Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-13 / 86. szám

A KÖLTÉSZET NAPJAN Falu Tamással Pilisen A kis pilisi könyvtártermet zsúfolásig megtöltötték a szép versek kedvelői. Április 11-ét, a költészet napját méltókép­pen ünnepelte Pilis — Falu Tamás, a magyar líra jeles képviselője látogatott el a köz­ségbe. — Nem ez az első. találko­zásom a pilisiekkel. Tizenöt évig Monoron voltam köz­jegyző, Pilisen gyakran meg­fordultam, sok ismerősöm, ba­rátom élt itt. Sajnos, ma már taak a gyermekeikkel talál- kozhatom. A gyerekek viszont szép számmal ott voltak. Pilisen is szeretik a szépet — és az ilyen kulturális rendezvények, saj­nos, még elég ritkák. Ezen a napon rendezték meg a pilisi iskolások szavalóver­senyének döntőjét is. Falu Ta­más örömmel hallgatta az ér­telmes, szép szavalatokat. A jól sikerült rendezvény Kotász Árpádné könyvtáros és Ra- kovszky Józsefné tanár szer­vezőkészségét dicséri. A költé­szet napja Pilisen a szép ver­sek napja volt. Sz. A. Jól gazdálkodni pénzzel társadalmi munkával A NYÁREGYHÁZI TANÁCS IDEI TERVEI A nyál-egyházi tanács költ­ségvetéséről, idei terveiről ér­deklődtünk Kravecz László ta- i nácstitkúrtól. A kérdés: meny- \ myiből, mát valósíthatnak meg 1972-ben Nyáregyházán. — Egymillió 982 ezer fo­rint a költségvetésünk, vagyis ennyi a bevétel, ennyi a kiadás is egyben. Ehhez jön 550 ezer forint megyei támogatás a költ­ségvetési állóeszközök fel­újítására. pénzt a községnek. Ha keve­set is, annak is lesz száz he­lye. (f. o.) A P E S T M EGY El HIRLA P k ÜL ÖN KI ADASA: Jegyzet A KÖM és a tanács XIV. ÉVFOLYAM, 86. SZÄM 1972. ÁPRILIS 13., CSÜTÖRTÖK Tervszerű gyógyítás Kevesebb a tbc-s megbetegedés A monori tüdőbeteggondozó munkájáról Harmincegy évvel ezelőtt kezdte meg működését Mono­ron a tbc-gondozó intézet. A háború előtt, de azután is, sok megbetegedés történt a mono­ri járásban. Szerencsére mind­ez már a múlté. 1968-ban új, korszerű tüdőbeteg-gondozó épült Monoron, a Deák Ferenc utcában. Dr. Ákos Páltól, az intézet vezetp főorvosától meg­tudtuk: 1969-ben az egykori tbc-intézet tüdőbeteg-gondozó­vá alakult. Azelőtt főleg agü- mőkóros betegekkel foglalkoz­tak, most azonban szerencsére egyre kevesebb az ilyen meg­betegedés. A monori intézet körzetébe 13 község tartozik. Vecsés a budapesti XVIII. kerületi, Ecser, Maglód Gyömrő és Mende betegei pedig a X. ke­rületi tüdőgondozóba járnak kezelésre. A járás nagyobb ré­sze viszont Monorhoz tarto­zik. Tervszerű gyógyííómunka folyik a monori tüdőgondozó­ban. Kilencszáz úgynevezett „folyamatos” tbc-st — akiket négy évig kezelnek, illetve el­Monori buszszerelők Ebből bevezetjük az óvodába a vizet és felújítjuk az állami ■házaikat. Ami az imént emlí­tett közel kétmilliót illeti: az a községi tanács és intézmé­nyeink fenntartására, működ­tetésére szolgál. Van ezen kí­vül 200 ezer forint fejlesztési alapunk, ebből Nyáregyháza kútjait kell karbantartanunk, működtetnünk. Még építünk belőle egy buszvárót Szení- imretelepen, tavaly ugyanis megindítottuk a buszjáratot. Marad a 200 ezerből 125 ezer forintunk, ennyiből ugyan nem jön ki az új gázcseretelep, az eddigi számítások szerint 180 ezerbe kerül. A hiányzó összeget társadalmi mun­kával szeretnénk pótolni. A Béke Tsz minden bizony­nyal vállalja a földmunkát, az anyagszállítást. A Danuvia helyi részlegét a tető vázszer­kezeteinek összeállítására, föl­szerelésére kérjük meg. A ki­sebb munkáknál ismét csak a lakosság segítségére számí­tunk. Egyébként az említett felújítási összegből csippen­tettünk egy keveset a Nyáry Pál-emlékmű befejezéséhez. Az emlékművet fel is avattuk március 25-én. Ha összegeznénk a hallot­takat, azt is mondhatnánk: kisközség, kis tervekkel, Nyár­egyháza lakosainak száma 3300 körül van, s mint a tanácsi't- kár mondja: szerényen, a le­hetőségekhez mérten tervez­nek, s ha többet tudnak meg­valósítani, az kétszeres öröm. Remélik ugyanis, hogy a köz­ségfejlesztési és -szépítési ver­senyben való tavalyi jó sze­replésük — 000 ezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­gezitek — is hoz némi „ráadás” Mostoha körülmények között két aknánk, ráadásul az egyik „szabadtéri” __Nagyon hiány­zi k legalább még egy, hiszen így most lassabban megy a munka. Az udvaron Az udvaron Nagy Árpád mosókefével tisztítja a busz ablakát, körülötte tócsák, ra­gad is a cipőnk. — A legutóbbi verzió sze­rint tavaly el kellett volna kezdeni az új műhely építését. Korszerű lett volna, a 16 mil- lip forint is megvolt rá, de mégis elmaradt. Ügy tudom azért, mert az 1. ázámú Volán, akivel közösen építettük volna — amolyan ikerműhelyt — kilépett a vállalkozásból. Hogy mikor készül el, nem tudom. Egy biztos: már tegnap is ké­ső lenne. A kocsipark persze nem igazodik a műhely befo­gadóképességéhez, egyre gya­rapodik. — A Vecsés—Halmi telep és a Béke téri járatot — ez is nemrég indult — három ko­csival végezzük, s nemsokára már oda is kell egy kocsi. A monori helyijáratra is, mivel hosszabb lett az útvonala. Szó­val amíg kész lesz az új mű­hely, ilyen körülmények kö­zött kell javítanunk a buszo­kat, biztosítanunk a kulturált közlekedés alapvető műszaki feltételeit. A hat szerelő, a négy laka­tos, az egyetlen villanyszerelő, meg a sokszor szakmunkával egyenértékű munkát végző se­gédmunkásokon nagy a fele­lősség: hőségben és fagyban, gyakran a szabadban kell ja- vítaniok a kocsikat, méghozzá úgy, hogy nyugodtan alhassa- nak... — Ezen a télen szerencsénk volt — szólal meg Kukli And­rás —, hiszen kevesebb fék­cső fagyott el, a gázolaj sem dermedt meg annyiszor, mint tavaly, s általában kevesebb hiba keletkezett. A hidegben persze nemcsak a kocsikról, hanem az embe­rekről is fokozottabban kell gondoskodni. — Már két éve kapjuk a téli pótlékot, azért, mert ilyen mostoha körülmények között dolgozunk. Ez a fizetés 15 szá­zalékának felel meg. Ránk is fér, de úgy érezzük, így is ke­vesebb a pénzünk, mint a bu­dapesti Andor utcai telepen — mondja az egyik munkás. — Igaz, mi kettes szemlét nem csinálunk, de azért van épp elég dolgunk így is ... Közben fölszabadult az egyik szerelőakna, beáll a kuplunghibás autóbusz, s . is nekilátnak a szerelők. A törzsgárda — A múltkor elment két villanyszerelő, mit gondol, miért? Két forinttal több óra­bérért, egy most alakult új monori üzembe. Kalocsai István és