Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-15 / 88. szám

1972. ÁPRILIS 15., SZOMBAT 3 Pest megye élelmiszergazdasága jól szolgálta gazdaságpolitikai céljainkat (Folytatás az 1. oldalról.) nak érdekében, hogy jobban vegyék figyelembe a területi adottságokat. Szigeti Ernő, az Állami Gazdaságok Központ­ja Pest—Nógrád megyei fő­osztályának vezetője ismertet­te a megye állami gazdasá­gainak eredményeit, rámutat­va, hogy igen differenciáltak és széles skálán mozognak itt az állami gazdaságok. Cser­háti Pál, a hernádi Március 15. Tsz elnöke a baromfite­nyésztés szabályozóinak fe­lülvizsgálását sürgette. Szu- róczki István, az inárcsi Már­cius 21. Tsz elnöke a terme­lőszövetkezetek melléktevé­kenységének helyzetével fog­lalkozott, Lakatos Tibor, a Kiskunsági Állami Gazdaság igazgatója az öntözési szak­emberképzés meggyorsításá­nak fontosságára hívta fel a figyelmet. A felszólalók mindegyike több más kérdést is érintett, így alakult beható munkaértekezletté ez a ta­nácskozás. Dr. Dimény Imre összefoglalója Ezt a munkaértekezlet-jel­leget emelte ki vitazárójában dr. Dimény Imre miniszter is, aki mindenekelőtt elisme­réssel szólt róla, hogy Pest megye élelmiszergazdasága az elmúlt időszakban dinamiku­san fejlődött. Tavaly ez a fejlődés meghaladta az orszá­gos átlagot, és egyértelműen megállapítható, hogy Pest megye élelmiszergazdasága jól szolgálta gazdaságpoliti­kánk, ezen belül agrárpoliti­kánk célkitűzéseit, s élni tu­dott a gazdaságirányítás adta lehetőségekkel. Olyan bázis­ról indulhat tehát tovább, amely segít megoldani a fej­lődés további gondjait is. A további általános felada­tokról szólva, a miniszter hangsúlyozottan mutatott rá arra, hogy lényeges kiindulás­nak kell tekintenünk a X. pártkongresszusnak azt a cél­kitűzését, miszerint o mező­gazdasági dolgozók személyes jövedelme a munkásokéval azonos mértékben növeked/ '.1 A IV. ötéves tervben ezt min­denképpen érvényesítenünk kell, mert lényeges kérdése a munkás-paraszt szövetség erő­sítésének s így egész népünk­nek. Több tényezőt kell termé­szetesen figyelembe vennünk. Mindenekelőtt azt, hogy igein nagyok a differenciák a terme­lőüzemek között, és ezek a kü­lönbségek a személyes jöve­delmekben is kifejeződnek, jobban, mint ami társadalmi­lag, politikailag elviselhető. Ezért a differenciák szűkítése fontos politikai cél hosszabb távon is. A kiegyenlítődésről egyelőre még nem lehet szó, mert igazságtalanok lennénk azokkal a szövetkezetekkel, állami gazdaságokkal szem­ben, amelyekben előtérbe he­lyezik a hatékonyságot. Kitért a miniszter arra, hogy napjainkban sokat beszélünk a mezőgazdaság eredményei mellett a kialakult feszültsé­gekről mind a beruházások, mind pedig a termeléspolitika egyes területein. Ahhoz azon­ban, hogy a mezőgazdaságban jelentkező feszültségeket meg­oldjuk, bizonyos jövedelmi át­csoportosításokat kell végre­hajtani az üzemek között, más­részt a különböző mezőgazda- sági kultúrák, tevékenységek között. Ezt nagyon fontos ki­indulásnak kell tekinteni. Kö­zösen kell megkeresnünk a megoldásokat annak érdeké­ben, hogy egyrészt ne legye­nek olyan termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok, ame­lyek nem kapják meg a társa­dalom előtt indokolt anyagi el­ismerést, de ne legyenek olyan termelési ágak sem, amelyek­ben ráfizetéses a termelés, és csak politikai öntudatból tart­ják fenn tevékenységüket, amelyre valójában népgazda- ságilag szükség van. — Ebben az irányban hat­nak intézkedéseink — mondot­ta — és teszünk további lé­péseket, amelyek azt is je­lentik, hogy a szabályozás egyes elemei a jövőben is mozoghatnak e célkitűzések érdekében. Például a szarvas­marha-ágazat rentabilitását előtérbe kell helyezni és en­nek megfelelően módosulhat­nak a közgazdasági szabályo­zás egyes elemei. A közgazda- sági szabályozás mint rend­szer bevált, de nem köthet­jük meg magunkat úgy, hogy évekig egyáltalán nem vál­toztatunk rajta. Az is jogos igény viszont, hogy évközben ne változtassunk, vagy leg­alábbis hosszabb időre alakít­sunk ki tartós szabályozókat. A vitában többek által érin­tett ármozgásokra, áremel­kedésekre utalva közölte: o minisztérium megvizsgálja, ha bárhol 10 százaléknál maga­sabb ármozgást tapasztal. Ezek ugyanis valószínűleg olyanok, amelyeket a kor­mányzat nem támogat. A cik­kek egy bizonyos körénél tu­domásul kell azonban venni a nagyobb arányú emelkedést, különösen azoknál, amelyek alapanyaga a tőkés országok­ból származik, mert ott az alapanyagárak tovább emel­kedtek, mint ahogyan szá­mítottunk rá. (így például az öntvények, alumínium stb.) Ami a fólia áremelkedését il­leti: a zöldség termelői, fel- vásárlási áremelésénél már ezt bekalkulálták és éppen ezért azt is meg kell vizsgálni, hogyan emelkedett a jövedel­mezőség a zöldségtermelésben, így ugyanis más lesz a kép. Beszélt dr. Dimény Imre o gyenge adottságú termelőszö­vetkezetekkel kapcsolatos gon­dokról is. Igen fontos annak megvizsgálása Pest megyé­ben is, hogyan lehetne ered­ményesebbé tenni azt az ál­lami támogatást és tevékeny­séget, amelyet a mostoha kö­rülmények között dolgozó szövetkezetek érdekében ki­fejtünk. Nyilvánvalóan nem lehetséges a közgazdasági sza-' bályozókban olyan különb­ségeket kialakítani, amelyek valamennyi szövetkezet kö­rülményeit figyelembe ve­szik. Olyan szabályozók kel­lenek viszont, amelyek job­ban mérlegelik az adott tá­jon leggazdaságosabban ter­melhető termékek körét és azt megfelelően preferálják, dotál­ják. Ezzel összefüggésben szólt a gazdaságtalan termelés prob­lémáiról is. Ez a mezőgazda­ságban nem mindig az, amit nem szabad támogatnunk, ha­nem meg kell keresni az út­jait, hogy a népgazdasági szük­ségletekkel összhangban gaz­daságossá tegyük egyes termé­kek előállítását. Ezért szület­tek intézkedések a zöldség, a cukorrépa, a dohány, a komló termelésének gazdaságossá té­tele érdekében. Nem várható egyik évről a másikra alapve­tő változás, de ha az emberek megértik az összefüggéseket, akkor a szövetkezetekben, ál­lami gazdaságokban olyan ter­melés bontakozhat ki, amely a népgazdasági igényeket job­ban számításba veszi. Mindez most jó irányban halad, mu­tatja a Pest megyei jó példa is, amely szerint a cukorrépá­ban itt jelentős az előrehala­dás. Az igen fontos szarvasmar­ha-tenyésztést elemezve, a mi­niszter elmondotta, hogy a kor­mány július második felében kívánja megtárgyalni az ága­zat jövedelmezőségére vonat­kozó javaslatokat. Minden re­mény megvan rá, hogy július­ban meg is hirdetik a megfe­lelő intézkedéseket függetlenül; attól, hogy a bevezetés idő­pontjáról hogyan döntenek. A szövetkezeteknek, állami gaz­daságoknak lesz majd idejük a felkészülésre. Ennek kapcsán kitért a vitában többek részé­ről is jelentkezett igényre, mi­szerint a végterméket kellene jobban dotálni. Ennek, az egyébként támogatható, el­gondolásnak az érvényesítése azonban nem lehet egyértel­mű, mert nagy a szóródás az egyes üzemek között a felké­szültség terén. A végtermék­szemlélet tovább erősítése vi­szont kétségtelenül előnyös ki­DCM 3. Zöld utat... (A DCM-be kétlyukú híd alatt vezet az út, a híd pil­lérén ma is olvasható a megkopott, szürke betűsor: „Zöld utat a DCM-nek!” A KISZ-védnökség időszaka a gyár hőskora volt.) Védnökség - közösen Ördög Dénes, termelési osz­tályvezető 1960. augusztus el­sején az egyetem padjából került a DCM-be. Kukorica­földet már nem látott, megér­kezésekor a gyár alapjait ké­szítették. 1960-ban kezdődött a védnökség: — Az NDK- és a magyar fiatalok közösen vállaltak véd­nökséget a nagy mű fölött. Operatív bizottságot alakítot­tunk, kéthetente vagy ha­vonta értekeztünk. A bizott­ság tagjai igazolványt kap­tak, ezzel bármelyik gyárba, minisztériumba szabadon be­léphettek. Rövid idő múlva nimbusza lett az igazolvány­nak, a vezetők úgy tárgyal­tak a fiatalokkal, hogy érezni lehetett: komolyan veszik a védnökséget. — Mentünk, tanácskoztunk, vasat szereztünk, tűzálló anya­got, megkértük az igazgató­kat, ne késsenek a szállítás­sal, mert különben a munká­sok állnak. Nagyon jó han­gulat volt, kitűnő kollektíva jött össze, a fiatalokat kiváló szakemberek vezették. Min­den okunk megvolt a jó han­gulatra, hiszen időre befejez­tük a beruházást. — A KISZ-védnökség 1964- ben zárult, de ha az ember 1964—65-ben elment egy vál­lalathoz, s kimondta a bűvös szót: DCM — másképp áll­tak a dolgokhoz. 1966-tól min­denki elfelejtett mindent... (A KISZ Központi Bizott­sága 1960. május 12-i ülé­sén határozatot hozott: „A cementmű jelentőségére való tekintettel a KISZ KB úgy határozott, hogy véd­nökséget vállal a Dunai Cement- és Mészmű (DCM) építése felett.) Nerpl Magdolna, a cement­kiszállítási csoport vezetője: — 1962-ben gépkezelői tan­folyamon 54 fős gárdát ké­peztek ki. Megérkeztünk a gyárba, három-négy hónapig lapáttal, seprűvel, vödörrel takarítottunk. Február végén mindenki a helyére került, 63 májusában indult az őrlés. Hőskorszak volt ez. A német szerelők bejáratták az üze­meket, s jó fél év múlva ma­gunkra maradtunk. A tandí­jat meg kellett fizetni. Még 1964-ben is tanulgattunk, so­A Magyar—Szovjet Barátság Tsz üvegházában Skultéti József tsz-elnök tájékoztatja a minisztert. (Foto: Gábor Viktor) hatásokkal járhat. Hangsúlyo­zottan mutatott rá a miniszter arra, hogy a szakosított szarvasmarhatelepek felépíté­sének meggyorsítását igen fon­tosnak tartja, és a bank ennek hitelszükségleteit biztosítja. A vitában többek által fel­vetett vertikális együttműkö­dés kérdéseiről szólva a mi­niszter megerősítette azt a fej­tegetését, amelyet a tsz-kong- resszuson adott elő. E szerint van előrehaladás már e terü­leten, de kisebb mint amit napjainkra várni lehetett. En­nek oka egyrészt a még nem teljes jogi szabályozásban ke­resendő, másrészt az összes kiegészítő tevékenységek kö­zül a legkisebb nyereség az élelmiszer-feldolgozási tevé­kenységben jelentkezik. Olyan intézkedések szükségesek te­hát, amelyek az élelmiszeripa­ri vállalati tevékenységben nagyobb nyereséget biztosíta­nak. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumnak eltökélt szándéka, hogy előse­gítse a vertikális kapcsolato­kat. A több, más időszerű kér­dést — mezőgazdasági szak­emberek képzése, öntözéses gazdálkodás, a vadkárok elleni védekezés — felölelő nagy fi­gyelemmel hallgatott felszóla­lása végén dr. Dimény Imre elismerését fejezte ki azért, hogy a Pest megye élelmiszer- gazdaságát képviselőkből ösz- szeült tanácskozás résztvevői élő, eleven problémákat vetet­tek fel és hasznosan segítették elő a további eredményeket. Látogatás Cegléden A tanácskozást követően dr. Dimény Imre Ceglédre látogatott Cservenka Ferenc- nének, dr. Mondok Pálnak, dr. Bíró Ferencnek és Kusza Bélának, a Pest megyei Ta­nács mezőgazdasági osztály- vezetőjének társaságában. Cegléden a város és a já­rás vezetői — Bdbinszki Ká­roly, a városi pártbizottság titkára, Bállá János, a járási pártbizottság első titkára, Kürthy András, a városi ta­nács elnöke — fogadták, majd a vendégek felkeresték a Pest—Nógrád megyei Hús­ipari Vállalat vágóhídját. Ezt követően a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet évi 10 ezer hízósertést kibocsátó szako­sított telepét tekintették meg, végül a Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet teljesen automatizált üveg­házait, négyhektáros virág­kertészetét látogatták még. Mindhárom helyen a vál­lalat, illetve a szövetkezet ve­zetői nyújtottak részletes tá­jékoztatást munkájukról. kát kínlódtunk, de volt di­csőség: mi vagyunk a DCM- esek! (A védnökségvállalás cél­ja: „Az építkezést minta­építkezéssé akarjuk fejlesz­teni, elősegítve a legjobb módszerek bevezetését. Az építkezésen dolgozó fiata­lokat politikailag, szak­mailag és erkölcsileg úgy kívánjuk nevelni, hogy az építkezés befejezéséig több­ségük ifjú kommunistává váljon’’.) Irattár a cementpor alatt Ferenci Miklósné, az igaz­gatóság titkárnője 1963 tava­szán jött a DCM-be: — Ebben az időben a világ minden tájáról érkeztek ven­dégek a gyárba, kimonós nők, meg afrikaiak is. ötve- nen, hatvanan vettek részt az értekezleteken. A legemlékeze­tesebb fogadóst Tyitov elv­társ, a Szovjetunió nagykövete tiszteletére tartottuk. Legtöbb­ször előre megkaptuk, hogy ki, mikor jön, pontos forga­tókönyv állt a rendelkezé­sünkre. Gyakran arra utasí­tottak bennünket, hogy csak hűsítő italt szolgáljunk fel. A cementiparra nem jellem­ző a rongyrázás ... (Horst Schumann, az FDJ Központi Tanácsának első titkára és Komócsin Zoltán, a KISZ KB akkori első titkára írta alá a német—magyar kooperá­ciós szerződést. Az építke­zés mellett nyári tábort szerveztek, amelyben két­hetenként hatszázan, ösz- szesen 2400-an dolgoztak.) István Kálmánnétól, a DCM KISZ-bizottságának titkárá­tól a védnökség dokumentu­mait akartam megszerezni: — Sajnos, semmilyen jelen­tésünk, összefoglalónk nincs. Csak a régi dolgozók mesél­nek néha a „Zöld utat.. ,”-ról. Pedig milyen jó lenne ilyen anyag, hiszen most készülünk a KISZ megalakulásának ju­bileumára ... Megnéztük az irattárat, itt tizenkét cementes zsákban he­vernek a KISZ írásos anya­gai. Mindent cementpor fed. (1960—61-ben 4800 egye­temista és középiskolás fia­tal segítette az építést. A szombati és vasárnapi tár­sadalmi munkákon 12 ezer budapesti, Komárom és Pest megyei fiatal félmillió órát dolgozott. 1960. július: a DCM ifjú építői és a KISZ Rózsa Ferenc ön­kéntes ifjúsági tábor lakói kedves vendéget fogadtak, meglátogatta őket dr. Mün- nich Ferenc, a Miniszterta­nács akkori elnöke.) Valóban nem aktuális? Koltai Imre, a DCM főmér­nöke 1961. június 30-án érke­zett a gyárba, diplomáján még alig száradt meg a tinta: — A „Zöld utat..koordi­nációs bizottság tagja voltam, szombat, vasárnap társadalmi munkásokat vezettem. Sokat tárgyaltunk a társcégek veze­Három „átemelés" a Pest megyei szakaszon Kétszázon felül: bekötő út Az Építők Szakszervezeté­nek kibővített központi veze­tőségi ülésén dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter elmondta: ed­dig több mint 150 elavult vasútállomást és csaknem 700 kilométer hosszú vasúti szárnyvonalat szüntettek meg, de a feladatok kéthar­mada még hátra van. Nem látványos, de nagyon fontos feladat a bekötő utak építése is. Néhány éven be­lül valamennyi 200 lakosú, vagy ennél nagyobb lélek­számú településnek bekötő utat kell kapnia, hogy min­den faluba eljuthasson az autóbusz és a darabárut me­netrendszerűen szállító teher­gépkocsi. A 3-as számú miskolci utat a negyedik ötéves tervben teljesen rendbehozzák, a 4-es számú, debreceni út Pest me­gyei szakaszán most korsze­rűsítenek 30 kilométernyi út­vonalat három, szintbeli ke­resztez ődésseL Egyházi vezetők a népfrontnál Egyházi vezetőknek és a Hazafias Népfront országos vezetőinek találkozójára ke­rült sor pénteken a Belgrád rakparti népfront-székházban. A találkozón részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és a hivatal több más vezetője. A vendégeket Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára tájékoztatta a mozgalom hely­zetéről és az április végén összeülő népfront-kongresz- szusról. A tájékoztatót élénk eszmecsere követte, amelyben felszólalt dr. Bartha Tibor re­formátus püspök, a Magyar- országi Egyházak ökumeni­kus Tanácsának elnöke, dr, Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Ferencz József unitárius püspök, dr. Szeifert Géza, a Magyar Izraeliták Or­szágos Képviseletének elnöke* Palotai Sándor, a Magyaror­szági Szabadegyházak Taná­csának elnöke, dr. Bakos La- jós református püspök, dr. Berki Feriz, a magyarországi görögkeleti egyház esperes­adminisztrátora, Balió István* az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és Bugár Já­nosáé, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkár- helyettese. tőivel. Nagyon lelkes, ered­ményes időszak volt ez. A ha­táridő előtti indulás a fiata­lokat dicséri. — A KISZ-nek ez volt az első, igazán nagy kezdemé­nyezése, a központi bizottság szervezőt küldött a beruhá­zásra. Mindenhol komolyan vettek bennünket, az eredmé­nyek fokozták a lelkesedést. Persze az is előfordult, hogy a lakáskiutalás után csökkent a fiatal ambíciója ... — A védnökség nagyon hir­telen szűnt meg, lezajlottak a fényes ünnepségek, jöttek a napi, szürke problémák. Űj védnökségmozgalmak kezdőd­tek, de: amikor már majd­nem minden városban van védnökség, akkor ez már nem olyan komoly dolog. — 1971 tavaszán felmentünk a KISZ KB-hoz, kértük: a tíz­éves jubileum alkalmából újít­sák fel a védnökséget. Adják ki a mai jelszót: „Fiatalok! Állítsuk talpra a DCM-et!” Az ifjúsági mozgalom vezetői nem tartották aktuálisnak ké­résünket ... + (A hárommílliárd forint értékű beruházás sikeréért 85 kooperáló üzem és vál­lalat KISZ-esei határozták el, hogy rövidítik a szál­lítási határidőket. Az épí­tés során alkalmazott új módszerek, szervezési eljá­rások eredményeként 250 millió forinttal kevesebbe került a beruházás.) Fóti Péter (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents