tulajdonságokkal csak az rendelkezhet, aki szereti az embereket, aki együtt tud érezni azok örömeivel és bánataival. MA LENNE 102 ÉVES. Születésétől ugyan már két emberöltő választ el bennünket, de a lenini stílus még ma is a legmodernebb, a legkövetésre- méltóbb. (b) mereteket, ha képesek lesznek a kommunizmust készen kapott, betanult formulákból, tanácsokból, receptekből, előírásokból, programokból olyan eleven erővé változtatni, amely egységbe foglalja az önök közvetlen munkáját, ha képesek lesznek a kommunizmust gyakorlati munkájuk vezérfonalává tenni”. A. R. Williams amerikai haditudósító: Leninről és az októberi forradalomról című könyvéből Tatay Éva adott elő részleteket, majd Barin- kai Oszkárné, a pártbizottság titkára 73 Pest megyei propagandistának jó munkája elismeréséül átadta a Lenin- emlékplakettet. A mi eszményünk M egfigyelhető, szinte az élet minden területén, hogy munkájukra, magatartásukra pedáns emberek környezetében kevesebb és kisebb a társadalmilag, erkölcsileg elítélendő eseteknek a száma és a köre. S ez nem beosztás, munkakör függvénye csupán; általános érvényű emberi vonásról van szó. Vannak emberek, millió- számra, akiknél fontos önmérce, hogy munkájukat, feladatukat a legjobban, s a legpontosabban elvégezzék. Ez abból az életfelfogásból ered, amit a szocializmus áraszt magából: rendesen dolgozzak, éljek, legyek becsületes ember! Ha megnézzük a társadalom bármely rétegét, mindenütt ez az alapállás a domináló. De vannak másfajta emberek is, tíz- és tízezrével, akiknél ez az egészséges alaptulajdonság elhalványul, s helyét inkább a könnyedség, a felelősségtől való elzárkózás, s a „kevés munka — sok pénz” szemlélete és gyakorlata foglalta el. Beláthatatlan politikai és erkölcsi zavar forrása ez a kettősség, amely persze, nem istencsapásként szakadt ránk, hanem társadalmunk átmenetiségéből, múltunk szellemi, lelki és erkölcsi szatyrából táplálkozik. Miben áll ennek a helyzetnek a veszélyessége? Abban, hogy a becsületes alapállású, a tisztességesen elvégzett munka után élő emberek fejében szöget üt: érdemes-e így élni és dolgozni? Jobb lenne tán sef- telni, ügyeskedni, munkahelyeket és szakmát cserélni, lakást adni, venni; mindent csinálni, csak ne a munkapad mellett állni! D e a még nagyobb veszély abban van, hogy ifjúságunk előtt e kettős alapállásból „lehet” választani és nem biztos, hogy a munkájára kényes, becsületére, önérzetére vigyázó, az élettől csak munka árán szerzett javaknak örülő típust választja. Hiszen ez nem is olyan látványos életmód, mint azé, aki azt nézi; honnan és hogyan lehet még kiügyeskedni valamit? Lehetőség szerint — minél kevesebb munkával. Vannak, persze, igen finom megnyilatkozásai a felelőtlen, könnyű életnek; nem csinálják meg jól a televíziót, az autót, a szifont, a jégszekrényt, ha nem adok borravalót, legalább annyit, mint ameny- nyi a javítási díj. Felébaráti hálám jeléül adok borítékot az orvosnak, mert anyámat meggyógyította (nem minden orvos fogadja el). Kis és nagy összeköttetéseket keresek, mert másképpen nem jutok szövetkezeti lakáshoz, vagy eay telekhez, napközihez, bölcsődéhez stb. Anélkül, hogy idealizálnék a szocializmus eszméjét, erkölcsiségét, s benne a teremtő, alkotó vagy téblá- boló embert, minden ellenkező megjegyzéssel szemben állítjuk: ezek nem a szocialista embereszmény megnyilatkozásai! Ha valljuk, hogy nem a „kaparj kurta” szemléletűeké az itteni világ (s nem azoké!), akkor nem a kispolgári élet- és magatartásforma a követendő, üdvözítő életideál. Amit mi 1945. után elkezdtünk — hibákkal, botlásokkal —, az minden mozzanatában: a szellemi és gyakorlati szférában egyaránt becsületes és tisztességes. Az ma is. V oltaképpen ez a negyedszázad teremtette meg: a munkájából és munkájáért élő milliók eszmei és politikai tartását; ez az ereje és alapja szocialista létezésünknek. S csak ez az egyetlen helyes, követendő életeszmény. De ezt szavakban és tettekben hirdetni egyaránt, csak úgy lehet eredményesen, ha egyidejűleg (mindenütt, ahol jelentkezik) rámutatunk konkrét módon a kispolgári életformára és magatartásra. Nemcsak enyhe fejcsóvá- lással, hanem tesztességünk erejével, céljaink igazságá- vál, s szocialista törvényeink, rendeleteink eszközeivel lépjünk fel az élősdi ingyen élés jelenségeivel szemben. Kik tegyék ezt? A szocialista szemléletű és életvitelt folytató milliók tábora! A kommunisták, a szak- szervezetek vezetői, tisztségviselői, a népfrontaktivisták. Az a hatalmas politikai erő, amely reprezentálja és meg is határozza mai és holnapi életünket. Nem elég az elvek hangoztatása, mindenhol kerüljön szóba a rossz, a számunkra ártó eset és magatartás. Mert azzal nem megyünk sokra, hogy ki-ki a barátjának, vagy a szomszédjának siránkozik, s közben a környezetében nem emel kifogást. Nekünk kell lenni annyi erőnknek, erkölcsi és politikai bátorságunknak, hogy az antj- szocialista hatásokat, tényezőket leküzdjük. Ezeknek körét és káros voltát szűkítsük. De ezt nem lehet csak fentről várni és nem is lehet mindig másoktól kívánni. A mi életeszményünk szép, tartalmas, humánus. Epa meghatározója, formálója az egyes embernek, s a társadalomnak. Szocialista gazdaságunk, államunk ezt az eszményt és erőt sugározza. S ezt árnyékolhatja be ügyeskedők, lébolók, a társadalomtól mindig csak elvenni akarók hamis élet- szemlélete és magatartása. Ezért mi vagyunk felelősek, mai felnőttek: leküzdésükért mi tehetünk, mert mi vagyunk ott az élet minden területén. S. L. 4 ( Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus—-Ienínízmus!
