Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-16 / 89. szám

2 1972. ÁPRILIS 16., VASÁRNAP A HÉT KRÓNIKÁJA DNFF-hadpnrancs „Leterített bombaszőnyegek” — Vádlottak padja Santi agában — Mans holt­memorandum — Francia kampány — Egy árnyékkormány válsága Az „árnyékkormány” fogal­mát talán néhány mondattal fel kell frissítenünk emlékeze­tünkben: az őfelsége ellenzé­ja, ugyanakkor azonban az Egyesült Államokkal szembe­ni fellépésnek, az antiimperia- lista magatartásnak a lehető­ségeit is magában rejti. Való­színű, hogy az UNCTAD san­tiagói világértekezlete elsősor­ban az USA és a latin-ameri­kai államok vitájának jegyé­ben zajlik le. Arra, hogy milyen cinikusan elemzik tőkés körökben a har­madik világ és általában a Föld lakosságának mai és hol­napi gondjait, beszédes példát szolgáltatott Sicco Mansholt holland szociáldemokrata po­litikus, a Közös Piac elnöke. Most nyilvánosságra került, de eredetileg bizalmasnak szánt memorandumában Man­sholt a népszaporodás megállí­tását ajánlja. Szerinte a Közös Piac országainak „példát kell mutatniok”: meg kell szüntet­ni a sokgyermekes családok­nak nyújtott szociális segítsé­get, az adópolitikában úgy kell eljárni, hogy az adóteher egy­formán sújtson mindenkit, a sokgyermekes munkavállalót is... A Közös Piac első embe­re szerint „az európai politi­ka” egyik célja legyen éppen „az egy főre eső anyagi jólét egyértelmű visszaszorítása”. Mindez persze nem a „szegény országok” népeinek javára tör­ténnék, itt csak arról van szó, hogy a Közös Piac mai hat, holnapi tíz országának tőkései csökkenteni akarják a terme­lésüket drágító, a profiljukat érintő szociális terheket! A Közös Piac ma elsősorban Franciaországban és Angliá­ban a fő beszédtéma. Párizs­ban már megkezdődött a nép- szavazási kampány: április 23-án szavaznak „igen”-nel vagy „nem”-mel a franciáik a Pompidou-kormány „európai politikájáról” és arról, hogy Anglia meg a másik három csatlakozó ország (Írország, Norvégia, Dánia) szívesen lá­tott-e a Közös Piac határain belül? A népszavazás furcsa dolog, általában mindig a „igen”-mek van többsége min­den „referendum”, illetve „plebiscitum” (ez utóbbi az egy személyre szóló népszava­zás) esetében. A francia for­radalom utáni első népszava­záson, 1793-ban, egy és három­negyed millió „igen”-nel szem­ben csak 12 000 volt a „nem” szavazat, amikor a második alkotmányról dönthettek a polgárok. Azóta is majd min­dig az „igen” diadalmasko­dott: a legnagyobb arányban 1958-ban, amikor a gaulle-ista alkotmányt 17 és fél millió francia igenlette, 4 és fél mil­lió „nem”-szavazattal szem­ben. A francia közvélemónykuta- tások azt jelzik, hogy most is fölényesen győz az „igen” ... Angliában nem lenne ilyen biztos a csatlakozásról meg­rendezendő népszavazás sike­re, ezért aztán a Heath-kor- mány letudta a dolgot azzal, hogy a parlamentben egyszer már keresztülvitte az erről szóló törvényjavaslatot. Né­hány képviselő még a kor­mányfő saját pártjában is el­lene szavazott a Közös Piac­nak, ezek most népszavazást kezdenek sürgetni. A Munkás­párt is csatlakozott az ötlet­hez. (Igaz, a Labour honatyái alaposan megoszlanak, amikor most erről szavaztak, 129-en voltak a népszavazás gondola­ta mellett, 96-an ellene.) A Közös Piac ellen most csak taktikai okokból fordul Ha­rold Wilson pártja, mégis elég volt ez arra, hogy néhány is­mert vezető személyiség meg­sértődjék és a párton belül ellenzékbe vonuljon. Ezt tette Roy Jenkins, a párt,élvezőre”, a munkáspárti „árnyékkor­mányban” a gazdasági ügyek felelőse, példáját többen kö­vették. Párizsban a DIFK képvise­lője, Livan Sau sajtókonferen­cián leplezte le a washingtoni —salgoni manővereket és követelte a párizsi tanácsko­zások újrakezdését. Aboud Jumbe veterán zan- zibári politikust nevezte ki Nyerere elnök a meggyilkolt Karúmé utódává, azaz Tanzá­nia első elnökhelyettesévé, a Zanzibári Forradalmi Tanács elnökévé. <$> TÖKÉLETESEN, GYORSAN TISZTÍT AZ ÚJ SZTÁR: A TOMI SZTÁR! Szerdán este és csütörtökre virradó éjjel ismét akcióba lé­pett az ír Köztársasági Hadse­reg. Hírügynökségi jelentések robbanásokról és fegyveres összecsapásokról számolnak be. Londonderryben bomba­robbanás következtében ki­gyulladt egy teaház... Változatlanul a vietnami há­ború hírei kívánkoznak a be­számoló élére. A dél-vietnami Felszabadulás-rádió a héten közvetítette a Nemzeti Felsza- baditási Front főparancsnoksá­gának felhívását: „Mindenütt lendüljenek támadásba a DNFF harcosai!” A szabadság- harcosoknak ez a válasza a washingtoni diplomácia szabo­tázsakciójára, hogy tudniillik Nixon képviselője távolma­rad a párizsi tárgyalóasztaltól. Sokasodnak a vélemények vi­lágszerte, hogy az USA-nak vissza kell térnie a párizsi Kié­ber sugárúti palota konferen­cia-termébe: svédek vagy ja­pánok éppúgy nyilatkozzék és írják, mint például a Vietnam- konferecia vendéglátó kormá­nya, a francia. A héten a mi­nisztertanács ülésén Schumann külügyminiszter kifejezte a hivatalos francia véleményt: a tárgyalások hozhatnak csupán megoldást a vietnami válság­ban. Elnöki parancsra az ameri­kai hadvezetés az összeomlás­sal fenyegető dél-vietnami frontszakaszok tehermentesíté­sére a Vietnami Demokratikus Köztársaság, valamint a dél­vietnami felszabadított terüle­tek ellen fokozza a légi ag­ressziót. Tény, hogy a B— 52-esek által „leterített bom­baszőnyegek” sok pusztítást okoznak emberéletben és anyagi javakban. De nem tud­ják megtörni a vietnami nép hősi ellenállását, nem tudják megmásítani szilárd elhatáro­zását az ország függetlenségé­nek, egységének kivívására. A Santiagóban összeült vi­lágértekezlet, az UNCTAD be­tűi azt jelentik: az egyesült nemzetek konferenciája" a ke­reskedelem és a fejlesztés kér­déseinek megvitatására. Tehát az ENSZ égisze alatt ülnek össze a világ országainak kül­kereskedelmi, pénzügy- és gazdaságügyi miniszterei, köz­gazdászai, bankszakemberei. A fejlődőnek mondott, valójában fejletlen országok próbálják itt a vádlottak padjára ültetni a kapitalista nagyhatalmakat. Az egykori gyarmatosítókat, a mai neokolonialista politikát alkalmazó kormányokat, mo­nopóliumokat és bankokat... Persze túlzott egyszerűsítés, ha „szegények és gazdagok” összecsapását látnok Saigon­ban. Kétségtelen, hogy a leg­több fejlődő ország nagyon szegény és — ha nem törté­nik semmi helyzetük megvál­toztatására, a világkereskede­lemben a kapitalista „cápák” mohóságának megfékezésére — szegények is maradnak ... Egyetlen szám-pár is képes megmagyarázni az elmaradott országok népeinek elkesere­dettségét: míg a 60-as eszten­dők végére a fejlett tőkésor­szágokban az egy főre eső nemzeti jövedelem elérte már az évi 1650 dollárt, a fejlődő 144 óra Hétfő: Moszkvában, Washingtonban és Lon­donban aláírták a bak - teriológiai fegyvereket betiltó nemzetközi egyezményt. — Koszigin hazaérkezett Irakból. Kedd: Bukarestben befejeződött a Varsói Szerződés katonai ta­nácsának ülése. — Pom­pidou beszédével meg­kezdődött a francia népszavazási kampány. Szerda: Szovjet—tö­rök államfői tárgyalá­sok Ankarában. — Az angol munkáspárti el­lentétek miatt átszer­vezték az „árnyékkor­mányt”. Csütörtök: Az ameri­kaiak továbbra is sza­botálják a párizsi Viet- nam-konferenciát. — Tokiói leleplezés ame­rikai—japán fegyverke­zési tervekről. Péntek: Az UNCTAD Santiagóban megkezdte az érdemi vitát. — A dél-vietnami hadszínte­reken előretörnek a ha­zafias erők. Szombat: Nixon be­fejezte kanadai látoga­tását. országokban éppen hogy csak túljutott az évi 70 dolláron! Az egyik korábbi UNCTAD- konferencián, Algírban, 77 fej­lődő ország foglalt el közös álláspontot, fogalmazott meg közösen követeléseket. Innen volt a nevük: a „77-ek”... Most már 96-an vannak a „77-ek”, akik Santiagóban is megkísérlik a tőkés nagyhatal­makkal szembeni vádjaik, pa­naszaik előterjesztését. Latin­amerikai országok is vannak a „77-ek” között, akik például most azt vetik fel — és jog­gal —, hogy a dollár devalvá­lása őket sújtotta a legjobban. Minden latin-amerikai ország devizatartaléka — bármily csekély is — dollárban van, hiszen elsősorban az USA-ba exportálnak. Az Európából vagy Japánból importált áru­kért most nagyobb árat kell fízetniök. Államadósságaik a 60-as években megduplázód­tak, meghaladják már a 20 milliárd dollárt: kamat és törlesztés fejében például 1968-ban 4 milliárd dollárt gomboltak le róluk a tőkés nagyhatalmak... Ez a szomorú helyzet cse­lekvésük korlátáit is megad­A Saigontól északi irányban 45 mérföldre, a 13. sz. út környékén folyó harcokban a szabadságharco­sok rakétalöve­dékkel eltaláltak egy tankot. A Kremlben Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára fo­gadta Heinz Kühnt, az NSZK Bundesrat elnökét, Északra jna- Vesztfália minisz­terelnökét. Santiago de Chilében megnyílt az ENSZ kereske­delmi és fejleszté­si értekezletének (UNCTAD) 3. konferenciája: Clodomlro Almey- da, chilei külügy­miniszter (balról a harmadik), mel­lette Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára és Sal­vador AUende chilei államelnök. Az Irakban tar­tózkodó Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök Bagdadban meg­koszorúzta az Is­meretlen Katona sírját. Az ankarai el­nöki palotában folytak tárgyalá­sok Nyikolaj Pod- gomij, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke és Cevdet Sunay tö­rök államfő kö­zött. Dzsemal Bije- dics jugoszláv kormányfő négy­napos hivatalos látogatásra Becs­be érkezett. Ké­pünkön: a magas rangú vendég (baloldalt) Kreis­ky osztrák kancel­lárral. két alkotó Munkáspárt, mint Angliában az ellenzék mindig is teszi, felkészül arra, hogy ha a következő választásokon győz, kész kormánnyal kezd­hesse a hatalom gyakorlását. Az „árnyékkormány” tagjai éppen hogy nem akarnak az árnyékban maradni, majdnem annyit szerepelnek, mint az igazi kabinet tagjai. Szerepük azonban csak a pártpropagan­da szempontjából érhet vala­mit, no meg az egyéni hiúsá­géból. Pálfy József Az amerikai külügyminiszté­rium dísztermé­ben hétfőn Nixon (balról) jelenlété­ben, Moszkvával és Londonnal pár­huzamosan, az Egyesült Államok­ban Is aláírták a baktériumfegy­verek tilalmáról szóló egyezményt. Amerikai részről Rogers külügymi­niszter, szovjet, illetve brit részről pedig Dobrinyin (jobbról) és Lord Cromer nagykövet (középen) látta kézjegyével megállapodást. el a

Next

/
Thumbnails
Contents