Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-22 / 94. szám

r**i UECfKI <á/Círtap 1972. ÁPRILIS 22., SZOMBAT Pest megyeiek a Rádió műsoraiban ELŐADÁSSOROZAT A DÓZSA-ÉVFORDULÓ ALKALMÁBÓL 170 ÓRA KÖZVETÍTÉS AZ OLIMPIÁRÓL Tegnap délután a Magyar Kádió székházában dr. Kiss Kálmán, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese tá­jékoztatta a sajtó képviselőit az URH-program bővülésé­ről, a rádió nyári terveiről, és a Petőfi-évforduló megün­neplésével kapcsolatos műsor- változásokról. Az URH-adás bővüléséről szólva elmondotta, hogy a műsoridő összesen 12 órával növekszik, ez elsősorban a zenei progra­mot érinti. A dramaturgia havonta egy, kedd este sző­kébb hallgatóság érdeklődé­sére számot tartó hangjátéko­kat mutat be. Szombatonként a kora esti órákban nagyobb lélegzetű irodalmi műsort su­gároznak. Űj típusú politikai műsor az április 26-tól havonta egy­szer jelentkező, s az eltelt egy hónap eseményeiről szá­mot adó Rádiónapló. Május­ban indul meg a marxista személyiségelmélet néhány kérdésével kerekasztal-beszél- getésben foglalkozó sorozat. Június elejétől délelőttönként nyári zenés üdülőműsort su­gároznak. A sportrovat természete­sen felkészült a müncheni olimpia közvetítésére: a rádió minden esélyes ma­gyar versenyző színrelépé­sénél jelen lesz, s szinte valamennyi olimpiai döntőről egyenes közvetítést ad. Az olimpiai műsorok időtartama az előzetes számí­tások szerint 170—180 óra. Az irodalmi osztály a Dó- zsa-évforduló alkalmából új műsorként közvetíti Simon István előadássorozatát Dózsa alakja az irodalomban címmel. Augusztusban kerül sor va­sárnap délelőttönként a rádió­ban a vidéki színházak vetél­kedőjére. Az ifjúsági osztály nyomon kíséri a KISZ-fia- talok „Dózsa útján” ak­cióját és emléktúráját, s így eljut Ceglédre is. Vakációs műsortervükben su­gározzák Lipták Gábor Szentendrei gyerekek című mesejátékát. A nemzetközi könyvév alkalmából műsor­ra tűzik a leghíresebb ma­gyar történelmi regények rá­dióváltozatát. A rádió zenei főosztálya a nyár végén nép­zenei fesztivált rendez Salgó­tarjánban. Végül a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese be­számolt a rádió Petőfi-évfor- dulóval kapcsolatos vállalko­zásairól. A költő születésének 150. évfordulóját 16 hónapot felölelő nagyszabású sorozat­tal igyekeznek emlékezetessé tenni. Ez év szeptemberétől beszámolnak a Petőfi-emlék- bizottság által szervezett or­szágos ünnepségekről. A rá­dió képet ad Petőfi művei­nek elterjedéséről az öt világ­részben. A Versengés Petőfiért cí­mű műsorban részt vesz­nek a honismereti körök amatőr kutatói Pest me­gyéből is. Szórakoztató osztályuk a ko­lozsvári, a pozsonyi, az ung­vári és az újvidéki rádióval irodalomtörténeti vetélkedőt tervez Petőfiről. Az ifjúsági osztály a jövő évre a közép­iskolai diákszínpadoknak pá­lyázatot hirdet Szóljatok szép szavak — Petőfi Sándorról címmel. — Ugyanők a jövő tavasszal megrendezik a Pe­tőfi nevét viselő középiskolák tanulóinak vetélkedőjét, amelyben az aszódi gimnázium és szakközépiskola is érdekelt. P. A. Monor, Mezőgép Vállalat Akik munka mellett tanulnak A monori Mezőgép Vállalat dolgozóinak összlétszáma — az öt gyáregységet is beleértve — 1580 fő. Közülük 44-en vállal­ták a munka melletti tanulást. Hárman egyetemre járnak, ketten főiskolára, , kilencen marxista—leninista esti egye­Tár/at előtt Szigetszentmiklóson „Szívesen lakom itt” Beszélgetés Kocsis László festőművésszel Pest megyei festőnek vallja magát, ha hovatartozását kér­dezik. Szigetszentmiklóson él és dolgozik, több mint egy év­tizedig a község pedagógusa volt. Egykori tanítványai egész tárlatra való kollekcióval je­lentkeznek itt is, ott is a me­gyében, mesterük nevét és műveit pedig csak egy szűk baráti kör ismeri. Nonfigura­tív képeket fest Kocsis László, absztrakt festőnek vallja ma­gát. Ez az oka a szélesebb körű népszerűség hiányának, az udvariasan szűkszavú el­ismerő kritikáknak. Kevesen tudják róla, hogy budapesti útjai a Képzőművészeti Fő­iskolára vezetnek, a főiskola tanára. Szerény ember, sze­mérmes művész. A napokban lakóhelyén mutatkozik be képeivel. — Milyen külső és belső ha­tásokkal magyarázza, hogy az a Kocsis László, aki pályája első szakaszában a természet­elvű festészet híve volt, ma absztrakt képeket fest? — A festészetet, mint min­den más emberi tevékenysé­get, állandóan változó, ala­kuló és fejlődő folyamatnak tekintem. Ahhoz, hogy egy művész egyéniségének meg­felelő formanyelvet alakít­son ki, hogy magát maradék­talanul kifejezze, több min­dent el kell végeznie. Sokat kell kísérleteznie, tökélete­síteni saját eszközeit. A fes­tőt nagyon sok hatás éri és befolyásolja. Hat rá maga a művészet, főleg a mai művé­szet, a természet, a környe­zet és hatnak a társadalmi élet jelenségei. Hogy ezek közül miket tart lényegesnek, döntően meghatározzák mű­vészi munkásságát. A köztu­datban úgy tartják számon a festőt, mint a természet szín- és formavilágának megszál­lottját, mint a természet sze­relmesét, aki számára a ter­mészet örök mintakép. A ter­mészet másolásáról már több festő lemondott. Másféle áb­rázolási rendszerek is alkal­masak arra, hogy a valóság­ról, az életről beszéljenek. Egyre inkább kiderül, hogy megváltozott életünket, a mo­dern világban lüktető életér­zéseket, tartalmakat új for­mába öntve lehet igazán el­mondani. Ennek a formának a megteremtéséért küzd a festő. — Mondataiból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy külső, azaz társadalmi és gazdasági válto­zásokkal magyarázza művészi szemléletmódjának átalakulá­sát. Es a szubjektum, a művész személyisége? — A gyorsuló világ, a mo­dern kor megváltoztatja ben­sőnket is. Ügy gondolom, az öröm, a halálfélelem, a szo­rongás, gondolkodásmódunk a világról, mind olyan tartal­mak, amik részei a valóság­nak. A mi belső valóságunk is ez, amit érzékelhetővé tud tenni a művészet elvontabb MEGVÉTELRE AJÁNLJUK AZ ALÄBBI ÁLLÓESZKÖZÖKET: két FT — 5-ös torony szárító (répceszárításra is alkalmas), két T—100 M típusú lánctalpas traktor, egy DT — 75-ös lánctalpas traktor, három ZMÁJ—ZK típusú csőtörő, tíz CK — 4-es gabonakombájn, továbbá: Rapidtox RSN vegyszerező gépek, ETB-tárcsák, sorművelő kultivátorok, rendfelszedők, fűkaszák, Lipos, Tigar és P —5 —35-ös ekék, FBA borsóarató, Vámosi ventillátorok, valamint ezek új és bontásból származó alkatrészei. A gépek megtekinthetők és megvásárolhatók a gazdaság központi gépműhelyében. FELSÖNYOMASI ÁLLAMI GAZDASÁG TELEKGERENDÁS Ügyintéző: S. Petrovszky Mátyás főmérnök. Telefon: Telekgerendás 1. formavilága. A festészetben az absztrakt ábrázolási mód szá­mos információ közlését te­szi lehetővé, olyan dolgokét, amilyenre — véleményem sze­rint — a természetelvű festé­szet már képtelen. — Mit jelent az absztrakt fes­tő - számára mindennapi kör­nyezete, az, hogy Pest megyé­ben, Szigetszentmiklóson lakik és dolgozik? — Nem kötődöm a táji mo­tívumokhoz. Évekkel ezelőtt Szigetszentmiklós — buckáival, kavicsbányáival, a Duna-part- tal — számos élményt és té­mát i" nyújtott. Képeim cí­meiben