Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
1972. Április i6., vasárnap mi HE erei '■zJCíriap Tantárgy a törvény 1971. augusztusában hívták életre Aszódon a megyei tanács továbbképző intézményét, ahol elsősorban a tanácsi vezetők és tisztviselők rendszeres konzultációját kívánják megvalósítani. így a többi között sor került, illetve kerül o Tanácstörvény és végrehajtási rendelkezéseinek széles körű elemzésére, a helyi tanácsok megváltozott feladatainak módszertani megvitatására. A hallgatók a járási hivatalok és a helyi tanácsok vezetői, s legfontosabb munkatársai közül kerülnek ki. Szibériai hetek Hötszázötven fölött az MSZBT-tag csoport ok száma Pest és Omszk megye kapcsolata A Lenin Kohászati Művek tavaly áprilisi felhívása óta több mint 650 MSZBT-tagcso- port alakult meg szerte az országban a vállalatoknál, gyárakban, téeszekben, oktatási, kulturális intézményekben. Az elmúlt napokban sorra megtartották az „évkezdő” tanácskozásokat a tagcsoportok elnökei. A kerületi és megyei munka- értekezletek tapasztalatairól, az év hátralevő részére tervezett programokról Regős Gábor, az MSZBT országos titkára a következőket mondta: — Az eszmecseréken szerzett tapasztalataink rendkívül biztatóak. A tagcsoportok elképzeléseinek, további terveinek sajátos ízt ad az a töDCM 4. Készül a cement (A cement alapanyaga a mészkő, az agyag és a pirit- pörk, ezeket a „nyersőrlőmalmokban” vasgolyók gyúrják „nyerslisztté”. E munkafázis sem probléma- mentes a DCM-ben, például: a „nyerstároló" süly- lyed, a 110 tonna súlyú daru tíz tonna emelésére képes, a malmok kiszolgálását egyetlen törőgép végzi. A „nyersliszt” égetés után sajátos kristály szerkezetű új anyaggá, „klinkerré” válik.) A vezérlőterembcn Este fél kilencet mutat az óra a vezérlőteremben. Nagy László klinker-csoportvezető és kilenc társa ügyel a kemencékre. A vezérlőterem négy falát műszerek, órák, gombok, viliódzó lámpák borítják. — Mi látható a vezérlőtáblán? — Az ampermérőkről leolvasható, hogyan dolgoznak a vetkeztetünk, ha nő az amperfel vétel, akkor üzemzavar, vagy valami rendellenesség van. A táblán apró lámpák égnek, ha valamelyik kialszik, észrevesszük a bajt... Igen, az az izzó villog, de ez a vezérlőtábla hibája ... Három kemencét két égető figyel, Egy pillanatra sem tekinthetnek félre, mert néhány perc alatt milliós kárt okozhatunk. Az égetők időnként megnézik, hogy milyen a láng; alakjából, fényéből, színéből sok mindenre lehet következtetni. Ha nincs üzemzavar, az égető fizikailag nem fárad el, inkább szellemileg: koncentrálnia kell! (Energiatakarékosság — ez határozta meg a klinker- gyártás technológiájának kiválasztását. A KGST-or- szágok cementipari szakemberei 1959 októberében Brnóban értekezletet tartottak, határozatot hoztak: a Lepol-rendszerű égetést kiemelten ajánlják. A berendezéseket az NDK-beli ZAB-Dessau cég szállította, később kiderült, hogy ezeken a gépeken a tervezett és garantált termelés elérhetetlen.) Szétlövik a gyűrűt — Mit csinál az égető üzemzavar esetén? — Leggyakoribb hiba, hogy gyűrű képződik a kemencében, a nyersliszt a zsugorító zónában körben a falazatra tapad. Régebben ilyenkor megálltunk a kemencével, megvártuk, míg kihűl 50—60 fokra, az égetők bemásztak a forró folyosóba, s feszítővassal, légkalapáccsal széttörték a gyűrűt. Veszélyes munka ez, tízpercenként váltották egymást. Ma „Remington” gépágyúval lőjük a betapadt „lávát”, nyolcszáz-ezer lövedék is becsapódik, mire a gyűrű leválik. Az „anzaccot” aztán kalapáccsal kell szétzúzni. A délutáni műszakban három kemence mondott csődöt, két berendezés ott-tartóz- kodásomkor állt le. A csoport- vezető naplóbejegyzése mindent elmond: (1971. 03. 15. 14—22 óra. „Az I-es kemence 17.30-kor leállt, a 2-es porkihúzólánc (Az 1971-es DCM-i vizsgálat feltárta, hogy a malmok fő hajtóművei rosszak, gyakori az elektromos és gépészeti hiba, az alulméretezett berendezések sokszor elromlanák. A klinker nehezebben őrölhető, a kohósalak erősen koptatja a malmokat. Nincs mód a gépek pihentetésére.) A kész cementet elő kell készíteni a szállításra. A DCM- ben a cementőrlő, a zsákgyár és a csomagoló vezetője, Gazsik Gúla, régi szakember: — Az egész cementiparnak, s az Országos Érc- és Ásványbányászatnak mi készítjük a papírzsákot, évente 33 milliót. A zsákot három, négy, öt papírrétegből ragasztjuk össze, a nyugatnémet gépek precízek, az asszonyok csak kiszolgálják a berendezéseket. Ötvenegy betanított munkás a fárasztó emelgetésért havi 1300—1600 forintot kap. Tavaly annyian kiléptek, hogy az egyik gépsort leállítottuk, ezért műszakonként 40 ezer zsákkal kevesebbet készítettünk, havonta 500 ezer zsák hiányzott, év végére 3 millióra nőtt ez a szám. A zsákgyár nem teljesítette a tervét. Két év alatt az egész munkásgárdánk kicserélődött. Ha a cementgyárakban jól ment volna a munka, a zsákgyári „lazsálás” komoly gondot okoz. Herr Antal, a Mező Imre zsáktól tőbrigád vezetője: — A csomagológép cseh gyártmányú, félautomata, „csőrök” forognak körbe, a dolgozó ráhúzza a „csőrre” a zsákot, s a gép belenyomja a cementet. 560 tonna a százszázalékos norma, azaz 11200 zsákot kell naponta megtölteni. .Az asszonyok meg sem állhatnak, percenként 45—46 zsákot kell a „csőrre” húzni, másfél másodpercenként ismétlik a mozdulatot. — A gép kiszolgáló személyzete négy asszony, egy előkészíti a zsákot, kidobja a selejtet, két nő „csőrös”, az egyik kéz alá teszi a zsákot, a másik ráhúzza a gép adagolójára, a negyedik asszony csúszdás, ő szappannal keni a csúszdát. A „csőrösök” 20— 25 percenként cserélik egymást. A brigádban három férfi a vagonrakodó. Én, a csoportvezető, lakatos vagyok, a zsákos szállításért felelek, s a gépen kisebb javításokat is elvégzek. Ma ez a legkorszerűbb zsáktöltő gép. Balogh Ferencné, „csőrös”: — Nem olyan nehéz munka, meg kell szokni, én már kilenc éve csinálom. Kis terpeszben állok, a hátsó lábamon tartom a súlyt, előre- hátra billegek, így adom meg a ritmust: másfél másodpercenként zsákot kell húzni a „csőrre”. A szabály: a gépet kell figyelni, s nem a zsákot. Elégedett vagyok, havi 1700— 1800 forintot keresek. „Ha észnél vagyunk...” Nerpl Magdolna, cementkiszállítási csoportvezető egy nagy vezérlőterem gazdája: — Mit lehet látni a vezérlőtáblán? — öt emelet magasságig mindent tudunk, hogy mi történik az üzemben. A berendezések mutatják,) hogyan dolgoznak a csomagológépeket kiszolgáló berendezések, az aeráziós csatornák, a felhordó elevátorok, csigák. Itt is van hibajelző, piros lámpa, csengő. A cementsilók mérése megoldatlan. Egyébként minden gépet innen indítunk és állítunk meg. — Mit tesznek üzemzavar esetén? — Elég egy kisebb áramkörkiesés, azonnal szaladni kell a cementsilóhoz, ott van egy nagy kerék, ezt tekerjük, elzárjuk az anyag útját. Különben a cement melléfolyik, s órákig lapátolhatjuk. Van is egy jelszónk: „Ha észnél vágunk, kevesebb a lapátolás!” (Fut a papír a zsákgyár gépein, készül a cementzsák. Két emelettel lejebb ezeket a zsákokat töltik meg cementtel, a földszinten gépkocsik tartályát fújják tele szürke porral, a másik oldalon vagonba rakja a gép a cementtel teli zsákokat.) Fóti Péter (Folytatjuk) rekvés, hogy mindenütt a helyi viszonyoknak megfelelően az üzemi munkások, a téesz- parasztok, az iskolások, vagy a hivatali dolgozók igényeihez igazodva valósítsák meg az MSZBT által javasolt programok sokaságát. A barátsági munkában mindenütt hangsúlyt kap — a formalitások helyett — a tartalmas, színvonalas műsorterv: az eleven, tovább bővülő tömeg- mozgalom munkáját rendszeresen segítjük majd műsorfüzetekkel, kiadványokkal és dokumentációs-ismeretterjesztő filmtárunk anyagával. Évi programunk egyik legnagyobb figyelmet keltő akciója a „Szibériai hetek” rendezvénysorozata. Májustól októberig szerte az országban élménybeszámolók, előadások, filmvetítések, irodalmi estek és fotókiállítások segítségével állítjuk az érdeklődés előterébe a Szovjetuniónak e rendkívül érdekes és sokoldalú területét. A Szibériával való ismerkedés sajátos állomása Pest és Nógrád megye, ahol elsősorban a szibériai testvérmegyék, Omszk és Kemerovo bemutatása kap nagy súlyt. — Az éves program másik kiemelkedő eseménye lesz decemberben 'a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulójához kapcsolódó programsorozat. Az ünnepségek néhány kiemelkedő állomása: a Budapesten sorra kerülő ünnepi nagygyűlés, az „50 éves a Szovjet Állam” című reprezentatív kiállítás megrendezése, továbbá az eseményekhez kapcsolódó tudományos szim- pozion. Rangsor az áldozatkészségről A gyorsabb fejlődés záloga Minden esztendőben a lakosság széles rétegeit mozgósítja a községfejlesztési és szé- pítési verseny, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront megyei elnöksége együttesen hirdet meg. A közelmúltban összegezett végleges adatok alapján a múlt esztendőben az összefogás — társadalmi munkával, illetve a községfejlesztési alaphoz való pénzügyi hozzájárulással — 175 millió forinttal bővítette a gyorsabb haladás forrásait. A városok közül a legjobb eredményt Szentendre érte el, míg a nagyközségek csoportjában Dabas. A kisebb települések sorában Halásztelek, illetve Budajenő bizonyult rangsorelsőnek. Érdekes képet mutat a járások sorrendje az egy lakosra jutó társadalmi munka alapján. A legtöbb áldozatkész ember a dabasi járásban található, legalábbis ezt bizonyítja, hogy az elmúlt esztendőben a járás egy lakosára 300 forint értékű társadalmi munka jutott. A da- basit a monon járás követi, lakosonként 222 forintos eredménnyel, majd a ceglédi és a budai követi azokat, 190, illetve 186 forinttal. A további sorrend: váci, ráckevei, gödöllői, szentendrei járás, s a legutolsó a nagykátai, ahol az egy lakosra jutó társadalmi munka 114 forint volt. Hivatalos kéregetők? N e kövezzen meg senki a címért, nem én találtam ki a kifejezést, csupán följegyeztem. A gyárakban, a vállalatoknál — tagadhatatlan malíciával —, így nevezik azokat a hivatalos embereket, akik különböző szervezetek képviseletében támogatásért, közreműködésért, ilyen meg amolyan segítségért, leginkább pénzért jelentkeznek. Évek óta egyre többen. S ez szülte a malíciát. Tegyük hozzá: nem egészen alaptalanul. A gazdasági reform a vállalati önállóság fokozatos kibontakoztatásával annak lehetőségét is megteremtette, hogy a különböző népgazdasági egységek hozzájárulhassanak olyan kommunális, szociális, oktatási feladatok megoldásához, amelyek valami módon kapcsolatba hozhatók tevékenységükkel. Egyszerűbben és gyakprlatiasabban: támogathatják dolgozóik lakásépítését, társadalmi ösztöndíjakat adhatnak, hozzájárulhatnak a tanácsok gyermekintézményeinek fönntartásához, közös anyagi alapok létrehozásával elősegíthetik település- fejlesztési célok megvalósítását s így tovább. A gyárak, vállalatok, termelőszövetkezetek 1971-ben 39 millió forintot adtak a megyében valamilyen címen a község- és városfejlesztéshez, ami nem lebecsülhető összeg. Az igényekhez mérten persze kevés, s rögtön hozzátehetjük: a feszültségek, ellentmondások, viták legfőbb forrása éppen ez. Igények és lehetőségek távol vannak egymástól, s ebből félreértések keletkeznek. A félreértésekből viták, a vitákból — nem ritkán — vádaskodások. Holott csupán a dolgok jobb megértésére lenne szükség. P " éidatárünk, amely mondandónkat illusztrálja, gazdag. Közismertek azok az esetek — így a dabasi járásban —, amikor a termelő- szövetkezet, az általános fogyasztási szövetkezet és a tanács együttesen vállalja a művelődési ház fönntartását. Van fonákja is. A váci járásban például a termelőszövetkezetek — amiint azt a Pest megyei tanács járási hivatalának felügyeleti vizsgálata megállapította — nem járulnak hozzá a gyermekintézmények fönntartásához. Vác városában jó együttműködés formálódik a tanács és az üzemek között a lakásépítés meggyorsításáért. Abony nagyközségben a frissen létrehozott ipari üzemek máris jótékonyan éreztetik hatásukat a településformálásban. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat tavaly 275 ezer forint kamatmentes kölcsönt adott lakásépítő dolgozóinak. A példák sokféle típusa is érzékelteti, hogy eléggé tisztázatlan, esetleges a helyzet, sűrűn a véletlenen múlik, mi sikerül, s mi nem. Az ellentmondások sem hiányoznak. A kormány úgy foglalt állást, hogy az üzemek támogassák a gyermekintézmények fönntartását, újak létrehozását, viszont tudunk olyan minisztériumi javaslatról, amely azt tanácsolja a tárca vállalatainak, hogy a szigorúbb gazdasági szabályozókra való tekintettel anyagi eszközeiket ne adják ilyen célra. S szinte vég nélkül sorolhatók az esetek, hiszen a Pestvidéki Gépgyárban — megintcsak példát említve — tíz község jelentkezett támogatásért, mondván, a gyár dolgozói ott laknak, méltányolja ezt a munkahely ... Lehet-e ennyiféle igénynek, kívánságnak maradéktalanul megfelelni? Nem lehet, s ezt széles körű tapasztalatgyűjtésünk is alátámasztja. Egy-egy olyan nagyüzem, mint a már említett Pestvidéki Gépgyár, vagy a szomszédos Csepel Autógyár, illetve a megye egészen más helyéről, a Nagykőrösi Konzervgyár, az Egyesült Izzó váci tv-képcső és alkatrészgyára — ez utóbbiba például több mint negyven településről járnak be dolgozni! — a sokasodó igények, kérések hatására vagy erején felül vállal, vagy értelmetlenül elforgácsolja anyagi eszközeit Mindkét esetre van példa. S zó sincs arról, hogy kaptafát, mindenre alkalmas módszert rendelkezést sürgetnénk; központi szabályozással lehetetlen megoldani — és helytelen is lenne megszabni — a helyi teendőket. Arra azonban nagy szükség van, hogy a területfejlesztés elsődleges gazdája, a megyei tanács egyértelműen, világosan határozza meg a helyi képviseletek számára a járható, követendő utat, a módszerek helyénvalóságát, röviden szólva azt, hogy az olykor pumpolás-ízű kéregetést minden tekintetben a partneri együttműködés váltsa fd, Az erők koncentrálása, a legfőfcb teendőik -kiemelé- : se kétségtelenül csökkenti- a kipipálható feladatok számát, ám elősegíti, hogy amit ténylegesen akarnak, azt megtegyék, amit fontosnak tartanak, az valóban fontos legyen. Napjainkban ennek a fordítottja érvényesül, s a sok kicsi sokra megy elve alapján az üzemek lassan arra is nemet mondanak, ami jóllehet önös érdekeiket szolgálná. Ám érthető, ha szinte sokkolja őket, hogy több községi tanácsi egyszerre kér, azután jelentkezik két iskola, a művelődési ház, a sportkör, s persze, saját dolgozói is, kamatmentes kölcsönt, fuvart, bontási anyagot, bölcsődebővítést, beiskolázási segélyt sürgetve... Túl sokat markolnak tehát, az ésszerű összefogást nehezíti a türelmetlenkedés, a mindent egyszerre, s lehetőleg most azonnal megoldani akarás. Éz utóbbi — elvben — szimpatikusnak tűnhet, s ezért erős is rá a hajlam. Minden szervezet, minden település produkálni akar. Ám tegye. Az erők ésszerű határáig, az adottságok reális figyelembe vételével. Ahol így cselekednek, ott nem hivatalos kéregetőket látnak bennük, hanem a közös érdekeket szolgáló partnereket. Mészáros Ottó Út a múzeumhoz A Dunakanyar váci partján gyarapszik azoknak a létesítményeknek a száma, amelyek joggal tarthatnak igényt a széles közönség érdeklődésére. Nagymaros, Zebegény nemes hagyományként Szőnyi István emlékét ápolja, s most újabb település csatlakozik a nevezetességet kínálókhoz: Verőce. Hosszú időn át itt alkotott a magyar kerámiaművészet nagy alakja, Gorka Géza, s a község — a művész emlékét, alkotásait, s munkássága jelentőségét megörökítendő — múzeumot létesített, amely Gorka nevét viseli. Gondol okozott azonban, hogy az érdeklődők jelentős része — akárcsak a Dunakanyar máj településein — átutazó turisták, közülük is legtöbb az autóval érkező. Megfelelő útra volt tehát szükség, s most előteremtődött a pénzügyi fedezet. A Gorka Múzeumhoz vezető út költségeire 300 ezer forintot kapott a község fejlesztési alapja kiegészítésként, s a legfőbb akadály elhárult ezzel az útépítés elől. é A „csőrök” elszakadt. A kemencével visszaindulni nem tudtunk, mert a két forrógáz-ventillátor leállt és a villanyszerelő nem tudta megjavítani. A Il-es kemence 18.30- kor leállítva, a tányér- kaparó-hajtóműben csapágytörés van. A lakatosok javítják, ha kész, a kemence indulhat. III-as kemence 17.30-kor leállítva, a porkihúzólánc elszakadt, a törőékszíjak leégtek. A IV-es kemence javítás alatt van. Csurja M. és Balázs M. nem jelentkezett munkára") A künkért gipsszel, kohósalakkal keverik össze, s ezt a eementelegyet megőrlik. Karmos József, a cementőrlő csoportvezetője 1962 óta dolgozik a DCM-ben. Német szerelőktől tanulta el a munkafogásokat, ma már nem szívesen válna meg a gépektől, mert megszerette azokat. — Mit lehet látni a vezérlőszekrényen?- —-Lenyomjuk a gombokat, s n malom megindul, innen állítjuk le a berendezéseket. Egy tábla jelzi a hibát, ilyenkor piros lámpa gyullad ki, leesik a hibarelé, s megszólal egy nagy csengő. Figyelni kell a műszereket ahhoz, hogy óránként 38—39 tonna cement hagyhassa el az üzemet. Mit csinál a molnár üzemzavar esetén? — Naponta, kétnaponta fordul elő hiba, ekkor a kezelő- személyzetnek, a molnárnak tudnia kell, hogy melyik géphez menjen. Leggyakoribb baj a csatornadugulás, például vas kerül a folyosóba. Ilyenkor mindenki dolgozik, két- három méteres kaparóval megnyomjuk a cementet. Legtöbbször húsz perc alatt végzünk, de fél órát is igénybe vehet ez a munka. Jellemző hiba, hogy a páncél beleesik a malomba. Leállunk, 17—18 csavar fogja az ajtót, ezt leszereljük. bemegyünk a malomba, a páncélt újra felcsavarozzuk. Nehéz ezt emelgetni, 50—60 fok meleg van bent, a javítás kb. 45 percig tart. A műszerek figyelésén, az üzemzavar elhárításán kívül minden brigádnak megvan a területe, amelyet takarít: a cementet összesöpörjük, s bedobáljuk az elevátorba .., Most már jobbak a malmok, három-négy éve a csatomadu- gulás mindennapos volt.
