Pest Megyi Hírlap, 1972. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-13 / 86. szám
it72. Április i3„ csütörtök ?T0rf<iP 3 Szigorúan ellenőrzik a csapágyak méreteit te A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában az eddigi legfeszitettebb termelési tervet teljesítik. Ehhez fegyelmezett munkára van szükség, mert a MEO szigorú, a csapágyak 19 méretét ellenőrzik. Foto: Urbán Tovább nőtt a megyében is a szakszervezet társadalmi szerepe Kányik János nyugdíjas el- nondja élettörténetét: — Munkáscsaládból származom, apám földműves volt, az első világháborúban meghalt. Anyám, négy gyereke közül hármónkat menhelybe adott. Én sok gazdánál szolgáltam. öt elemit végeztem, aztán kitaníttatták velem a borbélyszakmát. Már gyerekkoromban is utáltam ezt a mesterséget. „Kicsi vagy, más munkára alkalmatlan” — mindig ezt hallottam az öregebbektől. Bevonultam katonának, nem engedték, hogy bezupáljak. Nyugdíjas állásra vágytam. 1937-ben felszede- lőzködtem, s a tatabányai cementgyárba mentem dolgozni. Az égetőkhöz kerültem, itt nagyon nehéz fizikai munkát végeztem. Mivel hadiüzem volt a cementgyár, csak 44- ben hívtak be katonának. Ügy gondolom, éveken át azért mentettek fel, mert jó égető voltam. Az első lépések — A felszabadulás utón beléptem a pártba, a gyár szervezőtitkára lettem, sokat dolgoztam a városi pártbizottságon is. Égető mesterként a gyár szakszervezeti termelési felelősévé választottak, én tárgyaltam a kizsákmányolok- [ kai. — 1950-ben az Országos Tervhivatal cementipari főelőadójává neveztek ki, hozzám tartozott az egész cementipar. Abban az időben két gyárat terveztünk, a hejő- csabait és a vácit. Egy alkalommal Krilov elvtárs, a szovjet főtanácsadó megkérdezte tőlem: „Mondja, Kányik elvtárs, hogyan csinálja a tervet?’’ Mondtam neki, hogy tudom a beruházási összeget, ebből kivonom az építés költségét, a gépek árát, szóval lebontogatom a forintot. Krilov elvtárs megveregette a vállam: „Tanuljon sokat Kányik elvtárs, jó terves lesz magából.” Sokat vitatkoztam akkor a tervhivatal elnökével, Vas Zoltánnal. Egy alkalommal mondtam neki: „Nem hiszem el, hogy az aknakemence olyan nagy teljesítményt hozhat, különben a Szovjetunió miért költené annyit forgókemencére?” Elkészült a váci cementgyár tervfeladata, a programot a Naszály és a Duna határozta meg: úgy gondoltuk, hogy Vác Sztálin- várossal együttműködne, a kohókövet Vácról szállítanák Sztálinvárosba. s innen kohósalakkal indulna vissza az uszály. Vas Zoltán írta alá a tervet. Az Országos Tervhivatalban Lázár György, a mai munkaügyi miniszter volt az osztályvezetőm. (A Dunai Cement- és Mészmű építését 1951. július 19-én hagyta jóvá az Országos Tervhivatal elnöke, a tervek szerint az új gyár évente 720 ezer tonna kohósalakcementet, 340 ezer tonna künkért ad majd. 1953-ban az ak- nakemencés technológiát forgókemencés eljárásra tervezték át. Az akkori elképzelések szerint évente 600 ezer tonna salakcement várható a műtől. Részletes tervdokumentáció alapján az építés meg is kezdődött, 65 millió forint öltött testet Vácott. Ez a munka már 1953 végén lelassult, majd a következő' év * tavaszán le is állt.) Selypi tapasztalatok Kányik János nyugdíjas folytatja élettörténetét: — Az Országos Tervhivatalban másfél évet dolgoztam, 1160 forintot kerestem, ebből hétszáz ment el a lakásra. Mondtam Vas elvtársnak: tönkretesz ez a lakás, lerongyolódtam. Vas elvtárs hétszáz forinttal felemelte a fizetésemet, de így sem bírtam a pesiti életet, Szereztem magam helyett egy másik főelőadót, és 1952-ben lementem Selypre igazgatónak. — A selypi gyárban kriminális volt a helyzet, csak a terv felét teljesítették. Havonta önszáz forint büntetést fizettem a saját pénzemből a bértúllépés, létszámtúllépés miatt. Egyszer Kökény miniszterhelyettes berendelt magához, azt mondtam neki: ha megint megbüntet, vissza se megyek Selypre. 1953-ban miniszteri vizsgálatot tartottak nálunk, akkor én olyan bírálatot kaptam, amilyent addig még soha. Azt mondtam a miniszternek: ezt a tíz embert el kell bocsátani, mert zavarják a termelést, minőségi szenet, jobb alapanyagokat kérek. Tíz dolgozót, a régi gyár igazgatóját, részvényeseit elbocsátottuk, s nyolc hónap múlva élüzem lett a gyár. Nyolcszor egymás után elnyertük ezt a címet. Olyan kollektívánk volt, hogy az csodás! ötvenhatban Selypen is hőzöngtek az emberek, de javában állt az ellenforradalom, s mi mégis dolgoztunk. (A DCM építése 1956-ban újra megkezdődött, mégpedig az időközben megváltozott körülmények miatt módosított terv alapján. Ez a terv már egy évi 90 ezer tonna teljesítményű mész- üzem felépítését is előírta. A beruházás újrakezdését a Magyar Beruházási Bank és az Országos Tervhivatal 1957. január 30-án ismételten leállította. 1959. április 17-én a Gazdasági Bizottság határozatot hozott a DCM felépítéséről. A beruházási programban évi 720 ezer tonna klinkerrel, 120 ezer tonna égetett mésszel, A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának tegnapi ülésén Kovács István megyei titkár ismertette azokat a feladatokat, amelyeket az MSZMP X. kongresszusa, a SZOT és a szakmai szakszervezetek kongresszusai az SZMT számára is meghatároztak. Az ötéves terv megvalósításáért Tovább nőtt a megyében is a szakszervezetek társadalmi szerepe, fejlődött a mozgalom szocialista jellege — hangoztatta a megyei titkár. — A párt és az állami szervek minden fontos kérdésben véleményt kértek és kémek a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsától. Az SZMT átgondolt munka400 ezer tonna kohókövei, egymillió tonna salakcementtel számoltak.) Kányik János nyugdíjas folytatja élettörténetét: — 1959-ben Selypről hét embert küldtünk a DCM-be. Nem szerettem az igazgatói funkciót, ötvenhatban sok „elvtársban” csalódtam. 1962- ben magam is jelentkeztem Vácra, elfogadták, s azzal bíztak meg, hogy tárjam fel a hibákat. Még ebben az évben kiküldtek az NDK-ba, hogy tanulmányozzuk a DCM-be kerülő gépsorokat. Tizenheten utaztunk Rüdensdorffba, ott nagyon megszerettek bennünket, megnéztük a dessau gyárat, voltunk a bernburgi társcégnél is. Amikor hazajöttem, elméleti és gyakorlati oktatásokat vezettem, majd a kemence műszaki ellenőre lettem. — 1963. március 21-én indultak meg először a gépek. Nagy ünnepség volt, Kádár elvtárs is megjelent közöt tünk. Erre az alkalomra egy filmet csináltak rólam „Három fehér füst” címmel. Bicikliztem be a gyárba, néztem a kemencét, pezsgővel koccintottam a német szakemberekkel. — Ment a verkli, a kemenceüzem vezetője lettem. Aztán megkértek, hogy irányítsam a mészüzem beruházását, később másfél éven át a mész- üzemet vezettem, igaz, ez akkor nem termelt. 1968-ban leváltottak, mást neveztek ki, mondtam: „jó, jó, jöjjenek a fiatalok, a mérnökök.” Én nem tanultam, éveken át azzal hitegettek: „Neked nincs szükséged rá!” A KISZ KB egyik munkatársa barátian Szólt: „ János bácsi, végezd el a nyolc általánost.” Azt válaszoltam: velem ne szavaltassák el a Toldit. Aztán magánúton mégis levizsgáztam, pont a Toldit kérdezték, de nem kellett szavalni, csak a tartalmát elmondani. — Jó volt hozzám a gyár, 1971-ben olyan munkahelyre tettek, ahol jól kerestem, ma 3100 forint a nyugdíjam. Az egyik vezető azt mondta nekem: „Számítunk magára a jövőben is, János bácsi, egy takarítóbrigádot szervezünk, vállalja el a vezetését.” Én életem végére nem leszek utcaseprő ... (A DCM üzembe helyezése óta nem volt képes a program szerinti termelési eredmények elérésére. 1965- ben kormányhatározat született a gyár úgynevezett kijavításáról. 1966. december 29-én a Gazdasági Bizottság úgy döntött, hogy a kijavítással párhuzamosan bővítsék is a DCM-et, állítsanak munkába egy újabb kemencesort. A gyár egyetlen jó, túlhajszolt évvel dicsekedhet: 1963-ban egymillió tonna cementet adtak az építőiparnak.) Fóti Péter (Folytatjuk.) terv alapján dolgozik és rendszeres vizsgálatokat végez a különböző területeken. Tavaly például felmérték a szocialista munkaverseny helyzetét, az öt évre kötött kollektív szerződések és a vállalati középtávú tervek összhangját, vizsgálták a munkásosztály erkölcsi és politikai magatartását, az üzem- és munkaszervezést, a megyei beruházások helyzetét. A szakszervezet állást foglalt a megye negyedik ötéves tervének kidolgozásában, vállalta, hogy a maga eszközeivel segíti a tervben foglaltak — lakásprogram, egészségügyi ellátás, közművesítés, személyszállítás, a gyermekintézmények bővítése stb. — teljesítését. Az SZMT együttműködési szerződést kötött a megyei tanáccsal, a Hazafias Népfronttal és a KISZ-szel. Kovács István ezt követően Pest megye társadalmi és gazdasági helyzetéről szólva a többi között elmondotta: a munkaerővándorlás valamelyest mérséklődött, s ehhez jelentős mértékben hozzájárult a törzsgárda anyagi és erkölcsi megbecsülése is. Javultak a kereseti viszonyok is. Az egy dolgozóra jutó személyes jövedelem például a szocialista iparban 5,3, a kereskedelemben 5,9, a mezőgazdaság állami szektorában 2,6 százalékkal nőtt. Másfélszázezer dolgozó érdekében Az SZMT 156 ezer szervezett dolgozó érdekeit képviseli Pest megyében — hangoztatta a megyei titkár —, és rendszeresen napirenden tartja a munkakörülmények javításának kérdését. Az elmúlt időszakban új munkavédelmi minősítési rendszert vezettek be és segítenek a vállalati mun- havédelmi, intézkedési tervek elkészítésében. Az SZMT munkavédelmi felügyelői tavaly 494 ellenőrzést végeztek, 13 esetben állították le üzemek működését és 32-szer kezdeményeztek fegyelmi eljárást. Rendkívül jelentős eredménynek lehet elkönyvelni azt a tényt, hogy az intézkedések hatására az előző évhez képest háromszázzal kevesebb üzemi baleset történt. Komoly figyelmet fordít az SZMT az üzemek egészség- ügyi helyzetére, a dolgozók egészségi körülményeire, örvendetes, hogy az üzemorvosi hálózat évről évre bővül, gond azonban, hogy jelenleg például hat státus betöltetlen. Kevéssé vonzó az orvosok számára ez a munka, hiszen jövedelmük a körzeti orvosokénál jóval alacsonyabb és a vállalatok szolgálati lakást sem adnak. Megoldandó feladatok ^ A nők helyzetéről szólva Kovács István elmondotta, bőségesen van még tennivaló a nők egyenjogúságának elismeréséért, elismertetéséért, a közvélemény formálásában. Az eddigieknél jobban be kell vonni a nőket a vezetésbe, fel- készültségüknek, rátermettségüknek megfelelően. Számos megyei példa bizonyítja, hogy társadalmi összefogással nagy eredményeket lehet elérni, sokat lehet könnyíteni a nők helyzetén, életkörülményein. Óvodák, bölcsődék épülnek ily módon. A jövőben az eddigieknél jobban igénybe kell venni ezt a lehetőséget. Érdemes és szükséges még mindig hangsúlyozni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, megvalósításában sok feladata van a szakszervezetnek is. A gyermekes anyák háromműszakos beosztásának megszüntetése is a megoldandó kérdések közé tartozik, előbbre kell lépni ezen a téren is, a lehetőségekhez képest. — A szakszervezet fontos feladata továbbra is a gazdasági célok elérésének segítése — hangoztatta befejezésül Kovács István. — Továbbra is figyelemmel kell kísérni az üzem- és munkaszervezés helyzetét. A szocialista brigádmozgalom sokszorosan bebizonyította létjogosultságát, kitűnő eredményeket produkált, javítanivaló, tennivaló azonban akad. Hatékonyabbá kell tenni a szakszervezetek érdekvédelmi munkáját, ugyanakkor el kell oda jutni, hogy minden szervezett dolgozó értse és érezze, hogy a jogok kötelezettségekkel is járnak. Ezek teljesítése biztosítéka az életszínvonal fokozatos javulásának. A Baranya megyei Pártbizottság ülése Szerda délelőtt dr. Nagy József, a megyei pártbizottság titkára elnökletével ülést tartott az MSZMP Baranya megyei Bizottsága, amelyen megjelent és felszólalt Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára. Részt vett az ülésen Ja- kab Sándor, a Központi Bizottság tagja, a KB osztály ve- ^ zetője. A megyei pártbizottság a pártmunka időszerű kérdéseiről tanácskozott, és személyi ügyben döntött: Novics Jánost, a megyei pártbizottság titkárát megválasztotta a Baranya megyei Pártbizottság első titkárává. • • Összetartás, összetartozás H agyományos, hogy a két nagy ünnep, április 4-e, május elseje előtt — hol mi a szokás — a munkahelyeken a legjobbakat köszöntsék. A legjobbakat, azokat, akik tettben, emberségben a legtöbbet adták, segítettek, ha baj volt, áldozatot hoztak, ha kellett. Évről évre e köszöntések elsősorban a szocialista brigádoknak szólnak, azoknak a közösségeknek, amelyek az új muinka- erkölcs, a tulajdonosi szemlélet, az új embertípus kovácsol ói. Ebben az esztendőben a brigádok munkájának értékelését s elismerését megkülönböztetett figyelem kíséri, hiszen a jövő hónapban összeül a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása, az a fórum, mely minden bizonnyal sok kérdésre feleletet ad. Kérdések, gondok ugyanis szép számmal vannak. Mind a gyári, mind az ágazati tanácskozásokon nagy hangsúlyt kapott az az általános tapasztalat, hogy a gazdasági vezetők nem támaszkodnak kellően a brigádokra, nem kérik ki véleményüket, javaslataikat, s a bírálatra ritkán felelnek. A munkahelyi demokratizmus létező igény; a szocialista brigádok nagy része olyan közösséggé vált, ahol a tagok már nem csupán „egy fő”-nek érzik magukat a létszámjelentésben, hanem részt kérnek a dolgok megvitatásából, eldöntéséből is. A rról beszélgetve, nehéz szakaszokban, termékváltás idején kikre számíthat legbiztosabban a gyár, mind a párt- bizottság, mind a szakszervezeti bizottság titkára a szocialista brigádokat jelölte meg az Egyesült Izzó tv-képcső és alkatrészgyárában, Vácott. A politikai vezetés tisztánlátása nem hiányzik a gyár legfőbb gazdasági vezetőiből sem, ám „középen”, a kisebb beosztású gazdasági irányítóknál már nem ilyen egyértelmű az álláspont. Pedig szép számmal vannak olyan közösségek, amelyek hosszú évek óta bizonyságát adják tettrekészségüknek, összetartozásuknak. Itt van például a Komarov brigád; tavalyi eredményei alapján 111 vetélkedő kollektíva közül az első helyet szerezte meg, s munkájuk, tanulásuk, életmódjuk — bármennyire is elkoptatottnak tűnik a kifejezés — példaként szolgálhat. Vagy egy másik közösség, a munkaügyi osztály — lám, már nevében is a lényeget kifejező — összetartás brigádja, amely hat ízben nyerte el már a szocialista címet. Hasonló közösségeket a megye majd’ minden gyárában, vállalatánál ismernek, számontartanak. A Csepel Autógyárban például a dugattyú- és gyűrűgyáregységben a megbetegedések miatt előállt nehéz létszámhelyzetet a brigádok tagjai oldották meg úgy, hogy önként vállalták a „beugrást”, a betegek helyettesítését. A Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalatnál — annak ellenére, hogy szétszórtan, sok településen működnek — a szocialista brigádoknak döntő része volt abban, hogy egyetlen év alatt 54 százalékkal növelhették az exportot. A példatár gazdag, bizonyítja, hogy nem szólam a szocialista brigádok meghatározó szerepéről beszélni egy-egy munkahely eredményeinek, légkörének, termelési és emberi viszonyainak alakulásakor. Valóban döntő részt vállalnak magukra, s nemcsak azzal — sőt, elsősorban nem azzal —, hogy ők állnak csatasorba, ha túlórázni kell, ha sürgős kiszállítás” ftüátt elkerülhetetlen a hajrá, hanem olyan, termelési eredményekben nem számszerűsíthető ügyekben is, mint a fegyelem, a lógás, a légkör, a hangnem. A munkahely ugyanis csak részben függvénye a technikaitechnológiai adottságoknak. Elsősorban és döntően az ott dolgozó emberek egészének — a kollektívának — a függvénye; a legkorszerűbb körülmények között is lehet silány terméket előállítani, a költségeket túlhágni, ha az emberek úgy érzik, hogy semmi közük ahhoz, amit csinálnak. Ha azonban van egy mag, amely körül elhelyezkedik a hús, a héj, ember és termelés újfajta viszonyai alakulnak ki. E mag szerepét vállalták és vállalják a szocialista brigádok. S zerepükhöz, eredményeikhez mérten — széles körben szerzett tapasztalatok bizonyítják — e közösségek nem kapják meg a kellő megbecsülést. Sem erkölcsiekben, sem anyagiakban. Hiába ugyanis a szép szó az ünnepségen, az igazgatói kézfogás, ha a hétköznapok sokaságában azt tapasztalja a brigád, hogy nem figyelnek szavukra, semmibe veszik javaslataikat, megor- rolnak a bírálatért. Hiába az ünnepségen átadott pénzjutalom — ami sűrűn többre nem, csak egy közös vacsora költségeire futja —, ha év közben a brigád a legrosszabbul fizető munkákat kapja, amit ráadásul az öntudatra való hivatkozgatással sóznak a nyakukba, de közben a tagok kimaradnak az órabéremelésből ... Érdek-emberek lennének? Erről szó sincs! Ám arról sem lehet szó, hogy valami torz szemlélet következményeként tisztességük, áldozatkészségük hátránnyá váljék ...! Az összetartás és az ösz- szetartozás kölcsönösséget feltételező viszony. A brigádok már sokszor bizonyítottak, eljött az ideje, hogy a munkahelyek is föl- és elismerjék ezt az összetartozást. Mészáros Ottó * / A brigádot nem vállalta 1) CM 1. Három fehér füst