és színeiben (a kü­lönböző árnyalatú szürkék és barnák gyakran szerepelnek kompozícióimban) ma is ihlető forrás. Megszerettem ezt a vidéket, szívesen lakom itt. — Van-e közönsége újszerű művészetének? Kikből tevődik össze ez a közönség? — A modern művészetnek is megvan a maga közönsége. Azokból tevődik össze, akik az új formanyelvet olvasni tudják, megértik. Főleg festők, különösen a fiatalabb nem­zedék. De más művészek is, írók, és sokan olyanok, akik a képzőművészettel közelebbi kontaktusban állnak. Szám­szerűen persze az absztrakt művészetnek viszonylag kevés híve van. Ez mérhető is, hi­szen a hagyományos látás­mód, s általában azok a jel­rendszerek, amelyekhez év­századok alatt hozzászoktak az emberek, nem alkalmasak az újonnan létrejött jelrend­szerek megértésére. így az­után tradicionális látásmód­dal rendelkező nemzedékünk többsége előtt nem is tárul fel a modern műalkotás belső üzenete. — Most májusban kiállítá­son mutatkozik be lakóhelyén. Mit vár ettől a bemutatko­zástól a művész, a művészet pedagógusa és mit a sziget- szentmiklósi település közössé­gének egyik tagja? — A szigetszentmiklósi na­pok megrendezése alkalmá­val több, Szigetszentmiklósról származó és itt élő képzőmű­vész mutatkozik be. Ügy gon­dolom, hogy ez a kiállítás nemcsak a községben élők, hanem a környékbeliek ér­deklődésére is számot tart­hat. Sokan ismerik munkái­mat. Több kiállításon is sze­repeltem. A festészet azon­ban nem arra való, hogy si­kereket szerezzen magának az ember. De ha valakinek őszin­tén tetszenek a képeim, annak én is örülni tudok. Lőcsei Gabriella Avar kori sírok Városlőd mellett, a 8-as és a pápai országút találkozásánál a Betonépítő Vállalat munká­sai árokásás közben avar kori sírok maradványaira találtak. A tíz sírból avar kori övgarnitúrák, kés- és három ágú nyíltöredékek, valamint edénytöredékek kerültek elő. Az egyik női sírban bronzból és ezüstlemezből készült ruha­díszt is találtak. A leleteket a veszprémi mú­zeumba szállították. A feltá­rást a bakonyi múzeum régé­szei folytatják. temre, a többiek pedig közép­iskolába. ...és még: csoportvezető, anya, feleség — Nálunk az egész család tanul. Férjem építőipari tech­nikumba jár, lányom első osz­tályos kisiskolás, én pedig köz- gazdasági szakközépiskolás vagyok. Hogy áldozat-e? Min­denesetre nem könnyű. Leve­lező tagozatra járok, hetente kétszer kell iskolába mennem. Ezeken a napokon 10 óra előtt nem kerülök haza. Tanulni csak a késő esti órákban tu­dok, amikor megfőztem a va­csorát, megnéztem a gyerek leckéjét, kimostam az aznapi ruhákat. Azokon a napokon, amikor iskolába megyek, a munkahelyemen is rá kell haj­tani, mert fél háromkor él kell indulnom, hogy” még elér­jem a pesti buszt. Szerencsé­re kollégáim segítenek, ha valamit nem tudok elvégez­ni, szó nélkül megteszik he­lyettem. Persze ezzel nem szabad visszaélni. Régebben még bírtam az éjszakázást, de most már, a harmadik év vé­ge felé, úgy érzem, nem sza­bad csinálnom. így aztán in­kább az évi rendes szabadsá­gomból pótolom a tanulmá­nyi szabadságot. — Azért nem bántam meg, hogy beiratkoztam az isko­lába. A munkámhoz feltétle­nül szükségem van a közgaz­dasági ismeretekre. Egyesek szerint úgy megszokom a ta­nulást, hogy nem tudom abba­hagyni. Lehet, hogy igazuk van és érettségi után rászá­nom magam a továbbtanulás­ra. De csakis 1—2 év kiha­gyással, egy kis pihenés után. Fárasztó a munka melletti ta­nulás — mondta Pálfi János- né, a monori Mezőgépgyártó és Szolgáltató Vállalat szám­viteli csoportvezetője, akit főnökei kiváló munkaerőnek tartanak és ezenkívül anya, feleség, háziasszony és egy budapesti közgazdasági szak- középiskola tanulója. Aki erdőmérnök akar lenni A monori vállalat személy­zeti osztályára ezekben a napokban érkeznek be a to­vábbtanulni szándékozók je­lentkezési lapjai. Közöttük Fővárosi színházi esték Hosszú előszoba Új magyar darab a Madách Színházban lapban jelenik meg, elpana­szolja félelmét: a koncepciós perek idején szavazó bíró volt, de nem tehet semmiről, csak egy csavar volt. Időzzünk még el az albérlő munkáshá­zaspárnál: ők dolgoznak, ti­zenhét évi igénylés után la­kást kapnak Lágymányoson, minek örömére a férfi berúg. Nem sokat jelent azonban az albérlőknek ez a bemutatá­sa, mivel az író nem tárgyia- san, inkább hangulatokkal jel­lemez. Milyen hót a darab hangulata? Nyomott, sivár, pesszimista. Jelkép a Hosszú előszoba — azt hiszem, az életre való hosszú várakozás jelképe is. Mert az élet nem a születéssel kezdődik — Vészi szerint —, legalábbis az igazi, teljes, em­beri élet. hanem az életreva­ló lehetőségek megteremtésé­vel. Ezeket a lehetőségeket nélkülözik az író hősei, ezért nem élnek embeihez méltóan, csak vegetálnak. De található itt még néhány jelkép: a hosz- szú előszobában filmesek for­gatnak, a sztár fehér-boás es­télyi ruhában többször végig- lejt az előszobán, nagyon hosszú ez a snitt. Bár, e jel­képet a hosszúsága ellenére s'em sikerült megfejtenem. Mint ahogy nem sikerült a darab nyitját, kulcsát sem. Mert azzal aligha lehetek elé­gedett, hogy látom néhány, az élettől elidegenült, ember ve­getálását. Miért nem élnek, miért nem próbálnak változ­tatni, miért nyugodnak bele sorsukba. ígéretes első felvonás után vártam, hogy a második vá­laszod a feladott kérdésekre, de a rejtélyt csak tovább mé­lyítette. A rendezés Kerényi Imre bravúrja. Ezt a darabot így életre lehelni jeles teljesít­mény. Kerényi elhiteti a né­zővel, hogy a darabnak még a hibái is erények. Eltünteti az üresjáratokat, játékszituá­ciókba önti a különben üre­sen csengő mondatokat. Kö- peczi Bócz István díszlete is telitalálat. A főszereplő Garas Dezső tehetségesen, szellemesen ala­kítja a fotoriportert. Minden mozdulata hiteles1. Elvált fe­lesége szerepében Dómján Edit megbízható játékkal, Al- mási Éva, a telefonos kisasz- szonyként láthatóan nagy kedvvel oldotta meg nem egé­szen rászabott feladatát, né­hány remek pillanata is volt. Némethy Ferenc, a megírat- lan bíró figurájába próbált életet lehelni, Simor Erzsi fő- bérlőnő elvárásainkat teljesí­tette szerepével. Horesnyi László találó epizódalakítását kell még kiemelnünk. Berkovits György van egy „furcsa” kérés is, Léé Lászlóé. Hogy az ő jelentke­zési lapja továbbjut-e a Sop­roni Erdészeti és Faipari Egyetemre, az még kétséges. A személyzeti osztályvezető, Woik Károly szerint: — Nagyon elégedettek va­gyunk Léé László munkájá­val, magatartásával, de még­sem írhatjuk alá felvételi ké­relmét. Vállalatunknak nincs szüksége erdőmérnökökre. Lee László 19 éves fiatal­ember, szerszámkészítő szak­munkás, az idén érettségizik levelező tagozaton a monori gimnáziumban: — Mióta az eszemet tudom, azóta vonzódom az erdőhöz, a természethez. Az általános iskola elvégzése után a szegedi erdészeti technikumba jelent­keztem. Többszörös túlje­lentkezés miatt nem vettek fel. — Tudom, hogy problémák vannak a jelentkezésemmel, megértem a vállalat álláspont­ját. Woik elvtárs felajánlotta, ha másik egyetemre, mondjuk a műszakira jelentkezem, nem lesz akadálya a továbbtanu­lásnak. De én erdőmémök szeretnék lenni. Egyébként még nem született végleges döntés ügyemben, az igazgató elvtárs ugyanis engedélyezheti így is a továbbtanulást. Vele még nem beszéltem, remény­kedem, hogy kedvezően dönt. Ha mégsem, akkor semmit sem tehetek. Elmennék nap­pali tagozatra is, és ezt a vál­lalat is javasolná, de mivel le­velező tagozaton fogok érett­ségizni, két évig nem vesznek fel. Hat nap — és napi 2—3 óra — Vállalatunk minden olyan továbbtanulási kérelmet mesz- szemenően támogat, amely a jelenlegi munkakörhöz, a fej­lődéshez szükséges — vette át a szót a vállalat oktatási fe­lelőse, dr. Bencsik Mihályné. Nemcsak támogatunk, hanem, magunk is szervezünk ilyen oktatásokat. Tizenöt dolgo­zónknak tavaly indítottunk, a Magyar Hajó- és Darugyárral közösen, művezetői tanfolya­mot. Másfél év alatt a részt­vevők heti három alkalommal Budapesten tanulnak, ez év júniusában vizsgáznak. A tan­folyam díja: 2600 forint, eb­ből kétezret a vállalat fizet. — Kiemelten foglalkozunk a nők továbbtanulásával. Sze- retnén'- elérni, hogy minél több nőt bízhassunk meg ve­zetői feladatokkal. Máthé Lászlóné, a Mezőgép Vállalat műszaki rajzolója, a Bánki Donáth Gépipari Mű­szaki Főiskola levelező hall­gatója. — Nekem félévenként 6 na­pos elfoglaltságot jelent az is­kola. Persze ez így túl szép és egyszerű volna. Ehhez azon­ban hozzá kell számítani a napi 2—3 órás tanulást. Ha egyik nap valami miatt nem tanulok, másnap be kell pó­tolnom. Férjem megértő, se­gít nekem, ő is így végezte el a tanárképzőt. A vállalattól még nem kaptám konkrét ígé­retet, mi lesz, ha befejeztem tanulmányaimat, de kár volna türelmetlenkedni, hiszen ad­dig még három nehéz év van előttem. Én azt hiszem, szá­mítanak rám. Befejezték 84-en Egy legutóbbi felmérés sze­rint a Mezőgép Vállalatnál 84-en fejezték be az általá­nos iskolát. Egy részük már idősebb, tőlük nem is várják el, hogy újra beüljenek az iskolapadba. Azonban a fiata­lok között is szép számmal akadnak olyanok, akik még az alapiskolával sem rendelkez­nek. Nagy részük az úgyneve­zet „vándormadarak” közül való. A vállalat ősztől kihe­lyezett általános iskolát sze­retne indítani. jMinden 40 év alatti dolgozót személyes rá­beszéléssel, meggyőzéssel igye­keznek majd rávenni a tanu­lásra. Árokszállási Éva ) 1 A színpad bravúrosan megkomponált négyzetméte­rein egy rendkívül hosszú elő­szobából nyílnak sorra egy­másután az ajtók, a lakás mind a nyolc helyisége. A főbérlő, a valamikor gazdago- dó-előkelősködő cukrász kis­polgár özvegye, most albérlői­ből él. Látszik, ahogy mind­egyik szobában alszanak, ahogy reggel az óra csörgésé­re felpattannak, ahogy a für­dőszobába rohannak, ahogy felöltöznek, majd elsietnek. Hová sietnek? Ez a kérdés akaratlan, de fontos. Vészi Endre új darabjában nem siet­nek sehová, semmiféle cél felé. Egyhelyben topognak. Egyhelyben: a fotoriporter főhős, akit felesége elhagyott, egy karrierszagú házasság kedvéért, s akit ide-oda dobál az élet. Illetve nem is dobálja őt semmi, csak fekszik otthon albérleti szobájában, és' visz- szaemlékezik. Munkahelyére sem megy be, mert nincs ked­ve. Mihez van kedve? Egyál­talán semmihez. Vagy ott egy másik albérlő, a telefonköz­pontos kisasszony, aki imádja a férfiakat, sikere viszont nem sok. Mit is tudunk meg még róla? Még azt, hogy ki­dobják a telefonközpontból, mert állítólag lehallgatta a beszélgetéseket. Aztán ott van a jogász, aki időnként lompos felöltőben, széles karimájú ka-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents