Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-20 / 92. szám

2 1972. Április 20.. csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) tamra választja, a korábbi öt, illetve hat év helyett. Ez össz­hangban van az országgyűlés megbízatási idejével. — Alkotmányunk szocialista társadalmi és állami életünk fejlődésének igényei szerint alkotmányos szintre emeli az állampolgári jogok és köteles­ségek egységének elvét. Szo­cialista társadalmi rendünk alapintézményei közé sorolja a házasság és a család védel­mét, az ifjúság szocialista ne­velését, az állampolgárok éle­tének és testi épségének vé­delmét. A Magyar Népköztár­saság tiszteletben tartja és védi az emberi jogokat, de ter­mészetes követelményként tá­masztja az állampolgárokkal szemben azt az igényt, hogy jogaikat a szocialista társada­lom érdekeivel összhangban gyakorolják és a jogaik gya­korlása elválaszthatatlan az állampolgári köteleségeik teljesítésétől. — A javasolt módosítás, ab­ból kiindulva, hogy a munka nélküli jövedelemből élők osz­tálya megszűnt, megszünteti a dolgozók és az állampolgárok fogalma közötti megkülönböz­tetést. Helyesebb és igazabb az állampolgár kifejezést hasz­nálni, annál is inkább, mert ebbe a fogalomba beletartoz­nak azok is, akik jól végzett munkájuk után nyugalomba vonultak, továbbá a még ta­nuló, önálló keresettel még nem, de állampolgári jogok­kal már rendelkező fiatalok is, akiknek száma évről évre örvendetesen gyarapszik. Az „állampolgár” kifejezés hasz­nálata mellett szól az a társa­dalmi megbecsülés is, amely a gyermekeinket nevelő anyák, háziasszonyok iránt mindinkább megnyilvánul. A szocialista társadalom humá­nus magatartása jut kifeje­zésre abban a kiegészítésben is, hogy a betegek, az öregek és a munkaképtelenek anyagi ellátásának elvét állampolgári jogként rögzíti. — Indokolt volt a nők egyenjogúságával kapcsolat­ban a munkafeltételek mellett a munkalehetőségek megfele­lő biztosításának kimondása, valamint a szülő anyáknak járó kedvezményekről való alkotmányos intézkedés. Ugyancsak indokolt volt a nemzetiségi jogok pontosabb meghatározása. — Az országgyűlés mostani ülésszakán szocialista törvény- alkotásunk újabb, jelentős ál­lomásához érkeztünk — mond­ta befejezésül Kállai Gyula. — Történelmi jelentősége van annak, hogy a szocializmus teljes felépítése most a Ma­gyar Népköztársaság alaptör­vényében is biztosított, nagy társadalmi célunk lesz. Az alaptörvény minden állampol­gár kötelezettségévé teszi, hogy a szocializmus teljes fel­építéséért legjobb tudása, ere­je és képessége szerint mun­kálkodjék. Az alkotmány kifejezi népünk eddigi munkájának, harcának eredményeit Kádár János felszólalásai A párt Központi Bizottsá­gának első titkára Kállai Gyula előadói beszédéhez kapcsolódva, pártunk állás- foglalásai alapján szólt az alkotmányról, s azzal szoro­sain összefüggő néhány kér­désről. Utalt arra, hogy ami­kor, országgyűlésünk az al­kotmányt tárgyalja, sok nem­zedék küzdelmeire, nagy tör­ténelmi személyiségekre, Ist­ván királyra és Hunyadi Má­tyásra, Rákóczira, Kossuthra és Széchenyire, Dózsára, Pe­tőfire és Táncsicsra emléke­zünk. Mindenekelőtt pedig a dolgozó magyar népre gondo­lunk, amely munkájával, vé­rével és verejtékével hazán­kat, államunkat századokon át fenntartotta, éltette és a fejlődés útján előbbre vitte. Ezeréves alkotmány soha nem volt — A történelmi múltról ezolva — emlékeznünk kell arra is, hogy a régi Magyar- ország urai előszeretettel és sokszor hivatkoztak „a nem­zet ezeréves alkotmányára". Az igazság azonban az, hogy sem a nemzetnek, sem az or­szágnak ezer éven át soha nem volt írott, Világos és egy­értelmű alkotmánya. Az or­szág életét és fejlődését je­lentősen és hosszú időn át befolyásoló egyes törvények voltak, de az igazi alkotmá­nyosság soha nem fejlődött ki — mondta, majd visszapil­lantott az államalkotó István király törvényeire. A XIII. században kelt aranybullára, amely még a nemesség és a szabadbirtokosok előjogait és kiváltságait foglalta össze és biztosította, s Werbőczynek a XVI. században megalkotott hírhedt hármaskönyvére, amely a magyar feudális jog összefoglalása volt, s végül a letűnt régi világ utolsó nagy állam jogi rendezésére az 1848 —49-es szabadságharc leveré­se után, az 1867-ben létre­jött, de nem kodifikált „ki- egyezés”-re. összegezésként megállapította: a magyar uralkodó és kizsákmányoló osztályok szégyene, hogy kép­telenek voltak az országnak igazi alaptörvényt, alkot­mányt adni; hogy a dolgozó osztályok, a nép ezer éven át jogfosztottságban élt, hogy gyakran egy tál lencséért el­árulták az egész magyarsá­got. — Az 1919-es Magyar Ta­nácsköztársaságot követően csak 1949-ben valósulhatott meg a dolgozó magyar nép számára, milliók — Petőfi ál­tal megfogalmazott — nagy eszméje, a haza és a jog egy­sége — mondotta. — Az 1949. évi XX. törvény, az alkot­mány elfogadása történelmi jelentőségű vívmány volt. — Hogy alkotmányunk, s /ilyen alkotmányunk lehes­sen, ahhoz a magyar népnek meg kellett szabadulnia a negyedszázadon át uralkodó gonosz és reakciós Horthy­rendszertől, a kapitalistáktól és a földesuraktól, s az or­szágot a második világhábo­rúban megszálló idegen el­nyomóktól, a Hitler-fasisz- ta megszállóktól. Hazánkat az idegen elnyomóktól a Szov­jetunió dicső Vörös Hadsere­ge szabadította fel, saját el­nyomóitól a nép maga szaba­dította meg magát. Az alkot­mány, történelmi jelentőségé­nek megfelelően, méltatja a felszabadítást és fejezi ki né­pünk el nem múló háláját a felszabadító Szovjetunió iránt. A szocialista viszonyok teljes győzelme — Az alkotmányunk elfo­gadása óta eltelt több mint két évtized a dolgozó nép al­kotó munkájának, áldozatos harcának, nemzeti felemelke­désének története, noha az út egyes szakaszai hallatlanul nehezek voltak, s az 1949-től eltelt időszak nem volt men­tes megrázkódtatásoktól sem — mondotta, majd rámuta­tott, hogy a szocialista tár­sadalom alapjait leraktuk, a szocialista termelési viszo­nyok teljes győzelmet arat­tak az egész gazdaságban, s népünk ma a szocialista tár­sadalom teljes felépítésén dolgozik. — A szocializmus előreha­ladásával — jelentette ki — a felszabadulás előttihez szinte nem is mérhetően ala­kult az életszínvonal, a ma­gyar nép életmódja, életbiz­tonsága, jóléte. A tömegnyo­mor, az éhség, a „hárommillió koldus Magyarországa” rossz emlék csupán. Ma az életvi­szonyokra az jellemző, hogy az országban mintegy 100 háztartás közül 50-ben mű­ködik mosógép. 39-ben hűtő- szekrény, 58-ban televízió. 1949-ben óvodáink száma és befogadóképessége még el­enyészően kevés volt, 10 év­vel ezelőtt 1000 gyermek kö­zül 'már 337-nek jutott hely az óvodákban, ma pedig még többnek, 577-nek — a kor­osztály 57 százalékának — biztosított az óvodai elhélye- izése. — A szocialista építőmunka eredményei nemcsak egysze­rűen az ipar, a termelőszö- •vetkezetek és az állami gaz­daságok, a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét fejezik ki, hanem a szocializmust tuda­tosan építő magyar munkás- osztály, a termelőszövetkeze­ti parasztság, a tudósok, al­kotók, értelmiségiek szorgal­mát, tehetségét, áldozatkész­ségét, ügyünk és egész né­pünk iránt érzett mély fele- 'lőeségtudatát. Alijuk a versenyt — de az ember javára A szocializmust építő nép haladásához hasonló utat a régi Magyarország nem tudott megtenni, nem tehetett meg. Huszonhét év óta elért ered­ményeink állják a versenyt bármilyen kapitalista ország fejlődésének ütemével — mondotta egyebek között és hangsúlyozta: a szocializmus, mint minden nép számára, a magyar nép számára is az egyetlen és biztos útja a tár­sadalmi felemelkedésnek, a nemzeti felvirágzásnak. — A szocializmust építő népek — közöttük a magyar nép — a dolgozók jogai, az egészségügyi ellátás, a szociá­lis biztonság, a kultúra tekin­tetében és sok más vonatkozás­ban már utolérték és túlszár­nyalták a legfejlettebb kapita­lista országok viszonyait is. Utol fogjuk érni és túlhalad­juk őket a technikai normák mindazon területein, ahol még le vagyunk maradva. De ná­lunk a technikai haladás más úton, szocialista módon tör­ténik. Mi nem elembertelene- dett, az egyéniséget elszürkí- tő, morális csődhöz vezető, si­vár gépkorszakot építünk. Mi nem az ifjúság narkotizálásá- ban és a modern technikával felfegyverkezett gengszteriz­mus eltűrésében versengünk velük. Mi ilyen és hasonló vo­natkozásban nem akarjuk és semmi szín alatt nem is fog­juk őket, úgymond „utolérni”. Mi a tudományt és a techni­kát — az emberi élet humá­nus vonásainak, a kultúra, a civilizáció valódi vívmányai­nak megőrzésével — az em­ber javára akarjuk s fogjuk fejleszteni és így haladunk előre útunkon. — Mi ebben az értelemben gondoljuk el az ország gaz­daságának korszerűsítését, mo­dernizálását, magasabb szín­vonalra emelését. A társadal­mi rendszerek versenyében sokatmondó tény, hogy alig több mint negyedszázados szo­cialista fejlődés eredménye­ként a népre örökül szállt, az iparosodásban elmaradott fél­feudális Magyarország a gaz­daságilag közepesen fejlett or­szágok sorába lépett. A párt X. kongresszusának fontos, jövőbeni megállapítása volt, hogy hazánk belátható időn belül a fejlett ipari országok sorába lép. Mély meggyőző­désünk, hogy ennek megvan­nak a feltételei, a cél reális és azt szocialista rendszerünk erejével el is fogjuk érni. Együtt dolgozunk közös céljainkért Hazánk két évtizedes szocia­lista felemelkedését elemezve megállapította Kádár János, hogy a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet éles osztályösszeütközések kö­zepette ment végbe. — Az új Magyarországért folyó harcban a nagy távla­tokban gondolkodni tudó mun­kásosztály joggal szerezte meg a társadalom vezető osztályá­nak rangját — mondotta. — Az osztályellenséggel vívott csatákban megnyerte minde­nekelőtt legfőbb és természetes szövetségesének, a parasztság­nak, továbbá az értelmiség és minden dolgozó réteg legjobb­jainak támogatását. A hata­lomért folytatott harc próba­tételnek vetette alá és politi­kailag formálta az egyes em­bereket is. Vannak, akik már a forradalmi átalakulások kez­detén az igaz ügyért szálltak síkra, s mindvégig kitartottak mellette. Vannak, akik a harc menetében szembefordultak vele és elbuktak. Vannak, akik ugyanebben a harcban, az igazságot felismerve, ellenfél­ből küzdőtársak lettek, s most együtt dolgozunk, harcolunk közös céljainkért. — A tőkés uralkodó osztá­lyok által szított előítéletek maradványait leküzdve, a nagy osztály-összeütközések tapasztalataival felvértezve, a felismert érdekközösségben egymásra találva o szocializ­mus építésében ma együtt te­vékenykedik a magyar mun­kás, a paraszt és értelmiségi; az ország javán közösen mun­kálkodik kommunista és pár- tonkívüli, hivő és nem hi­vő. Csak a munkásha­talom, a népköztársaság viszo­nyai között, a szocializmus programja alapján, a lenini szövetségi politika érvényesí­tésével valósulhatott meg, hogy így egymásra találjának a haza polgárai. Forradalmunk egyik legnagyobb vívmánya a társadalmunk minden alapvető osztályát, rétegét átfogó szo­cialista nemzeti egység; min­dent meg kell tennie annak érdekében, hogy a jövőben még tovább erősödjék. Áttekintve az alkotmány 1949-ben történt törvénybe­iktatásától megtett utat, meg­állapította, hogy eddigi cél­jainkat elértük, s a történe­lem nagyot fordult: Magyar- ország örökre megszűnt az élösdi urak, a kizsákmányolok országa lenni; a kapitalisták, az imperialisták elvesztették az országot, és soha többé nem lesz az övék egy talpa­latnyi magyar föld sem. Osztályellenségeink ezt soha nem felejthetik el, de népünk is tudja ezt. A szocialista ha­za minden fiának erkölcsi pa­rancsa a nép hatalmának, vív­mányainak védelme minden körülmények között és min­den módon. Ésszel és szívvel, szóval és tettel, egyaránt kell szolgálni a hazát, tovább kell gyarapítanunk, erősítenünk és felvirágoztatnunk a Magyar Népköztársaságot, amely szá­munkra mindennél drágább, rr^rt népünk békéjét, szociá­lisa jelenét és jövendőjét biz­tosítja. A munkásosztály történelmi érdeme Ismertette a továbbiakban Kádár elvtárs, hogy az alkot­mánytörvény módosításának előkészítése során szükség­szerűen nagyon sok kérdés vetődött fel, és maga a bizott­ság által benyújtott javaslat is egész sor lényeges szöveg- módosítást ajánl. Mindezek gondos mérlegelést kívánnak. Beszédében azért csak né- hánnyal foglalkozott. így az­zal, hogy a párt Központi Bi­zottságának véleménye sze­rint sem szükséges — az 1949 óta végbement jelentős fej­lődés ellenére — új alkot­mányt kidolgozni, de szüksé­ges az időközben bekövetke­zett változásoknak megfelelő módosítás. A benyújtott mó­dosításokat megfelelőnek ér­tékelte, kijelentve: összessé­gükben alkalmasak arra, hogy az országgyűlés és al­kotmány új, egységes1 szöve­gét jóváhagyhassa. Emlékez­tetett Kádár János arra, hogy az MSZMP X. kongresszusa megvizsgálta, meg kell-e vál­toztatni államunk nevét, s úgy foglalt állást: még nem érkezett el az ideje annak, hogy országunkat elnevezé­sében is szocialista köztársa­ságnak kiáltsuk ki. Tekintet­tel azonban arra, hogy társa­dalmi rendszerünk fő jellem­vonásaiban, a tulajdon- és osztályviszonyok tekintetében már szocialista, helyes, hogy az új szöveg kevésbé dekla­ratív módon, mégis egyértel­műen állapítsa meg: a Ma­gyar Népköztársaság szo­cialista állam. A Központi Bizottság első titkára részletesen elemezte a munkásosztálynak, a társada­lom legforradalmibb osztá­lyának helyzetét, szerepét, s egyebek között kifejtette: — Munkásosztályunk az el­múlt negyedszázadban törté­nelmi jelentőségű feladato­kat oldott meg: kivívta a ha­talmat; kisajátította a kisa- játí tandókat; megszervezte és fejleszti a szocialista ipart; a földesuraktól elvette és a parasztoknak juttatta a föl­det, majd segítette őket a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezésében; megtörte a régi kizsákmányoló osztályok mű­veltségi monopóli urnát; el­mélete, világnézete és erköl­cse kihat az egész társadalom­ra; élen jár, példát mutat a szocializmus építésében. — A köznyelvben gyakran — és helyesen -»• „a munkás- osztály, a nép hatalma” kife­jezést használjuk. Ebben is ki­fejeződik, hogy a munkásosz­tály hatalma az egész nép ér­dekeit szolgálja, s a hatalmat mint a társadalom vezető osz­tálya a szövetkezetekbe tömö­rült parasztsággal szövetség­ben, az értelmiséggel és a társadalom többi dol­gozó rétegével együtt gya­korolja. Pártunk helyesli, hogy alkotmányunk új szövegében ez is egyértelműen megfogal­mazást nyer. — Az alkotmánytervezet módosított szövege kimondja: a munkásosztály marxista— leninista pártja a társadalom vezető ereje. A nép hü szolgálatában — A munkásosztály legma­gasabb rendű politikai szerve­zete a párt, amely élcsapat­ként halad elöl, amelyen ke­resztül megoldja kormányzati feladatait és megvalósítja cél­jait. Pártunk mindenkor köte­lességének tartotta, hogy egy­idejűleg kifejezze a munkás- osztály történelmi céljait, és képviselje a dolgozók napi ér­dekeit. Az alkotmány előkészí­tő bizottsága javasolta, hogy alaptörvényünk új szövege rögzítse a párt vezető szerepét, s ez nagy megtiszteltetés egész pártunk, minden kommunista számára. Pártunk mindenkor hangoz­tatta, hogy a társadalomban betöltött vezető szerepét, kor­mányzati feladatait nem vala­miféle „uralkodásnak", hanem szolgálatnak, a nép becsületes és hű szolgálatának tekinti. Az alkotmány idevonatkozó új megfogalmazását mindenek­előtt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a párt min­den tagjának az egész társa­dalom előtt megnövekedett fe­lelősségeként fogjuk fel. A magyar kommunisták azon Parlamenti jegyzet A tegnap megvitatásra ke­rült alkotmánytervezetet jól ismerték nemcsak a képvise­lők, hanem az egész magyar nép, hiszen teljes szövege he­tekkel ezelőtt már napvilágot látott. És jól ismert volt azért is, mivel nagyon széles kör­ben vitatták meg, s e viták kapcsán nagyon sok értékes javaslat hangzott el. Közülük nem egy megfogalmazásra is került. Dr. Mondok Pál Vigh László, Pest megye 16-os választókerületének kép­viselője szintén a javaslatte­vők közé tartozik. Még a ta­nácskozás megkezdése előtt arról érdeklődnek tőle a kép­viselőtársak: elfogadták-e ja­vaslatát. — Az alkotmánytervezet második paragrafusának ötö­dik bekezdésében javasoltam változtatást. Ez a bekezdés így szól: „Az állampolgárok mun­kahelyükön és lakóhelyükön közvetlenül is részt vesznek a közügyek intézésében.” Javas­latom az volt: helyes lenne felcserélni a munkahely és a lakóhely szó sorrendiségét. Ezt azzal indokoltam: az állam­polgárok közül nincs minden­kinek állandó munkahelye — a szabadfoglalkozásúakra, a háztartásban dolgozó asszo­nyokra és a nyugdíjasokra gondoltam —, így ők elsősor­ban a lakóhelyükön folyhatnak bele a közügyek intézésébe. A másik indokom pedig az volt : nagyon sok embernél nem esik össze a munkahely a lakóhely- lyel, érdemben pedig lakóhe­lyi gondokról, problémákról ott szólhat az ember, ahol illeté­kesek is abban intézkedni A változtatás nem került ugyan bele az alkotmányter­vezetbe, de ez nem szegte ked­vét a Pestvidéki Gépgyár har­mincnégy esztendős üzemve­zető-helyettesének. Hiszen biz­tosan lesz majd elfogadott ja­vaslata is a nemcsak életko­rát tekintve fiatal embernek, akinek első képviselői mandá­tuma csak néhány nao múlva lesz kerek egyesztendős. ★ Kállai Gyula expozéja, Ká­dár János felszólalása élénk témája volt a folyosói beszél­getéseknek. — Kádár elvtárs nagyon ta­lálóan fogalmazta meg, hogy az alkotmány a törvények tör­vénye, minden további jogal­kotás alapja — mondja be­szélgető társainak Kovács Sán­dor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója, Pest megye 10-es választókörzetének képviselő­je. — Ami számomra nagyon megnyugtató, hogy az alkot­mánytervezet módosítása je­lentős fejlődési folyamatra épül, de ugyanakkor további lényeges fejlődés elindítója is. Valójában azt rögzíti, ami az országban történt az elmúlt huszonhárom esztendő során, mégis befolyásolja az elkövet­kező éveket is. ★ Dr. Mondok Pál, a Pest me­gyei Tanács elnöke, a megye 7-es választókörzetének kép­viselője érthetően elsősorban

Next

/
Thumbnails
Contents