Tóth Gergely olajcsövet cserél a GC 07—48-as rendszámú autóbuszon. Foto: Péterffy lenőriznek — tartana« nyilván a járás területén. Tavaly 130 új tbc-st de­rítettek fel. Az intézet munkáját nagy részt ma már szerencsére zömmel a nem tbc-s eredetű tüdő­betegek gyógyítása adja. Főként az idült tüdőgyulladás, a tüdőtályog, a szilikózis, a hörgtágulat, a különféle aszt­matikus megbetegedések. Kü­lönösen az erős dohányosoknál gyakori az idült hörghurut. Az ilyen betegségeket természete­sen a körzeti orvosok fedezik fel, ők utalják a beteget a mo­nori intézetbe. Itt készül el a röntgenlelet és a gyógykezelé­si javaslat. A vizsgálat után a bete­geket továbbra is a körze­ti orvosok kezelik, Monor- ra csak ellenőrző vizsgála­tokra járnak. Szinte valamennyi tbc-s bete­get a községekben minden év­ben megtörténő tüdőszűrések alkalmával fedeznek fel. Ezért is van nagy jelentősége a tü­dőszűréseknek. A monori gon­dozóban ma már az átvilágí­táson és a röntgenfelvételeken kívül úgynevezett rétegfelvé­telt is végeznek. A legkisebb tüdőmegbetegedést is meg tud­ják állapítani korszerű beren­dezéseikkel. Naponta 15-en, 20-an keresik fel az intézetet gyógykezelés, felülvizsgálás céljából. Az oltónővér tavasztól őszig járja a községeket, és végzi a tbc-s betegek környezetének és a lakosság fiatal korosztályá­nak rendszeres BCG-oltását, amely a gümőkór-megbetege- dés ellen nyújt védelmet. Készülnek már most az intézetekben a nyáron kez­dődő tüdőszűrésekre. A sort Sülysáp nyitja meg, ahol júniusban kezdődik a több napig tartó szűrés. Az elmúlt évek gyakorlatához híven Monoron lesz utoljára, mégpedig ezúttal is december­ben. Az intézet dolgozói lelkiis­meretesen végzik feladatukat. Azokat, akik fekvőkezelésre szorulnak, intézetbe utalják. Tavaly a monori járásból 207-en részesültek a fővárosi és a törökbálinti megyei gyógyintézetben kezelésben. G. J. Mint minden nagyközség­ben, így Monoron is gondot jelent a szemét elszállítása és tárolása. Néhány évvel ezelőtt erre a célra kijelölték a Baj- csy-Zsilinszky út vége felé levő régi agyagbányát. Hordták is oda a hulladékot, s ahogy nőt­tek a szeméthegyek, megjelent egy földgyalu, eligazította, el­egyengette, s jöhetett az újabb szállítmány. Egy idő óta azonban a sze­méttel senki nem törődik. Hordják az intézmények, vál­lalatok, magánosok, de ma már ott tartunk, hogy járművel nem lehet a bányát megköze­líteni. Mit tesznek erre a szállítók, ledobják rakomá­nyukat az útra, s hozzák a kö­vetkező fuvart. A gyakori szál­lítók közé tartozik a FŰ­SZERT, ahonnan többször romlott gyümölcsöt is oda­visznek, amit szinte ellep a „guberálók hada”. De férgek hada is, s nem beszélve arról a bűzről, amit a rothadás áraszt. A Bajcsy-Zsilinszky út­ról lassan nemhogy járművel, de még gyalogosan sem lehet megközelíteni az agyagbánya szomszédságában levő néhány szőlőt. A bányában pedig hely még bőven volna, csupán az kelle­ne, hogy ismét elegyengessék, és szabaddá tegyék a lejárati utat. A bánya környéke elég for­galmas, még néhány lakóház is van a közelében. Ügy véljük, az egészségügyi szempontok sem lehetnek kö­zömbösek. (p. c.) MAI MŰSOR Mozik Gomba: Végre hétfő. Mo­nor: Valcerkirály. Űri: Ralu hercegnő hozománya. Vecsés: Még kér a nép. Közétkeztetés Úriban A sülyi ÁFÉSZ kisvendég­lőjében március 1. óta főznek, Űriban ez az- első lehetőség a közétkeztetésre. Élnek is vele a helybeliek: jelenleg 45 elő­fizető van a tanács, a tsz és a szövődé dolgozói közül. De előfizetés nélkül is sokan be­térnek egy-egy ebédre, .már csak kíváncsiságból is. A konyha jó hírnevét tehát most érdemes megalapozni. Új élet helyett — a régi Szabó Béla vecsési, Előd utca 14. szám alatti lakos már jó néhányszor állt bíró­ság előtt. Utolsó büntetését nemrég töltötte le, s amint kiszabadult, azon kezdte tömi a fejét, hogy kezdjen új éle­tet. Na, persze nem itthon, Magyarországon, hanem Ausztriában. Amíg a terv „ért”, alkalmi munkákból tar­totta el magát, állandó mun­kahelye nem volt. Március 14-én aztán megkísérelte át­lépni a határt, de az osztrák határnál a határőrök karjaiba szaladt. Az „új élet” helyett most folytatni kényszerül — a régit. A pilisi tanács kérése. 1972. április 4-én Pilis nagyközségi tanács tanácsháza sarkáról elr tűnt egy vadonatúj nemzeti­színű zászló (nylonba becso­magolva). Egy szemtanú látta, hogy egy személy elvitte, de nem jelentette senkinek. Kér­jük az illető személyt, hala­déktalanul vigye vissza a ta­nácsházára. TORNA Monori sikerek Úttörőink — a járási tornászbajnokság győztes csapatai (egy üllői és három monori Kossuth iskolás csapat) a megyei döntőben még soha el nem ért sikereket szerzett. Két első és két harmadik helyezéssel a megye legeredményesebb járásai közé került. Cegléd után ma már a monori járás tornászait a nagy ellenfelek között tartják számon. A torna olyan sportág — ahol a legjobbak közé kerülni csak évek áldozatos munkája nyomán lehet. Járásunkban Kár­páti György testnevelő, — ma testnevelési megyei vezető szakfelügyelő — kiváló szervezőmunkája nyomán lett nép­szerű és az iskolák között kedvelt sportág. Eredmények a megyei bajnokságon, I. osztályú lányok ver­senyében: 3. Monor, Kossuth iskola csapata, I. osztályú fiúk versenyében: 3. Monor, Kossuth iskola csapata. II. osztályú lányok versenyében: 1. Monor, Kossuth iskola (Simon Bea, Bekker Klára, Nagy Éva, Tóth Ildikó, Lovass Ágnes), II. osz­tályú fiúk versenyében: í. Üllő általános iskola csapata (Béki Péter, Kismarosi József, Szlávik Gábor, Kajos Zoltán, Kajos Tivadar, Vinklár István). Elismerés illeti a győztes és előkelő helyezett csapatok testnevelőit is. — sk — « — Négy év óta nem sok változás történt itt... — De igen. Olajtüzelésű ka­zánt kaptunk 1970-ben, oszlo­pos fúrógépet szereltünk fel, bővítettük a tartózkodót, még egy 200 literes bojlerrel gaz­dagodtunk, új kerítést építet­tünk, nyolc autóbusszal meg egy mikrobusszal, s egy eme­lőtargoncával gyarapodtunk — cáfol meg nyomban Kukli András, a 20. számú Volán Vállalat monori műszaki tele­pének vezetője. Ha valami változott is leg­utóbbi látogatásom óta, egy nem: Kukli András ismét az egyik kocsi alól került elő. Harminchárom éve dolgozik a vállalatnál, 10 éve pedig a monoriak műszaki vezetője ... — Nagyon várjuk már az új műhelyt — vág a gondok közepébe. — Tíz évvel ezelőtt úgy költöztünk ide, hogy mindössze két-három évig kell ilyen mostoha körülmények között dolgoznunk. Kalocsai István lakatos kissé gyűrött fényképet vesz elő. — Egyszer lefényképeztem a Török Pista bácsit, ilyen kép aligha készült még róla ... Idős ember a képen, fél­lábszárig érő sárban, gumi­csizmában javítja a buszt. „ — Nagyon rossz a talaj, esős időben hamar fölszántják a buszok, pedig tavaly vagy har­minc kocsi homokkal töltöttük fel, munkaidő után, társadal­mi munkában — jegyzi meg a lakatos, a Petőfi négyszeres szocialista brigád tagja. Egy gépkocsivezető állít be a szobába. — A 24—56-oson vagyok, le­szakadt a kuplungom — s az órájára néz. — Majd ha fölszabadul a benti akna, ott megnézzük — mondja a telepvezető, s foly­tatja iménti témáját. — Je­lenleg 49 kocsink van — s — Maga is elmenne, ha ilyen ajánlatot kapna? Kalocsai István homlokára tolja hegesztőszemüvegét. — Ha nem sajnálnám azt a 13 évet, amit a vállalatnál töl­töttem, talán könnyebb lenne változtatni. De így, szó sem lehet róla. Tizenkét forint az órabérem, igaz, ha egy fiatal segédet fölvesznek, az is meg­kapja a 10 forintot. Nehogy félreértsen, nem az övét sokal- lom... — A csábítás veszélye — kü­lönösen a fiataloknál — meg­van — kapcsolódik be a be­szélgetésbe a telepvezető —, de a törzsgárdát ez nem zavarja. A műhely húsz dolgozója kö­zül nyolcán több mint 10 éve vannak itt, a többiek 2-től 5 éve dolgoznak velünk. A bér- különbség kiegyenlítésére pe­dig ígéretet kaptunk, talán a jövő hónapban meglesz. A hepehupás talajon frissen mosott csuklós himbálódzik kifelé: indulhat az átvizsgált Monor—Budapest járat... A számok szerint — Nem az 1. számú Volán kilépése miatt, hanem a beru­házási alap hiánya miatt ha­lasztottak el az új műhely épí­tését — mondja Tari László, a 20. számú Volán Vállalat igaz­gatója. — A kiviteli terveket április végén kapjuk meg, s akkor ülünk le tárgyalni az építőkkel, valószínűleg a gyömrői TÖVÁL-lal. A járási és községi pártbizottság veze­tői megígérték: minden segít­séget megadnak ahhoz, hogy 1973 elején elkezdhessük a kö­rülbelül 18 millió forintos, valóban korszerű műszaki te­lep építését. Az átadást 1974 végére tervezzük. — Azt mondják a monoriak, aránytalanul kevesebb a fize­tésük, mint a fővárosi üzem­ben levőké. Mi erről a véle­ménye? — Először is: ők is a mi gyerekeink, de beszéljenek a számok. A fővárosi Andor ut­cai forgalmi üzemben — ahol azért sokkal magasabb szintű munkát végeznek — a munká­sok átlagkeresete februárban 2209 forint volt, a monoriaké 2272 forint. A szerelőké pedig j 2581 forint, Monoron 2589 fo­rint. Egy órára jutó keresetük 11,81 forint, Monoron 12,30. A múlt év hasonló időszakához képest 9,6 százalékos a növe­kedés. Az idén általános bér­rendezésre nincs lehetőség, de néhány alacsonyabb órabérű, jobban kvalifikált szakmunkás fizetése rendezhető. A számok szerint a mono­riak jobban kerestek, mint a fővárosiak. Igaz, megnövelte jövedelmüket a 15 százalékos téli pótlék is. Jó lenne, ha a | nyári hónapok összehasonlítá­sa hasonlóan kedvező képet | mutatna ... I Szabó Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents